Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-29 / 228. szám

Vasárnap, 1957. szeptember 29. SOMOGYI NÉPLAP 3 Az út, amelyen haladni kell Egymásután alakulnak megyénk­ben a KISZ-szervezetek. Üzemek, községek, termelőszövetkezetek, isko­lák fiatalsága bontja ki a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség zászlaját. S a legtöbb szervezetnél az alakulás­nál jelentkezik a gond: merre, ho­gyan, melyik legyen az az út, ame­lyen haladnak, hogy erősödjön szer­vezetük és meg tudják nyerni a kí­vülálló, becsületes fiatalokat. Ilyen és még egyéb gondok jelentkeztek a Kaposvári Leánygimnáziumnál is, aíhol néhány napja 16 taggal megala­kult a KISZ-szervezet. Gondolkodásra nevelni a fiatalokat Nehéz egy KISZ-szervezet, s külö­nösen egy iskolai KISZ-szervezet fel­adatait meghatározni. A problémák iskolánként változnak és azokat leg­jobban azok látják, akik ott élnek, akik mindennap hallj ák a tanulók vitáit. Az ellenforradalom tanulsága arra figyelmeztet bennünket, hogy nevel­jük gondolkodó, hazájukat ^ forrón szerető emberekké ifjúságunkat. Igaz, eddig is folyt ilyenirányú ne­velés, de hogy ez mennyire felületes volt, azt 1956 októbere mutatta meg. Azok a munkás- és parasztfiatalok, akiknek éppen a proletariátus dikta­túrája nyitotta meg a felsőbb iskolák kapuit, együtt tüntettek azokkal, akik a rendszer megdöntésére, régi, kiváltságos jogaik visszaállítására törekedtek. S ezek a munkás- és pa­rasztfiatalok, amikor részt vettek a szobrok döntögetésében, a vörös csil­lagok leverésében, elkészítettéli de­mokratikusnak vélt követeléseiket, nem látták, hogy azokat támogatják, akik a múltban kizárták őket az is­kolából, s akiknek legfőbb vágyuk, hogy újra eltávolítsák onnan. Nem igaz az, hogy minden fiatal szembefordult a népi hatalommal, s az sem igaz, hogy a Kaposvári Le­ánygimnázium tanulói 1956 decem­berében, amikor tüntettek, vagy ami­kor két napon keresztül nem tanul­tak, akkor a munkás-paraszt kor­mány, vagy éppen a proletárdiktatú­ra ellen törtek. Azért tették ezt, mert úgy látták, hogy »ez a kötelességük«, mert a munkásság egy része is sztráj­kolt. Sokáig folyt a vita a leánygimná­ziumban és különösen a kollégium­ban lakók között, hogy októberben forradalom, vagy ellenforradalom volt-e. Mindez már tisztázódott, egy­séges álláspont van a diákok között, de van még a KISZ-szervezetnek is tennivalója. Segítenie kell abban, hogy gondolkodó emberek legyenek fiataljaink, hogy a gimnáziumban lévő munkások, parasztok gyermekei soha ne felejtsék el 1956 októberét, ne felejtsék el azt, hogy a proletax'iá- tus diktatúrájának köszönhetik, hogy majdan tanárok, orvosok vagy mér­nökök. lehetnek. Két veszély, ami ellen harcolni kell Az egyik: túl sokan jelentkeznek a negyedikesekből a KISZ-szervezetbe. Elterjedt az iskolában — ha nem is mondják —, hogy a továbbtanulásnál figyelembe veszik a KISZ-tagságot. Eddig a KISZ-tagok közül 9 negye­dikes, 7 pedig harmadikos, de már igen sokan jelezték a negyedikből, hogy kérik majd felvételüket. A KISZ vezetői mondják ki nyíltan: arra nincs semmi szükség, hogy va­laki csak azért lépjen be, mert így akarja biztosítani, hogy továbbtanu­lásra javasolják. Az, hogy valaki tagja a KISZ-nek, még nem jelent biztosítékot a továbbtanulásra. Egye­düli biztosíték a szorgalom, a jó ta­nulmányi eredmény és a példás ma­gatartás. Néhányan tartózkodnál? a KISZ- től. Amikor egyiküktől megkérdez­ték, hogy miért nem lép be, így vá­laszolt: — Várok októberig, megvá­rom, hogy mi lesz, aztán majd belé­pek. Persze, ez nem azt jelenti, hegy a leánygimnázium tanulói azt vár­ják, hogy újra ellenforradalom le­gyen. Mégis az ilyen nézet ellen har­colni kell. Harcolni, nehogy az ilyen »■várakozás« elterelje a figyelmet a tanulók legfontosabb feladatáról, a tanulásról. A tanárok munkájáról Amikor májusban szervezni kezd­ték az iskolák köze" KlSZ-szerveze- tét, a tanárok nagy része bizony_ csak a vállát vonogatta. Nem akadályoz­ták, de nem is segítették a KISZ munkáját. Most megváltozott a hely­zet. A leánygimnázium tanári kara is helyesléssel fogadta a KISZ meg­alakulását. Az ifjúsági akadémia hallgatóinak szervezésében maguk a tanárok :s részt vettek. Ennek ered­ménye, hogy eddig mór 81 fiatal je­lentkezett az ifjúsági akadémiára Beszélgettünk dr. Bellyei László­val, az iskola igazgatójával. Elmon­dotta, hogy ő is helyesnek tartja a KISZ megalakulását, s amivel lehet, segítik is munkáját. Hogy a KISZ- szervezet vezetését növeljék az is­kolában, ennek érdekében létrehoz­zák az osztályok vezetőségeit, ame­lyekben a KISZ-tagok is helyet kap­nak. Helyes ötletek, tervek A KISZ-szervezet vezetősége most azon fáradozik, hogy kialakítsák a szervezeti életet. Elkészítették a KISZ faliújságját, amelyen keresz­tül tájékoztatják a tanulókat a KISZ- ben történtekről. Tánccsoportot és kultúrcsoportot is szerveznek. Né- b:’' nap múlva tartanak egy VIT b ■ ámolót, ahol Kiss Anna Mária VIT-.ü’dött tart majd beszámolót tanul a inak moszkvai élményei­ről. Te: «zik azt is, hogy a kollégi­umban különböző, az ifjúságot érdek­lő kérdésekről vitákat rendeznek, amelyek vezetésére tanáraikat leérik fel. A tervek helyesek. Ne feledkezze­nek meg azonban arról sem, hogy példamutatásra neveljék a KISZ-ta- gokat. Mutassanak példát a tanulás­ban és a fegyelem betartásában is. Mert ezen a téren i.s alvad tennivaló. A kollégium lakói pl. gyakran nem tartják be az engedélyezett ki mara­dási időt. Előfordul az is, hogy a ta­nulók nem fogadnak szót a tanárok­nak. Neveljék a KISZ-tagokat az idő­sebbek tiszteletére, de neveljék erre a KISZ-en kívülállókat is. Az iskola igazgatója tájékoztatott bennünket arról, hogy létrehe zzák a gimnázi­umban az önképzőköröket. Ott lehe­tőség nyílik arra, hogy képezzék ma­gukat, fejlesszék tudásukat. Itt is mutassanak példát a KISZ-fiatalok. E feladatok megvalósítása mellett ne feledkezzenek meg a KISZ erősítésé­ről sem. Vonják be a KISZ-be az őszintén dolgozni akaró fiatalokat, s a gimnázium fiatal tanárait is. Ez az az út, amelyen haladni kell a leánygimnázium KlSZ-szervezeté- nek. Feladatúit, hogy segítsenek a gondolkodó, hazájukat őszintén sze­rető, fegyelmezett, a tanulásban és az öregek tiszteletében példát mu­tató fiatalok nevelésében. S zalai László. Szovjet és kínai építészmérnökök most készítik a Kínai Népköztársa­ság új moszkvai nagykövetségi épü­letének terveit. A hétemeletes rep­rezentatív külsejű épület hatalmas, ezer személy befogadására alkalmas fogadóteremmel is rendelkezik majd. Ezen kívül több lakosztályt foglal magában diplomaták és vendégek részére. Az épület udvarában kisebb sporttelepet is létesítenek. Az épít­kezést hamarosan megkezdik. Az új palotát előreláthatólag 1959 őszén adják át . rendeltetésének. * * * Az egyik sangháji kórház orvosai­nak sikerült mesterséges (mechani­kus) vesét előállítani. Az állatokon Néhány gondolat a pártoktatásról A pártoktatásról szóló határozat kimondja: a pártoktatás fő feladata, hogy harcoljon az ellenforradalmi ideológia és a revizionizmus ellen, és ugyanakkor fordítson figyelmet a dogmatizmus, a szektás nézetek leküzdésére is. A merev, túlságosan kötött sze­mináriumi módszer helyett az elő­adásokat és az önálló tanulást tet­tük a pártoktatás alapformájává. Az önálló tanulás témakörei a kö­vetkezők: politikai gazdaságtan, fi­lozófia és a magyar munkásmozga­lom története. Az önálló tanulás mindhárom témakörét az elmúlt években az úgynevezett szakosított tanfolyamokon tanítottuk. Szép számmal jelentkeztek ön­álló tanulónak párt-, állami- és tár­sadalmi funkcionáriusok, gazdasági vezetők, párttagok és pártonkívü- liek egyaránt. Ez dicséretes dolog. Ámde hiba az, hogy elég sok he­lyen olyan hallgatók is jelentkez­tek önálló tanulásra, akik nem fe­lelnek meg a követelményeknek. A politikai gazdaságtan, filozófia és a magyar munkásmozgalom történe­tét tanulmányozó hallgatók száma mintegy kétszeresére, háromszoro­sára emelkedett a tavalyival szem­ben. Mit kell tenni a hibák megszün­tetése érdekében? Csökkenteni leli az önálló tanulók számát. Ezt a munkát járási (városi) pártbizott­ságaink a legfigyelmesebben körül­tekintéssel végezzék el. Azokat a hallgatókat, akik nem ütik meg a kívánt színvonalat, irányítsák a marxizmus—ieninizmus kérdései tanfolyamára. Önállóan csak azok az elvtársak tanuljanak, akik meg­felelő általános műveltséggel ren­delkeznek, ismerik a marxizmus— Ieninizmus alapvető elveit; az illető témakörben már van bizonyos jár­tasságuk és képesek arra, hogy a klasszikus műveket is önállóan ta­nulmányozzák. Pártbizottságaink küzdjenek a »Marxizmus—Ieninizmus kérdései« tanfolyamait lebecsülő nézetek el­len. E tanulási forma nem tömeg­tanfolyam, és színvonala magasabb, mint az elmúlt években szervezett »Marxizmus—Ieninizmus alapjai« tanfolyamoké. Elég sokan úgy képzelik el, hogy önálló tanfolyam munkáját, mint az elmúlt években a szakosított tanfo­lyamokét. Az ilyen nézet helytelen. Alapvető különbség \an a két tan­folyam között. Az önálló tanulás irányítása, el­lenőrzése és segítése a Megyei Párt- bizottság hatáskörébe tartozik. Az önálló tanulók segítésére a Megyei Párt-végrehajtó Bizottság egyete­met, vagy pártfőiskolát végző konzultánsokat jelölt ki. Egy kon­zultánshoz általában nyolc-tizenkét tanuló tartozik. Minden önállóan tanuló elvtárs egyéni tanulási tervet készít a köz­pontilag kiadott tematika és iroda­lomjegyzék alapján. Az elkészített tanulási terveket a konzultánsok hagy ják jóvá. A tanulás megkezdése után a kon­zultánsok kb. négy-hat hetenként, de rendszeresen meghatározott idő­ben ellenőrzik és segítik a tanulási terv végrehajtását. Tapasztalataikat rendszeresen közük a megyei párt- bizottság ágit. prop. osztályával. Szemináriumok, vagy konferen­ciaszerű megbeszélések nem lesz­nek az önálló tanulók számára. A megyei pártbizottság elsősorban a konzultánsokon keresztül segíti, el­lenőrzi az önálló tanulók munká­ját. Szükség esetén csoportos kon­zultációit, kisegítő előadások tartá­sára is sor kerülhet. Hírek a népi Kínából végzett számos kísérlet bebizonyí­totta e találmány használhatóságát. Abban az esetben, ha a szervezet megbetegedik, s a vesék nem tudják betölteni funkciójukat, a mestersé­ges vesék ideiglenesen helyettesíthe­tik. A mesterséges vesék ugyan úgy, mint a mesterséges szív vagy tüdő, a világ legújabb orvosi műszerei kö­zé tartoznak. * * * A kínai közlekedésügyi miniszté­rium általános tervezési osztálya el­készült a Csinghaj—Tibet-vasút to­pográfiai térképével. Ez lesz a világ legmagasabb vasútvonala. Az ideiglenes vonal 2000 méter ma­gasra fut fel — az olajban gazdag Csajdam medence déli csücskétől a tibeti fennsíkon a Kunlun hegységre. Az első hegyszoros, amelyen átha­lad, 4800 méterrel magasabban fek­szik a tenger színe felett. Az útvonal hat vízválasztón megy / át a tibeti fennsíkon, mielőtt a lhasz- szai végállomásra ér. A legmagasabb vízválasztót, az 5000 méteres Tangla- szirtet alagúttal szelik át. A napokban befejezték a terep­szemlét a repülőgépről készült első topográfiai felvételek alapján. A vasútvonal 1250 km hosszú lesz és csaknem párhuzamosan fut majd a Csjnghaj—Tibet országúttal. A (Z>ÉKEVONAT UTASA VOLTAM... ÜTÍJEGYZETEK A SZOVJETUNIÓBÓL A Békevonat utasa voltam ... Hat napra feltárult előttem a megvaló­sult szocializmus országa és embe­reinek lelke, az a forró baráti szív, amelyet megismerni a legjobban kí­vántam és amelynek melegéből any- nyit kaptam, amennyi egy életre i.s elég tud maradni annak, aki jól em­lékezik. Ha van csoda, mint ahogyan nincs, akkor ez a szovjet ember, a nép. Ezt a fő gondolatot hoztam magammal onnan.. Tárgyilagos akartam ma­radni, és óvatos, hogy érzékeim épek maradhassanak, hogy hű le­gyek az igazsághoz és a valódi ké­pet fessem, ne csak érzéseimet má­soljam az olvasónak. De ott nem lehet szenvedély nél­kül élni. Az emberek szenvedélye el kell, hogy ragadja a barátot. Érzé­keim és érzéseim kölcsönhatásban kellett hogy maradjanak, mert a lát­vány, az emberek gondolatai és ténykedése minduntalan kizökken­tettéit a hűvös figyelésből-'1 és részévé tettek valaminek, hatottak rám és alakítottak is, felemeltek, mint ahogy nemesek a tragédia, hanem a jó is megilleti az embert. Ezért nehezen nyúlok a tollhoz. Vissza tudom-e adni azt, amit lát­tam, éreztem, tapasztaltam? Félek, nem ... Hisz magam is annyi köny­vet, írást olvastam róluk, magam is azt mondogattam ott, hogy ezt látni kell mindenkinek, átélni, mert csak úgy igaz, csak úffy hiteles ... Mégis neki kell ülnöm. Kötelessé­gem megírni, amit tapasztaltam. Hozzá kell tennem valamit épülő barátságunkhoz, mindent, a világot, a jövőt átfogó nemes céljaink győ­zelméhez. Ha csak egy porszemet is, ha csak egy cserépdarabkát is, de maradandó és őszinte meggyőződé­semet az is magábarejtse. Az első... A szélesnyomtávú hálókocsiba át- szálíva, még az éjszaka megismer­kedtem Irina Vlaszovával, fiatal idegenvezetőnkkel. Kifaggattam: öt évig járt a külkereskedelmi főisko­lára, ez alatt tanult meg magyarul. Nyelvünket nehéznek, de érdekes­nek tartja. Apja textilmémök. ö ma­ga nagyon szeret utazgatni, táncolni, sportolni, olvasni. Igen választéko­sán beszél. Szemébe néz annak, aki­hez szól. Feltámad bennem a kíváncsiság: I— Mi volt élete eddigi legnagyobb élménye? — .kérdezem tőle. Kineveti magát. — Ó, hisz olyan fiatal vagyok még ... huszonkét éves. — De azért kutat emlékezetében. — Az ifjúsági találkozó Moszkvában. Ott is égy kolhozlátogatás a magyarokkal... Azt a fogadást soha nem felejtem el... Tudja, nagyon várták ott a magyarokat. Az elnök, amint megér­keztünk, meghívta a csoportot, egy csésze teára ... Elgondolhatja, mi vc-lt ott... A magyarok már nein bírták, a harmadik fogásnál sorra ki­dőltek, pedig aztán jött a java! Na, de nem ez volt az élményem, ha­nem a beszédek. Egy magyar, aki börtönben is ült tavaly októberben és egy szovjet ember, aki járt Magyarországon, mint katona, ö azt mondta: »Kívá­nom a kölcsönös látogatásokat és szeretném én is most látni a felsza­badult országot, de ne mint katonák találkozzunk ott. hanem testvéri lá­togatóik, béke idején.« Aztán ők ket­ten megcsókolták egymást. Hát ez nagyon szép volt. A búcsúzásnál az egész falu elkísérte a magyarokat és megajándékozták mindegyiket... Ez oly szép volt... S egy kicsit elábrándozott még ezen. Nem zavartam tovább. Szereti szüleit, hazáját. Heinét, Jack Londont, Puskint, Tolsztojt, So-, lohovot olvassa. Fiatal életének legnagyobb élmé­nye mégis a magyarok és a szovjet emberek találkozója volt, 1957 nya­rán, a világ összes fiataljainak is­merkedése alkalmával. A második... Ülünk ketten a reggelinél, Perbiró Adómmal, a Barcsi Fűrészüzem fő­könyvelőjével, akinek segítsége nél­kül nem tudnám ma mindezt meg­írni. Ö volt a tolmácsom, aki kincset ért ott, s altit közös ismerőseink rögtön szívükbe fogadtak. — Adam Pavlovics — mondogatták neki, s kérdeztek tőle rólam, rólunk. Ülünk az étkezőasztalnál, meg- igézve nézzük a Kárpátok nyúlvá­nyait, a tűhegyes fenyőket, a vad­zöld réteket, kis faházakat, a hagy­makupolás templomokat és a béké­sen legelésző fekete teheneket. Egyszer csak mellénk telepszik Aparcev elvtárs, az étkező vezetője. Belemelegszünk a politikába. Én kérdezgetek róluk. Ö felel. Hévvel, szenvedélyesen magyaráz. i— Önöknek nagyon sok áldozatot kellett eddig hozni — mondom ne­ki. — S kell ma is ... Az interkon­tinentális rakéta, az atomkutatások, a szocializmus erejének fokozása na­gyon sok anyagit követel... S önök vállalják ezt... — Igen, a nehézipar ... Mi nagyon jól tisztában vagyunk azzal, hogy ez mindennek az alapja, a továbbfejlő­désnek is ... Annak, hogy bástyái maradjunk a szocializmusnak. De mi vállaljuk ezt, hogy legyőzhetetlenek lehessünk... — Mindnyájan így gondolkoznak itt? — kérdezem. — Igen, mindnyájan... A szocia­lizmus jövőjéről van szó, hisz nem­csak egyedül vagyunk a világon ... Nem igaz? ... S ökölbeszorított kezével ütögeti az asztalt. Taglalja az imperializ­mus jelenlegi ténykedését. Mintegy alátámasztásul, később egy beszélgetésnél azt mondja ka­lauznő ok : [— Inkább fele fizetésért dolgozom, de ne legyen háború... S hogy ne legyen, ahhoz a mi erőnk is szüksé­ges... Amíg az út a jövőbe vezet Kijevig az ország perifériáin já­runk. Sztrij, Lvov, Tarnopol. Ki­szállunk néha a kocsikból. Faházak, néhol petróleumlámpák, tehénfogatok, csúnya cégtáblák, ré­gies, kopott öltözködés, ragyogó szép pályaudvarok, pálmákkal, fest­ményekkel, szélfútta, cserzett arcoit. kevés sportpálya. De az emberek... Az egyik állomáson a váróterem­ben alszik egy férfi. Egyik lábát le­lógatja a pádról, azon cipő van. A másik lába fenn a pádon. A cipőt levetette róla. Egy másik férfi is al­szik, Félig g'örayedten ráborul a pad támlájára. De óvja a társada­lom vagyonát. S az állam gondoskodása. A lembergi gyermekváróterem­ben négy nyelvet beszélő kismama foglalkozik a gyerekekkel. Tarnopolban beszélgetünk egy pá­lyaudvari elárusítónővel. Anna Jur- jeva Katriccsal. Két gyereke van. Egyik az éjjel-nappal bölcsődében van, 130 rubelt fizet érte havonta. Ha az anya egyedülálló, vagy özvegy, mindez 35 rubel költséget okoz. Az üzemi konyhán étkezik, az állam az ebéd árának felét fedezi. Színházba is jár, 3—25 rubelért, moziba 3—5 rubelért. Állok a vonatablaknál. Azon gon­dolkodom, hogy a Szovjetunión Síi is vannak perifériái. De hol vannak ezek a múlttól és micsoda irtózatos küzdelmet kell vívni így is, a tőkés rendszer kölöncei nélkül, a falu es város közti különbségek eltünteté­séért. Milyen lett volna ez a vidék, ha nincs forradalom? Nincs igazuk a szociáldemokraták­nak. A megoldás nem az evolúció, a belenyugvás és a kompromisszumok. Először ledönteni a korlátokat a tár­sadalomban, hogy győzni lehessen a gazdaságban is. Hogy nincs elég intelligencia hoz­zá? Nevetséges. Fel kell nevelni és tanítani a fiatal nemzedéket. Ki cá­folja ma már, hogy a tudomány te­kintetében a szovjetelv az élvonalban vannak? Meglepetések Volocsiszt, késő délután. Hatal­mas tömeg, fúvószenekar, úttörők. Nagy virágcsokrokkal. Az egész falu ott van. Bennünket várnak. A rádióban hallották, hogy jön a vonatunk. Je- katerina Petrovna Baradovka fiatal gépállomási agronómusnő és Leonid Vasziljevics Tkacsuik állattenyésztő agronómus is ott vannak. Miért? — Az egész világot érdekli a béke ügye, engem is — mondja Jekaterina. Aztán még kicsit pirulva megemlíti egy magyar fiú nevét, akivel eav- szer üdülése alkalmával találkozott. Grecsanyban, késő este ugyanez történik. A pályaudvar előtt nagy körtánc kezdődik. Két kisleányt megszólítunk: nem baj, hogy ilyen későn idejöttek? — Ó, a mamának majd azt mond­juk, hogy az iskola után csináltunk egy »második műszakot« — mond­ják pajkos nevetéssel. Két asszony is ott áll. Az egyik özvegy... Férje a fasisztáit elleni háborúban halt meg. Mondják, hogy a faluból két tiszt és négy közlegény halt meg most októberben Magyar- országon. — Meg tudják-e védeni országu­kat ezután a fasisztáktól? — mást nem kérdez az özvegy asszony. Nézi a vidám táncot, ahol összefonódnak a szovjet és magyar békeakaratű emberek. Csákvári János (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents