Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-06 / 182. szám

'ILAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 182. szám. ARA 50 FILLER Kedd, 1957. augusztus 6. A HATODIK VIT ESEMÉNYEIRŐL A PÁRT PERIFÉRIÁIN VÁSÁRI KÉPEK KULTŰRFESZTIV ÁL BALATONLELLÉN ÖRÖK FIGYELMEZTETŐ 4 Hirosimái atombomba robbanásának 12. évfordulóján "Purópában már csend honolt. A győztes szovjet hadsereg halálos J-J csapást mért a fasiszta Németországra,. Hitler birodalma össze- jmlott. Egyedül Keleten dúlt még a harc, Koreában, Kínában, Vietnam­ban élte még utolsó napjait a japán imperializmus. Az idő már a tizen- eettedik óránál tartott, a szovjet csapatok, együtt a népi felkelőkkel, el- ndultak a japán imperialista hadsereg végső megsemmisítésére, a távol­idét i országok felszabadítására. Ekkor, a második világháború végső akkordjaként, Hirosima, a ja­ján város tiszta, kék egén, mintegy szennyfoltként, megjelent a magas­ban egy repülőgép, nagy sebességgel a város fölé szállt s a következő pillanatban hatalmas dübörgés közepette lehullott földünkre az első atombomba, hogy egy várost a földdel egyenlővé tegyen, hogy ártatlan emberek ezreit megöljön, s hogy ezzel példázza, miként lehet gyilkossá enni azt az erőt, melynek segítségével az ember igájába hajthatja a :ermészetet és békét, boldogságot hozhat számára. pizénkét év telt el azóta, hogy az amerikai légierő B—29-es bom­bavetője Hirosima fölé repült, s még azóta is egyre szedi áldo­zatát az atomrobbanás. Tizenkét esztendő telt el, s ezalatt az idő alatt az imperialisták részéről még csak lépés sem történt arra, hogy valóban és úzárólag az emberiség szolgálatába állítsák az atomenergiát. A nagy íáború befejezése után az Egyesült Államok a világ urának tekintette nagát, mondván, hogy az atombomba titok, s ő az egyetlen, aki e titok birtokában van. Tévedett. Imperialista tervei nem valósulhattak meg, nert a titok nem titok többé, a Szovjetunió is bejelentette, hogy ismeri is gyártja, s hogy a szocialista tábor nem áll védtelenül egy esetleges ámadás esetén. S ugyanaz a Szovjetunió, amely nemcsak birtokába ju- ott az atombombának, hanem technikai fejlettség terén felül is múlta Amerikát, felajánlotta, hogy hagyjanak fel gyártásával, a tudomány nagyszerű vívmányát állítsák az emberiség szolgálatába. Tökéletesedtek az atomfegyverek. Ma már a hirosímai atombomba látásának többszörösét képezi a hidrogénbomba hatása, s ahogy egyre gyilkosabbá, s kegyetlenebbé vált, úgy nőtt veszélye az egész emberiség­be. Napjainkban az egész haladó tudomány, s minden józanul gondolkodó jmber fennhangon követeli a nukleáris fegyverek betiltását, s e követelő százmilliók élén a Szovjetunió halad. Ez az állam, amely valóban a világ- >éke őre, minden lépést megtesz a cél érdekében, akár felhívások, akár árgyalások folytán. Az amerikai imperializmus pedig igyekszik keresz- ülhúzni minden javaslatot. Sőt! Anglia teljes erővel folytatja kísérleteit, 'íyugat-Németország atomfegyvereket kér az Egyesült Államoktól. Soha nég olyan veszélyben nem volt az emberiség léte, az emberi kultúra ninden vívmánya, egész földünk, mint ezekben az időkben. Nem engedhetjük meg, hogy az imperialisták esztelen és gonosz ±' szándékaikkal veszélyeztessék életünket. Nem engedhetjük neg, hogy a világ népei fölött őrültek maroknyi csoportja tákoljon íté- őszéket. A hirosimai atombomba robbanása örök figyelmeztető szá­nunkra: a tudomány vívmánya a békés népeké, s azt az emberiség szol- Sálatába kell állítani. Ezt teszi a Szovjetunió és ezt követeli minden bé- ceszerető ember az egész földkerekségen. cA Szépnek. (BaAcLtíMffrLdmíflűn. Szünet nélkül elhalta a szél a szabadtéri színpadot díszítő drapé­riát szombaton Balatoniöldváron, a Strand Szálló parkjában. Ez azonban nem zavarta a nagyszámú érdeklő­dő közönséget abban, hogy még jó­val délelőtt tíz óra körül, el ne fog­laljon minden jó, az emelvényhez közel eső helyet. Az az ötven lány pedig, akikre már megérkezésük első pillanatától a kíváncsi szempárok százai tapadtak, észre sem vette a Balaton felől érkező levegő hűsítő áramlatait. Inkább mindegyiknek melege volt, még .az elég kicsiny fürdőruhában is, hiszen ha mind a fél százat egyen­ként megkérdeztük volna, feleletük egyöntetűségéhez nem férhetne két­ség: mindannyian a »Balaton szépe 1957« cím elnyerésére törekedtek. * * * Tizenegy óra után néhány perccel kezdődött az elődöntő. Az ötven lány sorszámmal kezében egyenként vé­gigsétált a hosszú emelvényen, s a közönség körében sokan szakértő szemmel bírálgatták valamennyit. Volt, aki osztályozta őket. Egy pa­pírlapra számuk mellé kettest, né­gyest, vagy ötöst írt. Mások inkább csak »tippeltek«. — Ez kiesik..-. ez lesz az első, meglátjátok... a középdöntőnél ez sem jut tovább... — ilyen és ezek­hez hasonló vélemények váltogatták egymást. A bíráló bizottság mindegyik tagja külön asztalnál ült. Az ő arcukról csak szigorúságot lehetett leolvasni. Még Stella Adorjánéról is, aki pedig mindig és mindenből szeret tréfát csinálni. Hát akkor milyen komolyan vehette feladatát Rotschild Klára, a híres divattervezőnő, vagy különösen Lampel Ica, az 1930-as évek ismert szépségkirálynője ... * * * — Aki most kiesik, megnyugodhat. Nem kell tovább izgulnia, hogy to­vábbjut-e a legszebb tizenkettő kö­zé — jegyezte meg egy kicsit ideges kéztördeléssel az elődöntő egyik rész­vevője. Az ötven induló közül húsz lány oly gyakori volt, hogy a lányok a vé­megnyugodhatott délben. Ők már nem vettek részt a középdöntő küz­delmeiben. (Sajnálatos módon — mi­vel náluk csinosabbak is voltak — közéjük kerültek megyénk verseny­zői is.) Annál inkább nyugtalanko­dott a többi harminc, különösen, amikor körbefutott a hír: megérke­zett a zsűri még hiányzó tagja, Kis- faludi Stróbl Zsigmond szobrászmű­vész is. Hajaj, nehéz lesz most már a szegény versenyzők sorsa, mert ő aztán igazán tudja, mi a szép! Ter­mészetesen a parkban sétáló, verse- nyenkívüli lányokat, akik csak néz­ni jöttek ide, vizsgálták hozzáértő férfiszemek, de azok gazdái nem voltak a bíráló bizottság tagjai kö­zött. Tevékenységüket csupán az vál­totta ki, hogy a Balaton szépe cím­re áhítozókon kívül is voltak csinos Évák a Strand Szálló parkjában. * * * A szépségversenyen sok volt az újságíró, de még több a fotóriporter. Olyannyira, hogy az éjfélkor sorra- kerülő eredményhirdetéskor kiadós kavicszáport zúdítottak a nézők a felvételekre éhes filmesekre és fotó­sokra, mert nem láttak semmit a fekvő, guggoló, ágaskodó és székek tetején egyensúlyozva dolgozó társa­ságtól, akik mind elsőként akarták lencsevégre kapni a legszebb lányt. Ez a sajnálatos eset azonban bár­mily tréfásnak is tűnik, meglehető­sen rossz fényt vet a rendező szer­vekre. Gondolniuk kellett volna ar­ra, hogy mind a zsűrinek, mind a fényképezőgéppel, vagy papírral, ce­ruzával, mikrofonnal dolgozó újság­íróknak megfelelő hely álljon ren­delkezésére munkájuk végzéséhez. Ugyanis mire az idő a döntők felé haladt, oly kevés hely maradt, hogy a zsűri és az újságírók felváltva ül­tek. Míg a bírálók a székeken he­lyet foglalva dolgoztak, addig a tu­dósítók a fűbe telepedve voltak kénytelenek jegyzetelni. Az újságírók egyébként egy-egy esélyesnek látszó szépséget valóság­gal megrohamoztak. Ez a kérdéstűz gén már kérdezés nélkül is válaszol­tak. így jártunk Fekete Klárával is, aki a középdöntő után, amin sikere­sen átjutott, csak annyit hallott meg bemutatkozásunkkor, hogy »újság­író« ... máris egyszuszra elfújta: — Tizenkilenc éves vagyok, Buda­pestről jöttem (pontos cím is meg­van!), a 24-es sorszámon indultam és remélem, hogy ott leszek a leg­szebb hat között. Még nem mentem férjhez és eszem ágában sincs ilyent tenni... A kérdésekből egyébként kijutott Biszku Béla belügyminiszternek is, aki este ugyancsak ellátogatott Ba- latonföldvárra. A miniszter elvtá,rs azonban nem volt hajlandó nyilat­kozni, aki azonban a döntő részve­vőinek felvonulásakor figyelte arcát, mosolyából könnyen leolvashatta a kritikát... * * * A Fekete Klárával való néhány- perces beszélgetést azért is írtuk ide, mert az eredményhirdetés után szin­te csak kéz- és lábtörés veszélye mellett lehetett a három legszebbet megközelíteni. Annyit azonban mesz- szebbről is megállapíthattunk, hogy mindannyian valóban nagyon szépek voltak, s azt is megtudtuk, hogy ed­dig egyikük sem ment férjhez. Ezen­kívül nemcsak szépek, hanem fiata­lok is: tizenkilenc, tizenhét és tizen­hat évesek. Ha nyilatkozatot nem is közlünk, de nevüket azért megírjuk: a »Balaton szépe 1957« I. Bónai Margit, a 11. Bányai Lívia, s a IIL Gerbely Éva, — Weidinger — Jól fiséi a gabona ^mit két nap alatt megtudtunk a ráksi Űj Élet Tsz-ben (I) A MEGMARADÁS TÖRTÉNETE Ötvenkettő óta felfelé haladt a fej­ődés útján a ráksi Uj Elet Tsz. De közbeszólt 1956 októbere. Volt nagy- jazdák és egyéb kizsákmányolok ve­szik kezükbe a faluban is a vezetést, ízt gondolták, eljött az ő világuk, ízért a népi demokrácia vádlóiként épnek porondra. Visszaperelnék íegyven-ötven holdjaikat, házaikat. 5rtik a módját, hogyan lehet, ho- ;yan kell fegyver nélkül háborút óvni a tsz ellen. Az uszítás, a féke­vesztett lelki terror hatására a kis- s középparasztok közül egyesek óbbnak vélik, ha visszatérnek a régi ithoz, az egyéni gazdálkodáshoz. Már készülnek a számvetések, ki- nutatások, miként oszlatják fel a iazdag termelőszövetkezetet. Köny- íyen hajlanak rá, hisz akkora a kö- ;ös vagyon, hogy adóssággal senkit em kell megterhelni, sőt tíz-húsz- aer forint részesedés jut »belőle csa- ádonként. Öröm az egyik oldalon, bú, aggo- lalom a másikon. Azokon, akik a ködön át is tisztán láttak, akik életüket tették fel a szövetke­zésre, akik nem sajnáltak éjt nappal- á téve izzadni a szövetkezetért. Itt . józan ész, a felelősség volt a ta- lácsadó. Nem hátrálhattak meg, lem nyugtathatták meg háborgó elkiismeretüket holmi bizonytalan övővel. És ezek a józanabb erők orompóba léptek. Óh, hogy milyen széles tere volt kkor az ellenséges mételynek. Még tovember vége felé is taktikázni lellett, titokban kellett tartani jó- zándékukat. Vajúdás közepette szü- etett meg az elhatározás: mara­lunk. Vitatkozni kellett az egész fa­lival, jóbaráttal, rokonnal, a szom- zéddal, s némelykor még a csalá- lon belül is. November derekán már meg volt a haditerv — négyen dől- lett ütni. Ez a feladat Poth Elekre, gozták ki ezt: Walter Imre, Ne­mes József, Poth Elek és Viza Ist­ván. Akkor még titokban szervez­kedtek. Gyűltek a kilépési nyilat­kozatok. Még csak kevesen voltak, akik nem adták be. Emlékezetes napjai ezek a szövet­kezet elnökének, Walter Imrének. A szálak őhozzá futottak. Találkozik egyik nap Viza Istvánnal. Az csak annyit szólt: — Kilépek. Második nap már azt mondta: nem lépek -ki, én nem hordom háton a zsákokat a darálóba. Nemes József, meg Poth Elek biz­tos volt a dolgában. November kö­zepén kint járt náluk a megyei tsz-főkönyvelő, az ő szép szavait igencsak megszívlelték a maradni akarók. Minden sürgette a cselekvésit. Az utolsó napokban már az állatgon­dozók közül egyik-másik otthagyta a helyét. Walter Imre és Nemes Jó­zsef, a két középparaszt nem esett kétségbe — ha ketten maradnak, akkor sem koplalnak a jószágok. De erre nem került sor. Az öreg Oláh István bácsi például, amikor látta, hogy a lovaknak már nincs gondozójuk, melléjük állt... A soronlévő dolog tehát: ellentá­madásba menni, megvalósítani a tak­tikai elhatározást. Tudták, hogy töb­ben várják tőlük a feleletet. Hát akkor cselekedjünk —, adták ki a jelszót. Együtt volt a régi tag­ság. A felszámoló bizottság elvben megegyezett, hogyan megy végbe a javak elosztása. Most már csak az áldomást kellett meginni. Épp az estét tűzték ki erre a célra. Már előtte napokkal gondoskodtak fi­a könyvelőre várt. Hej, de sokan nyalogatták előre szájukat a borra:' isznak a szövetkezet felosztására. Megisszák a végső áldomást. Egyszeresek feláll az elnök, Wal­ter Imre, s hogy mindenki hallja, ezeket mondja: — Emberek, i>ost úgy látom, min­denkinek szájaíze szerint csináltunk, minden taggal elszámoltunk, a tsz meg fennmarad... Nem számítottak erre a kilépők, így hát elsárgulnak az eddig piros arcok, s megkövültén néznek az el­nökre. Az meg, mintha mi sem tör­tént volna, folytatja: — A békességre és barátságra, no meg a szövetkezet fennmaradására igyunk. Voltak, akik színt változtatva néz­tek az elnökre. — Nem értjük, amit mondtál, Imre. — Egyesek már azt hitték, hogy a bor tette ezt az el­nökkel. Mások viszont tudták, hogy színjózan ember Walter Imre. Az meg csak elvágta a kérdezősködés fonalát: — Igyatok, most van az ideje. Áldomást iszunk. Sokáig tartott a jókedv, s utána elszéledtek. Következett a vagyon szétosztása. A visszamaradok kivá­logatták maguknak a továbbra is közös jószágokat, a többi odaítélését az elszámoló bizottságra bízták. Meglepték az istállókat. Még az egyéniek is odajöttek, olcsó mar­hára pályáztak. Az asszonyok zsong­tak, mint a méhek, zsörtölődték, miért maradt meg a tsz, minek tart­ják vissza a jószágot. Az elnök — aki talán megbántani sem tudna senkit, most különösen nagy nyugodalmat erőltetett magá­ra. Emberek, értsék meg, hogy eh­Űjfajta építőanyag A Győri Vegyesipari Szövetkezet nőm borról. Csak éppen csapra kel- ■ hez jogot ad a törvény a tsz-nek, A Földművelésügyi Minisztérium legutóbbi termésbecslési adatai sze­rint a kenyérgabona terméshozama tíz-tizenkét százalékkal jobbnak ígérkezik a tavalyinál. Őszi bálái­ból a tavalyi 7,6 mázsa helyett 8,5. rozsból 6,4 mázsa helyett 7 mázsa holdankinti átlagtermésre számíta- ^ mák. így az össztermés — jóllehet a ä kenyérgabona vetésterülete csökkent J — nem lesz lényegesen kisebb á Elvégre is kinek köszönhetik, _ hogy ^ tavalyinál. A takarmánygabonák kö­most van mit szétosztani? A régi ta-. zül csak a zab terméshozama marad goknak. i el a múlt évi mögött, mert a tava­Akadtak, akik úgy próbáltak el-i szi hideg és a júliusi változó idő- lenük hangulatot teremteni, ^ hogy J járás nem kedvezett a zabnak. azt mondták: biztosan maguk kö-i-----------------------------------------­z ött akarják szétosztani a java álla-J tot. _ . J Az elnök ezeket is megnyugtatta:! a tsz fennmarad, emiatt ne aggá-i lyoskodjanak ^ megértjükjépületelem gyártásra rendezkedett — volt a felelet á be’ Pe!en-V1 Józsefnek, a gyón epito­A négy ember mellé 4ipatri technikum kémiai tanárának \ újítása alapján porszénhamu és tizenegyen álltak oda. Jement kefékéből állítanak elő \ 50x25x20 centimeteres nagyságú leg- Olyanok is, mint Kiss Pista bácsi.$ kamrás porolit nevű falazó testeket Érte a lelkűket is kitennék a közép-i A porolit súlya csak fele a beton parasztok. Valamikor részesaratói súlyának, ezért könnyű betonnak ne- volt, szegényen lépett a tsz-be, itt é vezik, de nem azonos a már eddig, kapott értelmet a munkája. i gyártott salakbetonnal. Az épít­— Nem ereszthetjük a szélnek, aj kezeseknél sok időt és költséget ta- kilátástalanságnak Kiss Pista bá-i karítanak meg, mert nem kell va~ tyánkat — gondolta magában Wal-i kölni, negyven százalékkal olcsóbb a tér Imre. Másnap ment kocsiért —i téglánál és a 25 centiméter vastag­mert ő is bejelentette kilépését, de j ságú hő- és hangszigetelés szem- már akkorra nem volt mit nekiadni, j pontjából azonos a 38 centiméteres s méltatlankodott emiatt az öreg.} téglafallal. Már befejezték a gyártó- Látta ezt az elnök, s odaszólt neki:ítelep felszerelését.^ .Betonkeverők, — Pista bácsi, itt az én kocsim,) szállítószalagok, gőzőlőgépek várják vigye el ezt. Ugyanúgy használható ia próbaüzem indulását, amire egy- ja, mint eddig. (Éppen ezzel kocsi- j két héten belül kerül sor. Ha teljes zott az öreg a tsz-ben.) füzemmel dolgoznak, akkor naponta Elment, de útközben szöget ütőt-) 20 000 falazótestet tudnak gyártani, tek a fejében az_ elnök szavai. Visz- i ami népgazdasági szempontból is szá­szamén t hát hozzá: — Imre, kez-i mottevő, mert egy családiház ^ föl­dem érteni, mit mondott, hogy úgyJ építéséhez ezerhatszáz porolit építő­használhatom a kocsit, mint eddig, jelem szükséges. (MTI) Valahogy még nem értette, mit I .umbu»»— ... f orgat fejében az elnök, továbbra isi csak ott térült-fordult, hogy beszél-^ — Az idén várható szőlő- és bor­ii essen vele a kocsi dolgában. ^ termés megközelíti az 1955-ös év­Walter elvtárs nem nézhette to-J járat több, mint hárommillió he,kto­vább az öreg búsulását, látta, milyen^ literes szintjét, sőt minőségbe^) — ha nagy gondban fő a feje, hát kibök-az időjárás a továbbiakban is ked- te: i vezően alakul — jelentősen meg is — Pista bácsi, maradunk, maga . haladja. “-HátTa közétek fogadtok ~ A tsz-etaökök tízhónajxis zsám­mondta. Aztán kicsordultak a köny-J .^laja szeptember 2-án nyi ja • f kapuit. Az iskolán az ország vara­Ez még az áldomás előtti napok- í mefPyí. megyéjéből százhúsz ter- h tnrtént j meloszovetkezeti vezető vesz reszt. /Foiv+n+üiV i í A famhok már felkészültek az új ' y ■* ' ' tanévre és az oktatási eszközök Varga József f rendelkezésre állnak. is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents