Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-19 / 167. szám

P éltek. 1957. július 19. SOMOGYI NÉPLAP 3 ÉVEZREDES MESEVILAQ KÖLTŐI ÜZENETE — Kínai báb- és árnyművészek Baiatonlellén — J ÖVETELÜK HIRE megdobogtatta a szíve­ket. Vártuk őket. Vártuk a távoli népek ősi művészetét oly kíváncsi érdeklődéssel szemlélő ember izgatott mohóságával. S amikor beléptek a tapsorkántól zúgó terembe, a rendkívül egyszerű, udvarias, halkszavú emberek, igazi művészek benyo­mását keltették. Először nem a paraván mögül évezredes mesevi­lágot megjelenítő művészeket, az érzelmek húrjainak mesteri pengetőit ismertük meg bennük. Ott ültek a széksorokban, s a szórakozva tanulni vágyás, a közön­ség érdeklődést .kifejező vonása ült arcukon. Ismer­kedtek a magyar bábművészettel. S nekünk különös örömünkre szolgált, hogy éppen a Somogyi Tücsök előadásán vettek részt. Együtt mosolyogtak az apró gyermekekkel, együtt csodálták a népi zenekar népi zenéhez alkotott, illuszt­rációs bábjátékét. És felállva, vastapssal köszöntötték művészeinket az Elátkozott Malom című, jólsikerült jelenet után. Véleményt vártunk a nagy művészektől, s e véle­mény erőt ad, lelkesít. Nem a »kötelező udvariasság«, a meggyőződés hangján szóltak együttesünkről. Azt mondták: bár értették a bábjátékok mondanivalóját, mindvégig a gyermekközönség hangulatán mérték le a művészi produkciót. Csodálták azt a rendkívül élénk kontaktüst, mely a paraván és a közönség között ki­alakult. Kitűnő atmoszféráról beszéltek, az élénkségről, a kifejezésmód erőteljes vitalitásáról, s a művészi kidolgozásról, melyet — e fiatal együttest tekintve — elbűvölőnek tartanak. Vajon milyen jelzőt használhatnánk mi az ő mű­vészetük méltatására? Este ismét találkoztunk. A SZOT üdülő gyönyö­rű parkjában állították fel paravánjaikat, s oly mara­dandó élményt nyújtottak, melyet soha nem tud elfe­lejteni a közönség. Tarka, ezerszínű figurákat láttunk élni a vásznon. A kép valóban lenyűgöző. Mesteri kezek, az árnyjáték művészei keltik életre Nácsát, ki ádáz küzdelmet vív a tengeren. Az ernyőn fénymegoldással állandóan hullámzik a tenger, s a figurák minden porcikája mozog, gondolatokat, érzelmeket felkorbácsolom Áttet­sző, különböző színekben pompázó lapos alakzatok ezek, aprólékos finomsággal, műgonddal összeállítva. S a játék ámulatba ejti a nézőt. Népi bölcsességgel teli mesék elevenednek meg, s az ember meghatódik a régmúlt művészetének ily csodálatos visszaadásán. Lélegzetvisszafojtva figyel a néző, majd jókedvűen derül a két barát, a mackó és a majom pantomin jellegű előadásán. Nincs semmi különös ebben a mesében sem, csak a két állat őszinte barátságának, s az élet szeretetének, apró örömeinek kifejezője. Mégis mennyi szépséggel, csodálnivaló, ma­gasfokú művészettel tárják elénk e történetet. Látjuk A gólya és téknősbéka mulatságos, tanulsággal teli történetét is. Ez is tele egyszerű bájjal, művészi meg­oldásokkal. Egy alkalmas pillanatban bekukkantottunk a pa­raván mögé. Az ottani élmény legalább oly nagy, mint az ernyőn sejtelmesen feltűnő árnyfigurák nyújtotta játék. A különböző alakzatokat vízszintesen hozzá­rögzített pálcikák segítségével mozgatják a művészek. S talán innét látva még jobban tudjuk értékelni elmélyült munkájukat. Egy-egy figurájukat két-három művész eleveníti meg, s a mozgás tökéletességére, precíz összehangolására szinte nem találunk kifejezést. Rendkívül érdekes az ernyő megvilágítása is. A fény­forrás az alakok és a művészek keze között van el­helyezve, s ezért nem látszanak a pálcikák, az ernyő mögötti munka. Tompa, jellegzetes zene kíséri a cselekményt, s az ember ott érzi magát a mese színhelyén, együtt küzd a »Jó«-val az igazságért, mely ha nagy harcok árán is, de mindenkor győzedelmeskedik. Felgördül a függöny a másik paravánon. Apró bábuk jelennek meg az egyszerű, díszlet nélküli színpadon. A magyar nézőnek újak ezek a parányi figurák. Nem hordanak nyakukon aránytalanul nagy, otromba fejeket, mint nálunk. Kicsik és szinte mű­alkotásoknak nevezhetők. Díszes selyemköntösben »lépnek pódiumra«, s mozgásművészetük talán túl­nő az élő ember képességein. Csodálatos dolgokat láttunk a Taming jelenetben. Az apró szereplők pipából fújják a füstöt, parányi kancsóból italt töltenek' a kis kelyhecskékbe, kezükbe veszik, isznak, közelebb húzzák az asztalhoz széküket és mindezt oly életszerűen, oly természetesen teszik, mintha élő emberektől látnánk. Cirkuszi artisták je­lennek meg világító fénycsóvát körözve fejük felett, egy másik bábu fémrudat forgat boszorkányos gyorsa­sággal dereka körül, birkóznak, lehúzzák és magukra veszik egymás ruháját a színpadon. Az egyik artista vékony pálcán egyensúlyozza és forgatja a réztányért feje felett. Kell-e több ennél, kell-e még bizonygatni a bábszínház magasfokú felkészültségét, művészetét? T3ÄR A VIHAR közeledte félbeszakította e sodálatos előadást, az élmény teljes, el­ragadó. Befejezésül talán csak ennyit írhatnánk e sorok végére: Megkaptuk és szívünkben hordjuk az évezredes mesevilág költői üzenetét. Köszönjük nektek, kínai barátaink ... Jávori Béla Mit kell tudni o gyermekbénulásról, a gyermekbénulás elleni védőoltásokról NEM LEHET KERTELNI! Az Űttörőszövetség országos értekezlete után A gyermekparalízis vagy Heine- Medin-kór a központi idegrendszer­nek — főleg a gyermekkorban je­lentkező — fertőző megbetegedése. Egy-két hét utáni lappangás után lázzal, fejfájással, hurutos tünetek­kel kezdődik és az esetek legnagyobb részében minden különösebb követ­kezmény nélkül gyógyul. Sajnos néha — és ezek szövődmé­nyes eseteknek tekinthetők — a be­tegség lefolyása alatt izombénulá­sok jelentkeznek, melyek később bi­zonyos fokig visszafejlődhetnek, de súlyos esetekben állandósulnak. A védettség a gyermekbénulás ellen kétféle lehet: természetes és mesterséges. A természetes védett­ség a baj kiállásának, átvészelésé­nek eredménye. Az újszülöttek egy része anyjától védettséget örököl. Azonban féléves korától már álta­lában fogékony a gyermek a beteg­ség irát. A 10—12 éves korúak már kb. 75 százaléka újból védett, ami a baj átvészelése mellett bizo­nyít. Ettől kezdve a védettség szá­zalékos aránya még jobban növek­szik. Mesterséges védettséget aktív úton. vaccina adagolásával lehet elér­ni. A legevakrabban használt oltó­anyag a kétrészletben beadásra ke­rülő Salk-vaccina. Az országban előfordult gyermek- bénulásos megbetegedések terjedé- s-o-'- megakad álvozása céliából népköztársaságunk kormánya lehe­tővé tette a betegség iránt legfogé­konyabbak korcsoportjának az oltá­sát. Védőoltásban részesülnek az 1955. január 1. és 1956. december 31-e közötti időben született gyer­mekek. Ez a védőoltás nem kötele­ző, de kívánatos, hogy a leginkább veszélyeztetett korcsoportba tartozó, egy és két éves kisdedek — kiknek számára az oltóanyag biztosítva van — valamennyien védőoltásban része­süljenek. Megyénkben az első oltás július hó 25—26-án történik a Városi Tanács által kijelölt és a szoká­sos módon közhírré tett helyen. Azok számára, kiknek szülei (gon­dozói) a számukra kijelölt napon akadályozva lesznek abban, hogy a kisdedet oltásra elvigyék, pótlást végeznek. Ha a szülő, vagy gondo­zó a fenti korcsoportban megjelölt gyermekeket a kijelölt napon - és a pótlás napján — az oltásra nem vitték el, úgy tekintendők, mint akik gyermeküket védőoltásban ré­szesíteni nem óhajtják. A július hó 25—26-án védőoltás­ban részesült gyermekek máso­dik oltása négy héttel később, tehát augusztus hó 22—23-án lesz, a pótlás pedig 24-én. A védőoltásokat az egész ország' területén végzik, ezért a vidéken tar­tózkodók a védőoltást tartózkodási helyükön kaphatják meg. Nem olthatok azok a gyermekek: 1. akiknek környezetében 3 hé­ten belül gyermekbénulásos meg­betegedés fordult elő, illetve akik 3 héten belül ilyen beteggel érintkeztek; 2. akiket hat héten belül BCG-ve! oltottak be; 3. akiknél bármilyen heveny fertőző megbetegedés (nátha, torokfájás, hasmenés stb.) tünetei észlelhe­tők, illetve 14 napon belül valamely lá­zas fertőző betegségen (pl. kanyaró, vörheny, szamárköhögés stb.) esett át. Ezek a kisdedek az első oltást a második oltás időpontjában kapják majd meg. Az a szülő, aki a fent megjelölt korcsoportba tartozó gyermekét vé­dőoltásban óhajtja részesíteni, az ol­tás napján a számára megjelölt he­lyen és időben az oltás helyén jelen­jen meg, vigye magával személy­azonossági igazolványát, illetve a gyermek születési anyakönyvi kivo­natát, valamint a gyermek oltási lap­ját. Az első oltást követően két hét múlva mór bizonyos fokú védettség fejlődik ki, a második oltás után pe­dig ez a védettség fokozódik. Minden járvány, de különösen a gyermekbénulás járványa elleni küzdelem közügy. Eredményesen megoldani csak a társadalom és az orvosok tökéletes összefogása tudja. A járványos gyermekbénulással kapcsolatos ismeretek és a védeke­zés előírásainak megtartásával min ­denki segíthet a járvány elleni küz­delemben. Izzó, lelkes hangulatban folyt le az úttörők országos vezetőségének érte­kezlete a közeli napokban. Büszke­séggel számoltak be arról, mennyire örülnek pedagógusaink nagyszerű győzelmeinknek: létre jött pártunk egysége, megszületett a KISZ, a pe­dagógusok egyre jobban megértik a párt szavát, tehát erősödött a gyermekmozgalom is. Valóban így van ez megyénkben is. Csapataink száma február óta háromszorosra emelkedett, a munka nyáron sem szünetel. Táborozás, kirándulások, országjá­rás, hétvégi találkozók teszik gyer­mekeink életét színessé, kedvessé. A fonyódi, zsippói, balatonzamárdi táborok, Mernye, Polány, Fonó, Marcali csapatainak országjárása csak töredékei a megyei ifjúsági életnek. Az eredmények azonban ne tegye­nek elbizakodottakká, hiszen van javítanivaló is bőven. Nézzük meg az értekezlet néhány elvi útmutatá­sa alapján a helyzetet. Az önkéntes­ség betartása helyesnek bizonyult. De nem úgy, mint az egyik nagy is­kola tette: az igazgató összehívta a gyerekeket és közölte, hogy ismét lesz úttörőcsapat és .lesz nagyon sok játék. A gyerekek jelentkeztek és felvették az összes jelentkezőt. Az úttörő tömegszervezetben nincs he­lye a hanyag és rossz magatartásé tanulóknak. De burzsoá, cserkész­szellemű hagyaték az elitcsapatok alakítása is. Az önkéntesség nem zárja ki a helyes válogatást, de a toborozást sem. (Ott bizony toboroz­ni kell, ahol csak a tanító két gye­reke és a tanácstitkáré jelentkezett.) Az egyik iskola a következőket je­lentette: »Szépen fejlődött az úttörő­élet és a nevelés, mert sikerült ki­küszöbölnünk a felnőtteknek való direkt politizálást.« Nem tudunk és nem is lehet ezzel egyetérteni. A direkt politizálás nem áll ellentét­ben a gyermeklélekkel, a gyermek szereti és elvágja az őszinteséget. Nem lehet kertelni. Az igaz, hogy a neveléssel nem lehet rohanni, de alaposabban kell megismerni a gyer­meket, fokozni kell a nevelők peda­gógiai tudatosságát, az úttörő hatá­rozott politikai célkitűzéseiből nem szabad titkot csinálni. Igaz és he­lyes, hogy tegyük félre a rossz módszereket és jöjjön a romantika, amit sikerült is megvalósítanunk. De vigyázzunk, mert amilyen hely­telen az, ha frázisokat adagolunk romantika helyett, épp oly mérték­ben revizionista nézet az is, ha száműzzük a direkt politizálást. Van­nak játékaink, foglalkozásaink, amelyek maguk beszélnek frázis hozzácsapás nélkül és van önfeledt játék is (számháború), de ne higgyük azt sem, hogy a cserkészet roman­tikája nem volt direkt politizálás. Ne felejtsük azt sem, hogy a ro­mantika nem cél, hanem csak esz­köz. összegezve tehát: több éberséget és romantikát, de helyes módszerrel kommunista nevelést. Az egyensúly feltétele erősen személyhez kötött, hiszen sok függ az érzelmi hozzáállástól és így a ráhatástól is a vezető részéről. A kaposvári járás 101 iskolájában csak az egy-két tanerős iskolák szá­ma ötvennégy. Súlyos kérdés tehát a kis iskolák problémája. Melegség járja az ember szívét, ha Igali Gyu­la, Horváth József, Kalmár Sándor pedagógusunkra gondolunk. A nyá­ri pihenő alatt munkatervet készíte­nek. Az a tervük, hogy az ősszel három-négy kis iskolával összefogva erős csapatokat szerveznek. Közős és iskolánként szakosodó irányzatú saját mun­katerv alapján akarják úttörőink mozgalmi életét széppé, eredmé­nyessé tenni. Alap továbbra is az őrsök élete, de lehetősége lesz a tömegvetélkedé­seknek, versenyeknek, kirándulások­nak, táborozásoknak is. Időnként ta­nácskozni fognak a csapatok ifjú és pedagógus vezetői, sőt szervező tes­tületéi is. Úgy látjuk, ez az egyetlen járható, eredményes út. Mit szól­nak ehhez a lelkesedéshez azok a nagy iskolák, ahol még jóformán megalakulni sem tudtak? Befejezésül beszéljünk a kaposvá­ri járás zsippói táborának első tur­nusáról. Nagyszerű diadala volt ez a megújhodott mozgalmi életnek. Akik látták, biztosak a végső győzelem­ben. Nyolcvan pajtás táborozott tíz napig és úgy búcsúztak, hogy visz- szajönnek még a nyáron. Hogyan is volt? A szervezésben segített a csa­pat szervezőtestülete, a szülők és bőségben élt a csapat. A szállításnál és a későbbi ellátásnál ott állt az elvtársi segítség: a Somogyszili Földművesszövetkezet, az igali és répáspusztái tsz-ek, a járási párt- bizottság, a tanács vb. a munkás­őrség stb. A táborhelyen a szétszórt településű hegyi falu KlSZ-fiatal- jai várták az úttörőket meglepetés­szerűen, a községi tanács, a Bárdi­bükki Állami Gazdaság, a helybeli pedagógusok azóta is mindig mel­lettük állanak. Az igali tantestület valamennyi tagja önként végezte a vezetés nehéz, de nagyszerű fel­adatát. S ma a gyönyörű sátortá­bor, a festői szépségű zselici táj, a járás lelkes pedagógusai jelképpé váltak: a legyőzhetetlen jövő a mi­énk! Miénk, mert úgy akarja a nép, mert segít a párt, a KISZ, az egész társadalom. S majd a VIT-tábortözeken meg­üzenhetik a testvérnépek pionírjai­nak és az ott-tartózkodó magyar út­törőknek, hogy megyénkben, járá­sunkban is virágzik az úttörőélet, mert élni akarnak a magyar úttö­rők szabadul, vidáman, boldogan. Nagy Károly------------------------------------­— Az idei kitűnő gyümölcstermés nagy feladat elé állítja konzervgyá­rainkat. Az egyre javuló gépi felsze­relés lehetővé teszi, hogy ebben az évben 4500 vagon különféle gyü­mölcs kerüljön feldolgozásra. Ubor­kából 650, barackból 1500 és almá­ból is több ezer vagon konzervet ké­szítenek. Kőröshegy és Szálúd határában leküzdötték a peronoszpóra veszélyt Az idei jónak ígérkező, termés meg­óvására a szőlőművelés mesterei mindent elkövetnek. Egyes helyeken a friss hajtásokon szórványosan megjelenő peronoszpórától már meg­tisztították a szőlőt. Éjjel-nappal permeteztek a kőröshegyi és szóládi szőlőtermelő gazdák. Törekvésüket siker koronázta, mert a balatonmen- ti községekben nem fenyeget most már peronoszpóra^ és lisztharmat- veszély. A szóládiak már ötödször per­meteznek, most is folyik ez a mun­ka és Kőröshegy határában a 400 holdnyi szőlőtövek között szorgos munkáskezek védekeznek permete­zéssel. Jók az idei terméskilátások is. Olaszrizlingből és más nemes­fajta szőlőből mintegy 20—25 má­zsás holdankénti termésre számíta­nak. Az egyéb direkttermő fajták is 30—35 mázsás termést ígérnek hol­danként. MOSZKVA LÁTKÉPE A KREMLBŐL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents