Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-16 / 164. szám
ZILÁC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! í Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA KI NEM KÍVÁNATOS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN? BESZÉLGETNI AZ EMBEREKKEL A JELENRŐL ÉS A JÖVÖRÖL A FÁSÍTÁS DZSUNGELE LAKÓHÁZ VAGY ÖVODA? XIV. évfolyam, 164. szám. ARA 50 FILLÉR ■— tiíiIT li ——— Kedd, 1957. július 16. V. ! Jelentés a gabonamezőkről A hét régére befejezik az aratást az állami gazdaságok Az elmúlt hét végéig ötven százalékra nőtt a learatott terület az állami gazdaságokban. A gépek részaránya az aratásban, betakarításban a mostani értékelés szerint 84 százalék. Vagyis ez azt jelenti, hogy az állami gazdaságokban 100 hold kalászosból 84-ct kombájnnal és kévekötő-aratógépekkel arattak le és csak 16-ot kézzel. Az egy kombájnra eső teljesítmény 64, az aratógépeké 71 hold. Számos kombájnos és traktoros ennél többel dicsekedhet. A ku- tasi gazdaságban dolgozó Kalangya József például 81 holdról 944 mázsa gabonát takarított be. Ezzel első lett a kombájnosok versenyében. Második Zadravecz Béla, 88 holdról 626 mázsa terméssel, harmadik helyezett Vasvári Géza, aki 89 holdról 567 mázsa termést takarított be. Mindketten a Háromfai ÁG kombájnosai. Az aratógépesek közül Francz István (Kutas) az első 117 holddal, míg Takács József (Bárdibükik) 101 holddal és Szántó Pál (Kutas) 99 holddal a második, illetve a harmadik a rangsorban. A gazdaságok közül legközelebb áll a befejezéshez a bárdibükki, a bala- tonújhelyi és felsőbogáti gazdaság, ahol a kalászosok 81, 78, illetve 66 százalékáról került kévébe vagy zsákba a szem. A somogytarnócai, vityai gazdaságban még a vetésterületek több mint 60 százalékán lábon áll a gabona. — Milyen termés várható a gazdaságokban? Erről nyilatkozott Hennel Béla, a megyei igazgatóság főagro- nómusa. — Bár a cséplés még most indul be, ám az eddigi elő- és kombájn- cséplési eredményekből következtetve — ismerve azt is, hogy néhol csak 6—7 mázsás hozamok vannak — a gazdaságok megyei átlagtermését szerényen számolva, búzából 10 és fél, rozsból 9 és fél, őszi árpából 12 mázsára becsüljük. Tehát több mint 13 ezer vagon gabonát kell betakarítani, az állam asztalára juttatni az állami gazdaságok dolgozóinak. Bizony, nem kis gonddal, nem kis felelősséggel jár ez, — Mennyi idő kell még az aratáshoz? Erre is Hennel Béla felel; — Sok függ az időjárástól. Ha minden jól megy, egy hét múlva már csak tarló virít gabonatábláink helyén. Persze, egy kissé munkaerő- hiánnyal is küzdünk. A gép nem tudja mindenütt levágni a gabonát. Mintegy négyszáz embernek tudnánk most munkát adni, ha jelentkeznének. Vasárnapi — Nézzen csak körül a határban, alig talál lábonálló gabonát a zabon kívül az egyéni földeken. — Ezzel igazított útba vasárnap délelőtt egy csurgói parasztember. — Olyan az itteni nép, mint a hangya, nem szorul ez biztatásra, ha kell, éjszaka is dolgozik, de a termést, a kincsét nem hagyja elveszni — bizonygatta. — És valóban, hiába jártam a dűlőket, ara- tatlan búza-, árpa-, vagy rozsparcellára nem leltem. Az igyekvő nép már az esőzés előtt gondoskodott, hogy ne legyen ilyen. A feljövő nap sugarai megtörtek a barnuló-sárga, éles tarlómaradványokon. A napsütésben fürge kezek nyomán zizegnek a kévék szerte a gabonaföldeken. Szárítják a beázott kévéket. — Nagyon átnedvesedett a kereszt? — kérdjük az egyik tarlón foglalatoskodó családtól, amint ők is rakták át az egyik helyről a másikra a gabonakereszteket. — Nem nagyon, inkább csak a felső kévék, a legalsó meg a vizes tőidtől szívta magába a nedvességet — felelt Varga Sándor Rákóczi utcai gazda. Szétdobálják a kepét, a szára- zak alulra kerülnek, a nedvesebbek felülre. A fellazított kévékhez köny- nyebben hozzáfér a napsugár, á szél. A kepesor Vargáéké (tudniillik szövetkezeti tábla volt ez az egész, azt mérték szét a kilépettek között), két határjárás hold jutott nekik, 62 kereszt termett. Ök csak 30 kilót számolnak keresztenként. Ebből kilenc mázsán felüli holdankénti átlag ígérkezik. — Egy a baj — mondja Varga Sándor —, nyakunkra érik az idő, maholnap felszikkad a föld, lehetne szántani, de hol, mit... Senki sem tudja még, hol mérik ki neki véglegesen a földet, pedig de sürgős lenne már. Látja, emiatt nem megy előre a mezőgazdaság. Ha a paraszt nincs biztonságban, nem tud szántani, nem mer trágyázni, attól fél, hátha nem veszi hasznát. Mit mondhat az ember vigasztalásul a Varga Sándoroknak? Tenni, cselekedni kell, inkább ma, mint holnap. Legmegnyugtatóbb intézkedés az lesz, ha minél hamarabb pontot tesznek a földrendezés végére, s véglegesen tulajdonukba ültetik a gazdákat, hogy legyen ok, terv, kedv, bizakodás a gazdálkodáshoz. Ez a legjobb gyógyszer Csurgón is a termelési biztonság megteremtéséhez, mert kell a gabona, a tej, a hús, zsír az országnak, jövőre még több, mint az idén. De addig is ki lehetne gondolni valamit, hogy a tarlók a végleges földkimérésig se maradjanak hántatlanul. Pillanatnyilag az lenne a legjobb, ha mindenki lebuktatná azt a tarlót, ahonnan a gabonát learatta. A MAGYAR—SZOVJET BARÁTSÁGÉRT Szovjet tisztek találkozója a Yaskombinát dolgozóival Szombaton este nagy szeretettel termelésünk állandóan emelkedik és köszöntötték a kombinát párttagjai, pártonkívüli dolgozói, fiatalok és műszakiak a Kuznyecov őrnagy által vezetett szovjet tisztek egy küldöttségét, hogy kifejezésre juttassák a vállalat dolgozóinak megbecsülését a nagy szovjet nép és hadserege iránt. Már kezdetben igen szívélyes légkör alakult ki. Az ismerkedés köny- nyű volt, annak ellenére, hogy nem egy nyelvet beszéltek a jelenlévők. Összefűzte őket a közös cél akarata. Ez tűnt ki a pohárköszöntőből is, melyben Horváth István igazgató kifejtette, hogy október nagy tanulságot jelentett mindkét nép számára. Bebizonyította, hogy a XX. kongresszus szellemét tétovázás nélkül kell végrehajtani. »Vállalatunk dolgozói az ellenforradalmi bizonytalanság után — mely a munkafegyelemre is kihatott — megértették ezt. Ma mindkét negyedévben teljesítettük terveinket, növekszik nyereségbefizetésünk.« A meghívásért a köszönetét Voszkreseszánszki százados tolmácsolta.. Kijelentette, hogy a szovjet nép támogatására mindig számíthat a magyar nép, hisz a 17-es forradalomban, a hitleri fasizmus ellen a magyarok legjobbjai is támogatták őket. »íme, tehát mély gyökerei vannak barátságunknak, amihez az is hozzájárul még, hogy jobban megismertük az itteni dolgos, szocializmust alkotó embereket.« Ezután átadták a szovjet tiszteknek az üzem ajándékát, egy tábori sütőkemencét, melyet megtakarított anyagból készítettek, majd reggelig tartó barátkozással,, tánccal, énekléssel ünnepelték meg a találkozást a Vas kombinátban. Új feladat vállalásával teljesíti tervét a Siófoki Kőolajvezetékszerelő Vállalat A zalai kőolajmezők és a főváros közötti félpontról: Siófokról irányítja a csővezetékhálózat működését és az új hálózatok kiépítését a Kőolajvezetékszerelő Vállalat. Mindkét munka rendkívül fontos az ország gazdasági életére nézve és emellett mindkettő beleszól a vállalat évi terveinek teljesítésébe. Ami a vállalat tervteljesítését megnehezíti és szakaszossá teszi, az, hogy az olajvezetésben csak mint közvetítő szerv vesz részt és tervteljesitése a termelő vállalattól, a zalai olajmezők munkájától függ. Ugyancsak a megrendelések függvénye a hálózatépítés is. Az oiajvezeiési tervet az első negyedévben két hónap alatt teljesítették a zalaiak nagyobbarányú olajtermelése miatt. Később ez a teljesítés grafikon szakaszossá vált és hibájukon kívül nem tud'ták kitűzött céljaikat elérni. A hálózatépítésben ugyancsak akadtak hibák és a meglévő jó szakember-anyagot és gépi berendezést kisebb, jelentéktelenebb és lényegében nem az ő feladatkörükbe tartozó munkaterületeken dolgoztatták. Meg kellett azonban ragadniuk az idegen munkaalkalmat is, ha az igen nehezen összeverbuvált szakmunkás-erőt nem akarták szélnek ereszteni, ha nem 'akarták, hogy gépeik kapacitása kihasználatlan maradjon. Ebből a zökkenőből azonban rövidesen kikerül a vállalat. A Szovjetunió nagymennyiségű csőanyagot küld az országnak a Tiszapalkonyai Vegyikombinát gázcsővezetékének megépítéséhez. A román határtól a Tisza vidékig húzódó mintegy 150 kilométeres gázvezeték-szakasz megépítése a Siófoki Kőolajvezetékszerelő Vállalat feladata lesz. Az első húsz kilométer megépítésére már megvan minden fedezet. A Szovjetunió igyekszik a hátralévő részekhez is biztosítani a szükséges csövet és a Siófoki Kőolajvezetékszerelő rövid időn belül kapacitásának teljes latba- vetésével munkához láthat. A kitűnő csehszlovák munkagépek és a kőolajvezeték-építés terén igen sok tapasztalattal rendelkező munkások feladatukat minden bizonnyal jól oldják majd meg, és ami ugyancsak fontos — hamar. Hisz a Zalaegerszeg—Devecser közötti 50 kilométeres szakasz megépítését is kilenc hónap alatt befejezték. Erre az új, nagy munkaalkalomra máris egész erejével készül a Kőolajvezetékszerelő Vállalat. Szeretnék vezetéképítési tervüket úgy teljesíteni, hogy az, a vállalat rentabilitására nézve, részben ellensúlyozná az olajszállításban hibájukon kívül mutatkozó lemaradást is. Tudatában vannak a felelősségnek,: de örömmel tölti el őket a gondolat, hogy munkájukkal az ország egyik legnagyobb iparművének mielőbbi beindításához járulnak hozzá. Válasz az olvasó kérdésére A jogtalanul kivetett adó törléséről Két hold tartalékföldet bérelt a múlt évben Kányán Szender Károly. Évi 280 forint gyermektelenségi adót vetettek ki rá a bérelt föld után. 1956. májusában gyermekük született, az év első öt hónapjában járt tehát tőlük havi 23,30 forint, vagyis összesen 116,50 forint gyermektelenségi adóba. Mégis mind a 280 forintot követelték tőlük. Már ebben az évben bementek panaszra a Tabi Járási Tanács Pénzügyi Osztályára, ahol meghallgatták ugyan őket, igazat is adtak nekik, de két hét múlva újra csekket küldtek címükre eme jogtalan hátralék megfizettetése végett. Nincs ez így rendjén! Rosszul teszik a pénzügyi szervek, ha bárkit is. indokolatlanul zaklatnak. Mi utána jártunk Szenderék panaszának a- Megyei Tanács Pénzügyi Osztályán Az ott kapott felvilágosítás alapján javasoljuk: a helyi tanács pénzügyi csoportjánál kérjék a gyermektelenr ségi adó 1956. június 1-től december 31-ig terjedő iodőszakára kivetett részének a törlését. A járáshoz, vagy a megyéhez csak akkor forduljanak, ha helyben nem orvosolnák sérelmüket. Zsukov beszéde Leningrádban Leningrad (TASZSZ). A Szovjetunió egyik legrégibb haditengerészeti főiskoláján, a leningrád’i Frunze- iskolában, szombaton ünnepi ülésen emlékeztek meg a szovjet haditengerészet napjáról. Az ülést Gorskpv tengernagy, a szovjet haditengerészet főparancsnoka nyitotta meg, majd Zsukov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere emelkedett szólásra. Ma már hatalmas haditengerészeti flottával rendelkezünk, amely megbízhatóan védelmezi naev hazánk minden tengeri hatalmát és állami érdekeit — jelentette ki Zsukov —, flottánk fegyverzete elsőrendű, bátor tengerészeink ismerik és szeretik munkájukat. A nép iránti határtalan odaadástól fűtve, készek a párt és a kormány első hívó szavára szeretett hazánk védelmére kelni. A szovjet nép bizonyos lehet abban, hogy a szovjet fegyveres erők mindig ké- szenállnak becsülettel megvédeni szocialista hazánk állami érdekeit. Zsukov marsall este a leningrádi Frunze-iskolán fogadta a szovjet haditengerészet napjára Leningrádba érkezett külföldi haditengerészeti és katonai küldöttségek vezetőit. MOSZKVA, A VIT VAROSA Ötvenötös rizling 23 forint Ötvenhatos rizling 25 forint a kőröshegyi szakcsoport bormérésében Kilencven kőröshegyi gazda szőlőhegyének vérhevítő, jókedvre fakasztó termését adagolják üvegenként Siófokon a fenti árakon, az említett gazdákból összealakult szakcsoport kimérőhelyén. Bizony a jó borok ízlelője, tisztelője sem találhat kivetnivalót ezen a boron. Van is látogatója a szakcsoporti kimérőnek. Hétköznaponként hetven-nyolcvan liter lel gazdára, vasárnaponként 300 literre is felugrik a forgalom. Érthető, hogy a szakcsoport tagjai, no meg a kimérő is azt kívánnák: minél több ünnepnap esne egy-egy hétre. Mert borkészleteik, úgy látszik, kifogyhatatlanok, legalábbis az új termésig azok. Ha rajtuk múlna, biztosan még az időjárást is szabályoznák. Vélekedésük — ami egyébként minden jó embernek elfogadható lenne — hangzik pedig eképpen: — Adjon az isten minél több bo- rongós napot, vasárnapot. — Az igazat megvallva, a 38—40 fokos meleg a legjobb kuncsaft-elvonó az üzlettől. Hajaj, hiszen már. két deci bortól is kábult lesz. a fej, érthető, hogy a forróságban még a borisszák is elkerülték a borkimérőt, vagy legalábbis litkábban húzta oda őket a sors, azaz jobban mondva a torkuk. Ezért aztán, amikor sok a vendég, a világért sem küldenének el akárkit is este. Záróra csak papíron van náluk. A borkimérés vezetője ebben summázza ezzel kapcsolatos véleményét: »Az a lényeg, hogy igyanak az emberek, fogyjon a bor.« Mert mind a kilencven szakcsoportba tömörült család szeretné értékesíteni a borát jó áron, no meg a boltvezető sem ellensége magának, neki is az érdeke, minél több fogyjon. Ugyanis jutalék rendszerben dolgozik. így egy akaraton vannak valamennyien. Azt szeretnék, ha az ősszel valamilyen közös vagyonnak az alapját is megvethetnék a félmilliós forgalomból. A Horsovszkaja utcában.
