Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-13 / 188. szám
Kedd, 1957. augusztus 13. SOMOGYI NÉPLAP 3 ,Egy kisiparos kerestetik“ — avagy miért nincs gazdája a barcsi kisiparosságnak NEMRÉG AZT MONDTA a párt •s a kormány: helyet, munkaalkal- lat, munkalehetőséget a becsületes isiparosoknak. Hogy ez meny- yire helyes ez az álláspont, azt már ddig is láttuk: kedvet kapott a kis- parosság és munkája lassan ki- gészítette a szövetkezeti és nagypari termelést. Csakhogy ez a neki- >uzdulás néhol ellaposodott. Ennek >edig nem a kormány az oka... ... Henézi Györgyöt akikor érte a cedvező hír a kisiparosi munka fel- endítéséről, amikor már éppen beefásult a több mint egy esztendeje ártó barcsi—kaposvári bejárásba. Szíjgyártó lévén, nem talált közelebb lyen szövetkezetei, ahol dolgozhatott volna. Egyedül pedig néhány ivvel ezelőtt nem boldogult. Ezért ött Kaposvárra. Amikor a kormány ij intézkedéseit meghallotta, neki- luzdult. Minden oka meg volt rá. Hazakerült. A faluban, sőt a járás- >an sincs ilyen iparos, pedig a pauszának majd úgy kell a szíjgyártó, nindennap, mint a kenyér. A járá- i tanácson is nekibuzdultak, mert imikor Henézi még nem döntött, íogy hazajön-e vagy sem —, azt nondták neki újságba tesznek egy íirdetést, hogy »Barcson szíjgyártó cisiparos kerestetik.« De ez a fajta nesterember itt akkor is kell... A hirdetésre nem került sor. He- lézi munkához látott. Most már Barcson. Azóta több hónap telt el. Tapasztalatait, amelyeket azóta gyújtóit, nem a legkedvezőbbek: A kisiparosnak nincs »üzemzavara«, »karbantartási«, vagy »beruházási« akadálya, mert áthidalja ezeket és »családi körben« oldja meg az ilyen feladatúkat. A kisiparosnak csak egyetlen sebezhető pontja van: az anyagellátás. Ezt legtöbbje. sehogy sem tudja »házon belül« megoldani. Ebben rászorul a nagyiparra. Nem véletlen, hogy főleg ebben várták a múlthoz viszonyítva, kedvezőbb helyzetüket. Túlnyomó többségük nem is hiába várta, mert a szükséges anyagmennyiséget mindig megkapja, örvendetes, hogy ez ma már országos jelenség. Nem így történik azonban Barcson Henézi György szíjgyártónál. Abból az anyagmennyiségből, amit kiutalnak számára, el tud ugyan látni kisebb javításokat, jó beosztással, de semmiképp sem tud komolyabb szerszámdarabot csak egyet is elkészíteni. Mert ugye senki sem kívánhatja tőle, hogy 3—4 kilogramm anyagból 14 kg-os szerszámokat produkáljon. Félreértés ne essék, nem akar ő szerszámnagykereskedőnek felcsapni. A nagykereskedelmi termelés a szövetkezet és a nagyipar dolga. Annyit óhajt mindössze, hogy néha napján a kiutalt anyag azért fussa egy-egy új szerszámra is, mert addig még ipari tanulót sem tud foglalkoztatni. Jóllehet az »aranykezű« I kisiparosság kiveszése miatt gyakran emelünk szót a központi lapokban és másutt is. HOGY VAN-E MÉG valami kívánsága? Annyi csupán, hogy a kívülállók is érezzék, lássák, hogy a barcsi járásban is van kisiparosság, még pedig vagy négyszáz. Merthogy a KIOSZ helyiségből mozi lett, azt mindannyian megértették. De hogy ettől kezdve egy pár-méteres lebuj- szerű helyiséget adjanak négyszáz embernek, megbeszélések céljára, az már mégis csak nevetséges. Hol van azóta már a kisiparosok életrevaló kultúrcsoportja, amely még két évvel ezelőtt is sok kellemes percet szerzett a barcsiaknak és másaknak is egyaránt. Eltűnt, mint ahogy az elhanyagoltság révén eltűnt az ösz- szetartás és a kezdeményezés szelleme is. Lehet, hogy a barcsiak megvannak az ő produkciójuk nélkül is, de úgy véljük, hogy szebb lenne az életük azzal. Csak összefogni kellene a nagyszámú barcsi kisiparost, helyiséget adni számukra — legalább a gyakorlás és megbeszélések idejére —, felkarolni kezdeményezéseiket. Hát ilyen panaszok hangzottak el Henézi György ajkáról, aki semmit sem szépített és semmit sem túlozott. Egy hang volt a sok közül. PANASZAIRA — hisszük, nem céltudatos cselekedetek adtak okot. Egy kis feledékenység, egy kis mellőzés teremtett ilyen halvány kisipari életet Barcson. De jöjjön el végre itt is az idő, hogy ők is megtalálhassák helyüket, érezzék, hogy a szocializmus építésében szükség van rájuk is. — di — Mikorra lesz rend a földek körül Darányban? Ide számtalan kérdőjel kívánkozna. No nem azért, mintha a községben seniki nem törődne e dologgal. Van, aki törődik. Pár nap óta a tanácsház előszobájának egyik asztala tele van rakva iratokkal, könyvekkel. Szép, gömbölyű írást olvashatunk a térképvázlaton, az egyes papírokon. Ha más nem, ez is jó fényt vetne Schiffer Ádám járási földnyilvántartó gondos, apró részletekre ás figyelmet fordító munkájára, öt küldték ki Darányba- a földrendezés befejező munkálatainak előkészítésére. De kevés az ő ereje annyi munkához képest. Ha megroskadna, sem bírná a két tsz hátralévő földkiosztásához a műszaki munkálatokat egyhamar elkészíteni. Ezerkétszáz hold földet kell elrendezni, 150 gazdának kell megnyugtató, igazságos választ adni. — Látja a térképen a barnával körülívelt részeket, semmiség, ezek az egyénieké, ezekkel nem lesz dolgunk, de a többit, majdnem az egész határt újból kell mérnünk. — Deltát a parasztok már szeretnének a végleges földbe vetni az ősszel. Hogyan lesz idejük elmunkálni a földeket, ha ilyen késedelmesen halad a kimérés? — Bizony, nem kis fejtörést okoz ez. Mert ha az őszig nem tudjuk végképpen birtokukba adni a földeket, akkor újból csak csereberélni kell a gazdáknak egymás között. Csak látta volna a tagosítások előtti térképet, egy-egy gazdának tíz-tizenöt parcellában voltak a földjei, most átlag három tagban mérjük ki a táblából. Három kategóriába sorolható a darányi határ, ezért kell átlagosan három helyen kiadni a földeket a kilépetteknek, különben egyesek nagyon is előnyös, mások viszont nagyon is hátrányos helyzetibe kerülnének. Bejöttek a vb-tagók is hozzánk, látták, hogy ez nagyon felelősségteljes munka, hát felajánlották közreműködésüket, hogy minél kevesebb sérelem essék a faluban. Aztán lehetőleg arra törekszünk, hogy minél töhben azon a területen maradhassanak, amelyet a tavasszal erre az évre használatra kaptak. Sokan ugyanis istállótrágyázták a földeket. — Mégis mikorra lesz véglegesen elrendezve a föld? — Ez nemcsak rajtam áll — mondta Schiffer Ádám. — A napokban hozzákezdek a volt Árpád Tsz földjeinek szétdarabolásához, a végrehajtó 'bizottságnak viszont el kell készíteni a volt Győzelem és a Petőfi Tsz-ek tábláinak szélmérésére a javaslatot. Ök ismerik a körülményeket, s az ő feladatuk, hiszen ők dolgoznak együtt tovább a parasztokkal. Segítse hát mindenki, aki tud, akinek kötelessége, aki akarja, hogy meglegyen a termelési biztonság Darányban. —a —f 3qaz mese eqij túlim f eól — EQY TOLVAJNAK "ollégám mesélt egyszer útja szomorú tapasztalataként egy állami gazdaságbeli családról, akik valamennyien lopnak, szinte már nyíltan csinálják a dolgot. A közös szerzeményt együtt fogyasztják és c. műveletekbe a gyerekeket is bevonják. A családból is különösen kitűnik a nagyobbik fiú, a 17 éves, értelmes H. J. Ö már odáig jutott, hogy dicsőségnek tartja tetteit, kérkedik rendőrségi »kalandjaival«, névsze- rint ismeri azokat, akik ügyeivel foglalkoznak és várja az autót, amelybe újra beülhet, ha érte jönnek. Már majdnem menthetetlen, mondják, eltompultak erkölcsi érzékei, közeledik a társadalom széléhez, ahol a közösség minden segítsége ellenére szakadékba zuhanhat. Bevallom, H. J. sorsa mélyen elgondolkoztatott, s mivel kollégám is biztatott, gondoltam is, egyszer, ha időm engedi, megírom. De hogyan? Ez volt előttem a probléma. S vártam vele, mert oly sokan vizsgálták már előttem az okokat, oly sok eset hasonlít a másikhoz, hogy nehezen szántam rá magam a dologra. Mert a lényeg: a kivezető út megmutatása kell, hogy legyen. S vártam, amíg az élet most segítségemre sietett. Vonatban, alkalmi beszélgetés közben egy ismeretlen elmesélt egy igaz történetet. Ezt szeretném most H. J-nak és szüleinek elmondani. Remélem, meghallgatják. Hogy használni fog-e? tflt egyszer egy nagyobb köz- ségben egy fekete fiatalember, aki nem szeretett dolgozni. Mindig azon okoskodott, hogyan bújjon ki a munka alól, és hogyan szerezzen minél több pénzt a szórakozáshoz, az iváshoz. Apja nem volt valami eröskezű ember, szxmethunyt a gyerek hibái felett. Egyszer aztán a fiú elment a nagyvárosba szerencsét próbálni és amikor visszajött, még a »szeme sem állt jól« — ahogy a falusiak szokták mondani. A faluban elszaporodtak a lopások, pénzek tűntek el a kocsmában és egyéb helyeken a zsebekből. Az emberek gyanakodtak, mert a fiú jól élt, dorbézolt, dehát apja fedezte, azt mondta, ő ad neki pénzt, s így nem volt semmi bizonyíték. Történt egyszer azonban, hogy nagy vásár volt a faluban, ahova szokás szerint mindenki elment, ha másért nem, hát körülnézni, milyen árak vannak, mit lehet vinni haza, a családnak, vásárfiának. Ott ődöngött a mi fiatalemberünk is, s rendszerint azon a helyen, ahol sokan voltak. Egy sátornál aztán rajtakapták, amit éppen kivágta a hátsó zsebet, ahol az egyik paraszt a pénzét tartotta. Nem lehetett tagadni, körülvette az egész falu, szidták, korholták. Ö meg csak állt, pirosodott, lehajtotta a fejét és hagyta, hogy elvezessék. Az utcán csak egy helyen emelte fel tekintetét, egy lányos ház előtt és látta, hogy a muskátlis ablakban valakinek a szégyentől köny- nyes a szeme. Fiatal volt még, így a tanács ült felette törvényt. Beidézték. S ott elsírta magát, nem bírta a tekinteteket, meg az emléket, a könnyeket a lányszemekben. Erős fogadalmat tett és így lelkére beszélve elengedték. Telt-múlt az idő, és az emberek örömmel tapasztalták, hogy a. fiú megtartotta ígéretét, derék ember lett belőle. így, amikor a sírás kislányt az oltárhoz vezette, az egész falu gratulált neki és csaptak egy hetedhétországra szóló lakodalmat. Az új emberpár boldogan élt, két szép gyerek származott frigyükből. akik sudár, szép gyerekek lettek, mint apjuk és anyjuk valaha voltak. Történt aztán, hogy a karcsú, szép kislány eladósorba került és készültek a nagy ünnepre, a kézfogára. Az öreg felöltözött, az anyjukkal együtt elindultak bevásárolni mindenfélét, amidre már ilyenkor szükség lehet. Beértek a városba, elmentek az áruházba, vásároltak és amikor fizetésre került a sor, hát nyúl a zsebébe az öreg, de nem találja a pénztárcáját, végigtapogatja minden zsebét — minden hiába, ellopták a pénzét valahol. Mindent vissza kellett adniok. — Gyere, anyjuk — szólt sóhajtva, lemondóan az ember kétségbeesett asszonyának. De ő tartotta magát. Csak otthon, amikor hazaértek, tört össze, leült a székre, rázta a zokogás, s felkiáltott: — Óh, apám, ne büntessen érte az ég. de megátkozom azt a pillanatot, amikor első lopásomnál nem verte szét hátamon a botot... S verjen meg az ég minden szülőt, akik nem tanítják az életre gyerekeiket, és így mérhetetlen bánatot okoznak békés embertársaiknak. * * * Tj'ddig az igaz mese. Kedves H. J., ott a Feketetanyán! eljön majd az idő, amikor érettebb fejjel, szágQerikezve gondol vissza mai magára, és szüleire is. De lehet, hogy mélybe zuhan a környezet minden jószándéka ellenére. Akkar is, most is gondoljon ez igaz mesére — s megmenekülhet. Mert az emberek jók, hamar megbocsátanak! Csákvári János Bőhermő is, ízletes is legyen.,. Marietta-puszta. A földút mellett, közel az első épületekhez két faoszlopon tábla áll: Fajtakísérleti Állomás. Nem sokkal távolabb, egy szerényen meghúzódó épületben laboratórium, különböző felszerelésekkel, berendezésekkel... Barsi Saroltával, az állomás vezetőjével beszélgetünk. Néhány lépésnyire tőlünk, a dűlőút másik felén hosszan, szinte a látóhatárig 'kis zöld, itt-ott még virágos bokrok 'húzódnak. Burgonya, burgonya mindenfelé. Tizenkét soronként egy kis földibe szúrt tábla, rajta szám: 2789, 2790 ... Mindegyik más és másfajta burgonya. Ezt jelentik a számok, amelyeknek máskülönben is nagy szerepük van az állomáson. EGY KIS VISSZAPILLANTÁS j A kutatónőt szinte kérdezni sem kell, máris arról beszél, ami leginkább érdekel minket. Az állomás munkájáról. Oly gyorsan sorolja a dátumokat, számokat, hogy néha szinte lehetetlen jegyezni. Megtudjuk, hogy Marietta-pusztán 1950. óta folyik rendszeres kutató, kísérletező munka. A főcél az, hogy olyan új burgonyafajtákat találjanak, amelyeknek termesztése hasznos, nemesebbek, jobb ízűek az eddigieknél. — Van már ilyen burgonyájuk? —• tettük fel a kérdést. — Van — válaszolta Barsi Sarolta. — Négyféle új burgonyát kísérleteztünk ki. El lehet képzelni, milyen türelmes, lassú, szorgos munkára volt szükség több éven keresztül, ha csak most, ez évben mutatkoztak az első végleges eredmények! — Milyenek az újfajta burgonyák? A »SOMOGYI 4« ÉS TÁRSAI — Először talán vegyük a »Somogyi 4«-et. Ez a növény nagyon ab kalmas az előcsíráztatásra és a csapadékos vidéket szereti. Társa a »Somogyi 7« elnevezésű, ezzel szemben a legnagyobb szárazságot is kibírja, anélkül, hogy elpusztulna. A harmadik újfajta burgonya az 1430- as számot kapta. Margit burgonyából származik eredetileg, s jótuíaj- donságai közé tartozik az, hogy rendkívül hőtermő. A Kifli burgonya negyedikként szerepel a versenyen, úgy, mipit egy különlegesen jóízű, étkezésre alkalmas fajta. Ez hát a négy kikísérletezett burgonya röviden összefoglalt ismertetője. De hogyan sikerült ezeket kitermelni? — ügy, mint a többit — mondja Barsi Sarolta. — Van egy százötven fajta burgonyát tartalmazó gyűjteményünk, s ebből indulunk ki. Figyelembe vesszük például a betegségekkel szembeni ellenállást is. Ha mondjuk egy olyan burgonyát akarunk kikísérletezni, amely minden betegségtől tud óvakodni, akkor ilyent veszünk elő és keresztezzük egy olyan fajtával, amilyen tulajdonsággal ezenkívül el akarjuk látni. így tegyük fel, legyen betegség- ellenálló és bőtermő, vagy szárazságot kibíró és jóízű stb. — A kísérleti növényt aztán kiültetjük ide, a húsz holdas földünkre. Ezen a területen, kis parcellákon jelenleg is háromezer fajta burgonyát termelünk. Ha beérnék, szigorú vizsgálat alá vesszük őket. A tovább- termesztésre nem alkalmasakat szelektáljuk, a megfelelők a következő évben »eggyel magasabb osztályba lépnek«. A következő termésből többet megint kiselejtezünk, így aztán a háromezerből a végén négy-öt fajta marad, de ezek mindegyike sóik kísérleten keresztülment, kiváló burgonya. — Ilyen módon termeltük ki az első négyfajta burgonyát, amelypk — ha a fajtaversenyen elismerést nyernek — szaporításra kerülnek. Ezt a munkát addig, amíg elegendő vető- burgonyát nem termesztünk, szintén mi végezzük, utána pedig olyan gazdaságok termelik majd, amelyek földje, véleményünk szerint, megfelel a jó terméshez szükséges követelményeiknek. A Kifli, vagy az 1430- as — úgy hírlik — még külföldre is eljut. Ausztriából nagyon érdeklődnek utána. A JÖVÖ TERVEI ________"I A zt nem merjük megkérdezni, milyen ez a háromezer fajta burgonya, amit a húsz holdon elültettek, pedig pontos felvilágosítást kaphatnánk erről is. Ugyanis mindegyiküknek külön ellenőrző könyve van, amelyben megtalálhatók származási, kísérleti, termesztési adataik, egyszóval egész »életrajzuk«. Arra azonban kíváncsiak vagyunk, küld-e a gazdaság a közeljövőben újabb burgonyafajtákat elbírálásra. — Hogyne — válaszol a tudományos állomás vezetőnője. — Ettől az évtől kezdve rendszeresen adunk már új fajtákat. Legközelebb például egy új Rózsa burgonyával megyünk a bírálók elé. Ez a növény egy holdon 108 mázsa termést ad és nagyon jó ízű. Vele együtt visszük versenyre a zirci, úgynevezett lila burgonyát, amely szintén nagyon bő- termő és egészséges fajta. Elbúcsúzunk Barsi Saroltától. Megköszönjük a tájékoztatást neki, akinek minden szavából kiérződiik, mennyire szereti munkáját és minden gondolatát annak szenteli, h*gy minél több nemes, egészséges burgonya teremjen a földeken. — ger — Erről se feledkezzenek meg! A munkavédelmi előírások körül bajok voltak és vannak a Kaposvári Sertéstenyésztő Vállalatnál.. Milyen főbb fogyatékosságokat tapasztala náluk az SZMT munkavédelmi felügyelője? Nem tartják meg a havi biztonsági szemléket. Az egyik üzemegység javítóműhelyében a gázfejlesztő készülék harangourája .le _ volt terhelve. A gázfejlesztő helyiségnél a földre szórták a karbidiszapot. A villanymotorok földelése is hagyott kívánnivalót maga után. Az ilyen hibák veszélyeztetik a dolgozók testi épségét, de károsan hatnak a termelés mennyiségére és minőségére is. Az üzemi kohyháK berendezése, felszerelése elavult. A kisivánpusz- tai üzemegységben a húsvágó tőke már nem felél meg a célnak. A húsvágó gépet nem tisztítják rendesen. Sántoson a konyha személyzet részére nincs körömkefe. Az ételminták eltevése és jelölése is hiányos. A konyha szellőztetése sem megfelelő. Még egy tavalyi ellenőrzés során megállapították, hogy a konyhában lévő ventillátor nem működik. Az ellenőrzést végző személy felhívta a figyelmet a hibák felszámolására. Mi történt? A hibát kijavították? Nem. A ventillátort pl. kiszerelték. A siántosi munkásszállások korszerűek. A szobák tágasak és világosak. Fürdő áll a dolgozók rendelkezésére. A munkásszállásokban második otthonra találnak a válla- lat dolgozói. A legtöbb szobában szép rend uralkodik. Azonban mind a férfi, mind a női szálláshoz tartozó WC-k rendkívül piszkosak, elhanyagoltak. Az élelmiszeripari miniszter és az ÉDOSZ elnökének együttes utasítása szerint május 31-ig fel kellett volna mérni az üzem munkavédelmi és egészségügyi helyzetét. A feltárt hibákat július 31-ig fontossági sorrendben ki kellett volna javítani. A vállalat vezetősége és az üaemi bizottság az említett utasítást nem hajtotta végre, mer pl. az igazgató nem is tudott róla. S .mit mondott erről Melic Lajos, az üzemi bizottság elnöke? — Az üzemi bizottság ezideig nem foglalkozott a munka védetem és egészségügy helyzetével. Erejének nagy részét a tagszervezésn?e ás a tagdíjfizetés szorgalmazására Mordította. A tények azonban mást mutatnak. Az üzemi bizottság a tagszervezésben, tagdíjfizetésben is jóval alatta marad a megyei átlagnak. Ha az üzemi bizottság többet törődne a dolgozók munkavédelmével, egészségügyi helyzetük javításával, az nagy mértékben növelné a szak- szervezet tekintélyét, a taglétszámot, a tagdíjfizetési átlagot, mert a dolgozók látnák: értük van és értük dolgozik az üzemi bizottság. A vállalatnál található fogyatékosságok miatt az SZMT munkavédelmi felügyelője Tóth Zoltán biztonsági megbízottat, Benyó Ferencet, a kisiván-puisztai üzemegység vezetőjét és Péntek Jolán konyha- vezetőt pénzbírsággal sújtotta, a vállalat igazgatóját pedig szabálysértés miatt feljelentette. Reméljük, hogy ezután nem feledkeznek meg a munkavédelmi és egészségügyi rendeletek megvalósításáról.
