Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-15 / 216. szám

Vasárnap, 1957. szeptember 15.

SOMOGYI NÉPLAP

3

<jintmM3»dMapc»nBn ■—■!—■■!— m mr—MT "r.mm.

Váltsa fel as intrikát, a személyeskedést as egészséges, építő kommunista munka

egyéb hibát is szül. A községi pártA Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Szervezeti Szabályzata

— Tervezet —

Pusztakovácsiban is megtárgyalták az országos pártértekezlet határozatait. összevont taggyűlést tartottak a községben-, amelyen részt vettek a Gyapjútermelő Vállalat és a termelőszövetkezetek kommunistái is. Ennél azonban többet nem tettek. A feladatok meghatározása már elmaradt.

Nem érvényesül a kommunisták szava

Pedig igen nagy szükség lett volna arra, hogy meghatározzák mindep egyes kommunista feladatát. Ez különösen hiányzik .a Gyapjútermelő Vállalatnál, ahol mindössze öt kommunista van. Ezeknek szavát alig hallani, s az is elvész abban a lármában, amelyet a párt, a népi demokrácia ellenségei csapnak.

Bradanovics József fogatos az ellenforradalom alatt a munkástanács elnöke volt. Akkor valamennyi kommunista vezetőt leváltották, alacsonyabb munkakörbe helyezték. Bradanovics november 4. után megváltozott, mintha megbánta volna tetteit, látszólag nagy szorgalommal dolgozott. Munka közben azonban arra is talált időt, hogy rágalmazza a gazdaság vezetőit. — Feketefuvarokat végeztetnek, épületfa anyagot lopnak stb. — Az ő »érdeme«, hogy pünkösdhétfőn a fogátosok megtagadták a munka felvételét. Mit tehettek a kommunisták?

öt kommunista is sokat tehet

Bradanovics Józsefet ezért a tettéért fegyelmileg felelősségre vonták, megkapta büntetését. De a gazdaságban elterjedt egy olyan vélemény, hogy azért vonták felelősségre, mert »megtartotta a katolikus ünnepet«. A kommunisták pedig

hallgattak. Nem mondták el dolgozó társaiknak, hogy nem a katolikus ünnep megtartása miatt, hanem azért vonták felelősségre, mert

sztrájkra uszított.

Nem beszélgettek a kommunisták az emberekkel, hallgattak. A gazdaság vezetői, a pártszervezet ellen pedig egyre terjednek a rágalmak és az intrikák. Kevesen vagyunk, nem tudunk mindenhová eljutni — mondják a gazdaság kommunistái. Ebbe nem lehet belenyugodni, öt kommunista is sokat tehet. Leplezzék le a rágalmazókat, s az igazság elmondásával járassák le őket. Hívják össze a gazdaság dolgozóit, s ott, mindenki előtt szégyenítsék meg az alaptalan rágalmak terjesztőit. Ha pedig rontják a munkafegyelmet, akadályozzák az eredményes munkát, akkor távolítsák el őket a gazdaságból.

A pártegységről és a pártépítésről

A pártegység kérdésénél sincs miniden rendben Pusztakovácsiban, s

ez a pártvezetőségből indul ki. Sok kérdésben — de főleg személyi dolgokban — nem értenek egyet. Sok közöttük a vita, a nézeteltérés, ami nem használ a párt ügyének. A vita csak akkor hasznos, hogyha az a párt ügyét szolgálja, s nem tereli el a figyelmet a legfontosabb feladatokról.

Az olyan vita azonban, mint ami Pusztakovácsiban folyik, nem egészséges, mert eltereli a kommunisták figyelmét a pártépítésről, a párt erősítéséről. Május 1. óta, amióta a volt MDP-tagok átigazolása lezárult, egyetlen párttagot sem vettek fel a községben. Pedig nagy szükség lenne arra, hogy minél több becsületes pártonkívülít bevonjanak soraikba, mert a községi pártszervezetnek csak 8 tagja van. Persze, ez nem jelenti azt, hogy most »pártépítési kampány« kezdődjék, de azért kísérjék figyelemmel a pártcnkívüliek munkáját, fejlődését. Neveljék őket, irányítsák fejlődésüket és az arra érdemesekkel erősítsék a pártszervezetet.

Kommunista módon, őszintén, bizalommal

A viták, a nézeteltérések, de főleg a személyeskedés eltereli a figyelmet a feladatokról. Nem is a vitával, a nézeteltéréssel van a baj, hanem a személyeskedéssel. S ebben is a legnagyobb baj az, hogy nem mondják meg egymásnak nyíltan, őszintén, kommunista módon véleményüket.

A pártvezetőség egyik tagjának személyes példamutatásával sok hiba van. Látják ezt a pártvezetőség többi tagjai, a csúcspártszervezet titkára, Molnár elvtárs is, de akiről szó van, annak nem hívják fel a hibára a figyelmét. Nem kérdezték meg azt sem tőle, hogy miben tudnának segítségére lenni. Pedig nagy szükség lenne erre a segítségre.

Mindez arra enged következtetni, hogy a pusztakovácsi pártszervezet vezetőségénél hiányzik az egymás iránti bizalom. Enélkül dolgozni, s eredményeket elérni nem lehet. így crak látszólagos egyetértés van közöttük, a hibákról azonban — legalábbis nyíltan és őszintén — nem beszélnek.

Gondolkodjanak azon, hová fog ez vezetni, milyen munkát tudnak végezni, ha nincs meg köztük az őszinteség, ha nem merik egymás hibáit elmondani, mert hiányzik valameny- nyiükből az egymás iránti bizalom. Gondolkozzanak ezen, s változtassanak rajta. Nem lesz könnyű, de a kommunisták — Pusztakovácsiban is — megoldottak ennél már sokkal nehezebb feladatokat is.

Javítsák ki a hibákat, foglalkozzanak a tömegszervezetekkel

A személyeskedés, a pártegység és pártépítés hibái mellett még sok

szervezet nem figyelt fel a két tsz, nz Uj Élet és a Dimitrov marakodásává, végül a járási pártbizottságnak r.t. ett beavatkoznia.

Mc'nár elvtárs, a csúcspártszervezet ; i.vára, aki egyben a szövetkezet ügyvezetője, saját portáján sem teremt rendet. A szövetkezet főkönyvelője, Hosszú Margit az ellenforradalom alatt úgy viselkedett, hogy nem maradihat meg beosztásában. Már többször felhívták Molnár elvtárs figyelmét, hogy váltsa le és távolítsa el a szövetkezettől a főkönyvelőt, de ez nem történt meg. Állítólag azért, mert nem találnak helyére megfelelő munkaerőt. Ez nem igaz. Van helyére megfelelő dolgozó, csak nézzenek körül alaposan a szövetkezetnél.

A személyeskedés következtében nem jutott idő a KlSZ-szervezettel való foglalkozásra sem. Pártvezetőségi ülésen nem foglalkoztak még egyetlen esetben sem a fiatalok munkájával. S nem törődtek a tanács munkájával sem, nem beszélték meg a kommunisták, hogyan lehetne eredményesebbé tenni a községi tanács munkáját.

Rengeteg tennivaló van Pusztakovácsiban. A két tsz mellett eredményesen működik egy méhész szakcsoport, amelynek tagjai most határozták el, hogy közös alapot létesítenek. Lehetőség van egy cukorrépa- termelő szakcsoport létrehozására. Csak azt kellene elintézni, hogy a cukorgyár a répát ott vegye át a községben. Korábban működött egy dohánytermelő szakcsoport, amely megszűnt, de most ismét lehetőség volna a létrehozására. Sokan érdeklődnek a tsz-ek munkája iránt is.

Ezekre terjedjen ki a pusztakovácsi kommunisták figyelme, őszintén, kommunista módon tárják fel egymás hibáit. Teremtsék meg a bizalmat, az egészséges munka alapját. Szüntessék meg az intrikákat, a személyeskedést, és egységesén emeljék fel szavukat az ellenséggel szemben, a hibák ellen. Harcoljanak a pártegység megszilárdításáért, s erősítsék a pártszervezetet, segítsék a szövetkezeteket, a szakcsoportokat, a tömegszervezeteket.

Végül a Marcali Járási Pártbizottság figyelmébe. A járás vezetői is látják ezeket a hibákat. Segítsenek abban — mint ahogy segítettek a két tsz összebékítésében —, hogy megszűnjenek ezek a hibák. Járási pártbizottsági ülésen tűzzék napirendre a pusztakovácsi párí.szervezet munkáját. Segítsenek abban, hogy Puszta- kovácsiban a személyeskedést, az intrikát, az egészséges, építő, kommunista munka váltsa fel.

A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) a magyar ifjúság élenjáró, önkéntes, harci szövetsége. A KISZ a Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúsági tömegszervezete, a párt vezetésével, a munkásosztály forradalmi elmélete, a marxizmus— leninizmus alapján végzi munkáját.

A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség alapelvei és fő célkitűzései:

1. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség vallja, hogy a szocializmust csak a munkásosztály forradalmi pártjának vezetésével

lehet felépíteni.

Ezért mindenben követi a pártot áldozatos munkájában, a szocialista Magyarország megteremtésében, szép hazánk felvirágoztatásában. A KISZ- tag számára nincs nagyobb tisztesség, mint a párt tagjává lenni. A KISZ megtisztelő feladata, hogy legjobb tagjait felkészítse a párttagságra.

2. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség legszentebb feladatának tartja a Magyar Nép- köztársaság, a munkáshatalom

erősítését.

Hazánk hű állampolgárává neveli az ifjúságot: akik megtartják és megtartatják népköztársaságunk törvényeit. Szembeszáll mindazokkal az ellenforradalmi, az imperializmus által támogatta erőkkel, amelyek a népi hatalom gyengítésére, vagy megdöntésére törekszenek. A KISZ minden tagjának szent kötelessége fegyverrel is védeni hazáját, a munkáshatalmat.

3. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség legfontosabb feladatának tekinti az ifjúság kommunista nevelését.

A szövetség valamennyi tagját a történelem leghaladóbb elméletének, a marxizmus—leninizmusnak elsajátítására serkenti. Küzd a győzelmes marxista—leninista elmélet mindenfajta revíziója, az ellenforradalmi és a munkásosztály pártjától idegen, szektás, dogmatikus és egyéb nézetek ellen.

4. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tevékeny részt kér

a szocializmus építéséből.

Tagjait a nehézségek, a hiba leküzdésére, szocialista hazánk felvirágoztatásait elősegítő munkára neveli. E tevékenységében számít a magyar ifjúság áldozatkészségére, munkaszeretetére. A KISZ minden tagjának példamutatóan helyt kell állnia munkahelyén, a szocialista munka versenyben, a közhasznú és egyéb társadalmi feladatok ellátásában. Harcot folytat a bürokratizmus, valamint a társadalmi tulajdon fecsérlői ellen. A KISZ tagjait a munka sze- retetére neveli, s küzd a fizi Icai munka lebecsülése ellen.

5. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség mélyen hazafias

szervezet.

Ezért ifjúságunkkal megismerteti, híven megőrzi és ápolja a magyar nép haladó hagyományait. Az 1848-as márciusi ifjúság és az 1919-es hős kommunista fiatalok örökösének vallja magát. Felhasználja a KIMSZ és a felszabadulás utáni forradalmi ifjúsági szervezetek tapasztalatait, tovább folytatja a KISZ által megkezdett munkát az ifjúság nevelésében, egységének megszilárdításában. Szentnek tartja magyar hazánk piros, fehér és zöld zászlaját és a nemzetközi munkásosztály, a világszabadság vörös lobogóját. Ezért fellép a nacionalizmus, irredentizmus, sovinizmus minden jelentkezési formája, s a más népeket lebecsülő nézetek ellen.

6. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség testvéri érzéseket táplál a szovjet ifjúság és annak dicső szervezete, a Komszomol, a baráti szocialista országok és az egész világ haladó ifjúsága iránt.

A KISZ részt vesz a DÍVSZ és az NDSZ tevékenységében, munkálkodik a világ ifjúságának barátságán és a béke erősítésén.

7. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjait a kommunista erkölcs szabályai szerint

élő emberekké neveli. Betartja és betartatja a kommunista erkölcs szabályait. A fiatalokat szüleik és az idősebbek szeretetére, tiszteletére, az igazi elvtársi barátság megbecsülésére és ápolására neveli. Küzd azért, hogy a fiatalok a kommunista erények — áldozatkészség, önzetlenség, megértés, harcos lendület, jövőbeni bizakodás, töretlen hűség — szellemében nevelkedjenek. Felkészíti a lányokat és fiúkat a fiatalság egyik legszentebb hivatására, a családalapításra.

8. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség harcol a maradiság, a visszahúzó erők ellen, amelyek a gondolkodásban, a magatartásban, a munkában jelentkeznek Kezdeményező, élharcos kíván lenni minden, a szocialista fejlődést segítő feladatok elvégzésében.

9. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség a magyar dolgozó és tanuló ifjúság egységes szervezete.

Munkálkodik az egész ifjúság világnézeti, erkölcsi, politikai és szervezeti egységének erősítésén, mert tudja, hogy a szocializmus építésében legjobban közös erővel lehet részt venni. Figyelembe veszi az ifjúság sajátosságait, alkalmazza az élethez közelálló munkamódszereket, kibontakoztatja az ifjúsági szövetség önálló tevékenységét. Ez a munka hasznos a szocialista építésre nézve és elősegíti az ifjúság egészséges fejlődését.

(Folytatjuk.)

Szalai László

Aztán azzal dicsekedett az öreg, hogy ha ő el is dobja a botját, neki nem kell érte elmenni, mert a Fleki kutyája egyből visszahozza azt.

—• Ilyen okos kutyája van? — kérdeztem kíváncsian s közben kutyájára néztem csodálkozva. — De még milyen okos! — szólt az öreg büszkeséggel és közben huncutul húzogatta szájaszélét a bajusza alatt. — Ha én példának okáért rászólok a kutyámra, hogy: Fleki, most pediglen idejössz vagy nem, holtbiztos, hogy idejön vagy nem.

Ebben teljesen egyetértettem az öreggel, mivel itt valóban nem állhat fenn harmadik eset.

— Aztán futni tud-e ez a kutya? •— kérdezősködtem tovább, mivel láttam, hogy az öreg nagy előszeretettel beszél kutyájáról. — De tud ám, akárcsak egy nyúl. — Még annál is jobban — szólt közbe az unokája nagy büszkén, aki élénken figyelte beszélgetésünket —, mint két nyúl. — Hát nem mondom, akkor valóban jól futhat — gondoltam magamban, mert hát két nyúl mégiscsak gyors lábon szalad.

— De ez semmi. Ezelőtt 25 évvel volt nekem egy kutyám, éppen hogy csak beszélni nem tudott, mást mindent. Amit mondtam neki, mindent megértett és meg is csinált. Az volt ám a kutya a javából! Híre volt az egész környéken.

_ ?

— Egyszer egy téli napon az ura- ságot, amelyiknél szolgáltam, meghívta a szomszéd gróf vadászni. Persze az uraságnak hajtót is kellett vinni magával. Az egyiknek engem szemelt lei. Mondta, hogy a kutyámat is vigyem magammal, mert annak nagy hasznát vehetjük. El is vittem a Ki- kérdit, merthogy az volt a neve. Amikor kiértünk az erdőbe és összetalálkozott a sok úr, a gróf főerdésze odaszólt hozzám: hallja-e, öreg, okos-e ez a kutya? — Ez — mondom neki —, okos ám, több esze van, mint sok felnőttnek. — De azért az enyémnél nem okosabb! — mondta ő és büszkén pillantott jól megtermett vadászkutyájára. — De bizony ez annál is okosabb — mondtam neki. — Én ennél okosabb kuvaszt nem ismerek a világon.

Erre a nagy beszédre és alkudozásra már a többi urak is figyelmesek lettek. Én meg csak bizonygattam tovább, hogy az én Kikérdim olyan okos állat, hogyha valamit otthon hagyok és elküldöm haza érte, elhozza utánam. A múlt nap a pipámat felejtettem otthon — mondtam nekik — és egy félóra sem telt belé, már hozta is utánam. — Az urak csodálkozva néztek. A főer-i dész pedig fölényesen mondta: — Na, majd meglátjuk. Most éppen kipróbálhatjuk. Otthon felejtettem az egyik kesztyűmet. Elhozná-e ez az eb? — El bizony — mondtam neki — még a világ végéről is, ha kell. — No lássuk — szóltak az urak.

— Adja csak ide a főerdész úr az ittlévő kesztyűjét és tartsa ide a kutya orra alá a kezével együtt, hadd szagolja meg mindkettőt. — Amikor a szagoltatás megtörtént, útnak eresztettem a kutyát. Mi addig az erdő szélén tüzeltünk, melegedtünk és közben vártuk, hogy mi történik. Úgy jó félóra múlva jött is vissza a kutyám. Már messziről látszott, hogy van valami a szájában. Amikor hozzánk ért, legnagyobb csodálkozásunkra, nem kesztyű volt a szájában, hanem egy női alsónemű. Amint később megtudtam, a méltóságos grófné egyik ruhadarabja volt.

\ gróf hideg pillantást vetett a szinte kővédermedt főerdészre és csak annyit mondott, erről még

beszélgetünk, főerdész úr. Engemet pedig kutyástól együtt hazazavarták.

Ilyen kutya volt a Kikérdi.

— Egyszer három finánc majdnem megvert érte. Kérdezték: — öreg, mi a neve ennek a kutyának? — Mondom, hogy Kikérdi. — Hát mi kérdezzük — mondják ők, én meg csak újra mondom: Kikérdi. — Ej, a szentségit kendnek, ne tréfáljon ám velünk, talán hülyének néz bennünket? — szólt az egyik fiatal finánc. — Hát a szöme essen ki, nem látja, hogy a szemlész úr kérdi? — Hát ha a szemlész úr kérdi, ha nem, ennek a kutyának a neve akkor is Kikértíi! — Volt nagy nevetés, amikor tisztáztuk a dolgot.

És az öreg most is, 25 év távlatából visszaemlékezve, akkorát nevetett, mintha legalább is most történt volna az eset. Aztán, amikor a kutyatémából kifogytunk, a botjáról, a jó, öreg, vacsartos fütykösről beszélt az öreg tudományos ábrázattal.

— A jó kanász fütykösének hétszer görbének kell lennie.

— És mi történik például akkor, ha egy görbe hiányzik róla, és csak hatszor görbe? — kérdeztem tőle érdeklődőén.

— Az nem is igazi pásztor. Egy hatszor görbe botra még támaszkodni sem lehet olyan jól, mint egy hétszer görbére.

Hogy miért? Erre a kérdésemre az öreg választ adni nem tudott, csak annyit mondott, ezt csak érezni lehet. Jobban esik rajta a könyökölés.

— Próbáld csak ki, öcsém — szólt és erre felkelt és átnyújtotta botját. Hát egye fene, kipróbálom, gondoltam magamban. Rátámaszkodtam az öreg hétszer görbe botjára, amelyre ráborulva ő képes akár órák hosz- szat is elácsorogni a legelésző disz- nai mellett — de nekem rettenetesen

nyomta az állkapcámat. Amikor a tenyeremet tettem a bot végére és arra az államat, majd átlyukasztotta a kezemet és kellemetlenül piszkálta a kialakulóban lévő tokaberendezésemet. Végre az öreg az esetlen próbálkozások után rám szólt.

— Nem lehet ám csak úgy rátehén- kedni, érzéssel, finoman kell rátámaszkodni. így ni. — S közben elvette tőlem a botot és megmutatta:

— így ha kell, még aludni is lehet rajta. Különben esős időben a pásztor a botján szundikál. Azt már azért nem kockáztatnám meg — gondoltam magamban. Ilyen fiatalon mégsem akarom felnyársalni magam.

— Aztán mit kóstál egy ilyenfajta fütykös?

— Ez? — és közben végigmérte a sok fogástól kifényesedett botját —, megfizethetetlen. Hiába van neked, fiam, pénzed, ha hét falu határában csalk ötször, vagy hatszor görbe botot találsz. Hétszer görbe botot olyan ritka találni, mint hatkilós vargányát. Azért mondom, hogy hatkilós vargányát, mert ilyen ebben az erdőben emberemlékezet óta csak egy termett, azt is három napig ugatták az erdős kutyái.

T7‘ őzben a nap már erősen ha- nyatlott, de az öreg kifogyhatatlanul mesélte élményeit. Szinte átszellemült arccal idézgette a pásztorélet változatos, szép emlékeit.

— Egyszer — kezdett egy újabb történetbe —, amikor a pusztáról hajtottam a disznókat a legelőre, a csapás mellett kétoldalt kukorica volt. A disznók hol jobbra, hol balra szaladtak be a kukoricatáblába. Se- hogysem bírtunk velük a bojtárommal, meg a kutyámmal. Ebben az időben lehetett úgy 4—500 darab

disznó a falkában. A végén már elfogyott a türelmem és éktelenül elkezdtem káromkodni. A meglévő szentekhez még jópárat soroltam, amit nem tanítottak a hittanórán. Amikor javában szaporítottam és szedtem sorjába a szenteket, éppen arra jött a plébános úr. — Pista bácsi! Hát nem szégyelli magát? — szólt rám megbotránkozva. — Hogy feledkezhet meg így magáról? — korholt rendületlenül.

Na, mégcsak ez hiányzott — gondoltam magamban, hogy a bajom mellett ráadásul még ez is macerál- jon. Odaálltam eléje és megmondtam neki: — Nem tudom, a plébános úr mit szólna hozzá, ha a bibliájában is olyan össze-vissza ugrálnának a betűk legalább egy fél óráig, mint én előttem a disznók. Egész biztos, maga is más sorrendbe szedne és emlegetné a szenteket. — Az atya végigmért haragos tekintetével és szó nélkül otthagyott. Többé sohasem fegyelmezett, főleg akkor nem a amikor disznókat tereltem a legelőra.

T assan leszállt az este, a jnap le- alkonyait, hazaindultunk valamennyien. Elmélázva ballagtunk a falka után, amely olyan hatalmas porfelhőt hagyott maga után, hogy pár lépést is alig lehetett előre látni. Az öreg Pista bácsi nyakába akasztott tarisznyával, a nagy karikás ostorral, mint egy parancsnok a század mellett, lépdesett s közben élénken figyelt és néha-néha nagyokat kiáltott. Beszélgetésre most nem jutott ideje. Tekintete állandóan a gondjaira bízott állatokon volt, nehogy egy is lemaradjon,, vagy később menjen haza, mert ez nagy csorbát ejtene tekintélyén és hírnevén, amit a világért sem tudna elviselni.

Wirtli Lajos