Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-04 / 232. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ogyi Néplap BONYODALMAK A TARTALÉKFÖLDEK KÖRÜL AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 232. szám. ARA 50 FILLER Péntek, 1957, október 4. MEDICINA OTTHONUNK IGAZSÁGKERESÉS Ankét a gabonahozamok növeléséről Gabonatermesztési ankétot tartot­tak szerdán Somogyjádon. A járási főagronómusok, több községi gazda­sági felügyelő, a meghívott tsz-elnö- kök és egyéni parasztok hallgatták meg Molnár Imre megyei főagronó- mus előadását. Az előadás a bevált agrotechnikai módszerek alkalmazá­sát, a jó talajelőkészítést és a helyes vetésforgó kialakítását jelölte meg a gabonahozamok növelésének fő mód­szereként. A főagronómus hangsú­lyozta, hogy a föld táperejének foko­zására nem elég az istállótrágya. A tápanyag egyensúly érdekében a ta­laj nitrogén-, foszfor-, stb. igényeit nem szabad figyelmen kívül hagyfti. A szuperfoszfát szinte alaptrág\m- nak számít. Egy holdra legalább 150 kilót szórjunk belőle, s vetés előtt dolgozzuk be a földije. így jobban fejlődik a növény gyöfcérzete és nö­vekedik a szemtermés. Fontos tápelem a pétisó. Tavasszal, fejtrágyázásnál ne sajnáljunk belőle 60—80 kilót. Hiszen már 3—4 nap múlva érzi a növény a serkentő ha­tását. Több pillangóst kell vetni — mondta Molnár Imre. Ez nemcsak a talajerő fokozása szempontjából fontos, hanem megteremti az állat­tartás egyik feltételét. Term elősző-1 vetkezeteinknek és állami gazdasá-r gainknak módjuk nyílt arra, hogy^ jó vetésforgót alkalmazzanak. Hasz-'* nálják ki a modern agrotechnika le-? hetőségeit is. A magágy előkészítő-? sétől kezdve egészen a gabona beta-£ karulásáig, ahol csak lehet, gépekkel^ végezzék a munkát. Valóban csak a? nagyüzemek tudják biztosítani a ter­mésfokozó tényezők együttes hatá-'í sát. Nem a búza, rozs vetésterület. 1 hanem a hozamok növelése a fel-| adat. Figyelembe kell venni a vető­mag minőségét is. Csak csávázott ésj tiszta magot vessünk. Az előadáshoz számosán hozzászól-! tak. A nagykorpádi gazdasági fel­ügyelő javasolta, hogy a növényvé-| dő- és gépállomásokat lássák el csá-5 vázó eszközökkel. Kristóf Jenő, mar-J cali járási főagronómus szóváte-tte,; hogy legtöbb helyen a traktorszántá­sok mélysége nem kielégítő. A hoz­zászólások után filmet vetítettek a£ jelenlevőknek. A részvevők felhívás-? sál fordultak a megye mezőgazdaság gának dolgozóihoz: lehetőleg október^ végéig vessék el a kenyérgabona’ magját. Q Segíf Nőfanács November 10—december 8s Kaposvölgyi szarvasmarhatenyészfési hónap Pénteken sorsolják a lottó nyerőszámait A Sportfogadási és Lottó Igazgató­ság ezen a héten ismét kettős sorso­lást rendez. A lottó 31. játékhetének nyerőszámait és a szepl emberi tárgy­nyereményeket október 4-én, pénte­ken, a Goldberger Textilművek mű­velődési otthonában (III. Fényes Adolf utca 21.) sorsolják. A húzás délelőtt 10 órakor, az 5 nyerőszám sorsolásával kezdődik. Ezután a szeptemberben vásárolt lot­tó-szelvények után járó 263 értékes nyereménytárgy nyerőszámait húz­zák ki. Ugyanakkor gazdára talál 27 nyeremény is, amely az augusztus elején lezajlott jutalomsorsolásból? visszamaradt. Az októberi jutalom-? sorsoláson tehát — amelyen a 28. hé­ten beküldött 1 939 055 szelvény vés? részt — 280 nyereményt sorsolnak ki. A főnyeremény a Mártírok útján, épülő lottó-ház — negyedik emelet 1. számú — kétszoba hallos, összkom­fortos öröklakása lesz, az egyik nagy, nyeremény ugyancsak öröklakás: a lottó-ház III. emeleti 2. számú gar-S zon lakása. A második nagy nyere-S meny Wartburg személygépkocsi. $ A Városi Nőtanács egyik leg- szebb feladatának tartja a több- gyermekes anyák gyermekeiről való gondoskodást. Ebben az év­ben a Városi Tanács gyámosz­tályán jkeresztiiV 19 000 forintot fordít arra, hogy segítséget nyújt a rászorulókniak. A Nő­tanács asszonyai társadalmi fel­adatuknak tekintik, hogy meg­állapítsák, kik azok, akiknek leg­jobban szükségük van valamilyen formában a segítségre. A tegna­pi nap délelőttjén nyolc sokgyer­mekes édesanya örömtől sugárzó szemmel vásárolt a Szivárvány Áruházban gyermekei részére té­li ruhaneműket, melyhez a Nő­tanács segítette hozzá őket. Ittvás Ferencné nyolc-, Kórsa Endréné tíz-, Juhász Józsefné öt-, Szeme- nyei Györgyné négy-, Farkas Jó­zsefné négy-, Kovács Károlyné három-, Lévai Ferencné kettő- és Simonovics Józsefné kétgyerme­kes édesanya vásárolt háromszáz­tól hétszáz forintig terjedő ösz- szegben kis cipőket, mackókat, melegítőket, ingeket, sálat, haris­nyákat, hálóingecskéket apró gyermekeik számára. Nagyon sokat jelent a Nőtanács­nak ez a munkája, így tud az idén rendesen iskolába járni Far­kas Józsefné kisfia is, akit a tavalyi évben még nem tudott mibe felöltöztetni édesanyja. Hazánk egyes vidékei gabonájuk­ról, más tájak szőlőkultúrájukról, ba­rack-, almatermelésükről híresek. A Kaposvölgyét évtizedek óta fejlett szarvasmarhatenyésztéséről ismerték. Ez a tenyésztő kedv azonban az el­eműit néhány évben alábbhagyott, s egy bizonyos fokú mennyiségi és mi­nőségi romlást vont maga után. A Hazafias Népfront az elmúlt eszten­dőben már megkísérelte a helyzet javítását oly módon, hogy megszar- IfVezte a kaposvölgyi szarvasmarhate­nyésztési hónapot. Az októberi ellen­iforradalmi események azonban nem hagyták a szép tervet maradéktala­nul megvalósulni. Gölle dolgozó parasztjai nemrégen gazzal az indítvánnyal fordultak a köz­ségi Hazafias Népfront-bizottsághoz, hogy vizsgálják felül a szarvasmar- ¥hatenyésztést, tartsanak előadásokat ’és a fellendítés érdekében értékeljék a fejlődést. Ezzel egyidőben több köz­ség is fordult ilyen kívánsággal a (-népfront-bizottságokhoz. A megyei népfront-bizottság, a Megyei Tanács mezőgazdasági osztályával karöltve ezért november 10 és december 8-a között ismét megrendezi a kaposvöl- ‘ífgyi szarvasmarhatenyésztési hóna- Spot. A cél: felmérni a szarvasmarhate- nyósztés jelenlegi helyzetét, feléb­reszteni a gazdákban a tenyésztési kedvet, hogy a Kaposvölgyében is­iét mennyiségi és minőségi növeke­désnek induljon a marhaállomány. Természetesen fontos a tejtermelés ^növelése is, amit egyrészt a meglé- Ú.vő takarmányok helyes felhasználá- rsával is elérhetünk. Nagy fontosságú íja pillangós növények vetésterületé­nek növelése, a silózásra alkalmas növények termesztése, rétek és le­gelők ápolása, karbantartása és trá­gyázása. Ezekről a hónap folyamán mindenütt előadásokat, beszélgetése­ket, vitákat rendeznek majd a ka­posvölgyi községekben. A szarvasmarfiatenyésztési hóna­pot november 10-én, Göllén nyitják meg. Ezen a napon állatbemutatót és a tenyésztők számára értekezletet is rendeznek. A hónap keretében minden köz­ségben állatbemutatókra kerül sor. Ez alkalommal megállapítják, melyik a legszebb tehén, üsző, vagy bika. Meglátogatják az istállókat, az ud­varokat, s bizottság bírálja el, hogy helyes-e a takarmányozás, trágyaike- zelés. A falvakban előadásokat is tartanak a marhatenyésztés fontossá­gáról, fejlesztéséről. Az előadások megtartására a megye legjobb szak­embereit .kérik fel. A meg­nyitóra dr. Bíró Gyula akadémiai tanár utazik Göllére előadást tarta­ni. A gazdag program befejezéseként, december 8-án Fonóban ismét állat- bemutatót rendeznek. Ezen a helyi állományon kívül más községek leg­jobb díjazásra kerülő tehenei, üszői és bikái kerülnek felvezetésre. A kaposvölgyi szarvasmarhate­nyésztési hónap, mint a Hazafias Népfront nagyjelentőségű rendezvé­nye, minden bizonnyal nagy segít­séget jelent majd megyénknek ezen a területén a szarvasmarhaállomány további mennyiségi és minőségi nö­velésében, a tenyésztési kedv fellen­dítésében. A közgyűlés Mind a NEGYVENNYOLCÁN tudták, hogy szeptember utolsó nap­ján megtartják a havi közgyűlést, így diktálja az alapszabály, meg a szövetkezet tizenegy kommunis­tájának legutóbbi tanácskozása is erre az elhatározásra jutott. A ter­vezett kezdési időpontban, délután kettőkor, mégis (kevesen vannak együtt. A várakozás hatvan perce" következik. Hiába szemerkél az eső, néhányan nem ákamak elmozdulni a háztáji földekről. Pedig a meg­beszélt jel, a puszta megkondított kisharangjánaik szava őket hívta. Háromkor feláll Ácsbók István el­nök és javasolja: »Kezdjük.. ." Mellőzi a formaságokat, nem közli előre a napirendet, a jegyzőkönyv- vezető személyét sem kell megsza­vaztatni, hiszen az írás mindig is a könyvelő dolga. Az augusztusi közgyűlés határoza­ta, meg a saját jegyzete fekszik az elnök előtt az asztalon. Egyiket sem veszi fel, hanem hol a lakatot, kulcscsomót, hol meg a ceruzát, for­gatja tenyerében, s ujjai között, hogy miközben száján kiömlenek a szavakká, mondatokká formált gon­dolatok, munkát adjon kezének is. — Úgy döntöttünk a múltkor r- mondja kurta bevezető után —, hogy hozzáfogunk a serbáshízlalás- hoz. Azóta tizenötezernyolcszáz .fo­rintért vettünk disznókat, meg há­rom, tenyésztésre nem alka>lmas kocát is hízóba állítottunk. Az év végéig meggörobölyödik mind a húsz. Egy nagy csikót tehénre cse­réltünk, azonkívül vásároltunk egy törzskönyvezett iborjas .(marhát. <— i— Elszámol forintról forintra a költségekről, aztán - egy pillantást vet a jegyzetére: a munkafegyelem következik. Ez a téma egyetlen közgyűlésről sem hiányzott. Mindig szóba kell hozni, mégsincs javulás. Mi ennek •az oka? — kérdezi s tüstént fölei ir rá: A kedvetlenség. sEz meg abból táplálkozik, hogy nem lesz meg a tervbe vett osztalék. A magyarázat itt sem maradhat el, nehogy zár­számadáskor bárki is azt mondhas­sa: megitta a vezetőség a hasznot. Halljuk hát a számvetést. — A tavasszal nem tudtunk szerez­ni hízónak való süldőket, mert nem volt hozzá se pénzünk, se abra­kunk. Hetvenkétezeír forint bevé­telről kellett emiatt lemondanunk. Adósságunkból nyolcvankétezer, fo­rintnyit törlesztettünk. Tévedtünk, amikor kihagytuk számításainkból a búza földadót ami pénzértékben ki­fejezve harmincezer forintos ki- adá-s. Emellett száznyolcezer fo­rint értéket pénzben és természet­ben kiosztottunk előlegként a har­minckét család között. Számok és adatok szállnak az el­nöki számadás szárnyán ebben a kis teremben, ahova néhány órára beprésolődik a kétszázkilencven holdas Alkotmány Termelőszövet­kezet gazdálkodásának mindfen gondja. Behatol-e a mondott sza­vak értelme mindenkinek az agyá­ba, szívébe? Megszólal-e lelkiisme­retűk? Rezgésbe jön-e minden ideg- szálük? S mindebből fakad-e jobb munka? — Ezekre a kérdésekre ön­magában sem tud igenlő választ adni az elnök. Ki is önti szíve keser­vét. — Hanyagságot lát az ember lépten-nyomon. Egyesek a házak körül térülnek, fordulnak még a ko­radélelőtti órákban is. későn men­nék a mezőre. Van, aki hozzá sem látott a közös krumpli felszedésé­hez, pedig csak négy-öt sor jut egy- egy embernek. A hagymát is öre­géből—nagyjából húzkodták fel Hát kié ez a szövetkezet? — fakad ki szenvedélyesen. y~ Mire való az, hogy a két-há- romezer öles háztáji földön szorgos- kodnak csupán? Ha kétannyi fogat lenne, annak is akadna dolga, mert napokszám piacolni akarják ter­ményeiket a tagok. A közös gazda­ságban meg napról napra herdáló- dik a forint. De én már szólni sem akarok, mert azt mondják: durva az elnök, kiskirályosdit játszik. A kö­nyörgés, a szép szavak ideje lejárt. Mondják meg, mit csináljak? Azt is szeretném haliam, miben vagyok Ián hibás. , — Tompán koppomnak a .korholó szavak Aki találva érzi magát, az szemérmesen fészkelődik* a három hosszú pad valamelyikén. A padlóra letelepedett nyolc fia­tal közül is te gyík-másiknak szé­gyenpír önti el az arcát — ez a színváltozás a lelki tusa látható je­le. A fal mellett álló öt ember is egymásra néz, mindegyikük kerüli az elnök kutató tekintetét. Az ön­vizsgálódás hosszúnak tűnő pillana­tait a folytatódó beszámoló űzi tova. Most szelídebbre fogja a beszédet. — Senkinek nem kell attól tarta­nia, hogy nem lesz meg az évi ke­nyere. Öt kiló gabonát tudunk adni imincten munkaegységre. Mindent egybevetve felmegy harming—har- tómcöit foriintija jaz egységenkénti osztalék értéke. Nyolc holdas ker­tészetünk eddig száznyolcvanezret adott, s még van egy vagonnyi el­adatlan paprikánk. A négy holdnyi cukorrépából és a dugvány-répából meg a szójababból ezután jön a forint. Az ősszel árkolással is ke­reshetünk pénzt. — Zamárdiban a nyáron abbahagyták a rétek lecsa- polását. A járásnak van fedezete erre a munkára, s most úgy terve­zik a Tóköz-pusztai tsz tagok, hogy ők veszik kezükbe az ásót, lapátot. Pénz is áll a házhoz, meg a saját negyven holdas rétjük is rendbe­jön: nád, káka és sás helyett is­mét értékes füvet terem, mint ak­kor, amikor a papoké volt ez a birtok. — További pénzforrás: a TV gabonájának elszállítása a pusztá­ról az állomásra tgépkocsival meg a hét fogattal, később pedig nád- és jégvágás. Jövőre meg a harminc­öt holdas halastó is nekünk adhatja hasznát — mondja Ácsbók elvtárs. A balatonendrédi tanács kezeli most ezeket a tavakat. Módjában áll az Alkotmánynak, hogy átvegye. Tóth József, a járási főállattenyész­tő elkészítette a kalkulációt. A ki­adásoknál (vastagon fogott a ceru­zája, a bevételek rubrikájába pedig óvatosabban írta be a számokat, ne­hogy kellemetlen meglepetések ér­jék a szövetkezetét. így is mintegy harmincezer forintos tiszta jöve­delemre lehet számítani. Ez a pénz 2—3 forinttal növelné minden mun­kaegység értékét. Ezenkívül a tavak partjáról legkevesebb egy vagonnyi szénát nyerhetnek. Csak Kovaesik Gyula halásszal kell megegyezni az ő javadalmazásának módiáról. IVEM NYÚLT HOSSZÚRA, mé- gis sokat mondott ez a be­számoló. Számos gondolatot éb­resztett a hallgatóságban. Kérlelés nélkül is megindul és csakhamar széles mederben hömpölyög a fel­szólalások — illetve a beszélgetés — folyama. Az elnök csupán most lapozza tovább jegyzetét — monda­nivalójának vázlata ugyanis egy ol­dalon is elfért )— s papírra ' veti a köz szavát. Egyik így beszél: »nem bírunk havi fizetést adni a halásznak^. Másik határozottan ja­vasolja: »munkaegységre vegyük fel Kovacsikot«. Gerencsér György aggályoskodik: »százezer forintot rá­fizetett a tanács a halastóra." Men­ten kiigazítja egyikük: »Ahogyan gondozzuk a halakat, olyan lesz a bevétel." -Én azt mondom, vegyük át a halastavat." Újabb érv szól emellett: a kertészeti növények öntözéséhez az idén kérni kéllett a vizet a halásztól. Jövőre ez a gond is megoldódik, házon belül, ha sajá- tulknak tudhatják a két tavat. Ad­dig latolgatják a dolgot, míg végül is megszületik az egységes döntés: kell a halastó. Siposs Imre a lakásügyeket említi meg. Tizenegyedmagával szorong egy szoba-konyhás lakásban. A tavasz- szal költözött ide, akkor ígérték, hogy a tsz-ből kizárt Mojzer Mihály helyére mehet lakni. De még nem mehetett. Mostohák a lakáskörülmé­nyek. A papok robotosaiból a ma­guk gazdáivá lett szövetkezeti pa­rasztok kinőtték a cselédlakásokat. Elkészült a tervezet, amely szerint huszonkét család kapna házhelyet a közös földből. Jövőre, vagy néhány év múlva ennyi új ház sorakozna egymás mellett, ha a Megyei Tanács illetékes osztálya mielőbb igennel válaszolna. Ám a megye hónapok óta hallgat. Pedig Papp János, egyik házhely várományosa beleúnt már abba, hogy kilenc kilométerről — Szántódról — kell mindennap ide járni dolgozni. Visszakanyarodnak a munkaer- ikölcshöz. Kiss Sándor dicséri a szor­galmas, dolgos Bán-családot. Szász Miklós szinte kérve mondja: »Fogjuk meg a kapanyelet, .hogy egy nap alatt végezzünk a krumpliszedéssel." Közben néhányan szó nélkül kibal­lagnak a teremből. Több sem kellett Petrus Kálmánnénak, máris betölti hangja a helyiséget: »Asszony létem­re mondom, hogy nem jól van ez így. Egyeseket nem érdekel sem a munka, sem a gyűlés. Nekünk kell azon tömi a fejünket, hogy jobban éljünk és szebb ruhánk legyen. Ki­nek beszél az elnök, ha van, aki most itthagyja a gyűlést." A rendbontókat büntessük meg, vagy zárjuk ki közü­lünk — követeli erélyesen egy meg­lett, őszhajú ember. Mások is java­solják: ha másként nem megy, akkor munkaegység levonással teremtsen fegyelmet a vezetőség. Erre meg a. párttitkár, Vidus Kálmán így reagál: — Egy munkaegységért egész napot kell dolgozni. Ha valakitől levonunk egy egységet, ezzel egy napi munká­jának eredményétől fosztanánk meg. Próbáljuk türelmesen megértetni mindenkivel, hogy a szövetkezet a miénk, tehát a miénk ennek a haszna is, kára is — mondja okosan, megfontoltan, emberségesen. — Most azt határozzuk el, hogy első a közös munka — folytatja. — Ami megter­mett, azt gondosan takarítsuk be. A répa, meg a hetven hold kukorica termése még a mezőn van. Ha jövőre is kenyeret akarunk enni, akkor iparkodjunk a behordással és vetés­sel. A kukorica szárat is vágjuk le a törés után, ne úgy, mint az idén, áprilisban. CENKI NEM AKAR MÁST ° HOZZÁTENNI az elhang­zottakhoz. Megint az elnöké a szó. Röviden összefoglalja a gyűlés ta­nulságait. Továbbra is főhet a feje: mit csináljon, hogy jobban gördül­jön a munka. Nehéz a választ kihá­mozni a felszólalásokból. Úgy érái, hogy kissé a büntetést követelő hang kerekedett felül, jó lesz hát ezen tompítani. — A rendet megköveteljük mindenkitől, de senkit el nem taszí­tunk magunktól. Hiszen mindannyi­an nincstelenek voltunk, itt a he­lyünk, a jövőnk a szövetkezetben, y- Azt azonban sérelmezi, hogy az ő magatartásáról senkinek nem volt említenivalója. Pedig milyen jó né­ven venné, ha figyelmeztetnék eset­leges botlásaira. Azért nem volt hiábavaló ez a két­órás tanácskozás. A szenvedélyes és mérsékelt hangú felszólalások is azt jelzik: mind többen kezdenek egy- egy darabkát a vállukra venni a ve­zetés gondjából. Ebben a tudatban rekesztette be a közgyűlést Ácsbók István. TTTÄNA beszélgettünk MÉG az elnökkel és párttit­kárral. Elmondták: nincs okuk a pi- ronkodásra. Az őszi vetésű növények magja negyven holdon a földbe ke­rült. Ebből húsz hold a búzavetés. A kukoricatörést a napokban meg­kezdik. Megelőzték tehát az időt. — Nem olyan veszélyes a helyrét, amilyennek beállítottuk, csak hát egy kis fejmosás sohsem árt — mond­ják. , „ Kutas József.

Next

/
Thumbnails
Contents