Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-17 / 217. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! j ” * Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA BEFEJEZŐDÖTT A NYUGATNÉMET VÄLASZTÄS A SZÍRIÁI KÜLÜGYMINISZTER A TÖRÖK CSAPATÖSSZEVONASOKRÖL MEGSZOKÁSBÓL? XIV. évfolyam, 217. szám. Ara 50 FILLÉR Kedd, 1957. szeptember 17. A VASÁRNAP SPORTJA Befejeződött a nyugatnémet választás Hamburg (MTI). Nyugat-Németor- szágban vasárnap délután hat óra­kor lezárták a szavazóhelyiségeket és a választásvezetők azonnal meg­kezdték a szavazatok számlálását — jelenti a DPA. A parlamentben egyébként tíz képviselővel több lesz, mint az elő­zőben volt, e képviselők a Saar-vidék küldöttéi, amely most először vesz részt szövetségi gyűlési választáso­kon. A 494 képviselőhöz 22 berlini járul. A Szövetségi Köztársaságban dü­höngő náthamegbetegedések éreztet­ték hatásukat a választás menetére. A Bundeswehr választásra jogosult katonáinak 90 százaléka szavazott le — jelenti a DPA. Freiburgban tiltakozott az )7DP a CDU választási terrorja ellen. Az FDP arról panaszkodott, hogy a CDU a választójogosultak egyik név­során megjelölte a választáson részt- vetteket, hogy azután a nemszava­zókat szavazataik leadására rábe­szélje. A freiburgi választókerület választásvezetője e panaszt azzal az indokolással utasította vissza, hogy »■nem lehet kifogásolni, ha a pártok munkatársaik útján nagyobb szava­zatszám elérésére törekednek.-« A nyugatberlini képviselőház va­sárnap délután tartott rendkívüli ülésén hivatalosan megválasztotta azt a 22 képviselőt, aki a berlini tartományt a III. német szövetségi gyűlésben képviselni fogja. A kép­viselők mandátum szerinti megosz­lása a következő: SDP 12, CDU 7, FDP 2, FDV (Szabad Demokrata Néppárt) 1 mandátum. A berlini képviselőknek a szövetségi gyűlés­ben nincs szavazati joguk. Berlin (MTI). A nyugatnémetor­szági választásokról a magyar sajtó nem tudósíthat közvetlenül a hely­színről. Az ok: a bonni belügymi­nisztérium állandó huzavonával meg­akadályozta Haynal Kornélt, az MTI berlini tudósítóját abban, hogy be­utazhasson a nyugat-németországi választásokra. Hamburg (DPA). Nyugat-Német- országban a vasárnapi választásokon 35177 624 választó jogosult közül 31 055 412 szavazott, vagyis a jogo­sultak 88 százaléka. Az érvényes szavazatok száma 29 884 110. Az ér­vényteleneké 1170 964. (Folytatás a második oldalon.) Négy napig Kaposvárott a Hungária Nagy Cirkusz Szeptember 21-től négy napon ke­resztül Kaposvárott, a Vásártéren mutatja be Nyugat-Németországbam, Franciaországban és Belgiumban nagy sikert aratott műsorát a Hun­gária Nagy Cirkusz. A cirkusziművészek nagy érdek­lődésre számottartó programot állí­tottak össze megyénk székhelye la­kóinak. Műsorukban fellép a 7 Do­ve j ka, a Moszkvai Nagy Cirkusz ugró-akrobata csoportja, valamint a 7 Hermanos, nyugatnémet lovas-ak­robaták. A külföldi vendégművészek sorába tartozik még a 2 Botew, a Bolgár Népköztársaság kiváló artis­tái is. A magyarok közül a 2 Alfa nyújtó­tornász humoros műsorral lép po­rondra. A 2 Deák excentrikusok a cirkusz kupolájában csillogtatják majd tudásukat. Horváth Mihály idomár négy szibériai bamamedvé- vel és egy sereg más állattal mutat­kozik be. Ezekkel állatrevűt rendez a porondon, majmai pedig légtor­nászként is szerepelnek. A cirkusz műsorának vidámságát a társulat négy bohóca adja meg, nevetésre serkentve a közönség arc­izmait. A lelkesedés tüze olthatatlan «•Az utóbbi hónapokban megyénk területén a tűzesetek száma az el­múlt évekhez viszonyítva emelke­dett. Ez a körülmény parancsolóan követeli meg tőlünk az éberséget, a jobb felkészülést a falvilágosító munkát a lakosság körében, a gon­datlanság, gyermekjáték és egyéb okokból keletkezhető tűzesetek elő­fordulásának megelőzésére.« Messzehangzóá'n csengtek vasárnap, reggel a kaposvári Dózsa sporttele­pen Várszeghy Gyula tűzoltó alezre­des szavai. A salakos futópályán a lelátóval szemben, harminc tűzoltó­csapat sorakozott, várva a vezény­szóra, arra a pillanatra, amikor megmutathatják, milyen gyorsan szerelik tűzoltásra kész állapotban a fu'tballpályá közepén felállított kocsi-fecskendőt, vagy a 400-as, 800-as kismotor-fecskendőket. Az itt lévő önkéntes községi tűz­oltócsapatok — a nemrég lezajlott járási versenyek győztesei — a nagy nyári mezőgazdasági munkák ide­jén komoly feladatot láttak el. Vi­gyáztak dolgozótársaik jövő évi ke­nyerére, őrködték, nehogy a pusz­tító tűz martaléka leaven a szép termés, önként vállalták ezt a mun­kát a héthelyiek, lábodiak, csur­góiak, felsőmocsoládiak, mindazok, akik az elmúlt idők során olyan £ jól megtanulták a tűzoltószerek ke-i zelését, hogy most eljutottak a me-1 gyei versenyre, s azok is, akik ezi alkalommal még otthon maradtak. £ Javafcorban lévő férfiak, rövid- ■ nadrágos fiúk, gyorsmozgású, fiatal lányok váltották egymást a felsze­reléseknél. Közelükben ott álltak, s figyelték minden mozdulatukat a bíráló bizottság tagjai... A kocsifecskendő mögött felsora­kozik a soron következő hat ember, elhangzik a parancsnok vezénysza­va — s egy kattanásra megindulnak a stonper órák. A vigyázaban álló tűzoltók szétrebbennek. Egy részük gyors mozdulatokkal szereli a szívó oldal vaskos csöveit, a többiek pe­dig messzire futnak a nyomótömlők­kel. Néhánv másodperc a biztosító kötél felerősítése, az összekötő csa­varok meghúzása, s máris felhang­zik a jelentés: »Kész!« A bíráló bi­zottság tagjai alaposan megnézik a munkát. Hibát keresnek. Ha talál­nak. a versenyzők egy kicsit el­kedvetlenednek. Ez rossz pontot je­lent. A fonyódi járás önkéntes tűzoltói­nak versenyében első helyezést el­ért balatonberényiek gyakorlatuk végeztével szomorúan mennek visz- sza helyükre. ték fel a fecskendőt, s még így hat hibapontot kaptak. Felsőmocsolád csapata következik. Ezeknek a tűzoltóknak aztán gyor­san mozog a kezük is, lábuk is. 43 másodperc alatt végeztek, s méghoz­zá hiba nélkül. Mégsem elégedettek. — Tegnap este otthon 34 másod­perc alatt sikerült a gyakorlat —. méltatlankodik levonulás közben egy szőke -tűzoltó. Igenám, az otthon volt. Megszokott környezetben, s géppel, közönség nélkül. Ebben az eredményben nincs benne a versenyzéssel járó izgalom, csekély kis kapkodás! láz. Gyorsan, zökkenőmentesen pereg­tek a gyakorlatok. Rövid nadrágban, fehér ingben, tűzoltós-apkában, szép rendre hajtották végre feladatukat a csurgói és igali lányok biztatása közben a balatonszabadi úttörő fiúk. Néhány perccel ezután a csurgói lá­nyokra került a sor. Drimmel bácsi, az idős kárpitos mester, parancsnok- helyettes szavaira csak úgy röppen­tek a sötétkék szoknyák, s máris' felhangzottak a nyomó oldalt össze­szerelő lányok kérése: »Vizet!« A Textilművek sötétkék overállba. is svejci sapkába öltözött férfi csapata is felkészült már. Ök — sajnos ver­senytárs nélkül — azt mutatták be, miiyen gyorsan tudják összeszerelni a legnagyobb, percenként nyolcszáz liter vizet adó kismotor-fecskendőt. Minden mozdulatuk pontos, össze­szokott. Látszik, hogy gyakorolták. Várszegi Gyula -alezredes előtt ismét felsorakoztak a csapatok. Ju- talomosz-tás következett. Tűzoltóru - hák, ovarállok, ingek, rádiók, töltő­tollak, vizes-, süteményes-, kompótos készletek. Ezeket kapták a boldog nyertesek; a felsőmocsoládiak, akik a kocsifecskendő szerelésben elsők lettek, az utánuk következő balaton- nagyberényiek, az igali lányok, s a balatonszabadi úttörő fiúk. Ha a megyei verseny után vala­melyik kívülálló nézőtől azt kér­dezzük, melyik az a tűz, amit nem lehet eloltani, nem biztos, hogy tu­dott volna válaszolni. Pedig a fele­let egyszerű. Ez a tűz a lelkesedés tüze, amely minden önkéntes tűz­oltót szemmel láthatóan át meg át­járt ezen a versenyen, s ezt az ön­ként vállalt hivatásszeretetet nem tudja senki eloltani. NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS Balatonlellén rendezték meg Dunántúl népművészeti alkotásainak kiál­lítását a Balatoni Hetek alkalmával. Fényképezőgépünk lencséje a kiál­lítás két részletét örökítette meg. Felső kép: Sarokrészlet népművészeti cserépkályhával, íalifutóval és hímzett térítőkkel, melyek gyönyörűen mutatnak a fonott garnitúrán. Alsó kép: Népművészeti faragások, szoborcsoport és különböző dísztár­gyak az üvegfalú vitrinben. MÉLY CSEND honol a ropolyi erdőben. A hatalmas fákn-ak még a levele sem rezzen. Mind sütké­rezik a délutáni nap sugaraiban. Nagy útat kell megtenni ahhoz, -hogy egy embert találhassunk eb­ben a dombos, zöldlombú tündér­kertben. Még a fiatal lányok, akik a csemeték között dolgozgatnak, vagy az egyik tisztáson szénát gyűjtő férfi is szinte áhitatos csendben végzik munkájukat. Szép, hatalmas, csendet parancsolóan fenséges az erdő. A »strek-k« a farengetegen ke­resztül vezető út egy völgyben ket­téválik. Egyik -ága továbbszjglad két zöídellő domb között, a másik 'felkúszik a közeli emelkedőre. Né­hány száz méter után hirtelen vé- geszakad, s a vén, vastag-törzsű fák -közül előtűnik a fehér, hosszú nyi­tott folyosós ropolyi vadászház. A folyosón, a korlátnak dőlve, két fiatal lány beszélget. De úgy lát­szik mások is vannak itt, méghoz­zá amint a lombok alatt pihenő szürke Mercedes gépkocsi rend­száma mutatja, külföldi vendégek. Az egyik .szobából hamarosan elő is kerül Paul Hanemann és fele­sége, Vilma asszony, majd harma­diknak Heinz Egon Malsbenden. említek a mpúliji ecd'ébm — Az idő ugyanannyi volt, mint t Nem kell hozzá különös tehetség, otthon. 45 másodperc — mondja | egvikü-k. de akkor nem volt hiba­pont. Most a kútikötél rossz megkö-| tése miatt hármat kantunk. — Csak minket bíráltak ilyen szi­gorúan — mondja nekikeseredve a i másik. De aztán rövidesen megnyugsza-1 nak. Az utánuk'következő somogy-1 aracsia-k 55 másodperc alatt szerel-! hogy meg lehessen állaoítani, miért tartózkodnak itt az erdőben. Paul Hanemann öltözete, a zöld vadász­ruha árulkodik. — Valóban, vadászni jöttek a né­met vendégek, ad igazat Vágvölgyi József vadászati felügyelő. aki időközben vállalta a beszélgetés fordítását, a tolmács szerepét. — Mégpedig már nem is első alkalommal vagyunk itt — toldja meg Hanemann úr. — Eddig össze­sen háromszor jöttem Magyaror­szágra vadászni, s ebből most má­sodszor vágyóik a ropolyi erdőben. A ház előtti zöld gyepre állított asztalnál, rövidesen -előkerülnek a fényképek. Az egyiken szép szar­vas látható. Élettelenül fekszik a fűben. — Itt lőttem Magyarországon, — magyarázz-a sok trófea büszke tu­lajdonosaként. A következő fotóhoz már nem is kell kísérőszöveg. Jól látható a ropdlyi vadászház előtti tisztás, ahol Paul Hanemann áll a »zsák­mánnyal«. Düsseldorfból jöttek a német vendégek, hogy most, a szarvasbő- gés idején néhány újabb, élmé­nyekkel teli napot töltsenek itt So­mogybain, s aztán ismét szép tró­feákkal lérhessenek haza. — Paul Hanemann négy szarvas­bika elejtésére kötött szerződést — ad felvilágosítást Vágvölgyi elvtárs — s kettő ebből kapitális. — Volt-e már valami eredmény? — tesszük fel a kérdést a vadá­szoknak. — Eddig még nem — hangzik a felelet, s a bizakodó kiegészítés: — de reméljük rövidesen elejtjük az első bikát. DRÁGA MULATSÁG az ilyen vadászat. A külföldieknek, akik erdőinkben vadat akarnak eiteni, meg kell fizetni még azt a lövést is, amivel egyáltalán nem találnak. Dehát aki szeret puskával kezében cserkészni a vadak utón, annak semmi sem drága. így van Paul Hanemann és Egon Malsbenden is. Igaz, az ő pénztárcájuk bírja. Hane­mann úr otthon likőr- és pálinka ex­port-importtal foglalkozik, Egon Malsbendennek pedig jól jövedel­mező lo-kálja van Düsseldorfban. Szorgalmasan járják hát az erdő ösvényeit, figyelik a magas -lesek­ből a tisztásokat, hátha valahá-ra puskavégre kaphatják az első va­dat, Reggel is, este is kinn talál­hatók mindannyian azon a tájon, ahová az itt élő erdészek és fő­ként Bálint Tibor kerületveztő va­dász véleménye szerint, várható szarvas. Hanemann úr felesége, Vilma asszony legtöb-hnyire a férfiakkal tart. Ezenkívül pedig gondoskodik a kis társaság ellátásáról, ebédié- ről, vacsorájáról. Az erdészházban csak szállást kapnak a vendégek, egyébként mindenről maguknak kell gondoskodniok. Egy ügyes há­ziasszony számára ez azonban nem jelent különösebb nehézséget, meg aztán a munkához segítség is van. A két fiatal magyar lányka, akik ha más tennivaló nincs, magyarul tanítják a vendég hölgyet. Vilma asszony szívesen be is mutatja az eddig tanultakat: »Kö­szönöm szépen«, »Jó napot kívá­nok«, — mondja tisztán, érthetően, s mi felsóhajtunk: bárcsak ilyen gyorsan sajátítanánk el a német nyelvet, akkor zökkemőmentesebb lehetne ez a kedves, vidám társai-, gás, amelynek végefelé előkerült az egyik Hanemann-féle csemege: a swarzwaldi különleges cseresz­nyepálinka is. Esteledik. Búcsúzni kell. A fér­fiúk már készülődnének az éjsza­kai leshez —, nem szabad vissza­tartani őket. Paul Hanemann las­sú, nyugodt mozdulatokkal ölti magára zöld vadászzakóját — ép­pen úgy, mint egy sokat látott va~ dászemlber. Egon Melsbendem ez­zel szemben a fiatalemberek fürge­ségével siet ruhát váltani. Amikor visszatér a -többiekhez, arcán már meglátni a várható eseményeket, megelőző izgalmat. Bálint Tibor ;kerületve?ető va­dász a szaru-kürtjét próbálgatja. A szarvasbögést igyekszik utánozni vele. Erre a »fortélyra« azért van szükség, hogy hamarabb megjelen­jen a kiszemelt áldozat. — Gut, gut, — jó, jó, — mondja elismerően Paul Hanemann, s most már ő is izgatott lesz. — Jó vadász szerencsét! — kö­szönünk el, s ő azt feleli: — Köszönöm. Ha jól sikerül min­den, jövőre is eljövünk vadászni ide a szép ropolyi erdőbe... MÁR MENNEK IS. Kezükben puskával indulnak a sűrűn nőtt fák közé lesni a vadat, a leepdő zsák­mányt. Lassa-n elnyeli alakjukat az erdő, s később az éjszaka is. Ta­lán ma sikerül. Vagy ha nem. hát. holnap. Ki tudja hogyan forog á vadászszerencse, mikor veri fel a puskaropogós zaja az erdő nagy csendjét?...- ger —

Next

/
Thumbnails
Contents