Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-24 / 249. szám
.örtök, 1951!. október 24. SOMOGYI NÉPLAP 5 DCáJiium TUmm vei ezelőtt, október 24-én tett Siófokon Kálmán Imre, a •r opereít-zeneszerzés büszJke- í világhírű zenelköltő. Az, hogy kon született, számunkra an- s örvendetesebb, miután ezek '■t megyénk szülötte s ezzel cözalebb kerül hozzánk. A sió- szegény kisdiák már 15 éves ' an a Zeneakadémia növendé- ■hol zeneszerzést a híres mester- Koessler professzortól itanul. yamtársai nem kisebb szemének, mint Dohnányii Ernő, Ko- Zoítán és Bartók Béla. Kálmán .lieg szimfonikus művek kom- lásával foglalkozott, ez azon- mind anyagilag, mind pedig "kölr sileg csődöt mondott. Az eladott zeneszerző ekkor — a "hsak feljegyzése szerint — na- nondott: »-Ha ez így megy teákkor valami retteneteset . lak!« viddel ezután operettet írt. Az atás, amelyet operettmuzsikájá- > közönségre gyakorolt, minden- 'lőtt- köztudomású. Ismét Kál- Imre szavait idézem: »-Szegény .. még nem tudta, hogy eljön :aö, amikor nem lesz számorn- ebb, minthogy operettet írjak!« ahány kisebb sikerű színpadi kí- ete után, 1908. február 22-én dja be a Vígszínház első nagy 'rett-sikerét. a "•Tatárjárásét. Ez- a darabbal egycsapásra ismerik világszerte Kálmán muzsikáját. • »Tatárjárás« valóságos diadalutat be. Becsben közel négyszázszor r.k, majd 1909-ben Moszkvában vtják be. Ezt követi Genova, n, Hamburg, Lipcse, München, 1 í'a, London, Stodkholm, Koppen- ,a, az olasz és francia színházak végül átkerül Amerikába is. A »Tatárjárás« megnyitja azt a riadalmas operett sort, mely Kálmán Imre további és egyre fokozódó si- —ű és lendületű munkásságának ,'gy-egy állomását jelentik: a »Ci- ányprímás« (1913), »Zsuzsi kisasszony« (1915), »Csárdáskirálynő« (1916), a »Hollandi menyecske« (1921), »A bajadér« (1922), »Marica grófnő« (1924), »Cirkuszhercegnő« (1926) stb. Kálmán zenéjének van valami különleges varázsa. Hallatlanul széles érzelmi skálával, ritka vérbő invenciókészségével és kifejezőké- pességóvel olyan hatást gyakorol az emberre, mint egy ópium-koffein keverék: egyik pillanatban mámoros tavaszi, szerelmes hangulatot kelt, vagy a tiszta szerelem romantikus szépségét idézi, a másik pillanatban vidám hangulatba csap át, amikor nevetni kell a jókedvtől, tantorokkal. Ez a hangulat nagyon kellemes és az érzelmi végletekben való csapongás eredményezi azt a hatást, melyet oporettsikemek neveznek. Kálmán muzsikája rendkívül népszerű és a legszélesebb tömegek számára is van mondanivalója. Mindenki számára mond valamit, mindenki megtalálja benne a számára legmegfelelőbb hangulatot, s vagy lehunyt szemmel, jóleső érzéssel ringatózik az emlékek tengerének egy kedves gondoláján, vagy Az elmúlt évadban hosszú ideig játszották nagy tetszés mellett, s kedden este ismét sikert aratott a felújított Marica grófnő a Csiiky Gergely Színházban. Hiába, Kálmán Imre melódiái nagy varázst rejtenek magukban a közönség számára. Az operettben több új szereplő cián. Ezek közül is a legnagyobb ér- tíjeklődés vendégművészünk. Goz- mány György bemutatkozását előzte meg. Az ismerkedés sikerült. A nézőközönség már az első felvonás alatt szívébe fogadta a fővárosból jött bonvivánt: a »Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket...« című dalt ismételnie kellett. Lotti nénit is új művész. Mihályi Vilcsi személyesíti meg, ugyancsak nagy sikerrel. Az előadás szüneteiben a közönség körében sokan beaz őszi lombok között járva ejt egykét könnycseppet, ilyenforma gondolatokkal: »Szép ifjúság, milyen kár, hogy elszántál.« 1953 novemberében halt meg Párásban. Az alig néhány soros újsághír mélyen lesújtotta a zeneszeretők, operettrajongók táborát. Elment a szív, a szerelem, a négy évszak nagy költője, a kiapadhatatlan román ti- kájú, nemesen tisztult muzsikájú nagy zeneszerző. Örökségül hagyta ránk azonban azt a felmérhetetlenül nagy értékű és elhomályosítha- talanul örökké f riss melódia-kincses házat, amelynek kulcsát mindany- nyiiunk kezébe adta, s amelybe belépve a felcsendülő dallamok hatására megtisztul a szív, érzelem és értelem egyaránt, a parazsak izzani kezdenek és forró lángba csapnak. Mélyen lehajtott fejjel köszönjük meg azt az ajándékot, amely ércnél maradandóbb emléket állított számára bennünk. Várkonyi Sándor. szélgettek arról, hogy éppúgy mint társai, ő is tudása, tehetsége legjavát adja, s komoly részese a színvonalas produkciónak. A közönség ezen az estén is bebizonyította, hogy nemcsak az új művészek teljesítményét értékeli kenőképpen, hanem nagy szeretet-' fial pdózilk fiapsa^val a régieknek is. így a címszereplő Olgyai Magdának, Fillér Istvánnak. Kovács Zsuzsának, az István szerepét játszó Pusztai Péternek, s a remekelő Farkas Annynak, Gálfy Lászlónak, alakét addig nem engedett le a vas- taps a színről, amíg háromszor meg nem ismételték a második felvonás ismert »Hacacáré» kettősét. Sikert hozott tehát a felújított Marica grófnő első előadása, s minden bizonnyal erről szól majd a többi este után is a nézők véleménye. — ger — Kálmán Imre: Mariner grófnő Felújítás a Csiky Gergely Színházban BALATONBOQLÄRI tervek és qondok • Csoda-e, ha a nemrég felépült La - iMonboglári kultúrházban járó ember szívébe — aki történetesen Kaposvárról jött -, hívatlanul be- lopózik az irigykedés? — De jó is lenne, ha ez a kultúr- ház Kaposvárott lenne! — adott hangot helyettem valaki más, amikor a Csiky Gergely Színház vendégjátékára benépesült nézőtéren álltunk az előadás kezdése előtt néhány perccel. Valahányunk fejében ez a mondat motoszkálhatott, mert helyeslőén bólintottunk a nemes irigykedé.s első megvallója felé: — Elkelne ott, annyi bizonyos! — Hát látják, ilyennek képzelek el egy kamaraszínháznak alkalmas kultúrházat — toldotta meg a : 'ínház szervezője, Kovács Gyula. Az időközben elsötétült nézőtér soraiból néhány pisszegés figyelmeztet bennünket, hogy a beszélgetni kívánóknak most kívül iá gasabb. Az előcsarnokban nevető arcú fiatalember állja utunkat: — Azért még ez sem fenékig tejfel, még nem. kész kultúrház, csak lesz az! Ezzel a félig tréfás, félig komoly megjegyzéssel tessékel ,bennünket a klubszoba felé Kukk János művészeti előadó, aki jelenleg az igazgatói teendőket is ellátja. Miközben helyet foglalunk a bordó borítású székeken és egy pillanatra megáll szemünk a hatalmas világvevő rádión és zenegépen — a kályhát keressük. Nem takarékoskodik az ősz a hűvössel, itt a köves klubszobában, talán még hidegebb van, mint odakint. Ilyenkor a legjobb a tűz közelsége. De bizony kályha nincs. Miért ? — Fűteni egyelőre még nem tudunk. mert a légfűtéshez szükséges berendezés, ami Budapesten készül, még nem érkezett meg. Lehet. hogy két hét múlva már barátságosabb hőmérsékletű helyiségben ülhetünk itt, de az sem lehetetlen, hogy várni kell egy-két hónapot. A szépen berendezett, de mégis barátságtalan szobában ezután a munkáról esik szó, tervekről, s ha eddig ngm hittük, hogy az emberi beszédnek, a szónak is van melege, most hisszük. Kályha hiányában elegendőnek érezzük Kukk János ügyszeretetből fakadó, gondokról és örömökről egyaránt számot adó vallomását. Mert, hogy vallomás minden mondata, amiből a kultúrház szeretete csendül ki, az bizonyos. — Úgy hallottuk, hogy szerződést kíván kötni a színházzal 7—8 előadásra. — Komoly szándékunk ez, mert a