Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-11 / 212. szám

Saerda, 1957. szeptember 11. lOMOGIl NtPLAr SUHANVA SZÁLL A VITORLÁZÓ Ragyogó tiszta égen suhanva száll a vitorlázó gépmadár. A »piros négyszögből« vagy harminc szem­pár kíséri útját, ahogy hatalmas ív­ben köröz a kaposvári repülőtér fö násan jelentkeznek egymás után felszállók. S épp így jönnek, amikor a feladatot végrehajtották. A kato­nás fegyelem, az erős, egészséges kollektív szellem nélkül elképzelhe­lött. Lent már startra készen áll a. tetten lenne a repülőkor munkája. kecsesvonalú, kétszemélyes »Koma«. Vagy öten forgolódnak körülötte, egyik a gépkocsi végéről akasztja le a drótkötelet, másikuk a kapoccsal bíbelődik, a harmadik a gép szár­nyát fogja és így tovább. .1 Honvé­delmi Sportszövetség repülőklubja egésznapos üzemnapot tart. Nem valami régi múltú ez a re­pülőskör. Áprilisban jöttek össze az első tagok, de egy-kettőre vagy 25 főre szaporodott a létszám, s ma már nem számítanak kezdő pi­lótáknak. Az augusztusi kéthetes tá­borozás alatt volt idő bőven a gya­korlásra, s nemcsak az »A« vizs­gát, hanem a »B«-í is letették mind­ahányon. Ezek az emberek szerel­mesei a repülésnek. Élnek, halnak érte. Szombaton, letéve a munkát, kimennek a repülőtérre, vasárnap már kora reggel ott vannak, lemond­va ebédről, futballmeccsről, s egész nap lótnák, futnak, súlyt ci­pelnek, csak azért, hogyha minden jól sikerül húsz percig, — de össze­sen! — a levegőben legyenek. Ugylátszik nemcsak a bátrak sport­ja, hanem az állhatatosaké is a repülés. A kis »Vöcsök« orra éppen most fúródik bele majdnem függőleges helyzetben a messze kéklő égbe. Fróna András ül benne, az egyik legjobb pilóta. Távolban a falu fö­lött meg-megcsillan a »Koma«. Most két gép van fönn egyszerre a leve­gőben. Majdnem a teljes létszám, mert ezeken kívül csak egy kisebb teljesítményű »Lepke« vitorlázójuk és egy »Szellő« nevű gépük van, melyet minden kaposvári repülős különös tisztelettel vesz körül. Hisz »ő« a legjobb, legszebb, legnagyobb tudású. Nem is szállhat fel vele akárki, csak olyan, akinek a »C« vizsgája is megvan. — No, de kinek van »C« vizsgája? — kérdeztük Szalontai Sándor elv­társat, a repülős kör vezetőjét és oktatóját. — Bizony odáig még nem értünk el, de talán ma. Elég jó idő van. ha nincs is olyan különösen kiváló termik-képzödés, délben megpróbál­kozunk. Hátha sikerül. A »régi« vitorlázók mellett van­nak új tagok is. Köztük három kis­lány. Diáklányok, munkáslányok. Nagy áhítattal nézik a többieket. Nekik még nem lehet önállóan re­pülni, csak a »Komába« ülnek be a vezető mellé. Arcuk ragyogásáról látszik, hogy mennyire szeretik ezt a szép sportot. Az időmérőnél kato­Megálltam a kirakat előtt, s nem akartam hinni a szememnek: a gyönyörű papírmasé-baba rámmo- solygott, sőt, kissé fejet is hajtott, mintha hívna, hogy üzenjek be. Belecsíptem a karomba, hogy éb­ren vagyok-e, de nem volt kétsé­ges: a papírmasé-baba ismét elmo­solyodott és fejet hajtott. Egyébként nincs ebben semmi természetfeletti. A mai fejlett tech­nika folytán ennél sokkal bonyo­lultabb dolgokra is képes a modell- bábi't. Csupán egy dolog lehetetten —a moőcll-bábut emberi tulajdon­ságokkal felruházni, bár kivétele­sen ez is előfordulhat. Erről szeretnék beszámolni. * * * öreg néni áll a szaratovi posta- hivatal egyik ablakánál. — Kedvesem — mondja félénken az ablak mögött ülő leánynak. — Kamcsatkába szeretnék füzeteket küldeni az unokámnak. Mi a teen­dő? A »kedvesem« nem ér rá. Egyik kezében zsemlye, a másikban kol­bász. Hol az egyiket, hol a másikat emeli a szájához, s ez a tevékeny­ség egész lényét leköti. — Kedvesem! — ismétli az anyó­ka, a leány számára azonban az öreg néni nem létezik. Se nem lát­ja, se nem hallja őt. — Kedvesem! — kezdi harmad­szor a néni, s úgy látszik, hangja mégis csak megrezegtette a modell- bábu dobhártyáját. A »kedvesem« félhangon néhány szót vet oda, amiből kiderül, hogy még »enni sem hagyják az embert«, s végül válaszra méltatja az anyókát. — No. mi kéne? * Az anyóka megismétli kérését. — Keresztkötésben küldendő... Kilónként 8 rubel 20 kopejka... — hangzik a rövid válasz. Az anyóka csak ennyit tudott meg, s a modell-bábu folytatta az pvést. * * * ■.. Vevő lép a pulthoz, s kérdő- leg tekint a fiatal, szőke, festettaj­kú elárusít ónőré. ö azonban a ve­le szembenálló, hasonlóan kifestett Ez a véleménye, s ezért harcol Szalontai elvtárs is. És mindé a jó és minden szép volna, ha a kris tálytiszta égben nem vegyülnének holmi viharfelhők is. Mégpedig na­gyon sűrű, fekete fellegek ezek. Jelenleg még az övék a repülőtér, és övék a MALÉV-től örökölt han­gár is, ahol féltve őrzik négy gép­madarukat a vitorlázók, de nem tudni meddig. Mert ehhez már több kell mint akarat, lelkesedés, itt már nem segít a tagok amúgy is elég magas tagsági díja, ehhez bi­zony ezrek, sőt tízezrek kellenének. — Legkésőbb tavaszra visszajön a MALÉV Kaposvárra — mondja Sza­lontai elvtárs —, akkor pedig nem tu­dom mit csinálunk? Otthontalanná válunk. Egy hangárépítés viszont nagyon költséges dolog. Próbáltunk már fordulni mindenfele, de semmi­féle anyagi segítség nincs kilátásba. A tanácsi vállalatok azt mondták, ők tudnának adni havonta kisebb összegeket, de a Megyei Tanács még ehhez sem járult hozzá. Itt pedig nem kisebb kérdés forog kockán, mint az, hogy marad-e repü'öélet Kaposváron, avagy sem. S ahhoz, hogy maradjon, társadalmi össze­fogás szükséges. — Mert látja, mi szeretjük ezt a foglalkozást, a repülést. Most is az elvtársak milyen nagy igyekezettel készülnek a repülőnapra. Az bizo­nyos, hogy a Budapestről lejövő mo­torospilóták bemutatói, mutatványai, például a léggömbvadászat igen szép látványosság lesz, de mi sem aka­runk egy csöppet sem lemaradni mögöttük ezekkel a kecses vitorlázó gépekkel. S mintegy bizonyítékul, épp ak­kor száll le ismét a »Vöcsök« Ro­zsos László pilótával, aki a kapos­vári repülőklubból először teljesí­tette a »C« vizsgát, 20 percig tar­tózkodott egyfolytában a levegőben. F. K Mi történt a Petrezselyem-utca 11-ben? B. Bödő József nevének régóta te- Cikket írtunk a minap a Petre- kintélye, szavának hitele van Szent­BOTLÁS VAGY BÚN? zselyem utca 11. számú házról. Köl­tött nevekkel, hogy ne ismerjék meg a városban, kikről van szó, mert célunk a szocialista együttélés meg­bontásának helytelenségére és ká­ros következményeire való rámuta- tás volt... Sajnos, cikkünk nem érte el kívánt hatást, legalábbis a Petre­zselyem utca U-ben. Ellenkezőleg: még jobban elmérgesítette a hely­zetet. Nem érte el, mert: egyoldalú volt, csak az egyik háztulajdonosnő nézeteit tükrözte, másrészt a való­ságnak nem megfelelő sértő állítá­sokat tartalmazott a ház egyes be­csületes Kőlakóiról. A Megyei Pártbizottság és a sajtó megbízottai a cikk megjelenése után a lakók kérésére a helyszínen meg­vizsgálták a helyzetet és megálla­pították, hogy mindkét fél hibás a helyzet ilyen alakulásában, tehát a ház tulajdonosa is, hiszen — hogy csak egy esetet említsünk —, például teljesen jogtalanul elkerítette a kö­zös udvar igen nagy részét, holott az emeleten lakik. A kiküldöttek megkísérelték a helyzetet tisztázni egy lakógyűlés keretében, erre azon­ban csak a cikkben sértettek voltak hajlandók, a háztulajdonosnő nem. Bíróságnak kell döntenie ügyükben.- BEIRATKOZÁS a dolgozók gimnáziumába. A Kaposvári Tán­csics Mihály gimnázium esti tago­zatán kellő számú jelentkező esetén I. osztály nyílik. Felvehetők azok a dolgozók, akik 17. életévüket be­töltötték és az általános iskola VIII. osztályát, vagy a régi középiskola (polgári) négy osztályát elvégezték. Beiratkozás szeptember 12-én és 3-án délután 5—6-ig. Beiratkozáskor a legutolsó iskolai bizonyítványt be kell átírni, azonkívül 20 forint fel­vételi díjat kell fizetni. A tanítás szeptember 16-án, hétfőn délután 5 órakor kezdődik. Tanítási órák he­tenként négy napon (hétfő, kedd. csütörtök, péntek) délután 5—9 óráig lesznek. Két KISZ-szervezet találkozása A Nagyatádi Fonalgyár KISZ- szervezetének 24—25 fős kultúrgár- dája patronálja a Nagybaráti Álla­mi Gazdaság KISZ-szsrvezetét. Mindkét kultúrcsoportnak hasznára válik ez az együttműködés. A közös munka, a tapasztalatok kicserélése az előadások színvonalának emelését A MODELL- BÁBUK teremtésen kívül senkit sem lát. Élénk beszélgetés folyik a tegnap esti dolgokról. Hozzájuk csatlako­zik még egy kolléganő. Az eláru­sítónő megkérdezi az új jövevény­től: — Valja, láttad a filmet? — Láttam... — Nos, hogy tetszett? Miután megtárgyalták a filmet, végre észreveszi a vevőt. A barát­ságos mosolyt, amely eddig arcán ragyogott, mintha elvágták volna. Még csak a szabványos »mi tet- sziket« sem mondja, összeszorított ajakkal, várakozó pillantással te­kint a vevőre, gondolván, hogy a vevő így is megérti a modell-bábu néma kérését. Valóban, meg is ér­tette: — Ezt a parfőmöt és ezt a pudert szeretném... A vevő ki-fizeti a 20 rubel 75 ko­peket. s átadja a blokkot. Az el- árusitónő a távolba merengve a pultra teszi az árut. — Nem lehetne valamibe becso­magolni ? — A szőke modell-bábu a pult alól elővesz egy darab papírt, s a vevőt szóra se méltatva eléb* t»- szi. Elébe teszi, hogy csomagolja be... * * * A játékboltban egy kisfiú sokáig csodálja a mackót. Látszik, hogy tetszik neki, de egy kérdés nem hagyja nyugton: — Néni, néni... A »néni« azonban — legfeljebb 20 esztendős lehet — nem vesz tudo­mást a gyerekről, nagyon bele­merült egy bácsival folytatott be­szélgetésbe. Ám a gyerek nem nyugszik: — Néni, néni... — Nos, mit akarsz? — Miért van a mackónak olyan vastag pofája? is elősegíti. Az első közös előadást vasárnap este tartották Bolháson. A gyárban és földeken dolgozó fiata­lok igazán kellemes estét szereztek a nézőknek. Terv szerint több falu­ban is ellátogatnak, hogy szórakoz­tassák a dolgozókat. Előadás után pedig éjfélig táncoltak. gáloskéren. Szorgos, rendes gazda módjára műveli földjeit, tiszta a ha­tára, tele jószággal is istállója, soha nem maradt hátra a munkában, sem a kötelességteljesítésben. Jól álló kö­zépparaszt és szorgos tempómba járó Ez utóbbi lényegében nem is oszt, nem is szoroz, nem is lenne érdekes, elvégre magánügye mindenkinek a vallás gyakorlása. Hogy itt mégis említésre kerül, annak több oka van, s része abban, hogy B. Bödő József neve afféle »védjegyként« szolgált az ellenforradalom szentgáloskéri indu­lásánál. Bár igaz, hogy emiatt semmi bántódása nem esett, mostanában azonban háborog a lelkiismerete, sze­retné elfeledtetni, meg nem történtté tenni azokat az októbervégi napokat. Legszívesebben kitenné a szívét elénk az asztalra, hogy elhihetőbben érzékeltesse, bizonyítsa: tiszta a lel- kiismerete. — Higgyék el, furdal a lelkiisme­ret. Másért nem kezeskedem, csak azt tudom mondani, tiszta szándék­kal voltam. A faluban nincs harago­som. Hogy esett a választás rám? Szinte magam sem tudom. Egy Ta­kács István nevű ember valamikor rendőri szolgálatot teljesített, s be­jelentette, hogy régi kisgazdapárti vezetői jogán igényt tart a falu ve­zetésére, de a nép leintette, mert nem tartja tiszteletben. A nép hoz­zám ragaszkodott — mondja. — De aztán két nap után önakaratomból le is mondtam az elnökségről. Nem tetszett, amit mások csináltak... Most mégis az egyik vezető ember a szemembe vágta az augusztusi tej­szövetkezeti ülésen, hogy nincs he­lyem a vezetőségben, elleniforradal­már vagyok, segítettem összeállíta­ni a feketelistát. Kérem, úgy ért engem ez, mint a hideg zuhany. Szívesebben elviseltem volna két pofont, mint azt a kijelentést, hogy én ellenforradalmár voltam. Mon­dom, másért nem felelek, de ha én tudnék akármilyen feketelistáról ak­kor most nem lenne becsületem ide­állítani. Viszont bátran jöttem.' Ha bűnös vagyok, hát bűnhődjem ... De ha nem, ne rágalmazzanak. Őszintén folyik a beszélgetés. B. Bödő nem szépít, amikor a mai kor­mányzat politikájának megítéléséről, véleményéről kérdezem. Bizony, őszintén mondja el azt is, amit még nem értett meg ebből. Haj, de so­kak tisztánlátását megzavarta októ­ber. Vannak még téves nézetei ma is a múlt év őszén hangoztatott nemzeti függetlenségről«, a »sem­legességről«, de az illúziók lassan- lassan megtörnek s maholnap tel­jesen széttörnek. Nagy ereje lehet az ilyen emberekkel szemben is az okos, tanító szónak. Ellenforradalmár-e B. Bödő Jó­zsef? Forgassuk most vissza az em­I léíkezet naptárát 1956. október 29-ig. Addig rend és nyugalom honolt a községben. E napon azonban hirte­len megváltozik a falu képe. Már reggel nyolc óra előtt kisebb csoport igyekszik a tanacstitkar lakására. O eppen indulna a hivatalba, mikor belep az udvarra a kis emberp­árrá a kíváncsi kis vevőre; aki az-(™e* A, “°P^rt bakács István óta sem tudta meg, miért van a\ {rf^F) halad s azzal kezdi: A ta­^7,,™ in i nácslházat el -kell költöztetni a je­mackónak olyan vastag pofaja. f eg. helyérő] megpillarit­* * * 4 ja a titkárnál a kispuskát, amit elő­Csillogó betűk hirdetik az aj- ^ ző nap megőrzésre vitt haza és most tón: igazgató. Az ajtó előtt egy em-4 a tanácsházára akart visszajuttatni, írer áll. Már háromszor kopogott, } Takács látnivalóan uszít, provokálni — semmi válasz. Talán nincs bent? J akar. A mi emberünk határozatlan moz-i Civakodás kezdődik. Közbeavatko- dulattal a kilincsre teszi a kezét. 4 zik Gál József is. Wilhelm Elek ta- Lenyomja. Hatalmas tölgy 'aaszta!-f nácstitkár eindul a tanácsházára, ott nál. széles karosszékben ül a férfi.} már eléggé felpaprikázott hangulatú akinek tisztségét a fényes betűk* emberek csoportosulnak. Valaki az hirdetik. Valamilyen iratot nézeget } iroda-beli iratok elégetését ajánlja, a felles figyelemmel. -szép szó hatására azonban elállnak A vendég köhög, az igazgató t ettől. f Berugtat a tanácsházára egy Ge­lencsér János nevű ember. Régen tyukász volt, október előtt meg tej- próbálkozik J szövetkezeti elnök. Letépi a falról a tanácstag névsort, mondván, erre hangzik a ka- J már úgysem lesz szükség, s az író­asztal fölötti falirészről r,'távolít eív elv-T Petőfit ábrázoló rézkarcot: »Le a jj ruszkikkal« jelszóval. Megszeppen, s A Földművelésügyi Minisztérium nem mozdul. — Jó napot. — Semmi válasz. — Szabad lesz.. ismét a látogató. — Dolgom van! rosszékből. 1 — Csak két szót, igazgató társ... Az »igazgató elvtárs« fel sem 4 pillant, csak ismét ezt dörmögi: í — Dolgom van!.. . 1 — Mindössze két szót szeretnék4 mondani... Nagyon sürgős dologról 4 van szó... 4 Úgy látszik, az igazgató közben 4 az idén ősszel is nagyobb mennyisé- m.egnyomta a villanycsenoő gomb-4 gű — ezer vagon — minőségi vétó­ját. mert a látogató mögött hirte- 4 burgonyát bocsát a termelők rendel- len megjelent »valaki«, s az igazga- 4 kezesére, az előző évektől eltérően tó felpillantva megparancsolta:4nem csereképpen, hanem készpénz Veresse ki! 4 ellenében. A minősített vetőburgo­« » » f nya ára csak húsz százalékkal ma­... , ... , , Jgasabb a szokványburgonya felvá­Mindez megtörtént. A besze.o \ sár] jgj áránál. Ez több millió forin- modeh-babukat szándékosán nem\tos kedvezményt jelent a termelők- n Testem meg. Nem neveztem meg ^ nek, mert a minőségi vetőburgonya azért, mert egűre kevesebben lesz- j átvételi ára ennél jóvai magasabb. nek. S reméljük, hogy e sorokat el - 4 . „ , . _ olvasva az utolsó példányok is 4 A minőségi vetőburgonya ellátásba szégyenkezve rádöbbennek, hogy 4 az '-öén fokozottabban bekapcsolják a mégsem modell-bá buk, hanem szov- A földművesszövetkezeteket is. A ne­jei emberek. J.zőgazdasági termelőszövetkezeteknek Ezért írtam ezt a karcolatot. f a járási mezőgazdasági osztályoknál, elvörösödik, amikor a tanácstitkár tudtára adja, voltaképpen a legna­gyobb magyar költő emlékét becs­mérelte. A tanácsházán történtek mintegy előszele volt a 'készülőfélben lévő eseményeknek. Kilenc—tíz óra körül a tanács­házhoz ér, keresztet tartva kezében, Elek Béla katolikus plébános úr. Az általános iskolához a bíróválasztásra invitálja a népet. Vele mennek. Az iskolában meg is kezdődik a választás, mintegy 90—100 főnyi em­ber jelenlétében. (Szentgáloskémek 600 választópolgára van.) A plébá­nos lelki eligazítást tart, megmondja, hogy tulajdonképpen ki lehet az új vezetésben: »Csak vallásos emberek, akik minden vasárnap eljárnak a templomba.« Mellesleg itt mindjárt javasolta, hogy hozzanak olyan ér­telmű törvényt, amely szerint azokat, akik nem járnak templomba rend­szeresen, meg kell büntetni. Itt köz­bekiáltások hangzanak: »Már a tisz­telendő úr is büntetni akar?« To- vábbmenve, Elek úr javasolja, csak azok lehessenek vezetők, akiknek gyermekeik vannak. Takács István (rendőr) sem állja ezt tovább, vitá­ba száll a tisztelendő úrral. Tudni­illik neki sincs gyermeke, könnyén megeshet, hogy kiesik a jelölésből. Valahogy csak megegyeznek. Takács István (rendőr) bárhogyan is szeret­ne ennek az újsütetű bizottságnak tagja lenni, nem sikerül, a jelenlé­vők a fenti elvek alapján B. Bcl- dőt választják meg. így lett ennek a névtelen, a község ügyeinek átme­neti intézésére rendelt öttagú bizott­ságnak az elnöke B. Bödő József 12 holdas középparaszt. Ez azonban af­féle pünkösdi királyság volt, mert a választás módja nem nagyon tet­szett a falunak és innen is, onnan is furcsa véleményeket lehetett hallani. B. Bödő ennek alapján mondta: nem tetszett neki, amit csináltak és a legelső adandó alkalommal, októ­ber 31-én lemondott a bizottsági el­nökségről. Mi késztette erre az elhatározásra í Belső meggyőződése, vagy az a tudat, hogy a néphatalom veszélyben van, s ő nem akart eszköz lenni senki ke­zében? Egyiket sem lehetne teljes oknak feltüntetni. Hiszen egy ideig ő is bedőlt az ellenforradalmárok esztelen propagandájának, hitt a »semlegesség« megvalósíthatóságá­ban. Elhitte, hogy a szovjet csapa­tok akadályozói az igazi független­ség megvalósulásának, hitt a több- párt rendszerben, bár azt mondja, soha, semmilyen pártnak nem volt tagja. Vér nem tapad kezéhez, sőt mint Wilhelm Elek és felesége mond­ják: »egyedül neki, B. Bödő József­nek köszönhetjük, hogy akkor nem üldöztek el -bennünket a faluból, mel­lénk állt és ígérte később is, hogy megvéd bennünket bárkitől«. De mit ér a jószándék, ha máshonnan fúj a szél és kibontakozik a vandaliz­mus is. Ezzel nem igen számolt B. Bödő sem. Hitt az olcsó jelszavak­nak, a magukat hazafiaknak nevező demagógoknak. Ezért nem menthető fel teljesen tettei, cselekedetei alól. Mit jelent ez? Nem tartjuk — és ne tartsák ott helyben sem ellenforra­dalmárnak B. Bödő Józsefet, mert nem az, nem -bűnös ember, de — és ezt saját magának is el kell ismer­nie — hibázott. — ha tudatlanul és akaratlanul is —, a munkás-paraszt hatalom ellen. Helyrehozhatja a hi­bát, -bebizonyíthatja, hogy csak vé­tett, félrevezették az októberi na­pokban, hogy hűséges a népi de­mokráciához. Hiszen ő maga mondta: vitatha­tatlanul jobb ez a rendszer a régi­nél. A miénk, az övé is. A hibákat ne varrja a rendszer nyakába. És annak a szentgáloskéri elvtárs- na-k is, aki az említett gyűlésen el- -lenforradalmárnak nevezte B. Bödőt, be kell látnia: elvetette a súlykot, s árt a kibontakozásnak, a nép ügyé­nek, ha mesterségesen növeljük el­lenségeink táborát. B. Bödőnek az erélyes, rendreutasító apa sesítő fe­zére van szüksége. Nyújtsák neki ezt a kezet, segítsék, -hogy jóvátegye hibáit. Varga József Szeptember 30-ig kell bejelenteni az igényléseket minőségi vetőburgonyára a termelőszövetkezeti csoportoknak, termelési társulásoknak -és egyéni termelőknek pedig a földművesszö­vetkezeteknél -kell bejelenteniük igé­nyeiket szeptember 30-ig. Minőségi vetőburgonyakémt csak kiváló, túlnyomórészt hazai fajták kerülnek kiosztásra, így mintegy 200 vagon Gül-baba, 250 vagon -kisvárdai '•ózsa. azonkívül főleg Aranyalma-. Boldogító-, Margit- és Lilla-fajták. Ilyen módon fokozottan kivonhatják a termelésből a sokféle, a mi viszo­nyaink között rendszerint be nem váló külföldi burgonyafajtákat. A megyei szervek gondoskodnak arról is, hogy az egyes tájegységekben, az ott legjobb eredménnyel termeszt­hető fajtákat kapják a termelőik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents