Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-23 / 275. szám
4 SOMOGYI N er LAV Szombat, 1957. november A*. BECSÜLJÜK MEG A RÉGIT — Az árva Munkásotthon panaszkodik — XT A AZ A NAGYMULTÜ ÉPÜLET ott az Ady Endre utca végén beszélni tudna, ódákat zengene a múltról. Hőskölteményt mondana el a múlt munkásainak tetteiről, áldozatos kultúrmunká- járól és sírva keseregne a jelen sivárságán. Mennyi mindent láttak a ma is büszkén álló falak, mennyi szépet, tanulságosat mondhatnának a ma fiataljainak! A kicsi kis otthon tradíciója mégsem buzdít tettekre. Csak régi szép időkről regél, s elhagyatottan emlékezik a sok küzdelemre, zenére, derűre, kacagásra, melyeknek egykor tanúja volt... Ma csendes a ház. S ha valaki azt hiszi: tehetetlenség az okozója e némaságnak, téved. Téved, mert a munkások régi, kedves otthonába nem is akarnak életet varázsolni. Azt mondják: nem alkalmas rá. Kicsi, cementlapos, nincs öltözője, s az emberek nem szívesen járnak oda. De miért? A kielégítósrc váró igények miatt már lebecsülik a régit, a meglévőt? Óh, de gazdagok vagyunk! Igaz, sokkal könnyebb tátott szájjal várni a sültgalambot, mint addig is tenni valamit a régi otthonban... Ha kulturális munkáról érdeklődünk, szerte a városban az a kifogás, hogy nincs helyiség. Az üzemek egy részének nincs kultúrterme, nincs ifjúsági l»íz, pedig kellene, hogy legyen. Való igaz, Kaposvárnak szüksége van művelődési otthonra. De addig is, amíg lesz, illendő lenne kihasználni a meglévőt... Mi van ma a munkásotthonban? Ott székel az Építők Szakszervezetének területi bizottsága. Egyik szobát iparitamuló iskolának használják, a nagytermet sem mire. Azaz, hogy hátsó részében söntést állítottak fél, ez a nyugdíjasok gyülekező helye. És néha termelési értekezleteket, különböző megbeszéléseket tartanak ott. Kulturális tevékenység? Nincs, mint mondották, nem is akarják, hogy legyen ... v Az indokok körülbelül így hangzanak: Azelőtt rá volt kényszerülve a munkás, hogy ide járjon. Most ezernyi szórakozóhely van a városban. (?) Az építőipari munkások 70 százaléka vidéken dolgozik, nem azért jön haza szombaton, hogy dalárdázzon. Miért hívjuk ide a vállalatok dolgozóit, amikor másutt jobban kielégíthetik igényeiket. Vasárnap «-fusiznak« a dolgozók, nem érnek rá kultúrálódi.ai. Külön- ben is túlzott követelményeket támasztunk a kulturális nevelőmunka terén. Még egy képeslapot sem láttunk, mely ilyennek mutatná be a teultúrott,honokat. Nem helyes és főleg nem megvalósítható az iparágon belüli összevonás, mint azt a Szakszervezetek Megyei Tanácsa hirdeti. Az épület nem alkalmas, nagyobbak az igények. Rákölteni nem érdemes. És így tovább. Érthető, ha az illetékes szakszervezet így gondolkodik, nem is lehet kulturális életet, színjátszást, táncot, zenét várni, s néha együtt látni az építőipar dolgozóit a munkásotthonban... Az indokok egyikét másikát talán el lehetne fb- gadni, ha valaki is meggyőzően bizonyítaná: minden rendben van a szakszervezeti kultúrmunka terén. lj>e hivatkozni csak ilyesmire tudunk: minden téglagyárnak van kultúrterme, van két csoport is, az 'Arany utcaiaké és még egy, ezek járják a vidéket is. Filmvetítést tartunk és politikai előadásokat. Ám mindezeket megtarthatjuk a Somogy megyed Építőipari Vállalat munkásszállásán, vagy másutt. Miért hívjuk töe az embereket? — mondják a vezetők. Sajnos ,volt szerencsénk tavaly meggyőződni a munkásszállás kultúrmunka járói, írtunk a szakszervezet nevét bitorló «maszck-brigádró 1«, s a jelenlegi helyzet semmivel sem biztatóbb. De tulajdonképpen most nem erről van szó. A kisgyermek — érthető — sarakba szórja faautóját, ha villanyvasutat kap karácsonyra. De addig játszik vele, míg a villanyvasút csak óhaj. Miért szórjuk mi felnőttek sarokba a meglévő otthont, míg a nagy, az igazi csak álmainkban él? Igaz, hogy a munkásembe- rek ma már bemehetnek a Békébe, sztaiházat látogathatnak, s úri majmolásként elfogyaszthatnak egy feketét a presszóban. De ez a színházat kivéve csak szórakozás, időtöltés. És mi többet akarunk adni. Kultúrát, könyvet, műveltségiét, tanulságos szórakozást. Uj gondolatokat csepegtetni a fejekbe, társadalmi igazságokat megismertetni a fiatalokkal, látókörüké' szélesíteni, s mindezt úgy, hogy szórakozva tanuljanak. Közösségi érzés nem fejlődik ki a Béke-griliben, a cukrászdákban. .. Nem jönnék el a munkásotthonba? Nem, mer* nem is akarjuk. Ugye a Mágnás Miskára szerveztünk 300 építőipari dolgozót? Ez nem baj. De egy kicsit azért is kellene tenni valamit, hogy odaszokjanak a munkásotthonba, hogy ott jól érezzék magukat, s megkapják igényeik szerint a kulturális mcrzsáka‘ A TEREM KICSI. Való igaz, szebbet és jobbat i' el tudunk képzelni. De addig is becsüljük meg a régit, s adjuk a fiataloknak, akik hiányolják P második otthont, akik zajossá, tartalmassá tudnák tenni az életet a régi, elhagyatott falak között... — ri — TTTT»TTTTTTTTTTTTTTTT»'»TTTTTTT7yTTTTTTTTTTTTTTTTVyTTTTTTTTTTTTrTTTTTTTTTTTT»77TT7TTTTyyT'rTTTTrTTTTTTTT7TTTTTTTT DCán^olá.^ aaatái SzäLlaikiilakßn KAPOSVÖLQYI ESEMÉNYEK Amint a képen is látható, a göllei megnyitón résztvevő bírálóbizottság nem döntött rosszul, amikor ennek a küllemre is tetszetős növendékbikának ítélte oda az I. díjat. Puska Imre 17 hónapos «Hangos«-a kiváló származású, anyja tejtermelése 5289 kiló, 3,9 zsírszázalék tartalmú tej. 1950-ben alakultak az első népkönyvtárak járásunkban, a járási könyvtár pedig 1954-ben. Ma a járás 28 községéből 20 községben van népkönyvtár. Nyolc községnek még nem jutott könyvtár. Ezekben a falvakban kerül ugyan néha könyv az Olcsó Könyvtárból, melyet a könyvszeretők ronggyá olvasnak, vagy a tanítók magánkönyvtárából juthatnak egy-egy könyvhöz az olvasnivá- gyók. Más lehetőség nincs. Községi tanácsainknak kellene összeülniük és pár ezer forintot megszavazniuk a községfejlesztési alapból községi népkönyvtár létesítésére. Ahol ezt az állam megtette, ott tanácsaink általában nem fordítanak annyi gondot a könyvtárak támogatására, amennyit ezek a szerényen működő intézmények megérdemelnének. Nincs kínzóbb érzés a könyvtár o~ számára, mint az, ha a meglévő könyvek olvasatlauul hevernek, vagv ha az emésztő <könyvéh«ége+ könyvek híján nem tudja kielégíteni. Sajnos, a jelenlegi költségvetés könyvvásárlási kerete nem nagy lehetőséget ad ahhoz, hogy az említett 8 községben könwtárat tudjunk létesíteni csupán állami erőből. Pedig módot kell találni arra, hogy minden község mielőbb könwtó«a* kapjon. Ezért számba vettük a járási könyvár lehetőségeit, a legsürgősebben mutatkozó igényeket és két 250—250 kötetes könyvtár létesítésére találtunk módot. Pamuk és Szöllőskislak községekben november 7-én nagy évforduló ünnepén felavattuk az új könyvtárakat. Akkora 'lelkesedéssel még községi tanács és tantestület aligha fogadott könyvtárat, mint ahogy Szöllőskislá- kon. A fórfinép dolgozott, de az iskolás 'gyermekek mellett az asszonyok is megjelentek. Alig akadt a kis faluban iház, melyet egy asszony, vagy egy nagy leány ne képviselt volna. Mátihé Lászlóné tanítónő, az új könyvtáros, szemléletes és aktuális könyvkiállítással várta a közönséget. A tanács elnöke a község dolgozói nevében megköszönte a könyvtárat, megígérte, hogy jó gazdái lösznek és élnek a szellemi javákkal. A közönség a szokástól eltérően jnem sietett ki a teremből. Máthéné bejelentette, hogy a kölcsönzést megkezdi. Egy édesanya az «Anyák könyvét« vitte el a kiállításró'1. Az elten- f arra da lom fehér könyvének négy kötetére majdnem sorsot kellett húzni; egy asszony az «Általános álla tton vésztés« című könyvet vitte el Ifjúsági rajz-, festmény- és fényképkiállítás Balatonbogláron 3000000000000000GC GOGOOOOOOGOOOOOOGOOOOOOOOOOOOQOOO0OOQOOOOOOOOOOOOÜ0OOOOO férjének. A gyermekek a mesés és ifjúsági könyvek után érdeklődtek. Alig egy óra alatt több mint 100 kör.yv került le a polcról. Mikor az utolsó vendég is elment, megnéztem a kölcsönző füzetet Arany, Petőfi, Jókai, Mikszáth. Veres Péter, Móricz Zsigniond, Illyés Gyula, Tamási Áron, Tolsztoj, Gorkij, Solohov, Szimonov, Balzac é? mesés-könyvek voltak bejegyezve. És kik vitték a könyveket? Tanítók, két tanácsi dolgozó, de többségükben dolgozó parasztok és parasztasszonyok. Úgy éreztem, mintha egy dúsgyö- kérzetű facsemetét ültettünk volna el gazdag talajban, mely éles gyökerekkel éhesen kapaszkodik az életet adó földbe. Ekkor éreztem igazán, hogy érdemes és megtisztelő könyvtárosnak lenini, érdemes magot vetni, fát ültetni, könyveket terjesz teni. Ha a termés lassan érik is, de megérik és az egész társadalom szedi gyümölcsét... Rigó Lajos fonyódi járási könyvtáros. illlllllllll!lllllllil!llllllll||||illll||||||t|||||||||j|||||||||||||||||l|||||||||||||||||||l Varga Sándor «Sári« nevű növendéküszője is szép tartásával nyerte meg a bizottság tetszését, no meg a pályázók közül az első díjat. Anyja évi tejhozama 3378 kg. — November 19-én este 7 órakor a csurgói járási művelődési otthonban mintegy 400 főnyi hallgatóság előtt jólsikerült élménybeszámolót tartott Szántó József, a Szovjetunióban járt Béke-vonat utasa, a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának titkára. Jó kedvében ficánkol Jakab Imre «Borcsá«-ja. Annyira szeretne tetszelegni, hogy egy kicsit hosszút lépett majd elbotlott. Öt mégsem szépsége, inkább értéke miatt — 4489 kg anyja évi tejtermelése — állította a legjobbak közé a bírálóbizottság. A kiállításon, amelyet az Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója »ünnepének előestjén Hock János, a művelődési ház mb. igazgatója nyitott meg, 32 balatonboglári általános iskolás 60 festményét és rajzát mutatták be a művelődési ház klubjában. Egyidejűleg ugyanott állította ki a nemrég megalakult fotószakkör miotegv 10—12 tagja is 35 legsikerültebb felvételét. A kiállítás — amelyet ezideig mintegy ezerötszázan tekintettek meg — néhány igen tehetséges festőművész-jelöltre, illetve fotósra hívta fel nemcsak a látogatók, de a bírálóbizottság figyelmét is. így pl. komoly elismerést aratott Fazekas Ágnes VIII.-as tanuló — aki az első díjat nyerte — fejlett rajzkész- scgről és kitűnő színérzékről tanúskodó «Boglári erdőrészlet« c. festménye, valafint «Cseréplábos, borosüveggel« c. tanulmánya. Fazekas Ágnesben és szüleiben a kiállítás sikere következtében született meg az elhatározás, hogy a pályaválasztás előtt álló tehetséges kislány a budapesti .képzőművészeti gimnáziumban folytassa tanulmányait. Berkes Pál és Ivánkái Ilona VIII. oszt. tanulók nyerték el a második és harmadik díjat. Az elismerésen kívül egy-egy színházjegyet kaptak a művelődési ház vezetőjétől a Magyar Játékszín balatonboglári vendégjátékára. A tárlat szép anyagából kiemelkedtek még Batizfalvy Orsolya és Fegyveresy Éva VI., Strauss Mária VII., Imre Sándor és Fekete Rudolf VIII. osztályos tanulók képei. A fényképkiállítás anyagából kiemelkedik dr. Eifert József kitűnő 'gyermekfelvételeivel, jfj. Mantics Pál sokoldalúságával és témagazdagságával, Sziládi Gyula és Fekete Rudolf — főleg balatoni tárgyú, jó meglátásról tanúskodó, szép és hatásos képeiveL Meg kell emlékezni Bagó Bertalanról, a balatonboglári általános iskola fiatal rajztanáráról, aki céltudatos, komoly és alnoos szádköri munkával készítette elő tanítványait erre az igényes kiállításra, amelynek szervezési munkájában is oroszlánrészt vállalt. A balatonboglári művelődési házban jövőben gyakran fognak rendezni rajz- és fotókiállításokat é^ a tervek szerint a legjobb, legsikerültebb alkotásokat a megye más helyiségeiben, így Kaposvárott is kiállítják a helybeli diákok és fotósod munkáival együtt. PISTI így ismeri mindenki Kőröshegyen. Jókat nevetnek egy-egy mondásán, talpraesett feleletén. Szavait még érdekesebbé teszi számukra, hogy a gyerek pöszén beszél. — Pisti, .gyere ide — kiabálják neki felnőtt emberek, ahol meglátják, utcán, boltban vagy kocsmában, ahova kóborlásai során elvetődik — no, gyere és énekelj valamit. A mambót, vagy a jamneoékről szólót. Ha szépen dalolsz, kapsz egy cigarettát, vagy egy féldeci pálinkát. És Pisti énekel, pöszén, telitorokból, azt amit kértek tőle. Ha pedig valaki ugratni akarja, alaposan visszaválaszol. Az emberek, a meglett családapák pedig jókat nevetnek rajta. — Megéri ez a pénzei. — Van) ennek esze, -ha hatig is tud számolni csak-. A. Nem- kell csak any- nyi, hogy egyszer meghalljon e:ty dalt, azt mindjárt dl is tudja énekelni. v — Mindenkinek meg tud válaszolni' egy pillanat alatt... — Mindenkit, névről ismer a faluban— — Mégis hatodszor járja az első osztályt... — Igen, de nem azért, mert nincs esze... — Van ennek. Múlt-; kor is azt kérdezi tőle; a tanítónő: «Mondd meg nekem, mennyi kettő meg kettő«. Erre azt mondja: «Miért? Maga nem tudja?« — «De tudom.« |— «Hát akkor miért kérdi tőlem?« — Mondom, hogy nincs semmi baj a fejében. Csak éppen tanulni nem akar. — Miért nem küldik gyógypedagógiai intézetbe? — Volt már ott is. De visszaküldték azzal hogy nincs olyan súlyos baja. így beszélnek Pistiről Kőröshegyen a falubeliek, meg azok is, akik csak néhanapján találkoznak vele, mert másutt laknak, dolgoznak. Nem tartják kevés elméjűnek és mégis úgy bánnak vele. Tudják róla, hogy van elég esze és mégis csak egy kis jjibás, beteg gyereket látnak benne, akin sokát lehet nevetni, derülni. A]*ra azonban senki sem gondol, hogy ezt a kis embert, — éppen azért, mert értelmes lény —, komolyan is vehetnék, nevelni is lehetne. Vagy az ugrató tréfa helyett a felnőtt férfiak — akik között elég sokszor látni >- beszélgethetnének vele úgy is, mint más gyerekkel, sajátjukkal szoktak. El- küldhetnék a kocsmából, az ilyen korú emberkéknek nem megfelelő helyekről, s segíthetnék a kis konok fejével hat esztendeje küszködő tanítónőnek azzal, hogy a tanulásra igyekszenek rászorítani. Lehet, hogy szülei, hozzátartozói is hibásak abban, hogy Pisti így, ilyen körülmények között él Érte azonban az egész falunak felelősséget kellene érezni, hiszen még hasznos, értelmes tagja lehet társadalmunknak, csak segíteni kellene, hogy valé- ban ez lehessen.- ger -
