Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-21 / 273. szám
Csütörtök. 1057. november 31. SOMOGYI NÉPLAP l MIT AKARUNK HÁROM ÉV ALATT? Somogyi képzőművészek tárlatáról A három éves tervben azt aka.r-^AAAAi.AAAAAA*AAiAtAAAAAAAÁAAj.AAAAAiAáAi a termelőszövetkezetek megerőí sítésével, megszilárdításával Is. J Programként írja elő, hogy első- ^sorban a közös állatállományt kell iuk e lóiéi, hogy mezőgazdaságunk^ Növekednek a terméshozamok, 30 ezer holdat meszezünk. kisebb területről elegendő kenyeret adjon az ország lakosságának. 1960-baa at megye szántóterületének mintegy t 32,3 százalékát foglalja el a búza és a rozs. A gabona vetésterület 7—8, ezer holddal való csökkentése mellett meg van a lehetőség, hogy búzából 1960-ban holdanként átlagosan 3,4, rozsból 7,4 mázsát arassunk és£ ► 700 holdon gyümölcsöst, 200 holdon szőlőt telepítünk. A tsz-ekbon 6 számosállat jusson 1 holdra. Korszerűbb gépesítést. 2150 liter tejet minden tehéntől. megteremteni. A szövetkezetekben 4 úgy fejlődjék a jószágállomány, hogy í 100 holdra jusson 6 szarvasmarha, *1 ló, 5,5 koca, 10 süldő, 13 hízóéiért és, 35 juh, s megtöltésre kerülőjén 21,5 köbméter silótér. A terme- Ő Szövetkezeteket segíti az is. hogy ^ iárom év alatt megépül 24 kilométernyi bekötőút, 2 kilométernyi gazdasági vasút, 25 kilométernyi mat ------------iúllanj^ezetók, 22 kim ák, mégis ha sikerül a tervet meg valósítani, úgy a kisebb vetésterületről 150 ezer mázsa 'kenyórnok- vrlóval többet takaríthatunk be a tsz-ek és egyéniek földjeiről, rflint amennyi 1956-ban termett. Azért, hogy a terv megvalósuljon., tenni, cselekedni kell. Mindenekelőtt módosul a vetésforgó. A szántóból 38 százalék jut takarmánygabonának. Az idei 122 ezer helyett 125 ezer holdon folyik mind' a három' évben kukoricatexTnelós, s ha 1960-ra el tudjuk érni, hegy It—1 hold földürx- kön nem 12 és fél mázsa, hanem 1 mázsával több májusi morzsolt tegyen a termésátlag, akkor több ele- séget etethetünk hízóinkkal, s több szerves anyag kerül vissza talaj- e:őpótlásként is a földbe. Minié,"'- tízezer holddal akarjuk növelni a pillangósok területét, ami ugyancsak többszörösem visz- szótárul, ímert (megoldódik pülat- tenyésztésünk nagy gondja, a fahér- jetÁány, s megteremtjük az eddiginél jobb vetésforgó alkalmazásának alapját is. Egyebek között mód nyílik arra is. hogy évenként mintegy háromezer hold lucernán és lóherén fogjunk magot. A takarmányozást segíti, a vetésforgóba illeszkedik s a jövedelmező gazdálkodást célozza, hogy minden évben megtermeljük a 7500 holdnyi cukorrépát. A szántóföldnek a különböző növények közti megoszlása a következő lesz: kenyérgabona 32,3. takarmánygabona 38 (ebből kukorica 26 9), gyök- és gumósnöv Ínyek 19.9, olajosok 1,8, textsInövények 0.6, dohány H.3, hüvelyesek 1,7, szálastakarmányok 12,5 (tebböl .pillangósok 8,6), fővetésű takarmányok 1.2, vegyes növények 0,3, zöldség 0.9 százalék. A savanyú mohoktalajokból e három esztendő alatt t, meszezéssel 30 ezer holdat javítunk meg. Egyébként ahhoz, hogy minden ilyen talajt termővé tegyünk, legalább 15 esztendő szükséges. A három éves tervet a tájtermelésre való törekvés jellemzi, hogy ott termeljék a dohányt, s a különböző növényeket, ahol a talajt kellően hasznosítja, s a termelés a leggazamelyeket a talajvédelem szempontjából és művelési alkalmatlanságok miatt fásítaná fogunk. Fontos tennivalónak tartjuk hogy az ipari célt szolgáló burgonya-fajták mellett rátérjünk az ízletes étkezési — mint például a Kisvárdai Rózsa — fajták nagyobbmérvű termesztésére. Három év alatt a táj- és fajtajelleg, az adottságok figyelembevételével mintegy 700 hold új gyümölcsös és 200 hold új szőlő telepítései illetve pótlását kívánjuk megvalósítani, 2528 hold föld erdősítésére kerül sor. Az állattenyésztésben a marha kivételével nem célunk a számszerű fejlesztés, hanem a hozamok növelését, s a magasabb súlygyarapodást tűzzük ki fő célul. Azt akarjuk, hogy 1960-ra a jelenlegi marhalétszám mintegy tízezerrel növekedjék, s ennek 47,4 százaléka legyen a tehénállomány. Lóból 43 ezer, sertésből 242 ezer, jűhból 50 ezer lesz a várható állomány. A gazdálkodás belterjességét az is mutatja, milyen a jószágállományban az egyes állatfajták aránya. Természetes, hogy a legszámottevőbb fajnak nálunk a szarvasmarhának kell lenni. Ez számosállat értékben kifejezve körülbelül 57 százaléka lesz az össz- állománynak. A hozamok tekintetében azt kívánjuk elérni, hogy a tehenenkénti tejhozam 1960ban az idei 1800-ról 2150 literre, a 100 tehénre jutó borjűszaporulat 72-re, a 100 kocára jutó malacszaporulat 8,3-ra, a 100 anyára iufcp bárány szaporulat pedig 33-ra növekedjék. Egy juihról a három éves t rv utolsó évében 3.5 kg gyapjút, egy tyúktól évi 82 darab tojást várunk. A vágóállatnál a jobb takarmány- értékesítés mellett a cél a vágósúly növelése. A terv itt sem nagy, az, hogy a sertések átlagosan 130, a marhák pedig átlagosan 450 kilós núlyfcian kerüljenek levágásra. A hároméves terv utolsó esztendejében 150 vagonnal több vágómarhát. 9 vagonnal több vágóborjút, 169 vagonnal több hízott sertést kívánunk köz-, illetve magánfogyasztásra bocsátani, mint amennyi az idén tellett. A Megyei Tanács által elkészítet' hároméves ten/ foglalkozik. lométer telefonvezeték. A termények tárolására magtárt, kukorica- górét, s dohánypajtát építenek. A gépesítés egyik igen fontos követelménye és mutatója a belterjes gazdálkodásnak. Jelenlegi gépparkunkat figyelembe véve kevés a burgonyaültető, a cukorrépa- és burgonyaszedő, az aprómagcséplő gép. A gabonacséplők nagyrésze kiöregedett, 80—90 új gépre lenne szükség a feltöltésre, a régiek kicserélésére, a gépállomások és szövetkezetek szállítási munkájának lebonyolítására több tucat uni- verzál erőgép és pótkocsi szükségeltetik. Mit akarunk? Ez a cím. Nem sokat és mégis sokra rúg. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a kitűzött cél eléréséért. V. J. Újkori vonatrablók Olykor-olykor szidjuk a MÁV-oí, mert késik a vonat, vagy fűtetlen a kocsi. Szidjuk, mert a vicinális vonalakon idegfeszítő lassúsággal gördülnek a kerekek. Kaposvártól pl. Siófokig négy teljes óráig tart az utazás. És szidjuk a derék MÁV-ot, ha kultúráltabban szeretnénk utazgatni és ez a lehetőség hiányzik életünkből. Szidjuk, jogosan szidjuk. De, és meg egyszer de. Utas, aki egyúttal vonattulajdonos is vagy, mert a vasút össznépi vagyon, vajon teljesíted-e mint kui- túrember c kötelességedet? Nem kell megkerülnöd Magyarországot, elég, ha elutazol Siófokra és vissza, s ha nem vagy közömbös a nép dolgai iránt, megbotránkozol, amit látsz. S ezt tapasztalod a másik vonalakon is. Szinte hihetetlennek hangzik, s bár csak ne volna igaz a szomorú valóság: vonatrablók járnak a MÁV kocsijain. A szó szoros értelmében lopják a vasutat, nem a síneket, hanem a kocsik felszereléseit. Sokféle kifinomult formája ismeretes e »modern fosztogatásnak«. Kivagdossák a bőrüléseket, a Puli- mann-,kocsik ablakairól a sötétítő rollót, letörik és elviszik — ugyan miféle szenvedélyből — a hamutartókat, a kilincseket. Láttam kocsit ípi. az 5083-ast), amelyről ki tudja, milyen okból, letépték a »Nem dohányzóknak« kis zománctáblát. (Azóta sem pótolta a MÁV.) összefir- kélják, késsel névjegyeket vésnek a berendezésekbe. Szóval ezek a vonatrablók. S szinte nap mint nap szegik meg egyes emberek, gyakorta a vonat- személyzet szemelóttára, az erkölcsi normákat, a szabályokat. Hogy csak a legáltaláncsabbat említsük: akármilyen sáros lábbelikkel végigfekszenek a padokon, s az utánuk jövők bosszankodhatnak, ha elpiszkolódott a ruhájuk. Miárt nem tartjuk be az elemi szabályokat? Nem vesszük észre, hogy saját magunk rovására cselekszünk, s tűrjük? Meddig? — a —f Kunífy Lajos: Arckép lllllllllll!lliillllll!lllllll!lll!lllll||||||||||||||||!lll|||||||||||||lill||||||lll||||||!llllllll!llill!l||l|l!lllllllllll|||||||||||||)illlllll)l!l!lli;illlll)llllllllllli;i;i. , VÁLASZ AZ „IGAZSÁGKERESÉS“ CÍMÖ CIKKRE E válasz megírására az késztetett bennünket, hogy a cikk egyes kitételeivel — az ügy részletei ismeretében — nem tudunk egyetérteni. Elsősorban abban, hogy a Lengyeltóti Járásbíróság ítéletei, mely szerint Nádházi Józsefnek, a balatonszentgyörgyi fmsz. volt italboltvezetőjének megítélt 13 hónapra járó teljes munkabér jogos és törvénye-—c. sem mi, sem pedig a cikk írója nem vagyunk hivatottak eldönteni. Ebben majd a Legfelsőbb Bíróság Törvényességi Tanácsa hozza meg a végleges döntést. A törvényességi óvást, amelyet Dr Körmendi István, a balatonszentgyörgyi fmsz. jogi képviselője állított össze, nem a rosszindulaton és a bizonyításnélküli vádaskodáson alapul dasúgosabb. Lesznek területele, —- mint azt a cikk állítja —, hanem konkrét bizonyítékokon. A cikknek az a része, hogy a MÉSZÖV eddig az ügyben semmit nem tett, most pedig mindent elkövet Nádházi keresete ellen, nem a valóságot tükrözi. A MÉSZÖV 1956 áprilisában Nádházi panasza alapján vizsgálta az ügyet, azonban a TEB határozatával egyetértőén azt lezárta. Arról nem tudott a MESjZÖV, és nem is tudhatott, hogy Nádházi később ,pert indított az fmsz. elten. Erről csak ebben az évben értesült, s a szövetkezeti vagyonvédelem, a tárgyilagos igazság szellémeben tette meg a szükséges további lépéseket. Akkor követett volna el mulasztást, ha nem ezt tette volna. Az ügyet egyáltalán nem az «erős szövetkezet győz» és a «gyenge dolgozó» elv alapján kép vis-úi a MÉSZÖV —mint azt a cikk állítja —, hanem köteles-égiú utfjek AMIKOR BEBOCSÁTÁSRA vártam a segesdi szociális otthon vasrácsos kapujánál, hívatlanul egy gyermekkori emlékem derengett fel... Az iskolából hazafelé menet a városi szegényház előtt vezetett el az utunk. Akármilyen vidám tere f erével, ficánkoló jókedvvel jöttünk is eddig, itt elcsendesültünk valahányan. A zöldrácsos ablukú, sárga falak tövében és az épület előtti füves térségen fazék, lábos és csajka csörgetve ült k, álltak várakozón a város szegényei, hogy az akkori társadalom sovány kö- nyörülete kínálta egy tál ételüket megkapják. Megmagyarázhatatlanul féltünk ettől a környéktől, az áthatóan savanyu főzelék-szagoktól, az ínségkonyha fölött magasodó szegényháztól, amelynek lakói néha megszólítottak bennünket és elpanaszolták, hogy éhesek, hogy gorombák a gondozóik. Gyermek ésszel akkor csak azt tudtuk felfogni, hogy nagyon szomorú a szegény ember sorsa, ha öregségére senkinek sem kell, ha elárvul, és oda kell tartania kezét az állam elé, koldulni fedelet a feje fölé és egy tál meleg ételt. Az emlékezésből kulcs-csörgés szólított vissza és szélesre nyitott kapu. Á portás szíves útbaigazítására sietne indultam végig a virágokkal szegélyezett úton az épület felé. De mennyire más ez az épület. -mint ez, amelyik az imént az emlékezetben kísértett. Nemhiába volt grófi kastély. Meseszép. Gondos kezek munkájáról beszél a rendezett park, még az őszi hide-i erektől megsápasztotl virágok is. Lám. mennyire más ez a ház. Erről látatlanban is el tudja hinni az ember, hogy nemcsak nevében otthon, hanem a valóságban is. Mert nem gőgös könyőrületből, hanem emberségből ad hajlékot az elárvultuknak, a munkából kiöregedetteknek. DELFELÉ JÁRHAT az idő. mert amint belépünk az épületbe, ét- vágyébresztő illatok csalogatnak a konyha felé. Sehol senki a hibátlan. tölgyfával burkolt folyosón. De mégis. Alacsony, öreg nénike tipeg felénk: — Nem látták a gondnolcot? Be kell kapcsolni a rádiót, mert mondják a híreket! Meg a lottót. Csak akkor veszi észre, hogy idegenek vagyunk, amikor megmondjuk, hogy bizony mi is a gondnokot keressük. — Budapestről jöttek? — csillan fel a szeme. És egészen elkedvetlenedik, hogy csak innen nem Imessziről, Kaposvárról. Hátat is fordít, de azért még visszaszól —, ha megtalálom, ide küldöm, mert be kell kapcsolni a rádiót is. Rádiót. Lám, itt még az is van. Hogy átsegítse a magatehetetleneket, akiket már ágyhoz köt az öregség, a hosszú nappalokon és unalmas estélien. Nem juthatunk tovább a .gondolatttal, mert jön vissza a néni egy fehérköpenyes idős férfi mögött. Bemutatkozunk. Bozsóki Péter pedig türelmet kérve, előre lép a gondnoki szobába, hogy bekapcsolja a rádiót. Mire a néni korát meghazudtoló fürgeséggel siet el, hogy el ve mulasz- szon valamit is a hírekből, no meg a lottó-hírekből. — NAGYON SZERETIK a rádiót az otthon lakói, nem is tudom, mi lenne, ha valaki le akarná szerelni a hangszórókat a szobákból. — Szerencsére ilyesmiről szó sincs. Hányán laknak itt ebben a szép házban? — Elég szép számmal, összesen százhatvannégy férfi és százharmincegy nő. Legnagyobb részük a megyéből való, de vannak budapestiek is. — S mivel foglalkoznak a gondozottak. — Vau egy kisegítő gazdaságunk, huszonkét hold föld, tizenhárom hold kaszáló, vannak állataink. Azok a gondozottak, akik még munkaképesek, dolgoznak. De nem kAr.'pzcríthetünk senkit. Önként jelentkeznek, akik ide kerülnek, pár napi pihenés után. Az öregek nagyrésze nem tud meglenni a te- Tés-vevés nélkül. A magatehetetlen betegek fekszenek. Egy szakképzett ápolónő és hat gondozónő látja, el őket. — Milyen a koszt? — Legjobb lenne magukat a gondozattakat , megkérdezni. Egykét. notórius ejlégedetlenkedő — mert ilyen is akad — kivételével elégedettek a koszttal. Eddig huszonnégy hízott sertést vágtunk, és húsz darab birkát. Hetenként háromszor van friss hús. Vacsorára felvágott, sajt, kávé, vagy tea. Mostanában sokszor volt libapörkölt, mert olcsó itt a liba. Persze, akadt olyan, aki lázongott á sok libahús ellen. Közben benépesült a folyosó. Mi is elindulunk az ebédlő felé. A boltíves tiszta teremben kis asztalok és a viaszos vászonnal letakart asztalok mindegyikén . négy teríték. A tölgyfával burkolt falon itt is szól a rádió. — Mi jót főztek ma? — kérdezősködik a gondnoktól egy pirosarcú bácsika. — Maga mindig kiváncsi, János bácsi! Hát im'egmondjam? Bableves van, meg krumplistészta. Míg itt kellemes zsongással telik az ebédlőterem, nincs megállása a konyhaüzemé''yzetnek. Jó étvágya' kívánva tovább megyünk. — Tessék megnézni, milyen egy szobánk — nyit be kopogtatás után egy ajtót előttünk Bozsóki Péter. — Itt nők laknak. Meg is látszik. Ragyogó tiszta minden, a szoba lakói ott ülnek a kályha mellett, csendesen beszélgetve. — Sok lakónkért jöttek rokonok. gyerekek, hogy elvigyék őket. Nem mennek. Azt mondják, itt jobb. Senki nem bántja őket, mindenük megvan. — Kijárnak az öregek a faluba? — HETENKÉNT HÁROMSZC fVAN vKIMENŐ. Különösen <c férfiak örülnek ennek, mert mind nek van ismerőse, ahol várják valami házkörüli munkával. A ciga retta, dohány, pénz soha nem elég Hát igen. Sajnos, nem mindenre telik. De az megnyugtató, hogy a szociális otthon lakói nem panaszkodnak éhségről, goromba bánásmódról. Elégedettek és \ez a legszebb köszönet 'tőlük p róluk gyöngéden gondoskodó állam iránt.-Linók megfelelően az igazság útján halad, A cikk szerint a MÉSZÖV elnézi a sok sikkasztást, leltárhiányt. Miután a cikk ezen része eléggé általános, ennélfogva nélkülöznie kell a konkrét választ is annák lerögzítése mellett, hogy a MÉSZÖV következetesen harcol és minden .tőle telhetőt megtesz, hogy a szövetkezeti vagyon megkárosítói a bíróság elé kerüljenek. A MÉSZÖV nem adhat helyt a cikk azon megállapításának sem, hogy az egész ügy elindítója Kovács Károly, volt fmsz-i elnök és Nádházi József közötti ellentét volt, bár lehet, hogy a bíróság — mint a cikk írja — ezt vette észre. A cikkhez még annyit, hogy Nádházi József már akkor mondott fel, amikor a munkakönyvébe törvényesen az MT. 147. §. 1. bekezdése értelmében az fmsz. beírta az «önkényesen .kilépett» bejegyzést, miután új munkahelyét a TEB jogerős döntése után sem volt hajlandó elfoglalni. Egyébként igaz az, hogy másféléves működése alatt 1 234 Ft hiánnyal számolt el, azonban leltárelszámolásai minden esetben kisebb- «-t-obb ösz- sz"><Tű hiánnyal záruljak, í összesen nyolc esetben.1 Hiány nélkül egyszer sem számolt el. Miután hiányait elismerte és befizette, később bírósági úton követelte annak visszafizetését az fmsz-ioi. " Dr Zádori László Mészöv jogügyi tanácsadó Nagy Pál Mészöv titkárság vezetője f
