Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-04 / 181. szám

SOMOGYI NÉPLAP

Vasárnap, 1957. augusztus

Péntek: piaci nap

Kevesebb a szabálytalanság,

de van még javítanivaló a kaposvári piacon

Szokatlanul zsúfolt, változatos volt az elmúlt pénteki piaci nap. A dolgozó parasztság termelési kedve megnőtt és a piaci felhozatal napról napra erősödik. Igen sokat mondanak az idei és tavalyi piaci felhozatal összehasonlított számai is. Az idén pl. több mint ötven mázsával több burgonya került piacra, mintf tavaly. Hasonló esetekkel találkozunk más terményeknél is.

A kaposvári piac igen nehezen bírja már ezt a nagyarányú forgalmat és sokszor a szűkösség és a megfelelő kirakóhely hiánya idézi elő a higiéniai szabályok megsértését. Igen okos gondolat volt a Városi Tanács részéről

a kőpadok beépítése.

vásárlók, akik kérték tőle az árusítási engedélyt, döbbenten vették tudomásul az őket és családtagjaikat fenyegető veszedelmet. Sokan a gombaárusok közül tudatlanságból nem keresik fel a gombaszakértőt. Segítene e téren a felvilágosításban a feltűnő helyen kifüggesztett tájékoztató falragasz.

A korábbi évekhez viszonyítva a kaposvári piac visszafejlődő pontjai az

állami és szövetkezeti standok.

Egyesekre a rendetlenség, másokra a vérszegény áruválaszték a jellemző. Elképesztő a rendetlenség a 260- as sz. Élelmiszer Kiskereskedelmi vegyes szatócsbolt bódéjában, ahol egy helyen tárolják a cipőkrémet a csokoládéval, a szappant a kolbász♦♦♦♦♦♦♦ m« ♦ ♦♦ *♦

A főutcává park már megtelt sétáló emberekkel. Sokan hazafelé igyekeznek. Vége a munkának. Itt a MEZŐÉRT Berzsenyi utcai raktárában még javában folyik a munka. Holnapra készítik elő az árut a zöldséges-üzletek részére. Nincs hiány semmiben, a rendeléseket ki tudják elégíteni.

Mindez azonban csak a piactér felén történt meg és a másik részében már poros, piszkos helyen, sokszor a csupasz földre szórva kínálja áruját a piaai nép. Meg kell találná minél hamarabb a módot a tér fa- vagy kőpaddal való beépítésére. A Köz- tisztasági, Vállalat azonban semmiképpen sem állíthatja, hogy szívügyének tekinti a piactér rendben- tartását. Az ő hanyagságukból .lehettünk megfigyelői többek között annak, hogy a piactér szegélyein ha- lombasöpört trágya és szemét közvetlen szomszédságában rakták ki túró- és tejfelféleségeiket az eláru- { sító őstermelők. Az igen kényes és| sokszor kifogásolt tejtermékfélesé-1 gek körül nagyarányú rendellenes-1

séget nem tapasztaltunk, pedig aj A RAKTÁR NAPI FORGALMA Minőségvizsgáló Intézet munkatár-* . , ,.

sainak tejfokolója ugyancsak gyak-J A 5.akí.ar a forgalom centrumába ran süllyedt a tejeskannák tártál-|dlL Idej()n a termelőktől megvett mába. A szakemberek véleménye es ‘“»en megy a fogyasztókhoz, szerint ezen a téren a notórius ha- Most meg nincs eppen csucsforgamisítók kiemelésével igen érezhető '0?’ de Í^‘J ’ Vag°n aIUt m°T javulás történt az utóbbi időben. gatnak' 20-25 mazsa paradicsomot, Egyre ritkább lesz a vizezett tej, és 145 mazsa, káposztát 30 35 ma

az aludttejezett tejfel. A falusi dől-j b,urgonyat adnak at a fogyaaz~ gőzök megértették, hogy kereskedel-j ^asnak'

műk célja nem lehet a városi dolgo- j Kérdésemre, hogy ki tudják-e zók becsapása. 5 elégíteni a vásárlók igényét, Biczó

A , - , , - , .. 5 elvtárs, a kirendeltség vezetője,

Annál több kifogásolnivaló • igennel válaszol.

esik a gombamódra szaporodó? °lya,n áruféleségeket, amelyeket a gombaárusítók »házatája« körül • megyeben drágán, vagy egyáltalán Bár a Városi Tanács gombaszakér-jne™ tudnak beszerezni, más me- - Jgyekből, az.ország más részéről va*— -*~ Paradicsomot, papri- környékéről,

találkoztunk. re.»- luegycdőí hoznak.

Engedély nélkül kínálták gombáikat |A DOLGOZOK BÉREZÉSE Rozsa Janosné dolgozó parasztasz-}

szony, Rejk Istvánná szentbalázsi la-j Nem könnyű a dolguk az itteni kos és sokan mások. Sőt Nikola) dolgozóknak. Egész nap paprikával Mikdásné idős néni bugyorjából mér-ítélt ládákat, krumpliszsákokat emel- ges »Nagydög« gombát emelt ki el-; getnek, cipelnek egyik helyről a lenőrzése folyamán a szakértő. A • másikra.

VTTTTr»TTTTTTTTTTrTTVTTTTTTTTTTTVTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTVTVTyTTTTT^TVT»l 1

szál és így tovább, nem is szólva arról a cukrosdobozban lévő piszkos vízről, amelyben a — boltos vallomása szerint —a kezét és a kanalat szokta mosni. Jó példa ez a bolt arra, hogy a büféből nem lehet vegyeskereskedést csinálni, mert annak a rend szenvedi kárát.

Csodálkoztunk a földművesszövetkezet zöldség—gyümölcs és élelmiszer standján, amely cégtáblája ellenére a közel húszféle szezonális áruféleségből mindössze háromfélének az árusításával foglalkozott. Annál nagyobb szorgalommal kínálgat- ják már közel egy hónap óta a dohos, szagos szemeskukoricát, amelytől undorodva fordul el minden jó orrú járó-kelő. Vajon érdemes-e azért az amúgy is szűk piactéren ekkora standokat fenntartani, hogy a FÜSZÉRT-től vásárolt árukat és dohos kukoricát áruljanak?

Szépen dolgozik egy-két tsz és a

kaposvári Állami Gazdaság standja, amely alacsony áraival jól betölti a szocialista kereskedelem árirányító szerepét. Ez egyébként a fölművesszövetkezetekről is elmondható. Az idei piaci áraltra érezhető hatással volt.

az árubőség.

Látogatás a MEZŐÉRT raktárában

— ».V-. ^ gumuaozcuvci“ ^ _ .

tője minden tőle telhetőt megtesz az j gyek.,, ’ az;,or: engedély nélküli árusítás felszámoló- í J^fOlják: meg.

, mégis sok kontárral, engedély í kat„..?1z®ge^,’ Szentes k°r üli gombaárussal találkozni, jfozőtokot Feher megyéből

sara,

nélküli

Megszólításomra K. Magdi, a raktár egyik dolgozója elmondja, hogy havi keresete 700,— Ft átlagosan, de felmegy néha 900,— Ft-ra is. A többiek is ezt a bérezést kapják. Ilyen nehéz munkáért ez nem sok. A prémium-kulcs — a központ által — olyan magasan van megállapítva, hogy jutalékot ritkán szoktak kapni.

A raktár kezelője, Toronyi elvtárs 1400,— Ft-ot kap. Anyagi felelőssége a raktár készletén kívül kiterjed a göngyölegre is. Hiány esetén nem mérlegelik az anyagi felelősség és a fizetés között fennálló aránytalanságot. A munkabérrel kapcsolatban merül még fel panasz. A raktár dolgozói, mivel jutalékosak, túlóra bérre nem jogosultak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 8 óra munikidőn túl, ha a rakodás megkívánja, kötelesek munkájukat elvégezni túlóradíj nélkül.

Valami emberibb megoldást kellene találni itt, vagy kifizetni a jogos túlórát, vagy olyan prémium-kulcsot megállapítani, ami lehetővé tenné, hogy a dolgozók megkapják az őket megillető jutalékot.

A RAKTÁR MOSTOHA KÖRÜLMÉNYEI

A nehéz munkát ráadásul mostoha* körülmények is gátolják. Biczó elvtárs elmondja, hogy a raktár berendezése, elhelyezése nem megfelelő. Nem lehet korszerűsíteni, a felhasználható gépeket nem lehet üzembehelyezni, ami pedig megNagy megnyugvást, lélegzet hozott a megye iparában az < hét. Nem kisebb, mint a váll; harmadik negyedévi tervtúltel. si problémája oldódott meg. retes ugyanis, hogy az elmúlt ben igen sok vállalat és üzem sítette túl előirányzott tervét használt fel jóval több bérala megengedettnél. Ezért a ham negyedévre bizonyos tervtúltc tési és béralapkorlátozási intéz sek voltak várhatóak, amelyek miképpen sem tették volna leh egyetlen üzemnek sem azt, hoj előírt harmadik negyedévi t jelentékenyen túlteljesítse. Ha sor került volna, vállalataink í része igen súlyos helyzetbe sodr

Nézzük egyetlen vállalat kei metszetén ezt: a Somogy megye nommechanikai és Gépjavító V latnál ebben a félévben felfutás tént. A különböző új és kér gyártmányok elkészítéséhez az negyedévben mintegy 80 segédr kást vettek fel, akik egy-két h> alatt elsajátították a gyártási s tudást. Ez a második negyedé1 már igen nagy tervteljesítési c ményben jelentkezett, amely tei szetesen a Finommechanikai Vál fellendülését is eredményezte, könnyítené az emberek munkáját.* . . . ,, , .

Már tavaly elkészült egy tervrajz az í, nyagot továbora is tud biz

új, modern raktárról. Az ellenforra- jtam a vállalat, es hogy tores dalom okozta károk következtében ♦ ad-'on be az ernuk íelevhez vi

Sárgadinnye pl. 90 fillérrel, körte 1,80-al, uborka 50 fillérrel és paprika 2,40 forinttal olcsóbb, mint tavaly ilyenkor.

Mindent egybevetve, a kaposvári piacon tapasztalható fejlődés az árubőségben, a higiéniában és a rend betartásában egyaránt. Ezeknek is köszönhető, hogy megyénkben nem történt még gyermekparalizises megbetegedés. A javulás az elárusítók becsületes kereskedői szándékára és az ellenőrző szervek éberségére vall. Az előforduló hibákat is le kell nyirbálni, hogy a piacon teljes legyen a bizalom, a vásárlók és az eladók között.

—di.

Hétről hétre

a közeljövőben az építkezés megkezdésére nem kerül sor, pedig csak az eddigi műszaki előkészületek fedezésére kifizettek 200 ezer forintot.

Ebben a raktárban gyorsan romlik az áru, mert nyirkos, nem szel- lős.

Más gond is akad, ez már nemcsak a raktárt érinti. Van a kirendeltség kezelésében egy húsüzem a ; Cseri úton. Ennek a helyisége sem megfelelő. Korszerűtlen, nem arra a célra való épület. Magánházban van a bérlet, alakítani nem lehet. Másfél évvel ezelőtt a tanácstól kinyitva a Finommechanikai Váll gazdasági életében, a harmadik gyedévben is szükségszerű szán egy bizonyosfokú tervtúlteljes De ha az említett korlátozások m erre nem kapnak pénzügyi fedez« úgy 70—80, már betanult segédm kást kellett volna elbocsátan Hasonló problémákkal találkoz: kisebb-nagyobb mértékben másutt

Nemrég a Megyei Tanács Véf hajtó Bizottsága felhatalms László Istvánt, a Megyei Tanács nőkét, járjon el Budapesten az i tékes iparigazgatósági szerveknél igényelték a húsüzem kezelésében |kérje, adjanak fedezetnyújtási le lévő helyiséget itt a Berzsenyi utcá- j tőséget a , várható tervtulteljesi ban, amely már hosszabb idő óta lsekhez a harmadik negyedévre, 1 üresen állt. A tanács a kérésnek t lönös figyelemmel a kényszerm nem adott helyet. A megfelelő helyi-1 oldások elkerülésére. Útja éri ség azóta is kihasználatlan. Valószí- j ménnyel járt. És a harmadik ; nű, a húsüzemnek nincs rá szüksé-; gyedévben mintegy 10 millió for ge, de illetékesek inkább hagyják Jfedezet áll a megyei iparvállala) az epuletet omladozni, mint kiutalni j . , , H

olyan vállalatnak, amely használná ♦ rer>delkezesere, az esetleges tervt is. J teljesítéshez.

MILYEN ÚJDONSÁG VÁRHATÓ? | Ennek ellenére az egyes üzem

♦ és vállalatok harmadik negyedéi Biczó elvtárs örvendetes jósláso-1 tervelőirányzata maradt a régibí kát mond a közeljövőben forgalom-1 Továbbra is ez a terv mérvadó. M< ba kerülő árukról. Néhány nap múl-; igaz ugyan, hogy a tízmillió forii va nagyobb mennyiségű görögdiny-j tál kihúztuk a nehézségek méreg! nye kerül a fogyasztók elé. Nem-J gát, de ez semmiképpen sem adh sokára kapható lesz csemegeszőlő is. tokot »a sej-haj« hangulatra. Cs: Lesz a háziasszonyok örömére ubor- jött használjuk fel, ahol arra val ka is. Sz. Tóth Ilona. Jban elengedhetetlenül szükség var

TI fTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT

Somogyi Pál:

Összeomlás

— 1919 Mint derült égből a villámcsa•irx pás, úgy érte Tímár Jánost, a kaposvári munkászászlóalj biztosát a visszavonulási parancs. Megdöbbent. Nem hitt a szemének. Nem akarta elhinni, hogy nekik, akik győzelmesen nyomulnak előre, vissza kelljen vonulni. Visszavonulni most, amikor ennyi külső és belső harc, véráldozat árán már jókora darabot visszafoglaltak a haza földjéből, itt kelljen hagyni mindent, visszaadni az ellenségnek? . ..

A szilié fájt Tímárnak., Újságot már napok óta nem kaptak. Valami nincs rendben...

Tímár Jánosnak, a zászlóalj politikai megbízottjának kellett beszélni a katonákkal, közvetíteni és megértetni a parancsot.

— Parancs jött, elvtársak, visszavonulunk, bevagonirozunk és megyünk haza! — Csak ennyit tudott mondani, többet semmit. Szavai általános megdöbbenést keltettek.

— Miért?

— Miről van szó?

A kérdésekre Tímár nem válaszolt.

— Vége mindennek?

— Valami taktika-féle lesz ez. Háborúban sosem tudja az ember, mit, miért.

— Én nem is töröm rajta a fejem, hazamegyünk és kész.

— De iszen nem tetszik nekem ez. Nem . ..

Tímár János a vagon sarkában hallgatagon, magába roslcadva ült. Szinte fizikailag érezte a lelki fáj- dalmat, sejtette a bajt.

Inga eddig örült, hogy megláthatja ismét feleségét és gyermekeit, de Tímár szomorúsága őt is megdöbbentette.

— Izé, hát nem, ezt nem értem. Miért kell ezt most így?

— Ez olyan, mint mikor az ember legjobban veri az izzó vasat, aztán egyszerre csak jön valaki és elveszi a pörölyt. Állj! Nagyot nézel, feleletet nem kapsz, a vas meg kihűl, elhűl, tönkremegy, tönkremegy! — Ezt Varga mondta.

— Nekem úgy jött az egész, mintha a falatot vették volna ki a számból.

— Hát ki is vették, az szentigaz! Mert a vetemény, a kenyér, a sok szép élet most mind odavan. Ott maradt.

— Ejnye, elvtársak, fel a fejjel! Bízzunk a vezetőségben. Biztosan tudja, mit csinál — próbálja helyreütni a hangulatot Tímár.

— Bizonyára a túlerő, a csehek, a románok, franciák, szerbek köröskörül és a belső ellenség — kezdte megmagyarázni a helyzetet Mérő főhadnagy. — A túlerő. Nézzünk széjjel, emberek! Ellenséges tenger vesz bennünket körül. Kis sziget vagyunk az ellenséges tengerben...

A vonat száguldott, kerekei ritmikusan csattogtak. Egyik katona da- lolgatni kezdett, majd a többi is követte:

»Fújja a szél, fújja,

Hazafelé fújja« ...

Kesernyés, bús nótázás volt ez.

Tímár az úton újságot szerzett, melyből megtudta, hogy a kormány és az antant-hatalmak között megegyezés jött létre, melynek következménye a visszavonulás. Tímár János mérgesen összemorzsolta az újságot

és kidobta a vagon ablakán. Aztán a katonákhoz fordult.

— Elvtársak! Mi most hazamegyünk. De akármi következzék, a fegyvert mm adjuk le. Hanem mindenki hazaviszi és elrejti. Mert rövidesen eljön az idő, amikor majd nagy szükségünk lesz rá ...

* * *

z öreg Tímárné türelmetlenül várta haza a fiát. Minden este ágyat vetett neki.

— Hetek óta nem ír, ki tudja, mi van vele?... Front, veszedelem. Ajjaj, teljesen az apjára ütött ez a gyerek az írással. Az Isten nyugosztalja., annak se állt a keze a betűvetésre.

Ilonka lépett be sietve, s izgatót tan kérdezte:

— Jött-e levél, Tímár néni?

— Nem jött, lányom, nem írt.

— Pedig nagy újság van ám, talán maga nem is tudja? A mi korma nyunk lemondott, vége a háborúnak ... Uj kormány alakult. Az utcán is, meg az otthonban is azt hallottam, hogy a zászlóalj útban van hazafelé.

— Hála Istennek! — csapta össze két száraz tenyerét az öregasszony — csakhogy jönnek. Es biztos ez, kislányom?

— Biztos, Tímár néni. Tudja, sok mindent beszélnek. Nem tetszik nekem ez az egész. A burzsujok, akik eddig az orrukat sem igen dugták ki, úgy feszelegnek most a korzón, hogy az ember gyomra fordul fel. Alig lehet tőlük lépni. Az arcukról lerí a káröröm. A nagyfejű Papp, a legény- egylet elnöke nemzetiszínű kokárdával pöffeszkedik. Az öreg Bacsóval, a lakatossal találkoztam, igen aggódó pillantásokat vetett felém.

— Te itt vagy? Hallottátok? — állított be lihegve Horváth bácsi. — Statárium van Bulapesten. A rikkancsok üvöltitc az utcán. Akartam újságot venni, de szétkapkodták. Szakszervezeti kormány alakult, a mi kormányunk és statárium? Nem értem. Peyer, Peid}, csupa régi vezetők a miniszterek. Nem értem ...

— No és a háború, azzal mi van?

— kérdezte Tímárné. — Arról beszéljen, Horváth bácsi.

— Annak vége van, azt mindenki tudja. Azt is mondják, hogy jönnek már a gyerekek.

— Az Isten szerelmére, hát mért nem ezzel kezdte, Horváth bácsi? Akkor felteszem az ételt. Biztos éhes lesz most is az a szegény gyerek.

És az öregasszony sietve, boldog izgalommal ételt rakott a tűzhelyre, miközben hadarva mondta:

— Bognárné beszélte nekem ma reggel, hogy tegnap a pap a tem.p- lomban azt prédikálta, hogy mindennek a zsidók az okai. Meg azt, hogy felkelt a magyarok hajnalcsillaga ...

— Valami tengerészvezért eml?- getnelc, hogy az lesz a mindenség...

— Locsognak, fecsegnek, az Isten sem ismeri ki magát. A cukor gyáriak úgy tudják, hogy Számuely a Dunántúlra vonul és itt egyesül a mieinkkel és újra felveszik a harcot,

— Én a Landlerről hallottam, aki most a megmaradt vörös csapatok parancsnoka. Úgy hírlik, hogy felvonult egész Salgótarjánig, és egyesült a bányászokkal — mondta Horváth.

Nyílt az ajtó, Tímár lépett be.

1 —Jó napot!

Fegyverét és szíjazatát letette az ágy mellé, látszott rajta, hogy nyugtalanság emészti.

— Fiam, hát megjöttél? — állt eléje az anyja.

— Meg, édesanyám — megölelte az anyját.

— Baj van, ugye, János? Mi van?

— kérdezte Ilonka.

— Eh! — legyintett János.

— Ugyan gyerekek, s~mmi baj, miféle bajról beszéltek? — szólt közbe Horváth. — Uj kormány van, h"t jól van. Ez is a mi kormányunk. Hej, valamikor de szívesen vettük volna! Még választójogunk, sem volt. Peidl elvtársat személyesen láttam nem egyszer Pesten. Jó kézben van

a kormányzás. Most majd csend sebben visszük a dolgot, békése ben... Hát ennyi az egész.

— Akkor minden rendben van lélegzett föl Tímár néni. — Horvái bácsi jól tudja, ő régi szerveze munkás. Még apádékkal sztrájkolta együtt. Itt mentek, emlékszem, a n zesbandával, a ház előtt. A trottyi. sok úgy fújták, de úgy, hogy máj szétrepedt a képük, ők meg éneke ték, hogy: »Nem ismerünk henyi rangot, ágas-bogas koronát...«

— Rég volt — sóhajtott Horváth.

— Itt az étel, ülj le, fiam, miéi állsz? Ülj az asztalhoz. Megéhezti biztosan.

János kedvetlenül az asztalho ült. Ilonka mosolyogva közeledet feléje.

— Szépen mentetek előre, János Kitett magáért a zászlóalj! Mindéi hírnek úgy örültünk idehaza.

Julis lépett be szomorúan, fék ti ruhában.

— Jó napot!

Tímár eléje sietett.

— Jó napot, Juliska!

Julis megállt Tímár előtt, nézte ői és a fájdalom könnyet hajtott szemébe. Szepegve kérdezte:

— Hát igaz? András elesett?

— Igen — sóhajtott János. Majd felemelte hangját. — Büszke lehet a férjére!

Julis János vállára borult és sírt.

— Szegény András ...

— Hoztam ám én magának valamit, Juliska — mondta János és a belső zsebéből elővett egy levelet. — ö küldte. Az utolsó levele.

Julis reszkető kezekkel átvette a levelet, félreült és könnyein keresztül mohón olvasni kezdte.

Tímár tekintete elakadt a puskáján, idegesen felkapta. — El kell rejteni, minél előbb.

— Ugyan, mire való ez az izgalom, nem ismerek rád, fiú — nyugtatta Horváth. — Te mindig olyan nyugodt voltál és most?...

— El kell rejteni a fegyvert, gi/or- san, minél- előbb — folytatta János komolyan. — Zsírozzák be, édes-