Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-12 / 213. szám
Csütörtök, 195". szeptember 12. «OMOGYI NBPIiAr Valaki visszatalált az útra... — A Gálosi Mihály? — kérdeztem egy koranyári találkozáskor kissé hüled'ezve Simon elvtársat, a hamok- saentgyörgyi tanács elnökét. — Hogy a Gálosi nem lépett be a pártba?... Az nem lehet igaz... — Pedig úgy van, elvtárs — bizonygatta az elnök. — Az nem igaz... — mondtam még mindig magamnak, pedig tudtam hogy való lehet állítása, hisz az ellenforradalom és következményei eddig is sok meglepetést és csalódást okoztak már nekem... Hogy miért bíztam mégis Gálosi Mihályban, a kál- máncsai tanács-titkárában? Miért tudtam, hogy nem lehet hűtlen a munkások pártjához?... Képzeljenek el egy harminckét éves, borotvaéles eszű fiatalembert, olyant, amilyent csak a legsűrűbb népi televény adhat ki magából, tele természetességgel, de kellő komolysággal, tisztelettel az idősebbek, a felsőbb szervek, saját népe és hivatala iránt. Olyan komoly ember volt, mintha legalább a negyvenedik évét taposta volna, ped'ig csak komolyan vette hivatását, és azt a becsületes mérsékletet képviselte, amely minden falusi funkcionárius sajátja kell hogy legyen. Talán nagy szó, ha azt mondom, államférfi volt a maga helyén, mégis ez a hasonlat jut róla eszembe. Szavának súlya és hitele volt, ha valamit megígért, azt végre is hajtotta. Lehetett számítani rá, egyike volt azoknak, akikre azt lehetett mondani: a párt tartóoszlopa, mintaképe a faluban. Az is volt. A beszámolókat sokszor ő készítette az elfoglalt párttitkárok helyett, állandóan tagja volt a vezetőségnek, hallatta hangját a gyűléseken, nem ivott, sohse látták dorbé- zolni. A családjának élt, meg a falunak. Ha akkoriban, még pártvezető koromban, Kál- máncsa jutott eszembe, a község képével Gálosi is ott állt előttem, a teklafaiusi szegényparaszt ember fia, férfiasán szemérmes mosolyával, elgondolkozó tekintetével. bajusza alatt kissé dörmögő szavával. Ilyenkor mindig megmelegedett szívem, s jó volt arra gondolni, íme milyen értékes embereket, milyen nagyszerű férfiakat nevelt fel, hozott felszínre a mi új életünk' a párt. Ezekre biztosan számíthatunk majd. ha... S most ezt hallani róla? Nem, nem volt jó... Mégis bíztam Gálosi Mihályban... Gondoltam, valami oka kell legyen várakozásának... Volt... Azokban a zűrzavaros időkben beválasztották az úgynevezett «Munkástanácsiba«. November után bizalmatlanok voltak vele szemben. Amikor pedig kérte felvételét a pártba... Kicsit bántott és izgatott a dolog. Felkerestem őt. így mondta el azután maga a történteket: — Mi, ketten az iskolaigazgatóval, kezünkbe akartuk venni a dolgokat, hogy békésen és a nép érdekében végződjenek. Más erők is működtek azonban, egy Keszkenyős nevű sertéstelepi vezető, egy volt úrhatnám. gazdagparaszt személyében képviselve. A felvonuláskor ezek már irányították az- «ügyet«. Keszkenyős utasított, hogy én tartsam a beszédet. Elgondolhatod, mit mondhattam másféW-cét perc alatt, mert többre nem futotta az erőm... Bevallom féltem... Körülbelül azt fejtettem ki, hogy rendkívül időket élünk, senki ne önbíráskodjon, eljön majd mindenre az arra illetékes utasítás. Ezután meglett a választás, engem meghagytak, mert »kell, aki ért a papírokhoz«, de meltűrt ember voltam. Véleményemet senki nem kérte ki, nem védtek meg a »hivatalosak« a lajosháziak külön tüntetésekor, s tudtam, egyszer rám kerül a sor... Állandó rettegésben éltem én is, családom is... Ami erőt adott, az a néhány kisparaszt jó szava volt, az uj földhözjuttatottaké, Kiss Sándoré, Ernyes Istváné, akik azt mondták akkor: »ez nem lesz jó, megint ki vagyunk szorítva mi szegények mindenünnen«, meg Papp Géza, volt kiskocsma tulajdonosé: »engem hagyjanak ki mindenből, ez már nem egészséges dolog, nem tiszta munka«. S ez így is volt. Keszkenyősék leváltották a tanács tagságát, a régi legeltetési bizottságot, s mindenhova a maguk embereit, a régi gazdag parasztokat állították. Mondanom sem kell, hogy éppen ezért nem volt nagy hozsanna működésük iránt, s amikor Keszkenyős disszidált, elvbarátain kívül senki sem siratta. — Sokat gondolkoztam akkor is, azóta is... Bevallom, állandóan mar az a kérdés: most ez a bűnöm?. .. Dehát mondd, felülről kaptunk akkor valami segítséget, valami utasítást? Tettem-e akár kijelentést, akár más olyan dolgot, amiért felelősségre kellene vonni? Nem — mondja szenvedélyesen — én nem változtam, a szívem ugyanaz volt és maradt... Hogyan is változtam volna én, aki kisbíróként kezdtem valamikor és a felszabadulás után válhattam tanácsvezetővé. .. — Miért vártam eddig? Fájtak a vádak, a bizalmatlanság, és... — megmondom őszintén — a család is visszatartott... Dehát azóta sok minden történt. Most jelentkeztem és várok, várom az elvtársak nyílt ítéletét. .. Mert rossz így, nagyon rossz, bizonytalanul és a régi társak támogatása nélkül... If” váltunk el... Egy kicsit aggódtam, mert ismertem a pártszervezet összetételét, tudtam néhányuk- ról, hogy abban az időben üldöztetést szenvedtek, mert mindig megalkuvás nélkül képviselték a termelőszövetkezet, a párt érdekeit. Vajon felül tudnak-e ezek az elvtársak emelkedni saját érzelmeiken, felismerik-e Gálosi igazi értékeit, jól mérlegelik-e eddigi tevékenységét? — gondoltam magamban, amíg a kis ká.lmán- csai állomáson a hazafelé tartó vonatra várakoztam. Nem csalódtam. A napokban csengett a telefon. Gálosi dörmögő hangját hallottam: — Felvett a tagság — újságolta. — Hogy mit kérdeztek? Arra kellett felelnem, amit te is kérdeztél... Hozzászólás nem volt, eszvhangúlag megszavazták a párttagságomat... Hát igen... Oldódnak a görcsök a szívekben elvtársak. .. Oldódjanak is... Minden becsületes emberre szükségünk van... CSÁKVÁRI JÁNOS OOOOOOOOOOCD0OOOO©OOOOOO©O©OOOOöOOOO(i)OOöe>e)öOeXD©OOOOOOOOOO3OOGXDO<3OOOOOOOOOOO A megnyitás után egy héttel az új rádió-villamossági szaküzlethen Mindig van érdeklődő, vásárió az on gyártmányú rádió is megtetszett tési munkák elvégzésénél, törések Vi .lrannctrárri rád i 11 a moccá <y\ imlo rí ' r, w-, Arr +ÄKK lr-5 ácárvál a Vinlvrcvínon íc Mindig van érdeklődő, vásárló az uj kaposvári rádió-villamossági szaküzletben. Érthető, hiszen aki megáll néhány pillanatra a szép nagy választékot sejtető kirakatok előtt, még ha nem is volt vásárlási szándéka, betér az alig egy hete megnyílt üzletbe, megvenni amire régen szüksége lett volna már. így aztán nem csodálatos, hogy az eltelt néhány nap alatt huszonhárom 1800 és 2700 forintos mosógép kelt él. Gazdát cserélt az összes raktáron lévő porszívógép is. Mindjárt a megnyitási napon egy 3450 forintos Orion gyártmányú rádió is megtetszett valakinek, s azóta még több kisebb- nagyobb korszerű készülék talált gazdára. A vidékről érkezett vásárlók többsége anód- és fűtótelepet keres rádiójához. Ebből minden igényt ki tudnak elégíteni az üzlet dolgozói. Gondoltak azonban a kisebb üzemekre, gépállomásokra is. Részükre ponthegesztő készüléket, valamint 17 560 forintos áron kapható korszerű, hegesztő transzformátor kocsikat szereztek be. Ez utóbbinak, mivel könnyen mozgatható, nagy hasznát vehetik hegesztési munkák elvégzésénél, törések megjavításánál a helyszínen is. Szép, bő választékkal rendelkezik az új rádió-villamossági szaküzlet. Eddigi cikkeihez azonban már újabbak is sorolhatók. így például a svéd porszívógép, valamiint az ugyancsak svéd újdonság, a két típusban kapható, rövid és hosszabb szakállt egyformán levágó önborotva. Az újdonságokkal együtt újabb 35 mosógép is érkezett az üzletbe a javuló áruellátás bizonyságául, és a kaposvári háziasszonyok nagy örömére. A Megyei Légoltalmi Parancsnokság tájékoztatója Atomfizikai alapfogalmak, az atom szerkezete I. Valamikor az alkimisták azon fáradoztak, hogy megtalálják a Bölcsek kövét, mely mindenre képes, csodálatos anyag lett volna, mely betegséget gyógyít, örök ifjúságot ad, és mellyel az egyes anyagok arannyá átalakíthatok. Fáradozásuk azonban hiábavaló volt, mert munkájuk nem volt tudományosan megalapozott. A tudomány azóta hatalmasat fejlődött és ez a fejlődés valóra váltotta az alkimisták vágyát, mert ma már az egyes elemek átalakítása megoldott probléma, kialakult a fizikának egy új, az anyag mélyének titkait kutató ága, az atomfizika, mely gyors fejlődésnek indult és hatalmas eredményeket ért el. A tudományos kutatások bebizonyították, hogy Földünkön 92 természetes elem van, melyekből különféle kapcsolódások révén épül fel az anyagok összessége. Az elemek vagy tisztán (pl. vas, réz) fordulnak elő a természetben, vagy egymással kémiai kapcsolat révén vegyületeket alkotnak. Az elemek legkisebb részét atomnak nevezzük, melyek egymásba kapcsolódva molekulákat alkotnak. A molekulák igen parányiak és kis térfogatban nagy mennyiségben vannak jelen. Az atomok belső szerkezetének vizsgálata során megállapították, hogy az atomok atommagból és a körülötte keringő elektronokból állnak. Részeit elektromos erő tartja össze. Az atommag pozitív elektromos töltésű protonokból és elektromos töltéssel nem rendelkező neutronokból áll. Annyi elektron kering a mag körül, ahány proton van a magban. Például a hidrogén szerkezete úgy néz ki,-hogy a magban 1 proton van, mely körül 1 elektron kering. Az elemek kémiai tulajdonságát az atommagban lévő protonok száma határozza meg. A kémiai tulajdonságot a neutronok száma nem befolyásolja, mert hisz ma már sok olyan elemet ismerünk, amelynek azonos kémiai tulajdonsága van, protonjaik száma megegyező, neutronaik száma azonban különböző. Ezeket az elemeket izotópoknak nevezzük. így például a hidrogénnek három izotópja van, a hidrogén, a nehéz hidrogén (deutérium) és a legnehezebb hidrogén (tricium). Az atomok alkotó részei rendkívül kicsinyek. Például a hidrogénatomot a naprendszerrel összehasonlítva, a Föld és a Nap közötti távolságot há- romszázszor meg kellene növelni, hogy aránylag olyan messze legyenek egymástól, mint a hidrogén- atomban az elektron a magtól. Az atomnak majdnem egész tömege a magban van, azonban a mag mérete az atom méretéhez viszonyítva igen kicsiny. így az elektron tömege kb. 1850-szer kisebb, mint a proton vagy a neutron tömege. A vizsgálatok során azt is felfedezték, hogy egyes elemek, például rádium, urán láthatatlan, érzékszervekkel nem észlelhető sugárzást bocsátanak ki. Az ilyen elemeket radioaktív elemeknek, sugárzásukat pedig rádioaktív sugárzásnak »erezik. A sugárzások a radioaktív elemek atommagjaiból származnak és a sugárzás kibocsátásával átalakulnak más elemek atommagjává. Magukat a sugárzásokat megvizsgálva megállapították, hogy az háromféle sugárzásból tevődik össze, nevezetesen alfa-sugárzás, béta-sugárzás és a gamma-sugárzás. Az alfa- és a béta-sugárzás elektromos töltésű anyagi részecskékből áll, míg a gamma-sugárzás nem anyagi sugárzás, hanem a röntgen sugárzáshoz hasonló elektromágneses sugárzás. A rádioktív sugárzások erőssége idővel csökken és ez az egyes anyagoknál más és más, vagyis arra az anyagra jellemző tulajdonság. Erre jellemző adat az úgynevezett felezési idő. A felezési idő az az időtartam, mely alatt egy adott mennyiségi rá- dioaktív elem atomjainak fele, kisugárzás közben átalakul más elem atomjaivá. A megmaradt fél meny- nyiségű atom fele újabb felezési idő alatt alakul át és így tovább. A felezési idő a másodperc töredékétől több milliárd évig terjedhet anyagodként. A radioaktivitás felfedezése annak felismeréséhez vezetett, hogy az elemek átalakulhatnak más elemekké, vagyis az elemek nem állandók. így felvetődött annak gondolata, hogy nem radioaktív elemeket is átalakítsanak. Ezt sikerült is elérni különféle eljárásokkal és sikerült előállítani sugárzó anyagokat (izotóp). Az atommagot alkotó részecskéket hatalmas erő tartja össze. így például 100 000 kilowattóra energia kell egy gramm urán atommagjainak szétbontására. Ahhoz, hogy az atommagban rejlő óriási energiát felhasználhassuk, ezt az erőt kell felszabadítanunk. (Folytatjuk.) Benjamino Gigli állapota válságos Recanati (DPA). Mint ismeretes, a 60 éves Benjamino Gigli, a világhírű olasz tenorista augusztus 10-én szívrohamot kapott. Kezelőorvosai, akik korábban az énekes állapotának javulásáról számoltak be, kedden kijelentették, hogy Gigli közérzete rohamosan romlik és állapota aggodalomra ad okot. A KŐSZEG FÖLÖTTI hegyvidék ^ már az Alpesek nyúlványa. Ott — a hétszáz egynéhány méteres Irottko csúcsa mögött — tűnik el leghamarább a nap. Lejjebb, a kőszegi vár — az egykori Jurisich laktanya — falai válnak el a szürkülettől. Alattuk, valahol a mélyben végvári vitézek alusz- szók örök álmukat. Sírkő helyett határkövek, emlékmű helyett őrsök, késői utódok állnak a végeken. * * * Hegyeshalom. A lemenő nap utolsó sugarai az őrsépület ablakán játszanak. Visz- sza-viszacsillannak a fegyvercsövekről, a kétsorban álló katonák sapkaéiHenzőjéről. Néhány lépéssel a határőrök előtt három tiszt áll: az őrsparancsnok, a helyettese és a politikai tiszt. Az esti kötelékrendezés — az őrs erejének számbavétele — éppúgy hozzátartozik a határőr életéhez, mint az éjszakai portyázás, vagy a fegyvertisztogatás. A névsorolvasás végéhez ér, de még nem hallatszik az »oszolj«. S mikor a barnára cserzett arcú főhadnagy újra megszólal, már nem a parancsnok kemény hangja csattan — o határőr család feje szól most: — Mától kezdve az őrs örökös állományába tartozik elvtársunk, az önfeláldozó határőr. Ezentúl az ő neve lesz névsorunkban az első — és emelt hangon ejti ki — Szim- ler István törzsőrmester. Nincs »jelen«, csak zártajkú, kemény arcélek és fénylő tekintetek néznek a parancsnok válla felett a kert végében álló fehér obeliszk- re, melybe — örök emlékeztetőként — még akkor bevésték a nevet, a A VONALON TÚL - AUSZTRIA dátumot, s a politikai tiszt válaszol: — Hősi halált halt a Magyar Népköztársaság államhatárainak őrzése közben. Az őrsparancsnok — Franek főhadnagy nem tartozik a legbeszédesebb emberek közé. A szavait kisérő mozdulatok is csak akkor válnak egyre hevesebbé, amikor most, irodájában ülve a »keserves napokra« emlékezik. Pedig hát ők elmondhatják, hogy egy percre sem tették le kezükből a fegyvert (s milyen nagy szó volt ez október-novemberben) — még akkor is kidugtam a csövet az ajtónyíláson — mondja nekimosolyodva —, mikor 4-én hajnalban beszólt a napos, hogy »valakik« keresnek. Pedig hát a valakik már a »tovarisok« voltak. fl E A HARCNAK még nem volt vége. A nemzetközi műúton a Hegyeshalmi Forgalomellenőrző Állomás még az ellenforradalmárok kezén volt. De egyszerű is lett volna néhány tankkal, vagy akár egy géppuskás rohammal kif üst ölni őket. Csakhogy a lövések így akarva- akaratlan osztrák területet is értek volna. Arra pedig már kezdetben figyelmeztettek a szovjet elv- társak. hogy ez nemzetközi bonyodalmakat akozhat — és itt megnyomja a szót — végre is Ausztria semleges ország. Pedig Franek főhadnagynak bőven vannak tapasztalatai, melyek elhomályosíthatnák a semlegesség tudatlanság és naivitás szülte hamis csillogását. — Több oldalról közelítettük meg az épületet — emlékezik és csak akkor nyithattunk tüzet, mikor egy- vonalba értünk a határral. Heves tűzharc keletkezett, egy-egy puskalövésünkre egész géppisztoly-sorozatokkal válaszoltak, aztán mikor szorongatott lett a helyzetük és látták, hogy itt a »jabrane-világ« vége, egyszerűen átléptek a határon. .. csak néhány métert kellett megtenniök a műúton és ott már várták őket a szabad és semleges Ausztria állig felfegyverzett csendőrei. Azoknak a határőröknek, akik becsületből résztvettek az akción, de még nem voltak megbizonyosodva az ellenforradalom aljasságáról — ezen az estén kinyílt a szemük. Az elfoglalt épületet szétdúlva, kirabolva találták. Kárpitozott székek, fényezett bútorok, könyvek, szénné égett maradványai közt angol, amerikai automa- tafegyverek, lőszertáskák, rumos- és benzinesüvegek tömege hevert. S tőlünk alig néhány lépésnyire még ott bujkáltak a vandál pusztítók, magasabb parancsnokaink, Stefkó és Vági főhadnagyok gyilkosai, a katonák pedig nem lőhettek utánuk, mert az országúton egy tenyérnyi fehér vonal már sérthetetlenséget biztosított: menedéket az árulóknak, biztonságot a gyilkosoknak. S mindez nem volt elég. Másnap a Szabad Európa rádió a határőröket vádolta provokációval és egy teljes műsort szentelt nekik. Franek főhadnagy és harcosai elégedettek voltak. A Szabad Európa rádió süvöltözése eredményeiket nyugtázta. Vannak e más élményei a »nyugati segítségéről? Nem gondolkodik sokat, : talán csak azt latolgatja, melyiket mesélje, s már bele is fog. — Amíg a huligánok kezén volt a Forgalomellenőrző Állomás, napokon át járt ide-oda — szinte szabályos ingajáratként — égy hatalmas csukott teherkocsi. Oldalaira hevenyészett vöröskereszt volt festve. Azt is megfigyeltük, szabályos időközönként tűnik fel és tér vissza. Egy nap aztán rajtaütöttünk. A. személyzet vagy ötféle nyelven tiltakozott, mi azért szépen átvizsgáltuk a kocsit, mely bizony soha nem szolgált mentési célokat.... Egy különleges építésű teherkocsi, mint később megállapítottuk, egy hamisítatlan nyugatnémet rendőrségi riadóautó állt előttünk, mely fegyvereket és lőszert szállított a semleges Ausztriából az épp ekkor semlegesnek kikiáltott Magyarországra. T/ ranek főhadnagy és katonái ~ sok mindent láttak, sok mindent tudnának még elmondani. Beszélhetnének arról, hogyan rohanta meg a fehérzászlós csőcselék a helyőrségi laktanyát, vagy arról, hogyan alakult újjá Győrben a Nyilaskeresztes Párt, vagy akár arról, hogy a Csorna melletti két kis községben újra kakastollat lengethetett az októberi szél , mert az »őrségváltás« nyomán két teljes létszámú csendőrőrs kezdte meg működését. S hogy mit tettek azután? — Mikor megindult a »népvándorlás«, próbáltunk szép szóval is hatni az emberekre. Sajnos, akkor a felsőbb szervek sem adtak még határozott utasítást. Szomorú látvány volt a határvidék. Elcsigázott öregekkel, félelemtől és hidegtől vacogó nőkkel, elhagyott kicsinyek sírásával volt teli. — Egyik hajnalon magam fogtam el egy idős férfit, aki három kisgyerekkel• vágott neki az útnak. Azt mondta elmegy, mert itt a tél, és se kenyere, se tüzelője. Mondtam, hogy maradjon, inkább majd segítünk szerezni. Este beállítottak az őrsre és szavamon fogtak. Feleségemre néztem, az rám. Nekünk is kevés volt, de az asz- szony mégis bevitte őket a Itamrá- ba, félbevágta. egyetlen tábla szalonnánkat, adott nekik egy kenyeret, a katonák félszekérnyi fát raktak fel, s a család itthon maradt. Nem fogadja el a Kossuthot, gyakorlott mozdulattal sodor magának. — Mikor aztán megjött a parancs, hogy a határ rendjét minden eszközzel helyre kell állítani, hát mi is igyekeztünk. — Hány határ sértőt fogtak el az őrsbeliek? Elmosolyodik és miközben válaszol, egy adatokkal és nevekkel teli könyvet nyit fel. — 1956 november-decemberében: valamivel több mint 14 ezer főt. * * * A NEMZETKÖZI MŰÚTON ma ** francia, belga, német autóbuszokból a növekvő idegenforgalom turistái meresztik európai egzotikumra éhes szemeiket az erdősdombos dunántúli tájra. Azt pedig nem hallja, nem is látja senki sem, hogy a sűrű füzessel övezett őrs udvaráról estéről estére szolgálatba, harcba indulnak Franek főhadnagy határőrei. Sapkájuk szegélyén ötágú vörös csillag ragyog. BOKOR LÁSZLÓ
