Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-17 / 243. szám

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

XVI. évfolyam, 243. szám. ARA 50 FILLER Csütörtök, 1957. október 17.

SZÍRIA AZ AGRESSZIÓ ELLENI HARCÁBAN NEM MARADNA

EGYEDÜL

AMÍG A MALOM PIHEN...

A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA VILÁGÁBÓL

IFJÚ FIGYELŐ

Aktíva ülést tartott a Megyei Pártbizottság

A Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy (megyei Bizottsága 1957. október 16-án Kaposváron az Iparosszékházban akitívaülést tartott. Az aktívaülésen a párt és tanács, állami gazdasági, gépállomási, termelőszövetkezeti és tömegszern Megyei Tanács VB idtfszeríi

Hogy a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága nem ok nélkül tűzte hétfői ülésének napirendjére a termelési szerződéskötéssel foglalatoskodó szervek munkáját, azt a kibontakozó vita is igazolta.

Alig nyitotta meg az elnöklő elnökhelyettes az ülést, máris 'kérdések záporoztak a MÉSZÖV igazgatósági elnökéhez, az ülésre meghívott Kaposvári Cukorgyár igazgatójához; hányán foglalkoznak a cukorrépa szerződéskötéssel a megyében; végeznek-e ezzel az előírt határidőre;

hol sxorít a cipő,

stb.

Ám előbb fessünk általános képet az olvasónak a jelenlegi helyzetről. úgy, ahogyan az a végrehajtó bizottság ülésén elhangzott vita, vélemények és ellenvélemények tükrében leszűrhető volt. Talán azzal kell kezdeni, hogy a közelmúltban az országos érdek és a parasztság óhajára a kormány, növelvén a falusi földművesszövetfcezetek önállóságát, az ősztől fogva rájuk bízta ja cukorrépa és több magféleség (termeltetésének első feladatát: a szerződéskötést. És mondjuk meg nyíltanaz új munka nemcsak azért (indult meh|azen, (menti a |hosszas tárcaközi vita után későn kapták meg a szövetkezetek ehhez a jogot, az utasítást — a tapasztalatlanság, az egyes helyeken meglévő ellenállás, hanyagság is közrejátszik. A termeltető vállalatoknak meg volt a saját begyakorolt apparátusuk, a szövetkezetek pedig menetközben építik ezt ki. Elég nagy a tapogatózás. Sajnos — ezt többen is hibaként említették —, egyes földművesszövetkezetek ahelyett, hogy a régi termelési felelősök mellett népszerű, tekintélyes gazdákat, agronó- musokat kémének fel e munkára, boltosokkal, korcsmárosokkal akarják megoldatni a szerződéskötéseket. Márpedig az elmúlt évek tapasztalatai arra intenek, hogy a falusi termelést és politikát irányító munkából száműzni kell a kontárszellemet, a boltos maradjon a pult mellett, ide ne vele akarjuk meggyőzeim a parasztot olyanról, amihez 5 maga sem ért.

Mindenki által tudott, hogy az idén a legteljesebb mértékű

gaxdálkodáni sxabadüágot élvexi

a parasxtság.

Természetesen vonatkozik ez a cukorrépára és a többi szerződéses növényre is. Az önkéntesség azonban egyáltalán nem jelenti, hogy az erre hivatott szervek, s a tanácsok akár falun, akár járási, vagy megyei szinten is érdektelen közönnyel szemléljék: biztosítjuk-e iparunk növekvő nyersanyagszükségletét, népünk édességgel való ellátását. Sajnos, éppen e szervek közönye miatt, az a veszély fenyeget, hogy jövőre saját termésből nem tudjuk kielégíteni a cukorszükségletet. Arra kényszerülhetünk, hogy magas világpiaci áron vásároljunk cukrot külföldtől. Most, amikor a kormány olyan magas árat fizet a termelőnek, amilyet soha, még a nagybirtokosok sem kaptak. A kapitalista földbirtokos három kiló cukor áráért termelt egy mázsa répát, az új árak szerint, most másfélszer annyit kap érte a termelő. A cukorrépatermelés ma éppen olyan közügy, mint a búza, vagy a szén termelése. Minden paraszthoz a legkisebb faluiban is, ahol megtenni a föld a cukorrépát, el kell vinni az ország szavát: a

vezeti vezetők vettek részt. Az aktíva ülés napirendjén az időszerű kül- és belpolitikai helyzetről szóló tájékoztató volt. A beszámolót Szirmai Jenő elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára tartotta.

elölt néhány fontos probléma

falusi lakosság biztosítsa a cukrot, amire a népgazdaságnak egy esztendőre szüksége van. Helyesen, a végrehajtó bizottság a megyére előirányzott cukorrépa termelési terhének szerződéses úton való biztosításáért felelőssé tette a járási, községi tanácsok elnökeit és megköveteli tőlük a teljes értékű támogatást.

Nőtt a gaxdálkodási kedv

Az ülésen Sási János mezőgazda- sági osztályvezető a mezőgazdaság helyzetéről tett jelentést a VB-nek. Sási elvtárs elöljáróban ismertette a megye őszi vetéstervét. Eszerint kenyérgabona termelést a szántóterület 33,2 százalékára irányoztak elő, szemben a tavalyi 33,9 százalékkal. Ez a tavalyihoz . képest mintegy 3000 hold csökkenést i ■- lent. s a parasztság öntevékenyen tavaly már mintegy húszezer holddal kevesebbet vetett a réginél. Az őszi árpa vetési aránya körülbelül egy százalékos növekedést mutat a (tavalyihoz képest. Műtrágyából az egy holdra eső mennyiséget 16 kilóról 35 kilóira, tsz-eknél 65 kilóra kívánjuk növelni. Megemlítette, hogy csupán az egyéniek 170 vagon műtrágyát vásároltak fel az idén.

Nemesített vetőmagból az igényelt mennyiséget megkaptuk, jelenleg még mintegy 500 mázsa búza vár kiosztásra. Jégkárt szenvedetteknek és egyéb jogcímen 4250 mázsa vetőmagot adtunk kölcsön. Csávázószerből elegendő a készlet. Ezután Sási János

ax elvégxett munkákról

tett jelentést. — Bár rendszeres adatszolgáltatásunk nincs — mondotta — megállapításunk szerint az őszi árpán és rozson kívül a búzának is mintegy fele a földbe került. Az őszi munkára való felkészülés jobb volt, mint a múlt években, mert nagyobb a gazdálkodási kedv.

Beszélt a terméseredményekről ■ás. Cukorrépából a megyei átlagos termés felül lesz a száz mázsán, kukoricából 20—2,4, burgonyából 60— 65 a holdankónti átlag. Beindultak szórványosan a szüretek is. Borból mennyiségre bőséges lesz a termés, minőség szempontjából azonban nem dicsekedhetünk.

A jelentés szólt a tsz-ekről is. Az utóbbi két hónapban tíz új tsz alakult, s 65 család lépett be a meglévőkbe. A szövetkezetekben szintén jó ütemben, szorgalommal halad az őszi szántás-vetés. Az elő- leges felmérések szerint 35—40 forint lesz az egy munkaegységre jutó osztalék a termelőszövetkezetekben. Az idén csak akkor kezdhetik meg a zárszámadás előkészítését a tsz-ek, ha a betakarítással és őszi munkákkal- teljes egészében végeztek. Még mindig kevés az állat a tsz-ekben, kevés trágya jut a földjeikbe. Egyébként a szövetkezetek 95 százaléka rendszeresen használ műtrágyát.

A gépállomásokról .szólva megállapította Sási elvtárs, hogy munkahiánnyal küzdenek. Az egyéniekkel mintegy 500 hold talajmunkára szerződtek. Itt is szembetűnő a helyzet. Van olyan gépállomás, például a segesdi, amely több mint. ezer holdat biztosított az egyénieknél, míg a nagybajomi mindössze tíz holdat. Az előirányzott tervet nem fogják teljesíteni, de még sokat törleszthetnek, hiszen a télig részt vehetnek a betakarításban, trágyahordásban, s a 210 ezer holdon elvégzésre váró mélyszántásból nekik is jut.

CUKOR,

A Balatonnagybereki Állami Gazdaság tízezer holdján az üzemegységeket iparvágány köti össze. A hálózat hossza 42 kilométerre tehető. A mozdony cukorrépával megrakott kocsikat vontat: 600 hold termését kell eljuttatni a vasútállomásra, onnan meg a Sárvari Cukorgyárba. A gazdaság dolgozói és a vezetők mindent megtesznek a szedés és a szállítás folyamatosságának biztosításáért. Hiszen ez az évi jövedelem egyik forrása. 170 mázsás átlagot vártak, de van olyan 30 holdas tábla, ahol 300 mázsára is lehet holdanként számítani. Száz vagon répát szállítottak el, s a terület 40 százalékáról szedték ki ott- jártunkig a nem éppen kevés cukrot tartalmazó gumókat. Kedvező időjárás esetén egy hónap múlva végeznek a szállítással is. A nagyberekiek nagymértékben hozzájárulnak orA takarékosság semmiképpen sem maradhat el a termelékenység fokozása és a minőségi munka javítása mögött. Igazán rentábilis vállalati gazdálkodásról /csakis ott beszélhetünk, ahol mindhárom szempontnak jelentőséget tulajdonítanak. Nyilván ez a cél vezette a Vaskombinát dolgozóit, amikor az üzem minden új kezdeményezésében, minden egyes profil-változásnál figyelembe vették a takarékosságot is. Pontosan kidolgozták az egyes gyártástípusok anyagnormáit, amelyeknek rendszeres betartása jelentős megtakarítással jár. Emellett egy-két újszérű eljárást is alkalmaztak. Egyik répavágót úgy szerkesztették, .hogy gyártásnál ne használjanak importfát. A répavágők lábait ugyanis eddig drága pénzen vett jóminőségű fából készítették. Az újítás óta

fa helyett- 50 százalékkal olcsóbb fémlemezt használnak.

Ezzel nemcsak devizát takarítanak meg, hanem elkerülik a fa beszerzésével járó nehézségeket, a várakozás miatti felesleges időkiesést. Nemrég érkezett meg a kísérleti intézet engedélye, amely jóváhagyta a K. C. típusú répavágó kevesebb anyagból történő előállításának tervét. A répavágó típus több

KENDER, „RITKA“

szágunk cukorral való ellátásához. A számítások szerint ezer vagon répát küldenek Sárvárra. Óvatos becslések szerint 40 ezer ember évi cukorszükséglete biztosítható az itt termelt répából gyártott cukorból.

Más ipari növényből is szép jövedelemhez jut ez a gazdaság. Jó termésről bizonykodik a kazlakba rakott kender. Harminc mázsás átlagot hozott a tavalyi tizenhéttel szemben. Nem bánják, hogy a tervezett 25 helyett a 900 holdról 5,5 mázsával többet kellett learatni a gépeknek és hogy 92 százalékát első osztályúnak minősítette az átvevő vállalat.

A búzájuk »ritka«, annyira ritka, hogy talán hetek múlva sem talál olyan szépet a környéken, amilyet láthat most a szemlélő az imremajori üzemegységben. Az idei átlagtermémint .40 kg-gal lett könnyebb és 120 forinttal olcsóbb, mint az előző anyagfelhasználással készített. A kísérleti intézet kimutatása szerint

a takarékosság nem rontotta a minőséget.

Hasonló megoldással sikerült 6 000 forinttal olcsóbbá tenni a kombinát szártépő gépének előállítási költségeit. Jobban járnak a vásárlók, a takarékosabb anyagfelhasználás pedig csökkenti az üzem amúgy is nehéz anyagbeszerzési gondjait. Az anyagtakarékosság bár nagy, de nem egyetlen területe a takarékosságnak. Adatok tanúskodnak arról, hogy sokezer forint marad a vállalat zsebében, ha

ésszerű a pénzgazdálkodás.

Az x első Tjbgyedévben kjülönfcl’je költségek címén kifizetett 249 000 forint, a szigorúbb takarékossági szabályok bevezetése után a második negyedévben már csak 149 000 forintot tett ki. Minden valószínűség szerint, a harmadik negyedév folyamán ez a szám még szépülni fog, hiszen mindenképpen kerülni akarják az üzemben a felesleges kiküldetéseket, utazgatásokat. Fokozatosabban takarékoskodnak a vállalati nyomtatványellátásnál és főként sokat várnak a szállítások észszerűbbé tételénél, a gépkocsi célBŰZA...

sük magasabb volt az országosnál: 13,6 mázsát adott a búza holdja. A jövő év nyarán 1500 holdon érik majd kasza alá a búza, rozs és a? őszi árpa. Több mint 1300 holdon földben van már a kalászosok mag- ja.

A gazdaságnak két és félezer számosállata van. Ebből 1500 a szarvasmarha. Nem okoz különösebb gondot átteleltetésük, mert 121 000 köbméter zöldsiló savanyodiík a gödrökben.

— Négyezer hold gyógynövény termelésére szerződnek a földművesszövetkezetek. A termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok eddig a legnagyobb területet borsmentával, anyarozzsal és majoránnával ültették be. A szerződések kötését már megkezdték.

szerűbb kihasználásánál. A november 7. tiszteletére indított munkaversenyben — amelynek egyik kiemelkedő pontja az ünnepi műszak lesz —, fokozottabban érvényesül majd a minőségi munka és a rend pontos betartása mellett a takarékosság is. A takarékosság terén eddig elért eredmények mellett sem állíthatjuk azonban, hogy most már t— ami a takarékosságot illeti — a Vasfcombiná (ban minden a legnagyobb rendben megy. Figyelmetlenségből többnyire, de

hiányosság akad még.

Nemrég történt például, hogy a reggel munkába jövő dolgozik egész sor feleslegesen égve hagyott villannyal találkoztak. Az ilyen és hasonló esetek, következményeihez nem kell kommentár. Ellenben egy kicsit több lelkiismeretesség, egyes gondatlan dolgozók részéről igen. Mert lesz-e igazán jó eredménye a Vaskombinátban 360 dolgozó takarékossági törekvésének akkor, ha: tíz dolgozó hanyagságával lerombolja azt, amit a töboi felépített. Mindenesetre jó lenne, ha az üzem szakszervezete megállapítaná, kik azok, akik csorbát ejtenek a takarékosság íratlan szabályain. És esetleg az éwégi nyereségvisszatérítés elosztásánál (amelyet a jó takarékosság kedvezően megnövelhet), ez sem lenne lényegtelen szempont.

GGOGOGGGGGGGGOOGOGGOGOOOGGOOGOGCÖGOOOOOGGGOOOGGGGGGGOGGOGGGOOGOGGGOOQGOOGG

Az öreg halász meg az export- pontyok

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Lábadon túl egy szép, (nagy földterület, ahol mesterséges halastavakat építtetett egy gróf, pontosabban Széchenyi Emil. A tavak gondozására, a halak őrzésére felvett munkásai közé egy emberi, a huszonnyolc esztendős Szabó Józsefet. A fiatalember szerelmes lett a halakba, munkájába, hoigy többé nem kívánkozott el innen, a tavak mellett öregedett meg.

Most 64 esztendős, de magas, szikár alakját nem törte meg az idő. Nem látszik meg mozgásán sem, a több mint hat évtized súlya. Fürgén irányítja a kis halász csoport munkáját.

Délidőben találtuk meg az idős halászmestert, éppen akkor, amikor a 9-es számú tó lehalászásával végeztek s a munkások ebédhez készülődtek. A kendőkből előkerült a kenyér, szalonna, kinek mit pakolt a feleség, ott a nagy kádak, hálók, (vesszőkosarak szomszédságában megkezdődött a vidám falatozás.

Nincs is ok a szomorko- dásra, hiszen ebből a tóból csupán első osztályú, export minőségű tükörpontyból 27 000 kilót halásztak ki. A maradék harmadosztályú minőségű hal egészen csekély mennyiségű vo.lt, 224, meg 179 kiló.

— Jó »termésünk« volt az idén — állapítja meg Szabó bácsi. — De (Legalább pontosan eleget tudunk tenni export kötelezettségeinknek, bőven juttathatunk halat a belföldi piacra is.

De sokat is kell dolgozni azért, hogy októberben a lehalászáskor gyorsan teljenek meg a hálók! Szabó József pedig már 1921 óta vesz részt Lábodon ebben a munkában. Elégedetlen, ha nem megy jól valami, de büszke ilyenkor, ha az eredmény kitűnő.

— Azon vagyunk, hogy ne legyen baj — mondja — s ' ezért nem számíthat a fáradság sem.

Pedig a lehalászás idején Józsi bácsit, nem nagyon látja a családja sem. Az éjszakákat is többnyire a tavaknál tölti: vigyázni kell, nehogy a tolvajok megdézsmálják a vízben ficánkoló pontyokat. A szabadban rakott tűz melegét, meg a gátakon való csendes séták örömét Vitéz, hűséges kutyája osztja meg vele. Szelíd, csendes jószág, de a tolvajjal szemben kérlelhetetlen. Mert azok minden mottet kieszelnek a hal lopására. — Már olyan is akadt — meséli a halászmester —, aki egy »ősi fegyvert« használt fel lopásra. Nyíllal vadászott halra. A horogban végződő vesszőt belelőtte a tóba, s ha talált, a nyíl végére kötött nylon zsinórral húzta ki a halat.

— Ezzel a tolvajszer- szám fajtával ritkán találkoztam — mondja Szabó József. — Annál többen dolgoznak varsákkal. Ezekből a halfogókból szinte mór egész gyűjteményem van.

Néhány nap múlva Leáldozik a tolvajoknak. A lábodi tavaiknál befejeződik a lehalászás, nem lesz mit lopni. A (gyönyörű, kövér halak vagonokba, aztán kirántva, halászlének elkészítve az asztalokra kerülnek. Szabó Józsi bácsinak is lesz néhány nyugodt napja, amikor a szerszámokat, (hálákéit teheti rendbe. Ezeket is maga javítja, készíti. Fiatalabb korában megtanulta a hálókötést, »foltozást«, de knég a halászathoz szükséges faeszközök csinálgatását is.

A nyugalom órája azonban még nem jött el. Gyorsan végeznek hát most az ebédeltesse! is, mert ezen a napon még a 10-es számú tó halait is rabságba akarják ejteni. A leeresztő zsilipen még ömlik a víz a keskeny csatornába, de a halászokat ez nem zavarja. Gumicsizmában jár mindegyik, így nyugodtan beállhatnak a tóba, hogy Szabó Józsi bácsi, a 36 éve Lábodon dolgozó halászmester vezényletével el merítsék hálóikat, s kihalásszák a 25 mázsa halat, amit a (víz egyelőre még elrejt a munkások szeme elől...- Ser Nem feledkeznek meg a takarékosságról a Vaskombinátban