Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-30 / 202. szám

éntek, 1957. augusztus 30. SOMOGYI NÉPLAP 3 Javult a munkafegyelem, emelkedett a termelés a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál itszatra jól ment minden. Meg­'S színvonalon mozgott a terme- 3 volt a dolgozók keresete. Csak ,r talált igen sok hibát az érdek- i, ha alaposan megnézte a terme- és a bérfelhasználási adatokat. Aránytalanul magas kereset i év első hónapjaiban új gyárt- y készítésére tárt át a Gépjaví- rállalat. Az új gyártmány műsza- ormáját nem ismerték, s így nem ák annak elkészítési idejét meg- m szabályozni. A dolgozók ma- íatározták meg, ki mennyi idő . tudja elvégezni munkáját, i lett ennek a következménye? hogy a munkások keresete lytalanul megnövekedett. Első xpban 1400, majd 1600, 1700, vé- pedig már az 1800 forintot is haladta. Különösen a segédmun- >k keresete emelkedett arányta­1. Míg a szakmunkások átlag forintot kerestek, addig volt hónap, hogy a segédmunkások te elérte a 2000 forintot, í lépték ugyan túl a megálla- „ béralapot, de a vállalat veze- a pártszervezet — helyesen — gyeitek a veszélyre, amely a bé- aránytalan növekedésénél mu- Dzott meg. A vállalatra megálla- ;t bérátlagot máris túlhaladták, nek az lett volna az eredménye,- túllépik a megállapított bár­ót, s a vállalat nem nyereséggel, >m veszteséggel dolgozik. Bevezetik íz új műszaki normát nius hónapban bevezették az új jaki normát. A dolgozók először mkedéssel fogadták, amit mutat , hogy a termelés a norma beve­rnek első hónapjában némileg aesett. De ez az állapot nem itt sokáig. A vállalat dolgozói árosán felismerték, hogy az új iát nem ellenük, hanem éppen érdekükben, a vállalat érdeké- kellett bevezetni. . új norma bevezetésével kiala- dolgozók reális átlagkeresete, most havonta 1300—1400 fo- tesz ki. S hogy mennyire ez reset a reális, azt bizonyítják a nböző termelési adatok is. norma bevezetése előtt egy mun- havi átlagkeresete 1851 forint egy munkás havi termelési ér- pedig 8856 forint. A norma be- | Sse után a havi átlagkereset forint, az egy dolgozóra eső termelési érték pedig 8427 fo- .míg a norma bevezetése előtt az 1851 forintos kereset mellett a 100 forintra eső termelési érték 478 fo­rint volt, most a 100 forintra eső termelési érték 623 forint. A vállalat ez évben jóval többet termel, mint az előző év hasonló idő­szakában. 1956 júliusában 630 000, 1957 júliusában pedig 1 030 000 forint volt a terve a vállalatnak. S ezt a magas tervet is mindig túlteljesítik. A vállalat murakáslétszáma pedig — az előző évihez képest — mind- dössze 22 fővel, 102-ről 124-re növe­kedett. A munkafegyelemről Sok hiba volt a munkafegyelem­mel, s a munka minőségével. Egyes dolgozók szinte naponta késtek. Elő­fordult olyan eset is, hogy csopor­tosan korábban abbahagyták a mun­kát és elmentek haza. A pártszervezet és KlSZ-szerve- zet fontos feladatának tartotta, hogy zzt az állapotot megszüntesse. Sike­rült is. Azokat, akik többször vétet­tek a vállalati fegyelem ellen, fele­lősségre vonták. A pártvezetőség és a KISZ-vezetőség a fegyelmezetlen- kedőkkel pedig személyesen is fog­lalkozott. A KISZ-vezetőség a na­pokban vonta felelősségre az egyik fiatal tanulót, aki ugyan időben be­ment munkahelyére, de az öltözőből késve ment le munkahelyére. így érték el, hogy a vállalatnál megszilárdult a munkafegyelem és az utóbbi időben már nem kellett felelősségre vonni egyetlen dolgozót sem. Sok hiba volt még a munkák minőségében is. Ezen úgy javítanak, hogy emelték a meósok számát, akik így alaposabban és körültekintőbben tudják átvizsgálni az elkészített munkadarabokat. Szalai László Szeptember 1-től a járási tanács helyett a községi tanácsok állítják lei a munkakönyveket A Munkaügyi Minisztériumtól nyert értesülés szerint szeptember 1-től a járási tanácsok helyett a községi tanácsok állítják ki a mun­kakönyveket. A községekben lakó dolgozóknak, akik eddig munka­könyvét akartak váltani, vagy elve­szett, megrongálódott munkaköny- vüiket akarták pótolni, két ízben is el kellett utazniok a járási szék­helyre, egyszer a könyv igénylésé­ért, másodszor a könyv átvételéért. A munkakönyv-ügyeket szeptember 11-től helyben intézik el. A fővárosban és a vidéki városok­ban a munkakönyvek kiállítása vál­tozatlan. ÜNNEPLŐ FALU SOK-SOK ÉV VÁGYAINAK BETELJESÜLÉSÉT, s az utolsó esztendő munkájának gyümölcsét ünnepli a kicsi falu népe. Nem zúgnak a harangok, nem dohait a kisbíró hívó szózatot. Az öröm, szeretet és munka diadala csalogatja egybe az embereket — úgy mond­ják — a művelődés várába, hol tanulás, pihenés, szó­rakozás vár mindenkire. Otthont építettek maguknak, s az épület úgy szívükhöz nőtt már a téglarakás, tető­fedés, a munka apró mozzanatainak lázában!... Sa­játjuk ez, küzdöttek érte, s most önfeledten ünnepel­nek. A nagy naptól kezdve együtt van minden Kapos- szerdáhely központjában. Egy tető fedi a földművesszö­vetkezeti boltot, felvásárlóhelyet, italboltot, raktára­kat s a háromszáz férőhelyes kultúrtermet, melynek festett falai mögött emlékeztető beszédek hangzanak el. Avatási ünnepség van. Kié az érdem, kié az otthon? Vitákat haliunk itt is, ott is a nap folyamán. De a vita nem bántó, csak annak bizonygatója, hogy mindenki magáénak érzi e modern, minden igényt kielégítő épületet. A földmű­vesszövetkezeté az érdem? Igen! Mert 320 000 forintot adott az építkezéshez. A falu lakóié az érdem? Igen! Mert egy emberként dolgoztak a közös ügyért, mert 20 000 forint értékű anyagot adtak össze, mert 30 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek. Soroljuk az ügy mozgatóit? Emlékezzünk Hárságyi János iskola- igazgatóról, akit tréfásan főmatadornak neveznek a faluban? Szóljunk Karacz János tanácselnökről, Pár­kányi Jánosról, vagy éppen Fűzi Ferencről, a szövet­kezet ügyvezetőjéről, aki többek között feleségével varratta meg a színpad bordó függönyét? Pénzt adott a szövetkezet, s a lakók erőt, lelkesedést. Az összefogás, a közös munka gyümölcse e hajlók, s ha ügybuzgó, áldozatos szívű emberekről akarnánk szólni, ide írhatnék a falu minden lakójának nevét. De ahogy Hárságyi János mondja: nem ez a lényeg. Az emberek szívesen, jóakaratúan tették, amit tettek, s a vágy valóra vált. Felépült a művelődés vára... Az ünnepség megható percek sorozata. A kulcsát­adás, az öreg Szabó bácsi örömtől elcsuKLó hangú sza­vai, a versek, melyek Várnai Gyöngyi és Gál Magdi ajkáról először hangzanak el az új falak között, az if­júság képviselőinek, Hampuk Ferinek és egy úttörő lánykának rövid, frappáns ígérete, — mindez oly szép, úgy megindítja az embert. Látjuk a vadonatúj szék­sorokban ülő embereket, fejkendős asszonyokat, nagybajszú, őszhajú férfiakat, öröm ül arcukon. Úgy tapsolnak, olyan lelkesen, mintha tizenhat évesek len­nének. A gyönyörű színpad előtt kék-, fönt pirosnyaik- kendős úttörők adnak keretet az ünnepségnek. Igen, az öregeké és hagyatékuk várományosaié ez épület, a ezen a napon — amilyen csak egy van az életben — együtt örülnek a sikernek, az életnek ... Hallunk tervekről, a fiatalok elhatározásáról. Nem báltermet építettek ők. Szeretnek táncolni, lesz bál is a teremben, de nem ez az elsődleges, mint oly sok helyen. Mert építettek, de igazi győzelem csak a kul­túra ápolásával, az emberek nevelésével, szórakoztatá­sával születik... MOZGALMAS NAP EZ A MAI. A kultúrotthon- avatás csak kezdete az ünnepségnek. Kint az épület előtt nagy sátrak fogadják édességeikkel, apró játé­kaikkal a gyermekeket. Az udvaron zene szól, sörös­poharak csengenek. Délután megérkezik a vendégül hívott kultúrcsoport, a kaposvári ÉDOSZ Művelődési Otthon tagjai. Gazdag műsor, nevető arcok. Este ün­nepi díszvacsora, s aztán az ifjúság napja következik. De táncolnak a felnőttek, az idősebbek is. Ünnepel a falu... — rí — Lezárult a Somogyi Néplap kétháuapos terjesztési verseoye A Somogyi Néplap Lapkiadó Vál­lalata és a Megyei Postahivatal Hír­laposztálya 1957. május és június hónapra megyei lap előfizetésgyűj­tési kampányt szervezett, melynek célja az volt, hogy a Somogyi Nép­lap minél több dolgozó kezéhez el­jusson. Ez a verseny alapjában véve ered­ményes volt, sikerrel zárult. Ezalatt a két hónap alatt lényegesen emel­kedett a Somogyi Néplap példány­száma. A nagy nyári mezőgazdasági munkák ellenére a falvakban és me­zőgazdasági szektorokban nőtt az előfizetők száma és fokozódott az árusítás is. A kéthónapos verseny­szakasz ideje alatt több mint ezer­rel növekedett a lap olvasótáborá­nak száma. Azonban az elért jó ered­mények ellenére sem tudjuk kiosz­tani a versenyfelhívásunkban meg­hirdetett valamennyi díjat, mivel egyes csoportokban, illetve osztá­lyokban a postahivatalok javuló eredményeik ellenére sem teljesítet­ték a felhívásban közzétett követel­ményeket. Egyes helyeken a példányszámot nem teljesítették, másutt a megadott remitenda százalékot lépték túl. Ugyanakkor egyes helyeken, ahol a példányszám-tervet globálisan telje­sítették, ott ezen belül rossz az arány az előfizetői és az áruspéldányok kö­zött, aminek eredménye ezeknél a hivataloknál a megengedettnél na­gyobb mennyiségű remitenda. A ver­senybizottság értékelése alapján a következő postahivatalok értek el helyezést és nyertek díjat: I. csoport (IV—V. osztályú hiva­talok): Ezen a csoporton belül egyetlen hivatal sem ért el helyezést, mivel a versenyfelhívás egyes pontjait nem teljesítették. II. csoport (III. osztályú hivata­lok): 1. Scgesd 300 forint értékű juta­lommal, 2. Kadarkút 200 forint értékű ju­talommal, 3. Taszár egyéb tárgyjutalommal. III. csoport (II. osztályú hivatalok): 1. Somogysárd 200 forint értékű jutalommal, 2. Pusztakovácsi 100 forint értékű jutalommal, 3. Baté egyéb jutalommal. IV. csoport (I. osztályú hivatalok és fiókposták): 1. Somodor 150 forint értékű juta­lommal, 2. Hetes 100 forint értékű jutalom­mal, 3. Mike egyéb jutalommal. A felsorolt díjat nyert postahiva­talokon kívül még egyéb kisebb-na- gyobb jutalomban részesül Marcali, Nagyatád, Csokonyavisonta és Ba- bócsa postahivatala, amelyek a nyár folyamán igen szép eredményeket értek el. A jutalmakat rövid időn belül eljuttatjuk az érdekelt hivata­lokhoz. Somogyi Néplap Lapkiadó V általat és a Megyei Hírlaposztály Megkönnyítették a tankönyvvásárlást A belkereskedelmi minisztérium döntése alapján a tanév kezdést megelőző szombaton, augusztus 31- én, országszerte 18 óráig tartják nyitva a papír- és írószer .szaküzle­teket. Szeptember 1-én vidéken a nagyobb városok szaküzletei reggel 9-től 1 óráig állnak a vásárlóközön­ség rendelkezésére. A megyékben az üzletek nyitvatartásának idejéről a megyei tanácsok kereskedelmi osz^ tályai intézkednek. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ' OBOGÓ FÁKLYÁK világítják J be az utcákat, tereket. Özön- ínt hömpölyög az if jak tömege, et reszkettetö morajlásként zúg ’.szó: Le a háborúval! Békét! tőle—tízezer ember gyülekezik : adatom, terén. Béketüntetés ez Irnas erő és egység kifejezése c imái atombombázás évforduló Filmkockákról elevenedik fel c borzalma, keserve. Nyögő, szen- embereket látok a vásznon, okló férfiakat, ezer sebből vérző t és gyermekét kétségbeesetten ihoz szorító édesanyát; Félrené- s mellettem egy asszony ugyan- i féltő szenvedéllyel szorítja ihoz gyermekét. Arcán paíakok- folyik a könny. mjet író beszél. Aztán folytató- -film és újra megszakad, hogy ietnámi csoport tüntető táncai fc a színpadon. Közben egy ven év körüli szovjet ember t át a tömegen. Virágcsokrot a magasba. Engedjenek a színpadhoz, hogy ioí szórhassak rá ... — mondja, engernyi nép utat nyit. llanyoszlopolcon, állványokon kben csüngnek a tüntetők. És gr kiáltják a világ minden 1 i: — Nem, soha többé nem ik Flirosimát! Elszorul a szí- Már nem hallok semmit, csak két látok, egy hatalmas, vé- ia.tlan óceánt. Sima tükre mé- slelmetes erő rejlik, erő és , mely hatalmasabb a hétfejű . .tynál. * * * JÉHÁ.NY PERCRE elhagyom az ifjúság városát. Sok száz kitö­rt ugrok át, elnézést érte, csak , hogy a fesztivál legragyogóbb ibb mozzanatával zárhassam le nyeim sorát. ív. Gyönyörű város. Végigné- nevezetességeit, domboldalon modern házait. Rendezeti, utcák fogadnak, mindenütt ?gély a járda szélén, virág­dísznövények, s nincs utca. . hiányozna a hatalmas gesz­tor, mely hús árnyat ad a járó­<yíz ijf'iÚÁUÍg, üáimixíbaii kelők tömegének. Sokan azt állítják: Kiéiy szebb, mint Moszkva.. Mások tiltakoznak, s én — lehet, hogy ha­tározatlanságra vall —, de nem tu­dok dönteni. Nézem a hatalmas bronzszobrot, Bogdán Flmelnyickij szobrát. Ferge­teges erő, elszántság sugárzik arcá­ról, s alatta a bátorság, ügyesség szimbólumaként ágaskodik gyönyörű óva. Hmelnyickij érdeme: a len­gyelek elleni győztes csatája után egyesült Ukrajna Oroszországgal... Szemben vele az ősi Szófia szé­kesegyház ötszögletű épülettömbje tizenkilenc kupolájával, égbenyúló harangtornyával. Mennyi szépség, mennyi történelmi emlék rejtezik ez ódon falak mögött! S ahogy megyek fölfelé a domboldali park széles útján, szemem elé tárul a Dnyeper völgyének csodálatos szépsége. A napsugártól csillogó vízfodrokon szállitóhajók ereszkednek lefelé. Alattam hatalmas híd, mely a Moszkva felé vezstő utat köti össze, s a túlsó part sárga homokján ezer­nyi fekete mozgó pont látszik. Für- dőzők. Messzire ellátni innen, s ar­ra gondolok: ha van ember, ki még nem szerelmese a természetnek, itt percek alatt rabjává válik. Park, sétány, liget és újra park. Ez Kiev. A köznyelven forgó meg­határozás igazát, mely szerint Kiev a parkok városa, csak számok bi­zonyíthatják. Hétszáz négyzetkilo­méter területén egymillió ember él. És mennyi parkja van? Minden la­kóra húsz négyzetméter jut. Itt nem érezni a gyárkémények füstjét, a város oly sokhelyütt megszokott po­rát. Olyan a levegő, mint az erdőn, csak az utcasor házai, s a nagy for­galom ábrándítanak ki eme illúzi­ómból. Nem láttam a háború utáni Ki­evet, de azt mondják, szinte földig rombolták a németek. Ma már nyo­ma sincs a háborúnak. Egészen új házsorok, utcák épültek azóta, s összbenyomásaimat így tudnám el­mondani: Ukrajna fővárosa a szép­ség és romantika hordozója. Fél napot töltök itt mindössze. Mégis szembetűnő a különbség Moszkva és Kiev között. Míg ott el­vétve találok kávézót, cukrászdát, szórakozóhelyet, Kiev főbb útvonalait Budapestéhez hasonlítanám. Az ut­cákon eszpresszók, cukrászdák, it-.il- boltok sora várja a vendégeket, s a Dnyeper-parton, a parkokban, ked­ves, hangulatos kerthelyiségekben szórakoznak az emberek. Itt nincs fesztivál, mégis virágokkal, lobogók­kal teli ablakokat látok, óriási pla­kátokat, táblákat. Tudom, egy kicsit Kiev is magáénak, vendégének érzi a világ ifjúságát. * * * IIÓZUNK EGY MORZSÁNYIT Moszkva hangulatából. A ki­tűnő vacsora után az Inturiszt szállá előtt gyülekezünk. Nem szervezett esti műsor, találkozó ez, csak úgy, kellemes időtöltésre verődünk össze. Lehet, hogy tévedek, mégis úgy éreztem: a kieviek egy kicsit zárkó- zottabban, idegenkedve fogadják a magyarokat. De csakhamar feloldó­dik a feszültség. Magyar népdalokat énekelünk a tér közepén, a táncoslá- búak partnert keresnek és járják a ropogós csárdást. Percek alatt embe­rek százai veszik körül csoportun­kat, és mintha régi jó ismerősök len­nénk, úgy öleljük át egymást. Vala­ki felszalad a szállóba gitárjáért, s a késő éjszakai órákig száll a dal a csendbeborult utcák, házak felett. * f * Itt is egy emlékezetes í TALÁLKOZÁS. Néhány tár­sammal szenvedélyes szállodacímke- gyűjtők vagyunk. A Kiev szállóba is ilyen céllal látogatunk el, de nem sok szerencsével. Az öreg, ősz-szakál- lú portás nem érti kívánságunkat. Csak azt tudja, hogy magyarok va­gyunk. Gondolkodik, megböki hom­lokát, elindul, s egy, csinos 26-27 év körüli hölggyel tér vissza. — Tessék — mondja ő tiszta ma­gyarsággal. Aztán lelassítja gyors magyarázatomat. — Lassan, lassan, így nem értem. Ez az első próbálkozás... — mond­ja. Kíváncsian nézek rá, s ő elmond mindent. Lassan, kimérten beszél, egyes szavak után megáll és gondol­kozik. De kitűnően ragoz, s még csak szórendi hibát sem fedezhetek fel beszédében. — Kira Sáchová egyetemi aspiráns vagyok. Német irodalom szakos. A magyart magamtól tanulom és még nem voltam Magyarországon, ön az első ember, akivel megpróbálok ma­gyarul beszélni. Sikerült felfokoznia kíváncsiságo­mat, s egy kicsit büszke is vagyok utolsó mondatára. Előveszem jegyze­temet és kérdésekkel ostromolom őt. — Miért tanul magyarul? — Nagyon szeretem Petőfit és Adyt. Az ő verseiket olvasom, így tanulom a nyelvet. Csak beszélni, még nehéz, olvasni jobban tudok. Egyre jobban, bátrabban beszél. Csodálom akaraterejét, szorgalmát. Mondja, hogy írt egy tanulmányt Petőfiről, melyhez 103 róla szóló magyarnyelvű könyvet olvasott el. És magyar könyvtára van otthon Pe­tőfi, Ady, Móricz, Karinthy, Arany és Illyés Gyula műveiből. Búcsúzom. Szállodacédulát ugyan nem sikerül szereznem, de Kira Sáchová értékesebb ajándékot, útra- valót ad, mint bárki ezideig. Ajkáról felcsendülnek a Szeptem­ber végén dallamos sorai. Kívülről mondja, szívből. Érzi, átéli a szavak jelentését. És idézi a János vitézt, a Nemzeti dalt... (Folytatjuk.) JÁVORI BÉLA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents