Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-03 / 258. szám

/asárnap, 1957. november 3. SOMOGYI NÉPLAP 3 A SEB MÉG VÉRZIK... /asárnap délután van. Alacsony, íke, kisírt szemű fiatalasszony ■efcszik a iharosfoerényi temetőbe, illette szőke, hét év körüli, bájos ilány halad, kezében hatalmas vi- 4csokorral. Virágokkal borított sír illett állnak meg. A szerető kezek ;ümtetik az elszáradt, letört virá- kat, s helyükbe frisset tesznek. így rténik ez minden vasárnap. Azóta, nióta az, aki a kis családnak leg- ágább volt, itt pihen a temetőben, sírfeliraton ezt olvashatjuk: »Itt nyugszik Penczinger József, t 35 évet, meghalt 1956. október :-án«. Egy éve történt, de a seb még fá- i, s ha férjéről kérdezgetjük Pen- '.inger Józsefnét, csak könnyekkel üzdve tud válaszolni. — Dolgozom - mondja. — Az év eleje óta a föld- íűvesszövetkezet irodájában. Nem mertem ezt a munkát, de az ott- ivők segítettek és abban is, hogy megnyugodjak. Csak abba nem tu- ok belenyugodni, amit a hatósági izsgálatok megállapítottak: hogy a érjem öngyilkos lett... — Évekig éltünk együtt, ismertem it. Nem lett volna arra képes, hogy ;yáván megfut;imodjon, itthagyja saládját, elvtársaü. Hiszen, amikor i szövetkezet feloszlatásáról volt szó, ikkor is szít mondotta: csak úgy igyezik bele, ha előbb rendezik az illám iránti tartozásukat és betart- ák a törvényeket... Valakinek út­jában állctt, azért kellett meghalnia. \mikor meghalt, azon a napon Csur­góra hívták be egy hamis telefonhí­vással. És amikor hazajött, állítólag egy leányt hozott magával motorke­rékpárján. Ez a leány disszidált. Olyan hír terjedt el akkor a faluban, ha azon az estén az a leány nem sza­lad el, akkor ő is ott fekszik férjem mellett... Lehet, hogy megfenyeget­ték és félelmében disszidált. De ha egyedül jött a férjem, akkor sem hi­szem el, hogy öngyilkos lett... Penczinger József a magyar nép halottja. Nem tudjuk őt visszaadni özvegyének, kislányának, aki mindig édesapját emlegeti. Nem tudjuk a vérző sebet beforrasztam, de abban tudunk és kell is segítenünk, hogy a kis családnak ne legyenek gondjai. Penczinger elvtársnő a Megyei Ta­nács segítségével nemrégen egy kis házat vásárolt. ígéretet kapott arra, hogy férje után majd valami nyug­dijat is biztosítanak számára. Le­gyünk azon mindannyian, akik tenni tudunk ennek érdekében, hogy’ezt a nyugdíjat minél előbb megkapja. Ez kötelességünk Penczinger József elv­társsal szemben és kötelességünk családjával, az élőkkel szemben ... * * * 1 Néhány lépésnyire Penczinger elv- i társ sírjától másik, virágokkal bori-; tott síron akad meg tekintetünk. A j sírfeliraton ez áll: »Itt nyugszik Kálmán István, élt) 23 évet, hősi halált halt 1956. dktó-) bei- 30-án-«. ♦ ... Idősebb, őszülő, munkában megtört házaspár fogad, amikor Kál­mán István családja után érdeklő­döm. Szegényes bútorzatai lakás, há­rom apró gyerek, s a falon fiatal ál­lamvédelmi katona, a hősi halált halt fiú fényképe... 18 esztendeig cselé- deskedett Kálmán bácsi, hét gvere- ket nevelt fel a szűkös kenyéren, s mcst, amikor István fiáról érdeklő­dünk, nem tudja visszatartani köny- nyeit. — Alig egy éve volt -itthon — mondja anyja a fel-feltörő zokogás közben. — Civil ruháért jött haza. Néiiány nap -múlva leszerelt volna. Nem láttuk többet élve. Egyszer hal­lottuk a hangját, amint a budapesti pártbizottság székházából üzent rá­dión, hogy ő is ott van. Egy bajtár­sa, akivel együtt volt, azt üzente, hogy Pista meghalt. Bpnne volt min­den reményünk, hogy leszerel, haza­jön, segít a három apró gyerek, öcs- csei nevelésében . .. Nézem a fiatal katona fényképeit és a temetésről készített felvételeket. Kálmán István elvtársat kormá­nyunk tisztté léptette elő, s kitüntet­te a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdeméremmel és a Vörös Csillag Érdemrenddel... Néhány hold földön gazdálkodik a Kálmán-család. Az idősebb gyerekek már elkerültek a szülői háztól, csu­pán a kisebbek maradtak, akik még nem tudnak segítem. Ez a néhány hold bizony szegényes megélhetést biztosít a Kálmán-család ’ számára. Nem kérünk sokat, amikor azt kér­jük, -hogy a Megyei Tanács itt is nézze meg, hogy milyen segítséget tud biztosítani a Kálmán-családnak. Hisz ennél is sokkal többet érdemel­nek azok, akiknek gyermeke a mun­kás-paraszt hatalom védelmében ál­dozta életét... Friss, vérző sebeket érintettünk. A seb ; ég fájó, és vérzik mindkét csa­ládnál, mert az eltelt idő és az el- köve. : z-e-ndő idő sem tudja elmosni a meghc lak emlékét. Mégis beszélni kellett róla, azért, hogy soha ne fe­ledjük el, milyen szenvedéseket oko­zott népünk számára az ellenforra­dalom. Beszélnünk kell róla azért is, hogy mi se felejtsük el: mivel tar­tozunk azok családjának, akik a pro­letárdiktatúráért áldozták életüket... Szalai László MOST JELENT MEG Nemes Nagy Ágnes költőnő „Szárazvillám” című verseskötete most jelent meg. J LAZASÁG, FELÜLETESSÉG, FELELŐSSÉGHIÁNY... V. I. Lenin beszédet mond a moszkvai szovjet épületének ről. (1919 október.) erkélyé­SÜLYOS SZAVAK EZEK. Külö­nösen, na felelős döntések hozata­láról van szó. Sajnos, mindhármat alkalmazhatjuk néhány pártszerve­zetünk tagfelvételeivel kapcsolat­ban. A Kaposvári Járási Tanács alap- szervezeténél január végén, amikor már világosan kitűnt, kié lesz a ha­talom, tagfelvételre jelentkezett Szentes József. Ő, tagja volt a Mun­kástanács ama háromtagú intéző- bizottságának, amely tavaly október­ben körleveleket küldött szét az ellenforradalmi erők mozgósítása érdekében, levelet küldött a Megyei Pártbizottság egyes tagjai leváltá­sát követelve. Szentes ezenkívül a Cserkész Szövetség megalakításán is fáradozott. Decemberben hiába Ikéífék, jelentkezzen, a pártba. Janu­ár végén mégis felvették a tagok sorába. Sarkadi Lajos, a balatonszent­györgyi vasútállomás főnöke han- gosbemondóján keresztül üdvözölte a felvonulókat, -majd tiltakozott Ká­dár János miniszterelnökké való 'ki­nevezése ellen és Keszthelyen az ellenforradalmat dicsőítő szobor el­távolítása sem tetszett neki. Janu­árban azt állította az MSZMP-ről, hogy oda csak karrieristák lépnek be. Majd gondolt egy nagyot, s mé­gis jelentkezett. Felvették, holott tudták, hogy ezenfelül összeférhe­tetlen, munkatársaival szemben részrehajló és elbocsátja azokat, akik nem tetszenek neki. MÉG FURCSÁBB ennél az ügy­nél Sándor Józsefnek, az I-harosbe- rémyi Gépállomás főkönyvelőjének esete. Ő is tagja volt az ellenforra­dalmi érzületű munkástanácsnak, majd személyesen hozta be Kapos­várra a »Forradalmi Nemzeti Ta­nácshoz« a megyei és járási párt- funkcio-náriusok »eltávolítását« kö­vetelő memorandumot. Ő volt, aki annakidején a pártircdában lévő nagy munkásmozgalmi vezetők szobrait összetörte. Ezt tudva mégis felvették, majd kizárták a pártszer­vezet kommunistái. Kizárása ellen' fellebbezett. A felsorolt és nem egyedülálló esetekben a városi vagy járási párt- bizottságok intézkedtek, s a felleb­bezés során a Megyei Párt Végre­hajtó Bizottság zárta ki végleg öjcet a pártból. M,i a tanulság abból, hogy az alap- szervek vagy a felsoroltak kapáló- zásia miatt majd egy év múlik el, amíg e pártba nem való elemeket kizárják onnan? Az egyik: ahogyan erősödik a párt ereje és konszolidálódik a hely­zet, oly mértékben erősödik a karri- ’ eristák igyekezete, hogy felszínen -maradjanak. Vannak közöttük olya­nok is, akik úgy gondolják, búvó­helyet találnak a pártban, hogy ott nem vonják majd felelősségre őket tetteikért. Csak természetes, hogy erőlködnek, ködösítenek, tiltakoz­nak, s elmosni igyekeznek felelős­ségüket. A másik: néhány pártszervezet nem tanult eleget az MDP pártszer­vezésének tapasztalataiból. Sokan talán úgy vélik, lehet forradalmi pártot forradalmárok és szimpati­záns-önző célúak közösségével lét­rehozni, azzal harcba menni. Elfe­lejtették, hogy éppen ez utóbbiak hátrálnak meg legelőször, ezek haso­nulnak az »új« korszellemhez leg­jobban, ők azok, akik révén legha­marabb jelentkezik a kívülrői-be- lülről egyáltalán nem kapituláló re­akció -hangja, vagy jut el követeiét se a pártba, ha tompítottabba-n is. A pártonfoelüli óbertelenség, elvte­len összeborulás és -megbocsátás természetellenes dolog. Az a párt-* szervezet, amely engedményeket tesz személyek megítélésében, idő­vel kénytelen lesz események, dol­gok vagy célok tekintetében is en­gedményeket tenni. Az ilyen helye­ken alakul ki leghamarabb a frak­cióharc, itt folynak legádázab­ban elvtelen viták a kis ügyekben, s ugyanakkor itt kenik el legsűrűbben a -kényes problémá­kat a nagy dolgok, az országos fel­adatok köréből. Nincs semmi okunk növelni a párttagság számát oda nem való, a válságos időkben hátatfordí-tó vagy éppen akkor velünk szembefordu­ló emberekkel. Ilyen embereik fel­vétele megalkuvást is takar: baráti összefonódásból nem mernek fel­lépni velük szemben. Az osztályharc nem feltevés, s nem a világűrben (kell kereshi. Ott van a társadalomban. A PÁRT TISZTASÁGA feltétele az osatálybarc és a szocializmus le­hetőleg kisebb nehézségek árán va­ló győzelmének. Ne nehezítsük a küzdelmet azzal, hogy lazaságot, fe­lületességet és felelősséghiányt ta­núsítunk nagy feladatunk teljesíté­se közben. Csákvári János Jubilálnak a hasai olajbányák 1937 novemberében indult meg a dél-zalai Budafán (Lispén) a rend­szeres olajtermelés és így a magyar olajbányászat a közeli napokban ün­nepli húszéves jubileumát. Ebből az alkalomból az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület olaj-bányászati szakosztá­lya ás a Kőolajipari Tröszt — Bu­dapesten és a Dunántúl kőolajterme­lésének központjaiban — november 13—16. között ankétokat rendez, amelyre külföldi vendégeket is vár­nak. »^▼VTTTTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT'fTTTT a mérkőzést. A postára sietett, táv­iratozni. A mérkőzés félidejében Hercegh Pista sürgönyt kapott. »A rendőrség körültogta a pályát. Apádat és a sógorodat már letar­tóztatták. Menekülj, míg nem késő. — Tüdőre szívtam Sorsodat.« Hercegh Pista bevette a kefét. Felment ugyan a pályára, kettőt- hármat a labdába is rúgott, aztán leszaladt, be az öltözőbe, mint aki­nek sürgős dolga van. Ilyesmi más futballistákkal is megesik. Magára- kaoia ballonkabátját, s úgy, ahogy volt, gatyásán, mezesen, be az egyik illemhelybe, annak ablakán át az utcára. Bizony, a mérkőzést Méh Toldi elvesztette, győzött a Tüzép Bende­gúz. Hercegh Pistát három nap múlva találták meg a lé*ai állami gazdaság kukoricatáblájában. Kn- kadt volt, erőtlen, felemás öltöze­tében tiszta maskara. Persze, ez csak eay eset a sok ím- zvil. A Névtelen ilyen sikeres ak­ciók után mindig elégedett, önelé­gült^ boldog, felmacasztosult és neve mellé odabiagyeszt.i a Nagy jelzőt is. Kaján vioyorral járja az utcákat, s míg illedelmesen kalgnot emel, az áldozat szemébe néz. röntgenszem­mel egészen a vesékia vizsgálódik, hony felmérje irodalmi működésé­nek eredményét, hatását. Ha téryelő- dő, elkeseredett arcokat lát, megve­regeti a páciens vállát. — Mi van veled öregem? Bánta­nak az emberek, téged, vont téaed, aki úgyszólván emberi kiválóság nagy? ,Magában viszont ezt gondolja: — Gebedsz már látom. Csak sírj, csak panaszkodj nekem, úgyis kite­kerem a nyakadat. Meg kell tisztí­tani a társadalmat, a szocializmust, a nemzeti hiszekegy oszlopcsarnokát. Tőled. Szublimálni kell a világot. Névtelen, tehát senki nem tudta, hogy ki Ő. Mégis állandóan üldözik. Ha országos, nemzetmentő, szocializ­must építő gondjai közepette elké­sik munkahelyéről, vagy elfuserál egy munkadarabot, vagy egy aktát, vagy ha a rábízott pénzzel nem tud az utolsó, a legutolsó fillérig elszá­molni, rászállnak, fedik, dorgálják. Ilyenkor fogát csikorgatja, szeretné kikiabálni: félre, félre földnek söp­redéke, a-kll bántotok, akit mellőz­tök, akit nem éltetek meg, az a Név­telen, a Nagy Névtelen, keresztes vitéz, barikádok fia, jaj nektek, ahova ökle lesújt, mert ott sírás lé­szen és fogak csikorgatása. És ek­kor megint ír. ír. mint a megszállott, mint egy középkori bibliafordító szerz tes, mint Shakespeare, vagy mint epy bősz totózó. Szávái elkese­redik, de ez végeredményben nem is nagy baj, mert ihleti őt A költők­ről és az írókról is azt állítják, hogy legnagyszerűbb alkotásaik akkor születnek, amikor testüket és lelkű­ket a gyehenna tüze égeti. Hát ő is így van kérem, elvégre olyan művé­szeti ágat képvisel, amit hamarosan úgyis akadémiai rangra kell, hogy emeljenek. S micsoda munkamód­szere van, csodálatos. Először jön az ihlet. Az ihlethez megkeresi a témái. A témához a formát. Aztán nem kell más, mint egy nyugalmas sarok, tinta, toll, papír, boríték, levélbélyeg. Az utóbbival kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy újabban nem ragaszt bélyeget leveleire, rájött, hogy olcsóbb, és irománya mindenképpen célba ér. Még valamit: balkézzel ír, csibe­írással, miként az elsőosz*ályos gye­rekek ... És reszket a város; álmat­lanul fetreng nyoszolyáján a párt­titkár, az állomásfőnök: házasságok törnek ketté, a kedves kanári dög­lötten fordul le nádhintájáról; hiva­tali székek recsegve törnek össze. Mindhiába, még mindig rengeteg a javítanivaló, a gyomlálnivaló, az ir­tani, az akasztanivaló ... an néha, igaz, hogy nagyon elvétve, hogy tele van ihlet­tel, buzog, forr, fortyog, de nincs témája. Ekkor keres, kutat, mint a jól dresszírozott vadászkutya. Bemutatom: Októberi este van. KigyúMak az utcákon a lámpák. A csillagok vi­szont nem gyúltak ki, kiadós fzlleg borul a város fölé. Az emberek fel­gyúrt kabát-gallérral sietnek, rohan­nak, hideg van már és csíp, csipe­get az őszi szél. A Névtelen ott áll az áruház sarkán, két kezét kabátjá­ba süllyeszti, orrát negyvenötfokos szögben felvágja a levegőbe, szima­tol. Két füle van, tehát két irány­ba is fülelhet, két szeme van, für­készhet előre is, oldalt is. Kár, hogy hátul nincs legalább egy szeme, ak­kor tökéletes lenne. Szimatol, fülel, szemlél. De nincs téma, nines téma. az istennek sincs téma. Na jó, arról lehetne írni, hogy egy katona lám­pa nélkül kerékpároz az úttest kö­zepén. — Engem már biztosan felírt vol­na a rendőr — dohog, háborog ma­gában. Ez jó téma. lenne, csupán egy baja van, nem sokra megy vele. hiszen ebben a tárgyban már leaolább húsz levelet megszerkesztett, még a Hon­védelmi Minisztériumnak, a Minisz­tertanácsnak, az Elnöki Tanácsnak is írt, hiába, leplezik a bűnt. Aztán lehetne írni Birsalma kartársnak is, hogy csalja a felesége, de ebben a tárgyban éppen tennap alkotott. Me­hetne figyelmeztetés Korbács Bélá­nak, a szövetkéz-t gépkocsivezetőjé- nek, de annak meg éppen október 23-án. a nevezetes évfordulón ment az írás, ez az igazán művészien si- kerített remekmű, hogy mementó Korbács Béla, memento. Az úiahb levél november 4-én lesz esedékes. Tl/fost valahonnét a sötétből, aligi- hanem a Szél utca homályá­ból vékonyka gyerekhang csendül, szárnyal felfelé: — »Se-he-re-zá-dé, már üt az éj . . .K A láthatatlan trubadúr jön. jön, közeledik. A Névtelen behúzódik az árnyékba, les, figyel. Kilencéves, tízéves legényke lép be a lámpa fénykörébe. Két keze zsebben, sap­kája fejtbúbján, kicsit félrehajtott fejjel, hamisan, de hetyke, büszke- hangon zengi: — »Se-he-re-zá-dééé, már itt az éj, rád vár a szultán ...« A Névtelen testét a szent tűz jár­ja át: témára lelt. Vadonat új téma, prakszisában ezidáig nem fordult elő. Az ifjúság a züllés útján, — szövegezgeti magában. Követi a gye­reket, mint macska az egeret, mint pók, hálójába terjedt legyet: az övé már, nem eresztheti. Persze, nem valami könnyű dolog ez, mert a fiú egy kutyát vesz űzőbe, hujjoqatva, sikongva üldözi. A kutya kacskarin- gós vonalban fut, a gyerek kacska- ringós vonalban követi, a Névtelen egyik kezét vékonyára szorítva sza­lad utána, mert jaj, mi lenne, ha elszalasztja? Nagyon kellemes szó­rakozás az ilyesmi. Szerencse, hogy semmi sem tart örökké. A kutya el­tűnik az egyik sikátorban, a gyerek megáll a cukrászda ragyogó, fénylő kirakata előtt. A Névtelen lihegve lesi az egyik kapúbóltozat alól, — »Hej mam-bóó, heej mam-bóó« dünnyögi a legény, közben réue+e- gen nézi a kirakatot, s egyik úja szájába téved, szopogatja, mint va­lami nyalókát. Aztán minden ok nélkül futásnak ered. A Névtelen már nem követi, bőrkötéses jegyzet- füzetébe firkálja be gyorsan élmé­nyeit. Aztán boldogan rohan haza. Már menet közben elhatározza, hogy: Egy levél megy a pártbizottságra. Tárgy: Az iskolák mozgalmi éne­kek helyett, amik éppen ma, az el­lenforradalom utáni időszakban olyan létkellékei a szocializmus épí­tésének, mint, mint, mint például a munkásőrségek, az ifjúságot anti- marxista dalokra tanítják. Éberséget az iskolák énekoktatásában! Egy levél megy az iskola igazga­tójának. Tárgy: Leváltani az érwk- tanárt, aki úgylátszik nem vesz tur domást arról, hogy Bartók és Ko­dály országa vagyunk, mert a gye­rekek népdalok és lcantáták helyett kispolgári csökevénytől csöpögő éne­kekkel botránkoztatják meg a szo­cializmus építőit. Egy levél az ENSZ-nek. Tárgy: A magyar gyerekek ajkukon az ameri­kai nép szent himnuszával, éhesen ácsorognak a kirakatok előtt,. Való­di tény, sokan már entestüket eszik. Egy levél a Püspöki Karnak: Tárgy: A kommunisták szent Sere- zádé nevével pornográf énekeket daloltatnak az óvodásokkal. Ébersé­get és aktivitást a hittanórákon, á prédikációkban és a gyóntató:székek­ben. Mozgósítani a társadalmi erő­ket. Egy levél a szülőknek. De kinek? Bizony ezt fel kellett volna deríteni. Mindegy, ezen lehet segíteni. Ko- vácsevics kartársnak van gyereke, nem, nem, ez nem jó, mert csak lány. Csajkás Endre elvtársnak két iskolás fia is van. Szabó Jenőnek dettó. Pintér Tivadarnak úgyszintén. Kertész Lajosnak is 1 tin egy f<a. Ez az... Kedves Kertész Lajos! Téged nem érdekel más, mint a munka, a sakkversenyek, a különféle társa­dalmi agitációk, míg közben szeren­csétlen gyermeked Seherezádéval, ezzel az öt gyermekes családanyá­val fajtalankodik. Az apák felelősek az ő fiaikért... . Tpolytassam még? Minek. Ilyen Ö és sajnos, boldogítani fog bennünket, amíg csak élünk. Jaj nekünk!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents