Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-05 / 207. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap LEVÉLVÁLTÁS A SZOVJET— NÉMET KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG KÖZÖTT FÉNYTÖRÉS A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA vii.lr.iRAi AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | XIV. évfolyam, 207. szám. ARA 50 FILLÉR Csütörtök, 1957. szeptember 5. | BIZALMAT ÉRDEMELNEK SOMOGY NÉPE TILTAKOZIK A 75-ik export vagont búcsúztatták j a Nagyatádi Konzervgyárban A Háromfai Állami Gazdaság dol­gozói a következő tartalmú táviratot adták fel Dag Hammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárának, Andersonnak, az ötös bizottság elnökének és Horváth Imre elvtársnak, a Magyar Népköz- társaság külügyminiszterének: »•A leghatározottabban vissza­utasítjuk az ENSZ különbizottsága által kiagyalt, rágalmakból össze­tákolt jelentés napirendre tűzését. Úgy véljük, hogy az EJNSZ beavat­kozása nélkül, magunk is el tud­jak intézni hazánk ügyeit a forra­dalmi munkás-paraszt kormány vezetésével. Tiltakozunk a Szovjet­unióra szórt rágalmak ellen, mert mi barátságban kívánunk élni a szocialista népekkel, s meg akar­juk teremteni a becsületes embe­rek legszebb álmát: a tartós és végleges békét.« A Somogy megyei földművesszö­vetkezetek aktíva-ülésükön emelték fe,l tiltakozó szavukat az ENSZ nem­zetközi jogba ütköző szándékai ellen: »Felháborodással vettük tudo­másul, hogy a mi belső ügyünket, a hazaárulók, az országunk hatá­rán túllévők, akik éppen az ellen- forradalomban való részvételük miatt voltak kénytelenek elhagyni az országot, hamis tanúvallomá­sukon alapuló, az ENSZ úgyneve­zett ötös bizottsága jelentése alap­ján, a közgyűlés napirendjére akarják tűzni. Ez ellen, a népünk belügyeibe való durva beavatkozás ellen a magunk és a megye 88 ezer fős tagsága nevében is tilta­kozunk.« 9 A Nagybereki Állami Gazdaság dolgozói közül több mint nyolcszá- zan írták alá azt a tiltakozó távira­tot, melyben kifejezik a nép álla­mához való ragaszkodásukat:, »Magyarország legbelsőbb ügyei­be éppen az ENSZ alapokmányába foglaltak miatt nem gyakorolhat befolyást a hamis adatokon ala­puló különbizottsági jelentés. Biz­tosak vagyunk abban, hogy min­denféle külső, imperialista, rossz­indulatú segítség nélkül önmagunk erejéből fel tudjuk építeni hazán­kat, s meg is tudjuk azt védeni. Ezért az ENSZ inkább foglalkoz­hatna az algériai és omani agresz- szió kérdésével.« A Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat dolgozói ezeket írják: »Az ENSZ ötös bizottsága Király Béla, Kéthly Anna és hasonló po­litikai beállítottságú, disszidált ál­hazafiak információi alapján olyan jelentést készített, mely sze­rint az 1956 októberi esemény nem ellenforradalom, hanem a magyar nép spontán nemzeti érzéséből fa­kadó felkelése volt. Bennünket viszont a tragikus tények, hazafiak kiontott vére, akasztott honfitár­sak ijesztő képe, a létbizonytalan­ság, s az erkölcsi romlás győztek meg arról, hogy hazánkban októ­ber 23 és november 4 között a legvéresebb ellenforradalom nap­jait éltük. Mi, nyomdaipari dolgo­zók, akik szemtanúi voltunk azj ellenforradalom kialakulásának, tudjuk, hogy a Szovjetunió fegy­veres segítsége az ellenforradalom leverésében népünket igen nagy szenvedésektől mentette meg. Ezért lépünk továbbra is határozott lép­tekkel előre a szocializmus építésé­nek útján és nincs olyan erő, sem politika, amely szembeállíthatna minket a szocialista világtáborra], melynek vezetője a szocialista Szovjetunió és a népi Kína. Mivel az ENSZ szóbanforgó bizottságát a magyar kormány — mely az or­szág dolgozóinak bizalmát élvezi — nem kérte fel semmiféle vizs­gáló tevékenység lefolytatására, ezért tiltakozunk az ENSZ minden olyan irányú törekvése ellen, amely a magyar nép belügyeibe való beavatkozást jelenti«. A Somogy megyei Rendőrfőkapi­tányság dolgozói a Külügyminiszté­rium sajtóosztályának küldött leve­lükben a következőket írják: »A magyar kérdés napirendre tűzése nem szolgálja az ENSZ cél­kitűzését: az egyetemes világbé­ke ügvét. Csupán eszköz akar len­ni az imperialista tábor részéről, hogy fontosabb kérdésekről, az al­gériai és omani agresszió kérdé­seiről terelje el a figyelmet. Az úgynevezett magyar kérdést a dol­gozó magyar nép már régen eldön­tötte. Az érvényben lévő varsói szerződés alapján a Szovjetunió segítségével levertük az ellenforra­dalmi bandákat, megteremtettük a békés építő munka feltételeit. Tanultunk 1956 októberéből, s le­vonva a következtetéseket, többé nem akarunk októbert. Ezt az el­lenforradalom óta eltelt időszak politikai és gazdasági eredményei igazolják.« A Magyar Rádió és Televízió több mint száz dolgozója, akik 1956. ok­tóber 23-a délutánján és éjszakáján a Rádió épületében tartózkodtak, til­takozó nyilatkozatot adtak ki az ENSZ ötös bizottsága jelentésének második fejezet 56. pontjában a ma­gyar rádiónál 1956. október 23-án történt eseményeket elferdítő valót­lanságok ellen. Tiltakozásukban pontról pontra megcáfolják a jelen­tés ismeretlen tanúinak hamis ada­tait. Mint szemtanúk és részvevők feltárják a való tényeket, majd nyi­latkozatukban a következőket mond­ják: »Mi személyes tapasztalataink alapján győződtünk meg arról, hogy a jelentésnek a Rádióra vonatkozó része valótlan állítások tömege, de a Magyar Rádió és Televízió dolgo­zóinak a jelentés egészéről is ez a véleménye. Tudjuk, hogy az impe­rialista hatalmaknak szükségük van arra a hazug állításra, hogy a »spon-. tán békés« tüntetést a »népharag« változtatta fegyveres felkeléssé, mert a Rádió védői a »védtelen« tömegre lőttek. Ezzel a hazugsággal akarják leplezni azt a tényt, hogy kémeik, provokátoraik titkos, szervezett fegyveres csoportjaik, uszító sajtó­juk és rádiójuk útján már jóval ok­A Nagyatádi Konzervgyár ké­szítményeinek híre már régen túl­jutott hazánk határain. Az elmúlt esztendőkben rendszeresen exportál­ták a nagyatádi konzerveket Európa különböző államaiba. Ebben az év­ben még hatványozottabb mérték­ben megnövekedett a külföldi keres­let a Nagyatádi Konzervgyárban ké­szített gyártmányok iránt. Jellemzi ezt, hogy amíg 1956-ban például 25 vagon konzervet exportált a gyár, addig ebben az esztendőben előre­láthatólag megnégyszereződik az ex­port. tóber 23-a előtt beavatkoztak hazánk bjelügyeibe és itthoni cinkosaikkal karöltve tervszerűen, tudatosan ké­szítették elő az ellenforradalmat. Most az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét használják fel arra, hogy ezt a bűnöket újabb ellenséges cselekedet­tel: az úgynevezett »magyar ügy« napirendre tűzésével leplezzék és tetézzék. Az ENSZ-jelentés szerkesztőinek, a száznyolc névtelen tanúnak és a há­rom megnevezett hazaáruló szöke­vénynek a hazugságai külföldön sok becsületes embert vezethetnek fél­re, mert ők nem voltak szenvedő ta­núi a véres ellenforradalmi táma­dásnak. Minket azonban nem tudnak félrevezetni. Mi magunknak hiszünk, annak, amit átéltünk, amit két sze­münkkel láttunk és látunk. Ezért tiltakozunk az egész dolgozó magyar néppel ■ együtt a valótlan ál­lítások gyűjteménye, az Egyesült Nemzetek Szervezete ötös bizottsá­gának az úgynevezett »magyar ügy­ről« készített jelentése ellen. Felemeljük szavunkat a magyar belügyekbe való durva és felelőtlen beavatkozás, az imperialista, béke­ellenes célokat szolgáló »vita«, az ENSZ rendkívüli közgyűlése ellen«. tatták« ünnepélyes keretek között az üzem dolgozói a 75. vagon ex­port konzervet, amely a Német De­mokratikus Köztársaságba indult el Nagyatádról. Horváth Miklós, a Nagyatádi Kon­zervgyár kereskedelmi osztályának vezetője, beszélgetésünk során el­mondotta, hogy az exporttermelés értéke elérte a 8 millió forintot. Ter­mészetesen ez nem érinti a belföldi szükségletet. A gyár az idei jó ter­méseredmények segítségével ugyan­is tovább fokozta teljesítményét, s a mefgnövekedett külföldi igények mellett minden hazai szükségletet ki tud elégíteni. — Külön öröm számunkra, hogy ebben az esztendőben jóformán nem is volt minőségi kifogás gyártmá­nyainkkal szemben. Ez azt bizonyít­ja, hogy valamennyi dolgozó be­csülettel helyt állt a munka front­ján, de mégis külön dicséret illeti Vojkovics István ígyártásvezetőt, Pa- czek Mihály laboratóriumvezetőt és munkatársait, akiknek körültekintő munkája elősegítette azt, hogy ne- esate mennyiségileg, hanem minőség tekintetében is javuljanak készítmé­nyeink — fejezte be szavait a keres­kedelmi osztály vezetője. A 75. exportvagon indítása alkal­mával a gyár megköszönte Páva Istvánná. Korbach Gyuláné.és Kin­cses Józsefné exportcsomagolók munkáját, akik szintén hozzájárul­tak ahhoz, hogy külföldön is egyre keresettebbek lettek a Nagyatádi Konzervgyár készítményei. Tüntetnek a parasztok Olaszországban Róma (TANJUG). Az olaszországi Lecce tartomány két községében ösz- szeütközésre került sor a rendőrség és több ezer paraszt között. A pa­rasztok a szőlő alacsony felvásárlá­si ára miatt tüntettek. A minap rakták meg és »búcsúz­n Magyar Rádió és Televízió dolgozói tiltakoznak az ENSZ ötös bizottsága jelentésében közölt valótlanságok ellen Jegyzetek szövetkezetekből MEGÉRI A MARHAHÍZLALÁS Amikor — februárban — létrejött az Uj Élet tsz Patosfán, sokan le­gyintettek egyet a faluban, mondván: »Úgysem élnek meg azok — már­mint a szövetkezet tagjai — a maguk kenyerén.« Azóta természetesen alábbhagyott a becsmérelés. Ebben különösen a marhahízlalásnak van része. Tavasszal ugyanis — mivel kö­zös szarvasmarhaállományuk nem volt — sovány teheneket vásároltak állami hitelen az Uj Élet tagjai. Mel­léjük álltak, s etették őket a hús­szaporító zöldtakarmánnyal. Nemrég aztán eladtak belőlük tizenhetet, 83 ezerért. Csak úgy rengett a hús mindahányon, a hat darab másod, a tíz darab első osztályún, meg az ex­trém minőségűn is. Mit hozott a kö- zösnék ez a hízlalási akció? Huszon- négy és félezer forint tiszta hasznot. Ha az egyéniek elmennek daráltatni a szövetkezet majorjába és benéz­nek az istállóba, ma sem üres falak merednek rájuk. Van itt most is hu­szonkét szarvas.iószág, többnyire páréves üsző. Hizlalják őket, a szecs­kázott zöld és száraz lóherét vasta­gon megszórják n°kik darával. Egy hónapon belül ezen is túlad a tsz. Jó lenne, ha addig megnéznék a szakemberek, melyik üsző való vá­góhídra, merthogy nem mind a huszonkettő, azt a laikus is megálla­píthatja. Az ezresek fokozták a tagok híz­lalási kedvét. Legutóbbi közgyűlésü-, kön el is határozták: vesznek még legkevesebb tizenöt sovány marhát. Németh György elmondta: nemrégi­ben látott Szulokon két eladó szar­vasmarhát, 6 300 forintba kerülné­nek — erős csontozató mmdragyik, sok hús fér rájuk. A tsz-ben pedig van mit adni nekik. Abrakot keres a daráló, s szálasitakarmány is ter­mett szépen, (halálos vétek lenne kilencven forintért elprédáloi a ló- ' hereszéna mázsáját), s a villanymo- tor-hajtotta szecskavágó sokat segít az állatok kosztjának előkészítésé­ben. Zöldsiló — ez kellene az őszi hiz­laláshoz, de nincs. Nekivaló azonban akad. Ott van az a négy holdas ku­koricaparcella, amit felvert a gaz, mert nem bírtak a kapálással, . le kell kaszálni és besilózni, így el­tűnik ez a szégyenfolt. Aztán majd csak jön a cukorgyártól szelet és melasz is. Úgy hírlik, hogy a falu másik szövetkezete, a Búzakalász is siető- sebbre vette lépteit: az eddig legelőn tartott, hizlalni való marháikat rö­videsen közös istállóban helyezik el. Mert ha másban nemi is, de a mar- hahízlalásban van mit behozniuk, ha az Uj Élet nyomába akarnak lépni. Mindennapos apróságok Nem tudom, a pipa parazsától, vagy valami mástól fogott-e tüzet a száraz kéve, de megesett, hogy Ki­gyulladt és elégett Faragó István öreglaki gazda gabonával rakott ko­csija. Szekér nélkül pedig ilyen nagy dodlogidőben egy percig sem lehet meg a parasztember. Félretett pén­ze nem volt, hogy újat «sináltasson, de ha lett volna is rávalója, akkor is csak későn készült volna el a kocsi. Nagy gondban főtt a feje Fa­ragó gazdának, míg végül is kitervel­te: a szomszédos somogyvári Sza­badsághoz fordul segítségért. Úgy is tett. Ott gyorsan összeállítottak ne­ki a tartalék darabokból egy kocsit, azzal dolgozik a mai napig is. Majd a terménybetakarításban visszahá­lálja a szövetkezetnek a jókor jött segítséget. így csinál Musza Lajos, Gyurákovics József és még több .so­mogyvári egyéni gazda is, akik ve­tőgépet, vagy lógereblyét kaptak kölcsön a szövetkezettől. * * * Miközben terelgette a Szabadság juhnyáját Raboczki Imre, egyre azon töprengett: honnan teremti elő a házvételhez a még hiányzó tízezer forintot. Az csak természetes, hogy saját tsz-éhez folyamodott, s az pe­dig még természetesebb, hogy meg­kapta a kért összeget (mert volt mi­ből). Azóta megelégedett életet él a maga hajlékában, s a kölcsön egy részét már visszafizette, A többit pedig lefogják zárszámadáskor a ré­szesedésből. Persze, jut azért másra is az osztalékból, hiszen eddig telje­sített munkaegységei csaknem 13 700 forintot érnek. * * * Az idén a dinnyetermeléssel is megpróbálkoztak a somogyvári Sza­badságban. Aggódva lesték, hogyan nőnek a gömbölyű példányok. Szigo­rúan figyelmeztették a tagokat, . ne bántsa senki a dinnyét, hadd lássák, megvalija-e ezt a földet. Két kis­lány azonban megszegte a tilalmat. Meg kell hagyni, kemény büntetés­ben részesültek miatta: nyolcvan­nyolcvan forint értékű, munkaegy­séget vontak le mindegyiküktől. Ez­zel meg is szűnt a lopás a szövet­kezetben. De talán mértékletesebb bírságolással is elérhették volna ugyanezt a célt!?... * * * Gyurina Pali motoron jár, mióta a Szabadság Tsz-ben van. íme, en­nek rövid magyarázata: Az ősszel járt le katonaideje. Ä honvédségnél olyannyira megszeret­te a gépeket, hogy leszerelése után nem akart apja nyolc holdjában gör­nyedni. Kész örömest ment hát a szö­vetkezetbe, amikor hívták a Zetorra. Am a falutól messze esik a tsz-ma- jorja, sokat kell odáig lépegetni A gépre szokott fiatalember hamar be- leúnt a gyaloglásba. 1200 forintot kapott a tsz-ben májusban, s vett ““v kerékpárt Később ez sem elé­gítette ki igényeit, nem motorosnak találták ki a pedál-taposást. Kínál­kozott egy jó vásárlási alkalom: el­adó százhuszonötös Csepelre akadt. Meg is vette azon a hatezer forinton, amit a termelőszövetkezet előlegezett neki. Pali most nappal a szövetkezet Zetorján ül, este, reggel pedig saját Csepel motorján száguld. Elvégre a technika rohamos fejlődésének szá­zadát éljük. Meg aztán szövetkezeti agitációnak sem rossz ez a motori- zálódás. * * * Országh Jánosról azt tartják: el sem lehetne kergetni a szövetkezet­ből. — Hét év óta szövetkezeti kenye­ret eszem — mondja. — Nekem meg­felel ez a sors, hiszen most nem di­rigál az uraság, mint 28 évi cselé- deskedésem ideje alatt. Hatvan éves létére az idén három­százharminc egységet pásztorkodott össze a tehenek mellett. Megkapja rá az egységenkénti öt kiló kenyér- gabonát — már ez is felülmúlja az egykori 16 mázsás konvenciót. Más egyébnek sem kell hiányát éreznie. Pedig hosszabbak az éjszakái, mint a cseléd időben, mert akkor bizony hajnali háromkor már talpra pa­rancsolt a kongatás. Most, ha töb­bet dolgozik, nagyobb a részesedése is. öregségére már bizton számíthat a nyugdíjra, mert volt nincstelenek sorsát több mint egy évtized óta már nem az uraságok igazgatják. * * * Még néhány dolgot feljegyeztünk a somogyvári Szabadságban. Amíg egyénileg művelte nyolc holdját Ful- lér József, addig csak két hízónak volt elegendő az abrakterroése. Ta­valy aztán négy sertést hizlalt a háztájiban. Hármat eladott belőlük, a kapott pénzt a család magára költhette. Horváth István a szövetkezet tő­szomszédságában lakik. Ha jól fi­gyel majd, megláthatja, hogy a szö­vetkezeti tagok jóval több gabonát visznek haza, mint amennyi az ő padlását . nyomja. Neki ugyanis a tizenkét mázsa búzából kell vetnie is és negyedmagával megélnie is. Szorgalmas embernek ismerték á' Szabadságban, s esküsznek rá, hogy ő, meg a felesége biztosan dolgozott volna a közösben négyszáz egység­nyit. Ezért pedig ' csupán kenyérga­bonából húsz métermázsát mérné­nek ki részére. Egy lépcsőfokkal lejjebb Látszólag nem is illik ebbe a hír­csokorba, amit ideírunk. Hiszen nem mostani, hanem egy régi szövetke­zeti tagról, illetve elnökről van szó: Gulyás Lászlónak hívják, Nemesdé- den lakik, s huszonöt holdat művel meg családjával együtt. Az ellenforradalom szétrebbentet- te a másfél éves Május 1. Tsz-t. így került vissza Gulyás László is az egyéni sorba. Mindent az állat- tenyésztésre tett fel. Két lovat, hat szarvasmarhát — köztük három fe­jőstehenet —, aztán egy malacos disznót, és hét süldőt mondhat ma­gáénak. Egyetlen zokszó sem hagy­ja el száját, amíg beszélgetünk. Mé­gis azt mondja: a tsz-bem kevesebb volt az ötvenhárom család gondja, mint most az egyetlené, a saját családjuké. Persze, az indulás sok üggyel-bajjal járt. de másfél év alatt kezdett rendes kerékvágásba zök­kenni a közös gazdálkodás szekere. — Megpróbálná-e újra elölről? — kérdem tőle. Kétkedéssel vegyes ha­tározottság csendül ki szavaiból: — Többre vinnénk közösen, mint egyé­nileg. De a termelőszövetkezetnek még nincs meg a talaja a, falu pa­rasztjaiban. Inkább valami alacso* nyabb típusú szövetkezés létrehozá­sára kellene módot találnunk. Pél­dául csoportban termelnénk do­hányt, burgonyát, vagy felújítanánk a kivénhedt szőlőtőkéket — mondja. Ennek nincs semmi akadálya. Nos, rajta hát, vágjanak neki! Kutas József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents