Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-13 / 240. szám

a BOMOGTI NtPfiAP Vasárnap, 1957. október 13. Pénzen veit őrület"... Kint csak hidegen vibráló fények állnak őrt. A nyár eltűnt. Az élet be­húzódott. Néptelen a kaposvári éjsza­ka. Egyedül járom. Azok nyomába szegődök, akiknek most kezdődik a nappal, »-az igazi élet". Felejtem az alvó házakat, a békét, a nyugalmat és csakhamar ott vagyok, ahol a füs­tös világosságban furcsa színével, bugyborékolva megcsillan a kiöntött pálinka..; A pohár mellett Egy név után kérdezősködöm. A simisapkás poharát a szemem előtt ingatva, meredt szemmel figyel rám: — ... Mit... az a részeges hülye? Én nem foglalkozok ilyenekkel... Én... én... egy munkás pali va­gyok .. .e-e-... egyébként, ha van valami panasza, jöjjön be hoz ... zám ... az irodába, majd elboronáljuk ... Jónapot... Na... mit bámul...? Óriás ember tápászkodik fel a sa­rokból, a vörösbor a cipőjére ömlik, és medvemozdulatokkal közelít H. Jenőhöz, a simisapkáshoz: — Mit boronálsz el? ... Azt te ... te... azt nem lehet elboronálni, hogy én a postán sikkasztottam ... Galléron ragadja és a vasmarolc, amely az előbb megropogtatta H. Jenőn a kabátot, hirtelen elernyed. A szőrös áll mögül egy bambán ki­ejtett mondat buggyan ki. — Hun vagyunk?... Egy asszony felröhög. Egy 'pilla­natra néma csend. Csak az asztalnál álldogáló kis öreg, aki ha ivott, min­denkire mosolyog, ingatja fejét és fintort vágva a poharába nevet __ I gen, itt vagyunk a kocsmai éj­szakában. Ahol egyedül a pohár az úr, és más csak azután jön. Számo­lom őket. A kiszolgálóhoz lépek.. Rögtön sorolja az ismert neveket. Tejfölös... B. János, a buldogképű K. M. Kenyeres, stb. A törzsgárda. Egynéhányat nem ismernek az itt álldogálók közül. Azok nem "min­dennaposak". Valahonnan éjszakai munkából jöttek és egy pohár sör­re léptek be. Isznak, távoznak. A törzsgárda marad. Néhány óra múl­va aztán kiteszik őket. Ilyenkor nem ismernek a törzsgárdabeliek már senkit. Legkevésbé önmagukat. Csak a pohár csillog, a beleszorult átokkal és egy élet nyomorúságával. Otthon Vaksötét udvar az Ady utcában. Kétszer esem a buktatón, mire a vendéglőben megismert egyik törzs­vendég, B. J. otthonának ajtajához eljutok. — Az utolsó szoba! — iga­zít útba egy árnyból jövő hang. — Azt hiszem, csak a lánya van itthon... Sötét van. Az ajtó enged. Orron- vág a bűz. Néma csend. A villanyt hiába kapcsolom. Gyufát gyújtok. A konyha üres, csupán a sarokban he­ver egy kiégett,, vagy ötven éves, tűzhelynek vélt rozsdahalmaz. Vé­gignyúlik rajt egy odavetett rézvere­tes, divatos női öv. A gyufa fénye átlopózik a belső szobába. Egyetlen rozoga ágy körül teméntelen sok gyerek fekszik rongyokba bugyolál- . va. A fény riaszt. Felemelkedik egy 14 év körüli lány. — Ki az? — A szülei? — ... Az anyám a cukorgyárban, 10-kor megjön. Az apám ... Annak. a lánynak világítottam a szemébe, aki szinte hetenként elszö­kik hazulról és a rendőrség tolon- cölja vissza Pestről, Pécsről és még ki tudná megmondani honnan. Körü­lötte azok a gyerekek fekszenek és vacognak az éjszakába, akiket egy­szer beírattak az iskolába és leg­többjük akkor látta először is, meg utoljára is az osztályt. A 11 éves, aki tulajdonképpen a család «eltartója", csak éjfél körül vetődik haza. Virá­got árul. Ha megjön, kicsit alszik. Hajnalban felkelti az apja és kiza­varja valami tüzelő után ... Ö néha elmegy az iskolába is, de a tanár szerint végigalussza az órát. A ki­sebbeket télvíz idején a szomszédok szedik fel félmeztelenül, agyon fagy­va. Néha kolbászt esznek kenyér nélkül, ha az anyának sikerül vala­mit fekete úton szerezni. De ez csak igen ritka. Az apa elhelyezkedett a cukor­gyárban. Minden kampányt és csép- lést végig szokott dolgozni, de mire legutóbb is a cséplésnek vége lett, a cséplőrészből semmit sem kapott. Azt már elitta. Egyébként fejszés ember és ha rájön a részeg őrület, az ajtók elé áll, és széthasítással fe­nyegetve nem engedi ki a szomszé­dokat. Kedvenc, sokat emlegetett mondata: ►>... Itt ma még vér fő­ijük ...« törzsgárda, akik számára nincs csa­lád, emberség, társadalom, csak az alkohol. Mi lesz velük? Legyint- sünk? Hagyjuk őket "futni"? Ne tö­rődjünk a környezetükben szenve­dőkkel és többivel? Adjunk igazat egyik ismerősömnek, aki azzal biz­tatott, hogy úgyis hiába minden, míg szeszt árulnak, addig részegek is lesznek. Nem, nem igaz! Akad­hatnak részegek, akik elszámítva magukat, többet isznak a kelleténél. De nem lehet eltűrni, hogy örökké meglegyen a törzsgárda, akik mást se csinálnak, csak isznak. Ehhez nem kell betiltani a szeszárusítást, csak vigyázni kell rájuk. Elsősorban azzal, hogy nem kell annyit adni nekik, amennyit vérbeborult szem­mel, égő torokkal megkívánnak. Ezért már nem ők, hanem mi fele­lünk! A pénztáros, aki kárörvendő mosollyal leszakítja nekik a blokkot, a kiszolgáló, aki feléjük nyújtja egy este tízszer, hússzor a pénzen vett őrületet. Amíg ez így lesz, amíg ez meglesz — bármennyire is csök­ken az alkoholisták száma — nem jöhet el az igazi megnyugvás. Szegedi Nándor Az anya? Az anya folyton áldott állapotban van. És ha nem mindig sikerül fekete úton a pénzszerzés, akkor szociális segélyt kér, úgy mint legutóbb, amikor ^ görcsökbe fekve kihívták hozzá az orvost. És mert azt mondta, hogy nincs pénze kórházra, gyermekeire való tekintet­tel kiutaltak neki 500 forint gyorsse­gélyt. A görcs csak estig tartott — az 500 forint a kocsmában még reg­gelig sem. A lakók élete egyszerűen pokol. Most már csak a puszta éle­tüket és gyerekeik testi épségét akar­ják megvédeni addig, míg valahol másutt lakást kapnak, míg valahová elmenekülnek. Valahová, ahova nem jár minden éjszaka őrült orgiát ülni az alkohol.;: A bíróságon Hárman ülünk az asztalnál, a já­rásbíróság elnökével és ügyészével. Az alkoholizmusról, a pénzen vett őrületről, annak kihatásairól, jelen­legi helyzetéről és az ellene való vé­dekezés lehetőségeiről beszélgetünk. A járásbíróság elnökének első szava megnyugtató: — Csökkent az alkoholisták száma Somogybán. Nyilatkozata szerint 1956 októbere előtt nagyarányú volt az alkoholizmus. Az ellenforradalom idején tetézett. Még januárban is elég sok ittas állapotban elkövetett bűncselekményről és hatósági közeg ellen elkövetett erőszakról tudnak. Ahogy távolodtunk az ellenforrada­lom hónapjaitól, úgy zökkent nor­mális mederbe az élet, és egyúttal érezhető a javulás az alkoholizmus terén. Ma már inkább csak az a bi­zonyos részegeskedő törzsgárda a je­lentősebb góc a városban, amellyel egyelőre nem is lehet mit kezdeni. Eljegyezték magukat az alkohollal. És. maguktól soha nem is fognak a romlásból visszafordulni. Ez kétségtelen. Egy pillanatra azonban megállunk a gondolatnál. Maguktól nem, de mit tehetnénk ér­tük mi. A bíróság képviselőinek vé­leménye szerint a társadalom, fő ként pedig a szeszt forgalomba hozó vállalatok dolgozói a törzsgárda fel­számolásába belefolyhatna akkor, ha a részegeskedőkkel szemben minden esetben a helyzet magaslatán állná­nak és nem fordulna elő, hogj' ittas embereket szesszel kiszolgáljanak. Sőt egyesek azt is megteszik, sa,ntís, hogy a forgalom érdekében egyene­sen tömik az ilyen szerencsétleneket. Ha 18 év,en aluliakat nem juttat­nak szeszhez, ha az ellenőrző ha­tóság szigorúan veszi est a szabályt és minden esetben fegyelmivel és bírsággal él .a szabálysértő kiszol­gálókkal szemben. Ha a (különösen külvárosi) italboltokban gyakori el­lenőrzést, személyi igazolvány vizs­gálatot tart a rendőrség, hisz a ci­gányok és dologkerülőik, a titkos prostituáltak ezeken a helyeken dorbézolnak. Persze — mondotta a járásbíró­ság elnöke — az italboltvezetők ál­lásfoglalása elsősorban erkölcsi kér­dés, még akkor is, ha a több forga­lomért nagyobb kereseti százalékot ▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼ ttttttttttttttttttttttttttti kapnak .... A szakszervezetek és a tanácsok kapcsolatáról Hogy az előttünk álló feladatokat helyesen és jól végrehajthassuk, egészségesebb és jobb kapcsolatnak kellene kibontakozni a Megyei Ta­nács vezetői és a szakszervezetek vezetői között. Ezt azért kívánom megemlíteni, mert tudomásomra ju­tott, hogy az elmúlt napokban Hor- nyák Mihály elvtárs, a Megyei Ta­nács elnökhelyettese, tanácskozás­ra hívta össze a vállalatok igazga­tóit és párttitkárait. Ennek az értekezletnek az volt a célja, hogy megbeszéljék a vezetők­kel a november 7 tiszteletére indí­tott versenyt, és a vállalatok terv­teljesítésével kapcsolatos feladato­kat. A Megyei Tanács elnökhelyette­sének szerintünk joga van a válla­latok igazgatóit és párttitkárait ösz- szehívni — az utóbbiakat az illeté­kes pártszervek engedélyével. Véle­ményem szerint helyes lett volna, ha a Megyei Tanács képviselői erre az értekezletre meghívták volna az il­letékes szakszervezet képviselőit is. A múlt hibáiból okulva, a párt ve­zetői tárgyainak a szakszervezeti vezetőkkel. Ezt a jó módszert a Megyei Tanács vezetői részéről még nem tapasztaljuk. Értesültünk arról is, hogy Hor- nyák elvtárs a vállalatok vezetői­nek kiadta rendelkezésként, hogy minden egyes vállalat november 7- re terjesszen fel egy jó dolgozót a "Helyiipar Kiváló Dolgozója" cím elnyerésére. Ehhez csak azt kívá­nom megjegyezni, hogy az 1068-as rendelet szerint az említett feladat végrehajtásában nagy szerepe van a szakszervezeteknek is. A szak- szervezetek nélkül ebben a kérdés­ben nem lehet dönteni. A HVDSZ Megyei Bizottsága ré­széről mi kerestük a kapcsolatot a Megyei Tanács vezetőivel. Ezt bizo­nyítja az is, hogy a júniusban meg­tartott szakszervezeti aktívaülésre is meghívtuk a Megyei Tanács el­nökhelyettesét, aki az ipari vállala­tokkal foglalkozik és a Városi Ta­nács képviselőjét is. A tanácskozá­son sem a megyei, sem a városi tanácstól senki sem jelent meg. Mi a magunk részéről kívántuk és kívánjuk a jó kapcsolat megte­remtését a tanács vezetőivel. Rajta leszünk, hogy állandóan erősödjön és javuljon a szakszervezet és a Megyei Tanács kapcsolata. Ezúton kérjük a tanácsok vezetőit, hagy ők is keressék a szakszervezetekkel va­ló együttműködést és tegyenek meg mindent, ami az együttműködést előmozdítja. PÄEFI JÁNOS, a HVDSZ megyei bizottsá­gának tagja. &gg két Somogylmit Nehéz lenne kiválasztani, hogy milyen esemény nyomta rá bélyegét ezen a héten Somogy megye éle­tére. Illetve, talán nem is olyan nehéz. Igaz, hogy nem történt semmi világrengető esemény, csak éppen teljes erővel folyik a mezőgazdasági munka szerte a somogyi tájon. Vetnek, szüretelnek —szőlőt, burgonyát, kukoricát szóval dolgoznak utolsó rohammal a ter­melőszövetkezeti és egyéni parasztok a nyár gyümöl­cséért. Az a gazdaember, aki nem fél az újtól, előre­gondol már a jövő évre, vetőmagot cserél, szerződé­seket köt, látja előre, hogy miként számolhat. Ezen a héten a három újjal együtt 153 mezőgazdasági termelői szákcsoportot és társulást tarthatunk már nyilván So­mogy megyében. Október 20-án a második negyedévben elért ered­ményei alapján élüzemmé avatják a Nagyberki Föld- művesszövfetkezetet, melynek nyeresége ebben az idő­szakban csaknem' elérte a 90 ezer forintot. Mi is együtt örülünk a földszöv dolgozóival. Megyénk egyik leg­nagyobb ipari üzeméből, a Nagyatádi Konzervgyárból is jó hír érkezett: útjára bocsátják hamarosan a szá­zadik export vagont. A gyár 150 százalékos teljesítés- ■ sei oldotta meg értékesítési feladatait. Megkezdődtek a tanácstagi pótválasztásokra a jelölőgyűlésék. Október 4-én Tabon, 5-én Kastélyos- dombón, 6-án Berzencón és így tovább, szinte minden napra jutott egy jelölőgyűlés. Egyébként a csurgói járásban választják a legtöbb — két megyei, hét járási és ötvenkét közs-égi — tanácstagot. A másik nagysza­bású esemény a Kommunista Ifjúsági Szövetség me­gyei tanácskozása volt október 5-én. Ezen az üzemi ás községi, iskolai és termelőszövetkezeti KISZ-titkárok. Vezetőségi tagok, pártmunkások, a szovjet helyőrség komszomolista küldöttei vettek részt. Bogó László elvitárs beszámolóját élénk vita követte, melynek során sok hasznos javaslat hangzott el az ifjúsági munká­hoz. A tanácskozáson megválasztották a KlSZ-bizott- ságot és a KISZ országos értekezletére küldött 14 tagú delegációt is. Őszt jelez, hogy a TTIT, a Megyei Tanács és a Nőtanács rendezésében megindult városunkban a szü­lők főiskolája. Az első előadást igen nagy sikerrel már meg is tartották. Ezen a kisgyermek lelkivilágá­ról hallottak a főiskola részvevői. S végre kihajtott a Hazafias Népfront hasznos kezdeményezése is, meg­alakult az irodalmi csoport Somogybán a tegnapi na­pon. Nem fűzünk ehhez az eseményhez semmi kom­mentárt, de reméljük, hogy majd önmaga fogja mi­nél többször éreztetni velünk jelenlétét. Nem lehet kihagyni azt a társadalmi összefogást megemlékezésünkből, mellyel a balatonszárszói mű- vjelődési otthon felépítéséhez adnak segítséget a kü­lönböző szervezetek. November 7-re készül az egész ország, az egész megye. Eldugott falvacskákban pezsdül fel a kulturális élet, alakulnak a különböző tánc- és színjátszó-csopor­tok, hogy részt vegyenek a nagy nap megünneplésé­ben. A szervezett dolgozók munkaversennyel készül­nek az évfordulóra, a Hazafias Népfront bizottságai pedig az ünnepélyek megszervezését vállalták maguk­ra. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság október 15-től zenés klubesteket szervez, melyen a tervek szerint szovjet kultúrgárdák is ízelítőt adnak a nagy szovjet nép művészi népszokásaiból. Van még ezeken kívül is számos örvendetes tény az elmúlt hét történetéből. Nem csekély az sem, hogy megjavult Kaposvár élelmiszerellátása, sőt a vára­kozás ellenére nem rosszabbodott a szezon után a Balaton-part ellátása sem. Motorkerékpártól kezdve mindent lehet kapni az üzletekben és egyre kevesebbet hangzik el az a kellemetlen "hiánycikk« szócska. Igaz, nőknek elkelne nálunk is egy kis méhpempős krém, vagy mondjuk a Gardénia rúzs, de hát ezek nélkül azért még valahogy el lehet éldegélni. Vannak kellemetlenségeink is éppen. Lassacskán megbarátkozunk az ázsiai influenza "áldásaival", s hiányozni fog, ha már nem fáj a fejünk. Azt azonban nem szakjuk meg — a Vörös Csillag mozi bármeny­nyire is igyekezett elfogadtatni —, hogy félórákat kelljen várni egy előadása előtt. Ne haragudjon senki ezért az ismételt felhánytorgatásért, de ez is hozzá­tartozott, sajnos, az elmúlt heti életünkhöz. Az eladónál »­at A Vendéglátóipari Vállalat, szeszfélék forgalomba hozója annak► ellenére, hogy ez a terv teljesítését ► befolyásolja, örömmel állapítja meg, ► Hamarosan egy: éve lesz annak, hogy a töményszesz fogyasztás és ez-j hogy újjáalakítottuk pártunkat, zel az alkoholizmus valóban csök-f melybe a volt MpP-tagok legjobb­ként. Ez talán egyrészt a sajtóhad-►jai és számos pár ton kívüli lépett be. járatnak, a szesz elleni propagandá- ► A párt újjáalakításával erősödött nak és a társadalom összefogásának £ pártunk, egységesebb és erősebb lett is köszönhető. ►annak ellenére, hogy kevesebb ta­► got számlál, mint az MDP. Preller Antal áruforgalmi osztály-£ Több figyelmet és nagyobb körültekintést a tag- és tagjelölt felvételeknél hektoliter ► >► A ko-t Az egészséges fejlődés mellett az utóbbi időben vannak helytelen nézetek, amelyek károsak a párt egészséges fejlődése szempontjá­ból. vezető közli, hogy a legutóbbi gyedévben is például 100 töményszesz került át a negyedévre, mert megmaradt, rábbi 200 hektoliter töményszesz he-►Egyes pártszervezeteinknél különbö- lyett a Vendéglátóipar igénye ma £ ző nézetek hangzanak el: »elegen vá­már mindössze 50 hektoliter. A dől-í gyünk már«, "ha kevesebben va­► gyünk, jobban megértjük egymást", gőzök öntudatosodásával, kultúrált- volt MDP-tagokra pedig különbö- ságával egyre gyérebb lesz a rend-tző jelzőket használnak. Sokszor úgy szeres nyük alkoholisták száma. ___Vélemé- * kezelik őket, mintha azok ellenségei , . " ►volnának pártunknak. Azt mondják, szerint azonban egy bizonyos ► „>hogy miért nem jelentkeztek előbb« számból álló törzsgárdája valamenv-f és így tovább. Ezekben a megálla- nyi vendéglőnek van. Ök ugyan ► pításokban sok az igazság. Az MDP nem csökkenthetik a szeszforgalmat £ közel egy millió tagot számlált, so- , , ,► raiban voltak meggyozodeses, elvhu azért, hogy kivesszenek a szenvedő- £ kommunistáki de a meggyőződéses lyes alkoholisták, de a kocsmák ve-► kommunistákon kívül bőven jutott zetói megnézhetik, sőt kötelességük £ hely az ingatag, sőt karrierista, bom­megnézni, kinek szolgálnak ki. tlasztó .f:mek szfmá™ is' Ez a Part ► egy válságos pillanatban nem tudta ►kiállni a próbál, amelyet megmuta­tott a revizionisták elleni harc, vagy ► az októberi ellenforradalmi esemé- Jólesiik hallani, hogy szűnik a ré- ► nyék menete. Ezeket a hibákat, ami­szeg őrület. Sajnos, a cikkben fel-► kor a pártot erősítjük, figyelembe villantott első képek is igazak. Te-► kell venni. Legyen ez tanulság szá- hát valóban megvan az alkoholistái"munkra. Mert, hogy az MDP-be be­Megnyugvás? jutottak különböző elemek, ennek egyik oka az is volt, hogy előírták az alapszervezeteknek, hogy a párt­ba hány tagot, tagjelöltet vegj"enek fel. A pártszervezetek pedig arra tö­rekedtek, hogy megtalálják azt az egy-két tagjelöltet, aki belefér az előírt kategóriába. Ez gátlójává vált annak, hogy kizárólag olyanokat ve­gyenek fel a pártba, akik meggyőző­désből vállalják a párt politikájának végrehajtását, a párttagsággal járó kötelezettségeket. Ezt mi mé^egyszer megismételni nem akarjuk és nem is fogjuk. Az sem helyes azonban, amit most egyes pártszervezeteink tesznek, hogy a múlt tanulsága alapján sok helyen becsukják a párt ka­puit a becsületes pártonkívüliek előtt, sőt a volt MDP-tagok előtt is, mondván: "ha eddig kint maradtak, a pártban nincs helyük«. E nézetek vallói, akár akarva, akár akaratla­nul, beleesnek abba a szektás hibá­ba, hogy elzárják a párttól azokat a becsületes embereket, akik egyéb­ként munkájukon és magatartásukon keresztül méltók lennének arra, hogy pártunk tagjai lehessenek. A baj az, hogy a fenti nézetek legin­kább olyan helyeken vannak, ahol munkások, becsületes parasztok ké­rik felvételüket a pártba. Indokolt-e az ilyen nézet Somogymeggyesen, ahol a lakosság 85 százaléka terme­lőszövetkezeti tag volt és közel 60 párttagot számlált az alapszarvezet, cs ma csak 9 tagja van az alapszer­vezetnek. Vagy Marcaliban, ahol kö­zel 3—400 szegényparaszt lakik, a pártban alig találni szegényparasztot. A volt MDP-tagok legjobbjaival nem erősödne-e a pártszervezet? A termelőszövetkezetben dolgozó pa­rasztok legjobbjainak felvételével gyengülne falun a szocialista mező- gazdaság átalakításáért küzdő bázis? Nem. Ellenkezőleg, velük erősödne a proletár szegényparaszt bázisunk fa­lun. Somogy megyében termelőszö­vetkezeteink egy részében nincs párt- szervezet. Ezekben a tsz-ekben létre kellene hozni az alapszervezeteket és a tsz-ek legbecsületesebb tagjaiból növelni az alapszervezeteink taglét­számát. Helyesen tette a Tapsonyi Gépál­lomás, amikor a legjobb munkások­ból, traktorosokból erősítette a párt- szervezet létszámát? Helyesen tette, mert ezen keresztül növelheti azt az erőt, amellyel segíteni tud a falun lévő pártszervezetek munkájában, a mezőgazdaság szocialista átszervezé­séért folj'tatott harcban. Pártszervezeteink többsége elha­nyagolja a volt MDP-tagokkal vaió foglalkozást. Számtalan esetben találkozunk azzal, hogy a i olt MDP-tagokat úgy keze­lik, mintha soha nem tartoztak vol­na a párthoz, mintha nem küzdöttek volna a szocializmus építéséért ők is az elmúlt 12 év alatt. A volt MDP-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents