Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-17 / 192. szám
Szombat, 1957. augusztus 17. SOMOGYI NÉPLAP 3 A VIDÉKI FUNKCIONÁRIUSOK ÉLETÉRŐL TTáy-Kucsera tavaly nyáron le^ ült íróasztalához és irodalmi görebjeiben kikotyvasztotta saját maga politikai mását, a sehol sem létező bürokrata-parvenű-gőgös-elbizakodott-tud'atlan-művészetellanes homonkuluszt, a Kucserát. Ez a fantáziában létező, de merő gúnnyal és élethűen megrajzolt figura szerinte semmihez nem ért, de éppen ezért mindennel foglalkozik; az ő bürokratizmusa szabja meg a hivatalok munkamódszerét; elszaikadt a néptől, mert autója van; azért ragaszkodik az osztályharc-elmólethez, mert így megmarad monopóliumaként a politikai megbízhatóság; azért vannak csak ellenőrök, hogy őt hizlalják; ennek nincs osztályhelyzete, mert az egység-demokrá- cia-termelés az ő szájában csak öm maga fenntartására irányuló igyekezetét jelent és a többi és a többi. A sematizmus és ezzel együtt a pártirányítás ellen küzdő Háy Gyula a maga nagyobb dicsőségére létrehozta a legsematikusabb rossz funkcionárius típusát, és hogy azért védve legyen, vele szembeállította a jó funkcionáriusokat. Takácsot és Nemere Lujzikát. Ezek sem kevésbé voltak sematikusak, kicsit korlátolt, éppen ezért ostoba és szűklátókörű emberek, akik nem ismerik fel a nagy veszélyt Kucsera személyében, aki pedig majdan a nagy szórásnál éppen őket fogja kitúrni helyükről, akik éppen mulyaságuk miatt védik a mundér becsületét az aljas Kucse- rával szemben és szintén satöbbi. ördögi írásmű volt ez a »-Miért nem szeretem?«, ördögi céljai voltak. Egy csapásra ütött sokfelé, szembe akarta állítani egymással a funkcionáriusokat; a nép előtt lehetetlenné tenni a vezetőket, akik semmihez sem értenek; bebizonyítani, hogy az osztályharc idejétmúlt dolog; a szakemberek politikailag megbízhatóbbak, mint Nemere Luj- zikáék; s a bürokrácia azért van, mert funkcionáriusok vannak, akiknek csak azért magasabb a fizetésük, nehogy lokorrumplódhas- an-ik; egyszóval célja az volt, hogy általánosítva lejárassa a pártvezetés tekintélyét, általános bizalmatlanságot hintsen el irántuk a nép között, hogy megbontsa a párt egységet. Amely egyébként kitűnően sikerült is neki és hasonszőrű anarchista barátainak, és amely - állapítsuk meg kritikusan — a pártközpont ideológiai fegyverletétele miatt is következhetett be. |L| iért kell ezzel ma foglalkozni? Az agy Lovas Mártonon kívül senki sem védte meg a funkcionáriusokat, nem szegültek vádlón szembe e szemlélettel, nem leplezték le igazi céljait, nem ismertették, hogyan is él valójában a funkcionárius. Az ellenforradalom után, a kétségtelenül helyes politikai intézkedések következtében e velük szemben megnyilvánuló szemléletnek szőkébb lett a tere, sőt, sokan megértik a tavalyi nagy kampány helytelen, anarchista jellegű vádjait, súlyos következményeit, ellenben még mindig vannak, sajnos a párton belül is jelentkező nézetek, amelyek azt mutatják, hogy nem küzdöttük le ezt a nagy veszélyt, amely az egység kikovácsolásához, a bizalom megteremtéséhez pedig feltétlenül szükséges. Róluk is legyen tehát szó. Róluk, akik körül oly sóik vita dúlt, általánosítva, sokszor érdemtelenül nekik tulajdonítva minden hibát, elfelejtkezve arról a rendkívül progresszív szerepről, amelyet az építésben lelkes és fáradhatatlan munkájuk je lentett és jelent. Tegyük fel a kérdést így: ismerik-e általában a népből jött kádereket? Látják-e a kívülállók gondjaikat, problémáikat, anyagi helyzetüket, törekvéseiket? Valljuk be: nem. Ha ismerik is, elég felszínesen. Legtöbbször magatartásuk, emberi tulajdonságaik alapján ítélik meg őket. Munkájuk erényei kevésbé, hibái annál inkább ismertek. Ábrázolásuk az írók műveiben előbb túlságosan idealizálva volt. Később negatív értékelésük került előtérbe. Csak ők a hibásak abban, hogy a hatalom birtokosainak, mpge>!égedet- teknek. jól dotáltaknak látják sokan őket? Ez nyilván visszahatás kérdése is. Volt egy időszak a proletárdiktatúra győzelme után, amikor jelentőségüket túlságosan kihangsúlyozták a központosított vezetés tudatosítása végett. Mint ilyenek, a velük szemben állított követelményeknek öntudatból igyekeztek eleget ■tenni politikai, szakmai, erkölcsi tekintetben egyaránt. Ezért magyaráztak meg mindent a hivatalos álláspont szerint még akkor is, ha maguk nem teljesen értették meg egv“s problémák lényegét. Ezért állítottak fel mechanikusan szakmai és gazdasági követelményeket, a távlatot és nem az adottságokat tekintve. Ezért vállalták az anyagi. áldozaio- kat »(kiemelésükért«, még ha szemérmesen hallgattak is a család gondjairól. Tudtak a nehézségekről — ők maguk messzire nézve — vállalták is azokat. Hittek a proletárforradalomban és a gyakorlatban valóságos harcot vívtak a valóságos és vélt ellenségekkel. Enélkül a hit nélkül ma nem itt tartanánk. Sem pozitív, sem negatív értelemben. Ez az idő történelmileg rövid volt, de elég hosszú ahhoz, hogy a velük szemben kialakult helytelen és igazságtalan nézőpont rögződjön. A helyzet azonban néhány éve sokat változott. Azok, alak nem voltak képesek az időközben rájuk ragadt túlzásoktól megszabadulni, fejlődésükben megálltak, kihulltak ebből a sorból. Mert ebben a sorban valóban csak a legjobbak maradhatnak. Az időben és a nép ítéletében van itt a tehetség mércéje. Változott anyagi megbecsülésük is. Fizetésük azonban ma sem magasabb az átlagos, vagy jó szakmunkás bérénél. A csúcsokban dolgozó funkcionáriusok jövedelme általában alacsonyabb a gazdasági és államhatalmi szervek vezetőinél, de azok szintje sem haladja meg túlzott mértékben a dolgozókét. Aki még e tények ellenére is berzenkedik, gondoljon vissza egy évtizeddel, vagy hasonlítsa össze a helyzetet a nyugatival, a lényegében semmit sem dolgozó tőkések, a szelvényvágók, bankemberek, igazgatók és a munkások évi jövedelmeinek alakulásával. Hogyan él ma a funkcionárius7 Problémák közepette él. Problémái: a gyakorlati munka, a politikai állásfoglalás, önképzése, családi élete. Nézzük közelebbről ezeket. Mindenki tudja, hogy az eke szarva, vagy a satupadok mellől kerültek igen magas beosztásukba. Legtöbben autodidakta módon, önmaguk művelése során jutottak ismer'tekhez, néhány iskola és az életben szerzett mérhetetlen sok tapasztalat, siker és kudarc nevelte ekei. Rosszindulatú, aki kétségbe- yonja, hogy nem akarnak jól vezetői. minél kevesebb hibával dolgozni. Attól a kétségtelenül meglévő rétegtől eltekintve, amely csak egyéni érvényesülését tekinti fontosnak, zömük szereti az embereket, köztük érzi jól magát — egyszóval nem felejtette el, honnan emelkedett ki. Irtózatos harcban állnak azonban az idővel, amely gátolja kapcsolataik kifejlődését, önmagukkal szemben támasztott követelményeik megvalósulását. Egyik elvtárs, aki több éve funkcionárius, megfontolt, fegyelmezett, gondolkodó ember, nemrég elmesélte heti programját: — Egész hetem a megbeszélések, a vidéki utak, előadásokra való felkészülés között telik. Eközben gondolataim főiskolai tanulmányaimon is vannak. Hazajutva késő este még nekiülök egy-két órára az anyagnak. Alig várom a vasárnapot. Talán majd sikerül behozni a lemaradást. Igen ám, de ekkor el kell olvasni a lapokat, folyóiratokat, amelyek nélkül képtelen vagyok munkakörömet ellátni. És ott van a család, azokkal is kell foglalkozni, moziba menni, sétálni... Nehogy azt higgyük, hogy ennél a szintnél lejjebb, vagy feljebb jobb a helyzet. V. G., egyik járási tanácsunk osztályvezetője jogi egyetemet végez. Minden nap a járás falvóit kell járnia. Ez a hivatása. Mi marad neki saját magának? ... És minél jobban közeledünk a csúcsokhoz. annál több a társadalmi kötelezettség, a feladatok kiszabása és ellenőrzése, a beosztottak és az emberek iránti figyelem szükségessége, annál jobban nő a gondolatok megosztottsága, az idegek pattanásig való feszítettsége. A zt mondják, kiváltságokat él- ^ veznek. Autón járhatnak, az igaz, bár különösen az utóbbi időben egyre kevesebben. Útjaik azonban nem luxust és kényelmet szolgálnak. hanem a társadalom érdekében történő ellenőrzést, a legtöbbször éjjel történő hazaérkezésekkel. Kiváltságuk: a gyűléseken a főhelyet juttatják nekik, de akkor vendégek: beszédeket tarthatnak. amelyekre komolyan fel kell készülniük; és még sorolhatnánk tovább. Nem igaz, hogy külön áruházaik vannak, ott olcsóbban vásárolhatnak, hogy ajándékokat fogadnak el kijárásaikért — bár egyeseknél ez előfordulhat —, ellenben igaz. hogy mindenütt példát kell mutatniuk, az áldozatban elöli kell járniuk, amelynek eleget is tesznek, nem kötelességből, hanem öntudatból. Ismerik a funkcionáriusok betegségét? Tavaly az egyik járásban orvosi vizsgálatot tartottak számukra. Kivétel nélkül mindegyiknél szívműködési zavarokat, deformáltsá- got. idegkimerülést találtak. Ez a következménye az éjszakázásoknak, a rendszertelen étkezéseknek, a doppingoló szerek használatának, a szellemi megfeszítettségnek. Ebben a pozícióban ugyanis nincs nyolc órai munkaidő. Ezt a felelősségérzet, az állandó és rendkívüli feladatok, az önmaga iránti követelmények szabják meg. És még így is elégtelen az idő a munka száz százalékos elvégzéséhez. Az utóbbi időben azonban nemcsak munkamódszerbeli, hanem politikai és magatartásbeli önvizsgálat is .folyik körükben. Ez természetes is. hisz mind!nyá*jan a párt tagjai, vagy igen közel állnak hozzá. A nemzetközi munkásmozgalom és október eseményei megrázták őket is. Fegyelmezettségük miatt azonban válságukról nem beszélhetünk. Ellenkezőleg. Elszántságukról még inkább. Mindannyian, a puhák és ingadozók is, kemény leckét kaptak a történelemtől. Meggyőződtek a párt egységének, a vezetők és tömegek kapcsolatának, az ellenség elleni megalkuvás nélküli harc fontosságáról, nélkülözhetetlenségéről. Amellett, hogy a harcos elszántság az uralkodó jellemvonásuk, az októberi eseményekkel kapcsolatos, feltétlenül szükséges intézkedések dacára azt kell megállapítani, hogy a régi túlzásokba nem estek vissza. Figyelik őrhelyük hangulatát, érzéseit, s csak annak alapján intézkednek. Nem kétséges, hogy magatartásuk a követelményekhez fog ezután is igazodni, a valóság figyelembevételével hoznak majd döntéseket. Ezt az igényt igen pontosan megfogalmazva egy járási értekezletein mondotta el egy funkcionárius: — Lenin arra tanított minket, hogy soha ne essünk pánikba. Van-e okunk ma erre? Nincs, függetlenül attól, hogy ml is szenvedtünk az események miatt, hogy egyes túlhajtok, ellenségeink rajtunk akartak bosszút állni, hogy mások viszont langyosnak tartják politikánkat. A valóság az: rajtunk is múlt, hogy eddig jutottunk. A valóság, hogy .belső frontunk erősítése belső ós nemzetközi szükségesség. Az ellenforradalom ellenére ma itt iszooíaliámus épül, nem kapdlaliz- mus és változásaink következtében még könnyebben épül imiajd. Ma nincs nagyobb feladat, mint táplálni a nép tevékeny'égének és érzéseinek új forrásait. A mi tanulságunk pedig: nem hallgatni, hanem beszélni, jelezni, észrevenni mert ezért választott meg a párttagság. vagy a. nép bennünket.. . Deszéljünk még az úgynevezett 1 * »funkcionárius-gőgről« is. mert még ma is emlegetnek olyanokat, akik nem fogadták el emberek köszöntését. Volt ilyen, tálán ma is van. De egyre kevesebb. Mi tartotta ezt életben? Feltétlenül az a légkjör, amiről az előbb szóltunk. Ettől függetlenül és emellett ki állíthatja azt, hogy a pártszerveknéi valamikor is gőgösen, durván, vagy meg nem értéssel fogadták. Ezt senki sem mondhatja. Egyesek esetleges magatartásbeli hibáit nem lehet általánosítani és minden vezetőre ráfogni. De csak ez volt az ok? A funkcionáriusokban. mint emberekben, ne keressük? A teljhatalom messzédít- hetett egyeseket, a hízelgés önteltté változtathatott. Igaz. De volt még valami, amiről nem beszéltünk eddig és ami főleg a régi értelmiségiekkel szemben jelentkezett. Ez a dolog: a kisebbségi érzés. Ez létező dolog volt és nem megmagyarázhatatlan. Ez tette merevvé a funkcionáriust, még akkor is. ha vele széniben lojalitást látott, hát még ha lenézés', gúnyt, el nem ismerést a szemekben. Mert valljuk b?, ilyen is voh és nem mindig a vezető hibájából. Még tavaly egy TTIT-ülés alkalmával,. amikor az értelmiségi klubtól esett szó, K. Gy. orvos véletlenül odavetette, helyeselve és követelve a funkcionáriusok részvételét is abban: — De hagyják otthon a párttitkári, a tanácselnöki, az osztályvezetői magatartást. Ide nem az orvos jön és nem a funkció, ide az ember jöjjön. Mire is célzott K. Gy. orvos? Arra, hogy jó volna a feszélyezsttsé- g-at és merevséget megszüntetni, jó volna közelebb kerülni egymáshoz. Ez persze nem könnyű dolog. Az álarcokat, amelyeket az évek, az események és az emberek raktak egymásra, nehéz lesz. végleg letenni. De nyilvánvalóan meg lesz ez a kapcsolat, mert keli a szerénység és az egység, mint a falat kenyér. ATisszatérve az alap-problémá’ hoz: mindehhez pedig bizalmat és lehetőséget kell biztosítani a funkcionáriusok számára, együttműködni velük, ha kell, őszintén bírálni hibáikat, mert enélkül sok láng idő előtt kialszik, vagy elkopik az az erő, amely a szocialista' élet kikovácsolására oly nagyon szükséges. CSÁKVÁR1 JÁNOS AZ ELSŐ TAKARÉKSZÖVETKEZETEK ALAKULÁSA ELÉ MÉG A MŰLT ÉVBEN jelent meg az a rendelkezés, amely módot ad a földművesszövetkezeteknek arra, hogy a parasztság érdekében takarékszövetkezeteket alakítsanak. A parasztság legnagyobb része igen nagy örömmel fogadta a kormányzatnak ezt az intézkedését, hiszen a takarékszövetkezet lehetővé teszi, hogy a falu dolgozói felesleges pénzeiket ott kamatozódra elhelyezzék, beté- teiket a szükséghez mérten azonnal ki is vehessék. De módot ad ez az intézmény arra is, hogy ha tagjai közül valakinek pénzre van szüksége, akkor hitelt is kapjon hivatalosan megállapított kamat mellett a takarékszövetkezettől. Ezenkívül még sok más feladatot is végez a takarékszövetkezet, amely az Országos Takarékpénztárnak kis fiókintézete a falun és e mellékes tevékenység növeli a takarékszövetkezet jövedelmét. A földművesszövetkezettől teljesen független, önálló, az alakuló közgyűlésen megválasztott igazgatóság és felügyelő bizottság a megbízott ügyvezetővel az élen intézi a takarékszövetkezet ügyeit. Év végén a szövetkezet tagjai egyrészt részjegyeik után kapnak visszatérítést, másrészt pedig a takarékszövetkezet jövedelméből is részesednek. Szerte az országban megértette a parasztság a takarékszövetkezet jelentőségét és azok gomba módra szaporodtak, jó munkát végeztek többségükben és elnyerték a falu dolgozóinak bizalmát. Somogy megye sajnos nem dicsekedhetett idáig takarékszövetkezettel és ez a földművesszövetkezeteknek nagy mulasztása volt. Próbálkozások ettől függetlenül voltak a megyében, például Balatonszcme- sen, Kéthelyen és másutt, de a rossz szervező munka és egyéb hibák miatt az eredmény elmaradt. Jelenleg a megye két jóhírű és eredményekben gazdag, a parasztság körében is nagy szeretetnek örvendő földművesszövetkezete — a böhönyei és nagybajomi — fogott hozzá a takarékszövetkezet alakításához. Különösen Böhömyén, de Nagybajomban is nagy igyekezettel fáradozik a szövetkezet igazgatósága, felügyelő bizottsága, a szövetkezet csaknem minden dolgozója a takarékszövetkezet létrehozásán. Az alaposabb szervező munka alig egy hete indult meg, s ennek ellenére az előjelek szerint Böhönyén 18-án, Nagybajomban pedig 25-én megtartja alakuló ülését a takarékszövetkezet. Ez annak a jó szervező munkának az eredménye, amelyet Szabó György és Kányási Kálmán igazgatósági elnökök vezetésével» e két szövetkezet dolgozói és vezetőségi tagjai, ©gyömbérként összefogva, közös akarattal végeznek. Szemléltetően mutatja a böhönyei dolgozók hozzáállását az, hogy Lapath Géza, a TÜZÉP telepvezetője 13-án csak a délelőtti órákban húsz tagot nyert meg a takarékszövetkezeti gondolatnak. Nem marad el tőle az italbolt csaposa sem, áld egy nap alatt harminc tagot szervezett a takarékszövetkezetnek. A Böhönyei Földművesszövetkezet vezetői úgy vélik, hogy háromszáz taggal alakul meg takarékszövetkezetük. Értesüléseink szerint a takarékszövetkezetet alakító nagybajomiak létszáma sem fog messze elmaradni a háromszáztól. A böhönyei pártszervezet. Molnár elvtárs irányításával, nagy támogatást ad a szervezési munkához, s ez a támogatás Nagybajomban sem marad el. E KÉT SZÖVETKEZET dolgozói, vezetői ezekben a napokban dicséretes munkát végeznek és azt, remélik, hogy a megye többi földműves- szövetkezete példát vesz róluk és sok takarékszövetkezetet hoznak létre a parasztság és a földművesszövetkezeti tagság érdekében. Dévai Zoltán A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Nem elég a tiltó tábla Mi, a Megyei Tanács VB Közkórháza helosztályának betegei panaszszót fordulunk a szerkesztőséghez, s kérjük, panaszunkra hívják fel az illetékesek figyelmét. A nagy hőség miatt a betegszobák ablakai éjjel-nappal nyitva vannak, hogy friss levegőhöz jussunk. A kórház előtti útszakaszra motoros jírműveknek behajtani tilos, amint az utca sarkán lévő tábla ezt mindenkinek tudtára adja. Ezt a szabályt azonban az autó-, teherautó- és motorkerékpárvezetők semmibe sem veszik. Sőt nemcsak nappal, de este tíz óra után, s hajnalban is a kórház előtt túráztatják gépjárművük motorját, s olyan ropogással száciul- danak, hogy valamennyien felébredünk, s vége az éjszakai pihenésünknek. Kérjük a rendőrséget, hogy szerezzen érvényt a közlekedésrendészeti szabályoknak. A közkórház helosztályának betegei. „Szórakozott44 főpincér Mostanában sajnos, sokat kell foglalkozni a vendéglátóipari visszaélésekkel. Ezúttal is ilyenről van szó. A »sajnálatos tévedés« a bala- tonlellei Vörös Csillag vendéglőben fordult elő. A »tévedést« a főpincér követte el — szerintünk nyíltan űzött csalásról van szó. Ezt az állítást megtörtént esettel igazolom. Az történt, hogy két üveg »Badacsonyáért — fogyasztói ára 29.50 — egy üveg szódáért, s egy, üveg sörért 101,50 forintot számolt a »szórakozott« főpincér. Két üveg »Badacsonyáért 29,50-ével 59 forint, egy üveg szódáért 1,90, az üveg sörért 7,30 jár. Ez 68,20. Ehhez 20 százalékot — 13,64 — hozzászámoH a, a végösszeg 81,84 forint! Az eset szenvedő alanyai reklamáltak. A főpincér az újraszámoló,s- nál 81.81 forint helyett 69,80 Ft-ot számolt, s visszaadott — mint az előző számla különbözetét — 30 forintot! (Újból egy tévedés, de ez a tévedés már a vállalat számlájára történt, amit bizonyosan könnyen »behoztak«.! Mi az oka annak, hogy mindez előfordult, s előfordulhatott? Az ok: az ellenőrzés során leleplezett csalások enyhe büntetésében keresendő. Miért? Azért, mert egy-egy csalás leleplezésekor a tett elkövetőjét 100, esetleg 200 forintra büntetik meg — amit az nevetve kifizet, — hiszen egyik ellenőrzéstől a másikig »egyéni módszerekkel« ennek a 10—-20-szo- rosát is »megkeresi«! Javasolnánk a Kereskedelmi Felügyelőségnek, hogy tettenérés esetén ezeket a csalókat ne 100—200 forintos »pénzbírsággal sújtsák«, hanem nagyobb »tévedések« esetén adja át az ügyészségnek. Megérdemlik a büntetést! SZABÓ ZSIGMOND üdülő. VÄLASZ A NÉPLAP CIKKÉRE Revizorunk megvizsgálta a szóváteH- panaszt A Somogyi Néplap 1957. július 20-i számában megjelent »Igazságot az igazságtalanság helyébe« c. cikk Simon József kőröshegyi kerületvezető erdészről is említést tesz. Revizorunk vizsgálata alapján közlöm a szerkesztőséggel. hogy Simon József a kollektív szerződésben meghatározott nagyságú illetményföldet használ. Misata János és Tóth Nagy József viszont azért nem részesültek illetmónyföld’-juttatásban, mert nem állandó erdészeti dolgozók. A vizsgálat megállapította, hogy Miseta János és Tóth Nagy József valóban dolgoztak Simon József szőlőjében, állításuk szerint szívességből, s a munka végzésének napjára nem emlékeznek pontosan. Simon Józsefnek nem állt módjában az erdőgazdaság terhére elszámolr.: a szőlőművelést, mert több mint eay éve betegállományban van. Bár nehezen tételezhető fel, de előfordulhatott, hogy mindkét munkás mr.t beteg embernek tett szívessége*, arra számítva, hogy munkábaállásuk után főnökük — Simon József — pótolja majd mulasztását. Ez természetesen csak feltevés. Köszönjük a lan figyelmeztetését és kérjük, hogy a jövőben is szigorú tárgyilagossággal bíráljanak, észrevételükkel is segítve munkánkat. Pópity Jenő, az Északsomogyi Erdőgazdaság igazgatója.
