Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-06 / 208. szám

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 208. szám. ÁRA 50 FILLÉR Péntek, 1957. szeptember 6. A PÁRT AGRÁRTÉZISEINEK MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT ÁTVÁLTOZÁSOK Tiltakozik Somogy megye népe Tiltakozó békenagygyűlés Kaposvárott Alt Júlia, a Kaposvári Textilművek 19 éves gyűrűsfonónője. Nemrég még tanulóként dolgozott, de szorgalma révén hamarosan gépet kapott. Jő munkáját sokra értékeli az üzem. Ennek tudható be, hogy Alt Júlia részt vesz a csehszlovákiai jutalom üdülésben. JesYzéhváltás a szovjet kormány és az Egyesült Államok, Anglia és Francia- ország kormányai között a Közel­és Közép-keleti helyzetről A Vörös Csillag filmszínházban a tegnapi napon béke-nagygyűlést tartottak a Hazafias Népfront, a me­gyei KISZ-bizottság rendezésében. A gyűlés előadója Nagy Richárd, a KISZ Országos Szervező Bizottságá­nak tagja volt. A mindvégig érdekes, néhol ironikus és színes előadás kez­detén az ellenforradalom valódi okai­val foglalkozott. A felkelés — mon­dotta — egyáltalán nem spontán és nem nemzeti volt. A diákok mögött kezdettől fogva ott voltak az ellen­forradalmárok, a hadseregben Ki­rály és társai a tiszteknek olyan pa­rancsot adtak, hogy hagyják otthon pisztolyaikat s Kopácsiék parancsá­ra eltűntek a rendőrök az utcáról. Milyen nemzeti forradalom az, ahol a könyvesboltokból Petőfi és József Attila könyveit hordták ki, s azon akarták a »szabadság« kenyerét meg­sütni. A parlamentben megjelentek a Horthy-fasiszták, akiket tizenkét éve dobáltak ki onnan. Nemzetáruló felkelés volt ez, ahol a földesurak régi kiváltságaikat akarták vissza­szerezni és azt a világot akarták, ahol az uraknak mindenük, a prolinak semmije nem volt. Mindszenty ra­gyogóan leleplezte magát, hisz neve­zetes beszédében nevén nevezte a gyermeket, azt mondta: ellenforra­dalom volt. S a bukott rendszer örö­kösei alatt azokat értette, akik sem azelőtt, sem ma nem támogatták a burzsujokat, földesurakat. Milyen for- I radalom az — kérdezte —, ahol ha­lállistákat készítenek, ahol tizenhá­romezer börtönből szabadult rabolta végig Budapestet, ahol a vezetőség­ben egyáltalán nem kaptak helyet a dolgozók? Azt mondják odakinn, hogy nem volt belső reakció és kívülről senki sem támogatta őket. Mi na­gyon jól tudjuk, hogy Eszterházy so­A Hazafias Népfront megyei iro­dája nevében Nagy Lajosné, az iro­da munkatársa felkereste Csepreghy Győző Kossuth-díjast, a Textil­gyár főmérnökét, aki a következő nyilatkozatot tette az imperialisták legújabb ENSZ-beli cselszövése elle­ni tiltakozásul: — Ebben a gálád támadásban, mint magyart, több dolog háborít fel. A mi hazánk kis ország, területe szom­szédos a testvéri népi demokráciák­kal, a Szovjetunióval. A mi ügyünk, csak természetes, hogy a mi dolgunk lehet és a velünk szomszédos álla­moké, nem pedig azoké, akik több ezer kilométerre élnek tőlünk. S most ezek szólalnak fel, ezek, akik egy új világháború szélére juttatták a mi országunkat. — Egyes urak az ENSZ-ben és a külföldi sajtóban most azzal támad­nak bennünket, hogy nem hallgat­tunk ki minden tanút az ellenforra­dalmárok perében. Ami persze tel­jesen ellentétes az igazsággal... De megkérdezem: ők talán kihallgattak mindenkit?... Az ötös bizottsági je­lentés legnagyobb egyoldalúságát ép­pen az bizonyítja, hogy az egyszerű embert, az itthommaradottakat nem kérdezték meg, s azokat még kevés­bé, akik abban az időben üldözte­tést szenvedtek... Ez a fenti állítás — jogilag is — enyhén szólva, fur­csa. .. — Az ellenforradalom után nagy nyugalomra van szüksége az ország népének, politikai értelemben vett nyugalomra is, csak ezzel érhetjük el azt, amit mindenki egyformán óhajt: az életszínvonal emelkedését. Az ENSZ jelentés, ez az új politikai manőver, újra nyugtalanítani akarja a kedélyeket, bátorítani a megvert reakciót, amely érvelhet azzal: »vár­jatok, még beleszólhat az ENSZ is.« Mondanom sem kell, mennyire fel­háborít ez engem, aki' jól tudom, mennyire megnyugodtam szeretne már e nép dolgozni és élni, mennyi­re nem akarja, hagy mégegyszer nyugtalanítsák... Ezért tiltakozom: mi mérnökök, tudósok, dolgozók, ér­telmiségiek nyugodt alkotásra vá­gyunk, így akarjuk a szocializmust felépíteni hazánkban. Dr. Sivó József országgyűlési kép­hasem lesz demokrata és az urak sohasem mondanak le jólétükről. Azt is tudjuk, hogy a száz millió dollárt a szocialista népi demokráciák felszá­molására szavazzák meg minden év­ben az USA szenátusában. A lég­gömb-hadjárat sem amatőr klubok sportja. A Szabad Európa rádióról csak tíz sorban emlékeznek meg a nevezetes jelentésben, Bell ezredes szavai azonban nem puszta rendezői utasítások voltak egy színdarabban. Ezután személyes élményeit mon­dotta el, majd a szovjet csapatok in- ternacionális segítségéről mondott szavait fogadta dörgő taps: — A szovjet csapatok segítsége a legdöntőbb időben érkezett. Ha hívták volna őket, ha nem, nagy tra­gédia következik be, ha nem állítják meg a fasizmust november 4-én. A világ munkásmozgalma és a béke harcosai jogosan kérdezték volna tő­lük, miért nem teljesítették a var­sói szerződést és internacionalista kötelességüket. Ezután kitért arra a támogatásra, amely a Kádár-kormány tevékenysé­gét a nép részéről kíséri. — Tudjuk jól, mi a célja a jelentés napirendre tűzésének: a »magyar ügyet« a Szov­jetunió elleni politikai tőkévé akar­ják kovácsolni, felzaklatni a nép nyugalmát, hogy mögötte eltakarják az imperializmus gaztetteit. Egyik sem fog sikerülni nekik — fejezte be hosszantartó tapssal fogadott beszé­dét. A beszéd után Csillák László, a Csiky Gergely Színház művésze felolvasta Csákvári János: Ne resz­kessetek, csillagok című novelláját, majd Szántó József, a megyei nép­front-iroda titkárának javaslatára tiltakozó táviratot küldtek az Egye­sült Nemzetek Szervezete közgyűlé­sének. viselő, a kaposvári kórház főorvosa a következőket mondotta: — Az ENSZ-jnek rendeltetése sze­rint oly testületnek kellene lennie, amely segítséget nyújt a békés egy­más mellett élés feltételeinek meg­teremtésében az országok és embe­rek között. — A különbizottság jelentésének létrejötte nem ezt a célt szolgálja. Józan ésszel azt lehet megállapítani, hogy nem tartják be a nemzetek kelügyeibe való be nem avatkozás elvét. Magyarország szuverén állam, a többi szocialista országokkal együtt helytelenítette a kérdés új­ból való napirendre tűzését, ennek ellenére sötét erők ezt kierőszakol­ták. A jelentés megszületése már önmagában beavatkozást jelent. — A magát előkelőnek gondoló és pártatlannak mondó bizottság úgy­látszik elfelejtette a latin mondást: »Auditur ad altera pars«, azaz hall­gattassák meg a másik fél is. A nagy mesemondó Andersen névrokona ál­tal aláírt jelpntés három megneve­zett és száz névtelen úgynevezett tanú vallomása alapján épül fel, akik a magvar állam határait azon események kapcsán hagyták el, ame­lyek végkifejlődése — november 4. — nekik személy szerint is rossz volt. Ezzel szemben a másik fél, a kilenc és félmillió határon innen maradt lakosság egyetlen tagjának sem állt módjában, hogy e jelentés anyagához hozzájáruljon és leleplez­ze a hazugságokat. — A gyerek is látja, hogy a jelen­tés egyoldalú. így tehát egy tör­vénytelenül felállított' különbizott­ság egyoldalú jelentését fogig, tár­gyalni a rendkívüli közgyűlés. Ez a tény minden józan ésszel ellenkezik, maga a jelentés hamis és házug. Én­nek alapján szocialista hazánkat megbélyegezni akarók tervei ellen csak a legélesebb tiltakozással felel­hetek. . — Egyébként szeretettel várjuk Dag Hammarskjöld urat, hogy sze­mélyesen mondjuk el véleményün­ket. Azt hiszem, ugyanígy várják őt Algériában és Ománban, ahol fél­millió hazafit irtottak ki azok, akik­nek sugallatára, provokációjára ez a jelentés elkészült... Kelevíz dolgozó parasztsága nép­front gyűlésen emelte fel tiltakozó szavát a nyugati hatalmak belügye- inkbe váló beavatkozása ellen: »Mélyen elítéljük, hogy az ENSZ tárgyalni akarja az ötös bizottság je­lentését. A magyar kérdés, ha egyál­talán kérdés, csak a nii ügyünk, csak a magyar népnek van joga vizsgálni. Az ENSZ jobban tenné, ha az atomrobbantások beszüntetését követelné és a világ népeinek békés életét biztosítaná«. Gamás község Hazafias Népfront- bizottsága a következő szövegű táv­iratét küldte Hammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárának: »Tiltakozunk azellen, hogy az ENSZ, alapokmányában lefektetett alapel­vek félrerúgásával, beavatkozik or­szágunk belügyeibe. Követeljük, hogy az ENSZ hagyjon fel az ilyen szégyenteljes próbálkozásokkal. Ha­zafias szeretettel dolgozunk édes ha­zánk felvirágoztatásán és nem en­gedjük soha többé, hogy a nyugati imperialisták által óhajtott tűzfé­szekké váljék«. Az Északsomogyi Állami Erdő- gazdaság dolgozói hazánk belügyei­be való beavatkozásnak tekintik a »magyar kérdés« tárgyalását az ENSZ-ben, és tiltakozásnak ezúton adnak kifejezést: »Mi az egész dolgozó magyar nép­pel együtt arra az álláspontra he­lyezkedünk, hogy a múlt év őszén hazánkban ellenforradalom volt. Épp ezért teljes erőnkkel támogatjuk a Magyar Népköztársaság kormányát az ellenforradalom által okozott se­beink begyógyítására tett erőfeszí­téseinek érdekében«. A Csurgói Járási Tanács tanács­ülésének részvevői is kifejezik ti5.a- j kozásukat: »Az ötös bizottság jelentését rá­galmak gyűjteményének tekintjük, mivel mi magunk valóban szemtanúi voltunk a Magyarországon lezajlott ellenforradalmi eseményelmek. Visz- szautasítjuk és tiltakozunk az ellen, hogy a mi dolgainkba idegenek szól­janak bele«. A böhönyei termelőszövetkezet és földművesszövetkezet dolgozói tilta­kozásuk kifejezéseként a következő szövegű táviratot küldték: »Mélyen elítéljük a hazánk bel­ügyeibe való durva beavatkozást és .követeljük, hogy az ENSZ-közgyű- lés napirendjéről vegyék le a »ma­gyar kérdést«, helyette inkább vizs­gálják meg az algériai és omani hely­zetet«. Az Északsomogyi Állami Erdő- gazdaság szőcsénypusztai erdészeté­nek dolgozói is csatlakoznak a tilta­kozó mozgalomhoz: »Követeljük, vegyék le az ENSZ közgyűlésének napirendjéről a rá­galmakat tartalmazó különbizottság! jelentést. Javasoljuk az ENSZ-nek, hogy a világpolitikai feszültség eny- lútését, a nukleáris fegyverek betil­tását és a gyarmati országok elleni agresszió kérdését tűzze inkább na­pirendre«. A sávolyiak a következőket írják: »Bizalommal állunk pártunk és kormányunk mellett. Tiltakozunk az ENSZ ötös bizottsága rágalmazó je­lentésének közgyűlési tárgyalása el­len«. »A Fonyódi Járási Tanács augusz­tus 29-én tartott tanácsülésén meg­tárgyalta az ötös bizottság rágalma­zó jelentését. A tanácsülés egyhangú tiltakozását fejezte ki a belügyeink- be való durva beavatkozás ellen és követelte, hogy az ügyet a közgyűlés napirendjéről vegyék le« — írják a Fonyódi Járási Tanács dolgozói til­takozó táviratukban. Moszkva ÍTASZSZ). A Szovjet­unió külügyminisztériuma április 19-én a szovjet kormány megbízásá­ból jegyzéket küldött az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányának a közel- és közép-ke­leti helyzetről* e jegyzékek szövegét a szovjet sajtó április 21-én közzé­tette. Június 11-én Anglia és Franciaor­szág nagykövete, valamint az Egye­sült Államok ideiglenes ügyvivője N. Sz. Paíalicsev külügyminiszterhe­lyettesnek jegyzéket nyújtott át; e jegyzékek szövege szerint az említett hatalmak kormányai elutasították a szovjet kormánynak azt a javasla­tát, hogy a négy nagyhatalom tegyen nyilatkozatot a közel- és közép-keleti békéről és biztonságról és az e terü­leten fekvő országok belügyeibe való be nem avatkozásról. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai arra törek­szenek, hogy jegyzékükben igazolják a közei- és közép-keleti országokkal kapcsolatos politikájukat és meg­próbálják bebizonyítani, hogy az itt uralkodó feszültség legfőbb oka nem e hatalmaknak a közel- és közép­keleti országok belügyeibe való be­avatkozása, hanem az arab—izraeli konfliktus. Továbbá, hogy az ag­resszív bagdadi paktumnak védelmi jellege van, egyetlen konkrét javas­latot sem terjesztenek elő, amely elő­segíthetné a közel- és közép-keleti helyzet tényleges megjavulását és normalizálását. A. A. Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere szeptember 3-án fo­gadta L. Thómpsont, az Egyesült Ál­lamok nagykövetét, Sir Patrick Reillyt, Anglia nagykövetét és M. Dejean-t, Franciaország nagykövetét és átnyújtotta nekik a szovjet kor­mány jegyzékét. A jegyzék rámutat, hogy az Egyesült Államok egyálta­lán nem tanúsít érdeklődést a közel­és közép-keleti feszültség enyhítése iránt," szemlátomást a jövőben is az úgynevezett erőpolitikát akarja foly­tatni a Közel- és a Közép-Keleten és e tekintetben az amerikai olajmono­póliumok érdekeihez, valamint hadá­szati megfontolásokhoz igazodik. Az Egyesült Államok kormánya eluta­sítja a szovjet kormánynak ezt a ja­vaslatát, hogy ítéljék el az erő alkal­mazását, s kijelenti: az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmá­nya kimondja azt az elvét, amely szerint a nemzetközi vitás kérdések megoldásában erőt alkalmazni nem szabad, s ezért állítólag nincs szük­ség arra, hogy e kérdésről külön nyi­latkozatot tegyenek. De közismert tény: az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének alapokmánya nem akadá­lyozta meg például azt, hogy Anglia és Franciaország Izraellel együtt fegyveres támadást intézzen Egyip­tom ellen, sem azt, hogy az Egyesült Államok kormánya a 6. amerikai ha­jóhad felhasználásával fiolíatünte- tést rendezzen a Jordániában történt események kapcsán, és így nyíltan az erő alkalmazásával, fenyegetéshez folyamodjék. Az »Eisenhower-dokt- rina« nyíltan számol azzal a lehető­séggel, hogy a Közel- és Közép-Ke­let országai ellen amerikai fegyveres erőket használnak fel. Az e területen fekvő országok bel­ügyeibe való beavatkozásnak a po­litikája már eddig is a helyzet foko­zott kiélesedésére vezetett. Erről ta­núskodik egyebek közt a nemrég Szíriában leleplezett kormányellenes összeesküvés, amelynek szervezői amerikai hivatalos személyiségek voltak. Az angol kormány sem terjesztett elő semmiféle konkrét javaslatot, amely a közel- és közép-keleti hely­zet normalizálására vezethetne, ez­zel szemben most újra —- ezúttal Ománban és Jemenben — a katonai erő alkalmazásához folyamodott. Az angol fegyveres beavatkozás Omán­ban, amelynek függetlenségét Ang­lia szerződésben ismerte el, a durva erőszak megnyilatkozása. Az angol kormány az Egyesült Nemzetek Szer­vezete alapokmányában előírt köte­lezettségeinek megszegésével tovább­ra is erőt alkalmaz annak a nép; mozgalomnak elnyomására, amely Oman függetlenségének helyreállítá­sára irányul. Az angol kormány ki akar térni az Oman ellen intézett jogtalan támadás felelőssége alól, s meg akarja akadályozni, hogy ezt az agressziót az ENSZ szerveiben tár­gyalják. Ezért ellenezte e kérdésnek a Biztonsági Tanácsban való meg­vitatását. Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország most fokozza az ideg­háborút Szíria ellen és újabb közös, a Szíriái Köztársaság ellen irányuló lépésekre készül. A szovjet kormány aggódik a kö­zel- és közép-keleti feszült helyzet miatt s úgy véli, hogy e feszültség­nek, legfőbb forrása az az erőpoliti­ka, amelyet ebben az övezetben Ang­lia, az Egyesült Államok és Francia- ország folytat. Nem lehet hallgatással mellőzni azokat a legutóbbi időben megjelent sajtóközleményeket sem, amelyek szerint Franciaország az arab orszá­gok ellen irányuló szövetségre akar lépni Izraellel. E szövetségnek leg­elsősorban katonai kihatása volna, s felbátorítaná az izraeli uralkodó kö­röknek az arab országokkal szemben leginkább ellenséges érzületű ele­meit, s így minden bizonnyal a kö­zel- és közép-keleti helyzet további rosszabbodására vezetne. A szovjet kormány végül kijelenti: meg kell akadályozni a konfliktuso­kat a. Közel- és Közép-Keleten, s ezért szükséges, hogy a négy nagy­hatalom első lépésként nyilatkozatot tegyen: nem alkalmaz erőt a közel­és közép-keleti rendezetlen kérdések megoldására és nem avatkozik e te­rület országainak belügyeibe. Értelmiségiek tiltakoznak az ötös bizottság jelentése ellen

Next

/
Thumbnails
Contents