Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-25 / 224. szám
« SOMOGYI NÉPLAP KSHawuiRSiwa Szerda, 195.7, szeptember 25. Irányelvek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésére Magyarországon A Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás- paraszt kormány által kiküldött előkészítő bizottság négy részből álló »Irányelvet« tett közzé. Az »Irányelvek« bevezetőjében jellemzi az Októberi Szocialista Forradalmat. Elmondja, hogy habár az Októberi Szocialista Forradalom elsősorban az orosz dolgozó nép, s az egykori cári uralom népei számára hozott döntő fordulatot, mégis világtörténelmi jelentőségűvé nőtt, a gyarmati országok népeinek példát mutatott, és reménységet keltett az egész világ dolgozóiban. Az »Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját olyan szellemben ünnepeljük meg, hogy egész dolgozó népünk megértse és átérezze: ez az évforduló nemcsak a kommunisták ünnepe, hanem egész népünké.« A második rész a forradalom óta eltelt negyven esztendő eredményeit taglalja a Szovjetunióban. A 17-es októberi forradalom szocialista forradalom volt, mely elsők között oldotta meg a földkérdést, valósította meg a nemzetiségek önrendelkező jogát. »A régi cári Oroszország politikailag, gazdaságilag, kulturálisan, a nép életszínvonala, stb. tekintetében a világ egyik legelmaradottabb országa volt; az ipari termelés legfontosabb ágaiban a kezdet kezdetén állt: puszta piaca és nyersanyagszállítója volt az iparilag fejlett nyugati imperialista országoknak. Ezt az elmaradott függő helyzetben lévő országot az 1917 októberével kezdődő fejlődése ipari nagyhatalommá tette. A hatalmas ipari fejlődés és az ország mezőgazdaságának nagy eredményeket hozó kollektivizálása megváltoztatta az ország osztályvi- szoiiyait.« »Az iparosítás kezdete óta — követve Lenin iránymutatásait és támaszkodva a hatalmas ország természeti erőforrásokban és ipari nyersanyagban való kimeríthetetlen gazdagságára — sokkal gyorsabb ütemben fejlesztette a termelőeszközöket gyártó iparágakat (A szektor), mint a fogyasztási cikkeket termelő iparágakat (B szektor). Ha az »A« szektor 1928. évi termelési színvonalát 100-nak vesszük, akkor a megfelelő index-szám 1956-ban már 4339 volt.« »Lenin megállapította, hogy egy új társadalmi-gazdasági rend fölényét a régi, letűnttel szemben az dönti el, ki tudja-e fejleszteni az új rend a munka nagyobb termelékenységét. A Szovjetunió négy évtizedes fejlődése már bebizonyította a szocialista termelési rend fölényét a kapitalizmussal szemben. Az ipari munka termelékenységben 1956- ban az 1913-nak körülbelül kilencszeresére emelkedett. A nagyarányú emelkedésnek, valamint a termelőerők fejlődésének következtében a Szovjetunió nemzeti jövedelme is gyorsan növekszik: 1913-as 100-ról, 1956-ban 1922-re szökött fel. Vele együtt nőtt és nő állandóan a munkások és alkalmazottak reálbére, valamint a dolgozó parasztok jövedelme. Az ipari munkások reálbére 1940-től 1956-ig 82 százalékkal, a dolgozó parasztok pénzjövedelme pedig 1950-től 1956-ig 68 százalékkal emelkedett.« »A termelés növekedésének üteme tekintetében nincs olyan tőkés ország, melyet a Szovjetunióval össze lehetne hasonlítani.« A második fejezet a továbbiakban részletes összehasonlítást tesz az imperialista államok, köztük az Egyesült Államok, valamint a Szovjetunió ipari, mezőgazdasági és kulturális fejlődése között. Kifejti a nemzetiségi kérdés szocialista megoldásának magasabbrendűségét, majd pedig aláhúzza, hogy mindezeket az eredményeket csak a marxiz- mus-leninizmus elméletével felvértezett kommunista párt vezetésével érhette el a Szovjetunió. »Október bölcsőjénél a marxiz- mus-leninizmus elmélete és világnézete állt. Az elmélet, amelynek lényege a munkásosztály vezetőszerepéről, felszabadító hivatásáról, a proletárdiktatúra.' mint a kapitalizmus és a szocializmus közötti átmenet államáról szóló tanítás. A tudományos szocializmus, amely a munkásosztály osztályharcának nemzetközi tapasztalatait általánosítja, Lenint és az orosz forradalmárok egész nemzedékét nevelte. A Lenin vezette forradalmárok a cári illegalitás üldözései, majd az 1905—1907-es első orosz forradalom viharai közepette, 1903 és 1917 között ki tudták alakítani és fel tudták nevelni az újfajta forradalmi munkáspártot, az oroszországi bolsevikok (kommunisták) pártját. Ez a párt megalapításának pillanatától kezdve nem apró- cseprő reformok elérését, hanem a forradalom (előbb a polgári demokratikus, majd a szocialista proletárforradalom) előkészítését és győzelmes vezetését tekintette feladatának, nem a burzsoáziával való pak- tálásra, hanem a parasztsággal való szövetségre nevelt: az eiső világháború alatt nem a burzscá haza védelmére, hanem polgárháborúra szólított fel, s mindezek alapján nem az opportunistákkal, a revizionistákkal egyazon munkáspárton belül való békés együttélésre rendezkedett be, hanem hirdette és megvalósította az opportunistákkal, mint az osztályellenség ügynökeivel való szakításnak és az ellenük folytatott következetes harcnak a politikáját.« Az irányelvek negyedik fejezete az Októberi Forradalom jelentőségét a világ népei számára elemzi. »Az orosz kommunista párt negyven évvel ezelőtt nem utolsósorban az imperialista háború elleni harcnak, a béke kivívásának zászlajával jutott hatalomra.« Ezt a harcot folytatta a második világháború előtti években a Népszövetségben, a világuralomra törő hitleri fasizmussal szemben, és ezt a harcot vívta ma is, a különféle társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini elve alapján. Az imperialisták azzal rágalmazzák a Szovjetuniót, hogy »terjeszkedik«. Ez hazugság, mert nem a Szovjetunió terjeszkedik, hanem Október eszméi terjednek szerte a világon. Ezért jött létre a lehetősége annak, a második világháború után, a szovjet fegyverek világra szóló győzelmével, hogy Kelet- Eurépában és Ázsiában létrejöjjön a népi demokratikus államok sora, hogy Kína Kommunista Pártja vezetésével győzzön a kínai nép forradalma. Október eredménye az, hogy nincs már egységes kapitalista világ, hogy a földkerekség cgyharmadan, akkora területen, amelyen 900 millió ember (akik, új, kizsákmányolástól mentes, szocialista társadalom épül.« Az irányelvek negyedik, befejező része az Októberi Forradalom és Magyarország kapcsolatát elemzi. »Örök dicsőségük s érdemük a magyar kommunistáknak, hogy Martinovicséit, Petőfi és Ady, majd Frankel Leó és a magyar munkás- mozgalom többi úttörőjének nyomában haladva még az első világháború idején terjeszteni kezdték a snarxizmus-leninizmus tanításait Magyarországon.« »Az Októberi Forradalom, a lenini tanítások magvai azért keltek ki és hoztak bő termést hazánkban, mert Magyarország egyenesen várta az új forradalmi eszméket, saját problémáinak megoldására. A sok tízezer magyar hadifogoly azért harcolt Oroszországban a fiatal Vörös Hadsereg soraiban, hogy ezzel a magyar urak elleni forradalom első csatáit is vívja,« »Csoda-e, ha a magyar kommunisták 1918. novembere, pártjuk megalakítása után rövid néhány hónap abxtt megnyerték a magyar munkásosztály és szegényparasztság többségét? Csoda-c, hogy 1919. március 21-én a magyar burzsoá-szociál- demokrata koalíciós kormányzat mély válságának pillanatában a magyar nép az imperializmussal és a Kapitalizmussal való szakításban, az Októberi Szocialista F'orradalom példájának követésében, a munkás- osztály diktatúrájának követésében találta meg nemcsak a pillanatnyi válságból, hanem a magyar társadalmi élet valamennyi ősi ellenmondásából kivezető utat.« »Magyarország és a Szovjetunió akkor, 1919-ben kötött első ízben véd- és dacszövetséget egymással.« A negyedik fejezet ezután a Tanácsköztársaság bukása utáni 25 esztendős Horthy-reakció idejét tárgyalja, a második világháborúban való belépés és a Szovjetunió felszabadító harcát emeli ki. Beszél fel- szabadulásunk óta eltelt tizenhárom esztendő hatalmas eredményeiről, mely idő alatt a gyárak uraivá a munkások, a föld gazdájává a parasztok lettek, és a magyar társadalom elindult a szocialista fejlődés megtisztító útján. Elemzi a tizenhárom év alatt elkövetett hibákat, azokat a hiányosságokat, melyeket az ellenforradalom időszaka, igyekezett teljes egészében a maga hasznára kidomborítani, elfeledve, hogy eltörpülnek ezek az eredmények mellett. A személyi kultusz időszakában kétségtelenül voltak egyes hibák és fogyatékosságok a Szovjetunió és egyes népi demokratikus országok viszonyában, így a szovjet—magyar viszonyban is. Ezeket a fogyatékosságokat maga a szovjet kormány és a Szovjetunió Kommunista Pártja tárta fel és küszüböíte ki 1956 október 30-i nyilatkozatával és az azóta létrejött államközi megállapodásokkal és szerződésekkel. De a fogyatékosságok feltárása és kijavítása közben kérlelhetetlenül vissza kell vernünk az 1956. október—novemberi ellenforradalomnak nacionalista, szovjetellenes demagógiáját. Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Szovjetuniónak Magyarországhoz való viszonya a felszabadulás óta elsősorban és mindenekelőtt az önzetlen segítésnek, az őszinte barátságnak, az elvtársi egyenjogúságnak a viszonya volt, olyan viszony, amely főként hazánknak nyújtott gazdasági és politikai előnyöket, A Szovjetunió segítségével értük el — s ezt nem tagadhatja le semmiféle imperialista demagógia —, hogy a magyar dolgozó nép vezetése és uralma alatt állt újra helyre a magyar nemzeti és állami függetlenség, amelyet a régi uralkodó osztályok évszázadok óta és különösen uralmuk utolsó 25 évében nagyban és kicsinyben kiárusítottak, amelyet a második világháború alatt a német imperialisták lábbal tiportak és lényegében megszüntettek. A magyar nemzeti függetlenség, az önálló magyar államiság visszaállításának ténye a magyar történelemben örökre és visszavonhatatlanul összeforrott a magyar—szovjet barátsággal, a Szovjetunió segítségével. A Szovjetunió segítségének, a szovjet hadsereg felszabadító tettének köszönhetjük, hogy 1945 után nem vált a német-náci imperializmus gyarmata helyett az amerikai- angol imperalizmus gyarmatává hazánk. Neki köszönhetjük, hogy sor- ra-rendre meg tudtuk hiúsítani a felszabadulásunk óta szakadatlanul folyó és a belső magyar reakció által támogatott kísérleteket, amelyekkel az imperialisták be akartak avatkozni Magyarország belügyeibe, végsősoron azzal a céllal, hagy meg- akadályozák hazánkban a munkás- osztály vezette dolgozó nép hatalomra jutását és elősegítsék a régi vagyonos osztályok uralmának visszaállítását. A magyar nemzeti és állami függetlenségnek ezért igazi biztosítéka a magyar—szovjet barátság és szövetség, ezért biztosítéka ennek a varsói szerződés, amely az imperialisták által újra talpraállított, újra a Keletre való terjeszkedés és hódítás útjára buzdított német imperializmussal szemben önvédelemre egyesíti a Szovjetunió és a keleteurópai népi demokráciák erejét. Az szereti igazán hazáját, akinek gondja, hogy fejlődjenek a magyar nép felemelkedésének belső és külső feltételei, tehát növekedjék a népi demokratikus állam belső ereje, s szilárduljon az imperialista és gyarmatosító törekvésekkel szemben álló szocialista tábor egysége. Ezért volt nemzetellenes a tavaly októberi ellenforradalom, amely kockára tette a magyar nemzeti függetlenséget. Ezért nemzeti párt az MSZMP, ezért volt nagy nemzeti tett az, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány — a Szovjetunió segítségét kérve és igényelve — biztosította a magyar dolgozó nép hatalmát, visz- szaverte az imperialista beavatkozási és restaurációs kísérletet, s megvédte a 13 éves magyar népi demokrácia egyik legnagyobb vívmányát: a magyar nép cnrenáelkcző jogát. A proletár internacionalizmus a munkásosztály nemzetközi összefogása, tavaly novemberben megmutatta újra legyőzhetetlen erejét. Hazánk menthetetlenül ismét a fasizmus áldozatává, háborús tűzfészekké, népünk pedig a nyugati imperialistákkal szövetkezett tőkés és nagybirtokos reakció prédájává vált volna, ha országunk nem tartozik a szocialista táborhoz, ha e tábor egységes kiállása, s különösen a szocialista tábor vezetőerejének, a Szovjetuniónak baráti áldozatkészsége meg nem védi. Méltán nevezi népünk a Szovjetunió tavaly nyújtott segítségét hazánk második felszabadításának. S ha valaki megtanulta, akkor a magyar dolgozó nép a maga bőrén tanulta meg, hogy megbecsülje, ápolja és erősítse a proletár nemzetköziség nagy eszméjét, s minden erejével segítse a szocialista tábor egységének megszilárdulását. És súlyos történelmi tapasztalatok árán megtanulta azt is, hogy a proletár internacionalizmus és a szocialista tábor egysége ellen támadó »úgynevezett nemzeti kommunizmusnak« nemcsak a kommunizmushoz, de a nemzet igazi érdekeihez sincs köze.« A. tanulságok levonása után az »irányelvek« befejező részében a november óta elért sikereinkről beszél, feladatul jelölve ki az ellenforradalom által okozott visszaesés felszámolását, a szocializmus teljes felépítése felé -vezető út politikai, gazdasági és ideológiai feltételeinek megteremtését, majd így fejezi be: »Ennek az elhatározásnak, az er- revaló elszántságnak a jegyében ünnepeljük meg a negyvenéves Októberi Forradalmat, egy pillanatra sem feledve azt, hogy történelmi bizonysága szerint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemcsak a világtörténelemnek, hanem a magyar történelemnek is korszakot nyitó fejezete.« Az Építőipari Ktsz-hez hetenként érkeznek a festetlen bútorok. A ktsz egy negyedév alatt 160 ezer forint értékű festést, mázolást végez el a különböző gyárakból beérkezett bútordarabokon. Dénes Sándor a konyhabútoroknak adja meg a tetszetős színt. llllllll!l!!i!!llll!l!!lll!!l!l!!!llllllllll!ll!ll!!lllll!llll!ll!liiil!ll!llllin!!l!llllllll!llllll!ll!lllll!ll!lllllll!!l!llllll!l!!!lllllll!!ll!llll!lll!ll!lllll!!!!ll|||[[|!lll!IIIIIIII![||l A kaposvári állomás felkészült az őszi csúcsforgalomra Napról napra emelkedik a teherforgalom a kaposvári vasútállomáson. Pedig ez még nem is az »igazi«. Arra sem kell sokat várni, néhány nap múlva megindul a cukorrépa- szállítás, s tulajdonképpen ez kezdi meg az őszi csúcsforgalom időszakát. Szeptember 26-án négy megye: Somogy, Tolna, Baranya és Bács déli részének különböző vasútállomásain kezdik meg a cukorrépa vagonokba rakását, s 27-re már meg is érkezik az első szállítmány. Ettől kezdve a Cukorgyár kampánymunkájának végéig naponta mintegy 120 vagon répa fut be a kaposvári állomásra. Már magában ez a 120 vagon is nagy forgalomemelkedést, többletmunkát jelent, ez azonban még nem minden. A gyárból kijövő 40— 50 vagon répaszeiet és 14—16 vagon cukor elszállításáról is gondoskodniuk kell a vasutasoknak. Ugyanekkor rövidesen elérkezik a 'burgonya- és kukoricaszállítások ideje* is. Ez azt jelenti, hogy 24 óra alatt átlagosan 20—25 vagon fut be Kaposvárra a két terményféleséggel megrakodtam. A teherkocsikat aztán a leggyorsabban a kirakodó- helyekre kell irányítani, hogy minél rövidefob ideig álljanak kihasználatlanul, a forgalmon kívül. Ugyanígy gyors munkát követelnek majd a vasút dolgozóitól az élőállatokkal megrakott vagonok — az elmúlt évek tapasztalata szerint a jövő hónaptól kezdve naponta már öt-tíz ilyen kocsi érkezik —, amelyek a vágóhídra hozzák a pecsenyének, zsírnak valót. A Cukorgyár a répaíeldolgozási időszak alatt még 2000 vagon szenet kap. Ezenkívül a következő hetekben egyre nagyobb mennyiségben jön majd a bányákból a téli tüzelő az üzemek, vállalatok, s a TÜZÉP-telep részére. Az elmúlt esztendőkben volt olyan nap, amikor az őszi csúcsforgalomban 24 óra alatt 40 vagon szén is befutott Kaposvárra. A következő hónapokban a darabáru-forgalom is megnövekszik. A vasutasoknak naponta általában 5ft—60 gyűjtőkocsit kell majd megrakniuk a különböző helyekre irányított áruféleségekkel. Nagy feladatok előtt áll tehát az állomás vasutasgárdája. — Mindenre jól felkészültünk — mondja Varga Károly állomásfőnök. — Gurítódombunk nincs, s így a szerelvények átrendezését, összeállítását síktalatással végezzük. Hogy ezt a munkát zavartalanul bonyolíthassuk le, két kis tolatómozdonyunkhoz a napokban kapunk egy nagy, 411-es típusú mozdonyt is. Fűtőházunk hosszú évek óta nem állt ilyen jól széntartalékolásban. mint most, ötvenhárom napra való készletünk, megfelelő minőségű szénkeverákünk van. A megnövekedett teherforgalom lebonyolításának id'eje alatt természetesen továbbra is a személyvonatok pontosságát, menetrendjének betartását tartjuk elsőrendű feladatunknak. A cukorgyár! répafeldolgozási idő alatt Kaposvár és So- mogyszob között mindennap külön munfcásvonatpit indítunk, hogy a vidékről bejövő dolgozók is eljussanak időben munkahelyükre és haza. Az állomás dolgozói versenyt indítottak az őszi csúcsforgalom, sikeres lebonyolításáért. Ennek fő szempontjai: a menetrendszerűség, a kocsáikihasználás, a gazdaságosabb terhelés és a balesetmentes szolgálat. Ha azonban csak mi törekedünk, egymással versengve, a zavartalan közlekedés, forgalom biztosításáért, nem jutunk messzire. Szükségünk van a szállíttató felek segítségére is, akik nagymértékben hozzájárulhatnak jó munkánkhoz, ha időben végeznek a kiás berakodásokkal, s nem hátráltatják a vagonok továbbiindítását. —ger Feltárták a fonyódi vár egy részét Az Idegenforgalmi Hivatal kezdeményezésére az elmúlt hetekben láttak hozzá a fonyódi vér köze! félévezredes romjainak feltárásához. A kutatók dr. Fitz Jenő fehérvári muzeológus vezetésével egykét méter mélységben egy bizonytalan rendeltetésű épület tornyának alapjaira bukkantak. A feltételezés szerint a torony valószínű belső várkápolna tornya lehetett. A torony alapkövei táján elérték az első sirokat is. A kutatók véleménye szerint az épületnek ez a része minden valószínűség szerint az ostromlott vár belső temetkezési helye volt. Erre enged következtetni az aránytalanul sok női csontváz, amelyek között sok volt a fiatal lány. (A harcok idején a vár körül húzódó mély vizesároknái elesett várvedőket ugyanis nemigen tudták falakon belül eltemetni.) Több nő fején bihorszínű, bársonyból készített női pártát találtak, de akadt b»ozndísz és gyöngyfüzér is. Előkerült egy kőtéblába karcolt malomjáték, amely a jelek szerint mar akkor sem különbözött a ma használatos malomjátéktól. .Mint ismeretes, & fonyódi vár sokáig negyvenfőnyi legénységével Jelentős hadászati erőt képviselt. A török hódítók egészen Török Bahnt, a hős várvédő kapitány haláláig nem birkóztak meg vele. A vár segítségére volt kedvező stratégiai helyzete, amit főként a berkes és mocsaras vidéknek köszönhetett. Török Bálint halála után az elzullött legénység ereje megtört. A várat a török földig rombolta. Az ásatásokat az idén beszüntetik, de a tavasszal az Idegenforgalmi Hivatal továbbra is folytatja a kutatást. Az eddig feltárt anyagot konzerválják és vármúzeumot létesítenek. Az illetékesek intézkedését várjuk Augusztus hó második felében a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelője, Su- hajda János elvtárs szabálysértés miatt feljelentette a Kaposvári Járási Tanács Igazgatási Osztályáruíl a Kaposvári Sertéstenyésztő Vállalat igazgatóját. A? elmúlt napokban a Szakszervezetek Megyei Tanácsa érdeklődött, hogy mi lett a feljelentés sorsa. A járási tanácson azt válaszolták, hogy a feljelentés nem érkezett meg, több mint valószínű, a Városi Tanácsnál van az ügyirat. Erre az SZMT vezetői a Városi Tanácsnál érdeklődtek. Ott azt a választ kapták, hogy a feljelentés nem érkezett meg. Végül is a járási tanácsnál Szabó Erzsébet közölte az SZMT vezetőivel, hogy az ügyiratot megküldték a Városi Tanács illetékes előadójának. Tarr Imre előadó az SZMT vezetőinek kérdésére azt válaszolta, hogy ő nem tud az ügyiratról, lehetséges, hogy az irattárban van. Az SZMT vezetői, de a Kaposvári Sertéstenyésztő Vállalat dolgozói is érdeklődéssel várják és követelik a szocialista törvényesség megszilárdításának érdekében, hogy az illetékesek végre tegyék meg a szükséges intézkedéseket.