Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-18 / 193. szám
SOMOGYI NEPLAr Vasárnap, 1957. augusztus 18. 3Lít hit a (BaLat&íi fia^t(áíi Álla, Ljuda és 56 társuk Siófokon Ragyogó napsütésben érkeztem meg többszáz üdülőtársammal Ba- latonlellére. Most nem a Balaton ezernyi szépségéről, mindig menedéket adó hűvös vízéről akarok írni, hanem arról a néhány üdülőtársamról, s a néhány »jószívű« árusról, akik elől nehéz volt menedéket találni és akik ha nem lettek volna, talán még jobb lett volna az üdülés. A SPORTEMBER Az első napokban megmutatta tudását, csillogtatta kivételes képességeit, tehetségét. Ahol a sportról volt szó, rögtön ott termett. Apró, sovány alakja szinte asztaltól asztalig vándorolt, mi pedig megilletőd- ve hallgattuk. Hiszen valamikor futballista volt. Híres magyar labdarúgók nevei röpültek az ajkáról, akikkel valamikor egy pályán tartózkodott. Ezen kívül körülevezte a Balatont, végigevezte a Dunát, ott volt nagy röplabda, asztalitenisz mérkőzések döntőjében és jó eredményeket ért el. Felnéztünk rá és csodáltuk. Függőkugli, sakk, motorozás, vitorlázás, mind, mind bizonyította sokoldalúságát, legalább is szavakban. De tettekre is sor került. Az evezősversenyen ő is indult, de nem sok eredménnyel. Az evezőlapáttal úgy orrbacsapta magát, hogy alig tudott partot érni a fájdalomtól, a függőkuglival majd kiütötte egy másik versenyző szemét. Még a röplabdában indult, de az első percekben kificamította két ujját, úgy, hogy onnan is visszavonult. A két hét alatt alig tudta használni kezét. Egyik asztaltársa vagdalta fel helyette a húst. Ha pedig sportról esett szó — őszinte örömünkre — messzire elhúzódott. egy ki Állhatatlan üdülő Fiatalasszony volt, de telve egy házsártos vénember szeszélyeivel. Semmi nem tetszett neki. A húst túl zsírosnak, a kávét túl édesnek, az uborkát túl savanyúnak tartotta. Azt mondta pihenni jött. Éjfélig lehetett táncolni, zenét hallgatni az üdülőben, de ő már 10 órakor panaszkodott, hogy nem tud pihenni a lárma miatt. Pedig mást sem tett, mint aludt. Aludt délelőtt, délután, kora este visszavonult, nem vett részt a közös szórakozásokban, társasjátékokban. Egy nappal előbb elutazott, mint az üdülése lejárt, azt mondta: nem bírja tovább. Észrevételeit így jegyezte fel: »Az üdülés még tűrhető volt, de üdülőtársaim kiállhatatlanok voltak.« Mi nem írtuk meg róla véleményünket, -megtartottuk magunknak, de ez cseppet sem hízelgő számára. AKI TANULNI JÖTT Könyvet hozott a reggelihez, az ebédhez, könyvvel a kezében jelent meg a napozásnál. Igaz, nem is napozott, árnyékba ült, mert félt, hogy a naptól megfájdul a feje, s akkor nem tud tanulni. Egyik nap latint, másik nap eszperantó könyvet tartott a kezében. Többen megfigyelték, hogy mindennap ugyanazon az oldalon nyitja ki a könyvet, nem halad egy betűt sem előre, pedig az akarat meg volt benne. Verseskönyvet vitt magával még a hajókirándulásra is, s olvasni próbált, amikor vidáman szólt a zene, s magasra csapott a jókedv az elfogyasztott finom bor hatásától. Minket nem nagyon zavart, de ő csak az első héten bírta. Azután velünk együtt szórakozott, vidáman töltötte a napokat, elfelejtkezve a tanulásról. Tanulság: ha valaki tanulni akar, akkor ne nyáron a Balaton partján, hanem esetleg télen tegye azt meg, vagy pedig utaltassa be magát egy csendes magaslati üdülőbe. ÉJSZAKAI VITORLÁZÁS, BOSSZANKODÁSSAL Éjszakai vitorlázást szervezett a Balatoni Hajózási Vállalat. Csendes, nyugodt este volt, amikor a Lillafüred kifutott velünk Lelléről Révfülöp felé. Oda tartottunk, mert azt ígérték a vitorlázás szervezői, hogy Révfülöpön valódi jó bort ihatunk, méghozzá olcsón. Nem egészen így történt. Alacsony, kövér, kopaszodó ember tessékelt befele bennünket házába, amikor késő éjjel elértünk Révfülöpre. Hozta is rögtön a bort, ami savanyú és dohos volt. Kértünk tőle egy pár szelet kenyeret, mert elfelejtettünk magunkkal vinni. Szívesen adott, amit a fizetés is bizonyít. A savanyú bor literjéért 32 forintot, a néhány dekás kenyér szeletjéért pedig nyolcvan fillért kért. így alig egy fél kiló kenyérért nyolc forintot számolt fel. (Még első osztályú vendéglőben sem kerül a kenyér ennyibe.) Nem tudjuk, kinek az érdeke az ilyen vitorlázás szervezése, hogy az üdülőket olyan helyre vigyék, ahol méregdrágán árulják a rossz bort. Miért nem viszik az üdülőket olyan helyre, ahol nem csapják be őket, hanem valóban jó bort ihatnak, méghozzá olcsón, mert ilyet is ittunk később és csak 22 forintot fizettünk literjéért. kétféle Arak, ÉLETVESZÉLYES HALEVÉS Messziről csalogatja a leilei móló felé sétálókat a sülő hal kellemes illata. Nádikerítéssel körülvett kis helyiségben sütik itt a halat. Finom a hal, csak az árakkal van némi baj. Ki állapítja meg azokat és ki ellenőrzi azok betartását, nem tudjuk. Mi úgy tapasztaltuk, hogy a sülthal árát ott mindenkor a kereslet szabja meg. Azt a sülthalat, amelyért ragyogó szép időben — sorbanállás esetén — 6—10 forintot is elkértek, borús időben — vevők hiányában — 2—5 forintért is odaadták. Árulnak még sülthalat, halászlevet a leilei mozi mellett is. Este 10 óra felé járt az idő, amikor étvágyunk támadt egy halászlére. Finom volt, jóízű, csak a pislákoló gyertyafény tette életveszélyessé a halevést. No, de reméljük, jövőre a hal mellé megfelelő világításról is gondoskodnak. Gyorsan elrepült a két hét. Szerencsére kevés volt a kiállhatatlan ember és keveset kellett bosszankodnunk. Sok volt a vidámság, álarcosbál, táncverseny, csónak-, hajó- kirándulás, amelyek emlékezetessé tették a két hetet. Jól éreztük magunkat, úgy váltunk el, hogy jövőre ismét találkozunk. S zalai László. Szovjet lap katonáinkról A Krasznaja Zvjezda, a szovjet hadsereg központi lapja, pénteKen fényképes összeállítást közölt a magyar néphadsereg életéről. A lap megállapítja, hogy a magyar néphadsereg harcosai nem kímélik erejüket a katonai kiképzésben. Az ellenforradalmi erők felszámolása és a hadsereg megerősítésére irányuló intézkedések után a harcosok újra megkezdték a tervszerű foglalkozásokat. Nem volt szerencsénk. A siófoki MTH- iidülő modern épületei szinte teljes csendben sütkéreztek a koradélutáni augusztusi napfényben. Akiket kerestünk, nem voltak otthon, kora reggel hajóra ültek, s ellátogattak Tihanyba. Csak a hosszú ebédlőasztalon álló kis sarló-kalapácsos vörös selyemzászló jelezte, hogy még visszajönnek. A sok apró történet — amit hallottunk — meg azt bizonyította, hogy még sokáig itt is maradnak, ha másként nem, a magyar fiúk, lányok emlékezetében kedves kalandok, események szereplőiként. A Siófokon üdülő 58 szovjet ipari tanulóval ugyan nem tudtunk találkozni, de egész jól megismertettek mind- egtfikükkel az üdülő »őrzésére« itthon maradt magyar fiatalok. Elsősorban azt mondták el, hogy a másfél hete érkezett vendégek nagy része vorosi- lovgrádi és dnyepro- petrovszki. Többségük nehézipari szakmát tanul. A legtöbb—'szó azonban a csoporttal érkezett 19 szovjet lányról esett. A magyarok velük kötöttek leghamarabb barátságot, AUával és Ljudá- val, a két legcsinosabb lánnyal, olyannyira, hogy nevüket szinte minden mondatban emlegetik. Kedden este tábortüzet rendeztek az ipa- ritanuló-üdülő lakói. A műsort a szovjet vendégek adták. Nagy sikert aratott Jóska és Tolja! matróztá/nca, a tánckar ukrán száma, de a legnagyobb tapsot ekkor is a két kedvenc, Álla és Ljuda kapta. Igaz, méltóak is voltak erre a nagy tetszésnyilvánításra, mert mindketten nagyon szépen énekeltek. Az eltelt másfél hét alatt a szovjet és magyar fiatalok közös kirándulásokon vettek részt. Badacsonyban, Hévizén, ottjártunk- kor meg éppen Tihanyban voltak. Már az első alkalommal a Beloiannisz gőzös csupa jókedvű fiatalt szállított. A jó hangulatot tangóharmonikával két szovjet fiú biztosította. Szegények egész úton csak játszottak, míg a többiek gondtalanul táncoltak a hajó fedélzetén. Vegecsány Ernő, egy kicsit pattanásosarcü fiú, szól bele a beszélgetésbe: — Sokat táncolunk, mióta a szovjet vendégek itt vannak. Ilyenkor alig tudnak a vezetők az ágyba kergetni minket. — Ernőt jól ismerik a szovjet lányok, s azt mondják rá, hogy jampec. Ezért — úgy érezzük — bará\unk kicsit bosz- szankodik is. De a vendégek észrevétele hasznos is volt számára, igyekszik komolyabban viselkedni — Hja, Ljuda kedvéért sok mindenre képes egy serkenő bajszú fiatalember! Egy másik panasz a társától hangzik: — Az a baj, hogy sok a fiú és kevés a lány. így esténként alig tudunk egy rendeset táncolni Allával, vagy Ljudával-. A későbbiek folyamán azonban kitűnik, hogy nemcsak ennek a két kislánynak van sikere a siófoki MTH- üdülőben. A többieket is nagy szeretettel emlegetik. Különösen azokat, akik titokban levágatták szép copfjukat, hogy modern frizurát csináltathassanak. A fiúk ugyanis addig ugratták őket, míg — csakhogy megszabadulhassanak a további bosszantástól — megváltak eddig féltve őrzött ékességüktől. Ezt a felfedezést egyébként a szovjet vezetők rémülete, s a magyar fiúk diadalérzése követte. A lányok körüli le- gyeskedésen, tréfás ugratásokon, no meg or fürdésen kívül azért »komoly« programjuk is van az üdülőknek. Ilyen például a röplabda- és labdarúgó- torna, valamint a többi sportverseny. Amikor erre terelődik a szó, a magyarok kicsit ellcedvetlenednek. Érthető is, mert az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a szovjet vendégcsapatmind röplabdában„ mind labdarúgásban verhetetlen — ha csak- az utolsó napokban még valami csoda nem történik. Mert az itt üdülő 58 szovjet ipari tanuló és a sok magyar fiú és leány már csak néhány napig lesz Siófokon. Ezt a rövid időt azonban mégr jól kihasználják. Magasugrásból, síkfutásból rendesnek háziversenyt. Vízbenfutás— bői, vízben váltófutásból. kötélhúzásból, téglafutásból vedig tréfás »kis olimpiát«. Utoljára pedig isméi a tábortűz köré ülnek és közös műsorral búcsúznak Siófoktól, és a magyar fiúk között eltöltött felejthetetlen, kéthetes baráti együtt- lét után — a magyartengertől. — ger <^C§ÖKSC§C>K8C§CÍ<3CgCS<«e§aKSC!gaK§egÖÍ<3egaK8e^^ r<«C§CSC8CgaK8Cg<. Félúton S zűk is, sötét is volt a szo- bácska. Éppen hogy elfért benne a két barna ágy, a lepattog- zott zománcú sublót, egy szúrágta fehér szekrény és legfontosabb bútordarabként az örökké kattogó varrógép. Efölé hajolt az öregasz- szony, villanyt gyújtva világos nappaíl, negyven éven keresztül. Filléreket pörgetett a fényesre fogott kerék, pengők és forintok gyűltek a sokezer öltés nyomán. Ócska, nikkel-keret övezte szemüvegén keresztül már nehez látott, remegő, bütykös ujjai napról napra hamarabb fáradtak. Dehát élni kellett! Férje korai halála után széjjelesett életüket míg összeöltögette, bizony kiflivé hajlott a háta, elfakult a haja. Ittmaradt a gyerekkel egyedül, neki osztotta a sors, hogy küzdve, harcolva emberré nevelje őt. Szakmára taníttatta, Gyurka gyárba járt. Szépen keresett, megnősült és egy fiatal, csinosarcú, gömbölyű asszonykát hozott a házhoz. A lány is a gyárba járt, ott ismerkedtek meg, asszonykorában sem maradt ki. — Majd az »öreg« ellátja a házimunkát — gondolták, és így is történt. Nem kellett volna már varr- nia, kiérdemelte az örökös vakációt. De nem tudta abbahagyni. Most is csak leült, szokott mozdulatokkal meglendítette a kereket, és hangtalan ajakkal álmodozott. Nem magáról, — a gyerekekről. Szép, csendes, békés dolog volt ez. Borús, álmos idő lévén, elbóbiskolt ültében, percekre megállt a géppel. Riadtan, hirtelen ébredt, az elmulasztott kötelesség önvádjával. Idegesen az anyag felé kapott, lecsúszott a szemüvege. Az ágy alá gurult. Letérdelt, nehézkes, tagolt görnyedéssel és kihúzta az ókulát. De még valamit. Egy újságpapírba csomagolt »valamit« is. Forróság lepte el. Megroggyant a térde. A szoba rejtekén gyári holmi lapult sunyítva. Az első pillantásra felismerte, hogy a gyáré. Lopott jószág... Idegen tulajdon... Ki lophatta?... Gyurka! Az ő fia! Miért?.., ,— Óh, az apai átkos örökség! Mert az apja, az ő. férje is így kezdte. Bár akkor nagyon rá voltak szorulva. Kenyérre kellett. Az »Űr«, akié a gyár volt, becsukatta. Mikor kikerült a börtönből, nem kapott sehol sem helyet. Amit alkalmilag keresett, elitta. Negyven éves volt, amikor meghalt. Félájul- tan, részegen hozták egy este haza. Vért hányt. Harmadnap temették. És most a Gyurka... Jaj, Jézusom! ... Úgy érzi, kést forgatnak szívében. Olyan undorral lökte vissza a csomagot, mintha véres lett volna. Aztán mégis kikapta és az asztalra vágta. Csakúgy repült belőle a holmi szerteszét. így várta haza őket. Amikor a fiú megérkezett, si- koltva ugrott eléje. Arcába csapta az egyik darabot. Szó alig jött ki a torkán. Gyurka megdöbbent, vörös lett, mint a rák. — Nem én hoztam! — Hát ki? — Feleségem. A Klári. — Minek? — Terhes. Eddjg nem szólt, eltagadta. Most meg már az utolsó terminusba érünk. Pénzem nincs, amit ezért kapunk, annyiért elcsinálják ... Az anya sápadt lett, mint a halál. A fejéhez kapkodott. Gyurka támadásba ment át, kihasználva az időt. Most már ordított. — Ide nem szülhet, érti? Ebbe a tyúkólba. Nem kell még a gyerek! — Hát én nem ide szültelek? Óh ... Tolvaj vagy, tolvaj! Az apád sorsára akarsz kerülni? Börtönben elrohadni? Te... átkozott! Elcsuklott hangja, szája szederjes lett. Ha a Fia meg nem fogja, hanyatt zuhan. Estében még hallotta egy teherautó fékjének vijjogó, fültépő csikorgását, ahogy szétszakította a szoba csendjét... * * * Dár nap múlva szétfutott a gyárban a lopás híre. Nem sók idő telt el, amikor a tettes neve is közszájra került: — Megfogták a tolvajt... Szörnyű meglepetés. A Bódi Gyurka volt.,. — A Bódi Gyurka? — Igen. Már régóta gyanakodtak. Kimentek hozzá tegnap este a gyárból házkutatást tartani. Meg is találták a csomagot. Azt mondják, nem is tagadta. Csak állt a szobájuk küszöbén, mint egy fatuskó és amikor Kábái elvtárs kérdezte, behunyt szemmel mutatott az ágy alá. — Ott van. Vigyék. Én loptam el, én hoztam el. — Anyja, — tudjátok az a vékony kis öregasszony, aki elébe szokott jönni műszak után, — mintha a fia temetésén lett volna. Egészen belebetegedett. — Hát betegedhet is, temetheti is egy időre. — Miért? — A börtön miatt. — Ott majd gondolkozhat, lop-e újra... — Két «három év kijár neki. — Megérdemli. Úgy kell az ilyennek! — Jó keresete volt a feleségének .is. Nem voltak rászorulva. — A vér nem válik vizzé! Az apja is lopott. Harminchétben. — Hallgass, az más volt. Akkor nyomorogtak... — Nem számít! Lopás az lopás. — Megtévedt, elvesztette az eszét. — Hát ne veszítse el! A beszélgetést Óváriné, a gyár párttitkára szakította félbe. — Röpgyűlés lesz elvtársak. Jöjjenek fel az első terembe. Mindenki azonnal letette a munkát. Nők, férfiak vitatkozva, az esetet tárgyalva kopogtak fel a lépcsőn. A többiek már akkor együtt voltak. Kábái János, az igazgató beszélt. Feszült, megfontolt várakozással fogadták szavait. — Elvtársak! Szeretném, ha együtt beszélnénk meg Bódi György és felesége ügyét. Amíg mi itt nem tanácskozunk, addig nem akartam lépéseket tenni a hatóságok felé. Elmondanám véleményemet. Mi a párttitkár elvtársnővel alaposan átgondoltuk az esetet. Beszéltünk Bódi György édesanyjával, feleségével és Bódival is. Nem egyszerű ez az eset. A teremben négyszáz szempár kísérte okos figyelemmel az igazgató beszédét. Érezte mindenki a szívdobbantó csendben, hogy itt most a munkások döntenek Bódi György ügyében. Kábái elmondta a vizsgálat eredményét, majd folytatta: — Elvtársak... Súlyos, mély szégyen ért bennünket. Mint tudja mindenki, a gyárban loptak. Bódi György megfelejtkezve a munkásbecsületről, eltulajdonított egy két-háromszáz forintot érő kész anyagot. Különösen súlyosan esik a latba tette most, amikor október óta elszaporodtak mindenhol az ilyen esetek. A társadalmi tulajdon a mi tulajdonunk. A mi érdekünk, hogy megvédjük, és legszigorúbb büntetéssel sújtsák azokat, akik ellene vétettek. Helytelen lenne azonban csak a tettet nézni. Nekünk jó szemügyre kell vennünk az embert is. Meg kell vizsgálnunk azt is, hogy ki tudja-e javítani bűnét, hibáját. Bódi György szegény munkásgyerek, aki öt éve becsületesen dolgozik a gyárban. Az első esete. Ha mégegyszer előfordul ilyesmi, könyörtelenek leszünk. De most, úgy érzem, segítenünk kell inkább Bódi Györgyön. Vitassuk meg, kinek mi az álláspontja. Milyen embernek ismerik Bódi Györgyöt? ... A znap délután, a röpgyűlés végeztével egy szerényen öltözött fiatalember sietett Bódi Györgyök háza felé. Az ajtón kopogtatott. Belépett. — Üres a ház? Nem kattogott a varrógép, nem ült mellette az öreg édesanya. Szót sem ejtett senki ott bent, csak egymásra meredtek, félszeg, ítéletet váró sóhajjal. Tegnap óta a gyárba se tehette be a lábát a Bódi házaspár. Átvirrasztották az éjszakát, különösen Gyurka volt nyugtalan. Reggel ötkor kalimpált a vekker. Ó, de jó lenne felugrani, frissen mosdani, rohanni a gyárba — gondolta. Elővenni a szerszámokat, mint máskor, köszönni a munkaha- érkezőknek, köztük Palinak, Rózsa Palinak, aki mellette dolgozott a padnál. Aztán évődni, félmondatokat dobálni, tréfásan. Most mindennek vége. Jön a börtön. Vastag rács, penészes falak, rideg, sivár egyedüllét. A vekker berregett tovább. Megfogta, akkorát hajított dühösen rajta, hogy begurult a sublót alá. Nincs többé rá szükség! Kin, kínlódás volt a sorsa egész: nap. Vajon mikor jönnek érte? Egyre mélyebbre vájta tettének sebét. — Megérdemlem — dobolta a gondolat agyában, —- megérdemlem. A mikor Klárival elhatározták a dolgot, szégyenfélét érzett. De az asszonyka sürgette a pénzt. Ö a kész-raktárból vitte munkaközben az anyagokat. Gondolta, nem lesz nehéz elcsenni azt az egykét párat. Úgysem veszik észre. Amikor felesége elhozta, Gyurka már érezte, hogy őrültség volt. Legszívesebben visszavitte volna. A félúton azonban megállt. Nem volt hozzá ereje. Pedig most itt van az anyja is. Jaj, az anyja! A barátai, a munkatársai, akiknek nem nézhet többé a szemébe. Nem,, ezt nem lehet kibírni! Tépi a fejét,, mindjárt széjjeltépi a szégyen! No, most végre kopognak. A rendőrség. Mindegy. Jöjjön, aminek jönnie kell. Nyílik az ajtó, belép Pali. Rózsa Pali. — Csókolom! — köszön az anyjának, meg Klárinak. — Szervusz! — így neki és nyújtja a kezét. — Mit akarsz? — ugrik eléje Gyurka. Érzi, hogy öli a szégyen, gorombasággal akar könnyíteni magán. — Nem félsz, hogy te is; bepiszkolódsz itt? Hogy megszólnak?! — Nem!... — Minek jöttél? — Kábái elvtárs küldött, meg a többiek. Megtárgyaltuk az ügyedet. _ ?? _ — Döntést hoztunk. Én meg elhoztam az üzenetüket. Gyurka nem bírt már állni, megfogódzoít az ágy szélében. — Mit üzentek? — kiáltotta volna, de csak úgy felcsuklott belőle a kérdés. — Gyertek vissza dolgozni a gyárba ... Visszaveszünk benneteket. Most az egyszer... De többet ilyet... Döbbenetes, remegő csend állt közéjük. Aztán Gyurka odatántor- gott anyjához, ráborult a vállára. Néma, könnynélküli zokogás rázta. Nem tudta hangosan mondani, csak úgy súgta maga elé: — Soha többé, soha többé!... Parázs Károly.