bogiáriak igénylik az öntevékeny színjátszók munkáján kívül a hivatásos művészek vendégjátékát is. Persze, egyelőre a fűtéstől kell függővé tennünk, hogy mikor kötjük meg e szerződést. Azt szeretnénk, ha a színház minden produkcióját ki tudná hozni, még a közeljövőben bemutatásra kerülő Királyasszony lovagja című verses drámát is. Ezenkívül sok zenés darabot. — Az előcsarnokban látott képek azt tanúsítják, hogy szép hagyományai vannak itt a színjátszásnak. Most nem készülnek valamire? — Egyelőre nem, mert első feladatunkul az ötven tagú vegyeskórus megalapítását tűztük ki célul. Kaptunk egy lelkes karvezetőt, Fasching Ferencné tanítónő személyében. Most mutatkozik be először a kórus, november 6-án. Ugyanekkor mutatkozik, be a fcpdműves- szövetkezet tánccsoportja is, amit nem szerénytelenségből, de egy kicsit magunkénak is mondhatunk. Azután következnek a színjátszók! — Mik a tervei mint művészeli vezetőnek és megbízott igazgiató- nak? — Dolgozni és minden lehetőt kiverekedni — válaszolja tréfásan. — Kicsit részletesebben nem lehetne? — Novembertől késő nyárig megrendezzük minden héten a tudomány és művészet kedd estjeit. Természetesen, nem úgy, ahogy ezt általában csinálni szokták, kötetlenül, klubest-szerűen, inkább 40—50 részvevővel. Ezenkívül szakköröket akarunk indítani, a művészetiek mellett kisgazdasági és méhész szakkört. Ezenkívül a közeljövőben helybeli gyermekek rajzaiból kiállítást rendezünk, amit később somogyi képzőművészek munkáinak kiállításává fejlesztenek. — Milyen segítséget kapnak a községi és megyei tanácstól? — Hát a kiverekedés, az ide tartozik. Kapunk sok eszmei segítséget, amit köszönettel kell vennünk, 'de ami nem, tf.ég ahhoz, hogy a másfél milliós beruházással korszerűnek felépített és irigyelt kultúrház ne legyen »befejezetlen szimfónia« — mondja kicsit kényszeredett vidámsággal. — Nem elegendő az anyagi támogatás ? — A béralapra, a fern,tartási költségekre igen. Többre nem jut. Márpedig akad még berendez"! való, ezt egyszeri látogatásra is megállapíthattuk. Nincs ruhatár a négyszáz személyes színházteremhez, nincs igazgatói iroda, nincsenek hangszerek ahhez, hogy a remek akusztikájú színházterem or- chesteréböl felszárnyalhasson a muzsika, Kukk János, maga is muzsikus ember lévén, észrevételünk szerint ezt fájlalja legjobban, és mondjuk meg kereken: méltán fájlalja. Elbeszélése szerint járt már Ponciustól-Pilátusig, hogy kapjon a kultúrház egy pianinót. Sehol nem talált meghallgatásra, jóllehet terveiről kellene lemondania, ha nem kapnak zongorát. — A zongora már lehetne elindulási pont. A kultúrházba, szeretnénk hozni — intézménye sitin' a zenetamilást. Természetesen a kaposvári zeneiskola felügyelete mellett, de helybeli zenep dagó- gusokkal. A kultúrház fekvése gyönyörű. Megindíthatnánk a zenei óvodát is és már három-, négyéves korban elkezdhetnénk a gyermekek zenei nevelését. Elhallgat egy percre, aztán ismét derűs arccal mondja: — hát erre értettem, hogy dolgozni és verekedni. Ezen a héten pénteken este választják Bogláron a művelődési otthon tanácsát. Vigyázni kell, hogy a tanácsba olyanok kerüljenek, akik szívük szerint magukénak vallják a fenti, pontatlanul megfogalmazott, de fiatalos tettvágytól fűtött programot — egyszóval olyanok, akik képesek tevőlegesen segíteni a boglárt kultúrház ügyét, illetve a kultúrház közeli és távolabbi terveinek megvalósítását. A Balaton déli partján, ahol nyaranta annyi külföldi vendég megfordul, különösen fontos ez! # ¥ * Végezetül fejezzük be azzal, hogy bogiári látogatásunk alkalmá- val kelt irigységünk egy cseppet sem csökkent a tervek, a végrehajtás gondjainak meghallgatása kapcsán. Nagyon jó lenne, ha itt, a megye székhelyén, Kaposváron is lenne valahol korszerűségében a bogiárihoz hasonló kukúrház, ahol nemcsak a szükségszerűség diktálta táncmulatságok kannának helyet — azzal a megokolással, hogy a kultúrháznak is »élni kell« —, hanem az olyanfajta kültúrmunka is, ami közüggyé tudja tenni a kultúra fejlesztését!- Li Barátkozós Ötvöskónyinál jártunk, amikor benyitott a fülkénkbe két hosszúszárú magyar, meg egy tömzsi, kerekarcú szovjet katona. A magyaroknál papírba bugyolált csomag, a szovjet katonánál bőrönd volt. Szépen mindhárman helyet foglaltak maguknak, s a két magyar rögtön kibontotta a csomagokat, amit hazulról hoztak. Szabadságról jöttek, s a régi jó magyar szokás ápolandó, mindjárt hozzáfogtak az evészethez. Terítékre került a csomagból minden jó, mi szemnek szájnak ingere. Rántott csirke, gyümölcs, kalács, hogy csak a legjobbakat említsük. Viktort — így hívták a szovjet katonát, amit közben úgy tudtunk meg, hogy ő sokkal jobban tudott magyarul, mint mj az ő nvel- \{án is maguk közé invitálták a -katonák, fogadjon el tőlük már (egy -csirke-, vagy kacsacombot. Igaz, hogy először tiltakozott, szabadkozott, végül is meg kellett hajolnia a vendégek akaratának. A csontot, ételmaradékot gondosan egyhelyre gyűjtötte és dolga- végeztéval kidobta az ablakon. A mieink pad alá szórták ugyanazt. Bizony piruflitak is kicsit. Aztán levette a polcról saját bőröndjét, kinyitotta és kivett belőle egy negyven dekás orosz húskonzervet, oda tette a magyar katonák csomagjára, mondván, ti megkínáltatok engem hazaival, az én szülőföldem, Moszkva messzebb van, mint a tiétek, kóstoljátok meg az orosz hon termését. Hiába ellenkeztek a magyarok — már ahogy tudtak, kézzel-lábbal, mutogatással — nekünk van dosztig ennivalónk, neked meg szükséged lehet az úton erre a konzervra — mondották — nem engedett, jelezve, hogy a barátság csak így dukál. Mit volt, mit tenni, a katonáknak el kellett fogadni az ajándékot. A (katonák által fizetett sör árát meg mindenáron ki akarta nekik egyenlíteni. Ennek csak az vetett gátat, hogy az egyik magyar katona megjegyezte, ha odaadja a pénzt, kidobja az ablakon. Nevetés lett belőle, s folyt tovább a beszélgetés. Előkerültek a fényképek az otthonról, és kedélyesen nézegették a kislányt, »aki otthon vár reá«. Láttuk a fényképet, ahol még civilruhában járt odahaza Moszkvában. Nemsokára újra hazamegy, letelik a katonaidő — magyarázta. Aztán próbálgattuk nyelv/tudá- sát. Bgyszuszra elsorolta a szocialista államok és még egy sor ország vezetőinek a nevét Albániától Indiáig, Egyiptomtól Kínáig. Éreztem, a szovjet emberek szívébe belefér és egyformán kedves, nagy előttük minden nép, a legkisebb is, mely békére, barátságra törekszik. (Vajon, ha nálunk megkérdeznének efelől néhány tucat embert, hányán tudnák megmondani, ki a szíriai, vagy bolgár miniszterelnök.) Nem nagy dolog ez, tudom, de kifejezője mit jelent maga a szó: szovjet ember. Jelenti a (testvért, a jó barátot, akire vihariban és napsütésben mindenkor bizton lehet számítani. TELEFONINTERJÚ Kaposvár autóbuszközlekedéséről Kaposváron tulajdonképpen a Textilművek felépítése óta beszélhetünk helyi autóbusz-közlekedésről. A néhány esztendő alatt a város la» kossága megkedvelte ezt a közlekedési eszközt, s egyre nagyobb mértékben veszi igénybe. Most felhívtuk a 23-as Autóközlekedési Vállá- latot, s arról érdeklődtünk, mi a helyzet jelenleg a közlekedésben, hogyan tudják kielégíteni a lakosság igényeit, elég nagy-e a gépkocsi- park a forgalom lebonyolításához? A telefonvonal másik végén Ifi József személyforgalmi vezénylő jelentkezett: — Vállalatunk a legnagyobb forgalmat reggel a munkakezdések előtt és délután, a dolgozók hazatérésekor bonyolítja le — mondotta. — Ilyenkor néha bizony szűknek bizonyulnak autóbuszaink, s elkelne több, vagy nagyobb befogadóképességű autóbusz is. Mindemellett sikerült eleget tenni a Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat sántosi télepe, s a taszári repülőtér dolgozói kérésének is. A sántosiák ugyanis azt kérték, hogy a telepihez vezető út bejáratiig közlekedtessünk munkakezdés előtt és befejezése után egy autóbuszt. Taszárra szintén ezzel a céllal kérték a járatot. A vállalat október 21-én mindkét helyre megindította a rendszeres autóbusz közlekedést, amit a dolgozók nagy örömmel vettek. A kérésnek ráadásul úgy sikerült eleget tenni, hogy autóbusz-parkunk nem szorult bővítésre: az új járatokat olyan időpontokban indítjuk, amikor a reggeli nagy forgalom már véget ért és a délutáni még nem kezdődött el. — A kaposvári autóbusz közlekedéssel tulajdonképpen nincs is sok gondunk. Több problémát kell megoldanunk vidéken — folytatta Ifi József. — Ezeknek legtöbbje olyan községek lakóinak a kérése, amelyek távol esnek a nagyobb közlekedési úriaktól és eddig nem voltak bekapcsolva az autóbuszközlekedésbe. Ahol tudjuk, természetesen ezeket a kéréseket is teljesítjük, így például a Balatonelle—Kaposvár közötti útvonal autóbuszjáratába nemrégen iktattuk be Gamás községet. Igaz, hogy ez csaknem hat és fél km-rel meghosszabbítja a távolságot, de a vállalat számára megéri, mert a lakosság igényeinek kielégítése számunkra mindennél fontosabb. — Vidéken egyéhként a* közelmúltban több új autóbuszjáratot létesítettünk. így megindítottuk Ba- bócsa—Nagyatád, Nagyatád—Kutas és Tarany között a társasgópkocsi- forgaümat. s megszerveztük az új Balatonfootglár—Lengyeltóti — Buzsá- ki vonalat is — fejezte be nyilatkozatát Ifi József. A megyei Légoltalmi Parancsnokság tiiékoztatéia (VI.) AZ ATOMBOMBA ROMBOLÓ H ATÁSA Az alábbiakban egy névleges atombomba hatásai kerülnek ismertetésire, mely atombomba a földtől 609 méter magasságban robban. Az atombomba és az eddigi nagy romboló erejű bombák romboló hatása között lényeges különbség az, hogy a közönséges robbanás a nagyobb építményeknek rendszerint csak egyes részeit pusztítja el, míg az .•tcmbomla robbanásakor keletkező hatalmas erő egész épületeket betemethet és összedömthet. A továbbiak megértéséhez szükséges az úgynevezett nullpont fogalmának a meghatározása. Null- pontnak nevezzük a levegőben történő robbanás helyétől a terepre húzott merőleges metszés pontját a tereppel. Az atombomba romboló hatását távolságban kifejezve a következőkben határozhatjuk meg: A nullpont környékén majdnem minden elpusztul, a vasbeton-kémények kivételével. A (nufflpomttöl kbv 800 méterig terjed a teljes rombolás terület?. F. területen a földrengésbiztos épületeken kívül minden épület lerombo- lódik. sőt maguk a földrengésbiztos épületek is erősen megrongálódnak. 800—1600 méter között terül el a súlyos károk területe. Az épületek teljesen, vagy részlegesen összedőlnek. a téglafalak lerombolódnak és az acélvázakban is súlyos károk ikteletkeznek. a közepes károk területe, ahol súlyosabb szerkezeti károk ugyan nem jelentkeznek, azonban az épületeket csak helyreállítással lehet használatba venni. Ajtók, ablakok, teíőhéjazatók szenvednek súlyos károkat. 2600—3200 méter között létrejön a részleges károk területe. Légnyomás okozta károk keletkeznek, ajtók, ablakok, tetőhéjazatok megsérülnek, erős vakolathullás tapasztalható. 3200 méteren túl terül el a könij- nyű károk területe. Az ajtók, ablakok. tetőhéjazatok könnyű károkat szenvednek. (Folytatjuk.) ,
