Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-01 / 229. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XIV. évfolyam, 229. szám. ARA 50 FILLER Kedd, 1957. október 1. A BÉKEVONAT UTASA VOLTAM ... VÍTORLÁSNAP SIÓFOKON AHOL A KEVÉSBÉ ÉRTÉKES FAANYAGBÓL IS EXPORTÁRUT KÉSZÍTENEK RÉSZLETES TUDÓSÍTÁS A VASÁRNAP SPORTJÁRÓL A sávoly! Új Élet a sorban a 101. A napokban új termelőszövetke­zetről hozott hírt a posta a megye illetékes szervéhez. Egy jegyzőkönyv tizenegy részvevővel — mindnek ott a kezeírósa — kérik, engedélyezzék őiket a lépcső felső fokára lépni. A sávolyiak kérelméről van szó, akik a jóhímevű Szabadság Tsz feloszlá­sa óta 150 holdon mint •-‘-csoport« működtek. Miért léptek tavaly októ­ber után lejjebb, ne keressük most az okát. Most valamennyien egyértelműen kijelentik, magasabb fokú gazdálko­dásban többre vihetnék. Mint írják, mindeh—fel tétel ük megvan a terme­lőszövetkezeti gazdálkodáshoz, ezért kívánnak magasabb fokra lépni. Az elhatározásuk óta még két család kérte felvételét a szövetkezetbe. Zászlóavatás és névadó ünnepség Marcaliban Vasárnap ünnepélyes keretek között rendezték meg Marcaliban a fonyódi és marcali járás munkásőrszázadának zászlóavató és név­adó ünnepségét. A nagyszabású, emlékezetes megmozduláson a megyei szovjet egységek képviseletében jelen volt Kuznyecov őrnagy. Meg­jelent az ünnepségen a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagy­követe, valamint a megye és járás párt és állami szerveinek képvi­selői. A munkásőrszázad Kovács József 19-es kommunista mártír ne­vét vette fel, majd tagjai esküt tettek a járás munkás, paraszt és ér­telmiségi dolgozóitól kapott örökbecsű csapatzászló alatt. Szigeti István, az MSZMP Marcali Járási Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet, majd koszorúzási ünnepség zajlott le. A munkásőrök hálájukat és kegyeletüket rótták le koszorúikkal a 19-es kommunista vértanúk emlékművénél. Az emlékezetes, jólsikerült ünnepség a délutáni órákban is foly­tatódott. A művelődési otthonban az eleki nemzetiségi népi együttes és a helyi kultúrcsoport adott színvonalas műsort. Vacsora után a munkásőrök és a meghívott vendégek a késő éjszakai órákig együtt szórakoztak. A NÉPHADSEREQ NAPJA MEQÜNNEPLÉSE KAPOSVÁROTT Szombaton este a Kaposvári Tiszti Klubban ünnepélyes keretek között emlékeztek meg az 1848-as pákozdi győzelemről, a Néphadsereg Napjá­ról. Ünnepi beszédet Marties Pál ez­redes, helyőrségparancsnok mondott. Beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar néphadsereg méltón őrzi 48- as elődei dicső hagyojnányát. Az el­lenforradalom hiába kapta szárnyra hazafias szólamként, e történelmi események egyedüli méltó örököse a magyar dolgozó nép és a nép érde­keit védő hadsereg. Az ünnepi beszéd elhangzása után a helyi szovjet alakulat parancsnoka üdvözölte a helyőrség tisztjeit és harcosait, majd a szovjet elvtársak meleghangú táviratát Molnár Lajos őrnagy olvasta fel. Az est keretében fellépett a So­mogy megyei Népi Együttes. Igen színvonalas műsorával az együttes megérdemelten nagy sikert aratott. Kiemelkedett a somogyi táncszvit, mely az ének-, zene- és tánckar kö­zös produkciója volt. Az ünnepséget reggelig tartó ka­tonabál követte. Gazdák lettek az erdőbirtokossági társulatok Harminckétezer hold felett kap­tak ismét önrendelkezési jogot a somogyi erdőbirtokossági társulatok. Hiszen ismeretes, hogy majd min­den faluban régtől fogva birtokol­tak erdőt a földtulajdonos gazdák. Ezt a földhöz járuló erdőt azonban a legtöbb helyen nem parcellázták ki, hanem azt egybe gondozták, a jog szerint volt köteles ki-ki hoz­zájárulni a gazdálkodási költségek­hez és eszerint részesült az erdő hasznából is. A korábbi évek politi­kájának hibái miatt a -parasztokat elütötték ettől a jogtól, az erdőgaz­daságoké lett a haszon, az erdők pe­dig szegényedtek. A kormányzat e téren is megszüntette a sérelmeket, s bár az erdők felett az államerdé­szeti kezelés érvényben marad, ez azonban nem érinti a társulatnak erdejéhez való tulajdonjogát. Az er- dőbirtokosságok tagjai közgyűlései­ken szavazattöbbséggel döntik el, hogy az államerdészeti kezelésnek kiterjedtebb, vagy egyszerű módját választják-e. A kiterjedtebb államerdészeti ke­zelés lényege, hogy a társulatok erdeiben adódó összes munkát az erdőgazdaság saját szervezetével — vagy a társulati tagok bevonásával is ■— saját költségéből végezteti el. Az ipari fán kívüli fatömeget a tár­sulat tagjai közti szétosztásra bo­csátja. Minden bevételt a társulat javára, minden kiadást a társulat terhére könyvel és a tiszta jövede­lemmel a gazdasági év végén köteles a társulattal elszámolni. Az egyszerű államerdészeti keze­lésben az állami erdőgazdaság ellát­ja az erdők őrzését és mindazokat a tennivalókat, amelyekhez erdészeti szakképzettség szükséges. Elkészíti a vágástervet, erdősítési, ápolási, ne­velési és melléktermékhasználati ter­veket és ezekhez szakmai irányítást ad. A munkát a társulat végzi saját költségén. A kitermelt, s arra alkal­mas faanyagból a társulat fűrész­rönköt, talpfarönköt, vezetékoszlopot, bányafát és papírfát köteles előállí­tani és azt a gazdaságnak vételre felajánlani. Az értékesítésért kapott pénzt a közgyűlés határozata szerint használati lehetőségek alapján oszt­ják szét a tagok között. A két államerdészeti kezelési mód közül kétségtelenül az első az elő­nyösebb és érdemesebb, hiszen eb­ben az esetben a társulati tagaknak úgyszólván nincs semmi munkája, az állami erdőgazdaság év végén a hasznot rendelkezésükre bocsátja. Az új gazdasági évtől kezdődően a társulat a közgyűlés határozata szerint szerződést köt az illetékes állami erdőgazdasággal, s az mindkét félre egyaránt kötelező. A társulat tagjai tehát nemcsak tulajdonjogilag, használatilag is gazdáivá válnak 32: ezer hold somogyi erdőnek. Október 20: tanácstagi választások Megyénkben az elmúlt hónapok során több megyei, járási és köz­ségi tanácstag mondott le eddigi tisztségéről, illetve távozott el vá­lasztókörzetéből. A Hazafias Nép­front feladata, hogy a megüresedett helyekre új tanácstagokat jelöljön, olyan embereket, akik hűek a párt­hoz és a néphez, s a lakosság széles rétegeinek bizalmát élvezik. Az el­múlt hetek során a Hazafias Nép­front megyei, járási és községi bi­zottságai felkeresték azokat az em­bereket, akiket a dolgozók szívesen látnak a tanácsokban képviselőjük­ként. A népfront megyei elnöksége szep­tember 30-án ülést tartott, s ezen beszélték meg, hogy kiket javasol­nak a megyei választó kerületi bi­zottságoknak megyei tanácstagnak. Külföldi küldöttségek Tihanyban és Balatonfüreden Az Interparlamentáris Unió ha­zánkban tartózkodó indiai és szu- dáni képviselői vasárnap Tihany­ba látogattak. A vendégeket Barcs Sándor, az Elnöki Tanács tagja és Kádas István, az országgyűlés jegyzője kísérte. Balatonfüreden a képviselők né­hány percre megszakították útju­kat, hogy felkeressék Rabindra­nath Tagora, Nobel-díjas hindu költő emlékfáját és szobrát. Az in­diai képviselők a szobor talapza­tára babérkoszorút helyeztek, amelynek szalagján ez olvasható: »A népeik közrti békében és egyet­értésben igazságot és szépséget látott«. A járásokban és községekben ugyan­csak készülnek a javaslatok a meg­üresedett tanácstagi helyek 'betölté­sére. Már magában ez is nagy és fele; lősségteljes munkát ró az újraéledő népfront-mozgalomra. Ezeken kívül azonban javaslatot kell tennie az 1954-ben megalakult megyei, járási és községi választókerületi bizottsá­gok időközben eltávozott tagjainak pótlására, valamint a jelölőbizottsá­gok kiegészítésére is. A következő napokban elkészül a választói névjegyzék is. Természete­sen az 1954. évben lezajlott tanács­választások névjegyzékét veszik ala­pul. Az elmúlt három esztendő alatt azonban sok változás történt. A köz­ségekből több választópolgár más­hova költözött, meghalt, vagy eltá­vozott, mások pedig ide költöztek, vagy 1954 óta lettek nagykorúak, s így választásra jogosultak. Október 20-án a megyében min­denütt sor kerül a pótválasztásokra. Széppé, ünnepélyessé akarják tenni ezt a napot a Hazafias Népfront­bizottságok. Részben azért is, mert ez a nap újabb erőpróbája lesz — most már valóban — a tömegek mozgalmává váló Hazafias Népfront­nak. JÓ ÉS OLCSÓ KÖNYVET KAP A FALU A földművesszövetkezeti könyvter­jesztő vállalat a Kincses Könyvek sorozatában eddig 8 könyvet jelen­tetett meg. Most kerül kiadásra a kilencedik kötet, Defoe: Robinson Crusoe-ja. A Kincses Könyveket hat forintos egységáron kizárólag a fal­vak számára készítik művészi kivi­telű fedőlappal és illusztrációkkal, s könnyen olvasható, nagy (betűfajtá­val nyomtatják. REKORDTERMÉSRE SZÁMÍTHA­TUNK A FŰSZERPAPRIKÁBÓL Az idén kissé késve, szeptember­ben kezdődött meg a fűszerpaprika szedése. A szakemberek szerint az 1951. évi csúcstermelésnél is vala­mivel nagyobb mennyiségre, mintegy háromezer vagon paprikára van ki­látás. Ebből a malmok 500—550 vagon fűszerpaprikát őrölhetnek. A készítmények között újdonság is lesz, a különleges minőségű pap­rika árusítását a kecskeméti hírős héten kezdik meg. ' / ólkával, pontosabban Radics Józseffel, •Oftt lía|lálkoztam életemben először a Kiliti Gépállo­más kereki brigádszállásán, ahová megszállni jött az éjszakára. Más­kor traktorával tért meg ide, most azonban kopott kerékpárja hozta el, s mint azt hamarosan megtudtuk, története van annak, de milyen. Előző nap úgy ugrott le a felbomló­ban levő traktorról. A mezőről hazatérve történt a »■buli«. Hegyről, völgybe vezetett a nagyon keskeny, homokos út, mert olyan dombos vidék van errefelé, amilyet még »rajzon se látott« Jóska, pár hét alatt kiötlötte, azért lett a község neve Kőröshegy, mert »körbe-karikában mindenütt hegyek karolják közre«. Szóval a lejtőn le­felé jövet történt a baj. — óh, Jóska esküdni merne, hogy a megengedett­nél nem hajtott sebesebben a jó öreg Géharmincötös kereke mélye­désbe futott, s oldalra bulcott. Jóska magánál volt, időben észbe kapott, s a pillanat parányi része alatt át­látván, milyen veszély leselkedik rá, szabadjára engedve a volánt, két métert ugrott oldalra. Még éppen jókor, lába előtt két arasznyira zu­hant alá a gép. A pótkocsin ülők lélegzetvisszafojtva, s a dermedt­ségtől kéken-zöldön figyelték a ro­hanó eseményt. Szerencsére nem történt baj, sem emberben, sem génben. Csak a gázolaj folyt ki, a villámgyorsan körtáncot járó kere­keket pedig megfékezte a motor ki­kapcsolásával. Egy nagy erős lánc­talpas traktor sietett a bajbajutott testvér kiemelésére, az is csak nagy erőlködés árán tudta felemelni az elzuhant traktort. A gépállomásról egy szerelő jött ki. Jóska, nagyon biztos a dolgában, az ő házaelejét szó nem érheti emiatt a bukás LASSAN■ miatt, de azért számít az igazgatói mosdatásra, még talán a pocsékba ment üzemanyag árát is rátestálják, pedig több is veszett ennél, kevés a norma, az öreg Géharmincötös ki­kopott, éhesen, falánkul eszi a gáz­olajat ezen a dimbes-dombos, ho mohos úton. Már töri is előre a fejét, ki fizeti meg a többlet-fo­gyasztást, mért mint hallatszik, e téren nem valami engedékenyek a vezetők, ő pedig szólt emiatt nem is egyszer, jöjjenek ki próbára, csak úgy látszik, nincs foganatja a kér- ílielésnek. ö pedig nem fizet egy fillért sem, új, jobb gépet kér, s ha nem kap, hát itt hagy csapot-papot. Hej, pedig de nagy szava, tekin­télye van ő előtte a gépnek. Róla álmodott gyerekkorában is. Külön­bözik a bátyjától. Az a »szőrmotor« mellett érzi jól magát, ő, Jóska miaf meg elállhatna a ló, meg a többi jószág, akár naphosszat is, akkor sem vetne nekik a jászolba, meg a saroglyába. A lótól meg egyene­sen fél, nincs olyan isten, aki oda tudná csalni, megsimogatni az »a'pffl« pacikäjAf. A világért sem, lett volna paraszt, nem erre szüle­tett, ő nem ballagna komótosan az eke szarva után a barázdában, mini más, lasssú az nagyon. Néha már a traktor is lassú neki. Sebesebb gép, jármű utón vágyakozik a szíve-lel- ke. Motorkerékpárt szeretne vásá­rolni még ezen az őszön. Hazulról is segítenének az árába. Hm. Az kell neki, motorkerékpár, amivel lehet száguldani. Ű\ gy látszik, odahaza is megér­tették, hogy a gépek érdeklik. Egyszeriben kőműves-átképzősnek MEGY A TRAKTOR adták Komlóra. Dolgozott is ott vagy fél esztendőt, aztán odahagyta a várost. Nem tetszett neki, hogy a jampinadrágosok napról napra va­dásztak a több pénzesekre, a taka­rékosabbakra, meg aztán az igazat megvallva, egy kicsit messze is esett Komló Ádándhoz, a szülői ház­hoz, legeslegjobban pedig nem vá­gott neki a kőművesség. j Hazajött. Apa láthatóan nem nagyon örült a télpn, amikor a kisebbik fia tudtul adta neki, kőműves sem lesz, de paraszt se marad, elmegy trak­torosnak. Apa csak rázogatta a fe­jét. Nem sokkal előbb nősült el a háztól a bátyus, biztos arra gondolt, mi lesz vele a nyolc hold földben, felnőttek a gyerekek, s továbbra is dolgozhatnak kettesben cf.etpárjá- val a földben, mint azelőtt. Negy­venötben, amikor a régi háromhoz még ötöt parcelláztak, bizony meg­örült, felnőnek a gyerekek, lesz miből élni, miben dolgozni. Most meg... Jóskát azonban nem lehe­tett elállítani tervétől. Jelentkezett az Ádándi Traktoros Szakiskolán, s lám a vizsgákat sikeresen letette, csak a KRESZ-ből váló felelésnél zavarodott össze fejében a sok meg­tanult pont, valamit fordítva ma­gyarázott, s csak »jó« jegyet adott neki a vizsgáztató rendőr. A kalandok nem fogytak el. Az iskola elvégzése után tizenkilencéves fejjel, traktoros gépészi bizonyít­vánnyal a zsebében állt be dolgozni a Fornádi A. G. röcsögei üzem­egységébe. Két hónapig kormányoz­ta ott a gépet. Hogy miért hagyta el a munkahelyét? Oh, könnyű ar­ra a magyarázat, — Lucernakaszá­lásban jól neki eregettem a gépet, egy nap egy éjjel egy jókora kis táblán dőlt sorra-rendre a zöld nö­vény tömege. A munka elszámblá- sánál az agronómus sokallta a tel­jesítményt, s a kifizetendő bért. Ha nincs fizetés, akkor nincs munka sem — mondtam, s jó napot kö­szöntem a gazdaságnak. En nem szeretek olyan emberrel együtt dol­gozni, aki oktalanul fölényeskedik, hőbölög. zóval így jutott három hete a Bálatonkiüti Gépállomás­ra. Felvették, s beosztották Kőrös­hegyre egy vontatóra. Trágyát, kö­vet szállít, meg ami jön. Keresni akar, megy a gépj most is egy hétre való munkája van. Csak hitegeti a gazdákat,' annyi a szállítás. Meg­kezdte az utca végén, s megy ház­ról. házra, nem jut el mindenhova. Általában egy-egy napig mindenütt igényt tartanak a gépre, az össze­gyűlt trágyát most kiteremtik a mezőre. Azért a fogatnélkülieket vestfj.k előnybe, mert ki Segítsen) rajtuk, ha mi nem, — ez az elve. Három hét alatt még véletlenül sem volt defekt, karambol már egyszer, ezt a dőlést megelőzően. Az árok­ba csúszott a traktorja a Bálvá­nyos felé vezető szerpentin úton, egy gépkocsivezető barátja húzatta ki onnan. Sokan azt szeretnék, ha az egész trágyatelepet kivinné egy­szerre, mások meg mondogatják, próbálgatják: »firkantsunk keve­sebb órát a papírra!« De őt nem lehet a lábáról levenni, bort nem fogad el senkitől, egyébként a mál­na a kedvenc itala. Legnagyobb fájdalma, ha a teherrel fiegynek felfelé haladva elkerülik a gyalogo­sok, a fogatosok. Nosza, visszafelé, meg ő mosolyog rajtuk, menten rükvercbe kapcsolnak a fogatosok, jó nagy hangot hagy maga után a traktor.' Megfigyel minden autót, minden rendszámtáblát, tetszik ne­ki. hogyan »söpörnek«. Nem titkol­ja: leghőbb vágya, hogy egyszer a traktornál is gyorsabb járművet ve­zethessen, személykocsira, meg autóbusz vezetésre pályázik. Addig nem is nyugszik, amíg arról is a zsebében lesz a jogosítvány. Meri- hát lassú a traktor... Jövőre bevo­nul (katonánaík, s ott módja >lesz letenni a gépkocsivezető vizsgát — bízik. S addig vajon nem röppen-e el a gépállomásról, mint az új szál­lást kereső madár a fészkéről? Homályos sárga fényözön csapó­dik ránk a villanyoszlop tövében, állhatatosan, szívesen, élevezettél hallgatjuk Radics Jóskát, ezt a vé­kony, szőke traktoros legénykéí. Hűvös, gondűző szellők lebbentik, arcunkat, a brigádszállásból villany­fény szűrődik ki, a szoba másik lakója mosakodik, lefekvéshez ké­szülődik. Igen, mert Jóska öntevé­keny szobaparancsnok is, S meg­mondta, mikor idejout, »aki nem alcar mosakodni, az háljon a trak­tor mellett.« Nincs is szükség inte­lemre. Szégyen, hogy seprűt nem kaptunk, de hoi más nincs, tollsep- rűvel is összerángatjuk a kövezetét — árulkodik. Nem bírna piszkos ágyban aludni. Iköszönünk a szállás lakóitól. Mielőtt kigyúlnának autónk fényszemei, s úiunkra indulnánk, Jóska megreekírozza a kérdést: az­tán nem a Ludas Matyiban akar­nak kiírni? VARGA JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents