Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-18 / 166. szám

LAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK1 p0 SN tf---------------------rpi __________AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA £ IV. évfolyam, 166. szám. ARA 50 FILLÉR Csütörtök, 1957. július 18. VISSZAÉRKEZETT CSEHSZLOVÁKIÁBÓL A SZOVJET PAKT­ES KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG IFJÜ FIGYELŐ ÍGY KEZDŐDÖTT, ÍGY FOLYTATÓDOTT A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA VILÁGÁBÓL Szépek a terméskilátások, megtelnek as erszények is Jákón Csak kukoricából negyvenmillió forint értékű kárt okozott a jég A Somogy megyén hétfőn végig.száguldott vihar és jég okozta károk felmérése most van folyamatban. A Megyei Tanács főagronómusa, Mol­nár Imre a terményekben esett károkról az alábbi felvilágosítást adta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — Megyénkben mintegy negyven községet érintett a vihar és jég — mondotta. — Különösen a nagyatádi járásban Segesd környékén, a ka­posvári járásban a kaposmenti községekben és a csurgói járás délnyu­gati csücskében lévő faluk határában és a barcsi járás egy részében sok helyen száz százalékos az elemi csapás. A négy járásban: nagyatádi, kaposvári, csurgói és barcsiban mint­egy 40 ezer kát. hold lábonálló gabonát, kukoricát és burgonyát vert el a jég. Ebből a területből 10 ezer kát. holdnyi kukorica száz százalékig az elemi csapás áldozata lett. Segesd határában például a tojásnagyságú jég apró darabokra tördelte a kukoricákat és csupasz csonkoktól éktelenke­dik most a mező. Töb mint háromezer kát. holdon a burgonyában is mintegy 70, zabban mintegy 50 százalékos csapás érte a gazdákat. A tíz­ezer holdnyi kukorica megsemmisülésével, húsz mázsás holdankénti ter­mést véve alapul, 200 forintos mázsa nkénti áron számítva 40 millió forint értékű kárt szenvedtek a somogyi gazdák. Az elemi csapás sújtotta községek megsegítésére a legmesszebbmenő támogatást kívánunk nyújtani, s ehhez a kormány segítségére is számí­tunk, a kiszántandó terület helyére rövid tenyészidejű kukoricavető­mag-, tarlórépa-, köles- és muharmag-juttatás formájában — mondot­ta. — Ugyanakkor a jégkárbiztosítás gyors folyósításával, valamint adó- kedvezménnyel igyekszünk segíteni a bajbajutottakon — fejezte be Mol­nár Imre főagronómus. Kiállítás a Textilművek előcsarnokában 3gószen jó, örömteli érzés vihar- rülte határban járni. A félelmetes >ajú és másutt temérdek kárt oko- hétfői vihar Jákóra csak esőzuha- ;ot és alig pár szem jeget hajtott, termésben szerencsére csak itt­csinált elenyésző kárt. A jégfelhő az ezzel járó keserűség elkerülte ialut. Mint edzett, újabb csaták elé lő katonák állnak zöld leveleikkel karvastagságú kukoricatövek, zöl- bben borítják be a vízzel jóllakott mokot a burgonyabokrok, a határ nden része arról bizonykodik, meg- nek az idén a csűrök, a padlások, górék és vermek. Persze, a kör- ező és távolabbi falvakból a jég­3a a hétfői eső közbe nem szól, ma ír cséplőgép bugásától lenne han- 3 a falu. Az egész határban nincs ir több lábonálló kalászos a 40 Idnyi zabnál, a búzát, a rozsot ké­ben érte az esőzés. Éppen ez akasz- ,ta meg a cséplést. Hétfőn délutá- ; egy gazdának sikerült betaka- íni, természetesen öt-hat társa »itségével. A községi végrehajtó »ttság Filótás Vendel szérűjét je- te ki a cséplés indulópontjául. Ez szélső ház, meg közel is van a vas- íoz, nagyobb a tűzveszély. — Nálunk mindig közös összefo- ssal megy a behordás — mondja tanácselnök. — így kevésbé kell •tani attól, hogy eső esetén félbe- irad az asztag. A behordással két t alatt megleszünk, csak a cséplő- p bírja erővel. Hanem hát már )st, a kezdet kezdetén van, ami gaszt bennünket. Igaz, szíveseb- n láttunk volna vendégül két gé­— Azt kérdi az elvtárs, tanácskoz- ntk-e a gabonafelvásárlás rendjé- S, mikéntjéről? Nem is egyszer. Ta- csülésen is, meg vb-én is. Egyhan- a vélemény: becsületes árat ad az am a gabonáért, nem érdemes a dláson tartogatni. Én is odaadom felesleget az utolsó szemig. Mit náljak vele? Készítsünk egy kis számvetést, mit nál a gabonájával Boda Imre tá­rselnök, akinek hét hold saját föld­van. verésről érkezett hírek nem hagyják hidegen az idevalósiakat sem. Sze­mükben, arcvonásaikban ott találni a sajnálkozást a károsultakon, no meg az aggodalom sem hagy nyugtot ilyenkor, «-hátha holnap mi leszünk egy újabb jégverés áldozatai«, vagy «minket is érhetett volna ilyen kár«. Ezt a gondolatot mondja ki hango­san Szabó Györgyné is, akinek für­gesége, élelmessége köztudomású, ezért elismert személyiség a gazdák körében. Mások kárán örülni soha­sem szabad — ezt a természeti csa­pásoknak annyira kitett, földdel bá­nó emberek tudják a legjobban. pet, dehát ha nincs több, meg kell elégednünk az eggyel. Csak ne ilyen nagy, 1300-as gépet küldtek volna hozzánk. Kicsinyek, meg szűkek eh­hez a mi szérűink, nehezen tud majd forgolódni a gép, meg aztán nehéz is, félünk, hogy elül a homokban. Hiszen a szérűket figyelembe véve naponta átlagosan ötször-hatszor kell húzatni, állítgatni a gépet. Ez csökkenti a termelékenységet. Ráadásul a minap a gépállomásiak leszedték a gépet meghajtó Zetorról a gumikerekeket, s küldtek helyettük körmösöket. Hisz azok még jobban elülnek a homok­ban! A gépállomásról azt tanácsol­ják, a nagy gép miatt hagyjuk ki a kisebb szérűket, s ezeket legutoljára csépeljük el. El tudja képzelni, mi­csoda felzúdulást okozna ez a falu­siak között? Saját határozatait rúgná fel ezzel a végrehajtó bizottság — mondja. Négy holdon termelt kenyérgabo­nát, fele búza. fele rozs. A várható termés a négy holdról 40 mázsa. Milyen kiadásai lesznek? Földadó 200 kg Vetőmag 450 kg Háztartási szükséglet, jó bőven számolva 600 kg Aratórész (3 hold után) 360 kg Cséplőrósz 424 kg összes kiadás: 2034 kg Felesleg: 1966 kg — Ennyit adok én el az államnak, természetesen, ha több terem — mert az idén pétisóztam is a gabo­nákat — több jut az államnak is. A minap a vendéglőben is szóba- jött ez a dolog, nem akadt egyetlen gazda sem az ottlévők között, aki ke­vesellte volna az új árakat, vagy azt mondta volna: nem adja el most a felesleget, hátha később drágább lesz. A pártszervezet tervei szerint a KISZ-fiatalok is segítenek a felvilá­gosító szó elterjesztésében. A vb-ta- g'ok sem húzzák ki magukat ebből a munkából. Az országnak élni kell és a jákóiak erejükhöz képest hozzá­járulnak ehhez. Eleinte afféle rém­hírek terjengtek ebben a faluban is, hogy az állam minden szem gabo­nát elvisz a parasztoktól. Ennek a zavarkeltésnek becsületes szóval vé­get vetettek. Egy kis számvetés a disznó-, meg a marhahízlalásról Bodrogi István, az Állatforgalmi Vállalat körzeti megbízottja szívesen látott vendég a faluban. Különösen, ha pénzt hoz a gazdáknak. Mostaná­ban megsokasodott a dolga, meg­kezdte az új árak alapján a sertés- és marhahízlalási szerződéskötést. Elsőnek, mint minden évben, Szabó Györgyökkel jött létre az alku, nem kevesebb, mint öt disznó hizlalására, decemberi határidővel. Márpedig, ha a Szabó-család ilyenre adja a fejét, akkor biztosan kifizetődő a hizlalás. Tavaly például hat hízót adtak köz- fogyasztásra. Az idén meg egy nyolc­mázsás bikát vágásra, kilogrammon­ként 16 forintért. Mit kapnak a hízókért? Az öt ser­tésért — 126 kg-os egyenkénti át­adási súlyban — 9450 forintot. Ha azonban minden hízó 127 kg-os lesz, akkor az egy-egy kiló súlytöbblet 710 forintos többletbevételben jelentke­zik. Ehhez jön még természetesen a kilónkénti ötven filléres mennyiségi felár, vagyis 635 kiló után 317 és fél forint. Mindenesetre a Szabó-család tud­ja, hogy a hizlalásban kamatozik leg­jobban a befektetett összeg, illetve a feletetett termény. A jákóiaktól függ, hogyan élnek a feltáruló lehe­tőségekkel a maguk hasznára. Varga József Érdekes kiállítás nyílt kedden dél­után a Textilművek előcsarnokában a «Nemzetközi munkásmozgalom erejéről, politikai, gazdasági és er­kölcsi támogatásáról« címmel. A ki­állítást a Te.xtilművek MSZMP in­téző bizottsága rendezte és nyitotta meg. A kiállított tárgyak, tablók nem képeznek mennyiségben sokat, de tartalmukban arról tesznek tanúbi­zonyságot, hogy az ellenforradalom leverése után milyen őszinte testvé­riséggel, barátsággal siettek népünk, a munkásállam megsegítésére a népi demokratikus országok. élükön a Tegnap reggel óta szerte a megyé­ben teljes erővel aratják a gabonát. A megye legnagyobb járásában, a kaposváriban szerdán még mintegy kétezer holdnyi kenyérgabona várta a kaszát és ha az idő meg nem za­varja a munkát, szombatra már nem lesz lábonálló gabona ebben a járás­Szovjetunióval. Valahányan csak vé­gignéztük a kiállítást, a proletár nemzetköziség meggyőző, szép pél­dájával találkoztunk. Néhány tabló és írott szó az ellen- forradalom vandálul pusztító és öl­döklő napjairól ad hírt. A kiállítás többi része, mint már mondottuk, arról az erkölcsileg felmérhetetlen értékű gazdasági segélyről beszél, amit kaptunk barátainktól ahhoz, hogy újra kibontakozhassék a nor­mális ólet hazánkban. Az érdemeiben bővelkedő, hasz­nos kiállítás július 20-ig várja lá­togatóit. ban. A homokosabb részeken ‘meg­kezdődött a zab aratása is. A megyében az aratással égyidö- ben teljes erővel folyik a nedves ké­vék szárogatása is. Ahol megszárad­tak a kévék, ott azonnal hozzáláttak a behordásához, nehogy újabb eső áldozata legyen. A bő esztendő első gyümölcsének betakarításáról Minden parasztember odaadja felesleges gabonáját az államnak Teljes erővel folyik az aratás, vágják a zabot is NEM OLDOTT KÉVE A KARÁDI BÚZAKALÁSZ A Z IDŐJÁRÁSRA teszünk né- -t*- hány megjegyzést, hiszen ez a rna mindig kiváló beszélgetésindí- nak bizonyult, nemcsak a szemér- 3S szerelmespárok, hanem a pa- sztemberek között is. Innen aztán :m is nagyon éles kanyarral a nyá- munkákra fordítjuk a szót. Együtt orholjuk« a rozsot, miért nőtt meg korára, hogy mind a tizenöt hol- t kézi erővel kelljen levágni, mert gép nem boldogul vele. Pedig a ävetkezet minden tagja egységes bbek között abban az akaratban hogy a technika kerekeken gör- ilő vívmánya «görnyedjen« helyet- k a gabonaföláeken. A 95 holdas izatáblába két kévekötőt állítottak Itt, az iroda előtti pádon, mellette ve hallgatom a brigádvezető sza­it. Leginkább a lábunk előtti ár- ■ékborította földet nézi, hogy pi­ntesse szemét. Mert amint néha- ‘ba összetalálkozik pillantásunk, thatom, hogy szeme fehérjét vörös rerek hálózzák be. Ez pedig — cint mondja is — a koránkelés jele. zony, hajnali háromkor már ő is Inon volt. csakúgy, mint a töb- ek. Felszálltak saját teherautójuk- és irány a rozstábla. Kétszeresen ez az utazási mód, mert gyors is, eg közös is. Az éjszakai pihenőidő eekurtítása — ez az, ami miatt bö- az álmosság Erzse István szemét, ilönösen ilyen rekkent forróságban, »en fehér napsütésben. Ezért sze- ■zi hát hunvorgó tekintetét a szem- hentefő. árnyas földre. Tüzetesen emlélem arcát — melynek a nansu- irak jó oár árnyalattal barnább int adtak — és a feiebúbjára tolt okáia alól előbújó fekete hajfürt- it. Igen, most már csalhatatlanul lismerem: a Szabadság egvkori el- ike. akivel három éve találkoztam. — Nem, nem bánt engem, hogy most nem vagyok elnök. Elég volt belőle hét év — feleli kérdésemre. Ám amikor látja, hogy szűkszavú válaszából nem értek meg mindent, hosszas fejtegetésbe kezd... Az őszi vihar oldott kéveként szétszór­ta mind a három karádi szövetkeze­tét. Először a vezetőkét állították félre. Lakása ajtaját betörték, őt pe­dig ijesztgették. A megbomlott ész a munkáshatalom visszaállítása után is hosszasan uralta a falu hangula­tát. S ZAVAKBA NEM ÖNTHETŐ lelki válságba került Erzse István. Szíve szerint ismét létreho­zott volna egy. szövetkezetét — sőt, ha nincs az októberi rettenet, nem is hagyta volna közös gazdaságukat darabokra esni. Most meg szünet nélkül, de leginkább csak éjjel, ti­tokban járnak hozzá a magafajta nincstelenek, hogy «csináljunk va­lamit. Pista. Te voltál az elnökünk, neked kell a sarkadra állood.« Ké­szülődésük híre bejárja a falut, ami az ilyenféíe üzenetekből is kivilág­lik: «Mindig jó barátok voltunk, egy volt a sorsunk, d>e ha azt akarod, hogy továbbra is tiszteljelek, becsül­jelek, akkor hagyj föl a szövetkezet­szervezéssel.« Akik meg tegnap sír­va álltak szétdúlt tsz-ük romjain, kifejezve azt az akaratukat, hogy újjáépítik a közös gazdaságot, ma azt mondják: «Korai még a dolog.« Juhász Lajos és Tóth József, eddi­gi kívülálló nincstelenek, meg Bükös János, Gertner Sebestyén, Kovács Imre. László János, Szabó János, az Alkotmány egykori- tagjai, aztán né- hányan a volt Szabadság-beliek kö­zül egyre szorgalmazták a szervez­kedést. Az ősszel elszenvedett ter­rorcselekmény emléke, a mostani tisztességtelen ijesztgetések és a sa­ját maga, meg sorstársai szövetke­zetbe vágyódása között mély szaka­dék tátongott. Iszonyatos volt ennek mélyére tekinteni. Bármennyit ví­vódott is, csak azt mondhatta: nem vállalja a vezetést — de nem is hagyja cserben a benne bízókat. Be­szélt hát Kromek Pál pártmunkás­sal, aki vállalta, hogy vezeti ezt a létszámban ugyan kicsi, de elhatáro­zásban annál erősebb, szerveződő csapatot. Vele együtt igyekezett a világra segíteni az új szövetkezetei Schidru Antal tanácselnök, akit ek­kor még vissza sem állítottak őrhe­lyére, ahonnan az ellenforrad'almá- rok mozdították el. December 6-án a két szétkergetett szövetkezet tagjai­nak egy része, tizenkét család meg­alakította a Búzakalász Tsz-t. Erzse István pontosan emlékezik a dátum­ra, számokra, emberekre, cselekede­teikre. így juthatunk csak előre, ha soha nem felejtjük, mit hagytunk marunk mögött... rPÉLEN SZÜLETETT, a tavasz- ra szénen erősödött a szövet­kezet. Ma 517 holdon • gazdálkodik közösen 28 család. Egyetértésben dolgoznak. Ennek bizonyítására ide­írom, amit özvegy Balogh Jánosné egyéni parasztasszonytól hallottatm: «Azelőtt civakodtak a szövetkezet­ben.« Ez pedig jó jel, ha a tsz hi­báit a kívülállók is a múltra teszik! Kromek Pál elnök munkájával elé­gedett a tagság. Erzse Istvánnak, a régi elnökből lett brigádvezetőnek is jólesik, hogy utóda ad az ő ta­pasztalataira, a zsámbéki tanfolya­mon szerzett ismereteire. Tud ő min­denről, ami a szövetkezetben törté­nik, vagyis a vezető szemével tekinti ót az egész gazdálkodást. Mert leg­alább olyan pontosan sorolja a főbb adatokat, mintha most is ő lenne az elnök. — Harmincegy hold őszi ár­pánk 430 mázsát fizetett. Menten kiosztottunk belőle előlegbe három kilót minden munkaegységre — mondja. — Éppen tegnap jött meg az autónk Pestről. A tagok árpájából vitt egy rakományt a piacra. Emiatt aztán összecsapnak nézete­ink. Helytelenítem, hogy szövetkeze­ti emberek részesei az állami felvá­sárlási árak felhajtásának. Erre ő gyorsan magyarázólag hozzáteszi: a vezetőség nem engedi meg a speku­lációt. Kenyérgabonából az összes felesleget, legkevesebb négy vagon­nyit az államnak adnak el. A várha­tó jövedelemre fordul a szó. Meg­győződéssel mondja, hogy feléri a hatvan forintot minden munkaegy­ség értéke. Ebiből nem engednek, mert a taglétszám növelésének leg­főbb próbaköve éppen az, hogy mit oszt a szövetkezet. Erzse István sze­rint viszont nem 28 családdal akar­nak nekikezdeni az új gazdasági év­nek. Azt állítja, hogy Fábián János, meg Csonka Mihály már be is jelen­tette belépési szándékát. Nyilván tet­szik nekik, hogy itt minden hónap­ban tíz forint előleget adnak egysé­genként. — Nem megy a közös rovására a bőkezű osztás? — vetem közbe. Ki­csit szemrehányóan mér végig tekin­tetével. De tudja, hogy a balhiedel­met nem szempillantással, hanem té­nyek felsorakoztatásával lehet el­oszlatni, ezért máris számolja a ke­ze ujjain: — Először is: van két tehenünk és négy lovunk. Másodszor: saját erő­ből vettünk nemrég harminc süldőt. Harmadszor: tizenkét üszőt hoztunk a napokban B^dngkérről. Keresztes Andor járási főállattenyésztő segítet­te kiválasztani ezeket az állatokat. Takarmánynak is bőviben vagyunk. Tizenegy vagon szénát raktunk ka­zalba, meg hetven köbméter zöldsi­lót is készítettünk. A második kaszá­lás még ezután jön. Lehetne bizony több állatunk is. _ ? — Kétszázezer forinttal tartoznak a kívülállók az államnak. Széthord­ták negyvenkét szarvasmarhát, húsz anyakocát, harminc hízót. A malaco­kat pedig öt forintjával herdálták el, darabonként. Higgye el, nagyon fáj, hogy így történt... Most aztán egyikük sem siet fizetni. Igaz, nem is nagyon buzdítják őket erre. IVE VEKET. ADATOKAT SO- ROL, egyre nagyobb szenve­délyességgel. — Keresztes Antal 45 ezer forint értékű portékát vitt el. Két lovat, kocsit, szerszámot, három szarvas­jószágot, hét disznót, meg takar­mányt, abrakot. Aztán csak 1100 fo­rintot fizetett be eddig. Horváth Já­nos semmit sem hozott be. mégis annyi állatot eltulajdonított a közös vagyonból, mint az előbb emlfteíl kilépő. Mi az a befizetett hét-nyolc­ezer forint a 46 ezres tartozáshoz? Trapp Imre is üres kézzel állt kö­zénk, de két tehenet hazavezetett a szövetkezet istállójából. Most motor- kerékpárt vett, ahelyett, hogy ren­dezné adósságát. Bütli József a • gépállomáson volt brigádvezető. Ar­ra volt esze, hogy két anyakocánkat elhajtson, de azt a csekély 2850 fo­rintnyi ellenértéket nem térítette meg. Se az állatot nem hozza visz- sza. se a fizetéséből nem tiltják le a tartozását. Hát lehet ilyent eltűrni7 Akinél ajándékképpen van állat, az­zal vissza kellene hozatni, mert min­den ki nem fizetett vagyontárgy az államé — mondja búcsúzóul. Helyben hagytam szavait. KUTAS JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents