Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-23 / 275. szám
SOMOGYI NÉPLAP Sasmbat, 1957. november ás. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1957. november 14—16-i, moszkvai értekezletén elfogadott nyilatkozat (Folytatás aa 1. oldalról.) ségónek és szuverenitásának igazi biztosítéka. A szocialista országok közötti testvéri viszony és barátság megszilárdítása végett szükséges a kommunista és munkáspártok marxi —lenini internacionalista politikája, az összes dolgozóknak az intemacio- nakssmus és a hazaszeretet szellemében való nevelése és tömörítése, valamint határozott harc a burzsoá nacionalizmus és sovinizmus maradványainak leküzdésére. A szocialista országok közti kölcsönös viszony minden kérdését teljesen meg lehet oldani a szocialista nemzetköziség elveinek feltétlen betartásán alapuló elvtársi me^jeszélések útján. III. f A szocializmus győzelme a Szov- jetemiótian, a szocialista építés sikerei a népi demokratikus országokban egyre mélyebb rokonszenvet váltanak ki valamennyi ország munkásosztályának és dolgozóinak körében. A szocializmus eszméi egyre újabb és újabb embermilliók tudatába hatolnak be. Ilyen körülmények között az imperialista burzsoázia egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a tömegek ideológiai megtévesztésének, elferdíti a, szocializmus eszméit, rágalmazza a marxizmus—leninizmust, zavart és eltévelyedést kelt a tömegekben. Ezért elsőrendű fontosságú a tömegek fokozottabb marxista— leninista nevelése, a burzsoá ideológia elleni harc, a szocializmus és kommunista mozgalom ellen irányuló imperialista propaganda hazugságainak és rágalmainak leleplezése, a szocializmus, a béke és a népek barátsága eszméinek érthető és meggyőző formában történő széleskörű propagandája. Az Értekezlet megerősítette a kommunista és munkáspártok nézeteinek egységét a szocialista, forradalom és a szocialista építés alapkérdéseiben. A' Szovjetunió és a többi szocialista /ország tapasztalata teljes mértékben igazolta a marxista—leninista elmélet azon tételének helyességét, hogy a szocialista forradalom és a szocialista építés folyamata egy sor olyan fő törvényszerűségre épül, amely mindazon országra jellemző, amelyek a szocialista útra léptek. Ezek a törvényszerűségek mindenütt érvényesülnék a nemzeti sajátosságok és hagyományok azon nagy, történelmileg kialakult különbözősége mellett is, amelyet feltétlen számításba kell vimTff. Ilyen közös törvényszerűség: a dolgozó tömegek vezetője, a munkásosztály, melynek magvát a marxista —leninista párt alkotja, ennek a vezetése érvényesül a proletárforradalom bármilyen formájú véghezvitelében és a proletárdiktatúra akármilyen formájú megteremtésében; a munkásosztály szövetsége a parasztság alapvető tömegeivel és a dolgozók egyéb rétegeivel; a kapitalista tulajdon felszámolása és az alapvető termelő eszközök társadalmi tulajdonba vétele; a mezőgazdaság fokozatos szocialista átalakítása; a népgazdaság tervszerű fejlesztése, amely a szocializmus és a kommunizmus felépítésére, a dolgozók életszínvonalának emelésére irányul; a szocialista forradalom megvalósítása az ideológia és a kultúra területén, valamint nagyszámú, a munkásosztályhoz, a dolgozó néphez és a szocializmus ügyéhez hű értelmiség megteremtése' a nemzeti elnyomás felszámolása és' a népek közötti egyenjogúság, testvéri barátság megteremtése; a szocializmus vívmányainak védelme a külső és belső ellenség támadásaival szemben; az adott ország munkásosztályának szolidaritása más országok munkásosztályával, vagyis a proletár nemzetköziség. A marxizmus—leninizmus megköveteli a szocialista forradalom és a szocialista építés leözös elveinek minden ország konkrét történelmi viszonyaitól függő, alkotó alkalmazását, s elveti más országok kommunista pártjai politikájának és taktikájának mechanikus másolását. V. I. Lenin több ízben felhívta a figyelmet arra, hogy a kommunizmus alapvető elveit feltétlenül helyesen kell alkalmazni az adott nemzet, az adott nemzeti állam sajátosságainak megfelelően. Ha a proletár párt nem veszi figyelembe a nemzeti sajátosságokat, feltétlenül elszakad az élettől, a tömegektől, s ez feltétlenül kárt okoz a szocializmus ügyének; és fordítva: ezen sajátosságok szerepének eltúlzása, a nemzeti sajátosságok címén való eltérés a szocialista forradalomról és a szocialista építésről szóló általános marxista-leninista alapelvektől, szintén feltétlenül kárt okoz a szocializmus ügyének. Az Értekezlet részvevőinek véleménye szerint feltétlenül szükséges, hogy egyidejűleg harcoljunk mindkét törekvés ellen. A szocialista országok kommunista ’ és munkáspártjainak szilárdan azt az elvet kell követniök, hogy á marxizmus—leninizmus általános alapelveit országaikban a forradalom és az építés konkrét gyakorlatával kapcsolják össze, alkotóan alkalmazzák a szocialista forradalom és a szocialista építés általános törvényszerűségeit a saját országaikban meglévő konkrét viszonyoknak megfelelően és tanuljanak egymástól, cseréljék ki tapasztalataikat. A szocialista építés élettapasztalatok által igazolt közös törvényszerűségeinek alkotó alkalmazása, a szocialista építés formáinak és módszereinek változatossága különböző országokban kollektív hozzájárulás a marxizmus—leninizmus elméletéhez. A marxizmus—leninizmus elméleti alapja a dialektikus materializmus. Ez a világnézet a természet, a társa- dalom és az emberi gondolkodás fejlődésének általános törvényét tükrözi. Ez a világnézet alkalmazható a múllxa, a jelenre és a jövőre. A dialektikus materializmussal szemben- áll a metafizika és az idealizmus. Ha a marxista politikai párt a kérdések vizsgálatában nem a dialektikából és a materializmusból indul ki, ez egyoldalúságot, szubjektivizmust, az emberi gondolat megcsontosodását, a gyakorlattól való elszakadást és azt eredményezi, hogy e párt elveszti arra való képességét, hogy megfelelően elemezze a dolgokat és jelenségeket, ami a revizionista vagy dogmatikus hibákhoz vezet és hibákat idéz elő a politikában is. A dialektikus materializmus gyakorlati munkában való alkalmazása, a káderek és a széles tömegek marxista—leninista szellemben való nevelése — ez a kommunista és munkáspártok egyik időszerű feladata. A jelen időszakban nagy jelentőségű a munkás- és kommunista mozgalomban meglévő opportunista irányzatok ellen vívott harc fokozása. Az Értekezlet hangsúlyozza a re- vizionizmus és a dogmatizmus határozott leküzdésének feltétlen szükségességét a kommunista és munkáspártok soraiban. A revizionizmus és dogmatizmus a munkás- és kommunista mozgalomban mind a múltban, mind a jelenben nemzetközi jellegű. A dogmatizmus és a szektásság megnehezíti a marxizmus—leninizmus elméletének fejlődését és alkotó alkalmazását a konkrét, változó viszonyok között, a konkrét helyzet tanulmányozását idézetekkel és betűrágással helyettesíti, a pártot elszakítja a tömegektől. A széles tömegektől elszakadt, a szektarianizmus- ba zárkózott párt semmilyen körülmények között sem viheti győzelemre a munkásosztály ügyét. A dogmatizmus elítélése mellett a kommunista pártok úgy vélik, hogy a jelenlegi viszonyok között a fő veszély a revizionizmus, más szóval a jobboldali opportunizmus, mint a burzsoá ideológia megjelenési formája, amely bénítja a munkásosztály forradalmi energiáját' és a kapitalizmus megőrzését vagy visszaállítását követeli. A dogmatizmus és a szektásság azonban egyik vagy másik párt fejlődésének egyes szakaszaiban a fő veszélyt képezheti. Mindegyik kommunista párt maga határozza meg, hogy az adott időben számára mi a fő veszély. Meg kell jegyezni, hogy a munkásosztály számára a hatalom megragadása a forradalomnak csalt a kezdete, nem pedig befejezése. A hatalom meghódítása után a munkásosztály előtt nagy feladatok állanak: a népgazdaság szocialista átalakítása és a szocializmus gazdasági és technikái bázisának megteremtése. Ugyanakkor a megdöntött burzsoázia mindig a restaurációra törekszik; a burzsoáziának, a kispolgárságnak és azok értelmiségének még nagy befolyása van a társadalomban. Ezért a »-ki kit győz le« — a kapitalizmus vagy a szocializmus kérdésének eldöntése elég hosszú időt kíván. A burzsoá befolyás megléte a revizionizmus belső erőforrása, az imperialista nyomás előtti kapituláció pedig a revizionizmus külső erőforrása. A jelenlegi revizionizmus arra törekszik, hogy lejárassa a marxizmus —leninizmus nagy tanítását, melyet »•elavultnak« nyilvánít és kijelenti, hogy korunkban a marxizmus—leninizmus elveszítette jelentőségét a társadalmi fejlődés szempontjából. A revizionisták arra törekednek, hogy megöljek a marxizmus forradalmi lelkét, megrendítsék a munkásosztálynak és a dolgozó népnek a szocializmusba vetett hitét. Elutasítják azt, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet idején történelmileg szükségszerű a proletár forradalom és a proletárdiktatúra, tagadják a marxista—leninista párt vezető szerepét, tagadják a proletár nemzetköziség elvét, követelik a pártépítés alapvető lenini elveinek, mindenekelőtt a demokratikus centralizmusnak az elvetését, azt követelik, hogy a kommunista párt harcos forradalmi szervezetből valamilyen vitaklubhoz hasonló szervezetté változzék át. A nemzetközi kommunista mozgalom egész tapasztalata arra tanít, A kommunista és munkáspártok előtt nagy történelmi feladatok állnak. Ezlak 'megoldásához nemcsak maguknak a kommunista és munkáspártok összeforró ttsá gára vjan szükség, hanem az egész munkás- osztály tömörülésére is, a munkás- osztály és a parasztság szövetségének erősítésére, valamennyi dolgozó és az egész haladó emberiség összefogására, az egész világ szabadság- és békeszerető erőinek tömörülésére. Napjainkban az egész világon a legfontosabb feladat a béke védelméért való harc. Valamennyi ország kommunista és munkáspártjai a legszélesebb méretű közös akciókra törekednek minden békeszerető, háborút ellenző erővel. Az Értekezlet részvevői kijelentik, hogy támogatják minden olyan állam, párt, szervezet, mozgalom és egyes személy erőfeszítéseit, amely, iT'letve aki a béke mellett, a háború ellen foglal állást, a békés egymás mellet élésért, az európai és ázsiai kollektív biztonság létrehozásáért, a fegyverkezés csökkentéséért, a nukleáris fegyverek alkalmazásának és kísérleteinek betiltásáért száll síkra. A kommunista és munkáspártok hűen védelmezik minden ország népeinek nemzeti és demokratikus érdekeit. Sok ország munkásosztálya és népe előtt még mindig a nemzeti függetlenségért, a gyarmati agresz- szió és a feudális elnyomás ellen vívott harc történelmi feladatai állnak. Itt az a kérdés vetőd’k fel, hogy szükség van a munkások, parasztok, városi kispolgárok, a nemzeti burzsoázia és más hazafias demokratikus erők egységes frontjának megteremtésére az imperializmus és a feudalizmus ellen. Sok tény bizonyítja, hogy minél ,-toto- sébb és erősebb a különféle haza ■ fi as és demokratikus erők összefogása, annál biztosabb a győzelem a közös harcban. A munkásosztály és ;t néptömegok a háborús veszély ellen küzdve. létérdekeiért harcolva, a legélesebben egyre inkább a tőke nagy monopolista csoportjai ellen lépnek fel. a fegyverkezési hajsza fő okozói, az új világháborút előkészítő tervek szerzői és sugalmazói ellen az agresszió és a reakció oszlopa ellen. A monopóliumok e szűk csoportjának érdekei és politikája egyre inkább ellentétbe kerül nemcsak a munkásosztály érdekeivel, hanem a kaoitoMrtq társadalom többi rétegeinek érdekeivel r- a parasztság, az értelmi-ég, a városi kis- és középburzsoázia érdekeivel is. Azokban a kapitalista '-•rszágok.ban, amelyeket az amerikai monopóliumok ivvekezmek maguk alá rendelni, s azokban az országokban, amelyek -az amerikai laiazdflisáai és fcafrmiai terjeszkedés politikájától szenvednek, létrejónnek az objektív feltételek ahhoz, hogy a munkásosztály és forradalmi pártja vezetése alatt a nép legszélesebb rétegei egyesüljenek a békehnrera, a nemzeti függetlenség és demokratikus szabadságjogok védelméért vívott harcra, a dolgozók életté1 tételeinek javításáért, a radikális“ agrár-reformok végrehajtásáért, a nemzeti érdekeket eláruló monopóliumok teljhatalmának megdöntéséért. A nemzetközi küzdőtéren a szo- eializmus javára végbement mélyreható történelmi változásokkal és az erőviszonyok gyökeres eltolódásával kapcsolatban, annak eredményeként, hogy a szocializmus eszméiéinek vonzóereje nagyon megnőtt a munkásosztály* a dolgozó parasztság és a dolgozó értelmiség körében, a szocializmus győzelmének kedvezőbb feltételei jönnek létre. Különböző országokban ,a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet formád különfélék lehetnek. A munkásosztály és élcsapata, a marxista-leninista párt arra törekszik, hogy békés módon valósítsa meg a szocialista forradalmat. Ennek a lehetőségnek a valóra váltása megfelelne a munkásosztály és pz eaész nép érdekeinek, az ország általános nemzeti érdekeinek. Karunk viszonyai közt az élcsapata vezette munkásosztálynak egy sor kapitalista országban megvan a hogy a szocialista forradalom, a szocializmus és a kommunizmus építése során feladataink sikeres megoldásának feltétlen záloga az, hogy a kommunista és munkáspártok határozottan megvédjék soraik marxista—leninista egységét, ne tűrjenek frakciókat és csoportosulásokat, amelyek aláássák ezt az egységet. ' • lehetősége arra, hogy a munkásegység és a népfront alapján, valamint a különböző pártok és társadalmi szervezetek megegyezésének és politikai együtiműködésétnek más lehetséges formái alapján egyesítse a nép többségét, polgárháború nélkül hódítsa meg az államhatalmat és biztosítsa az alapvető termelőeszközöknek a nép kezébe juttatását. A nép többségére támaszkodva és határozottan visszautasítva az opportunista elemeket, amelyek nem képesek lemondani a kapitalistákkal ,és fi'lktesulrakkal való egyezkedés politikájáról, a munkásosztálynak megvan a lehetősége, hogy vereséget mérjen a reakciós, nőne],lenes erőkre, szilárd többséget vívjon ki a parlamentben, a parlamentet a buTzsoá osztályérdekeket szolgáló eszközből a dolgozó népet szolgáló eszközzé változtassa, parlamenten kívüli széles tömegharcot bontakoztasson ki, megtörje a reakciós erők ellenállását és megteremtse a szükséges feltételeket a szocialista forradalom békés megvalósításához. Mindez csak a munkások, a paraszti tömegek és a városi középrétegeknek a monopolista nagytőke, a reakció ellen, a mélyreható társadalmi reformokért, a békéért és a szocializmusért- vívott osztályharcának széleskörű állandó fejlesztése útján válik majd lehetővé. Olyan viszonyok között, amikor a kizsákmányoló osztályok a nép elleni erőszakhoz folyamodnak, feltétlenül számolni kell a második lehetőséggel is — a szocializmusba való nem békés átmenet lehetőségével. A leninizmus azt tanítja, és a történelmi tapasztalat megerősíti, hogy az uralkodó osztályok nem engedik át önként a hatalmat. Ilyen körülmények között az osztóiyharc hevességének foka és formája nem annyira a proletariátustól függ maid, hanem attól, hogy a reakciós körök milyen mértékben állnak ellen a nép túlnyomó többsége akaratának, hogy ezek a körök milyen erőszakot alkalmaznak a szocializmusért vívott harc egyik, vagy másik szakaszán. A szocializmusba yaíló átmenet ilyen, vagv olyan módjának reális lehetőségét minden egyes országban a konkrét történelmi viszonyok határozzák meg. Mind a dolgozók életkörü’ményei- nek javításáért, demokratikus jogaik kiszélesítéséért és megőrzéséért, a nemzeti függetlenség kivívásáért és védelmezéséért, a népek közötti békéért folytatott harcban, mind pedig a foto1- meghódításáért és a szocializmus felépítéséért vívott küzdelemben a kommunista pártok a szocialista pártokkal való együttműködés megteremtése melleit szállnak síkra. Annak ellenére, hogy a szocialista pártok jobboldali vezetői minden eszközzel akadályozni igyekeznek ezt az Hgyülttműködilsd. ;a kommunistáik és a szocialisták közötti együttműködés lehetőségei sok kérdésben mégis növekednek. A kommunista és a szocialista pártok között meglévő ideológiai Különbség nem lehet akadálya az akcióegység létrehozásának sok olyan időszerű kérdésben, amely jelenleg a munkásmozgalom előtt áll. A szocialista országokban, ahol a munkásosztály kezébe vette a hatalmat, a kommunista és mumkásoár- tokriak. amelyek minden feltétellel rendelkeznek ahhoz, hogy szoros kapcsolatot teremtsenek a legszélesebb tömegekkel, egész tevékenységükben állandóan a néptömegekre kell támaszkodniok, a szocializmus építését és védelmezését a dolgozó milliók ügyévé kell teo~”*v mélyian átérzik azon helyzetüket, hogv 51c az ország gazdái. A széles néptömegeík aktivitása és alkotó ikez- riommyezésénék fokozása, a néptömegek tömörítése a szocialista rend erősítése és a szocialista építés fejlesztése céljából nagy jelentőségűek azok a lépések, amelyeket a szocialista államok az utóbbi években tettek a szocialista demokrácia kiszélesítése és a kritika és önkritika kibontakoztatása terén. Ahhoz, hogy létrejöjjön a munkás- osztály akciéképes egysége, hogy egybeforrasszunk minden dolgozót és az egész haladó emberiségei hogy összefogjuk az egész vitás • szabadságszerető és békeszerető ezé it, kétségkívül mindenekelőtt í. szükséges, hogy a kommunista é munkáspártok erősítsék soraik^ egy ségét és tegyék szorosabbá minuter ország kommunista és munkáspárt jainak tömörülését. Ez a tömörfiié: a magja a szélesebbkörű összefogás nak, a legfőbb biztosítéka a műn kásosztály ügye győzelmének. A kommunista és munkáspártok ra különösen nagy történelmi fele lősség hárul a szocialista világrend szer és a nemzetközi kommunist mozgalom sorsáért. Az Értekezlete részvevő kommunista és munkáspá tok kijelentik, hogy a szocialista államok családjának tömörítése ér dekében, a nemzetközi munkásra«? galom, a béke és a szocializmus éj dékében fáradhatatlanul erősít« egységüket és elvtársi együttm Gk< dósaikét. Az Értekezlet megelégedéssel f lapítja meg, hogy a nemzetit, kommunista mozgatom megnövök dett, hogy kiállt sok és komoly me próbáltatást, s számos kiemelketí győzelmet aratott. A kommunistái- világméretekben tetteikkel is be bizonyították a dolgozóknak a ma» x ista-leninista elmélet életképeset gét, azt, hogy nemcsak p-or( tudják, hanem a legnehezebb Mtoül menyek között is valóra tudják váltani a szocializmus nagy eszményeit. Mint minden haladó mozgalom az emberiség történelmében, a kommunista mozgalom is elkerüilhetetlenü' nehézségekkel és zökkenőkkel találkozik a maga útján. De mint a múltban és a jelenben — a jövőben sem változtathatja meg semmilyen nehézség és‘zökkenő a történelmi fejlődés objektív törvényszerű ségjei ■■ nem törheti meg a munkásoszféöa nak azon nagy elhatározását, boy átalakítsa a régi világot és új világot teremtsen. Amióta a kommunisták a harc színterére léptek, a reakciós erők uszításának és üldfeé- sének vaunak kitéve, de a komin u mdsta mozgatom hősiesen visszaver rohamaikat, és a megpróbálta,tások bél még erősebben, még edzetteb ben kerül ki. A reakciós imperialista erőik ama kísérleteire, hogv megakadályozzák az emberi társ-adatom fejlődését az új korszak felé, a kommunisták egységük és egybeforrott - ságuk további megszilárdításával válaszolnak. Az imperializmusnak a kotástu- mázmus úgynevezett »válságáról« szóló ostoba állításai ellenére a kommunista mozgatom növekszik, és erősödik. Az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai nemcsak az SZKP és a Szovjetunióban folyó kommunista építés számára nagy jelentőségűek, hamem új szakasz kezdete a nemzetközi kommunista mozgalomban, előrasz- idíltva annak továbbfejlődéséit a marxizmus—leninizmus alapján. Kína, Franciaország, Olaszország és más országok kommunista pártjainak az utóbbi időben sikeresen megtartott kongresszusai meggyőzően demonstrálták a párt sorainak egységét és összeforrottságát, hűségét a proletár nemzetköziség eszméi iránt. A kommunista és munkáspártok képviselőinek jelen Értekezlete a 'kommunista mozgalom nemzetközi összeforrottságáról is tanúskodik. Az Értekezlet részvevői a véleménycsere során arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenlegi viszonyok között a vezetők kétoldali találkozói és a kétoldali kölcsönös információ-csere mellett az időszerű kérdések megvitatása, a tapasztalat- csere, egymás nézeteinek és állásfoglalásainak a megismerése céljából, a béke, a demokrácia és a szocializmus közös céljaiért vívott együttes harc összeegyeztetése érdekében célszerű a kommunista és munkáspártok szélesebbkörű értekezletét szükség szerint megtartani. Az Értekezlet részvevői egyhangúlag kifejezik azon szilárd meggyőződésüket, hogy tömörítve soraikat és ezen az alapon tömörítve valamennyi ország munkásosztályát és népeit, a komrminista és munkáspártok kétségtelenül leküzdaaek minden akadályt, amely a haladás útjában áll és közelebb hozzák a béke, a demokrácia és a szocializmus új, nagy, világméretű győzelmét.
