Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-23 / 248. szám

Érdemes volt az üzleteket szakosítani! A földiművesszövetkezeti kereskedelemben gyakor­ta felvetődik ez a kérdés. Varrnak hívei az üzlet sza­kosításának, d'e szép számmal akadnak még olyanok is, akik azon a véleményen vannak, hogy kár a szakosí­tást erőltetni. Ez utóbbiak számára közöljük az ando- csi földművesszövetkezet példáját. Andocson ez év tavaszán került sor az üzletek sza­kosítására. Ez abból állt, hogy az eddigi vegyesboltot átalakították ipari szaküzletté. Az új szakosított üzlet mellett tovább működött, teljesen önállóan, a földmű- vesszövetkezet élelmiszer-boltja. Mit mutat a gyakor­lat Andocson? Azt, hogy a szakosított üzletek veze­tői érthetően, nagyobb gondot tudnak fordítani üzle­teikre. Az ipari szaküzlet például igen megnyerte a dolgozó parasztok tetszését, s amióta jobb ennek az üz­letnek az áruellátása, az andocsd parasztok nem járnak be Tabra, vagy Kaposvárra egy-egy fontosabb iparcik­ket vásárolni. Hasonló tapasztalatot mutat az élelmi- szer-szaküzlet is. A fentieket néhány számadattal is tudjuk bizonyítani. 1956 júniusában a vegyesbolt 214 000 forint forgalmat bonyolított le, ez évben ugyané hónap forgalma a kettéválasztott üzletben 328 000 fo­rint volt. Júliusban a 250 000-rel szemben 338 000, jú­liusban pedig az előző év 268 000 forintjával szemben 341 000 forintos forgalom áll szemben. Érdemes-e üzleteket szakosítani? Ügy véljük, az andocsiak példája megadja erre a választ: iy s n ! A mi boltosunk Helyesebben mondva, nem a miénk, hanem a szentgáloskérie&é, akik így nevezik Lukács Lászlót, a földművesszövetkezet boltikezelőjét, aki nemrégiben került a szentgáloskári ’ szövetkezeti boltba. Kezemunikája nyomán egy-kettőre megváltozott az addig eléggé elhanyagolt ^szövetkezeti bolt képe. Egy­szeriben csaknem ismeretlen fogalom lett' az üzletben a »-nincs« vagy az »elfogyott« szó. Pedig korábban de könnyen rámondták az üzletben, amikor élesztőt, vagy más ilyen apró-cseprő cikket akart valaki vásárolni. Ügy voltak már-már a szentgáloskériek, hogy nem is igen mentek a boltjuk felé, hanem egyenesen Mernyé- re, vagy Kaposvárra indultak bevásárolni. Ez ma már a múlté. A szentgáloskéri dolgozók fel­figyelték ugyanis az új boltosra, aki szocialista keres­kedőhöz méltó udvariassággal, figyelmességgel végzi a dolgát. Mindenkihez van néhány kedves szava. Nem rábeszélésképpen, de falhívja a boltban megfordulók figyelmét, hogy milyen új árut kapott, s meg is ma­gyarázza, hogy mi ennek vagy annak az árunak az előnye. Az üzlet külseje és belseje elárulja a felületes szemlélőnek is, hogy Lukács László szereti szakmáját, melyet hivatásnak tekint. Bizony nem csoda, hogy Szentgáloskéren a fiatal boltvezetőt mindenki csak így emlegeti: a mi boltosunk. A keze sohsem finomodott meg... Valami nincs rendben... A Som-Nagyberényi Földműves­szövetkezet taglétszáma a megye többi községéhez viszonyítva ala­csony. Pedig a falut dolgos, ókos nép lakja, amelyre aligha lehet rá­fogni, hogy maradi, hogy idegenke­dik az újtól és tán emiatt tartaná távol magát a szövetkezésnek ettől a formájától. Az embernek óhatatla­nul az a gondolata támad, hogy má­sutt van a hiba. Inkább a szövetke­zet portáján nincs valami rendben. Szertenéztünk a faluban. Emberek­kel beszéltünk, olyanokkal is, akik tagjai a földművesszövetkezetnek és olyanokkal is, akik távol tartják még magukat. Nem kellett hosszú idő ahhoz, hogy megbizonyosodjunk az igaz­ságról: a hiba fő forrása, mint ez legtöbbször lenni szokott, abból ered, hogy a szövetkezet elnökének, igazgatósági tagjainak és dolgozói­nak nincs meg az a közvetlen kap­csolata a tagsággal, mint ahogy az rendjén lenne. Mert régen rossz, ha a földművesszövetkezet tagsága a taggyűlésen nem mondhatja meg a véleményét a jóról is, meg a rossz­ról is, egyszerűen azért, mert a taggyűlések rendre elmaradnak. Pe­dig hát nem kell bizonygatni, hogy a jó taggyűlés olyan tükör, amely­ben megláthatja magát a tagság is, az igazgatóság és az elnök is. Az igaz szavakból megítélhetik, mit tettek helyesen és mi megy rosszul. Baj van bizony, ha ezek a taggyűlé­sek elmaradnak és a suttogás szár­nyán jut el a bíráló igazság az em­beri fülekhez. Sajnos, Som-Nagy- berényben így van ez valahogy. Suttogás és mert suttogás, ezért sok­szor alaptalan pletyka keringi körül az elnököt és a dolgozókat. Beszéltünk olyan kívülállókkal is, akik azt állítják, hogy a szövetke­zet nem képes együtt dolgozni a köz­ség lakóival, mert csupán hivatal és sokszor mintha nem is a földön jár­na. Nyitva tartja a boltot, a kocs­mát és a szövetkezet vezetősége úgy gondolja, hogy ezzel teljesítette is feladatát. Hát igen. Ez a szövetkezet még nem mutatott fel olyan eredmé­nyeket, amellyel megnyerhette vol­na a kívülállókat. Ezen persze nem csodálkozunk, amikor a község la­kóinak figyelmét nem egyszer a ta­nács és a földművesszövetkezet ve­szekedése és oktalan civakodása kö­ti le: nem hisszük, hogy a kérdő­íveknek, amelyeket egyes szövetke­zeti dolgozók a tanács leváltásáért visznek végig a falúban, miközben ferde ügyeikbe ártatlan embereket is belekevernek, nagy vonzóereje lenne azokra, akik még nem szán­ták rá magukat arra, hogy a föld­művesszövetkezet tagjai legyenek. / Sem helyünk, sem időnk nincs, hogy bogozzuk a szálaltat. Egy azon­ban bizonyos. A Som-Nagyberényi földművesszövetkezet lagymatag munkastílusa, tömegfcapcsolatának hiánya, rossz példamutatása, aligha fogja növelni hírnevét, és főként nem tagjainak számát. A somi agronómus Nem valami biztató képet mutat a tabi járásban a cukorrépa szerződés- kötés. Sem a földművesszövetkezetek megyei központjában, sem pedig a tabi FJK-nál nem tudnak választ ad­ni arra, bogy valójában mi a lemara­dás oka. Mi mindent megtettünk — hajtogatják többek között a tabi központban. Ennek ellenére nem akar menni a dolog. Legfeljebb csak Somban. A cukorrépa szerződéskötés a tabi Járásban csak a Som-Nagybe- rónyi Földművesszövetkezetnél mu­tat elfogadható képet. Amikor a társszövetkezet somi központjában az eredmények után érdeklődtünk, úgy mondták, hogy az agronómus érdeme az, hogy már 27 hold cukorrépára szerződtek Som és Nagyberény dolgozó parasztjai. Az agronómust nem is találtuk meg az irodában. Nyomára bukkantunk azonban a faluban, ahol szinte min­denki ismeri Czeglédi Gézát, az fmsz fjatal agronómusét. ’•! Czeglédi Géza alig húsz éves. Szeptember a tölti be az agroió- riusi tisztet j Sem-Nagyberényi szö­vetkezetnél. Nem véletlen. hogy megismerték c: a dolgozó parasztok. Nem akadt olyan ház ugyanis két községben, anol már meg ne fordult volna, sa. elmondva, hogy ml a hivatá­Amikor jövetelünk célja felől ér­deklődünk, elhárítja magától az elis­merést. Gőczy Sanyi bácsi, a terme­lési felelős segített ebben a munká­ban — mondotta. Aztán meg nincs is meg száz százalékig a terv — folytatja. Anélkül, hogy kérdeznénk azonban hozzáteszi, hogy meglesz. Különösen Nagyberényben, ahol a dolgozó parasztok egyre inkább fel­ismerik a szerződéses termelés elő­nyeit. Gyakori a szerződéskötők kö­zött a 600 — 800 négyszögöles, de Csizmadia András például 1100 négyszögöl, Babos Lajos pedig 1600 négyszögöl répára szerződött. Valóban nincs tehát semmi különös a somi agronómus munkájában? ahogyan elmondja, valóban nincs, valóság azonban mégis az, hogy Czeglédi Gésa példamutatóan végzi munkáját. Máris megismerték, meg­szerették munkahelyén, a dolgozó parasztok bíznak benne. Ezért van az, hogy a tabi járásban, ezen az úgynevezett nehéz területen is be tudja bizonyítani, hogy megoldható a cukorrépa szerződtetés is. Csak úgy kell a munkához látni, mint azt Czeglédi elvtárs teszi, Somogy utolsó a forgalmi tervben 97.5 százalékra teljesítették a So­mogy megyei földművesszövetkeze­tek harmadik negyedévi kiskereske­delmi forgalmi tervüket. Ezzel az eredménnyel Somogy sajnos az utol­só lett a megyék versenyében. A SZŐ VOSZ egyébként országosan 100,6 százalékra teljesítette ugyanezt a tervét. Mint ez a szám mutatja, a somogyiak lemaradása nem volt túl nagymérvű, mint ahogyan az élen­járók sem tudtak kiugrani a ver­senyben. Az első helyezett Borsod megye ugyanis 106 százalékot ért el. A Balatonszemesi Földműves- szövetkezeti irodába beszö- köti az októberi hűvös alkony. Pa­jor János ügyvezető-elnök félkezé­vel hivatalos levelet gépel, a má­sik, a jobb keze, mintha nem is hozzá tartoznék, mozdulatlanul lóg mellette. Fából van. A háború után megmarkolt egy átkozott kézigrá­nátot: felrobbant. A félkeze elment. Az élete megmaradt. Lehet, hogy más ezt a félkezű életet is eldobta volna, ő nem. Úgy élt és dolgozott, mintha nem is egy, hanem száz ke­ze lett volna. Az egykori cseléd- gyerek felmérte erejét, képesség út, és úgy vélte, hogy a szövetkezeti mozgalomban hasznosíthatja azt legjobban. Hogy sikerült-e ez neki? Azt mondják, az ember értékét tetteiből lehet leginkább megítélni. Mindenképpen reális szereinek ma­radni az ő jellemzésében és ezért úgy vélem, nem lesz céltalan, ha itt elmondom, hogy az egykor öt dolgozóval és 8000 forint árukész­lettel induló Balatonszemesi Föld­művesszövetkezet 8 év után ebben az esztendőben több mint egymillió forintos árukészlettel rendelkezik és közel 150 000 forint tiszta nyere­séget vár. Ebben a szövetkezetben — bármilyen furcsán hangzik is — mióta ő itt elnök, boltosnak nem volt hiánya és a dolgozók szakmai képzettsége átlagon felüli. Egy szó mint száz: a Balatonszemesi Föld­művesszövetkezet a faluért van. És bátran leírom, hogy mindeb­ben oroszlánrésze van Pajor János elnöknek. Tanú rá mind, ki őt is­meri. Tanú rá a bolt pultja, az ap­ró fiókok, amelyeket félkezével, ott­honi műhelyében maga készített. Tanú rá a föld, amelyet Pajor elv­társ, ha úgy hozta a szükség, a pin­ce építésekor köbméterenként ásott ki élő és holt karjával. Tanú rá az írógép, amelyen, ha lassan is, de egy kezével pötyöget, nehogy el­vonja fontos munkájából az admi­nisztrátort. Tanú rá az a hihetetle­nül nagy akaraterő, amellyel a hat elemit végzett egykori cselédgyerek jobb karja elvesztése után is újra megtanult írni. És most, nyolcévi szövetkezeti munka után, amikor arról kérdem, milyennek képzeli el az ideális földművesszövetkezeti elnököt, nem tud határozottan válaszolni, csu­pán annyit, hogy ezt érezni kell. Aztán később félkezét maga felé fordítva, mintha csak önmagának mondaná, halkan hozzáteszi: —... Az én kezem sohsem fino­modott meg... Nem is gondolt ő arra, hogy tö­kéletesen megválaszolt előbbi kér­désemre: az igazi elnök, nem ele­fántcsont toronyba zárkózott félis­ten, nem csupán hivatalnok. Az igazi elnök kint is, bent is, még félkezével is egész ember és min­denből részt vállaló, akár fizikai, akár szellemi munkáról van szó. Egy a szövetkezeti tagság közül, akit mindannyiunk bizalma Válasz­tott. És ha kell, akkor gödröt ás, ha kell, pultfiókot készít, ha kell, furfangos kereskedelmi ügyfelekkel tárgyal és ha szükséges, félkézzel gépel... Mindezt a tagságért. Be­szélgetésünk végén egyet kér a hű­vöslevegőjű irodában: ne írjunk, ne szóljunk róla a nyilvánosság előtt. ígértük, de nem tartottuk meg. Wem akartunk ezzel különö­1 ’ sebbet, csupán annyit, ha valakinek a szövetkezeti elnökök közül egyszer eszébe jutna Pajor elvtárs, a szemest elnök, — akinek a keze sohsem vált finommá, de a tagságért sokat dolgozott, — ne értse őt félre dicséretünkért, és ha úgy érzi, hogy saját portáján nincs valami rendben, hát ne nehezteljen meg érte, ho azt kérjük: kövesse! — di. HÍREK — Három vásárt tart a járásban a Siófoki Földművesszövetkezetek Járási Központja. A ruházati és té­li idénycikkekből lebonyolított for­galmat már most Kötésén 40 000, Balatonszabadiban 40 000, s Kőrös hegyen mintegy 35 000 forintra be­csülik. — A siófoki földművesszövetkeze­tek cukrászüzeme a Télapó ünnep­ségekre közel 40 000 forint értékű cükorfigurát készít. — A kötéséi földművesszövetkezeti tagság mintegy 30 000 forint értékű célrészjeggyel járult hozzá az új szövetkezeti téglaégető építéséhez. — Az Igali Földművesszövetkezet négy csoportból álló kultúregyütte- se készül a szövetkezeti kultúregyüt­tesek versenyére. A színjátszó cso­port a Párizsi vendég előadásával a napokban budapesti rendezők és kulturális szakemberek előtt szere­pel. — tíj élelmiszerbolt nyílott Tö- rökkoppányban. A helyi földműves­szövetkezet csaknem költségmente­sen, saját erőből építette meg új szaküzletét. Az új bolt megnyitása lehetővé teszi a szövetkezeti üzletek szakosítását. — 110 forint az egy főre eső föld­művesszövetkezeti részjegy értéke ma öreglakon. Szeptember hónap­ban a részjegyalap még nem érte el a 60 forintot sem. — Növénytermelő szakcsoport ala­kult Nagycsepely községben, a föld­művesszövetkezet szervező munkája nyomán. Az új szakcsoport 173 hold földön termel szerződéses növénye­ket. Köztük 25 holdon lent, -és 19 holdon cukorrépát. — Nem volt veszteséges a föld­művesszövetkezet a fonyódi járás­ban. A korábban veszteséges fo- nyódiak is nyereséggel zárták a har­madik negyedévet. — Géphasználati társulás alakult Lengyeltótiban 15 taggal. Az fmsz új vetőgépet adott a társulás tagjai­nak segítségképpen. — Szóládon újjáválasztották a már korábban megalakult szőlőter­melő szakcsoport vezetőségét. Az új vezetőségtől ma azt várják a község­ben, hogy eredményesebb lesz a szakcsoport működése, mint eddig volt. — Hetvenezer forintos nyereség­gel zárta a harmadik negyedévet a balatonszemesi földművesszövetke­zet. — 150 tagja van már a balaton­szemesi takarékszövetkezetnek. — Három nap alatt egy vagon gesztenyét vásárolt fel az iharosbe­rényi földművesszövetkezet. Zá- borsziky Sándor, az fmsz zöldség- és gyümölcs felvásárlóját illeti ezért elsősorban dicséret. Záborszky he­lyes módszerekkel dolgozik. En­nek eredménye az, hogy a parasztok neki és nem a vándorkereskedőknek adják el áruikat. Záborszky Sándor agitációjában arra is felhívja a ter­melők figyelmét, hogy ne csak mennyiségileg növeljék a termelést az Iharosberény környéki szőlő- és almatermelők, hanem javítsák e terményék minőségét is. — 25 000 forintos hiánnyal zárta a leltárt Buzsák községben Agócs István földművesszövetkezeti bolt­kezelő. Feljelentést tettek ellen« az ügyészségen. f^öldszöv (Jieri elárulja... No, elmondhatom, hogy nemcsak maguk találkoztak ám olyan példa­mutató boltossal a földművesszövet­kezeteknél, mint az a szentgáloskéri boltvezető. Mondhatom, hogy szeren­csére egyre több helyen ma már olyan emberek kerültek a szövetke­zeti boltokba, hogy valóban példa­képpen lehet állítani a többiek elé. Én legutóbb Karádon a 7-es számú fiókboltban találkoztam egy ilyen emberrel. Ennek az üzletnek a külső csínja is elárulja hogy a boltvezető magáénak érzi ezt az üzletet. Aztán megtudtam, hogy nemcsak külsőleg van rendben a karádi 7. számú fiók­bolt, hanem társadalmilag is. Matisa Ferenc több esztendős múltja alatt leltárhiány még soha nem fordult elő, de még a kálót sem használta fel. Persze Karádon sem minden arany, ami fénylik. Bizonyítja ezt a karádi vasbolt példája, melyet nevezhetnénk akár tévedések házénak is. Legutóbb kiderült, hogy a bolt vezetője »ösz- szetévesztette« a különböző fajtájú kocsisineket, így aztán tévedésből 66 forinttal drágább volt a kocsisin a megengedettnél. Ugyanebben az üz­letben kiderüli, hogy a vasvlllát is »összetévesztették« az árusítók. Még­pedig a hétágút, a kilenc ágúval. Igaz. hogy ez a »tévedés« is dara­bonként hat forintjába került a ka­rádi parasztoknak. A kilenc ágú vil­la ugyanis hat forinttal drágább. Szóval így néz ki valahogy a tévedés Karádon. No és tegyük hozzá, nemcsak Ka­rádon. Mert például a somi italbolt­ban is becsúszott a számolásba egy kis »tévedés«. Igaz, hogy »vélet­lenül«, de itt is hat forinttal drágáb­ban mérték a bort, mint amennyi a megengedett ára volt. A földművesszövetkezetek kiskör­zeti ellenőrei azonban itt is, ott is rájöttek a »tévedésekre«. Hogy emlékeztetőül mit kaptak a notórius tévedők? Higyjék el kartárs­sak nekik nem lesz kedvük mosta­nában tévedni, istenuccse De meg is érdemlik

Next

/
Thumbnails
Contents