Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-20 / 246. szám

Vasárnap, 1957. október 20. SOMOGYI NÉPLAP 5 n parasztság válasza Zárszámadás előtt Jövőre több less, mint as idén... TALÁN NINCS IS OLYAN TERMELŐSZÖVET­KEZETI TAG, akit ne foglalkoztatna a zárszámadás gondolata. Mindenki nézi, latolgatja: mennyi ter­mény jirc neki, hány forint esik munkaegységenként, több lesz-e az idei részesedése a tavalyinál? A nagy- bajomi Győzelem Tsz elnöke, Kovács István is szám- bavett, fölmért mindent. — Az eredmény nem a legjobb, de megnyugtató — mondja. — Tizenöt csa­lád 18 tagja dolgozik a kétszáz hold földön. Nem akarok dicsekedni, de állíthatom, hogy a legnagyobb egyetértésben. Tavaly hatszáz hold földünk volt és harminchat család végezte rajta a munkát. ötvenhat októbere az ő életükbe is beleszólt. A széthúzok és bizonytalankodók követelésére novem­berben kimondták a szövetkezet feloszlatását. Elvit­ték az állatokat, szétmérték a takarmányt, lába ke­rekedett minden közös szerzeménynek. Márciusban- alakult újjá a Győzelem. Mindössze 12 szarvasmarhát és 8 lovat mondhattak magukénak. A jövőbe vetett hit, a kitartó szorgalom nem volt hiába való. Anyako­cájuk nem maradt, most mégis 12 hízott sertést — átlag 161 kilósakat — vitt el az Állatforgalmi Válla­lat gépkocsija. Ezenkívül még novemberben nyolc sertés és ugyanannyi hízott gőböly ára növeli a közös vagyont. A burgonya átlagosan 100 mázsás termést hozott holdanként. Most végzik a válogatást. 8—10 vagon vetökrumpli kerül eladásra. Gyarapodik a jo- szágállományuk. 21 süldőt, 6 tenyészüszőt vásároltak. — Kevesen vagyunk, de így még soha sem ment a munka — nyilatkozik megelégedetten az elnök. A gépállomás traktorai és más, az emberi munkát meg­könnyítő gépek gyakorta zajonganak a Győzelem Tsz birtokán. — Mi nemcsak szóval, de tényekkel is bizo­nyítunk. Nem kellenek évek ahhoz, hogy lássák a tő­lünk elpártoltak és azok is, akik még nem dolgoztak termelőszövetkezetben, hogy jobban élünk, többre visszük, mint a kívülállók. Azt akarjuk, hogy minél előbb, minél többen értsék meg a közös munka elő­nyét, — mondja Kovács István. Zárszámadáskor munkaegységenként kenyérgabo­nából 7, árpából 8, burgonyából 6, szénából 5, kuko­ricából 2, cukorból 0,10, takarmányrépából 3 kilót, pénzből pedig 20 forintot oszt a Győzelem Tsz. Nem marad el az eredményhez méltó befejezés sem. Le­vágnak egy hízót, bort vásárolnak, ünnepélyessé teszik az évzárót. Több parasztember kap majd meghívót. A TÉNYÉKNÉL NINCS ERŐSEBB ÉRV — véle­kedik Kovács István. — Azért hívjuk meg az egyéni dolgozókat, hogy lássák, miből mennyit kap egy-egy tsz-tag. Tudjuk, hogy összehasonlításkor, ha nem is minden esetben, de többször billen a mi javunkra a mérleg. Ez évben egységenként 42 forintot terveztek, de — szerényen számítva — 45 forintot is kitesz a pénz és a természetbeni részesedés. Az idei osztalék több a tavalyinál, a jövő évi meghaladja majd az ideit. — Nemcsak a nagybajomi Győzelem Tsz, hanem számos termelőszövetkezet tagjainak évről-évre több lesz a jövedelme, mint az egyéni parasztoké. Hiszen a szövetkezetben segítenek a gépek, paraszti gazdasá­gaink pedig még most is kisüzemi módszerekkel dol­goznak. G. S. A PÓRUL JÁRT SPORTCSILLAQ Czeptemberben a magyaregresi ^ szarvasmarhatenyésztési na­pon a gazdálkodásról beszélgettünk néhány helybeli földművelővel. Ami ott elhangzott, azt így összegezte Tóth Kozári János középparaszt: «•Nagyon elégedettek vagyunk a mostani kormány intézkedéseivel.-« Ismét száznál több termelőszövet- keaetümk igyekszik valódi tartalom­mal megtölteni és szétsugározni a Szocialista, gondolatot a falun. A parcelláikon magányosan szorgos­kodó parasztemberek is érzik: újra édes gyümölcsöt érlel munkájuk. Utazd be a megyének akár egy kis darabkáját is, jártasd végig tekinte­ted a porhanyósan barnálló, friss barázdákon, az üdén zöldellő korai vetések nap felé törő, zsenge nö- vénykéin, nézz be a mindjobban megtelő istállókba, s kiolvashatod a nyiladozó parasztszívekből: jó úton kormányoz az alig egy éve megújho- dott országvezetés. Induljunk együtt, hogy ízelítőt kapjunk belőle: hogyan készít számadást a falu dolgos népe a forradalmi munkás-paraszt kor­mány első tizenkét hónapjáról. Hajnali fél négykor talpra pa­rancsolta a kötelesség Harangozó Pál felsőmocsoládi gazdát. A feje fölött elszállt ötvenkét esztendő ezüstös ecsetjének nyomai fehérle­nek üstökén. Nincs fiú-utód, aki fel­váltaná. Pedig ráférne a segítség, öt szarvasrfrarha várja kezéből a ta­karmányt. A hatodikat — egy szer­ződött üszőt — nemrégiben vitte el az állam ötezerhatszázért. Ma megint megürült egy hely a jászol előtt: a két és fél éves hasas «Zsu­zsa« több mint hatvanhét piros bankó ellenében a Tenyészállat­forgalmihoz került, Jó, hogy nem kelt el a gamási vásáron ötezer fo­rintért. Nemsokára leellik az egyik jármos tehén, meglesz újra az öt szarvasmarha. A hét hold föld nem termi meg a kellő, takarmányt, kel­lett hát bérelni hozzá még négy és felet. De megéri, mert a jószág adja a hasznot. Ez az okos számítás ölt testet Juhász István 19 holdas gazdaságá­ban is Felsőmocsoládon. Kisebb, de jobb földbe vetett búzát az idén, mint a kötelező beadás idején. Ok­tóber tizedikén téli födél alá húzta a vetőgépet. Három mázsás holdan­ként! hozam emelkedést vár a gon­dos talajelőkészítéstől. Lesz áruga­bonája is jövőre. Ebben az évben csupán hat-hét mázsa búzát adott el, szabadon, de visz még tizenöt má- zsényit az állami raktárba. Takar­mánynak viszont nagyobb földet adott. Négy hold terem pillangóst. Kell is a sok jó széna a kilenc jó­szágnak. Az elmúlt években keve­sebb tennivaló akadt az istállón, mert a lovak mellett három szarvas- marha állt. Most viszont egy fejős­tehén eszik a jászolnál és öt növen­dékmarha sétálgat a karámban. Kö­zülük háromért pénzt adott. Ebből kettőt szerződésesen nevel tovább- tenyésztésre, a többit meghagyja, íme, az állattenyésztési rendeletek holt betűje élő valósággá válik. Czentgáloskéren mérgelődnek a ^ Tenyészállatforgalmi Válialat megbízottai. A helyi tanács vezetői nem adták a gazdák tudtára, hogy felvásárlás lesz ezen a napon. Másutt gördülékenyen ment ez a munka. Csoma-Szabadi és Baté vas­útállomásán harmincnyolc tehenet és tenyészüszőt raknak vagonokba. Ezek jelentős része a Csorvási Álla­mi Gazdaságba megy. Itt van a gaz­daság főállattenyésztője, s örül, hogy jó vásárt csapott Somogybán. Leginkább az á kiváló üsző tetszik nekik, amelyért több mint kilenc­ezer forint üti volt gazdája, Sente- ricz József, Kaposvár, Róma-hegyi tenyésztő markát. A ráksi Uj Élet Tsz majorjában is gyönyörű látvány fogadja a csorvási szakembert. Kü­lönösen a fehér hússertés törzset mutogatta büszkén Walter Imre el­nök és Viza István sertésgondozó. Tizenegy anyakoca, százhárom ma­laccal — ez a kutricák «népe«. A ki­futóban meg nyolcvan süldő sütké­rezik az őszi napon. Huszonöt kocá­nak valót ma adtak el belőlük, ki­lónként huszonhét forintért, össze­sen mintegy ötvennégyezerért. Ne­gyedmilliót már a tavasszal kiárusí­tottak ezekből az ólakból. Később kilenc tenyészkant küldtek az ország különböző részére ötvenötezer fo­rintért. Száznyolcvanezret bevesz­nek még az idén sertésekből. Nincs veszélyben a tervezett hetvennágv forintos osztalék ... Az ország sok szép tenyészállatot kért Somogytól, s a mi megyénk szorgos népe tettek­kel válaszol. A xiz elmúlt év novemberének el­ső napjáig 129 479 liter tejet vittek a kazsokiak a csarnokba, az idén ok­tóber 17-ig pedig ennél 6333 literrel kevesebbet. 1957 első kilenc hónap­jában 50 327,72 forinttal kaptak több tej pénzt, mint a múlt esztendő ha­sonló időszakában. Kovács Sándor tejátvevő nem merte vélni a be­gyűjtési rendszer felszámolásakor, hogy kedvezően alakul a csarnok forgalma. Az éveleji nyolc-kilenc­ezer literrel szemben szeptemberben már 16 980 liter tejet vett át. E hó­nap tizenkét napján pedig 75 liter híján tízezer liter tej ömlött át a gazdák kannáiból a csarnoki mérő- edénybe. November 1-én biztosan egyensúlyba jön a két egymás utáni év tíz-tíz hónapjának mérlege. Kö­telező előírás nélkül is a szövetkeze­ti csarnokba ballagnak a parasztok, kezükben egészen, vagy félig telt tejeskannákkal. Áprilisban hatvan­három, júniusban -hetvenegy, - októ­berben meg hetvennyolc embernek vezetett ide naponta az útja. öten pedig Csapó Zoltán, Cs. Pál János, Doszpoth István, D. Csapó Sándor és I. Csapó József — vállalták: ki­lenc hónap alatt egyenként 2400 li­ter tejet adnak át az államnak. Ki ne látná, hogy ez a szerződés a biza­lom okmánya... Több tej csorog a kazsoki »fej<^- -kékbe«, többet fogyasztanak a falu­siak és ma még csak ugyanannyit, de a jövő hónaptól kezdve már. jó­val többet küldenek belőle az igali sajtgyárnak, mint egy évvel ezelőtt. Pedig a tehenek száma nem nőtt lé­nyegesen. De szélesebbre tárultak a lehetőségek kapui. A nagyobb meny- nyiségű takarmányt és abrakot a jászlakba rakja a paraszt. Nagy Ist­ván tanácselnök szavai szerint et­től a tápláléktól, nem pedig a két­ágastól — vagyis a víztől — dagad a tejér. Nem messze az az idő. amikor kétszer annyi dolga lesz a tejátvevő­nek, mint tavaly — jegyzi meg re­ménykedően a tanácselnök. Ez a felelet is arr.a vall: termékeny ta­lajra talált a kormány politikájának áldásos magvetése. A göllei tanácson először a gondokkal hozakodnak elő. Az elnök, a gazdasági felügyelő és a tejellenőr egymás szavába vágva tolmácsolja a falu állattenyésztői­nek sérelmét. A tej Dombóvárra kerül, s ott marad a soványtej és a savó is. Mintegy kétszáz gazdának van saját fölözője, de gyenge az áram a gép működtetéséhez. A köz­ségben kellene fölözni nagyteljesít­ményű szeparátorral. A vágómar­hákat helyben is átvehetné a válla­lat, s így a gazdáknak nem kellene tíz kilométerre — Szabadiba — haj­taniuk azokat... Most már a di­cséret hangjával folytathatjuk az írást. A márciusi állatszámlálás há­rom híján hétszáz tehenet talált Göllén. Százhét törzskönyvi ellenőr­zés alatt áll. Több törzsikönyves te­hén volt korábban, de nőttek a kö­vetelmények: a sok jó állat közül a legjobbakat válogatják ki. Évenként átlag hetven tenyészbika hagyja el a község határát. A növendéküszők számát mintegy négyszázra becsüli Puska András tejellenőr. Ezeknek csak kisebb hányada a szerződött, a többséget a parasztok maguk ré­szére nevelik tehénné. így van ez például Márton Gábornál is. A te­nyészbikára megkötötte a szerző­dést, de a két üszőt meghagyja, hát­ha jobbak lesznek, mint a mostani két tehén. Galambos Imre istállójá­ban hat szarvasjószág falja a takar­mányt. Q kisebbek turkálják a ke­veréket, nem ízlik nekik, hiányzik róla a hintelek — mert messze van ide Dombóvár, a korpafelvételező hely. Este' kilencre jár az idő, s a gazda még a mezőn van. Felesége látja el a dolgot a jószág körül. Bi­zony sokszor az éjszakába nyúlik az etetés, itatás. Hiába, két ember az csak két ember, nem tud időben mindennek eleget tenni a tizenkét holdon is, meg az istállóban is. "\7 illanyfény ömlik szét Cser ' Sándor ék portáján. Éppen a lakásba indulna a ház népe, amikor betoppanunk. Göllei szokás szerint az állatok megtekintésére invitálnak először bennünket. Tisztaság, kínos rend honol az épületben. Vastag alom-ágy vetve a jószágoknak. A két ló nem részesül, valami nagy becsben. Annál inkább a hat szarvasmarha. Vegyük sorra őket. Itt áll a lovak mellett a tizenkét éves «Galamb«, öt és félezer kilót nyom év; tejtermelése. Kilenchetes bikaborjából apaállatot nevelnek, csakúgy, mint a falnál fekvő ti­zenhárom hónapos növendéikbikából. Egy éves «lánya« pedig a gazda »ne­gyedik tehene« cím várományosa. Itt kérődzik középen a két »motori­(Majdiem Így megtörtént az alábbi eset. A név azonban költött. Ha a főszereplőn kívül más is magára ismerne, ajánljuk, az illető tegyen róla.) Van-e abban valami különös, hogy­ha egy labdarúgó csapatnak jól megy a játék s a közönség érdeklő­dése hatványozott mértekben fordul nemcsak a csapat de a játékosok fe­lé is. Ugye nincs. De Csorba, a nem­rég még ifjúsági megyei válogatott labdarúgó ettől kezdve kissé kidül- lesztettebb mellei Járt a falu utcáján. Hétfőként fogadta a gratulációkat, sajnos, hébe-korban a iíldeciket is. Azt beszélik, tett már olyan nyilat­kozatot is, hogy jórészt az ö érdeme a csapat sikere. Egyszóval a fejébe szállt a dicsőség. Szombat estére készülődött a falu. A fiatalok nagy szüreti mulatságot rendeztek és a bál rendezőbizottsaga engedélyt kért a csapat edzőjétől, hogy a sportolók is részt vehessenek a bálon. — Tíz órakor hazaküldjük őket — mondotta a bal főrendezője akkor, amikor az edző engedve a sok-sok meggyőző érvnek, engedélyt adott a fiúknak a mulatságon való részvé­telre. A sportolók dicséretére legyen mondva, legtöbbjük valóban jószán­dékú szórakozásnak tekintette ezt a szép szombat estét. Amikor borral kínálták az egyik csatárt, az arra hi­vatkozott, hogy holnap nehéz mérkő­zése lesz a csapatnak, s megköszönte a szíves kínálást, málnával koccin- • tott. A mi ismerősünk, a körülrajongott ifjú sztár is tessék-lássék módon elő­ször valóban szabódott. Aztán mint­egy mentegetőzésképpen egy régi labdarúgóval próbálta bizonygatni, hogy ugye, nem árt meg a második pohár sem. Tíz óráig túl jutott már a fél literen. Pontosan' tíz órakor a zenekar tust húzott, aztán bejelentették, hogy a bál kedves vendégei; a labdarúgók, a következő tánc után távozzanak, mert így illik a sportemberhez. Tíz óra öt perckor tíz életerős fia­talember lépett ki a bálteremből. A tizenegyedik, Csorba, azonban az asztalnál maradt. Csak egy órával később vette észre az egyik sport­vezető, hogy ifjú barátunk még min­dig poharázgat. Kétségbeesve vorta felelősségre. A válaszon nemcsak a sportvezető, de a körülállók is megle­pődtek: — Mondd már, tata, legfel­jebb holnap nem játszom. Különben is el akarók utazni Piripócsra, így válaszolt. Percek alatt híre futott. hogy Csorba megszegte a sportolók adott szavát. Néhány duhaj védeni próbál­ta, mondván: — Annái jobban megy neki holnap a játék. Az egyik borgő­zös fejű legény saját példájával »ér­velt«, hogy az ő koréban neki akkor ment legjobban, ha volt benne egy kis »nyomás«. A többség más véleményen volt. Ekkor már vagy öten kérlelték Csor­bát, hogy térjen nyugovóra. Csorba azonban tüntetőleg, csakazértis még egy litert hozatott. Lassan aztán a bálozók meg is fe­ledkeztek az esetről, s csupán két- három sportvezető állt tanácstalanul, hogy mitévő legyen a magáról meg­feledkezett játékossal kapcsolatban. Némi töprengés után született meg az elhatározás. A szomszéd község­ben lévő edzőnek tudomására hozzák zált« szerzemény. Cser Sándor eladta motorkerékpárját a 1 nyáron — mert kellett a pénz jószágra. Nem nézhet­te el az üres helyeket a szarvas- marhák «lakrészén«. Vett is olyan két tehenet — a «Bárányt*, meg a »Cilit« — tíz-tízezer forintért, hogy megnézheti azokat bárki. Mindegyik 4600 kg-nál több tejet ad évente. Tejük zsírfoika. pedig 4,3—4,4 száza­lék. A tizenöt hold eltartja ezt a gyönyörű és nagyszámú állományt. A szobában folytatjuk az eszme­cserét. Az egyik idevetődő szomszéd találóan veti közbe: manapság nem hallani lábatörött üszőborjúról. Az árrendezés hatását így érzékeltetik: amíg a sertést túlságosan megfizet­az esetet, s az ő segítségét kérik, hoqy mitévők legyenek. Az edző bizony az iqazak álmát aludta már rí-gen, amikor felkeltet­ték. Határozott embernek ismerik öt a munkahelyén éppúgy, mint a sport területén, ezért nem is gondolkodott soká, hanem felült a motorra, s fel­kereste a harmadik községben lakó, ifjúsági sorban lévő tartalék játékost, s megkérte, hogy reggel, az indulás­nál legyen jelen. Vannak, akik azt állítják, hogy Csorba barátunk úgy éjjel kettő felé egy pillanatra mégis magábaszállt. Valami olyasmit mormolt, hogy mar­haság, amit tettem és hazament. Má­sok úgy tudják, hogy a bálból csak­nem egyenesen a pályára ment. Nem tudjuk, mi az igazság, de tény az, hogy a vidéki mérkőzésre készülődő sportolók között ott volt reggel Csor­ba is. Az egyébként fiatal játékos szemei mélyen ültek, s zavarosak voltak. Zavarát nagyképűséggel igye­kezett kendőzni. El akarta kerülni játékostársai megvető tekintetét, mintegy az égre bámulva, két kezét zsebretéve, így rikkantott: — Srácok, meggondoltam magam, mégsem uta­zom Piripócsra, hanem veletek me­gyek! Az ifi játékos, akiről előbb volt szó — lelkében valami ismét meg­mozdult. Hogyisne. Már több ízben lehívták őt a mérkőzésre, hogy ját­szik, aztán mindig kimaradt a csa­patból Csorba miatt. így lesz ez most is — gondolta magában. Pedig attól kezdve, hogy hajnaltájt tudtára ad­ták, hogy az l-bén játszhatik,, szinte nem is aludt. Főiálomban hányszor, meg hányszor végigélte a mérkőzést, ahol ő, a névtelen kis játékos segítet­ték, fehérlett a disznók moslékja a tejtől. Néhány hónap óta ismét a borjaké az édes anyatej. A cukorré­páról meg azt mondja a házigazda: hatszáz ölön hetven mázsát termelt. A főjárandóság hétszáz forint és kétszáztíz kiló cukor. Felesége köz­beszól: »Megérte az egy elés és ka­pálás.« Ide kívánkozik az is, amit Gönczi Jánostól, a község gazdasági felügyelőjétől hallottam. Csütörtö­kön este tizenöt kiszista elhatározta Csizmadia Károly titkár javaslatá­ra, hogy részt vesz az ezüstkalászos tanfolyamon. Lelkére kötötték az atgronómusnak: főképpen az állatte­nyésztés tudományának várába ve­zesse be őket. te hozzá csapatát a győzelemhez. Már-mór egy világ omlott össze ben­ne akkor, amikor megszólalt az ed­ző: — Fiam, nem te játszol, hanem Horváth, azaz az ifi játékos. Talán még annyit a történtekről, hony a csapat idegenben imponáló győzelmet aratott. Az ifi játékos ne­vét nem említették meg ugyan az újságok, pedig megérdemelte volna, mert önfeláldozóan, tudása javát nyúitva küzdött. A játékostársai mon­dották, hogy Horváth bejátszotta ma­gát a csapatba. Csorba barátunk pedig reggel ott állt a pályán, az öltözőnél. Szeme révetegen meredt a távozó autó felé, amely hosszú porfelleget hagyott maga után. Először támadt fel lelké­ben a gondolat, hogy jó volna, ha ma Horváth miatt kikapna a csapat. Amiko» este híre érkezett a faluban, hogy milyen szép győzelmet értek el a labdarugók, akkor egy pillanatra a megbánás jelentkezett nála. Aztán el- foitoita magában a feltörő helyes ér­zelmeket, s azóta is sértődötten jár- kel a faluban. Herr, vett részt az ed­zésen sem. — Felhagyok a focival — hajto­gatja, ha kérdezik. De ö maga is ér­zi, hogy ezzel nem tud bosszút állni. Tudnia kell azt is, hogy nem ez a helyes meqoldás. Hát akkor mi? Legelőször mag kell bánnia, amit tett. El kell kezdeni eleiről a munkát. Ha szorgalmasan dolgozik, az esetben nyílván meg­bocsátanak neki mind a vezetők, mind játékostársai. Ha nem ezt az utat járja, akkor el­indul lefelé a lejtőn és ki tudja, hogy lesz-e megállás. KOVÁCS SÁNDOR rP öbbnyire egyetlen nap alatt A szerzett tapasztalatainkat ve­tettük papírra. A falu fényes oldalát tártuk az olvasó elé? Igen, azt. Mert a dolgozó parasztság él-dében ma több a fény, mint az árnyék. Magas­ra csapott a termelési kedv lángja, nem hever parlagon a paraszti tett­erő. A parasztfiatalok érzik: falun is van és lesz élet és érdemes az ősök­től átvett, kincset érő tapaszta1 atokat a tudomány tanításaival összeötvöz­ni. Ez bizony valódi fénnyel ragyogó bizonyíték: arról tanúskodik, hogy pontos iránytűt vett kezébe a Ká­dár-kormány tavaly november ele­jén. KUTAS JÓZSEF Egyéni termelők figyelem! Vállalatunk az egyéni termelőknek is szállít dúsított tőségét! A műtrágyával kevert dúsított tőzeg 1 % szuperfoszfátot, 1 % kálisót és 0,8 % pétisót tartalmaz, tehát megközelíti az istállótrágya tápértékét. Az ára viszont csak 4,10 Ft mázsánként. 100 km távolságra a vasúti szállítást is a vállalat fizeti. MEGREínDELHETŐ : 1957. évre korlátozott, 1958. évre bármilyen meny- nyiségben. Legkisebb megrendelhető mennyiség: 1 vagon = 100 mázsa. üaiybereki Tözegtermelö Válialat Fanyól Tel. Fonyód 2-31.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents