Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-14 / 189. szám
FURCSA HALÁSZAT Vajon eléggé kihasználja-e a halászat a korszerű technikát? Természetesen a halászhajók felhasználják a tudomány és a technika sok vívmányát. Ez azonban lényegében a hajók felszerelésére és berendezésére vonatkozik, olyan felszerelésekre, amelyekkel megkeresik a tengerben a halat, s néha közel csalogatják őket. S azután? Amint elérkezünk a fő kérdéshez, a hal kifogásához, azt látjuk, hogy lényegében történelemelőtti felszerelést — hálót és horgot — használnak. Változik ezek formája, tökéletesítik ezek formáját, de a lényeg ugyanaz marad, ami ezer évvel ezelőtt volt. A1 Mandle, amerikai feltaláló új módszert javasolt a halfogásra. Véleménye szerint a korszerű hajók sebessége már lehetővé teszi, hogy a halat úgy emeljék ki a tengerből, mint ahogyan a tejről leszedik a fölét. Magától értetődik, hogy ez a módszer nem válik be minden halnál, hanem csak annál, amely eledel keresés közben közvetlenül a tengerszínt közelében tartózkodik, például a tonhalnál. A Csendes-óceán partján, Seatle- ban speciális, 18 méter hosszú, 3 keskeny testből álló siklóhajót építenek, amelyet erős fémrácsai vonnak be. A hajó orrára különleges, sok nyüásos vályút szerelnek, amelyet a víz alá merítenek. A hajót 520 lóerős légcsavaros repülőmotor 35 csomós, azaz 65 kilométeres sebességgel hajtja. Ennyi az egész. A halfogáshoz semmilyen más felszerelés nem kell. Amint a hajó személyzete észreveszi a halrajt, a hajó teljes sebességgel nékirohan, a ferdén vízbemerített vályú a hal alá nyúl, amely a vízzel együtt felszalad a hálószerű fedélzetre. A többi már magától történik: a víz lecsurog, a hal pedig ott marad. Mesterséges eső Ausztráliai tudósok szag aszályos vidékein, elektromos kisülést azt javasolják, hogy Ezt az eljárást a vi- idéznek elő. Tulajd’on- idézzenek elő mester- lágon elsőként fogják képpen arról van szó, ségesen elektromos fel- alkalmazni. A repülő- hogy így akarják utá- hőkisülést több mint gépre szerelt készülék nozni a természetben 10 ezer méter magas- lényegében két darab végbemenő folyama° ,, , , tot: mesterségesen Ságban, abban a re- 100—100 meter hosszú jonjzáini a levegőt terményben, hogy ezáltal kábelből áll, amelyek mészetes ionizálás hiá- eső keletkezik az or- között 50 ezer voltos nyában. Víz alatti tartály tártályhajó helyett C. Rougeron ismert francia mérnök az olaj új szállítási módjára tett javaslatot. Azt ajánlja, hogy ne tartályhajókat építsenek, hanem ó.ri- ási vízalatti tartályokat, amelyeknek legyen aránylag nem nagy vízfölötti tornyuk, s ezekkel a tornyokkal szabályozzák a tartály merülését. Ezáltal a tartály ellenáll a legnagyobb tengeri viharoknak is. A megrakott tartályra nincs hatással a hullámverés, konstrukciója pedig nagyon egyszerű és könnyű. Egy közönséges tengeri vontatóhajó így 100 ezer tonnás ciszternákat, vagy egész ciszternakaravánt bírna vontatni. A számítások szerint ilyen módszerrel az olaj, vagy más cseppfolyós és ömlesztett rakomány szállítása egynegyed-egyötöd annyiba kerül, mint tartály ha jóval. Amikor a hullám hossza megegyezik a hajó hosszával, akkor a hullám óriási nyomást gyakorol a hajóra. A vízalatti tartályokat ilyen veszély nem fenyegeti, tehát azokat nem is kell olyan szilárdra és nagy súlyúra méretezni. Hogyan lehet minél tovább {tatainak maradni ? Az olasz Alpokban lévő Meranoban egészségügyi értekezletet tartottak. Az értekezleten három olyan módszert ismertettek, amellyel le lehet lassítani a test elöregedésének ütemét, sőt meg lehet fiatalítani az emberi szervezetet. Az első számú módszerről dr. Aris Vallejo spanyol orvos számolt be, aki állatokkal végzett kísérleteket alkalmazott embereken. A tudósok ugyanis bebizonyították, hogy ha az állatokat bizonyos napokon éheztetek, sokkal hosszabb ideig élnek. Dr. Vallejo 60 olyan férfin és nőn próbálta ki ezt a módszert, akik legalább 70 évesek voltak. Olyan diétát írt elő, amelynek keretében a paciensek néhány napon át normálisan étkeztek, egy-egy nap pedig csak egy liter tejet, vagy kevés friss gyümölcsöt fogyasztottak. Egy másik, ugyancsak 60 fős hasonló korú csoport mindennap normálisan étkezett. Három év múlva megállapították, hogy a normálisan étkező csoport tagjai között kétszer annyi haláleset és megbetegedés fordult elő, mint a másiknál. Bebizonyosodott az is, hogy a túlságosan zsíros étkezés idősebb korban reumatikus izületi bántalmakat okoz és megakadályozza, hogy a véredények kellő mennyiségű tápanyagot szállítsanak a szívnak. A második számú módszert amerikai orvosok ismertettek. Thomas McGavack New York-i professzor orvoscsoportja 11 hónapon keresztül pajzs- mirigy-kivonatot és más hormonokat tartalmazó tablettákat adott 50 idős férfinek és nőnek. Egy idő után megállapították, hogy 36-nak a fizikai és szellemi frissesége jelentősen fokozódott. Németországban dr. H. A. Schneider az idős embereket hormonnal és vitaminokkal kezelte. A kezelt emberek meghíztak, megizmosodtak és szellemi képességük is fokozódott. A hármas számú módszer dr. Anna Aslan román orvosnőtől származott. Kijelentette, hegy injekciók segítségével szinte visz- szafelé pergette az évek folyását. Elmondotta, hogy az izmokba történő novokainos befecskendezésnek figyelemreméltó fiatalító hatása van. Az orvosnő ezt a módszert egy bukaresti kórházban ötezer 80—110 év közötti betegen próbálta .ki és szerinte a páciensek idegrendszere, szekréciós mirigyei, bőre, haja és csontozata biológiailag fiatalabbá vált. Akár bejbizonyosodik e módszerek helyessége. akár sem. nyilvánvalóvá vált, hogy nemzetközi szinten sok energiát szentelnek annak felfedezésére, hogyan lehet Iminél tovább fiatalnak maradni. Légi folyók „Jogot formálunk a holdra“ írta: A. Blagonravov akadémikus A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA A sugáráramlatok — az atmoszféra felső rétegében lévő gyors «-légi folyók« — rendszerint 9—12 kilométeres magasságban, az alsó szélességi fokokon pedig 15—17 kilométeres magasságban fedezhetők fel és töhb tezer kilométerig terjednek, néha körülölelve az egész földgömböt. Míg a földön a legerősebb szál sebessége nem több másodpercenként 60—70 kilométernél, a sugáráramlatok sebessége rendszerint 70—100 kilométer másodpercenként, ami óránkénti 360 kilométeres sebességet jelent. A földgömb néhány pontja fölött ez a sebesség kétszer ekkora. A sugáráramlatokat és azok elágazásait már az egész világon tanulmányozzák. A többi között Japánban állomásozó amerikai tengerészek ebből a célból rádiókészülékkel felszerelt óriási léggömböket bocsátanak fel. A kapott eredmények kétségtelenül fontos gyakorlati jelentőséggel bírnak majd. Az aviatika már .most ingyen hajtóerőként használja ki ezt az érdekes atmoszférikus jelenséget: néhány útvonalon a repülőgépek »folyás irányában úsznak a gigantikus légi folyókon. A sugáráramlatokat még behatóbban tanulmányozzák a mostani geofizikai évben. Ebből a célból megnövelték az aerológiai megfigyelő állomások számát. A Szovjetunióban például a meglévő állomások mellett 33 új állomást létesítettek. fejlődése folytán lehetővé vált, hogy rakétákat repítsünk a világűrbe. A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban nehéz rakéták félrepí- tésével már esztendők óta folyik 'a támadás a kozmosz ellen. A legközelebbi jövőben a tudások elindítják útjára az első rádióirányítású műbolygót is. A szovjet tudósok már megteremtették a világűr elérésének elméleti és műszaki bázisait. Mindig hangsúlyozták: munkájukat békés célok vezetik, hajlandók együttműködni a világ valamennyi országának tudósaival és mérnökeivel, hogy közelebb hozzák azt a pillanatot, amikor az első űrhajó elindul a messzi, ismeretlen világba. Azt hinné az ember, hogy e kimondottan békés és emberi törekvésekkel szemben lehetetlen bármiféle ellenvetés. Ám, az Egyesült Államokban akadnak olyanok, akik a szovjet tudósok minden tevékenységében »a Szovjetunió agresszív szándékait« vélik felfedezni. Erre a nyilvánvalóan ellenséges álláspontra helyezkedett nemrég a »Mickenio’s Illustrated« című amerikai folyóirat, amikor P. J. Huss »Tüstént jelentsük be, hogy jogot formálunk a Holdra« című cikkét közölte. A cikkíró megmagyarázza: »Túltehetünk a vörösökön, ha rakétákkal eljuttatjuk zászlóinkat a Holdra«, majd figyelmezteti az olvasót hogy »egyébként az oroszok-tesznek túl rajtunk!« A szerkesztőség a nagyobb hatás kedvéért illusztrációkkal látta el e provokációs cikket. Az egyik képen a Hóidra már ki is tűzték a csillagos-sávos lobogót. A Holdat egyetlen könnyed kézmozdulattal amerikai tulajdonná, az Egyesült Államok 49. államává tették azok, akik minden tudományos munkát a katonai támaszpontok nyelvére igyekeznek fordítani. Huss cikke így kezdődik: »Az oroszoknak, mint ahogy maguk is beismerik, szándékukban áll bejelenteni, hogy jogot formálnak a Holdra. A rakéták felbocsátására vonatkozó ismert szovjet tervekből ítélve, a Hold 1970-re a Szovjetunió szuverén területévé, Moszkva »elővárosává« válik. A cikkíró képzeletét szabadjára engedve, siet meggyőzni az olvasót: az Egyesült Államok szempontjából elérkezett az idő, hogy bejelentse igényét a Holdra, ha biztosítani akarja a szabad emberiség jövendő nemzedékeinek érdekeit. Egyébként az oroszok megelőznek bennünket: először birtokba veszik a Holdat, azután pedig tárgyalásokat javasolnak.« P. J. HUSS siet jogilag megalapozni az Egyesült Államok »igény- jogosultságát« a Holdra. »Kétségtelen, hogy nemzetközi jogi szakértőink a Holddal való következetes kapcsolat megvalósításának elveiből kiindulva, meg tudják alapozni törvényes jogosultságunkat a Holdra.« Állításainak alátámasztására szenzációnak szánt érvhez folyamodik, amikor az általa kiagyalt veszélyről kijelenti: »A szovjet fegyveres erők és katonai támaszpontok előbb jelennek meg a Holdon, mint ahogy az Egyesült Államok képes lesz embereket küldeni e közeli égitestre.« Szerinte az oroszok »katonai támaszpontokat« akarnak létesíteni a Hol- } dón, ezen a »sivár, de stratégiailag | fontos égitesten«. Majd elmefuttatá- j sát így folytatja: »Ugyanúgy járunk 1 el majd mi is, illetve az oroszok, • mint annakidején Kolumbus, aki 1 Nyugat-Afrika homokos partjain ki- ; luzte a spanyol lobogót. Miután a ra- j kéták segítségével eljuttattuk a * Holdra nemzeti zászlónkat, a nem- I zetközi jognak megfelelően bejelent- | jük igényjogosultságunkat a Holdt rs. « Ezután Huss a következő akció- programot fejti ki: »A rakétatechnika vezető amerikai szakértői azt állítják, hogy ha egymilüiárd dollárt kiutalnak a Hold-repülés terveinek finanszírozására, akkor viszonylag rövid idő alatt megkísérelhető a rádióval irányítható rakéták feljuttatása a Holdra... Az Egyesült Államokban vannak rakétaszakemberek, akik azt állítják, hogy ilyen óriási és központi erőfeszítéssel az oroszok előtt képesek lennénk kitűzni a csillagos-sávos labogót a Holdon.« KI KELL JELENTENEM, hogy a szovjet tudósok nagy meglepetéssel fogadják az ilyen nyilatkozatokat. A mi törekvéseink az űrhajózás terén elsősorban a természet . mélységes titkainak a lehető legteljesebb feltárására irányulnak. E törekvések végső célja csakis az egész emberiség — nem pedig valamely hatalom — bármilyen erős is legyen — jólétének biztosítása lehet. S természetesen a világűr megismerésére és elérésére vonatkozó beszélgetésben egyáltalán nincs helye olyan gyanúsításoknak, hogy mi katonai támaszpontokat akarunk létesíteni a Holdon. P. T. Huss próbálja meg nyilvánosan kijelenteni, hol, mikor, ki nyilatkozott a Szovjetunió részéről a Hold meghódításáról, katonai támaszpontok építéséről, s arról, hogy az Egyesült Államokat a Holdról szándékozik veszélyeztetni! Minden józanul gondolkodó katonai szakember ostobaságnak minősíti az ilyen elképzelést, annál is inkább, mivel a Szovjetunióban szigorú törvény tilt mindenféle háborús propagandát. A mai tudomány az óriási problémák megoldása érdekében hatalmas tudományos erők és kolosszális ösz- szegek egyesítését teszik szükségessé. Magától értetődő, hogy olyan alkalmakkor, mint a nemzetközi geofizikai év, sok ország tudósainak erőfeszítését kell egyesíteni. M) örömmel létesítenénk állandó és szilárd kapcsolatokat az Egyesült Államoknak az űrhajózás terén dolgozó tudósaival, valamint az amerikai űrhajózási rakéta-társaságokkal. Szeretnénk ismételten az amerikai tudósoknak a sajtóban többször közzétett nyilatkozataira hivatkozni, miszerint a világűr titkainak megismerése érdekében óriási összegeket kell a kísérletekre fordítani. Miért ne próbálnánk meg nemcsak tudományos erőinket hanem anyagi eszközeinket is egyesíteni, hogy minél előbb eljussunk a tudomány új, rendkívül érdekes és gyümölcsöző vívmányaihoz. Nem kétséges, hogy közösen megtalálhatjuk a talajt a tudósok erőfeszítéseinek nemzetközi egyesítésére, I decsak akkor, ha a Huss-fále urak nem akadályoznak ebben. A SZOVJET TÜDŐSÖK nem látnak semmiféle komoly akadályt erőink ilyen egyesítése előtt. Az a véleményünk, hogy az alapvető cél egyáltalán nem a nemzetközi zászlók kitűzése a Holdon. Bennünket nemes cél vezet, azt akarjuk, hogy az egész emberiség előtt határtalanul A hangtalan érintkezés professzoránál Kezetfogtunk és egymásra mosolyogtunk. Aztán vsndéglátóm, Jürgen Rüsch professzor hellyel és cigarettával kínált. Fejemet ráztam, ő bólintott, majd cigarettára gyújtott, kényelmesen hátradőlt karosszékében, kinyújtotta a lábát és felfelé fújta a füstöt. Azért jöttem, hogy a »Hangtalan érintkezés« (Nohverbal Communication, University of California Press) című könyv íróját meginterjúvoljam — és ö díjmentes bemutatót tartott: hangtalanul, hellyel kínált, én jelekkel közöltem vele, hogy nem dohányzom, ő pedig tudomásomra hozta, hogy hajlandó interjút adni. A további beszélgetés során aztán többnyire szavakat használtunk. "A nyelv annyira változik, hogy Chauoert egyetlen mai angol, Walter von der Vogelweidét egyetlen mai német sem értené meg. Ugyanígy változik a hangtalan érintkezés is: Egyetlen olyan gesztus sincs, amelyről azt ámíthatnánk, hogy minden idő- b«n. és minden nép szá- n egyformán érvé- TValamikor a sze- 'omást úgy (’e- férfi a ívűik űy dv sásán vényessé válik.) A pisszegés Japánban a társadalmilag magasabban álló egyének iránti tiszteletet, nálunk pedig nemtetszést fejez ki. Kínában elvárják a vendégtől, hogy böfögjön, annak jeléül, hogy ízlett neki az ebéd. Európában a kézfogás üdvözlést jelent, Amerikában a férfiak csak akkor fognak kezet, amikor megismerkednek egy- másssal, vagy hosszabb utazás előtt búcsúzkodnak, esetleg gratulációnál, vagy más hasonló alkalommal. A kézcsók Dél-Amerikában és Dél- Európában az üdvözlés, Amerikában a szerelmi vallomás jele.« Megvakartam a fejemet és Rüsch megjegyezte: »Ez a mozdulat sem azt jelenti, hogy viszket a feje, hanem azt, hogy hajlamos elgondolkodni.,« Attól féltem, hogy hallgatásom elárul, ezért a szavakhoz menekültem: »Vannak-e olyan gesztusok, amelyek egy egész nemzetre jellemzőek?« "Alapjában véve igen« — felelte a világot járt svájci származású professzor, aki Zürichben végezte az egyetemet és most a californiai egyetem orvostudományi karának professzora, valamint a Langley Porter- Clinic pszihiátere. — "Amerikában a gesztusok a cselekvéshez kap- r rolódnak: például a felemelt hüvelykujj az autóforgalomban az "állj« jele. Az olaszok viszont gesztusaikkal érzelmeket fejeznek ki. Sokat és hevesen gesztikulálnak, s talán van valami jelentősége annak, hogy az olasz művészet inkább a festészetben, szobrászatban és zenében, mint a nyelvben (tehát a költészetben) fejezi ki magát. A németek gesztusai filozófiát fejeznek ki és nem annyira az egyénekre, mint a tömegekre jellemzők. Ez a filozófia gyakran az alattvaló filozófiája és á németek sokszor katonai ideáljaik gesztusait utánozzák. A néma és önkéntelen közléseket legnagyobbrészt arcunkkal és kezünkkel végezzük, de néha a lábunkat is igénybe vesszük (türelmetlen topogás); a szemüveg tisztogatása állítólag elgondolkodást jelent, az övbe dugott hüvelykujj x>edig fesztelenséget.« Rüsch annyi mindent olvas ki abból, miképpen tartja valaki a cigarettát a kezében, hogy még Sherlock Holmes is megirigyelhetné. Azután itt van a gesztusok egész le nem írt szótára, ezek mind szavakat helyettesítenek: a gyermek »pá-pá«-ja, a »kérem hangosabban« felszólítást kísérő mozdulat, amikor kezünket a fülünkhöz eme'iük, vagy a barátsáa ki felezését szolgáló vállvere- getés — ezek-mind »természetes mozdulatok". Egy másik szótárt lehetne megtölteni azokkal a. gesztusokkal, amelyekben tulajdonképpen az embernek nincs is szerepe. A szemétkosár az úton arra szólít fel: "Ide dobjuk a szemetet!« a drótkerítés azt jelenti: »Tilos a belépés!«. Az autókorszak ezeket számos további jellel egészítette ki: nemcsak a vörös fényt, hanem a fagylaltot, a sörösüveget, forró virslit ábrázoló embernagyságú kepék is arra figyelmeztetik az országúton száguldó vezetőt, hogy uzsonnázóhelyhez közeledik. Végül t beszéltünk, azokról a szavakról, amelyek nem eredeti jelentésüket fejezik ki. A normális nagyságú kirakati árcédulák egyszerűen az árakat jelzik, de a kirakatokban gyakran látunk óriási betűkkel kiírt cédulákat, amelyek még hozzáfűzik: »Jöjjetek gyorsan, használjátok ki az olcsó árakat,, amíg a készlet tart!« Az olyan kirakat, amelyben kevés az áru és nincsen árcédula, azt mondja: »Drága és minőségi áru.« Egy óráig csevegtünk, majd Rüsch felállt. Lehet, hogy csak a lábát akarta kinyújtóztatni, de én mozdulatábó1 7c*.- éreztem a hangtalan Jelszó'ítáe.f "Tűn i el, elég sok időt fecséreltem rád . .. !« Tehát köszönetét mondtam a felvilágosításért, szó nélkül vettem a kalapom és a kőműves által hagyott sokatmondó nyíláson távoztam
