Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-25 / 198. szám

Vasárnap, 1957. augusztus 25. SOMOGYI NÉPLAP 7 TÜKRÖM, TÜKRÖM... Házi kozmetikai tanácsok Az ismert közmondás szerint min­dennek van határa. Nem akarunk vitába szállni ezzel a megállapítás­sal, de azért akadnak kivételek. Mi a szépségápolásról kívánunk szólni. Valaki kérdezhetné: miért? Nos, íme a válasz: sok nő, aki szereti ha ápoltnak tartják, megfeledkezik két fontos dologról, az állról és a nyak­ról. Jóllehet e testrészek ápolása, kozmetikája házilag is megoldható. Tény, hogy az ember életkorát leg­inkább a nyak és az áll árulja el. Viseltessünk tehát különleges figye­lemmel az »áruló nyak és áll« iránt. Meglepetés főleg akkor éri a nőket, ha például a téli szezon után leke­rülnek a sálak. Ekkor veszik észre, hogy bőrük mennyire megszürkült és elfonnyadt. Egy kis torna megszépíti a nyakat ___ | U gyanazt csináljuk, amit a sporto­lók: megfeszítjük az izmokat. De ho­gyan? Lassan és erőteljesen forgat­juk a fejet. Először egyik oldalra, majd hátrafelé. Ezt többször megis­mételjük, természetesen mindkét ol­dalról. Ha naponta rendszeresen vé­gezzük e nyaktornát, az eredmény nem sokáig várat magára. Az elpu- hult nyakizmdk megerősödnek, sőt a kissé vékonyabb nyak is teltebb lesz. Hideg nyakleöntés ... Mint tudjuk, pajzsmirigy megbete­gedések esetén tilos minden masz- százs, helyette könnyű olajos leöntés és fejtorna ajánlható. Hetenként csak egy fél óra nyakápolás nem túl­zott kívánság, még akkor sem, ha sok az elfoglaltság. Az eredmény megéri. Egyébként az ilyen aprósá­gok elhanyagolása bizony sokat je­lent. A józan, értelmes férfi, de a művelt társadalmi élet is gondozott nőket kíván. Mi a teendő? Meleg vízzel és sok szappannal mossuk meg jól a nyakat. Utána pu­ha kefével hosszirányban masszíroz­zuk és végül hideg vízzel leöntjük. Vagyis a mosdó fölé hajolva, lassan hideg vizet csorgatunk a nyakra. Utána jó zsíros krémmel vagy olaj­jal hossz- és keresztirányban bedör­zsölve megmasszírozzuk. A nedves borogatás felfrissít... Nagyon bevált módszer a nedves borogatás. Hosszába hajtott törül­közőt váltogatva meleg és hideg víz­be mártunk, majd a nyak köré te­kerve egy időre rajta hagyjuk. Az egész műveletet hideg borogatással fejezzük be. Száraz bőr esetén jó az olajos borogatás. Vékonyra hajtoga­tott mullpólya anyagot felmelegített növényolajba mártunk és föléje száraz kendőt csavarunk. Körülbelül 10—15 perc múlva — legfeljebb egy­szer megismételjük. Hidegvizes leön- téssel fejezzük be műveletünket. Gyakorlatban bevált módszer még a következő. Megfelelő lemosás után a nyakat erősen lekrémezzük és fö­léje nedves, meleg borogatást te­szünk, majd az egészet száraz ken­dővel átkötjük. Ez a pakolás egész éjszaka fennmaradhat. Reggel vi­szont hideg borogatást rakunk rá, és nyakleöntést végzünk. Sok nőnél a nyak színe elüt az arc színétől. Ezt megszünteti a nyers uborkahéjjal történő bedörzsölés. A »kettős áll« — sajnos, kellemet­len. De — és ez nem túlzott megál­lapítás — nem kellett volna megsze­rezni. Ritkán a zsírpárna inkább a helytelen fejtartás következménye. Milyen sok nő — közöttük fiatal lá­nyok — behúzott állal járnak-kel- nek. Még rosszabb, ha valaki olyan foglalkozást űz, ahol naponként több órán át így kell tartani a fejet. Az irodai alkalmazottak, vagy varrónők könnyen megszokják ezt a pózt, s az izmok végérvényesen elpuhulnak. Tehát: fel a fejjel! Persze, könnyű ezt mondani. Bár lehet helyes fej­tartással könyvet is, újságot is ol­vasni. Talán még munka közben is lehetne megfelelőbb pózt találni. Kétségtelenül, a nőn nagyon sok múlik. S nem lenne kellemetlen öt­ven éves korban is megállapítani, hogy frissen hat. Végezzük többször az alábbi gyakorlatot: az állat erő­sen nyújtsuk előre, majd gyorsan húzzuk vissza. Szorítsuk össze fo­gainkat és a fejet előre és hátra haj- lítgassuk. Erősíti állizmainkat, ha csukott ujjakkal, kézfejjel ütögetjük az el- zsirosodott részeket. Hosszába haj­tott, hideg ecetesvízbe mártott törül­közőt két végénél fogjuk meg jól ki­feszítve, majd lazábbra engedve — ütögessük az állat. Mi lesz az ered­mény: az izmok megerősödése. íme néhány egyszerű, házilag is megoldható tanács azok számára, akiket bánt a nyak és az áll idő előtti megöregedése. A kozmetikai tanácsok ma már mindenkit érdé- í kelnek. S magának árt az a nő, aki a szépségápolás ilyen közönséges módját is túlzottnak, vagy helyte­lennek tartja. A testápolás, szépség- ápolás nem kiváltság, minden dolgo­zó nő joga. rfVY*?TTT*| ?7TTTYY»TYYYYYYYYTT77TTY?T'r MINDENT A MAGA IDEJÉBEN A gyermekek olvasmányait ellenőrizni kell! Nyár van. A diákság — kicsi­nyek és nagyok egyaránt — vakáci­óznak, dolgozgatnak és... no igen, van aki pótvizsgára készül, vagy éppen osztályismétlésre bukott. Ezen már nem lehet segíteni, per­sze idejében még lehetett volna. Év végén sok szülő megrökönyöd­ve forgatta kezében a rossz bi­zonyítványt. Miképp lehetséges, hogy az ő értelmes gyereke ilyen osztályzatot kapott, vagy ami még súlyosabb — megbukott. A válasz nem mindig egyszerű. Vegyük például azt az esetet, ami­kor a kétségtelenül értelmesnek tartott gyerek elrontja mind a ma­ga, mind a környezete,, szülei va­kációját. Ki nem ismeri azt a pöttömnyi emberpalántát, aki az állandó »miért«-jeivel a család, a rokon­ság, az ismerősök réme. Később, amikor kissé felcseperedett , a nyomtatott betű gyakorol rá nem mindennapi hatást. Nap mint nap hóna alá csapott mesekönyvvel leste áldozatait. S mivel ilyen ké­résnek nehéz ellenállni, csak ki­erőszakolta a maga mese-porcióját. De jaj volt a felolvasónak, aki csak egy sort is kihagyott. Azonnal megmondta, hogy itt és itt rosszul olvasott, mert ezt és ezt kellett vol­na. A szülők közben boldogan mo­solyogtak, hogy milyen okos gyer­mekük van. Múlnak az évek. Barátunk már maga olvas. Minden szabad idejét a könyvekkel tölti — nem tanköny­vekkel. Igen ám, de a szülők egy szép napon arra ébrednek, hogy a kétlábon járó »csoda«, több fontos tantárgyból rosszul áll, illetve meg­bukott. Dühösen rohan a gondos apa az iskolába. Majd ő megmondja a ta­nítónak, tanárnak a véleményét. Persze nem mond meg semmit, mert egyenesen azzal fogadják: jó, hogy eljött, már régen szerettek volna a szülőkkel beszélni. A társalgás során a tanító, tanár ,megállapítja, hogy a gyermek va­lóban tehetséges, csak éppen... nem tanul. Az órák nem érdeklik, szemmel láthatóan másfele járnak gondolatai. De hol? Az a tantestü­let véleménye, hogy valahol hiba csúszott a — nevelésbe. Ezt a jó apa kétségbevonja. Fia, gyermeke á leg­gondosabb nevelésben részesül, ott­hon senki nem zavarja, ha könyv mellé ül. De milyen könyv mellé? Egyébként1 is — magyarázza az apa — ilyen tehetséges gyereket más­ként kell elbírálni. De miért? Meg­állapítását azzal támasztja alá, hogy jól felszerelt házikönyvtárát a gyermek rendelkezésére bocsátot­ta. Éppen ez a baj! Miért baj? Hi­szen fia már nemcsak a hazai, ha­nem a külföldi irodalom remekeit is ismeri. Már pedig a könyv nem lehet rossz társaság. ... Attól függ!! Bizony sokáig tartott, míg az apa megértette, hogy évek során mi­lyen súlyos hibát követett el. Sem a hazai, sem a világirodalom re­mekei — bizonyos válogatás nélkül — nem valók a gyerek kezébe. (Ál­talános iskolásról van szó.) Ugyan­úgy nőm lett volna szabad kalaiii g* dos-, detektív- és egyéb ehhez ha«" son ló regényt a gyérek kezébe acf ni'. Tudniillik a gyerek fantáziája természettől fogva élénken műkö­dik, amit a túlzott olvasás még jobban felizgat, elronthat. Az ilyen szülők tehát kettős hibát követtek el. 1. Örvendtek a »könyv­moly« fiúnak, ahelyett, hogy túlhaj­tott szenvedélyét megfékezték vol­na. A gyerek érdeklődését más dol­gok felé is kell irányítani. 2. Most már megtanulták, hogy a szülő fele­lősséggel tartozik gyermeke olvas­mányaiért. Döntő tényezők,: a kor, érdeklődési kör, hajlandóság. Tehát csakis ezek ismeretében tudta volna az olvasást helyesen irányítani. Nem az olvasás megszüntetéséről van szó,' hanem annak helyes irányításáról. Kétségtelen, hogy az irodalmi tájéko­zottság az önnevelés, az ízlés-fejlesz­tés legelső eszköze. Az itt elmondottakkal ezt a témát távolról sem merítettük ki. Csupán arról volt szó, hogy a szülők figyel­mét felhívjuk az olvasás ellenőrzé­sére. Most még arra a panaszra sem gondolunk, hogy a nevelők sze­rint a gyerekek nem olvasnak ele­get. Nem, nem ez volt a célunk. Egy­szerűen bemutattunk egy tipikus esetet, amikor az értelmesnek _ tar­tott gyerek a szülő megdöbbenésére az iskolában rosszul kezd dolgozni. Természetes, hogy az olvasási düh a rossz tanulmányi eredménynek csak egyik lehetséges oka. AZ ŰTIPOGGYÁSZ Utazni, üdülni, mindennapi mun­kánkból kikapcsolódni, barátokat, rokonokat látogatni kinek ne lenne titkos vágya? Itt csak a gyakorlati résszel akarunk foglalkozni: hogyan készüljünk fel az utazásra, hogyan és mit csomagoljunk. Az utazásra már altkor fel kell készülnünk, amikor erre elhatároz­zuk magunkat, majd jegyzetköny­vünkben feljegyeztük azt, amit be kell csomagolnunk. Ugyancsak írjuk fel. mit kell vásárolnunk utazás előtt, mit kell javíttatnunk, esetleg varratnunk és otthon ezekkel kap­csolatban mi a teendő. Osszuk három csoportra az uta­zásokat, mert ehhez mérten kell csomagolnunk. Az első csoportba tartozik az üdülés. Második csoport: baráti, vagy rokoni látogatás, har­madik csoport a tulajdonképpeni utazás, melv során esetleg órákat, napokat töltünk egy helyen. Általá­nos szabály: ruházatunk egyszerű és célszerű legyen. 1. Nyáron vászon, vagy ballon cosztűmben, vagy szoknyában és :arka blúzban, esetleg pulóverben és tardigánban utazzunk. Ehhez vi­szünk fehér blúzt, egy-két pulóvert és kardigánt. Ha víz mellett üdü- ünk, shortot, fürdőruhát, strand- cöpenyt is ajánlatos vinnünk. Ezt úegészítheti egy csinos délutáni és ísti ruha selyemből, valamint e"y oallonkabát. így ruhatárunk telje*s- nek mondható. Ha hegyek között idülünk, könnyű angol kosztümöt, 'agy csak flanellszoknyát vigyünk és ehhez kötött holmit vehetünk fel. Igen jó viselet a hosszú nadrág. Ballonköpeny helyett itt jó szol­gálatot tesz a lódenkabát. 2. Elsősorban ismernünk kell vendéglátóink körülményeit és fi­gyelembe kell venni, hogy nagy­városba, üdülőhelyre, vagy falura készülünk-e. A kosztümöket bár­mikor és bárhova felvehetjük külön­féle blúzokkal és pulóverekkel. A kosztüm lehetővé teszi, ha két-há- rom napos hivatalos útra megyünk, hogy egy kis kézitáskával indulha­tunk útnak, amelyben néhány blúz, pulóver és a toilette-szerek is el­férnek. A nyári hónapokban nylon­köpeny egészíti ki ruházatunkat. 3. Az ebbe a csoportba tartozó utasnak minden évszakban a kosz­tüm a legcélszerűbb viselet, ame­lyet kiegészíthet egy estére való ruhával és egy útiköpennyel. Mindhárom utazási csoportban szükséges egy pongyola, az utazás időtartamához mérten fehérnemű, egy pár lapossarkú és egy pár dél­utáni cipő, papucs, úti kalap, kesz­tyű és sál. Harisnyáinkat zacskóban, cipőinket régi harisnyából készült zacskóban visszük. Ezenkívül vi­gyünk gyógyszert, varróeszközöket, piperecikkeket. Ne felejtsük otthon cipőápolószereinket sem. Ezeket a legjobb kartonzacskóban elhelyezni. Nem térhetünk ki részletekre, dé meg kell jegyeznünk: — ki mint ál­lítja össze útipoggyászát, úgy 'élvezi utazását! Az okos háziasszony Ha odahaza a sajtot üvegbura alatt tartjuk, akkor egy szem koc­kacukor megakadályozza a gyors penészedést. A kockacukor ugyanis magába szívja a nedvességet. Per­sze, amikor átnedvesedett, ki kell cserélni. ♦ ♦ ♦ Kikeményített fehérneműt csak langyos meleg vízben szabad beáz­tatni. Tudniillik a régi keményítős csak így oldódik fel teljesen. A hi­deg vízben való áztatás különben sem helyes, mert megtöri a szála­kat és sárgítja a fehérneműt. * * * Ha almát, sárgarépát tisztítunk, kezünkön fekete foltok keletkez­nek. Lehet ez ellen védekezni? Le­het. Tessék nedves kézzel tisztítani és akkor nem támadnak fekete föl tok. Gergő juhász kanala Móra Ferenc meséje Mátyás királynak egy­szer hírül vitték a hír­vivők, hogy valahol a kecskeméti pusztákon él egy olyan juhász, akin még nem fogott ki senki emberfia. Több esze van, mint a budai bírónak, pedig az már csak okos ember, mert még a hajdúkkal is deákul beszél. Gergő ju­hásznak hívták ezt a furfangos pusztai em­bert. Nosza szalajtotta a király kengyelfutóját a kecskeméti buckák kö­zé: mondja meg Ger­gő juhásznak, hogy te­kintsen be Budavárába, szeretne vele megismer­kedni a magyarok ki­rálya. Gergő juhász semmit se szólt, azt is lassan mondta, csak magára kapta az ünneplő ruhá­ját, füttyentett egyet a Gurujj kutyának, aztán megindult Budavár fe­lé. Negyednapra föl is ér­kezett, de a palota ka­puján nem akarta be­ér esztem az alabárdos vitéz a Gurujj kutyát, mert hogy azt nem hív­ta a király. Azt mondta, majd vigyáz ő rá, míg a gazdája visszajön. Gergő juhász belenyu­godott. Hanem a királly al an­nál tieztességtudóbban beszélgetett a juhász. Olyan parolát adott ne­ki, hogy csak úgy csat­tant, mind összeszalad­tak rá az udvari cselé­dek. De a király is nagyon szíves volt hozzá, ma­ga vezetgette körül a kincsesházában. — No, juhász, mire becsülöd ezt a sok drá­gaságot? — kérdezte tő­le nagy nyájassággal. — Alássan megköve­tem, uram királyom, szép ez nagyon, majd belevakul az ember, de azért egy kis háromna­pos csendes, tavaszi eső mégiscsak többet ér. A király elnevette ma­gát, hogy így megtudott felelni a juhász. Mert, csakugyan, ha nincs eső a tavaszi vetésre, nem terem búza, nem lesz kenyér, s nincs mit en­ni. Mert mégiscsak a kenyér a legdrágább kincs. No, abban az eszten­dőben nyilván nem vol­tak szükiben az esőnek, mert délebédnél az asz­tal csak úgy görnyedt a sok drága étel alatt. Mindenkinek a tányérja mellé oda volt készítve a kakastejes fehér cipó. Piros a haja, mint a ró­zsa, lágy a bele, mint a selyem. Hozták a szakácsok az első fogást: arany­színű tyúkhúslevest. Ahogy betálaltak, azt mondja a király: — Lássunk hozzá, urak, huncut, aki meg nem eszi a levesét! Mert majd él is fe­ledtem mondani, hogy a bárók, grófok, hercegek mind ott ültek a király asztalánál, de azért a király jobbján mégis­csak a juhász ült. Kí- nálgatta is erősen: — Ne kéresd magad, Gergő fiam, mondom, huncut az, aki a levesét meg nem eszi. — Az ám, uram ki­rály, de nekem nem ad­tak kanalat — felelte a juhász. Nem ám, mert meg volt parancsolva az inasoknak, hogy fe­lejtsenek el Gergőnek kanalat adni. Kíváncsi volt rá a király, hogy vágja ki magát a juhász a csávából. Hanem azért mégis úgy tett, mintha nagyon haragudnék. — Ejnye, jeges terin- gette! — fordult a cse­lédnéphez — mindjárt hozzatok egy ezüstkana­lat az én vendégemnek, vagy hátraköttetem a sarkatokat. Kifordult az öreg fő­inas, aki előre be volt tanítva, de csak sebten visszajött: — Fölséges királyom, a királyné asszony el­vitte az asztalfia kul­csát, nem lehet kanalat kivenni. — Sose búsulj, uram király — legyintett Ger­gő juhász a kézivel — nem maradok én azért éhes. Avval szép csendesen lekanyarított egy pillét á kakastejes ' cipóból, kiszedte és mégette á belit, áz üresen ma­radt héjával pedig olyári szépen kikanalázta a le­vest, hogy egy csepp se maradt a tányérjában. Az urak összenéztek, mikor egyszerre csak megszólalt a juhász nagy hidegvérrel: — Hanem oszt most már huncut ám, aki a kanalát meg nem eszi, mint én az enyimet. Három falatban le­nyelte a cipóhajat, amellyel a levest beka­nalazta. Lett erre olyan nevetség, hogy kihallat­szott Budavárából. Má­tyásnak annyira megtet­szett a Gergő juhász maga-föltalálásahogy egy tarisznya arannyal eresztette útnak ebéd után. Azt hazavitte Gergő Kecskemétre. Azaz, hogy nem az egészet, mert egy aranyat oda­hajított az ajtónállónak, amiért a Gurujj kutyá­nak gondját viselte. Űr lett Gergő juhász a sok pénzből. Ezután pi­ros csizmában őrizte a juhokat és mézeskalá­cson tartotta Gurujj ku­tyát. Meg is maradt az emlékezete. Mifelénk még most is azt mond­ják az olyan emberre, aki sebesen elvégzi az ebédet, vacsorát: — Bekapta, mint Ger­gő juhász a kanalát!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents