Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-22 / 274. szám
Péntek, 1957. november 22. SOMOGYI NÉPLAP i S 1400000 KILOMÉTER NÉGY KERÉKEN Szemtűl-izemőeji az aLaaiéaaL A Ford kocsi beleizzik a sebes- Q ségbe. A ráksi mezők már elvesztek a vágtatás homályában. Csak az útszéli fák iiltenek szédítő gyorsasággal, mint egy-egy harsogó felkiáltójel. A gépkocsivezető szem* pillái egyre gyakrabban buknak le. Nem nézi már a rögöket, a kanyart; zavaros tekintete elréved a kormány felett. Ügy érzi, most a legkellemesebb. Fintorral a szája szögletén még mosolyog is hozzá. A sebesség fokozódik. Egy pillanatra eszébe jut a sofőrök dala, de csak dallamtalanul motyogja azt az egyetlenegy-mondatot; hogy:' .»élni jó ...« A következő pillanatban háromszor .bukik önmaga körül a .vágtató Ford-és felcsap a benzines láng. Félóra múlva a szembejövő idegen ■ gépkocsi vezetője a Fordnak már csak kiégett üszkét láthatja, meg egy embert, egy sofőrt, aki mindössze féíméter hosszú lett á lángok perzselése után és feje, jaj, a feje, . amelyben az imént még az a gondolát kószált, hogy »élni jó«, ök- lömnyi nagyságú csak és a szem az arcban sehol. Borzalmas! A rendőrség megállapítja: á gépkocsivezető két -kisförccsel kezdte I-galban, a következő faluban megtoldotta egy hosszúlépéssel és itt befejezte. Elnézést, kedves olvasóink, a leírt karambol története nem mai. De Po~ zsár. János, akipek szavai ezen a fagyos korareggelen felkorbácsolták a képzeletemet, ma is élő tanúja a történetnek, egyike a nézőknek, akikben akkor végigfutott a boraadály és aki maga is sofőr. Kerek negyven esztendeje. Lehet, hogy éppen ez a karambol, lehet, hogy a többi, amit itt a Gépállomás Megyei Igazgatóságán hirtelenében felsorolt — indították el benne azt a gondolatot, .amely később elhatározássá lett:- megpróbálja karambol nélkül leélni a sofőr-életét. Hát a teljes számvetés és értékelés még nem érkezett el, hiszen 56 éves és a nyugdíj.. .-Nos, a nyugdíjig, ha ennyit fut a kocsijával, mint az utóbbi hónapban, akkor nem -nehéz kiszámítani, hogy még mintegy 20 000 km megtétele áll előtte. . Persze ö nem szisszen fel a szám hallatám, annál is inkább, mert négy évtizedes szolgálata során, több mint 1400 000 kilométer megtett út áll mögötte, vagyis ezzel a fáradsággal ha.nminc- ötször kerülhette volna meg a Földet. Mondom, a végső számvetés ideje nem érkezett még el, de úgy véljük, ez a négy évtizedes jubileum alkalmas arra, hogy képzeletben egy pillanatra végigfussuk a négy évtizedes utat. Pozsár bácsi vajszívű, jóságos te- kintétű sofőr. Talán ennek tudható be, hogy igeh hosszú ideig alkalmazták 'őt egy-sgy helyen. Persze, azért negyven .év alatt jutott a változásból is! vezetett már diplomáciai kocsikat, szolgált földbirtokost, volt magántaxis, és amióta a Gépállomások Igazgatósága létezik, azóta itt Somogybán forgatja a kormányt, faluról falura, pusztáról pusztára. És amikor nekiszegezem most, itt a reggeli indulás előtt a kérdést, mit tart a 40 esztendőben a legszebbnek, akkor nem sokat gondolkozik a válaszon: — Azt tartom, hogy egyetlenegyszer sem volt karambolom. Hogy miért? Először is nem szeretem a melldöngető merészségeket. Mindig megtartottam a normális sebességi tempót. Másodszor: nem iszom. Még akkor seni ittam szeszt, amikor azok, akik kínálgatták, elfeledkeztek az életemről. Az a gépkocsivezető, aki a szesztukmáló noszogatásának enged, nemigen vonul természetes körülmények között nyugdíjba . .. 1\/T indehhez szép keret az, hogy ^ szabálytalanságért a 40 év alatt -esvszer sem büntették meg. Annál többször tüntették ki. Ezek a ki- . tüntetések többnyire a kocsitípusok gyáraitól származnak és következtetni egednek Pozsár bácsi másik jótu- lajdonságára, amit így fogalmazhatunk meg: tanult és tanul ma is. Ugyan mi lett volna belőle, ha szakmai tudása megreked ott, ahol a cséplő-motorok kalapácsos gyújtásával kellett indítani az autók motorjait? Ha nem veti rá magát igazi hivatásszomjjal az újkor minden technikai újdonságára. Az öt kiváló gépkocsivezetői -kitüntetést jórészt a skáz- és százötvenezer kilométeres motorjavítás nélküli versenymozgalomban kapta. Ezek után nem hisz szűk, hogy érdemtelenül, vagy hozzáértés nélkül vezetné az egyik legújabb kocsitípust: az új, csinos Skodáját. A gépkocsivezetőket — úgy tudjuk —, mint sok film és regénybeli kaland hősét, a bátor, férfias munka megszemélyesítőjét tartja nyilván a •köztudat. Pozsár bácsinak nem ez a véleménye. — Az állam megbecsül minket. De lekicsinylőén intenek az emberek, ha sofőrről esik szó — mondja elkeseredetten. Az a nézet megdöbbent. Hát miért? Igaz, akadtak, s akadnak ma is, akik ezt a foglalkozást lejáratják, akik után életbiztosítás nélkül nem tanácsos kocsira ülni. De tudjuk, hogy ezren és ezren járják a volán mellett a hosszú országutat, akiket fűt a férfias -munka, a hivatás szeretete. Akik évtizedeken át ennek a szakmának élnek, mint Pozsár bácsi. És hadd írjam ide: hogy mindannyian, akik valaha utaztunk és utazunk, ezeket a gépkocsivezetőket megbecsüljük. Ezt elmondhatja Pozsár bácsi, majd .kis unokájának is, ha nyugdíjba megy és mesélni akar egy sofőrről, aki annyit száguldott négy gumikeréken, hogy ki tudja, már hányszor futotta volna körül a Földet, aki karambol és büntetés nélkül vezetett és akit megbecsülnek ezért az emberek ... Addig is további jó utat! Szegedi Nándor Az újságolvasó embernek meghatott az a szerencse, hogy meg-is- ■\eri az újságírót, hiszen naponta ■Ivass-a cikkeit; nevét, ha bosszú, i- 'odás, ha elégedettség kapcsán, de ’~?.k megtanulja. Egyszóval, az űj- égíróval naponta'találkozik az olvadó, még akkor is, ha az előbbi a megye másik határán jár-kál olyan megírni való után, ami számot tarthat az olvasó érdeklődésére. Persze. egyoldalú így az ismeretség. Talán emiatt van azután az. hogy Ha szórni öl-szembe kerül újságolvasó és író. egy darabig tisztelettel kerülgetik egymást, mert az újságíró dyen közvetlen találkozásokkor azt szeretné megtudni, hogy mi az, amit az újságolvasó szeret, vagy hiányol, miből szeretne többet és miből kevesebbet abban a lapban, amire előfizet. Az újságolvasó viszont gyű- szűvel méri a szavaikat, mert húsba »baj lesz belőle«. így kerülgettük egymást, az elmúlt hét vasárnapján jó darabig Boda Pátarákkal, alkiik -évek óta előfizetői a Somogyi Néplapnak, s mint »öreg« olvasók, sóikat tudnának mondani, sok hasznos tanácsot adni annak érdekében, hogy olvasmányosabb legyen az általuk is előfizetett újság. Mint a legtöbb faluban. Marcaliban is. az idősebbek számára unalmasabbak a vasárnapok. Rendszerint odahaza maradnak, pihennek vagy olvasnak a rádió mellett. A váMi lesz veletek, berzencei óvodások? H a ismernék az okát azok a berzencei kis emberkék, akik nap mint nap örömmel sietnek az óvodába, annak, hogy miért szorultak szép, megfelelő helyükről két iskolai tanterembe, biztosan nagyon élszomorodnának. Mert végeredményben igazuk van nekik is, meg ázoknak is, akik most a-z eddigi szo- bácskákban élnek, dolgoznak. Az pvoda ugyanis évekig a volt jegyzői iroda épületében működött. A határőrség pedig a valamikor Festetich gróf tulajdonát képező kastélyban kapott helyet. Déli határaink, Ber- zence és környékén húzódó részének őrzői azonban az elmúlt év őszén elköltöztek a községből. Mielőtt azonban elmentek volna, megállapodást kötöttek a községi tanács vezetőivel, amenftyiben egykor ismét vi.sszatér- hánek, a tanács rendelkezésükre bocsátja a volt jegyzői iroda épületét, vagyis az óvoda helyiségét. Ennek értelmében, mikor néhány hónap múlva visszajött az őrs a faluba, ki • is költöztették a gyerekeket felszereléseikkel együtt. Azóta azonban nem találnak számukra megfelelő helyet. A Festetich kastély nem jó, mert azóta szociális otthon lett, s a kicsinyeket néni vihetik a beteg, idős emberek közé, meg aztán hely sincs ahhoz az épületben. Maradt tehát végső megoldásként az iskola két tanterme. A »nyári szállás« a tornatermekben volt, de ez nem fűthető. A mostani választás megint csak kényszerből adódott, s nagyon rossz. Rossz az óvodásoknak, akiknlek nem könnyű megmagyarázni, hogy itt nem szabad űzni az ilyen korban kedvelt földön csúszkálást, mert olajos a helyiségek padlója és az egészségtelen, s rossz az iskolásoknak is, akiknek nagy része a kisgyerekek »betelepítése« miatt kénytelen osztott tanítási idővel tanulni. Énnek különösen a távol lakókra vannak hátrányai, amikor télen már délután négy órakor sötét van, s ilyenkor kell sárban, majd pedig hóban haza botorkálni. Száz-százhúsz kisgyermekről van szó. Olyan emberek legdrágább kincséről, akik, míg ők dolgoznak, szeretik jó helyen tudni apróságaikat. De nemcsak ők, Dobos József, a községi tanács vb-titikára is örülne, ha valamilyen megoldást találnának. Ami-kor erről beszél, elkeseredetté válik a hangja: — Nem tudunk mit tenni — mondja. — Már azon is gondolkodtunk, hogy megpróbálunk új óvodát építeni jövőre a községfejlesztési ala-pra befutó összegből. De az sem megy. A faluban több mint ötven híd van. Ezek karbantartására egy esztendőben 10 000 forintot kapunk, ami nagyon kevés. A többi pénzt a javításra a községfejlesztési alapból kell előteremteni, mert ha nem ápoljuk rendszeresen a hidakat, tönkre mennek. Sürgető szükség van a vágóhíd teljes rendbehozására is, mert már alig használható. Ez megint sok pénzbe kerül. Honnan teremtsünk hát fedezetet óvoda építésére? Ezek szerint nincs semmi megoldás? Mi lesz hát veletek, kis berzencei óvodások? Mikor lesz ismét egészséges, megfelelő otthonotok, ahol vígan játszadozhattok, tanulhattok, míg szüléitek szorgalmasan dolgoznak értetek ... ? —ger rattan látogatás megzavarta vasárnap délután csendjében udvarias kíváncsisággal fogadtak bennünket a háziak, s mi magunk sem voltunk menták a kíváncsiságtól. Már az első percékben arrafelé tereltük a beszédet, amerre megtudni véiltiík az olvasó óhaját. Mit szól munkánkról az, akinek és akiért írunk. Aki miatt széles ez országban szívesen tartja tollát és hátát az újságíró, persze, olyan föltételezéssel, hogy ami miatt tarja, az olvasó szíve szerint való -ügy. A -hűség kedvéért: nehezen ment a barátkozás. De -miután kölcsönösen íelfedezt-üik, hogy senki sem készül harapni, lassan meghitté enyhült a beszélgetés. Boda Páterek meggyőződtek, hogy az újságíró is olyan ember, mint ők. S nem is olyan félelmetes dolog egy őszinte beszélgetés. r~ Szeretjük az újságot — sietett az ura segítségére még a beszélgetés elején a háziasszony. — Somogyiak vagyunk mi, ezért a somogyi újságot szeretjük. .. Bizony, kedves fizetség az újságírónak, ha szeretik a lapot, amiben lr’_ de nem elég. Szerénytelenségből meg azt is tudni akarja, hogy mit szeretnek benne -és mit hiányolnak Uelcsle az olvasók — mondtuk. ' — Nézze - engedett fel a vendég- látó gazda oeikeírn. Isg-kodv-ss©tob olvasmányom a sport, -abból sona nem elég amit írnak, — Kevés a kézimunka-, meg szabásminta {- jött mag erre Bodáná bátorsága is, őszinte örömünkre. — Horgoláshoz, kötéshez elkelnének a jó -minták, amihez másként nehezen jut az ember. Mostanában pedig az Otthonunk oldalban ilyen kevés volt. — A kislányom a verseket -bújja mindág. Mert mind a hárman olvasunk — teszi hozzá magyarázólag Bo-da Péter —, az újság tulajdonképpen az enyém, nekem jár, á feleségemnek meg a Nők Lapja. — És mikor olvasnák? — Hát -az olvasásra csak este kerül sor legtöbbször, az egy vasárnap kivételével <— mondja az asz- sz-ony, majd kérdően -néz a férjére — mc-ndhaitcm apjuk? — Tudja mit lenne jó olvasni — fordul azután felénk — regényt! Régen olyan sok regényt közöltek folytatásban. Mire véget ért a látogatás, éppen helybe értünk. Tehát Boda Péter marcali előfizetőnk több sportot — a maga nevében: több kézimunka- és szabásmintát — a felesége nevében: több verset és folytatásos regényt kíván mindhármójuk nevében. Hiába, bármi nehéznek is látszik, csak jó dolog szemlől-szembe találkozni az olvasóval. li ^Ady Endréiül minden 10 éven felül1 magyar ember tudja, hogy hazánk egyik legnagyobb költője volt, a száza-deleji Magyarország urainak ellensége, a forradalom előhar- cosa. Azt azonban már kevesen tudják, hogy ez- a nagy magyar költő és hazafi Kaposvárott is járt. (A .közelmúltban megkérdeztem 90 VIII. oszttályos tanulót — egy sem tudott rólad Pedi-g járt, és látogatása n.em is kicsi -ünnep volt So- mogyország fővárosában. 1909-bém Ady Endre már híres költő volt, már négyszer megjárta Párizst. For-radákniságával és újszerűségével már magára vonta a haladó emberek csodálatát és a maradiak haragját. 1909-ben ismét készülődött az ő Balkonyáiba, Párizsba. hagy ismét teleszívja magát forradalmi érövéi és rreesfürödjék Léda szerelmének akkor még üdítő tavában. Mielőtt azonban elindult volna a- messze útra, vidéki körutat tett, hogy szoros kapcsolatot teremtsen olvasóival, bemutassa magát erőd áléinak, no. meg, hogy egy (kis pénzt is keressen. Első útja -ifjúi -élet-ének logjsten- tősébb állomása: Nagyvárad volt. Bár az itteni Ady-est egyáltalán nem sikerült, körútját mégis tovább, folytatja. Temesvár, Szeged, Arad, és ' a -tradíciók városa, a’-ső verses- kötetének szülője: Debrecen után az -akkor is haladó gondolkodású, aránylag fiatal, de rohamosan fejlődő Kaposvár volt, a mi városunk. Kaposvárra Göndör Ferenc újságíró, a Somoigyvarm-agye társszer- ikssztője hívta meg a költőt. Ismeretségük’ még nagyváradi keletű. De ismerte Adyt á főszerkesztő Sa’-gó Sándor is,-aki többi újságíró társával egyetemben az újságírók gyűlésein csodálattal tekintett a »legjobb' újságíhó«-ra. _Az ünnepség 1909. november 7-én volt. de a Somogyvár-megve már október közepén megkezdte az Ady-est előkészítését. Ebben az időben mipdten számban található valami "Ady -Endréről, az üninepről: -vers, méltatás, hír, stb. A legtöbb cím három részes, amilyent csak nagy szenzáció alkalmával szoktak használni. Az egyik -tárca Ady föllépését a magyar irodalomban Rippl-Rón-ai-éhoz hasonlítja, mindegyiket forradalminak nevezve. Egy másik cikk a többéit között így értékeli Adyt (már 1909-ben!): »Ady Endréhez fogható érdekes és értékes alakja Petőfi Sándor óta nem volt a magyar irodalomnak.« És egyre közeledett a nagy nap. Kaposvárott már napokkal előbb -másról sem beszéltek, mint a »Iep- geniálisabb magyar költő« -érkezéséről. »Soha még nagyobb érdeklődés Kaposváron nem' mutatkozott valamely ünnepélyes momentum iránt, mint amekkora érdeklődés tinőst nyilvánul meg Ady Endre kaposvári szereplése iránt. Igaz örömmel és büszkeséggel jegyezzük ezt föl, mert — őszintén szólva — magunk sem hittük, hogy Ady Endrének ebben a városban ilyen sok megértője van« (— írja a So- mogyvármegye 1909. november 3-i számában. De nemcs-ak Kaposvárott -készültek a nagy napra, hanem Somogy meg ve minden részében. Virágossá, felejthetetlenné, széppé, örökre emlékezetessé igyekeztek tenni Ady Endre kaposvári útját. Jegyeket már hetekkel előbb lehetett venni az Ady-estrs 3, 2, 1 koronáért. Azon a napon, amelyiknek esti 8 órája körül (1909. november 6, szombat) Ady Endre Mikes Lajossal. a híres esztétával és újságíróval és Reinitz Bélával, az A cíy-dalok mesterével Kaposvárra érkeo zett, -így méltatják a költőt és á napot: »...olyan tüneményes, vaj kító karriert, olyan hirtelen, szinté, meglepetésszerűen, mint Ady Endre, még költő nem futott meg. A ma túlfinomult idegéletet élő emberének csudálatos erejű, mélységesen szép hangú poétája Ady Endre; az életet talán még soha senki úgy nem énekelte meg, mint ő. És a nagy magyar szomorúságoknak hívebb megszólaliatója sem volt még, ez a fiatal költő bele tud hasogatni a szilünkbe és szomorú magyar verseivel, földalőlja bennünk az alvó sovént. És ez a ragyogó talentuma, csudás beszédű költő eljön közénk és a maga — igazán néni túlságosan érces — hangján elmondja nekünk azokat a hatalmas költeményeket, amelyek 3 év előtt lázadásba hozták és azóta lázadásban tartják ezt az országot ... Ünnepi láz remeg a Korona nagyterme fölött, a megértő emberek szemei ragyognak az örömtől és a legnagyobb magyar költőt olyan szívbéli nagy örömmel és viharos lelkesedéssel fogadjuk itt, amilyet a kultúra legerősebb magyar harcosa méltán megérdemel ... Káprázatosán szép lesz á holnap délutáni ünnep. Olyan szép, amilyen talán még sohasem volt Kaposváron, de nem volt az ország egyetlen városában sem... A magyar kultúra diadalmas ünnepe lesz ez a holnapi...« t Ady Endre '909 november 6-án I este 3 óra körül érkezett meg két kebelbéli jó barátjával Kaposvárra. Itt ismerkedett meg mindjárt az első percekben az ugyancsak Párizst járt somogyi művésszel, eszmei rokonával, Rippil-Rónai Józseffel. A híres nevezetes Róma- váffila vendége lesz a költő. Bölöni Gyöngy, Ady egyik legkiválóbb .ismerője, mint érdekességet mondja el, -hagy Hippi-Római halálra kereste az abszintet Kaposvár kereskedés ei'bon, hogy ezzel a franciás itallal kedveskedjen a Párizsit járt keltőinek. Szentül hitte, hogy Ady n-em is iszik mást, csak ezt a francia italt. Végül azután kiderült, hogy a nagy költő Rippl-Rőnai figyelmes'égéből kóstolt életében először abszintet. A nagy esemény 1909. november 7-ón délután 5 órakor kezdődött. A háSySíKerű ünnepség a Korona Ädy Endre úti kollégium étterme van. A Kaposvárról és a vidékről összesereglett közönség zsúfolásig megtöltötte a nagytermet és még sokan, számtalan számban szorongtak a folyosón és az utcán, amerre Ady Endre elhaladt. -Nekik -már -nem jutott hely, de legalább érdekes arcát, alakját akarták látni az akkor már legnagyobb magyar költőnek nevezett Adynak. A nagyteremben megjelenő köt- 1 tőt hat-alm-a-s tapsvihar és éljenzés | fogadta. A kaposvári lányok névé- I -ben Faragó Sárika köszöntötte ; gyönyörű virágcsokorral. A műsorban elsőnek Mikes Lajos tanföfFfelolvasást »Költészet és politika« címmel. Előadásában Ady méltó propagálójának, küzdőtársának mutatkozott be. Hirdette, hogy a költészetnek kapcsolatban kell lenni a politikával, a költészetnek állást kell foglalnia, és elítélte a »politikamentes« költőket. Bebizonyította: Ady elsősorban azért nagy, -mert politikus költő, mert verseit izzó forradalmiság hatja át. Előadásában elítélte az »Ady-utáin- zókat«, akik -a nevezetes Duk-duk affér idején Adyt vallják vezérük- _ nek, de közelébe sem érnek. És Ady sem vállalja ezt a vezérréget. A közönség hatalmas tetszéssel fogadta Mikes Lajos előadását, amit a korabeli laptudós-íták egekig magasztalnak. Az -est másik szereplője Rrinilz j Béla zeneszerző volt, áfci általa | megzenésített Ady-dalokat énekelt j és zongorázott, ugyancsak nagy si- í ker-rel. ) Az est fénypontja Ady Endre feV ilépése. volt. A sikert hívebben és ilelikesebben nem lehet leírni, mint azt Göndör Ferenc, Ady régi barátja tette: »A megkülönböztetett tisztelet és szeretet forró hullámai csapkodták körül a pódiumot — ír- fa többek között a Somogyvárme- gye 1909. november 9-i számában ADY ENDRE KAPOSVÁROTT nagytermében volt, ott, ahol mai az megjelent »A vasárnapi irodalmi ünnep« cí^iű tárcájában —, amelyen Ady Endre keserű, finom szavakban ismertette az ő különös, szomorúan magyar helyzetét; odamért néhány művésziesen tökéletes vágást ellenségeinek ábrázatára, és miután illő módon bocsánatot kért azért, hogy ő él, néhány versét szavalta el,'köztük egyet, amelyet Kaposváron írt« .,. Sajnos, a -Kaposváron írt versnek még a címét sem közli a cikkíró, nemhogy az egész verset közölték volna. Majd a továbbiakban: «... mindenki megértette tegnap az Ady Endre verseit tapsolva, tombolva, virágot dobálva követelték az emberek, hogy minél több versét mondja el a közönségnek Ady Endre. Minden vers után percekig zúgott a taps, a Korona díszes, nagy közönsége nem akarta leengedni Ady Endrét a pódiumról. Még soha nem láttuk mi a kaposvári közönséget ilyen lelkesnek, ilyen melegnek, ilyen hálásnak ...« Áz Ady-est.-hatalmas sikerű volt. Bár a vendégek már november 8- án visszautaztak a fővárosba, az est közönsége és a város lakói még sokáig beszéltek róluk. Mi sem bizonyítja ezt jobbam, mint a So- ímogyvárm-egye november 14-i száma, melyben az estre emlékezve így ír az újságíró: »Ady Endre a kaposvári leányok poétája és bizonyos, hogy a ránk köszöntő zsúro- kon tömérdek Ady-idézet fog elhangzani vékony, piros leányajkakon.« Még ma is — Ady Endre1 születésének 80. évfordulóján — boldog -büszkeséggel gondolunk arra, hogy a nagy magyar költő városunkat is megtisztelte, és hogy városunk közönsége ilyen meleg szeretettel fogadta. Reméljük, soha nem lesz méltatlan e hírnévre Kaposvár, és -mindig lelkes híve és pártolója marad a kultúrának. Várkonyi Imre
