Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-25 / 224. szám

’.A AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP3A XIV. évfolyam, 224. szám. Ara 50 FILLER Szerda, 1957. szeptember 25. /■— ■■ ­...... 1 "~s F OLYIK A VÉR -BOLDOG ARABIÁBAN« A FÖLDMŰVES SZÖVETKEZETEK ÉLETÉBŐL IRÁNYELVEK A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 40. ÉVFORDULÓJÁNAK MEGÜNNEPLÉSÉRE MAGYARORSZÁGON Tobbmillió forintos beruházások és felájitások ez évben az egészségügy fejlesztésére Fejleszteni a megye egészségügyét, korszerű felszerelésekkel, berende­zésekkel ellátni a rendelőintézeteket, kórházakat. Ez megyénk egészség- ügyi szerveinek legfontosabb tenni­valója. Az elmúlt évek során egyre na­gyobb gondot okozott a megyei kór­ház sebészeti és baleseti sebészeti osztályán a zsúfoltság. Minden lehe­tőséget megragadtak a helyzet javí­tására. Az első segítséget a honvéd­ség adta. Az elmúlt év végén lemon­dott eddigi kórházépületéről, és a Megyei Tanács Kórháza itt rendez­hette be az új bőrgyógyászati osz­tályt, onkológiai gondozót és osz­tályt, és a bőr- és nemibeteg gondo­zót. Ennek az épületnek ilyen célra való átalakítására ebben az esz­tendőben 350 090 forintot költöt­tek. A kórházból kiköltöző bőrgyógyászat helyére az urológiai sebészet ment, ami által a kicsiny sebészet teher­mentesült. Ez azonban még mindig nem a végleges megoldás. 1958-ban tovább kell bővíteni a sebészeti és baleseti sebészeti osztályt. A tervek szerint az osztály épületét bővítik. Ezzel a kórtermekben 32 új ágyat helyezhetnek el. Befejezéséhez közeledik a kórház új felvételi épülete is. Ez az építkezés annak idején az ellenforradalmi ese­mények miatt félbemaradt, s most 903 000 forintot költenek az utolsó munkák elvégzésére. Októberben elkészül a kórház és a Közegészségügyi Járványügyi Ál­lomás új, közös laboratóriuma is. Nagy szükség volt erre a korszerű helyiségre. A közegészségügyi és jár­ványügyi vizsgálatokat ugyanis az elmúlt évek során már nem tudták megfelelően elvégezni a kis kórházi laboratóriumban. A vizsgálandó anyagok nagyrészét más városba, leginkább Pécsre kellett küldeni. Ez lassította, hátráltatta a gyors, jó munkát. Az új laboratóriumot most kor­szerű felszerelésekkel is ellátják, s így a jövőben élelmiszer- és víz­vizsgálatokat is végezhetnek Kapos­várott a közegészségügyi és járvány­ügyi szakemberek. Mintegy négy millió forintot for­dítanak ebben az évben megyénkben egészségügyi beruházásokra, felújí­tásokra. Ebből a pénzből azonban nemcsak a kaposvári kórházat fej­lesztik — gondoskodnak a vidék dol­gozóiról, betegeiről is. Megyénkben sok még a nagy, 4—5000 lakosú or­vosi körzet. Ezzel szemben a Megyei Tanács Egészségügyi Osztályának ve­zetői azt szeretnék, hogy egy orvosra legfeljebb háromezer lakó jusson. Éppen ezért nemrégiben Babócsán létesítettek az eddigi mellé egy má­sodik orvosi körzetet. Az új orvos számára ötvenezer forintos költség­gel lakást és rendelőt építettek. An- docson is csak nemrégen van körzeti orvos. Az itt lakó dolgozó parasztok ezelőtt Nágocsra jártak át rendelés­re, s most nagy örömmel vették, hogy a tanács nem sajnál 45 ezer fo­rintot arra, hogy az új orvosnak megfelelő lakása és rendelője legyen. Ebben az évben még Somogyudvar- helyen és Balatonföldváron létesíte­lek új körzetet. Balatonbogláron pe­dig az eddigi mellé egy másodikat hoznak létre, s ezzel a Balaton part­ján Balatonberény kivételével már mindenütt biztosították a megfelelő orvosi ellátást az ott lakók és az üdülők számára. Siófokon már a röntgen szakorvosi rendelést is be­vezették. Az üdülőhely rendelőinté­zete egy korszerű, átvilágításra és egy besugárzásra alkalmas röntgen- készüléket kapott, ami nagy segítsé­get jelent a siófoki, tabi, valamint a fonyódi járás egyrészének az eddigi­nél jobb orvosi ellátáséban. Megvédjük a nép hatalmát Felharsan a kürt, feszes vi­gyázzállásba sorakoznak fel két já­rás, a nagyatádi és a csurgói járás munkásőrei. Megérkezik Oravecz Fe­renc elvtárs, a munkásőrség megyei parancsnoka. Üdvözli a munkásőrö­ket, majd elfoglalja helyét a dísz­emelvényen. A katonazenekar el­játssza a Himnuszt, kezdetét veszi a nagyatádi és csurgói járás mumkás- őreinak ünnepélyes eskütétele, zász­lóavatás és névad'óü nnepsége. * * * Meiszterics elvtárs, a nagyatádi munkásőrség parancsnoka lép elő és engedélyt kér arra, hogy átvegye azt a zászlót, amelyet a Nagyatádi Fonalgyár dolgozói ajándékoznak a munkásőröknek. Megtörténik a zász- lóátvótel, s újból a nagyatádi mun­kásőrség parancsnoka kér engedélyt: »Parancsnok elvtárs! Kérem az en­gedélyt, hogy a csurgói és nagyatádi munkásőrök felvegyék az 1919-ben mártírhalált halt Tóth Lajos elvtárs nevét-«. Engedélyezem — hangzik a válasz. Vezényszó csattan: »Tóth La­jos munkásszázad, vigyázz!« S fel­hangzik az eskü szava. Munkásőrök, üzemi dolgozók, egyszerű parasztem­berek, állami gazdasági és termelő­szövetkezeti dolgozók esküsznek, hogy a nép hatalmát, ha kell az éle­tűik árán is megvédik. ' * * * Ünnepi beszédek következnek. El­sőnek Birkás Imre elvtárs, ország- gyűlési képviselő, az MSZMP Ellen­őrző Bizottságának tagja emelkedik szólásra. Szavai arra a harcra em­lékeztetik a munkásőröket, az ün­neplőket, amelyet a magyar nép 1919-től napjainkig vívott. Somogyi Pál elvtárs, Tóth Lajos harcostársa arról beszélt, milyen hősiesen visel­kedett a börtönben a legnagyobb szenvedések közben is a mártírhalált halt kommunista. Beszélt arról a borzalmas éjszakáról, amikor a ná­daséi erdőben Tóth Lajost és elv­társait Horthy pribékjei kivégezték. A Bolgár Népköztársaság buda­pesti nagykövete, Krösztju.Szkojc'V’ is megjelent és felszólalt a munkás­őrség névadó ünnepélyén. Beszélt a magyar és a bolgár nép közös har­cairól, arról, hogy a két nép sza­badságáért hány kommunista ál­dozta életét. Arra kérte a munkás- őröket, hogy legyenek hűek a ma­gyar néphez és legyeinek hűek a pro­letár internacionalizmushoz. Ezután Tóth Lajos elvtárs, a mártírhalált halt kommunista fia lép a mikro­fonhoz. Könnyekkel küzködve beszél apja harcairól, s kérte a munkás- őröket, hogy ne engedjék meg azt, hogy még egyszer a magyar nép, a magyar munkásosztály ellen támad­hasson akár belső, akár külső eiUen- séa. Marties Pál elvtárs, a Néphad­sereg ezredese a honvédség és a munkásőrség fegyverbarátságáról beszólt és kívánt jó munkát a mun­kásőrség feladataihoz. Szabó Gábor elvtárs, a nagyatádi járási pártbi­zottság első titkára a nagyatádi já­rás kommunistáinak jókívánságait tolmácsolta. * * * Ünnepélyes pillanatok következ­nek. Meghajtják a zászlót, s egy­másután lépnek elő az üzemek,, pártszervezetek, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, KlSZ-szerve- zetek, iskolák küldötted, s kötnek szalagot a munkásőrök zászlajára. A Nagyatádi Fonalgyár, a községi párt­szervezet, az erdőgazdaság, a három- fai úttörők, a kutasi KlSZ-fiatalok és még sokan mások kötötték fel szalagjaikat a meghajtott zászlóra. Díszmenetben vonul el a Tóth Lajos munkásszázad az ünneplő kö­zönség előtt. Büszkén lépnek a munkésőrök, s nem látszik az egye­nes sorokon, a keményen szorított fegyvereken, hogy nehéz, egész napi munka után sajátították el a szük­séges katonai ismereteket. Katonák ők. Katonák, akik most esküjükkel megfogadták, hogy a magyar nép hatalmát, ha kell .életük érán is megvédik. Néma ígéret sugárzik a büszkén lépkedő munkásőrök sze­medből. ígéret ez az ottlévő felesé­gek, gyermekek, testvérek, barátok, dolgozó társaik számára, hogy amíg ezt a fegyvert ők szorítják, addig ebben az országban nem lesz ellen- forradalom. (saalaij Kissé hosszas tatarozás A Somogy megyei Tatarozó Vállalat augusztus elején vonult fel az Édesipari Technikum Május 1 u teái épületéhez — a külső homlok­zat tatarozására. A tatarozási tervek még áprilisban elkészültek, me­lyek figyelembe vették az 1883-ban lefényképezett régi épület külső kis.lakítájsát. Az akkori — még egy emeletes — ház egészen a mostani Kossuth-szoborig terjedt, s valószínűleg a második emelet ráhúzása- kor vették rövidebbre. Augusztus 20-án. alkotmányunk ünnepén igen elegáns, mondhatni pesti módon volt felállványozva a homlokzat: nád­pallók takarták el. Könnyen azt hittük volna, hogy mögötte szorgal­mas, s főleg gyors munka folyik. Csalódtunk? Azóta már egy röpke hónap eltűnt, s ha már-már látszik is haladás, elkészülésről beszélni nem lehet. Igaz, hogy beütemezés szerint szeptember 30-ig kell átad­ni az újjáalakított homlokzatot, de azért mégis csak hosszasnak tart­juk ezt az időt. Nyolc kőműves és segédmunkásaik — nem sok mun­káskéz, nem bennük a hiba —, de talán a Tatarozó Vállalat gyorsab­ban is megoldhatta volna városunk főutcájában az Édesipari Techni­kum épületének tatarozását. SZÉP ÁLLATOK TENYÉSZTŐINÉL Mindezideig számkivetettnek vél­ték magukat a magyaregresiek. Ész­revétlenül, csendesen, de kitartóan dolgoztak. Eredményeik híre alig re­pülte át kis falujuk határát. Távol esnek a vasútforgalomtól, bekötő út­juk is csak a jövő terveiben szere­pel. — Felénk sem néznek, közénk sem jönnek a járástól, meg a me­gyétől — panaszolták. Ám ez a leg­utóbbi vasárnap megcáfolta őket. A megyei szervek — a tanács és a nép­front — itt rendezték meg az idei első szarvasmarhatenyésztési napot. Aztán megfigyeltük: Czeglédi Lajos, Gajdi Imre, Dombi Lajos, Galambos János, Horváth József, Somogy állat- tenyésztő szakemberei mennyire is­mertek ebben a községben. Mégis csak törődött a megye az egresiek­kel eddig is! Hírnevük sem rekedt meg a völgykatlanban, hiszen idesereglettek a látogatók Somogy minden részéből: Patosfá- ról, Siófokról, Segesdről, Somogyvá- mosról, Kapospuláról, Somogysárd- ról, Szenyérről és máshonnan. Por- rogszentkirályon négytagú küldött­ség kerekedett fel: Horváth János, Kovács István, Varga János és Varga József azért jöttek Magyaregresre, hogy megtudják, hogyan kell ilyen nagyszabású állattenyésztési napot szervezni. Meg azért is, hogy lássa­nak, halljanak egyet s mást az itte­niektől és a Keszthelyről érkezett dr. Berke Péter professzortól. Ma nincs hiány itt látni és hallani valóból. Ragyogó napsütés, kedvez az idő nemcsak az ideutazásnak, hanem az állatbemutatónak is. A falu mel­letti rét csakhamar »benépesül«. Fürge mozgású tehenek, ugrándozó üszők, ficánkoló bikák vonják ma­gukra a szemlélődök tekintetét. Ber­ke professzor rosszallóan csóválja a fejét. Egyáltalán nem örül az álla­tok eme vigadozásának. Baj van itt a jártatással — állapítja meg han­gosan. Legelő nincs a község hatá­rában, az istállóban tartják a szarvasmarhákat. — Mondja, jó bá­tyám, mozog-e eleget ez a tehén? — lép oda a neves professzor az egyik gazdához. — Hogyne mozogna, hiszen meg- jártatom hetenként... — Naponként, naponként, napon­ként! — vág közbe nyomatékosan dr. Berke Péter. Sőt, emlékezetébe vési: az előadásban a jártatásról bővebben kell szólni. Ahogy szemlé­lődik, tovább erősödik benne ez az elhatározás. Kereső János 15 hóna­pos, Zsivány nevű bikájának is me­redek a hátsó lába, mert keveset jár. — Egyes ember vagyok, nem érek rá minden nap jártatni. Az es­te is lámpavilágnál vezetgettem a bikát — magyarázza a gazda. Szép, formás kis bikának fogja a kötelét Tóth Kozári János. Tömött, jókondíciójú állat. A hasát kicsit feljebb kellene huzatni. — Egyszerre kevés vizet adjanak neki, inkább itassák meg napjában többször — hangzik a szaktanács. — Nézzenek, milyen nehezen von­szolja magát az a félszarvú, egyéb­ként pompás tehén! Hatalmas papu­csokra emlékeztetnek körmei. — Nem számítottam arra, hogy idevezetem a Tubát — próbál mentegetőzni Vajda József. Persze, nem hagyja szó nélkül ezt a gondatlanságot a professzor. 4800 kiló tejet ad a Tu­ba, de hosszú körmei miatt nem ka­pott oklevelet. Kispál József gondo­san ápolt üszője megnyeri a szak­emberek és látogatók tetszését. Dr. Berke Péter elismerően nyilatkozik Balogh Lajos előhasú tehene láttán is. Mélytestű, fejlett törzsű, rövid lábú állat a Rózsi, ilyeneket kell te­nyészteni, nem pedig ökömagyságú teheneket — mondja a professzor. Kereső József két és fél éves, hasas üszője szintén kedvező bírálatot kap. Tizenkét tehén köröz gazdája után. Gyönyörű állat mindahány, nehéz közülük választani. A jók kö­zül a legjobbakat díjazzák. Itt van például a hétéves Füge, amely 6605 kilogramm, 3,9 zsírszázalékos tejet csurgat a sajtárba. Büszke is rá Bók Mózes veje, Tilinger József. — Fogja jobb kosztra, mert egy kis hús még kellene erre az erős csontú tehénre. Viseljék gondját ezután is, mert még hosszú évekig hasznát vehetik. Töb­bet ér ez az állat, mint egy ház — mondja da-. Berke Péter, aztán sok szerencsét kíván hozzá a gazdának. Amott meg Puskás Zoltán fogja nagyapja tehenének kötelét. Nyolc­vanhárom százast adtak a tavasszal a Narancsért, de nem bánták meg: 153 nap alatt, több mint 3600 liter 3.8 százalékos zsírtartalmú tejet fej- • tefc tőle. Az öreg Nagy Károly bácsi méltán örül a 1—B díjat jelentő dísz­oklevélnek. amely ennek a gyönyö­rű állatnak az értékességéről tanús­kodik. Nincs itt egyetlen megvetni való jószág sem — így összegezte vé­leményét a professzor a tehenek, üszők, bikák megtekintése után. A huszonegy oklevél is azt bizonyítja: derekas állatte­nyésztői munka színhelye ez a falu. De még többre képesek az egresiek. Tudásuk kibontakoztatásához igyek­szik segítséget adni dr. Berke Péter előadásával. A helybeliek és vidé­kiek egyaránt figyelmesen hallgat­ják a tudomány és gyakorlat össze- ölelkezéséből fogant szavakat. — Az állat annyit ér, amennyi hasznot ad’ — kezdi a professzor. — Ezért jó elődöktől származó, nagy tejelőképességű teheneket érdemes tartani. Az értékes belső tulajdonsá­gok csak akkor juthatnak érvényre, ha megfelelő tartási viszonvokat te­remtünk. Nagy hiba az állandó is­tállózás: nincs mozgás, nincs nap­fény, nincs tiszta levegő, pedig ezek­re éppoly szüksége van az állatnak, mint az embbemek. Minden szarvasmarhának szüksége van na­ponként legalább kétórás járásra. Különösen fontos a növendékek moz­gatása, vezetgessék őket, mert csak így lesz szabályos a lábállás, s az egész testalkat. Az a kielégítő jár- tatás, amelynek végén lefekszik az állat. — A szarvasmarhák kondíciójára nagyon ügyeljünk, ne féltsük állata­inkat az elhízástól. Főleg a sok te­jet adó teheneket etessük. Olyanok azok, — elnézést a hasonlatért — mint a nehézsúlyú birkózók, mindig jó erőben kell ienniök. A szarvas­marha növényevő állat, nyáron zöldtakarmány, télen meg széna, ré­pa és siló kell neki. Ez utóbbira a silóra nagyon felhívom a figyelmüket. Örömmel hallom, hogy itt megterem a lóhere is, lucerna is. Mégis, mivel nincs legelőjük, azt javaslom, vesse­nek őszi keveréket. Ebből korata­vasszal lesz zöldtaíkarmány, s ha jó a föld, akkor utána még egy termést kivehetnek belőle, például csalamá- dé vethető bele. Nyáron a széna etetése nemcsak étrendi kárt okoz, hanem az áttelelést is veszélyezteti. Ezért kora tavasztól késő őszig zöl­det adjunk a szarvasmarhának. A fölösleges zöldtakarmányt pedig si- lózzák be. Silózással sokkal kisebb a tápanyagveszteség, mint a szárí­tással. A borjúnevelésiben is szakítsanak a múlttal. A szoptatásnál előnyösebb az itatás. Kevesebb, de elegendő te­jet kapnak így a borjak, s nem sér­tik meg a tehén tőgyét. A válasz­tási borjúnak hat hónapos koráig naponta kettő, egy éves koráig pe­dig egy kiló abrakot adjanak, ké­sőbb semmit. Mérsékletesen, de mindig jó kondícióban tartsák álla­taikat —. fejezte be szaktanácsait dr. Berke Péter professzor. Mi kell tehát a minőségi állatok tenyésztéséhez? Jó egyedek, példás gondozás, kellő mennyiségű takar­mány és még valami: a hozzáértés. Igen, a dolgozó parasztok szakértelme, állatszeretete, apáról fiúra szálló tapasztalata és az új módszerek iránti fogékonysága — mindez olyan tényező, amelyen áll, vagy bukik az állattenyésztés sikere — hangsúlyoz­ta Varga Károly országgyűlési kép­viselő, a népfront megyei elnöke, íme, a beszélgetés is mutatja: aka­ratban nincs hiány Egresen. Feláll az egyik idevalósi paraszt és azt mondja: Valami, eddig ismeretlen gaz fészkelte be magát a határba, s ha nem vigyázunk, megfojtja takar­mánynövényeinket. Ideje sincs leül­ni, máris hallja idős Finta Lajosnak, a népfront helyi elnökének a jóta­nácsát: »Én lekaszáltam a földem végében is a gazt, így csináljon 'minden gazda, még mielőtt magot hozna a gyom«. Molnár József idős parasztember pedig így szól: »Gyerekkoromban a vásáron jól megfizették a 6—7 literes teheneket, ma viszont a 20—25 lite­res hozamú tehenek sem ritkák a mi falunkban. A tudomány, a világ előremegy, mi sem maradhatunk le«. Nem is állnak a sor végén az egresiek. Azt hiszem, senki sem ve­szi dicsekvésnek Kántor József sza­vait, aki így vélekedett: »Lám, ne­künk, eme eldugott falu lakóinak is van mivel büszkélkednünk«. És még inkább lesz a jövőben, mert az eg­resiek tattvágyának gyümölcsöztoté- séhez ezután hathatósabb szakmai segítséget is ígért Sasi János, a me­gyei mezőgazdasági osztály vezetője. Erre felesattant a taps. Reméljük, hogy a helybeliek egyetértése az el­hangzott hasznos tanácsokkal ée buzdítással a tettek mezején is to­vábbi virágokat növeszt. KUTAS JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents