Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-24 / 249. szám

Ssütörtök, 1957. október 34. SOMOGYI NÉPLAP I A KÉTHELYI TANÁCS MUNKÁJÁRÓL i kóthetyi községi tanács sokol­A hazánkban élő délszlávok kulturális életéről nyilatkozott Ognyenovics Milán, a Délszláv Szövetség főtitkára dalian foglalkozik . a lakosság anya­gi, szociális^ ás kulturális helyzeté- Uel javításával. A községi'ajlesztési terek végrehajtásában értek el erdmányokat. A dűlőutak rossz, el­hanyagolt állapotban voltak. A la- koaág társadalmi erejének mozgó­sít isával mintegy tíz km-es útsza­kaszt javítottak meg. Két köahidat építettek. A vásárteret bekerítették. A vízlevezető árok készítésére, ja­vítására történtek intézkedések. A kőség fásítását is el fogják végezni. Bhiez azonban az is szükséges, hoíy az erdészet is időben küldje meg a szükséges csemetéket. Van­dát tanácstagok, akik szíwel-lélek- kel támogatják a községfejlesztési tervek megvalósítását. Tóth Lajos járási tanácstag, ifj. Szabó József, Vég Zsigmond gazdálkodók időben befizették a községfejlesztési járulé- köt,.Jgy is segítik a községfejleszté­si tervek megvalósítását. A tervek valóraváltása azonban akadozik. Miért? Mert gyengén megy a községfejlesztési járulék befizetése. Kovács Ferenc, Pálfi György gaz­di ilkodók sem tavaly, sem ez évben nt m fizették be a községfejlesztési h-jzzájárulást. Rajtuk túltesz Jádi F ere.re, aki 1955 óta nem fizetett. V 'rrjóskéri Istvánt szintén úgy is- . érik a faluban, hogy állandóan h adilábon áll a községfejlesztési já- r" ’' : befizetésével, ö sohasem fize- te <U. Pedig októberben és november- b sn, mint mondják, igen jártatta a s; ’áját, a «-törvényesség megszilárdí­ts isáról« handabandázott. A falu be- cí iületes dolgozói úgy vélik, ideje k jnhe, ha az említett személyele te- v usenységükkel valóban a törvé­nyesség megszilárdítását segítenék elő, mégpedig úgy, hogy mielőbb rendezzék tartozásukat Miért megy gyengén a községfej- Jesztesi járulék befizetése? Alapvető oka a tanácstagok gyenge körzet' munkája, egyes tanácstagok példa- mutatásának hiánya. Bognár István és Csuha Lajos tanácstagokat köte­lességtudó, rendes embereknek is­merik a községben. Mindig időben t's pontosan fizették be az adójukat. De a községfejlesztési hozzájárulást évek óta nem fizetik. Milyen módon tudják, vagy akarják segítem körze­tükben a községfejlesztési járulékfi­zetésének meggyorsítását. Van-e er­kölcsi alapjuk a politikai munká­hoz? Úgy véljük, hogy nincs. Ha telejsítik kötelezettségüket, akkor ige' .. „anács vezetői látják a hibá- , ‘ A befizetés meggyorsítása ér­dél, , jn behívatják a gazdákat., a taná' -házára. Véleményünk szerint ez ra i elegendő. A feladat jó meg­oldása érdekében alapvető és fontos tényező a tanácstagok körzeti mun­kájának javítása, a példamutatás biztosítása. Ha javul a tanácstagok körzeti munkája, ha érvényesül a példamu­tatás, nem kétséges, hogy meggyor­sul a községfejlesztési hozzájárulás befizetése, s altkor meg lesz az anya­gi alapja Is a községfejlesztési ter­vek végrehajtásának. A községi tanács az utóbbi időben behatóan foglalkozott a mezőgazdaság fejlesztésével. Elkészült a mezőgazdaság fejleszté­sének háromév« terve. A község vezetői célul tűzték ki a növény- termesztés szerkezetének megvál­toztatását, az állattenyésztés fellen­dítését, a hozamok emelését, a me­zőgazdaság belterjessé való tételét. Mintegy 300 kát. holddal kívánják csökkenteni a kenyérgabona vetés- területét, s ugyanakkor kb. 300 hold­dal növelni a pillangósok vetésterü­letét. Hogyan érik el a hozam emelését? Németh István tanácselnök így nyi­latkozik: Nagyobb területein ter­mesztünk pillangósokat. Márpedig köztudomású, hogy a pillangós jó erővetemény. Ez önmagában javít­ja a talajerőt, s hozzájárul a hoza­mok emeléséhez. De a hozamok nö­velését elősegíti az a körülmény is, hogy javulni fog az állattenyésztés is. A színvonalas állattenyésztés több trágyát jelent. Felhívtuk és felhívjuk a község lakosainak fi­gyelmét a trágya helyes kezelésére, a jobb talajerőgazdálkodásra. Javí­tani fogjuk a rét- és legelőgazdál­kodást, népszerűsítjük az egy kocsi trágya mozgalmat. Ezenkívül műtrá­gyázással is javítjuk a legelők álla­potát. Az apaállatok kicserélésével is segíteni kívánjuk az állattenyész­tés fejlődését. A kóthelyi tanács vezetői munká­juk során megtalálják az időszerű és legfontosabb feladatokat. Erről tanúskodnak a tanácsülés na­pirendi pontjai. Július hónapban a tanácsülésen megvitatták a nyári munkákkal kapcsolatos időszerű fel­adatokat, a cséplést, a talajjavítás problémáit, a belterjes gazdálkodás­sal kapcsolatos kérdéseket. Az augusztus havi tanácsülésen pedig megtárgyalták a földműves szövetke­zet munkáját az áruellátással, felvá­sárlással, a tömegszervezeti munká­val kapcsolatos feladatokat, a szak­csoport fejlesztésének problémáit. A szeptemberi tanácsülésen az oktatás és népművel« kérdéseivel foglal­koztak. A tanácsülésekről Gyutai István­ná tanácstitkár a következőket mondja: A tanácsülések elég aktí­vak. A tanácstagok és a megjelentek elmondják észrevételeiket, javasla­taikat, segítik a végrehajtó bizott­ság munkáját. A tanács vezetői sok mindennel foglalkoznak. Az ivóvíz megjavítá­sa érdekében tavaly három közkút épült. Múlt évben avatták lel a fa­luban megyénk egyik legszebb kul- tűrotthonát. Most népközépiskola in­dul a községben. Ezt is segíti a ta­nács. A tanács vezetői orvosolják a jogos panaszokat, felvilágosításokat adnak az érdeklődőknek. Ottlétünk­kor Hatoli István kútásó sokallta a kőzségfejlesztési hozzájárulást. Azon­nal intézkedtek a hiba kijavítására.. Megállapították, hogy az adócsoport a panaszos jövedelemadóját csökken­tette. Ennek alapján a helyi rende­letnek megfelelően csökkentették a panaszos községfejlesztési hozzájá­rulását. A végrehajtó bizottság helyesen foglalkozik az adómorál megjavításával Az adófizetéssel ezideig nem is volt különösebb baj. Minden negyedév­ben teljesítették a tervet. Azonban a negyedik negyedévben az adófize­tés egy kicsit döcög. Mi erről a vé­leménye Csányi Ferenc adócsoport vezetőnek? Az őszi munka elvégzé­se után javulni fog a helyzet. Más­részt a tanácstagok nem foglalkoz­nak megfelelően az adófizetés szor­galmazásával. Véleménye szerint az adófizetés terén nem lesz baj, mert Kéthely község lakói szorgal­mas, felvilágosodott emberek. Ezért teljesíteni fogják állampolgári köte­lezettségüket. Véleményünk szerint a községben okvetlenül javítani kell a tanács­tagok körzeti munkáján. A pártszer­vezet vezetősége is adjon nagyobb segítséget e feladat elvégzéséhez. A községi tanács vezetői, ha a továb­biakban még jobban támaszkodnak a tanácstagok munkájára, ha javul a választókörzeti munka, ha fokoz­zák felvilágosító munkájukat, ha javul a tanács pártirányítása, ennek nyomán újabb sikerek születnek. Suri Károly. TTTTrrTTTVVTTTTTTTTTTTTTTirTTTfTVyYT A Zrínyi Kiadónál könyv jelent meq Zrínyi Miklósról. Alii...! Élesen harsant a kiáltás a sötét éjszakában. S amikor a határőr azt látta, hogy a négy siető alak egy pillanatra megtorpan ugyan, maid kétsé'gbeeseiten jutni kezd, vállához emelte fegyverét. El- dörrent a géppisztoly és az eddig iégy csoportban■ szaladok (ijedten ugrottak szét. De nem álltak meg, futottak tovább... Átjutottak — vil­lant át a felismerés a határőr agyán, s dühösen csapott egyet a levegőbe. A négy disszidens már közben messze járt. Boldogan igye­keztek most már Ausztria földjén, hogy minél előbb habzsolhassák azokat az ígéreteket, amelyekkel- el csábították őket otthonukból... Kör­mend, Náldasd környékén történi ez 1956. november 19-én éjszaka. A dissziddlók valamennyien 20 éven aluli fiatalok, köztük Nagy Lajos, Ognyenovics Milán, a Magyaror­szági Délszláv Dolgozók Demokrati­kus Szövetségének főtitkára a ha­zánkban élő délszlávok kulturális életéről nyilatkozott a Magyar Táv­irati Iroda munkatársának: — Magyarországon több megyé­ben, így Baranyában, Somogybán, Zalában, Békésben, valamint Pest és Báes-Kisikun megyében élnek nagy számban délszlávok. Ezek az embe­rek az elmúlt évtizedele és sok eset­ben évszázadok alatt mélyen meg- gyökeresedtek a magyar haza tala­jában. Szívükben, érzéseikben ma­gyaroknak vallják magukat, ugyan­akkor ápolják hagyományaikat és megőrzik díszes népviseletüket. — A délszláv lakta községekben és falvakban sok a nemzetiségi mű­vészegyüttes, egy része színjátszó és tánccsoport, de van köztük a szláv zenei hagyományokat ápoló penge­tés, tamburica zeneikar is. Az öntevé­keny művészegyüttesek számára a szövetség rendszeresen összeállít műsorfüzeteket, népdalgyűjteménye­ket és a tánccsoportok segítségére közreadja a nemzeti táncok koreog­ráfiáit. A legjobb csoportok folya­matosan fellépnek a délszlávlakta vidékeiken. A neves deszki művész- együttes legutóbb Bácskában adott műsort, legközelebb pedig a batto- nyai délszláv csoport látogat So­mogyba és Baranyába. A művész­ei kaposvári Mélyfúró Vállalat dol­gozója. .. Zalaegerszegen dolgoztak a Mély­fúró Vállalat egyik fúróberendezé sénél. Ott érte őket az ellenforrada lom, s látták azokat, akik bűnük miatt, vagy az ígéretek nyomán fel­kerekedtek, s elhagyták az országot. Egyik társuk, egy Varga nevezetű fiatal, állandóan az új életről és a hatalmas lehetőségekről beszélt ne­kik. — Hallgassátok csak a rádiót. Jó állást kapunk és jó fizetést... Most írt a bátyám Kanadából. C is segít majd bennünket. Még ta­lán milliomosok is lehetünk... Ad dig-addig beszélt, míg egy napon ők is elindulták szerencsét próbálni... Egyik, a határhoz közel lévő osztrák faluba, majd onnan Grázba került a négy fiatal. Varga neveze­tű társuk közben »elveszett« meZ- lőliik. Vgy látszik, csak a határon együttesekkel a délseláv nemzetiségi iskolák pedagógusai foglalkoznak, irányítják a művészeti nevelésüket és vezetik próbáikat. Tervbe vettük, hogy minden megyében kijelölünk egy állandó megbízottat az öntevé­keny művészegyüttesek támogatásá­ra. A délszláv nemzetiségi hagyo­mányokat ápoló népművészek közül többen elnyerték a népművészet mestere címet. — Az elmúlt évek politikai életé­nek visszásságai sok kárt okoztak a délszláv nemzetiség életében is. Töb­bek között szétzüllöttek a szerb nyel­vű könyvtárak és sokhelyütt, bár a községet, vagy a falut többségében délszlávok lakják, még nincs nem­zetiségi nyelvű oktatás. — A hibákat folyamatosan meg­szüntetjük. A falusi könyvtárakban jónéhény helyen megtalálhatók a délszláv lakosság anyanyelvén meg­jelent könyvek, s rövidesen közre­adjuk a délszláv népdal,gyűjteményt, s az 1958-as naptárt. — Országszerte 17 délszláv általá­nos iskola működik és van nemze­tiségi gimnáziumunk, tanítóképzőnk és főiskolai tanszékünk is. A dél­szlávok gyermekei tizennyolc nem­zetiségi óvodát látogathatnak és 51 iskolában tanítanak meghatározott óraszámban a nemzetiség nyelvén. nem mert egyedül átmenni, itt már nem dőlt szükség a többiekre. Nagy Lajost rövidesen az egyik repülő­térre vitték néhány magyar társá­val. Újságírók, fényképészek, rádió- riporterek hada vette körül őket. S az újságok, a rádió rövidesen szerterepítették a hírt: Újabb ma­gyar menekültek egy csoportját vitték Angliába... Ismét 40 ember előtt nyílt meg az új világ, a sza­badság, a korlátlan lehetőségek ka­puja. .. Igen. Az új világ kapuja valóban feltárult előttük, csak a korlátlan lehetőségek kapujához való kulcs veszhetett el, mert a fogadtatás nem volt valami szívélyes. Láger, tét­lenség, várakozás... Hosszú hetek teltek el, amíg Nagy Lajos bejutott egy motorjavító gyárba gépmunkás­nak, órabére 3 shilling 12 penny. Heti keresete 8 font. S hiába dolgozott többet, hiába verejtékezett, 20 éven aluli volt, így keresete csak a felét tette ki az an­gol munkásokénak. Lakásért, koszbétrt fizetett i. heti három és fél fontot. Igaz, attól a koszttól, amit adtak nem kapott ér­elmeszesedést. Tea, kávé, vajas-, vagy lekvároskenyér. Ha akart ma­gának venni 10 deka felvágottat, három óráig kellett érte dolgozni. Üzemi étkezés, üzemi konyha ott pedig nem létezik. De a szórakozás is igen drága volt. Ezért vagy mo­ziba ment, vagy pedig cigarettát vett magának. A kettőre egyszerre nem nagyon jutott. Drága volt a ruhanemű is. Hosszú hetekig taka­rékoskodott, lemondott a dohány­zásról, szórakozásról, amíg 15 fon­tért egy öltöny ruhát tudott venni magának... A néhány hónap, amit Angliában töltött, a nehéz munka, a lemon­dások, a barátságtalan légkör ha­mar rádöbbentették Nagy Lajost az igazságra: becsapták, megtévesz­tették. S bizony e naptól kezdve gyakran eszébe jutattak szülei, ba­rátai, munkatársai. Itthon havonta 1500 forintot keresett, s ebből szülei házában rendesen megélt. Addig gondolt az elhagyott szülői otthon­ra, míg egy napon felkereste a lon­doni magyar követséget és bejelen­tette: haza kíván térni. Most már azért dolgozott, takarékoskodott, hogy az útiköltséget, a 17 fontot elő­teremtse. 5 hónapig takarékoskodott, amíg ezt az összeget összerakosgat­ta. Október 5-én indult útnak, s néhány nap múlva már szülei há­zában hajtotta álomra a fejét... Szemben ülök most a magas, bar­na, világot járt 19 éves fiatalember­rel. Dolgozni akarok — mondja. — És higyje el, bármit ígérnének, vagy bármivel hitegetnének, többet nem hagynám el hazámat... Igen. Nagy Lajos hazatért, ügy szökött ki az országból, de önként jött vissza. Nem lett milliomos be­lőle, nem sikerült a szerencsét üstö­kön ragadnia. De azért egy életre szóló tanulságot szerzett. Megtanul­ta, hogy az ábrándkergetés, s a köny- nyű ígéretekben való hit csak b ha juttatják az embert. S megtanulta azt, hogy a boldogságát ne idegen­ben, hanem itthon, becsületes mun­kában keresse... SZALAI LÁ3ZIO iillllll!!!llilllllllllllllíll!ll!lllll!lllllll!ll!lllí!ll!lllllllllllll!llllllll!lllllll!llillill!l!!llll!lllllll!lllllllllllll!!!lll!lllllll!ll!!l|llll!llll!!li!l!l!l|l!!lll llllí!llllilllll!!lllllll!lllll!illllllllllllllllllll!!lll!l!!ll!l|||||l!l|||!j!ll!l!lli!ll!lll!!|||l!ll|||||!||l||||||| SOMOGYI PÁL: viszontlátás »Ha visszatekintünk is, Előre nézünk«. Amikor süvítve rázta a fagyos orosz szél a láger bádogtetejét, vagy kint csendesen szállingózott a hó, bent a fogolytáborban a pniccseken összebújva a pis­lákoló gyertya fényénél hazai élményeket, katonahis- tóriákat meséltek egymásnak a magyar hadifoglyok. Hitték is, nem is, ami t hallottak, vagy amit elmondtak, több volt benne a fantázia, mint a valóság, mert ilyenkor a fogoly-népnek az álmodozás, a vágyakozás igen-igein megoldotta a nyelvét. A 11-es szoba minden lakója szívesen mesélt, csak a dereshajú Dékány János volt mindig szótlan. Tenye­rébe hajított fejjel, messzenéző szemmel ült a priccsen, csak egy embernek, Ács Pálnak öntötte ‘ki néha szíve fájdalmát. A szélesvállú, komoly tekintetű, fiatal Ács Palit sokan tisztelték a foglyok közül, mert mindenki tudta róla, a tettei elárulták, hogy szocialista... Egyik este Acs Pál szóra bírta Dékányt. — Most rajtad a sor, bátyám, te mondd el a te igaz történetedet itt a többiek előtt, hadd hallják, hadd tanuljanak belőle. — Hm, hát hogy is kezdjem — törölte szét csontos öklével a bajuszát Dékány — száz is van ilyen mos­tanában. De engem megsebzett, felzaklatott. Mert ugye. emberek, az ásszony..., a .gyerek... Hát még ott­hon történt 1915-ben. Úgy volt, hogy a bádogosmű­helyből, ahol dolgoztam, afféle kisebb hadigyárocskát csináltunk. Bombahüvelyéket, fegyverrészeket gyár­tottunk. Fehér úr. a mester, egy medvenagy mogorva ember, minden munkást felmentetett, mégis egy na­pon behívót kaptam. Nem tudtam mire vélni ezt _ a megkülönböztetést, nem zaklattak eddig senkit a gyár­ban, én voltam az első. Kértem a főnököt, tegyen lé­péseket az érdekemben. De elutasított azzal, hogyha már itt van a behívó, nem tud tenni semmit. Hát be­vonultam. Csakhamar a harctérre kerültem. Kora *ősz volt, amikor kiértünk és újév táján a Kárpátokban, előnyomulás alkalmával, egy szerencsés comblövést kaptam. Azzal aztán hamarosan haza is indultam. Ké­ső este volt már, mikor a vonatunk a'pécsi állomásra ért. Amíg a nehéz sebesültökkel bajlódtak, addig én, meg néhány társam meglógtunk az állomásról. Zimankós téli este volt. Puskámat használtam mankónak és úgy bicegtem sietve hazafelé. Nem mesz- sze laktam. Csakhamar haza is értem. Megálltam az utcán az ablak alatt. Bent égett a lámpa. Tíz óra le­hetett már és még nem aludtak. Talán a kisfiam be­teg ... — gondoltam. És magam előtt láttam a gyer­meket, mint az anyja ölében tartja és mesél neki a harctérről, rólam. Láttam őket, a szőke, göndörhajú csöppséget, feleségem bánatos képit, virrasztóitok, vár­tak engem. Pedig nem is tudták, hogy jövök. Semmit sem írtam. Meg akartam őket lepni, hadd legyen még nagyobb az örömük... Hej, milyen sokat is gondoltam én erre a viszontlátásra! Hányszor elképzeltem ezt a jelenetet ott a bajban, a halálos veszedelemben. Hány­szor megerősített testben, lélekben. Talán még tovább is álltam volna az ablak alatt elgondolkozva, de der­mesztő hideg volt, a szél is feltámadt és egyre sűrűb­ben csapta az arcomba a havat. Lenyomtam a kilin­cset. A konyhaajtó nyitva volt. Nesztelenül léptem be. A konyha sötét és csendes. A szobaajtó ablakát csipke- függöny takarta el. Óvatosan leráztam magamról a ha­vat, igazgattam, simogattam a ruhámat, akaratlanul is készülődtem. Aztán a függönyön át belestem a szo­bába. Az asztal körül nem üilt senki. A vesszőfonatú gyerekágy hiányzott a sarokból. Kutatva körülhordoz­tam tekintetemet és ahogy így nézelődtem, egyszerre csak a díványon két alakot pillantottam meg. Egy férfit és egy nőt... Visszadöbbentem. Nem hittem a szememnek. Újra benéztem és megismertem a felesé­gemet, meg Fehér urat, a mestert, amint az ölében tartja az asszonyt... Egyszerre világos lett előttem minden: hát így vagyunk. Ezért kellett nekem kimen­nem a frontra. Ezért tett ki engem tavaly télen a munkából és csak akkor jutottam újra kenyérhez, ami­kor semmit sem sejtve beleegyeztem abba, hogy a fe­leségem bejárjon hozzá takarítani. Pedig az asszony eleinte nem alkart és én, én ökör, én erőszakoskod­tam ... Fájdalmasat, mélyet sóhajtott Dékány. Bele­túrt őszülő hajába, s kissé halkabban folytatta: — Per­sze az asszony fiatal, egészséges... engem elnyűtt a7 örökös robot... Szóval, még mindig ott álltam az ab­laknál. El akartam fordulni, de nem bírtam... Néz­tem, néztem őket tovább... Reszkettem mint a nyár­falevél. Minden erőm elhagyott. Az asszony ott bent kéjesen felnevetett. Ez a nevetés előre segített. Egy­szerre valami féltékenységféle és düh lobbant fel ben­nem. Tenyeremet fegyverem hideg csöve ingerelte. Felemeltem a puskámat, amely még be volt töltve élesre, hónom alá fogtam, céloztam. Először a mester­rel végzek — gondoltam. — »Katona bácsi, nem látta az édesapáimat?« — szólalt meg hátam mögött egy gyenge gyeimelkhang. Karjaimat mintha leütötték volna. Megfordultam. A kis fiam egy ingben, didereg­ve állt előttem, a konyhai ágyáról szállt le és újra kérdezett. Dehogynem láttam — mondtam rekedten — és karomba kaptam a gyereket. Mégegyszer a szoba felé fordultam. A szívemet elöntötte a keserűség. Be­bugyoláltam a köpenybe kisfiámat és kisiettem vele a konyhából, ki a viharzó havas éjszakába. Dékány János elhallgatott. Fejét tenyerébe haj­totta. Azt, hogy a kisf iút öreg édesanyjánál helyezte el és elvált az asszonytól s mielőbb kiment a frontra, Fehér Úrnak bezúzta az oldalbordáját, ezt már Ácstól .lucltáK; meg a többiek. Amikor kitört Oroszországban a forradalom, a fiatal Ács Pál és a dereshajú Déikány János is, az egész 11-es szoba foglyai elsőnek léptek be a Verős dárdába. GOOOOGOOGOOGGOOQGG OOGGGGOOOOOGGOOOOOGOOOGOOGGGGGGOGGGGQOGOOOGOOQOOOGGOGOOG TANULSÁG EGY ÉLETRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents