Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-14 / 163. szám

6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1957. július 14. Ér ad végi őrségváltás a ssínhásban A Kaposvári Csiky Gergely Színházban is véget- ér pár nap múlva a csonka évad és elkezdődik a nyári szünet. Érdekes, izgalmas látogatásnak ígérke­zett bekopogtatnunk ez alkalommal a színház igazga­tóságára, hogy tájékoztatni tudjuk olvasóinkat, váro­sunk színházlátogatóinak népes táborát, milyen szer­vezések, tervezések folynak a színház — a néző szá­mára láthatatlan — berkeiben. Mi az, amit fiatal, de minden hozzá fűzött reménységet — az adott lehető­ségeken belül — bőven beváltó színházunktól várha­tunk a majd szeptember 20-án kezdődő új évadban. Az egyszerűen, ízlésesen berendezett igazgatósági irodában Ruttlkay Ottó személyében új igazgatót üd­vözölhettünk, aki már beszélgetésünk elején elmondot­ta, hogy nem először jár Kaposvárott, szereti ezt a várost és nagy kedvvel jött ide. — Csak egy dolog érdekelt igazán, amikor meg­tudtam, hogy Zách János barátom — akit saját kéré­sére mentesítettek az igazgatói teendők ellátása alól — helyére engem neveznek ki igazgatónak, s ez az volt: szereti-e a kaposvári közönség a színházat? Időnk sincs feltenni a kérdést, hogy mit tapasz­talt, amikor máris folytatja a fiatal, sok szép tervvel gazdag művészember vallomását a somogyi emberek­ről. Mert vallomás ez, elismerés a színházat szerető közönség iránt, s nem utolsó sorban elismerés, a kol­léga tisztelgése az elődök színházvezetése iránt, akik kisebb-nagyobb zökkenők, megtorpanások ellenére is igényes, kielégítő színházat teremtettek. Még ha itt- ott javításra szorulóan is, de alapot adtak színházunk további fejlődéséhez. — Nemcsak a kaposvári, de az egész megye kö­zönsége igazi közönség: szíves, lelkes, állandó igénye a színházlátogatás, s állandó igénye alakítani a színház művészeti arculatát, műsorát. Ilven helyen igazán él­vezet lehet dolgozni, érdemes vállalni minden fárad­ságot. Az, hogy itt találhatjuk a színház igazgatóját Sallós Gábor főrendező társaságában, sűrűn telegépelt lapok felett vitatkozni, — arról beszél, hogy vállalta az igaz­gatást, s a kötelességet is, ami ezzel a munkával jár. Nem túlozunk, amikor azt mondjuk, hogy napok óta az az őrségváltás tartja izgalomban Kaposvárt, ami a színházban lezajlott: Ki az igazgató, milyen ember, a színészek közül kik vesznek búcsút a közönségtől, kik maradnak és kik jönnek? S érthető, hogy az új, a nagyszerűbb várásának varázsa elragadja az embe­reket Amikor mi feltesszük a kérdéseket, Ruttkay igazgató mosolyogva hűti le kíváncsiságunkat: — Érthető, hogy tudni szeretné a közönség, hogy kiknek a tolmácsolásában, milyen előadásokat kap jö­vőre. Sajnos, egyelőre csak az átszervezés elején tar­tunk, teljes programot, a társulat teljes névsorát bá-- mennyire szeretnénk, nem tudjuk előlegezni az érdek­lődőknek. — Valamicskét azért talán megtudhatunk a ter­vekből?! — Hát ami bizonyos, az, hogy Lóránt Hanna ide szerződik az Ifjúsági Színháztól. — Budapestről ide? — csodálkozunk, mire így nyugtat meg nevetve: no nem kényszerűségből, hanem mert a feleségem. Aztán jön még néhány idősebb ne­ves és néhány fiatal színész; hozzánk szerződik Sproch György fiatal rendező is. Mi jót mondhatnék még? Ez évben már megoldjuk a színház kórusának problémáit, amennyiben ezután segédszínészi fizetéssel állandó kó­rustagokat tudunk foglalkoztatni. • — Előreláthatóan mivel nyitják az új színházi évet? — Csiky Gergely: Mákvirágok című színművével. — Azt legalább tudhatnánk, hogy kik lesznek az elkövetkező évad szerzői? — A kérdés szerény, a vá­lasz erre biztató és kielégítő. — Pirandello, Steinbeck, Gogol, Aristophanes, ze­neszerzőink Lehár, Scserbacsov, s talán azt. az egyet elárulhatom, hogy bemutatásra kerül az évad folyamán a Rigó Jancsi című operett is. Jócskán eljár az idő, sűrűn cseng a telefon. A szín­házigazgatók életében a nagy forgalmat, sok munkát mindig az évad vége jelenti. Folynak a tárgyalások telefonon, levélben és személyesen a művészekkel. Mindenesetre azt elmondhatjuk olvasóinknak, hogy Ruttkay Ottó igazgató rokonszenves fiatalember és tele van szebbnel-szebb tervekkel.. A város színházkultúrá­ját gazdagítani akaró terveihez kívánunk jó társulatot, sok sikert a közönség nevében! Bekopogtattunk egy másik szoba ajtaján, hogy Zentay Ferenc üzemigazgatóval is váltsuk néhány szót. Először az elmúlt évad anyagi sikereiről beszélget­tünk, s nagy örömmel tapasztalhattuk, hogy a számok tükrében is megmutatkozik, mennyire szereti a somogyi közönség a színházat. Az előttünk fekvő papírlap ada­tai szerint ugyanis a bevételi tervet 1956—57-ben 18,6 százalékkal teljesítették túl, az 1955—56-os színházi év teljesítményéhez viszonyítva ez 48,9 százalékos többle­tet jelent. — A jó bevétel alapján nyugodtan mondhatjuk hogy az ország összes vidéki színházai közül a miénk a legéletképesebb — magyarázza az üzemigazgató és egy kis büszkeséggel teszi hozzá: — úgy számítjuk hogy a tervteljesítésben meg is szerezhetjük az első­séget. A következőkben arról kérdezősködünk, korszerű sítik-e, csinosítják-e a színház épületét, berendezését a nyári szünet alatt? — Eredetileg az volt a terv — hangzik a válasz —, hogy kívülről tatarozzák az épületet, de végül mégis úgy döntöttünk, hogy ennél fontosabb munkák elvég­zésére is felhasználhatjuk a pénzt. Elsősorban minden tatarozásnál fontosabb a vasfüggöny motorizálása, s ezáltal üzembiztossá tétele. Aztán a tető kijavításáról kell gondoskodni, hogy az esővíz, hóié ne folyhasson be egyes helyeken. Minden körülményék között meg kell javítatni a központi fűtés rendszerét, valamint a rossz, nyikorgós székeket. A szinte egy lélegzetvételnyi ideig tartó felsorolás csak a legközelebbi terveket, a nagyon sürgős teendő­ket tartalmazza. Ha ezek mind meglesznek, sor keiül bet a további munkákra. A zsinórpadlás korszerűsí­tésére, vagy amint Zentay igazgató mondja: »-vasba öltöztetésére«, s a régi fájó pont, a festőműhely, a dísz­let. bútor és jelmez 'aktúr hiányproblémájának meg­oldására. Ahogy az üzemigazgató szavaiból kivettük, vala­hogy majd ez is sikerül, hiszen annál is inkább szükség van rájuk, mert a színház három esztendős működése alatt meglehetős mennyiségű díszlet- és jelmezalapot szedett össze, s ezeknek nagy részét ma még nem tud­ják megfelelően elhelyezni. Búcsúzunk Zentay Ferenc üzemigazgatótól. Azzal az érzéssel távozunk, hogy a Csiky Gergely Színház művészei a következő szezonban minden bizonnyal magasszínvonalú előadásokat mutathatnak be, mert munkájukat korszerűbb technikai felszerelés is segíti a jövőben. László I.—Weidlnger L. ÁKOS ISTVÁN: Nyári stanzák A vén diófáit szellős, 'barna árnyát csak itt-ott hímzi selymével a nap, s ki itt ütötte fel puha nyugágyát nem égetik a nyári tűznyilak. A költő hűsöl... Kezében leng az újság, nem olvas, unja... Vitorla lett a lap... Gondolsz-e rá, — arcodra hűset hajtó, - most nap tűzében ég az arató? * * * Ezüst porán a forró nyári délnek leány közelgatt. Szép haját a kendő befedte lágyan. Arcára fénynek csak árnya hullt, mint lágy zománcé felhő. Friss illatát a lánynak, mint a szélnek lehelte zsálya, fű, pipacs és lengő vén bokra tüskés, ág-bogas kökénynek... Ebédet vitt. Letért amott az útról, babos kendője kék virág a tarlón. * * * A péter-páli, drága nyári parfőm, a búzaszag, most frissen leng körül. Apám kastója zeng. A hajnal-fényű felhőn visszhangzik hangja, trillázik, repül. Oly dús a rend, mit vágunk itt a homlokunkra gyöngyök ezre gyűl, satuig töröljük,elnézzük, hogy távol egy fürge gép oly vígan zakatol. A József Attila Művelődési Otthonért a dűlőn, 1\ Teme» tervek O ^ , / V «gy feibu*duiá* ^ zárszón _L i evtelen emberek k~a Nem is olyan régen, csak a múlt az országban, s akkor ^gy ünnep- hónapban kezdődött. A vágy és óhaj séget rendeztek ez a^alombo ) elo- urvan régi de ez a nyár szült el- szőr a könyvtáros lazasan volt, ma ViHroz'ist 'most tették meg az első nincs helye a faluban. Regi vágy, * hogy József Attila emlékmúzeumot Set nem említünk, az ígéret rendezzenek ^ kötelez! De miként is tennénk? Csak És mondhatnánk tovább az ap ^ eev hatalmassá nőtt emberóriásról nagyobb akadály<^t, n^lyek beszélhetnénk, akinek 1800 feje, szive TJOGYAN IS TÖRTÉNT? Ne­s-í héz elkezdeni, és nem könnyű elmondani, ha önvallomást tesz az ember. Botladozik a nyelv, mert a gondolat mindig egy lépéssel előbbre jár a szónál. De bárki meghatódva mesélné el első győzelmét a buta gyengeség, a bárgyú segíteni akarás, a felesleges, és megvetésre méltó sze- retet-megnyilvánulás fölött. Igazi jel­lem nem gátolja ilyesmikkel tetteit. Csak az első nehéz, az első vizsga. Sikere elhódít, utat nyit az érvénye­sülés felé, erőssé, szilárddá, életké­pessé tesz. Jogosan kell örülni neki. Csalódik, aki azt hiszi, hogy most valami nagy dologról lesz szó. De­hogy, kérem! Csupán egy kutyáról. Egy kicsiny kutyáról... Helytelen lenne azonban a mesét a végén kez­deni. ... A színház-parkban sétáltam. Azaz nem is sétáltam, csak keresztül mentem rajta. Legyünk pontosak! Dél körül járt az idő és ilyenkor a vidéki sétálók megtöltik a város növény­oázisát, teleülik a pirosra festett, ké­nyelmetlen padokat, teleszemetelík a gyepet. Vonatok indulását várják. A színház háta mögé kerültem. Itt lejtős a homolcszínű gyalogút, télen itt korcsolyáznak és csúszkálnak a gyerekek. Két munkás jön velem szembe, sötétkék overallban, bádog­csövekkel a hónuk alatt. Nyomukban dühösen vakkantva egy kis kutya. A két munkás hátrafordul, mosolyog. A fölény derűje gyűrűzik a levegőben. A kutyát alig látom, eltakarja a két közeledő alak. Az egyik munkás hát­rarúg, a kutya abbahagyja az uga­tást, és hirtelen elém pöndörödik. Akkor tudom csak jól szemügyre venni. Fehér, két öklöm,nyi pamacs az egész. Villogó kis fekete szemei, mint a régi, divatjamúlt, fekete magas- szárú cipő gombjai. Egészen nevetsé­ges kis teremtmény. Odajön a lábam­hoz, játékosan odadörgöli az orrát. Kicsit elhúzom a lábam, félmozdu­lattal, óvatoskodva. A régi história miatt történik így, emlék villan PRÓBATÉTEL eszembe. Bokám körül még mindig érzem egy szelíd farkaskutya alatto­mos harapásának nyomát. Az ember sosem tudja!... Szóval elhúzom a lábam, utána­kap. De mozdulatában már gyenge­ség, játékosság látszik. Meddő kutya­erények! Meg se fordulok, tovább megyek. Kapkodja a lábát, hozzám dörgö- lődzködik. Szerencsétlen kutya. Ha megharapott volna, most felemelhet­ném valami, kutya-magaslatra, pie- desztálra, de így?! Nem tehetem, ki­alakult róla lesújtó véleményem. Nem sok jövőt jósolok neki. A sarki vendéglőnél még mindig jön mellettem. Bolond kis kutya! Jól­eső érzés önt el, mert bebizonyította tételemet: képtelen a rendes életre. Ezért nincs gazdája. Amelyik kutya nem harap, gyorsan kibékül, engedé­keny: sintérnél a helye. Ez a megál­lapítás kutya-filozófia szerint így van. Elvégre a kutyát házőrzőnek tartják. Csak csekélyszámú kutya-arisztokrá­cia él még talpnyalásból, hízelgés­ből. Ezen a kutyán látszik, hogy nin­csenek nagymúltú ősei. Emiatt a sze­rencsétlen miatt akár fényes nappal ellophatnák az egész házat. Ingót és ingatlant. Ez leáll haverkodni a gyű­lölt ellenséggel. Az idegen emberrel. Nem tud haragudni, nem tud kutya­módon vicsorítani. Megrögződik ben­nem a gondolat: ez egy bolond kis kutya. EHAT MIT TEGYEK VELE? ^ Követ. Követ és néz. Fut, bo­rotvapamacshoz hasonló kis lábaival. Lenézek. Hasa horpadtabb, mint egy agáré. Régen ehetett. Hiába kerülget­te a padokon ülő vidékieket, senki nem adott neki még egy darab szá­raz kenyeret sem. De miért is adna egy ilyen felesleges, gyenge jellemű, bolond kis kutyának? Mit tud ez vi­szonzásul nyújtani? Nevetséges! Megyünk vagy ötven lépést, még mindig velem tart. Társtalanságot érez? Furcsa!... Megáll, egy fánál, egyik lábát fel­emeli. Kutyaszokás. Utána boldogan pillog rám. Miért van szeme ennek a kutyának? A szem a lélek tükre — így tanultuk. Az állatoknak nincsen lelkűk. A szeme mégis tisztább, mint sok emberé, meleg, barátságos kis fe­kete drágakövek. Néz és követ... Ez a kutya elvesztette a józan észét. A sarkon veszek neki egy zsem­lét. Ketté töröm, ledobom. Felét a levegőben harapja be. Rágás nélkül. A. másik felét nagyjából megdol­gozza fogaival. A zsemlétől viszont még ékesebb lesz. Vásárolok tíz deka nápolyit. Ez már rendesebb üzlet, a nápolyit én is szeretem. A fene tudja, mit eszik egy ilyen csöppség. Megosz­tom, a nápolyit, eszi. Közben az SZTK elé érünk. — Az ördög vigye el! Ebadta! — És még sok káromkodás, mert a kutya jön. Tulajdonképpen most hatolt csak tudatomig mit tettem, illetve tettünk. Ez a kutya bolond, észnélküli, tel­jesen hiányoznak belőle a jólfelfogott tájékozódás képességei. Mit csináljak vele? Udvarom, nincs, lakásban nem tarthatom. Ezt a kutyát le kell ráz­nom a nyakamról. Felesleges teher. Nem tudok mit kezdeni vele! Nem tudok?... Befelé fordulok magamba, tagadó- lag kell ráznom fejem. Hazudtam magamnak. A kutyán segíteni kelle­ne. Elhagyatott, éhes, szeretetrevá- gyó, meggyötört, sokat szenvedett, gazdátlan kutya. Kedves, puha kis jószág. Hát ki segítsen rajta, ha néni én?... — Nem!!! Nem segítek! Azért sem segítek! Millió esetben segítettem volna, de most nem. Elvégre egyszer már szakítani kell a múlttal. Ma­gammal is kell törődnöm,. Ezt a kutyát be kell csapnom. Ügyesen, ravaszul. Megfogamzik ben­dy elkeserítően markolták meg az em— van, kétszerannyi keze és lába, s h^ek szí'Tt’f ^ i*. c talán tízszer annyi lelkesedése, mint De „^ “f ho/v n efd k gyü- azt távolról hinné az ember. Ez a hisszuk, tudjuk, hogy Művelődési hatalmasság nem más, mint Balaton- mokse. Jo^f Attila Művelődési szárszó egyet akaró népe, mely most Otthon epul Szárszón, s a hoztódl^ összefogót a kultúra nagy ügyének a megoldás módja í szolgálatban... Az "építés közös ügy, de nemcsak Csak néhány szót a múltról, s je- a íalué £s e mozgalom éppen azok- lenről. _ ra támaszkodik, akiknek érdeke,. Élni, szórakozni, művelődni vágyó hogy felépüljön a kultúra fellegvá-r emberek laknak e községben is. De ra: az üdülőkre, járási, megyei, or~ mint csecsemőnek az anyatej, úgy szágos szervekre, vállalatokra. De el~ hiányzik nekik a kultúra szentélye. sősorban a balatonszárszói népre..* Azt mondják, olyan hálás közönség Erőforrásokról beszéltünk. Nos, fi- nincs is a környéken, mint itt, s ha gyeljünk csak. A falu népe 109 000 sikerül e nagy megmozdulás, kin- forint értékű társadalmi munkát, fu- csesbányát lehetne varázsolni nagy Vart vállalt és még mennyi mindent, proletárköltőnk tragikus halálának emellett!... A községfejlesztósi alap­színhelyén. ból 50 000 forintot adnak e nemes Ma még a Vén Diófában tartanak célra, régi épületek bontásából megbeszélést a soprtolók, az ifjúsági 60 000 forint értékű anyag szaxma- szervezetnek nincs otthona, néma zik. Nagyszerű dolog, s hogy való- tétlenségre kényszerült a tűzoltók és sággá válik mindez rövidesen, ah- a sportolók színjátszócsoportja is. A hoz nem fér kétség, ncokönyvtár (mely kétezredik volt Azt írtuk az előbb: közös, talár* ! országos ügyről van szó, s kezdeme­.....................».»«.«m»»«««»««»» | nyezői segítséget várnak. Az inté­* zőbizottság öt tagja — akiket ta­nén?, az okos ötlet. Leülök a múzeum-$ nácsülésen választottak meg sor- park egyik padjára. Előveszem az | ra járja a fővárosi, vidéki szerveket, újságot, olvasok. Átfutom, a napi hí | vállalatokat, melyeknek üdülője^ van- reket, oldalra nézek. A kutya ott ül * Szárszón. És tudjuk, nem kerül nagy mellettem. Felugrott a padra, ül és | megerőltetésbe, hogy ezer téglával,. néz. Feléje nyúlok, megsimogatom a í vasanyaggal, berendezési tárggyal* fejét. Elérzékenyülök. ' J villanyszereléssel es egyeb apró se­- Nos?... Mit csináljunk? Hová 7 ftóe ggel járuljanak hozza a Muve- vigyclek? — Értelmesen néz, félrefor-• lodesi Otthon építéséhez. Va„y ditia buksi fejét. Megintem magam. a|P?m. anyagban pénzben juttatják könnyelmű szentimentalizmusért. ---( Ä’ művelődni, ""szórakozni a nyári idényben. S ha szakembereket küldenek a vállala— . tok, örömmel fogadják őket. A falui népe szállást, élelmet biztosít. Mint­egy 40—50 000 forint értékű támoga­tásra számítanak a vállalatoktól, s hogy teljes legyen a költségvetés, a Megyei Tanács is ígéretet tett 50 000 forint átutalására. A szárszóiaknak helyi építészük van, a kultúra őszinte híve. Talán Csak nem csinálok problémát egy kutyából? Becsaplak, becsaplak — ujjongok magamban. Ez az első próbatételem. Emberi ember akarok lenni, mert csak így érvényes a harc. A lelkiis­meretesség feleslegesen gyöngíti az embert. Szakítani kell ezzel. Kitépem magamból a segíteni-akarás utolsó hajszálgyökerét is! A kutya elmegy játszani. Boldogan, _ _____ v iháncol a gyepen, rózsabokor mögé « a miskolci tervezőiroda itt üdülő bújik. Körülnézek, mint a tolvaj, és } mérnökei elkészítik a terveket. Ily lopva felkelek. Gyorsan elillanok, az »hatalmas összefogás szülötte lesz a eltulajdonított szabadságot hurcolva,; József Attila Művelődési Otthon. A A városháza előtt mégis megállók, j volt gazdatiszti lakás épülete áll, Miért? Visszanézek. «csak bővíteni, magasítani kell. Eb­A KUTYA LÁZASAN KERES. 1 bői képezik ki a 350—400 fő befő— Ugrál a vad körül, vinnyog,; gadótoépességű nagytermet. Az új szaglász, eliramodik. Egyik utcába be, jépületben minden elfér: lesz helye, a másikon ki. Le az SZTK felé. Nem 1 otthona az ifjúságnak, József Attila talál. Kétszáz méterről is érzem, j emlékmúzeumot rendeznek be, oi­lier;?/ lázasan kutat. Visszamegy a J vasóterem, könyvtár, játékterem, pádhoz, szűköl. Szeméből könnycsepp t lesz a kultúra házában. gördül. ? Gyönyörű kezdeményezés ez. Egy­Nem látom, de biztosan gördül. — | szerű, névtelen emberek dolgoz- Bolond kis kutya, bolond kis kutya. • nak időt, fáradságot nem kímélve, Miért bízott bennem? Miért?! Ka-}de nevük mégis ismertté lesz, s a cagni, vagy sírni volna kedvem. Nemi falu monográfiája emlékezik majd megyek vissza? Már majdnem megte-*róluk. szem az első lépést, amikor valamit összefogás, együttérzés és segíte- visszaránt. Nem! Nem! Nem akarok i nia-karús. E három szó mögött rej- visszamenni! ítőző hatalmas erő felszabadulását Győztem! Dalolni kellene. Arra ? várják, s mi bizton reméljük: nem gondolok, hogy ilyen esetekből gon-i&kad ember, ki ellent tudna állni, s dolatban már egész kutya-farmom ; megtagadná a segítséget. van. Megették előlem az ételt. Most} Fogjunk össze mindannyian, épít- vége. Én is élni akarok Győzelem, lsünk, munkálkodjunk, hogy a bala- Győzelem! Dagad a mellem, és belül, t tonparton egy gyönyörű kultúrterem- beiül úgy fáj valami... .‘színpadán minél előbb felcsendüljön, Nevetséges! Egy kutyáért?! ‘nagy költőnk, József Attila szava..*, PARÁZS KÁROLY• Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents