Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-20 / 220. szám

Péntek, 1951. szeptember 20. «OMOGT1 NCPliAr 5 Fél óra a lakásügyek bírójánál A Kaposvári Járásbíróság egyik szobájában mindennap nagy forgalom. Egymás után szólítják be a feleket, akik pereskednek azért, mert valamelyikük megsértette az együttélés törvényeit, szabálytalan­ságot követett el. Milyen törvénysértések fordulnak elő mostanában leggyakrabban, az ezekkel kapcsolatos perekben milyen döntéséket hoz a bíróság? Erre dr. Ihász Lajos járásbíró — aki nap mint nap ilyen ügyekben tesz igazságot, adja meg a választ. — Az utóbbi időben több birtok- háborítási, kártérítési, házassági, va- gyonközösségi és megállapodás nél­küli beköltözésből eredő per került a bíróság elé — mondja Az asztalon sárga borítólapok alatt magasodnak az ügyiratok. Ta­lálomra kiválasztunk egyet. A jegy­zőkönyv egy háztulajdonos esetéről beszél, aki házának egy részét évek­kel ezelőtt kiadta bérbe, az eddigi lakó azonban most elköltözött, de mielőtt elhagyta volna a lakást, a tulajdonosnő megkérdezése nélkül új bérlőt hozott, aki még a mai napig is megállapodás nélkül lakik a házban. Az új lakó azzal érvel: a lakást úgyis ki kellett volna adni. s »«tv szerinte teljesen mindegy, hogy agy más birtokolja. A tulajdö- 1 mellett szól azonban, hogy a szabadrendelkezésű, s így va- 1 ' törvénysértés történt. ! Milyen ítéletet hozhat ilyen ,eh a bíróság? Mielőtt döntenénik válaszol Ihász Lajos —, természetese'- san megvizsgáljuk a helyzetet igy találjuk, hogy a tulajdo- ínek valóban igaza van, el­ölhetjük a lakás azonnali ki- itését, ha kell karahatalmi »se- ttel« is. y másik akta kerül elő. Birtok rítás. Itt a bérlő tett felje-len- a tulajdonos ellen, mert az ál- lakott házrészben beleegyezése •il fúrt-faragott, padlásfeljárót >tt, falat bontott, holott ez tőr- ellenes. Gyakori eset az ilyen — mond- járásbíró. — A tulajdonosak inak ellenére, hogy tudják, a Iá­ik által elfoglalt részhez nincs guk nyúlni amíg az ott él és bért. íet, mégis sokszor figyelmen kí- 1 hagyják ezt. Úgy gondolják, ezáltal könnyéb­en megszabadulnak lakóiktól, akik y?n körülmények között nem só­iig bírják az örökös rendbontást. A birtok iháborításként kezelt »öntésnél, lakás »átalakításnál« a oíróság kötelezi az elkövetőt az ere­deti állanotok visszaállítaná«;-,. Az itéL'í’ik kihirdetésénél felhívják a nyughatatlan ember figyelmét, hogy a legközelebb'’ esetben már pénz­bírságot is rónak ki rá. Sok gondot, munkát adnak a bí­róságoknak azok az emberek, egy­más közelében élő lakók, akik szán­dékosan kárt okoznak -társaiknak, •etörik haragosuk ablaküvegeit, megrongálják bútorát, vagy más ér­tékét. Idetartoznak azok a perek is, amelyeket verekedés után indítanak a szenvedő feleik a kapott sérülések okozta kiesés munkabérének megté­rítésére. A bíróság az indító okok, események ismeretében jár el ezek­kel. Kötelezi a kért okozó vereke­dőt az ablakok árának megfizeté­sére, a megrongált bútorok javítási költségeinek fedezésére, vagy a megvert ember betegsége alatt él­téit napok munkabéréinek kifizeté­sére. Nehéz dolga van az ilyen perek­kel foglalkozó bírónak. A házassá­gi, vaigyonközösségi pereknél is igazságot kell tenni. Az egymástól elválni szándékozó házastársak va­gyonáról kell megállapítania, közö­sen szerezték-e vagy sem, s ezek után ítélkeznie. Ha bebizonyoso­dott, hogy nem közösen szerezték földjüket, bútoraikat, annak kell ítélni, akit megillet. Abban az eset­ben viszont, ha valóban közös szer­zemény minden, igazságosan el kell osztani még az utolsó kávéskanalat is. Az akták sohasem fogynak el. Az elintézettek helyébe mindig újak jönnek, mert az emberek nem jut­nak minden esetben békés meg­egyezésre egymással. A bírósághoz fordulnak hát, hogy az tegyen igaz­ságot ügyes-bajos dolgaikban... — ger — Szülők és pedagógusok ankétja A Somogy megyei Nőtanács kez­deményezésére a szülői munkakö­zösségek újjáalakítása előtt megye- szerte ainkétokat rendeznek. Szülők és pedagógusok találkoznak, ezeken az ankétokon és beszélik meg az isko- lánbelüli nevelés, az úttörő mozga­lom, valamint a szülői munkaközös­ségek feladatait. Bakos József, a kaposvári Petőfi utcai általános iskola igazgatója is sokat vár a most újjáalakuló szülői munkaközösségektől. — Arra szeretnénk helyezni a fő­súlyt — mondotta —. hogy necsak anyagiakban nyilvánuljon meg a szülők segítsége, hanem sokkal na gyobb mértékben kapcsolódjanak bele a nevelés nehéz feladataiba is. Társadalmivá kell tennünk a neve­lést és ezért a jövőben sokkal töb­bet kell foglalkoznunk a szülői munkaközösségekkel. Ankétokat kell rendeznünk, előadásokat tartani a gyermekek helyes neveléséről és a gyakori találkozás a pedagógusok és szülők között meg is hozza majd gyümölcsét, Igen sokat ■ tehetnek majd a notórius iskolakerülők szá­mának csökkentésében oly módon, hogy bevezetjük a családlátogatá­sokat, ezenkívül a jó példamutatás széleskörű hirdetésével is igen nagy szolgálatot tehetnek majd a szülők. A ‘megyében mindenütt megtették már az előkészületeket a munkakö­zösségek újjáalakítására. Készítsünk minél több silótakarmányt Állattenyésztésünk hozamainak fo­kozása elsősorban takarmányozási probléma. Kielégítő, olcsó táplálékot minden időszakban biztosítani csak úgy tudunk, ha szilárd takarmány- alapot létesítünk. E szilárd takar­mányalap megteremtésében nagy sze­repet játszik a silózás. Szocialista nagyüzemeink, termelőszövetkezete­ink, de egyénileg dolgozó .paraszt­jaink gazdaságai ma már nem nél­külözhetik a silót, mert az állati ter­mékeknek bőséges és olcsó előállítá­sát nagymértékben a jó silótakar­mány etetésén keresztül érhetik el. A silózás jelentősége abban áll. hogy nagymennyiségű, könnyen emészthető, olcsó takarmányt nye­rünk vele. A silótakarmány jól be­illeszthető a zöld futószalagba. Té­len pedig a zöldtakarmányokat siló­val helyettesítjük, mert ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag takarmányt jelent a jószágnak. A fejőstehenek takarmányából a siló­takarmányt ne hagyjuk ki télen, mert a benne lévő karotin és C vi­tamin a tehenek téli termékenyülé­sét nagymértékben elősegíti. A mezőgazdaságban sok mellék- terméket menthetünk meg a romlás­tól, ha azokat idejében lesilózzuk. (Pl. cukorrépa koronája, nyers-répa- szelet, kerti hulladék stb.) A különösen őszi időben nehezen szárítható takarmányok lesilózva jól tartósíthatok. A silózással csökkent­hetjük a takarmányok tartósítása folytán előálló tápanyagveszteséget, mert amíg a szárítással 15—25 szá­zalék emészthető fehérje és 20—25 százalék keményítő értékveszteség származik, addig a silózással mind­össze 0—5 százalék emészthető fe­hérje és 5—15 százalék keményítő érték veszik el a takarmányból. Ma már jövedelmező állattenyész­tést, de főképpen szarvasmarhate­nyésztést megfelelő mennyiségű, jó silótakarmány nélkül el sem lehet képzelni. A kedvező őszi időt hasz­nálják fel tsz-eink, hogy a rendelke­zésükre álló zöldtakarmányokból, másodvetésekből és mezőgazdasági melléktermékekből minél több siló­teret töltsenek meg. Sajnos, e téren eleg nagy a lemaradás, hiszen a ter­melőszövetkezetek a gondtalan és ol­csó átteleléshez nélkülözhetetlen si­lótakarmánynak ezideig mindössze 15 százalékát készítették el. Gépál­lomásaink pedig gépeikkel álljanak tsz-eink és egyénileg dolgozó paraszt­jaink rendelkezésére, hogy a meglé­vő takarmányféleségeket időben, jól besilóahassák. Község: gazdasági felügyelőink szaktanácsaikkal és útbaigazításaik­kal járulhatnak hozzá a silózás si­keréhez. Wéber Endre Bemutatjuk színházunk új művészeit Húsz év után újra a kaposvári színházban énekel Kenderessy Zoltán Az iske- latársak kö­zül még biz­tosan so­kan emlé­keznek rá. A fiatal, - jőhangú gimnazis­tára, aki utoljára - 1937-ben, pontosan húsz esz­tendővel ez­előtt lépett fel a kapos­vári szín­házban egy tanévzárc előadáson. A fiatal Ken­deressy Zoltán nem sokkal ezután el­került itthonról. Az éneklést azon» ban nem hagyta abba. Elvégezte a Zeneakadémiát, majd egy évadra a Magyar Állami Operaházhoz szer­ződött. Innen a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesébe került, alhol több éven át szorgalmasan dol­gozott, tanult. Ezen a nyáron a szol­noki Szigligeti Színházból kapott meghívást. Már alá is írta szerződé­sét, amikor mégis úgy fordult, hogy Kaposvárra, szülővárosába jön. Megérkezése után néhány nappal már autóbuszra ült. s színésztársai­val együtt megkezdte a tájelőadások sorozatát. Lehár: Mosoly országa cí­mű operettjében estéről estére más­más községben énekelte Szu Csöng szerepét igen nagy sikerrel. A má­sodik felvonásban mindig ismételnie kellett az ismert »Vágyom egy nő után« kezdetű dalbetétet. A beszélgetés közben is Marcali felé szalad az autóbusz, s Kende­ressy Zoltán, a "Csiky Gergely Szín­ház új bonvivánja az eddig eltöltött napokról, a jövő terveiről beszél. — Mindig az opera volt a kedven­cem — mondja —, de a Mosoly or­szágán keresztül megbarátkoztam az operettel is. Kedves ez a szerep szá­momra, s ugyanilyen kedves lesz a többi is. Ebben az évadban ugyanis előreláthatólag sok feladatot kell megoldanom. Nemsokára bemutatjuk Kaposvárott Scserbacsov: Dohányon vett kapitányát, aztán itt lesz a Mág­nás Miska, a Víg özvegy és a Leány­vásár. Mindben nagy munkát kell végeznie a bonvivánnak. Sokat, lel­kiismeretesen kell tanulni ahhoz, hogy megfelelően formálhassa meg szerepét. Kenderesssy Zoltán lelkiismerete­sen készül ezeknek a feladatoknak megoldására. Különösen sokat akar tanulni a színészi játék -mesterségé­ből, hogy ne csak hangjával, hanem mozgásával, átélésével is segíthesse egy-egy operett sikerét. Szalad az autóbusz, s utasainak egyike méltatlankodni kezd. Nem megfelelő számára az a hely, ahol ül. Az új bonviván csendesen, halk szóval felajánlja neki a helyét. Ilyen ember Kenderessy Zoltán, ilyen sze­rény és tettvággyál teli. Gyermekbénulás elleni II. Salk oltások ütemterve Kaposváron Mindazok a gyermekek, akik 1951 júliusában és szeptemberében Salk I. oltásban részesültek és ezideig II. oltást még nem kaptak, szeptember 20-tól 25-ig II. oltásra kerülnek a következő ütemterv szerint: 1957. szeptember 20-án oltásra ke­rülnek az 1954- és 1957-ben született gyermekek; 1957. szeptember 21-én (szombaton 8—13 óráig) oltásra kerülnek az 1953-ban született gyermekek; 1957. szeptember 23-án oltásra ke­rülnek az 1952-ben született gyerme­kek; 1957. szeptember 24-én oltásra ke­rülnek az 1951-ben született gyer­mekek; 1957. szeptember 25-én, az oltások befejeztével egy pótoltási napot tar­tunk, melyre azokat a gyermekeket várjuk, akiket szüleik bármilyen ok­nál fogva a fentjelzett napon elhoz­ni nem tudták. Az oltások a Városi Tanácsház nagytermében (Tanácsház, Kossuth tér 1. sz. I. emelet) történnek, reggel 8—12 óráig és délután 3—6 óráig. Felhívom a szülők figyelmét a H. oltás fontosságára, mert az a gyer­mek, aki a II. oltást nem kapja meg és csak I. oltásban részesült, védett­ség szempontjából rosszabb helyzet­ben van, mintha egyetlen oltást sem kapott volna. Felkérem az üzemek, vállalatok vezetőit, hogy a szülőket munkahe­lyükről engedjék el, hogy gyerme­küket az oltásra elhozhassák. A he­veny betegségben szenvedők, úgy mint a múltban, most sem olthatok. A gyermekek oltási lapját mindenki hozza magával, hogy abba az oltá­sok megtörténtét bevezethessük. Az ütemterv lehető betartását és a pontos megjelenést a folyamatos munka és a torlódások elkerülése végett kérem betartani. Dr. Szabó Zoltán városi főorvos. PATIKUS VOLTAM I'IGY KEZDŐDÖTT, hogy kol- légiim féltő aggodalommal <csátottak j veszélyes vállalkozá- útjára. Azt mondták: Ebből ha- esz!... legnyugtattam őket. És most ha­ló tervem van az olvasóval is. •mennyire fáj, be kell vallanom, j éreztem magam ott a vajszínű t mögött hófehér köpenyemben, ntha hátamra ragasztották volna figyelmeztető cédulát, hogy: lÜLSÖLEG!« lert óh jaj, mit ér a külszín, ha ember előtt érthetetlen-idegenül arognak az üvegcimkék betűi: UMB. ACET. BAS. SOL; SPIR. DC., meg ilyenek. Mit ér, ha aka- nul is ricinust adnék köhögés s gyógyírként kenőcsöt, vagy blettát a fogfájós betegnek, is patikus lettem, ha csak egy is. De ajkamról csak ilyen taló szót hallhatott a beteg: íveskedjék a kolléganőmtől Talán a gyógyszerész úr... az óra alá fáradni... Pedig Hm (akik egy napra tudatlan­ellenére is megtűrtek maguk t), azt mondták, úgy nézek int egy gyógyszerész. Csakhogy jmi kevés az üdvösséghez... ’yon csúnyán néztek rám a :k. Nem szóltak, de talán mdolták: munkakerülő va­kust a, udvariatlan, (elvégre .ől se kérdeztem meg, miért tanuló, vagy legjobb esetben mfeletti. Hátha még tudták , hogy éppen őket figyelem, az ő **•kedvükért« öltöttem fe- öjenyt, s róluk akarok írni... cromat leplezve úgy böngész- i gyógyszer különlegességek ékében, mintha értenék hoz- gy őszhajú bácsi állt meg előt- Azt mondta: — Gyógyszerész kaphatnék egy germicidet? Oh, ho... hogyne, i... i... igen, :e, tessék a másik pultnál — dadogtam. Kedvesen, megértőn mo­solygott rám, s csak annyit mondott, hogy: Ja?... Azóta se tudtam el­dönteni: ismerőst fedezett fel ben­nem, vagy hülyének nézett. De töp­rengésre nem volt idő, mert abban a pillanatban egy hatalmas durra­nással mintha beszakadt volna a kirakat. Megremegtem. Pedig csak az üvegajtót csukta be valaki »óva­tos finomsággal«, s ez ötvenszer, százszor megismétlődött. Csuda tud­ja, eddig azt hittem, hogy e fülsi­ketítő zörej az italboltok sajátja. Tévedtem. És ez volt az első komo­lyabb benyomásom rövid életű gyógyszerészi minőségben. No, de a többi? Hát az aztán iga­zán »felemelő«. özönlött a nép. Több mint ötszáz ember egy dél­előtt. Unalmamban megszámoltam, egyszerre negyvenen is szorongtak a pult körül. Különböző arcok, türel­metlen, ideges • betegek, izgatott, sok­szor rosszindulatú, értetlen »hozzá­tartozók«. Hallottam itt is, ott is panaszkodtak a gyógyszerészekre. Pedig ez a panasz egyedül engem illethetett volna... Mit tehet egy újdonsült patikus, ha nincs mit tennie. Bolyongtam egyik pulttól a másikig, néha oda­adtam a benzines üveget u »tech­nikádnak (t. i. ennek feliratát meg­értettem), s eltűntem a vényezőben, ha ismerős közeledett, nehogy föl­fedezzenek. .. AZ AJTÓN csak úgy hömpöly- gött be a tömeg. Így van ez minden piaci napon, s én szándéko­san választottam a keddit. Kollé­gáim már nem is veszik észre, de én megütköztem azon, hogy a 2. sz. gyógyszertárban — ahol »beöltöz­tem.« — mily kevesen élnek a köszö­nés ildomos szokásával. (Vagy má­o suit is?) Tiszteletlenek a hely, a dolgozók iránt. A férfiak nem vet­ték le kalapjukat. Ragaszkodtak ah­hoz, hogy a fejre rendeltetett e szépművű alkotás. .. Mi lenne, ha a gyógyszerésznők fátyolos kalapot, a férfiak, mondjuk, hósapkát, vagy kucsmát viselnének a pult mögött? Elvégre azt is a fejre rendszeresí­tették. .. Láttam, hogy uram bocsá’ már fél órája ült egy borostásarcú férfi a kényelmes karosszékben. Egyszer csak energikusan felugrott: — Hát nem kapom már meg az orvosságomat? — szólt erélyesen. — Mikorra ígérték? — kérdeztem tőle. — Azt mondták, egyre legyek itt! Az óra U-et mutatott, s én az órát. A hős férfi dühöngve távozott a szégyen csatamezejéről. Ha leg- Icözelebb panaszt emelne, vajon hinnék-e neki? Aligha.... Türelem, türelem, türelem... Igen, e három tulajdonság nélkülözhetet­len a patikus számára. Bevallom, én tiem sokáig bírnám idegekkel. Jött egy néni faluról. — Édes lelkem, gyorsan, gyorsan, mert megy a vonatom... — sóhajto­zott. Pedig a gyógyszert el kell ké­szíteni, az nem megy pillanatok alatt. — Merre utazik a néni? — Mondja az állomást hirtelen, szaporán, csak arra nem számított szegénykém, hogy a pulton táblázat ellenőrzi szavait. Most éppen lelep­lezték, mert csalni akart, messze van még az indulás ideje... És hány ilyen példát tudnék felsorolni, csupán egy nap alatt! Az egyik csirkéire hivatkozik, melyek otthon be vannak zárva, a másik ugyan­csak »lekési a vonatot«, pedig re­ceptjén ez áll: Kaposvár, Klapka ut­ca. Mindenki egyszerre jött, nagy a tumujtus vonatindulás i előtt fél órával. Óh, ha kevesebbet plety­káltak volna a piacon. A receptek sorra gyűltek a vé­nyezőben, s ha nem lettem volna patikus, nem hinném, milyen em­berfeletti munkát végeznek a gyógy­szerészek. Kint morajlott, zúgott a tömeg, könyököltek az emberek és szidták a patikust. Most közülük va­ló voltam, nagyon rosszul esett. Ar­ra gondoltam, oly aranyos, oly meg­tévesztően jóindulatú tagjai vannak a társadalomnak... Tégelyt kértek az egyik asszonytól. Adott is, mocs­kosat, melynek fenekére gomb és tízfilléres száradt. Most nincs idő a mosásra. Másikat adnak helyette. De mossák ki, mondja a beteg, ne­kem az enyém kell! óh, milyen iz­gága természet... A másik: — Ne­kem fehér ostyába adják a kombi­nált port, a rózsaszín nem hasz­nál. .. ]— Siessenek, mert felír a rendőr, kinthagytam a motoromat! — Ne sétáljanak, hanem adják a gyógyszeremet. (Aranyos beteg, ő igazán nem tudhatja, hogy a vénye­zőből kell kihozni...) — Kérem a panaszkönyvet! (Óh, ha magát vá­dolná, milyen igaza lenne!) — Miért nem .kész már az én gyógyszerem? — méltatlankodik valaki, s a másik így szól: — De hamar megcsinálták, biztos nem lesz jó... — Én előbb jöttem, micsoda őisznóság! — Tu­dom, hogy van dugó, csak nekem nem adnak... Állj, állj, elég, köszönöm elég! Nem bírtam tovább. Láttam a forga­tagot, a káoszt, hallottam a hang­zavart és szédülve menekültem a gyógyszer-kamrába, hol téglavörös köhögés elleni port adagol az ifjú, vörösblúzos »méregkeverő A vé­nyezőben infravörös lámpa alatt ke­verik a kenőcsöt, s egy fehér dörzs- csészében reuma elleni por készül. Odabent csend van és lebiHncselőe <i gyors, igyekvő munka. Mit tudnak erről a kintiek? A PULTNÁL tovább folyt a hajsza. Nem bírnám, rossz gyógyszerész lennék. — Tessék, éde­sem, ebből naponta kétszer kettőt. Egészben leéli lenyelni a szemeket! A másikért tessék visszajönni, szá­mot adunk. Hintőport? Az óra alatt szíveskedjék... Halk, nyugodt, meg­gondolt szavak, precíz, szinte kíno­san pontos mozdulatok, figyelem. Csodálom, hogy ilyen zűrzavar­ban nem kevernek össze valamit, nem. fordul elő gyógyszercsere. Egy­szer számolni kezdtem. A kész, gyá­ri gyógyszereknél 1900-ig, az alap­anyagoknál ezerig jutottam el a könyvekben. Többre nem tellett tü­relmemből. S ők ezeket mind is­merik, tudják, hol van, mennyi az ára, mire alkalmazható, milyen ha­tása lesz. Mindezt ilyen hihetetlen forgalomban, hangzavarban. Becsü­löm őket... Es jöttek a notórius gyógyszer­evők, akik naponta megjelennek egy-egy porért, tablettáért. Ezek nem okoznak sok gondot. De éjsza­ka telefonon, vattáért és szódabikar­bónáért zavarják fel a patikust. amit nappal is megvehetnének. És ő másnap is ott van a puJ.t mögött, méri, adagolja, osztja az életet men­tő gyógyszereket... P ATIKUS LETTEM. Csendes figyelő. Csak azért, hogy el­mondhassam ezeket. Es a hófehér gyógyszeres üvegek, a vajszínű bú­torzat, a fénylő üvegvitrinek és fe­hér köpenyek mögött embereket fe­dezzek fel, akik több emberséget, több türelmet érdemelnek... JÁVORI BÉLA ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents