Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

XIV. évfolyam, 21S4. szám. ÁRA 50 FILLÉR Vasárnap, 1957. szeptember 1. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! va KOMLÓ, A FEKETE SZÉN ÉS A BÁNYÁSZBECSÜLET VÁROSA NÉHÁNY GONDOLAT AZ MSZMP SZERVEZETI SZABÁLYZATÁRÓL A »HETVENNYOLC SZÁZALÉK« GONDJA A SOMOGYI NÉPLAP FILMHÍRADÓJA EGÉSZ HETI RÁDIÓMŰSOR '-------------------------------------------------------------------------------------------~~\ M EQNYÍLNAK AZ ISKOLÁK KAPUI Holnap ismét megnyílnak az iskolák kapui, megkezdődik az új tanév. Nehéz, viharos esztendő után kefedenek munkához a pedagó­gusok, a tanulók. Országunk, népünk életében az ellenforradalom súlyos károkat, okozott. S amikor a nevelésre gondolunk, nem is annyira az anyagi károk fájnak, hanem azok, amelyek a gyermek- lelkekben keletkeztek. Hogy az egyensúly helyreálljon, hogy szocia­lista jövonkben bízó ifjúságunk legyen, ez most elsősorban a nevelők feladata. Először hozzájuk is kívánunk szólni. Pedagógusok! A ma­gyar haza semmivel sem fukarkodik, amikor az ifjú nemzedék szük­ségleteiről és érdekeiről van szó. Az elmúlt évtized alatt annyi min­dent tettünk gyermekeink érdekében, amennyit csak a magyar nép cselekedhetett, amikor meg akarta adni utódainknak mindazt, ami­ben ő maga a múltban nem részesülhetett. Erre büszkék vagyunk, büszkék lehetnek pedagógusaink, akik ezt megvalósítani segítették. A tények felsorolását már elvégeztük sokszor, most nem idézzük a statisztikákat, az eredmények mellett nem hunyunk szemet a hibák felett sem. Ezt is meghány tu k-vetettük, tudjuk a kijavítás módját. A párt, a kormány útmutatást adott ezek kijavítására. Tudjuk, hogy az ellenforradalom által felvert vihar még a pedagógus-lelkekben sem ült el egészen. Sok nevelőt büntetni kellett törvényeink értel­mében, októberi magatartásáért. Áthelyezések, elbocsátások keverték fel a tantestületeket. Tud­juk, nagyon nehéz így tanévet kezdeni. Az élet azonban nem állhat meg. A nevelőnek oda kell állnia a gyermekek elé a Magyar Nép- köztársaság pedagógusaként, s az ország szocialista építésének, tör­vényeinek szellemében kell tanítania, nevelnie. Kicsit erősen hangzik talán e szó, hogy »keil«. De aki hivatásának érzi a pedagógus-pályát, aki a magyar ifjúság boldog jövőjét akarja, az lelkiismereti kény­szernek is érzi feladatát. Becsületesen, nyíltan, őszintén kell a gyer­mekek elé állnia. El kell vetnie a félmondatokat, a cinikus megjegy­zéseket, a gyermeki lelkek kétséggel való megfertőzését. Művelődés- ügyi szerveink által kidolgozott tanterv, az új tankönyvek nem állít­ják már olyan feladat elé a pedagógust, mint az elmúlt években. S ami hiba van még, azt kijavítjuk. Az ifjú nemzedék szocialista szel­lemben való neveléséért az iskola, a pedagógus teheti a legtöbbet. Legyenek méltók a bizalomra, áldozatos munkájukért a magyar nép hálás lesz. A tanév kezdetén a szülőkhöz is szólunk. A gyermekek, a ma­gyar ifjúság nevelésének alapja a család. Amilyen alapkövet rak a család, olyan házat tud rá építeni a nevelő. S a szülőnek tudnia kell, hogy a szocialista szellemben építő nevelő nem tud szép és erős házat építeni az olyan alapra, amely nem bírja el a nevelő tég­láit. A gyermekek becsületessége vagy cinizmusa, kettőssége az ala­pon nyugszik. Szülők! A gyermekek jövője érdekében segíteniük kell a nevelő munkáját. Nagy jelentősége van a gyermek nevelésében a pedagó­gus tekintélyének. A szülőknek őrizniük, erősíteniük kell ezt a te­kintélyt. Nagyon helytelenül jár el az a szülő, aki gyermeke előtt, vagy azzal együtt ócsárolja a pedagógust. Akár mint embert, akár mint nevelőt ott bíráljon a szülő, ahol az illetékes. Néha a szülő, gyermeke iránti szeretetéből, a gyermek előtt bírálja a nevelőt, szi­gorúnak találja osztályzását. Az ilyen bírálattal a szülő önmagának, gyermekének árt. A gyermek nem tanul szorgalmasan, a szülő nem követel szigorúan. Szülők és pedagógusok jó együttműködése kell ahhoz, hogy a gyermek nevelése kielégítő legyen. S ennek legfőbb biztosítéka, ha a szülő erősíti a nevelő tekintélyét. Sokszor mondjuk, hogy a társadalom felelős az ifjúság nevelé­séért. De ez csak mindig szólamban hangzik el, a gyakorlatban an­nál ritkábban találkozunk vele. Falusi nevelők gyakran panaszkod­nak, hogy az iskola tilalma ellenére VII—VIII. osztályos tanulókat megtűrnek a kocsmában és kiszolgálnak szeszes itallal. Gyakran így állítják szembe a tanulókat a nevelőkkel, mert ők »jók« akarnak lenni a gyerekekhez, s lejáratják a nevelő tekintélyét. Tiszteletle­nek, udvariatlanok a gyermekek? De ki követel tőlük mást? Autó­buszon, vonaton ki neveli udvariasságra a gyermeket? Ha a szülő nincs a gyermekkel, akkor bátran pirítson csak rá az idős em­ber az udvariatlan gyermekre, ne vesszen ki a nyilvános nevelés Az iskolaév kezdetekor a társadalmi szervekhez is szólunk. Ilyenkor, iskolaév kezdetén szokás, hogy segítséget ígér­nek az iskolának, a nevelőknek, a tanulóknak. Itt is nem ígéretek­re, szólamokra, hanem cselekedetekre van szükség. Sokat várunk a megújhodott úttörő mozgalomtól. A gyermekek szabad idejének kitöl­téséért, az iskolán, a családon kívül való neveléséért a mozgalom te­heti a legtöbbet. Az illetékesek ne sajnálják az anyagi és erkölcsi segítséget úttörő mozgalmunktól. Középiskolás ifjúságunk romantikus, erőtől, tettől duzzadó igényeit segítse helyes útra a KISZ. Utazni’ országot, világot akar látni az ifjúság. Munkálkodjék a KISZ azon’ hogy ez az igénye kielégüljön fiataljainknak. Holnap megnyílnak az iskolák kapui. Tanulóifjúságunk a tudás várát ostromolja. Pedagógus, szülő, társadalom segítse őket, hogy győzelmes legyen munkájuk! Az Állami Biztosító segítségével... Gerendákat, szalufákat faragnak az ácsok az udvarban. Újjáépítés­hez készülnek Gulyás Lászlóék Ne- mesdéden, mert leégett a pajtájuk, istállójuk. Immáron másodízben. Akkor német repülőgép foszforos lövedéke volt a gyújtogató. Most pedig — márciusban — ismeretlen tettes keze által borult lángba az épület. Az est sötétje szegődött cin­kosul a becstelen károkozó mellett. Kilétét máig is ismeretlenség homá­lya rejti. Pedig tudatos, előre meg­fontolt gaztettről volt szó: a fecs­kendő tömlőit előzetesen telerakták téglatörmelékkel. Volt. aki a lángok­kal megvilágított udvarban nem átallott így nyilatkozni: »Úgy kell ennek a volt tsz-elnöknek«... Nagy kár érte a Gulyás-családot. De tán az anyagiak tönkremenésé- nél is mélyebb sebet ütött leikükön a hír: egyesek azzal rágalmazták meg őket, a felettes hatóságokhoz írt levélben, hogy tulajdon kezükkel juttatták a tűz gyomrába a pajtát és istállót. Bánatukat csak az enyhí­ti, hogy ott »fent« nem adtak hitelt a rosszindulatú, vádnak, hanem se­gítségükre siettek: az Állami Biz­tosítótól megkaptak több mint 37 ezer forint kártérítést. így hát nin­csenek magukra hagyatva, s remé­lik, csakhamar újjávarázsolják a tűz martalékává vált épületüket. Magyar államférfiak üdvözlő távirata Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából Dobi István, Kádár János és Hor­váth Imre Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot küldött Ho Si Minh elnöknek és Phan Van Dongnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnöké­nek és külügyminiszterének. TILTAKOZNAK MEGYÉNK DOLGOZÓI Naponta egyre több tiltakozó táv­irat érkezik, amit Somogy megye dolgozói az ENSZ-hez küldenek, fel­emelve tiltakozó szavukat az ötös bi­zottság hazugságokon alapuló jelen­tése ellen. Idős emberek és KISZ- szervezeíek fiataljai, dolgozó parasz­tok és ipari munkások, értelmiségiek írják meg felháborodott hangon vé­leményüket a Magyarországra szórt rágalmakról, valótlanságokról. A Kaposvári Mezőgazdasági Fel­szereléseket Gyártó Kisipari Terme­lőszövetkezet tagjai pártnapon ha­tározták el, hogy tiltakozó táviratot küldenek a magyar Külügyminisz­tériumhoz: »Kisipari termelőszövetkezetünk tagjai szíwel-lélékkel támogat­ják Kádár János kormányát az ellenforradalom leverése óta vég­zett eredményes munkájáért, amely a dolgozók széles rétegei­nek elismerését vívta lei« — írták a többi között a szövetkezet tagjai. »Mi, kadarkúti KlSZ-fiatalok tiltakozunk azellen, hogy az ötös bizottság jelentését napi­rendre tűzze és megtárgyalja az ENSZ. Követeljük, hogy ne avat­kozzanak Magyarország beiügyei- be, mivel ezt az Egyesült Nem­zetek Szervezetének alapokmá­nya is tiltja« — írták a kadarkúti kommunista fia­talok. A kutasi KISZ-szervezet Szintén küldött tiltakozó táviratot. »Nem engedjük, hogy az ENSZ a magyar ifjúság ügyébe avat­kozzék, annak a magyar ifjúság­nak ügyeit tárgyalja illetéktele­nül, mely boldogan és lelkesen építi hazájában a szebb jövőt. Törődjön inkább azoknak az el­nyomott országoknak kizsákmá­nyolt ifjúságával, amelyek még mindig az idegen elnyomás alatt tengetik életüket«. A Délmagyarországi Fűrészek bar­csi dolgozói Dag Hammarskjöldhöz, az ENSZ főtitkárához írtak levelet. »Tiltakozunk minden olyan tö­rekvés ellen, amellyel újra meg­próbálnak beavatkozni orszá­gunk belügyeibe, újra meg akar­ják zavarni népünk szocializmust építő, békés alkotó munkáját. Mi továbbra is építeni kívánjuk né­pi demokratikus társadalmi ren­dünket a világ összes dolgozó népével kölcsönös egyetértésben és megbecsülésben« — olvashatjuk soraikból. A Tapsonyi Gépállomás dolgozói szintén táviratban emelik fel tilta­kozó szavukat az ENSZ-közgyűlés összehívása ellen, az úgynevezett »magyar kérdésben«. »Gépállomásunk dolgozói tud­ják, milyen mérhetetlen káro­kat és szenvedéseket okozott ép­pen a nyugati hatalmak által szervezett és irányított ellenfor­radalom hazánknak és népünk­nek« — írják a táviratban. — »Éppen ezért követeljük, hogy az ENSZ töltse be magasztos hi­vatását és ne korlátokat emel­jen, hanem hozza közelebb egy­máshoz a népeket. Határozottan követeljük ügyünk tárgyalásának levételét a közgyűlés napirend­jéről. mert az méltatlan a ma­gyar ügy bármilyen formában történő tárgyalására. Mi támo­gatjuk kormányunk intézkedé­seit, melyeket igen nagy áldoza­tok vállalásával tesz a magyar dolgozó nép érdekében. Hazafiúi szeretettel dolgozunk a nép álla­mának felvirágoztatásán, mely soha többé nem lesz a hitvány hazaárulók martaléka. Ügyünk intézésében egyedül és kizárólag mi vagyunk illetékesek«. Néhány nappal ezelőtt alakult meg Szentbalásson a községi Ha­zafias Népfront-bizottság. Az alakuló gyűlés részvevői egyhangúlag elíté­lik az ENSZ ötös bizottsága jelenté­sének napirendre tűzését. Táviratuk­ban, amelyet minden részvevő alá­írt, a következőkről szólnak: »A legmélyebb felháborodással tiltakozunk azellen, hogy az ENSZ illetéktelenül és durva mó­don beavatkozzék szeretett ha­zánk belső ügyeibe«. Egy távirat a Daránypusztai Illó- olajkutató Kísérleti Gazdaságból ér­kezett: »Mi, magyar dolgozók bizalom­mal állunk pártunk és kormá­nyunk mellett — írja a gazdaság 330 dolgozója —, mert tudjuk, hogy csak így biztosíthatjuk a * békét és boldog jövőt«. * S végül tiltakozik az országoshírű barcsi Vörös Csillag Termelőszövet­kezet tagsága. Az októberi ellenforradalom viha­ra nem szállt el nyomtalanul efölött I a termelőszövetkezet fölött sem. Több millió forint értékű közös va­gyonuk egyrészét széíherdálta az''el­lenforradalom, Loscíjczi Pál Kossüth- díjas elnöküket börtönbe vetette, s a hatalmas, 2600 holdas gazdaságból alig maradt meg ezer holdnyi terü­let. A közös vagyont szilárdan védő tagok és akiket megtévesztettek az októberi események, s azóta vissza­tértek a nagy ésaládba, most mély felháborodással tiltakoznak az ENSZ ötös bizottságának jelentése ellen. Tiltakozó levelükben többek között ezt írják: / »Mi saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy virágzó életünket hogyan akarták megtörni október »hő­sei« és saját szemünkkel láttuk, kik voltak azok, akik szocializ­must építő hazánk ellen törtek. Ezek a hazaáruick nyugati tá­mogatóikkal most hazugságokkal teletűzdelt jelentésekkel akar­nak belügyeinkbe avatkozni, amely ellen a leghatározottabban tiltakozunk. Szövetkezetünk tag­sága egyöntetűen követeli, hogy az ENSZ hagyjon fel ezzel a szé­gyenletes próbálkozással és ve­gye le a napirendről az úgyneve­zett »magyar kérdés« tárgyalását. A barcsi Vörös Csillag Tsz-t — melyet az ellenforradalom sem tudott megsemmisíteni —, kije­lentjük, hogy az utolsó csepp vé­rünkig védjük igazunkkal együtt, és Hammarskjöld úréknak pedig azt üzenjük, hogy inkább vizs­gálják azokat a cselekményeket, amelyeket a rabságban sínylődő, szabadságukért küzdő népek el­len követnek el napjainkban a nyugati nagyhatalmak«. Anglia állítólag lamella az EUSZ ötös bizottságának megszüntetését New York (DPA). Jól értesült ENSZ-körök közlése szerint Anglia felkérte az Egyesült Államokat, mondjon le arról a javaslatáról^ Itpgy a »magyar kérdéssel« foglalkozó ENSZ-bizottság működését meghosz- szabbítsák. Az IntérnátionáJ News Service amerikai hírügynökség pén­teki jelentése szerint Anglia síkra- száll amellett, hogy bizottság helyett egy személyt bízzanak meg a magyar kérdés intézésével. Az angol indítvány okául valószí­nűleg az szolgál, hogy Ceyloni és Tu­nisz a jövőben nem kíván részt ven­ni az öttagú ENSZ-bizottság mun­kájában. IZQALMAS PILLANATOK. Úgy álltak az apró­ságok kint az előcsar­nokban, mintha ítélő­szék elé készülnének. Egy kicsit igaz is. De aki kifalé jön, már tud­ja: kedves, mosolygós bácsik és nénik fogad­ják ott bent, a jelentke­zőket. Egy sötétruhás kisfiút látok édesanyja szoknyája mögé bújva. Fél, egy kicsit izgatott. A másik azt kérdezi: mit kell csinálni ittbent. De van olyan is köztük, aki türelmetlenkedik: menjünk már be, apuka. Az Erkel-teremben Danhos Lacika vizsgá­zik. Nos, lesz-e belőle zeneiskolai növendék? Azt mondja, ötöse volt énekből. — Énekelj valamit — kéri a tanárnéni. Laci énekel. Igen komolyan áll a bizottság előtt, fe­lel is a kérdésekre. De azért el-el csuklik a hangja éneklés közben. A rnjemóriavizsga job­ban megy, a ritmuspró­ba bizonytalanabbul. — Ne félj Lacika — biztatja a tanár néni —, ne félj. A fiú nem tud­ja, hogy a bizottság úgy­is leszámítja az izgalom okozta zavart. Szöszke kisfiú áll az asztal előtt. Lesüti a szemét, úgy felelget. Néha erről lehet észre­venni, hogy megillető- dött. Néha odiapislog apukájára, s a mosolygó, biztató szemek oly sokat segítenek ilyenkor. Szik­lai Jancsi különben kristálytisztán, szépen énekel. Félig már meg­nyerte a csatát. Mintha tudná ezt, úgy bátoro­dik fel egyre jobban. A hangvisszaadásnál már előredől, s odaböki a hangot, mint aki azt A dallam-memória mondja nesztek, ez az... nála is bizonytalan. De hát gyakorolni kell azt, majd menni fog. — Hányasod volt énekből — kérdezik tő­le. Az apa válaszol: — Nem is tudom, miért adtak neki négyest, jobbat érdemel. A fiú felvágja a fejét és od’aimondja: — Ne­kem jó hangom van... Akaratlanul is arra gon­dolok, itt egy kis baj van a neveléssel... Két nagyobb fiú jön, mindkettő klarinétos akar lenni és mindkettő a közgazdasági techni­kumba. jár. Klein János énekel, s barátja, Sán­dor István figyeli őt. A fiú itt-ott elbotlik, el­csúszik a hang. Pista észreveszi a tanár bácsi szemén — és talán fülé­vel is —, hogy valami nem stimmel. Jóakaró- an, angyali természetes­séggel jegyzi meg: — Tetszik tudni, kicsit hamis a hangja, csak azért ám... ö jobban vizsgázik. Ritmusérzéke, hallása is csiszoltabb, reménykel­tőbb. Jönnek egymás után fiúk és lányok. A vizs­gáztatás kimerítő, de in­tő tanulságul is szolgál. Bizony az általános is­kolában a muzsika is­meretéből kevés ragadt rá a gyerekekre. Szol- mizációt kevesen tanul­tak. De van köztük olyan is, aki három kü­lönböző dalszöveget éne­kel el ugyanarra a dal­lamra, csak a ritmust igazítja ügyesen a szö­veghez. Egyikük, mási­kuk kicsavart népdalt énekel. Nem azért, mert rossz a füle, mert rosz- szul tanították neki. Pe­dig a zeneiskola kevés ahhoz, hogy zenei mű­veltségünk gyarapodjék. Az alapot az iskolák­ban kéne elsajátítani... Lukovics Zoli büszkén megy ki a teremből- Van is miért. Az igaz­gató bácsi azt mondta neki, hogy kitűnően dolgozott Pedig nehéz feladatot is kapott. 2—3 egyszerre leütött hang­ból kellett kiválasztani a magasat meg a mé­lyet. _ZoM ügyes fiú, lesz belőle valami. Meg is mondják neki, hogy si­került a vizsga, csak jöjjön hétfőn beiratkoz­ni. .. Izgalmas pillanatok. Kicsi. emberkék ha jól tudóm, idén százan — indúlnak el a zenei művelődés útján. S aki­nek nem sikerül most, megpróbálják jövőre. Jó példa a Piros Laciéi Tőle a kapuban hal­lom, amint odaszól anyukájának: — Most jobb volt, édesanyám? — Jó bizony, jobb kis­fiam, mint tavaly. — Akkor járhatok ze­neiskolába? — Biztosan — simogat-, ja meg az édesanya Kis» fia fejét. S Laci szemé­ben valami olyan fényt vélek felcsillan!, amit hangversenyen látok a muzsika élvezetébe el­merült emberek arcán... — u —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents