Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-18 / 218. szám

Szerda, 1957. szeptember 18.

SOMOGYI NÉPLAP

3

Somogyi Pál:

O'Jzmkilm.eheiL történt

Latinka Sándor és társai mártírhalálának 38. évfordulójára.

A KONTRÁSI UTCA sűrű sö- *•* tétségét egy vaksi villanylámpa rőt fénye törte meg. A júniusi ég borús volt, az utca kihalt és csendes. Csak egy ablakból szűrődött ki élénk világosság. Itt lakott kis családjával Somogy megye kormányzótanácsi biztosa, Latinka Sándor.

Vacsorázás után még az asztalnál ültek. A gesztenyebarna, halvány rózsásarcú fiatalasszony, Latinka felesége ölében csicsígatta alig féléves kisfiát. Ahogy a férjére nézett, örömösen csillogó szemében némi szemrehányás-féle volt.

— Soha nem vagy itthon — mondta halkan, fájó bensőséggel —, soha nem látlak, mintha mi már nem is léteznénk a te részedre. Neked csak közös ügyek vannak, csak ...

Latin.ka felemelte fejét, elgondolkodva nézett a feleségére.

— Nem ülhetek itthon, Erzsikém. Forradalom van, — szólt s lágy bariton hangján sok szeretet és melegség áradt.

— Tudom én, nem is azért mondom. De látod, Sándor, ez a gyerek felnő anélkül, hogy ismerné az apját.

— Felnő? Nagyszerű, akikor besorozzuk a századba, — nevetett hangosan, jóízűen Latinka.

— Jó, jó, te csak nevess ki minket. Szegénykém, ilyen' a te apád.

Latinka felállt az asztaltól, mosolyogva közeledett feléjük, gyengéden átölelte feleségét. Majd a gyerek fölé hajolt: — Nézd csak, hogy néz rám azzal az égszínkék szemével. Nevet, már nevet is. No, add csak ide az ölembe, ezt a lurkót!

Az anya boldogan nyújtotta át a gyereket.

— No, nagy fiam! Mit vegyek neked? Puskát, kalapácsot, vagy tollat? Mi leszel?

— Ugyan mit kérdezel ettől a csöppségtől. Látszik, nem értesz te a gyerekhez. Jobb lenne, ha ringatnád.

— Te'nte kisci, tente... — hintáz- tatta karján Latinka a gyereket. — Itt van már az este, tente, tente ... — Nézd elalszik, milyen hamar elalszik.

— Igen, mert máskor ilyenkor már rég aludni szokott. Csak ma a te kedvedért volt fenn ilyen sokáig.

Latinka átadta feleségének a csecsemőt.

— Vajon miről álmodik az ilyen makulányi ember?

— Miről? Az apjáról, akit olyan ritkán . lát. Sándor, édes szívem. Én tudom, hogy a te bolgod fontos mindannyiunk részére. De nagyon kérlek, intézd valahogy úgy a dolgaidat, hogy jusson egy kis időd a fiadnak is és a feleségednek is. — Megcsókolta férjét és óvatos léptekkel karján a gyerekkel, elindult a hálószoba felé. Az ajtóból visszanézett. Tekintetéből már eltűnt a szemrehányás, szép barna szemét a megértés meleg aranya csillogtatta be.

— A családért... A gyerekért, mindannyiunkért... — suttogta maga elé Latinka, miközben leült íróasztala mellé. Kihúzta a fiókot, előszedte iratait, felgyújtotta a zöld- ernyős asztali lámpáját, ezüst zsebóráját kitette az asztalra. Rápillantott. — Háromnegyed 11. Érezte, hogy fáradt és álmos. Ökleivel megdörzsölte kissé duzzadt, piros szemhéját. A megvetett ágyára gondolt, maga is lefeküdni kívánt. Kimerítette az éjjel-nappali megfeszített munka. Mit is csinált ma? Délelőtt munkástanács-ülés, felek fogadása, pártügyek. Zamekék alattomos mesterkedései ... Délután kint járt a termelőszövetkezetekben. Este Móricz Zsigrnond somogyi termelőszövetkezetekről írt cikkeit tanulmányozta.

— Nagyszerű ember ez az író — mondta magában — bölcs koponya. És hogy tele van a szíve tiszta, igaz lelkesedéssel. Egyszerű embernek ismertem meg, amikor itt járt. — Az íróval való együttlét, lelkesítő, jó érzést hagyott a szívében.

— Dolgozni — parancsolta önmagának. Arcába hullt világosbarna hajtincseit visszasimította. — Most nincs idő pihenésre, majd ... — És beletemetkezett irataiba. »Termelőszövetkezeti ügyek.-« »Terv az. iparos inasok képzéséről.« »Somogy megye kulturális terve az 1919-es évre.« Ezek voltak ráírva a füzetek tetejére, melyeket maga elé tett. Belemerült a termelőszövetkezeti ügyek tanulmányozásába.

* * *

'TALÁN EGY FÉLÖEA sem telt el, amikor vágtató lódobogásra lett figyelmes. Az alvó város mély csendjében a lópaták

éles koppanásai tisztán hallatszottak.

—i Mi ez? — A zajt mintha elvágták volna, csend lett, a lovas az ő ablaka előtt megállt. A folyosóról rohanó léptek zaja hallatszott. Latinka az ajtóhoz sietett és kitárta. Kipirult, riadt ábrázattal Gulyás András hirtelenszőke, termetes parasztlegény állt előtte. Egy pillanatig némán meredtek egymásra.

— Mi van?

— Baj, nagy baj! — lihegte András.

A legény Latinka intésére csendes léptekkel bement a szobába.

— Ne haragudjon, hogy zavarom éjnek idején. Dehát nagy. a baj, ezért mindjárt idejöttem magához, Latinka elvtárs.

— Miről van szó, Gulyás elvtárs?

— Egy széket tolt a legény alá.

— A szomszéd községünkben fellázadtak az urak. Lefegyverezték a mieinket. A községházán mindenkit letartóztattak, egyszóval visszavették a hatalmat.

— Kik azok az urak?

— Hát a főjegyző, a patikus, a nagykorcsmáros, meg a fia, a főhadnagy. Egy csomó zsíros pógár. Hát ezek. Még valami idegen is van köztük. Valami százados-féle Kapósból. Az öreg rohant át hozzánk, Juliska, a menyasszonyom édesapja, egy szál ingbe, gatyába gyütt, úgy tíz óra tájt. Ö mondta el az egészet. Azt is elmondta, — vált izga- tottabbá a legény hangja, — hogy Juliskát is lefogták, mert az este éppen a tanácsházán volt a gyűlésen. A patikus, az a vaddisznó, régóta feni rá a fogát. He, de csak ha megérinti — hördült fel a legény ■— akkor az Isten legyen neki irgalmas!

— Csöndesebben! — szólt Latinka

— alszik a kicsi, csak most aludt el.

— Bocsánat — megfeledkeztem. De úgy felkorbácsolt...

— Csak nyugalom, nyugalom Gulyás elvtársi A kommunisták nem vesztik el fejüket a legnagyobb veszélyben nem. És tudja-e maga azt a közmondást, hogy nem olyan fekete az ördög, mint amilyenre festik?

— De fegyver van a kezükben és...

— A mi kezünk sem üres. Amikor üres volt, akkor sem féltünk tőlük. Igaz-e Gulyás elvtárs?

— Hát igaz, igaz, de ...

— Látja erről van szó, az ellenség támad. Mint a sarokba szorított kutya harap, tajtékozik, mert nagy bajban van. — Latinka beszédközben a szekrényhez ment, előszedte katonaruháját és átöltözött. — Sebaj, Gulyás elvtárs, majd ellátjuk a bajukat. — Betöltötte revolverét, felcsatolta derékszíját. A katonaruha a középtermetű embert erősebbé, vállasabbá tette. A tányérsapka fényesre lakkozott ellenzője alól kemény tűz villant Latinka ,acélkék szeméből. András, amint ránézett, elmosolyodott. Tetszett neki a parancsnok katonaruhában, így még nem látta soha, meg is jegyezte: — így mán teszi ám!...

Zajtalanul hagyták el a lakást. Az utcán András kantárszáránál fogva vezette lovát, már nyugodtabban lépdelt Latinka mellett. A nem messze lévő nagy ház, a Kontrási- laktanya felé tartottak. Ezt a helyet most a Latinka-század foglalta le magának. Az őr tisztelgett és kaput nyitott nekik. A század fele éjjelnappal állandóan készültségben volt. A katonák ruhástól feküdtek a bevetett ágyon. Latinka hívására a szakaszparancsnokok pillanatok

alatt megjelentek az irodában.

— Egy község fellázadt. A helybeli ellenforradalmárok veszettül

garázdálkodnak. Ödor fuj ásson

riadót. Pacskó elvtárs rendelje ide mind a két teherautót. Hol van Gazda Jenő, a parancsnok?

— Szabadnapos. Nincs ma szolgálatban, Én helyettesítem — válaszolta Pacskó és a telefonhoz sietett.

Latinka bőrtáskájából elővette

Somogy megye katonai térképét, az asztalon szétterítette. A fellázadt

községet fekete ceruzával aláhúzta, aztán pirossal bekerítette.

— A községet körülzárjuk, Boros Pál a lovas félszakasszal a falu túlsó felét fogja félkörbe, az innenső részét pedig Odor gyalogosai karolják át. A géppuskások a kivezető utakat elzárják.

Az udvaron felharsant a kürt, a riadójel, melyet élénk mozgás, mór raj, csizmák és bakancsos lábak rohanásának zaja követett.

— Három félszakasszal megyünk ki — fordult Latinka a parancsnokok felé.

Ödor belépett: Századparancsnok elvtársnak jelentem, a félszázad készen áll,

A sötét udvaron menetre készen, vigyázzban állt 140 ember. Az őrszobából kihaíoló fénysávok a puskák csövein, a szíj Elzátokon és az elszánt arcokon vibráltak.

— Elvtársak! Egy községet elfoglaltak a helyi éllenforradalmárok — hangzott erélyesen Latinka szava. — Reggelre a községet fel kell szabadítanunk ...

Pár perc múlva megérkeztek a teherautók. Az emberek felszálltak. Pacskó az első fél szakasszal itthon maradt készültségben. Latinka felszállt a parancsnoki személyautóra, a két géppuskát is oda tették fel. Elindultak. Kitartó, sebes ügetésben a lovas szakasz haladt az élen és ezek előtt tüzes, fiatal sárga lovon izgatott szívvel Gulyás András lovagolt.

A sűrű sötétség, a mély csend lassan elnyelte a távolodó katonák zaját.

* * *

A KÖZSÉGHÁZA PINCÉJÉ- BÖL jajszó, vad, durva káromkodások és vérszag áradt ki a falu vészterhes éjszakájába. A megdöbbent falusi szegények elkendőzték ablakaikat és mohón, izgatottan hallgatóztak. Nem aludtak, feszült idegekkel vártak. Nem tudták, nem kerül-e rájuk is sor? A falutanács tagjait, a kommunista érzelmű parasztokat az ágyakból rángatták ki, s ingben, gatyában utcahosszat ütlegelve, szidalmazva kísérték be a börtönnek szánt tanácsház pincéjébe. A fülledt, rosszagú, meleg embergőzzel telt pincehelyiségben a füstölgő petróleumlámpák rőt világossága mellett javában folyt már a kihallgatás. Julis is itt várta a sorsát. A lány babos kendővel elfedett sápadt arcán már felszáradtak a könnyek. Az egyik sarokban falnak támaszkodva várt. Már nem is magával törődött, inkább mindig az ajtó felé rebbent, Andrást várta.

— Na, széplány, te is ide kerültél?

— állt meg, előtte a félhomályban Jancsik úr, a császárszakállas patikus. Julis nem felelt. Elfordult.

Az asztalnál vézna, csupacsont parasztot vallatott egy dromedár termetű, sörtéskalapos úrféle, a volt főjegyző. Mellette ült az asztalnál a sasorrú Scheffer századosi egyenruhában, jobbjában revolvert tartott, vércse ábrázattal szemlélte a parasztokat.

— És hol a pénzösszeg — ordította a főjegyző — amit Latinka küldött? Neked tudnod kell, te bizalmi vagy náluk, vagy mi a kórság?

Az ember kékesdagadt arca megrándult, teste is megingott, válasz helyett alvadt vért köpött ki.

— Te állat! — bődült a főjegyző és a kezében lévő bikacsöikkel a paraszt arcába csapott, de olyan erővel, hogy az tompa nyögéssel elvágódott a vértől nyirkos földön.

— Látod, szép lány — vigyorgott kajánul a patikus —, mi vár rád? Kimentelek innét — lépett közel Ju- lishoz. Julis kendőjével még jobban eltakarta arcát, anélkül, hogy a patikusra nézett volna, a penészes fal felé fordult.

— No, no, szép lány. Csak lejjebb az orral! Láthatod, vége a ti világotoknak. Mi urak voltunk, urak is maradunk. Paraszt paraszt volt, paraszt is marad. Mindig így volt ez, s örökké így is lesz. Gyere velem, ha eszed van — hajolt egész közel a lányhoz. — Kimenekülsz ebből a pokolból.

Julis elhúzódott.

— Gyere, amíg szépen mondom! Mert tudok ám én másképpen is beszélni ...

Nagy lármával a pinceajtón, riadt, sápadt parasztokat lökdöstek be a túlzsúfolt helyiségbe.

— Aha, ez is itt van?! — sietett a főjegyző az egyik idősebb őszes- bajszú paraszthoz. — Ez volt a szónokuk. De most betömöm a pofádat

— és bikacsökjével a megkötözött embert arcon ütötte.

Ebben a pillanatban nem messze fegyverropogás hallatszott. Ezt dermedt csend követte. Az urak ijedten meredtek egymásra. Julis és a parasztok összenéztek. Lassan felemelték fejüket, fellégeztek, reménység lopózott a szívükbe.

Most még közelebbről hallatszott a tüzelés zaja.

— Mi ez?! — nézett Scheffer a főjegyzőre, erre nem számítottak. A községi vörösőrök le voltak fogva.

— Honnan!? — hebegték a többiek és rémülten tódultak az ajtó felé.

FELPATTANT A PINCEAJTÖ.

Latinkáék megérkeztek. Elsőnek András lépett be, utána a többiek ... •

Az urakat letartóztatták.

A parasztok visszatértek otthonaikba.

A falun úrrá lett a csend, a békesség.

A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Szervezeti Szabályzata

III. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezeti felépítése

7. A Kommunista Ifjúsági Szövetséget minden fokon az illetékes pártszervezetek vezetik. A KISZ Központi Bizottságát közvetlenül az MSZMP Központi Bizottsága irányítja.

8. A Kommunista Ifjúsági Szövetség a demokratikus centralizmus elvén épül fel. Ez azt jelenti, hogy:

a) a szövetség VEÜamennyi vezetőszervét demokratikusan, alulról felfelé, taggyűlésen, küldöttértekezleten és az országos kongresszuson választják;

b) a vezetőszervek kötelesek tevékenységükről rendszeresen beszámolni választóiknak;

c) a szövetség politikáját és feladatait a szervezetek és a vezetőség demokratikusan megvitatják. Véleményeltérés esetén a kisebbség köteles alávetni magát a többség határozatának és azt mindenki köteles végrehajtani. Kisebbségi véleményét bárki fenntarthatja és ezzel a felsőbb szervekhez fordulhat, egészen a kongresszusig;

d) a vezetőszervek határozatait az alsóbb szervek és szervezetek tagjai kötelesek végrehajtani. Helyi kérdésekben minden szervezet önállóan dönt, de döntésük nem lehet ellentétes a felsőbb szervek határozataival;

e) a megválasztott vezetőszervek munkájában érvényesülni kell a kollektív vezetés és az egyéni felelősség elvének. A vezetőszervek tagjai egyenlő jogokkal és kötelességekkel rendelkeznek;

f) a határozathozatal minden szervezetben és vezetőszervben egyszeri szótöbbséggel történik.

9. A KISZ-szervezeteket termelési és területi elv alapján a párt felépítésének megfelelően kell létrehozni. A fenti elvektől eltérően kivételes esetekben a terület sajátosságait figyelembe véve — egyes szakmák esetében, központi szervekben, sportcsapatokban —, a KISZ KB. adhat engedélyt szervezet létrehozására.

IV. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség országos kongresszusa és országos értekezlete

10. A Kommunista Ifjúsági Szövetség legfelsőbb szerve az Országos Kongresszus, melyet a Központi Bizottság négyévenként hív össze. A kongresszusi küldötteket a Központi Bizottság által megállapított módon a KISZ-szervezetek taglétszámának arányában, demokratikusan, küldött- értekezleteken választják meg. A kongresszus időpontját és napirendjét legalább 2 hónappal a kongresz- szus megkezdése előtt nyilvánosságra kell hozni.

11. A Központi Bizottság a szövetség életében előállott rendkívüli

helyzet alkalmával — rendkívüli kongresszust, illetve országos értekezletet hívhat össze.

12. A KISZ Országos Kongresszusa:

a) meghallgatja és elbírálja a Központi Bizottság beszámolóját, jóváhagyja, vagy módosítja a Szervezeti Szabályzatot, megjelöli a KISZ munkájának fő irányvonalát és so- ronlevő feladatait;

b) meghatározza a Központi Bizottság tagjainak és póttagjainak számát és megválasztja azokat.

V. A KISZ Központi Bizottsága

13. A két kongresszus közötti időben a Központi Bizottság irányítja a szövetség egész munkáját. A Központi Bizottság képviseli a szövetséget az állami és társadalmi intézmények és szervezetek, a külföldi és nemzetközi ifjúsági szervezetek felé. A Központi Bizottság tevékenységéért a kongresszusnak felelős.

14. A Központi Bizottság legalább háromhavonként ülést tart és munkájáról rendszeresen tájékoztatja a szervezeteket. A Központi Bizottság póttagjai tanácskozási joggal vesznek részt az üléseken.

15. A Központi Bizottság:

a) saját tagjai közül megválasztja a Központi Bizottság elnökségét, amely a Központi Bizottság két ülése között a szövetség egész munkájának irányítója;

b) saját tagjai közül megválasztja a Központi Bizottság titkárait és a titkárság tagjait. A titkárság mindennapi gyakorlati munka irányító

szerve biztosítja a Központi Bizottság határozatainak végrehajtását;

c) megválasztja a Központi Fegyelmi Bizottság tagjait, mely őrködik a KISZ-tagok politikai magatartása és erkölcsi tisztasága felett;

C) kinevezi a KISZ központi lapja szerkesztő bizottságának vezetőjét;

e) szükség esetén a két kongresz- szus közötti időszakban tagokat hívhat be (kooptálhat) a Központi Bízó Uságba. A behívott (kooptált) tagok száma azonban nem haladhatja meg a választott tagok egyharmadát.

. 10. A Központi Bizottság munkájának segítésére az ifjúság nevelésének ismerőiből és szakértőiből (ifjúmunkás-, egyetemi-, középiskolai-, parasztifjúsági-, leány- és egyéb) tanácsokat hoz létre. A tanácsok határozati joggal nem rendelkeznek. Feladatuk: egy-egy it:"sági rétegnél a sajátos nevelő- és szervező munka kialakításának tanulmányozása és segítése.

(Folytatjuk.)

Ákom-bókom volt, jó rajz lett

Ezt érdemes volna újságban is leközölni, de sajnos nem lehet: grafit-rajz nem mutat semmit. Elmagyarázom viszont, mert még így is roppant tanulságos. Két rajz van előttem, ugyanarról a témáról, Caesar gipszfejéről. Csak éppen hat év korkülönbséggel. 1951-ben jött el először képzőművész ,körbe Lukács Mária, aki akkor még kis általános iskolás volt. Vizsgafeladatul kapta Caesar fejét lerajzolni. Szörnyűségesen nem sikerült. Két ormótlanul hatalmas fül között egy ákom-bákom hajutánzat, szemek és orr, száj, egyéb semmi. Mellette a másik mű: hajszál pontosságú mása az eredetinek. Jó árnyékolás, jó rajz. Nem művészi alkotás — félreértés ne essék —, de a hat év leforgása alatt Lukács Mária pontosan megtanult rajzolni. Hogy mi ennek a kulcsa? Elsősorban is az, hogy mindenki megtanulhat egy kis kézügyességgel, sok-sok kitartással■ és szakszerű vezetés mellett rajzolni — nemcsak a kimagasló tehetségek. Lukács Mária szorgalmas, ügyes kislány, s most már büszkén élvezheti munkája gyümölcseit, szép rajzait.

Nagy népszerűség övezi a kaposvári képzőművészeti kört. 1950, megnyílása ideje óta legalább ötvenen kerültek ki belőle. A tavalyi évben 25 felnőtt és 30 fiatal, idén 20 felnőtt és szintén 30 fiatal ismerkedik kezdő, vagy haladó fokon a képzőművészetekkel. Munkások, tisztviselők, ipari tanulók, általános- és középiskolai diákok vannak közöttük. És sok leány. Tavaly két fiatal került innen a képzőművészeti gimná.ziumba, idén pedig ■- nagy szó! — hárman az Iparművészeti Főiskolán tanulnak tovább.

A bevezető és ez a néhány adat

úgy vélem, meggyőző. Bizonyítja a somogyi fiatalok tehetségét. (S ha tehetségesek rajzban és zenében, vajon irodalomban kevésbé?) s bizonyítja a kör tanárának, Gerő Kázmérnak és Ruisz Györgynek tudását, türelmét és szeretetét. Hiszen e két tényező nélkül nincsenek sikerek.

Folyik a stúdium. A belső szobában két kezdő mértani testeket rajzol, a nagy teremben egy csoport virág-csendéletet fest akvarellel, hárman élő modell után kislányt rajzolnak, egy idős nénike Caesar fejét teremti papírra.

A virág-csendélet nem könnyű feladat, a remek formájú vázában egy csokor vagy más-más színű őszirózsa virít. Ungvári Károlynak jól megy a festés. A kórház gépkocsivezetője, hat éve jár a körbe, nagyon szépen halad előre. Tavaly részt is vett a Népművelési Intézet tokaji telepének munkájá.ban. A legszebb akvarell Farkas Annáé, a Finom- mechanika bérelszámolójáé. Kitűnő ecsetkezelés, élénk színérzék jellemzi munkáját. Bozsika József, a Vas- kombinát munkása is szépen dolgozik már, hiába három éves kiesést kell pótolnia. A kislányka fejet Lukács Mária és Mezei László gimnazisták rajzolják, bizony nehezen megy, de Ruisz tanár úr útmutatásai alapján egyre jobban hasonlít a modellhez.

Ilyen és így dolgozik a kaposvári képzőművész kör, egy az ország kilencven je közül. Ősszel kezdődik a munka, s meg nem áll tavaszig — rügyfakadásig, virágbomlásig. Hogy zsengére kapjon és virágba szökkenjen annyi állhatatos ember tehetsége is.

— fehér —