Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-03 / 153. szám
Szerda, 1957. július 3. SOMOGYI NÉPLAP ■ HOVÁ, MERRE A DIÁKIFJŰSÁG? — Hozzászólás — V- jen igazi pedagógus, aki hiva- k és nem foglalkozásnak érzi -jdk nevelését, oktatását — ta- ísztalatból tudom, hogy egy-két ki feltől eltekintve ilyen a nevelők ~ie — felelősséget érez azért, mi- esz az ifjú, országépítő, szocia >t építő nemzedéknek nemcsak a, hanem gondolkodása, érzés- lága, világnézete is. Minden komoly szándékú megnyilvánulás, nely a diákok életével, a pedagó- <us-munkával foglalkozik, megdob- 'antja szívünket, érdeklődve figyel- ük és megértésre szomjazó lélekkel olvassuk, úgy, mint a Somogyi Néplap fenti című cikksorozatát. Jólesik, hogy a cikksorozat a középiskolás diákság életéből, politikai gondolkodásának forrongásából származó jelenségek mögé néz, elemzi, kutatja az okokat. Én is ezt teszem és elgondolkozom ifjúságunk nevelése néhány tényezőjén. Ezek: a pedagógusok, a szülők, a kissé távolabbi környezet, rokonok, barátok, ismerősök, végül az egész társadalom hatása. Tehát a diákot többféle tényező bonyolult ráhatása neveli. A szocialista társadalom építésének sikere, időben való meggyorsítása megköveteli ezeknek a tényezőknek az egységét, a tanulókra való egységes hatását. Ma nem minden egyes diáknál van meg ez az egység és neveltjeink sokszor megzavarodott lélekkel nem tudják, hogy kinek higgyenek, mit higgyenek. A megzavarodott lélekben legelőször a bizalom hervad el. Egyformán tragikus az, ha az ilyen ifjak nem bíznak szüléikben és ha nem bíznak nevelőikben. Egyidejűleg a társadalom nevelésében is szívós munkát kell végeznünk tehát, s ennek eredményessége nagymértékben elősegíti az iskolai nevelést, hiszen társaim körébe vágyom innen a kaposfői határból. Úgy emlékszem rá — bár lehet, két évet töltöttem ebben a ma' gányban. Fiatal traktorosok törték az ugart, olyan földdarabokat forgatott fel az eke, hogy fogas heaz iskola nem elzárt elefántcsonttorony. Nem használ a diák és tanár közötti nélkülözhetetlen bizalom virágzásának az, aki általánosítva mond ítéletet a pedagógusokról, mint ahogy nem is jár el dialektikusán, materialista módon az, aki a pedagógust, az iskolai munkát nem a társadalommal való sokféle kapcsolatában, fejlődésében vizsgálja. A bizalom azonban csak kölcsönösség esetén virágozhat. Nekünk, pedagógusoknak is bizalommal kell lennünk az ifjúság, a KISZ iránt, mely a legderekabbakat tömörítve magában, úgy érzem, nagy segítségünkre leszi a nevelésben. Ez a bizalom cselekvésre indítson bennünket a szocia-: lista iskola, a nevelés fellendítésé-: ért! Ugyanakkor további bizalmat; kérünk munkánkhoz a társadalom-!_ tói és annak irányító tényezőitől: | a pártvezetőktől, a tanács- és más cö-1 megszervezeti vezetőktől, a közvéle-f mény formálóitól, az újságíróktól. ♦ Ezért a bizalomért cserébe felelős-t nék dolgozni, törni a rögöt, forgat- ségérzésünket mutatjuk fel. Felelős-{ ni a tarlót. séget érzünk azért, hogy az elkövet-1 Segítsenek hozzá e vágyam valóra- kező tanévben és az előttünk álló | váltásához gazdáim. Ne hagyjanak évek hosszú során át diákjainknak! itt, s ne tűrjék, hogy testemet mar- félreérthetetlen állásfoglalással, egy- ♦ ja az Idő vasrozsda-foga. Mert én szersmind' az ifjú emberi lélek irán-* már nagyon kilátástalannak látom ti szeretettel és tisztelettel világítsuk | jövőmet így magányosan. A minap meg a haladás útját a szocialista j — vagyis ez év tavaszán — a trak- társadalmi rendszer akarása, meg- ! toros azt mondta, nem kellek, mert szerelése, fölépítése felé. i '^n helyettem több jó tárcsa a A hozzászólásom alapjául szolgáló ? gépállomáson. Erre néhány kuko- cikksorozat gondolataiba elmélyed- * ricavető ember azt kezdte latolgat- ve. boldog vagyok sok pedagógus- i ni> hogy eladnak a MÉH-nek. társammal együtt, hogy a »kiművelt! Minden korongom reszketni kez- mberfők« sokaságának megteremté-j szíjvak hallatán. Eddig még sén munkálkodhatunk, mert ez nem-$ ”"’i zeti ügy, ugyanakkor pedig nemzet- J Sxóvátessxüks ♦ Egy árva tárcsa panasza j Biztosan meglepődnek e sorok t olvasása közben a Nagybajomi l A szocialista erkölcstan tervbe Gépállomáson, mert nem várták, ;vett iskolai oktatását — melyet kor- hogy valaha is életjelt adok ma- jmányzatunk rendelt el - nagy ér gamról. Én viszont megelégeltem jdeklődés, számos helyen vita előzi már a több éves egyedüllétet, s {meg ezekben a napokban. PedagóguHiszünk q nevelés erejében jsaink és a szülők nagy része egy »emberként foglalnak állást amellett, íhogy szükség van Ifjúságunk ilyen hogy csal az időérzékem —, hogy »irányú oktatására. Viszont a már régóta nélkülözött neveléspolitikai rendelkezés végrehajtása körül folyó vitákban nem egyszer hangzanak el olyan vélemények is, melyek agebcsont ugyan összeforr, de az én rokkant tagom nem, mert azóta sem vettek gyógykezelés alá. Egyszerűen itthagytak a szántóföldön, ahol gaz nőtt körül engem. Szeretközi ügye. Török Leheli tanár Pincér! Fizetek!... — Karcolat — Már nem tudom hányadszor kiáltottam el: Dehát... Várok. Csak az abroszt ragadom meg időnként görcsösen, futhatnékom támad: a vonatom indulásáig hét perc van, abból kettő az út. Felállók ... Aztán megint leülök. — ... Megbolondult — suttogja az egyik közéj ülő, éltes hölgy. Mindössze húsz perce ül itt és türelmetlen. Papírt keresek és nagy betűkkel ráírom: »Nem éjfélig maradok. 22.05-kor si-si... hu-hú ...« A cédulát a poharamra tűzöm és átható tekintettel »szűröm« a láthatárt. És ekkor ... ekkor egyszerre négy pincér bukkan fel. Lecsapok a legkö- zelebbire. »Fizetek, kérem ...!« Megrémül: »Fizet!« — kiáltja, aztán menekülésszerűen távolodik tőlem. Eddig nem tudtam, hogy ez itt riadót jelent. Valamennyien eltűnnek az oszlopok mögött. Kilesem, melyik a legbefolyásolhatóbb. Hatásos mosollyal próbálkozom, miközben érthető jelként az órámra nézek. Intek és a számmal artikulálva .betűzöm: Fi-ze-tek ...! ö is int, nem tudom kinek. A konyhába siet. Egy másikkal próbálkozom: »nem az én területem, kérem, ellenben ... szóval mindjárt...« — A harmadik már tekintélyes sebességgel húz el mellettem. Fizetek! — kiáltok most már dühösen. Megáll, fenséges gesztussal körülnéz. Láthatóan keres valakit. Ujjával az asztalomra mutat, aztán nyoma veszik. Te jóisten! Itt aztán nem megy könnyen az a büdös pénz! Na, döhát könyörgök, a vonatom...!!! Két és fél perc az indulásig, abból kettő az lu. Előkeresem a sör árát, kiszámolom és az asztalra teszem. Megfésülködöm. A túlsó terem végéből rámpillant egy pincér. — „Hangos könyvtár“ vakoknak Bécs. Béesben a vakok intézetei elhatározta, hogy a mély dombor- nyomású könyveken falül »hangos ’ kölcsönköny vtárral« is elősegíti, J hogy a vakok megismerkedhessenek] a "rilágirodalom remekeivel. A legis ..ertebb regényeket neves színé- i szék előadásában hangszalagra ve- * szik fel é~ a világtalanok az irité-# zetben, vagy otthonukban magneto-^ fro-készülék segítségével bármikor f meghallgathatják ezeket az irodalmi f alkotásokat. Egyelőre Flaubert: f Madame Bovary, Dumas: Gróf f Mente Cristo, Gogol: A köpeny ésJ E. T. A. Hoffman: Az ördög bájitala\ című regényeit vették fel hangsza-f No, most! — gondolom, de mire intenék neki, elkapja tekintetét. Újra rampillant, újra elkapja. Mindegy, nincs más megoldás, az asztalon hagyom a pénzt. Azért sem megyek el fizetés nélkül. Elvégre a becsület. Kabátot veszek és távozom. Kívül a bejárati csapóajtónál három fehérköpenyes pincér várt: — Miért akart meglógni fizetés nélkül? — kérdezi az egyik lélekrázó hangon — miközben a másik kettő a karomnak esik. — Ott van az asztalon! — kiáltom. Kitéptem magam és futásnak eredek. — Fogják el!... tolvaj! Rendőr! Az állomáson elfogtak. Éppen akkor, amikor a vonatom kihúzott a pályaudvarról. Visszacipeltek, de a pénz már nem volt az asztalomon. Két napra lecsuktak. Igaz, ez is jobb volt egy fokKal, mint néhol húsz perc közönséges vendéglátás. — di — lyett nekem akadt dolgom, örül- jgályoskodva fogadják a szocialista tem is neki, mert nem naplopásra | erkölcstan tanításának mikéntjét, születtem. De egy hirtelen indítás, | _ . , , , , _ , egy reccsenés révén oda lett ép- L*f0S Gjnüa pedagógust, a Petőfi ségem - vonórudam eltört. Az {ÁUaíános Iskola igazgatott keresj tűk fel elsőként, hogy megkérdeztük, mi a véleménye a rendeletről, | Szükségesnek tartja-e a szocialista ! érkölcstan oktatását. Kérdésünkre 1 gondolkodás nélkül válaszol: ; — Pedagógusok és szülők egyként éreztük, hogy szükség van valamire az ifjúság neveléséhez. Néhánvan a maradi gondolkodásúak közül a hitoktatás visszaállítása mellett törtek lándzsát. Szerencsésnek mondható, hogy ilyen szülő igen kevés akad. Örömmel üdvözöljük a szocialista erkölcstan oktatásáról szóló rendeletet, bár fájlaljuk kissé. hogy kormányzatunk a pedagógusok széleskörű megkérdezése nélkül dönt megint egy tankönyv összeállításában. Félünk, hogy ezzel is úgy járunk, mint az alkotmánytannal annak idején. Az száraz tantárgy maradt. Szinte dogmaként magolták tanulóink. Mi pedig semmi szín alatt nem adhatjuk ugyanazt, amit az egyház is ad, csak más színezésben. Iskoláinkban materialista oktatás folyik. A dogmáktól nem kap meg- j nyugtató választ kérdéseire a felnövekvő gyermek. Mi nem ijeszthetjük pokollal, mint az egyház teszi, mondván,' ha rossz szocialista ember leszel, elvisz az ördög, elkárho- zol! — Miben látja az iskola materialista és a szülői otthon idealista nevelésének helytelen kifejeződéseit — tesszük fel az újabb kérdést. — Tizenkét éves probléma ez. Ideje lenne, ha valóban orvosolná a rendszéres erkölcstan-oktatás. Természetesen szocialista erkölcstanra gondolok. Az iskolai és a szülői nevelés kétféleségéből ered ifjúságunk legszomorúbb betegsége: a korai meghasonlás, a cinizmus, a tekintélytisztelet teljes, vagy részleges hiánya. Itt az iskolában tanul, kísérletei folytán meggyőződik a világ anyagi voltáról. Otthon pedig a világ szellemi eredetéről akarják meggyőzni szüleik. A gyermek inog, nem tudja, ki hazudik. A végén levonja a következtetést, elszakad a megmenekültem az időnap előtti _t ________ ____^ ______ _ beolvasztástól, de ki tudja, mi vár i s az ” emberiség” haladásának! rám holnap ebben az idegen me♦ zoben. Oktalan a félelmem? Haza visznek a gépállomásra? Hiszen akkor nincs semmi baj. Egyébként felőlem nyugodtan kérdőre vonhatják mindazokat, akik miatt hosszú, kínos egyedüllétre voltam kárhoztatva. Újabb hatalmas robbanás volt a Napon Washington (AP). A Kaliforniában lévő sacramentoi csillagvizsgáló közölte, hogy hétfőn hatalmas robbanást észleltek a Napon. Az első rob- bc i ás — mondja a hétfői közlemény — három nappal ezelőtt történt. A második robbanás »hevessége« valamivel kisebb volt, mint a korábbié. Amerikai tudósok szerint vasárnap hajnalban lehetett észlelni először az első hatalmas robbanás hatását, mágneses viharok formájában. A rádió és táviróösszeköttetésben zavarok álltak be. Az első robbanást egyébként szovjet tudósok észlelték először. Amerikai tudósok javában várják a Napon történt újabb hatalmas robbanás első hatásait: a mágneses viharokat a légkörben. szüleitől. Az iskola viszont, bármiként is igyekszik, nem tudja pótolni az édesanyát, noha számos édesanya van, aki a gyermeknevelést teljesen az iskolára hárítja, a pedagógust téve felelőssé szóban és gondolatban kudarcaiért. — Mit vár a szocialista erkölcsta« oktatásától? — Erre — kezdi mosolyogva — még korai lenne válaszolnom. Minden a gyakorlattól függ. De ha már rászántuk magunkat a tizenkétéves adósság törlesztésére, akkor nagyon az elején kell kezdenünk a munkát. Ha rajtam állna, felnőtteknek is oktatnék szocialista erkölcstant. Mert eddigi nevelőmunkánk keserű kudarcai arra figyelmeztetnek: ott, ahol a társadalom felelősségérzete alszik, néhány szerv, néhányezer pedagógus szélmalmok ellen harcol. Még a családon belül is rengeteg rossz behatásnak van kitéve a gyermek. Például gondolok a szülők más-más ismerősök előtt elhangzó politikai természetű véleményalkotására, állás- foglalására. A gyermek csalódik szüleiben. Vagy, miért kívánunk emberfelettit a gyermektől, hogyan kívánhatjuk meg a szocialista tulajdon tiszteletét, óvását, ha azt látja, hogy apja vagy anyja naponként térnek haza munkahelyeikről szocialista tulajdont képező tárgyakkal? — Mi, pedagógusok — folytatja kis szünet után Bakos Gyula igazgat© — hiszünk a nevelés erejében. De meg kell mondanunk, a fa gyökérzetét kell megvizsgálnunk, ha azt akarjuk, hogy egészséges ágakon, egészséges gyümölcsök teremjenek. Ha az embernevelés nemcsak az iskolában, de mindenütt a kívánt úton halad, nem került volna sor 1956. október 23-ra és felnőtteink nem segíthetnék erkölcsi magatartásukkal meghasonulni felnövekvő gyermekeinket. — Súlyos szavakat mondok. De ezt így látom. Tanultunk logikát, tanultunk filozófiát. Használjük a tudományunkat! — Még meg kell mondanom — folytatta —, hogy ha az alapot, a társadalmat nem döbbentjük arra a felelősségre, mely a félnövekvő generáció egészséges emberré nevelése terén terheli, akkor a nap huszonnégy órájából az az öt óra, amit a gyermek az iskolában tölt — foglalkoztassuk bár mind az öt óra alatt a szocialista erkölcs .megismerésével — kárbavész, mert egy óra alatt lerombolja nevelőmunkánkat az utca, a rossz környezet, a gondatlan szülő. Sokat lehetne még kérdezni, vitatkozni az ifjúság nevelésének további útjáról a szocialista erkölcstan oktatása kapcsán. Időnk kevés. így azzal köszönünk el: a • viszontlátásra, már oktatás közben! , lngra. — Ilyenekből lesznek a kommunisták ... — Ha így folytatjátok, utatok az erkölcstelenségbe, a romlásba visz, vagy a börtönbe, akasztófán fogjátok végezni... Feddőn, megrovón szállt a fiatal pap. Kis? Árpád szava. S a két fiú: Hegyi Jancsi és Gróf Gyula — becene vén Pufi — szemlesüt' ve állt, s hallgatta a haragjában szinte rész kető lelkiatya szavait. Félelmük érthető volt. A lelkiatya, az is kola hitoktatója kihallgatta a két fiú beszélgetését a tízperces szünetben. A beszélgetés így zajlott le: — Ne hősködjön ... — Velem nem mer kiállni... — Csak a gyengébbekkel bátor... S Kiss Árpád’, a fiatal pap tudta, hogy róla van szó, azért volt annyira felháborodva. De hogy megértsük az esetet, egy kicsit mesz- szebbre kell visszamennünk ... Sztankó Albert káplán — Kiss Ároád előd- je — az egyház becsületét nagyon lejáratta a faluban. Világháborút megjárt, idegbeteg ember volt, aki örömét csak a borban, no, Aki vizet prédikál, ne igyon bort... meg a detektív- és cowboy-regényekben találta. Tanulói szerették, mert a hitoktatással nem törődött, felel ni nem kellett, a kiolvasott regényeket pedig szétosztotta a gyerekek között. Vele történt meg, hogy karácsonykor, az éjféli misén a szentséggel leesett az oltár elé tett zsámolyról, annyira be volt rúgva. A felháborodott hívek meg akarták verni, de szerencséjére a harangozó elbújtatta, aki sorstársa volt, mert az sem vetette meg a jófajta italokat. Hát ezért kellett Sztankó Albertnak nyugdíjba menni, s helyébe egy olyan papnak jönni. aki helyreállítja az egyház megtépázott tekintélyét. így került községünkbe Kiss, .ÁtPáíUjm. % J^öforg Fiatal pap volt. SZoke.f Közben M§gnrwr?ii magas, jóképű, kellemesen zengő hangja szinte vonzotta a templomba az embereket. Különösen az asszonyokat, akik any- nyira sóvárogtak a hit és a lelki vigasz után. A fiatal papnak minden törekvése az volt, hogy megszeret tesse magát az emberekkel, hogy népszerű legyen a faluban. Be szélt ő minctenütt, eljárt az úri kaszinóba, csábította a munkás- és parasztfiatalokat a katolikus legényegylet be, a lányokat a szív gárdába, az asszonyo kát pedig az oltáregy letbe. Részt vett a cserkészek kirándulásain, leállt golyózni, futballozni az iskolásokkal. Népszerűsége napról napra növeke- ctett... Erejével azonban nem nagyon dicsektxl- hetett. Hiába akart sportolni, ha egyszer végigszaladt az iskol: udvaron, meg kellő‘t állnia, mert fél óráig jóformán nem kapo't levegőt. Tüdeje, izmai nem fejlődtek ki ke’ gatás ndi g azon volt, hogy erőbe i is különbnek lássák őt az iskolába járó nagyobb gyerekeknél. Birkózott majd minden nap, de csak olyanokkal, akiről látta, hogy nálánál gyengébb. Nagytermetű, erősebb fiúkkal már nem mert kötekedni mert félt. hogy alulmarad. Ezt sérelmezte a két fiú, Hegyi Jancsi és Gróf Gyuszi, s be széltek felháborodva i lelkiatya viselkedéséről, aki véletlenül kihallgatta beszélgetésüket ... Szálltak a lelkiatya intelmei. figyelmeztetései. Az erkölcsről, a katolikus gyermekek kötelességéről, s arról a veszélyről, nehogy kommunistákká, bőr- töntöltelékké, akasztófavirággá váljanak. S a két, a paraszti munkákban kifejlődött, megerősödött fiú lehajtott fejjel hallgatta, csakhogy minél előbb véget vessenek a lelkiatya intelmeinek. Nem sok idő volt már visz- sza az iskola befejezésétől sem. Hittanból és magaviseletből kapott kettessel aztán rövidesen el is búcsúztak az iskolától... Nyár volt, tikkasztó meleg. Közel volt a Duna, s esténként, munka után ott kerestünk enyhülést. Jó úszók voltunk, nem egyszer keresztül úsztűk a Dunát, mc dézsmálni a szemben lévő szigeten a gyű mölcsösöket. Akkor is gyümölcsszerzési útra indultunk. Vígan szeltük a hűs hullámokat, amikor tőlünk mintegy száz méterre egy csendben, evezőcsapás nélkül haladó csónakra lettünk figyelmesek ... Nem volt szokatlan a kép. A Dunán nyá ron sok minden meg történik. Csendben közelítettük meg a cső nakot, hogy »ne zavarjuk« a benne lévőket. Már csak pár méter választott el bennünket, amikor a csónakban lévők figyelmesek lettek az úszás okozta zajokra, s kapkodva igazgatták »félrecsúszott« fürdőruhájukat ... Szerencse, hogy mély volt a víz. máskülönben biztosan gyökeret vert volna a lábunk Szeretett lelkiatyánk, s az esperes úr húga bámult ránk meglepődve. Ki volt jobban meglepődve, ők, vagy mi, arra már nem emlékszem. Csendben, szinte suttogva jött ki ajkunkon_a köszöntés: DicsértesSek... A fiatai-pap arca elvörösödött.! A dühtől, vagy a szégyentől, nem tudom. Nehezen jöttek szavak ajkára: — Az anyátok... itt ez nem szükséges ... Majd a haragot felváltotta egy kényszeredett mosoljfcl s arra kért bennünket, hogy amit láttunk/ arról ne szóljunk senkinek. De: mi már messze úsztunk, hallottuk, meg, nem is a kérést. Két napon belül az egész falu tudott k dologról. A vallásos nénikék felháborodva tiltakoztak az esperes úrnál az ilyen erkölcstelenség ellen ... Zsuzsikát sürgősen máshová küldte bátyja, az esperes úr nyaralni. Kiss ^.rpád lelkiatya sem maradt sokáig a faluban. Népszerűsége egyik napról a másik napra odalett. Hívei még köszönni sem akartak neki. Sürgősen kérte áthelyezését, amit rövidesen meg is kapott. Hja, így jár az, aki csak tanítani akar, maga pedig clfelejtkezik a tanulásról, elfelejtkezik arról: aki vizet prédikál, ne igyon bort... Szalai László
