Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-13 / 162. szám

CI LAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKl XIV. évfolyam, 162. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1957. július 13. KISZ szervezeteink többsége nagy gonddal készül a VI. VIT-re Egyik szervezetben az ajándék ké­szítésével foglalkoznak a fiatalok, a másikban a VIT-küldöttek tartanak gyűlést. Nagy gondot okoz a VIT- aíap megteremtése. Több KlSZ-szer- vezetben a fiatalok a különböző mód­szereket és lehetőségeket felhasznál­va igen eredményes munkát végez­nek c téren. Ilyen KISZ-szervezet az Élelmiszerkiskereskedelmi Válla­lat KISZ-szervezete. Maga a KISZ- szervezet a saját megtakarított pén­zéből 500 forinttal járult hozzá a VI. VIT küldötteinek költségeihez. Ezen túlmenően a pártszervezet és szak- szervezet segítségével a vállalat ve­zetőivel egyetértésben kezdeményez­ték, hogy a vállalat dolgozói a július havi fizetésükből ajánljanak fel — ki-ki tehetsége és akarata szerint — bizonyos összeget a VIT-alapra, E kezdeményezést a vállalat dolgozói lelkesen támogatták, amelyet bizonyít az a tény is, hogy pár óra alatt har­minchatan közel ezer forintot aján­lottak fel e célra. Fiatalok és «-öregek« egyaránt szí­vesen adták forintjaikat. Erről be­szélt Nógel Imre elvtárs, a vállalat egyik »-legöregebb« dolgozója, aki 50 forintot ajánlott fel és vállalta, hogy a KISZ-fiatalokkal, közösen se­gít felkeresni a vállalat dolgozóit, se­gít a VIT-alap megteremtésében. Molnár Árpád, a KISZ-szervezet tit­kára 20 forintot, Farkas Pál KISZ vezetőségi tag 30 forintot, Reinisch Tibor KISZ-tag ugyancsak 20 forin­tot ajánlott fel. A kiszesekhez csat­lakoztak a vállalat nem KISZ-fia- taljai és idősebb dolgozói is. Az Élelmiszerkiskereskedelmi Vál­lalat KISZ-szervezete ezúton is fel­hívja Kaposvár KISZ-szervezeteit, hogy á különböző módszerek helyes alkalmazásával tegyék eredménye­sebbé a VIT-alap megteremtéséért folyó munkát. Társadalmi összefogással tovább épül a csokonyavisontai gyógyfürdő A megye gyógyvízforrásai közül igen kedvelt és látogatott már a eso­konyavisontai melegvízforrás. Az or­szág legkülönbözőbb vidékéről kere­sik fel fürdővendégek és gyógyulni vágyó betegek. A Csokonyavisontai Földművesszövetkezetnek a fürdő­építkezéssel kapcsolatban igen nagy tervei voltak. Korszerű szállodákkal, nagy vízmedencékkel, kabinokkal akarta országos színvonalra emelni a gyógyfürdőt. Sajnos, a közbejött októberi ellenforradalmi események miatt ebben az évben nem valósít­hatók meg úgy a tervek, ahogy azt a földművesszövetkezet elképzelte. Egészen azonban mégsem mondott le a fürdő fejlesztéséről a szövetkezet igazgatósága, bízva abban, hogy a szövetkezés ereje segíteni tud az akadályok legyőzésében. Ezért elha­tározta, hogy célrészjegyeket bocsát ki és a tagság összefogásával, anyagi támogatásával megvalósítja az el­képzelések egy részét. A Csokonya­visontai Földművesszövetkezetnek úgyszólván valamennyi dolgozója és választott vezetőségi tagja példamu­tató jegyzéssel járult hozzá ehhez a mozgalomhoz. Putrácz György pél­dául, a földművesszövetkezeti cuk­rászda vezetője 500, Szűcs Jenő 400, Nakk Lajos 400 forintot jegyzett, és így folytathatnánk a felsorolást. Em­lítésre méltó a 70 éves Füle Sándor dolgozó paraszt esete, aki bizony megsértődött, amikor magas korára való tekintettel őt nem keresték fel, hogy célrészjegyet jegyezzen. Később 50 forinttal köszörülte ki a csorbát. Az eredmény a vártnál jobb lett. Júniusban a csokonyavisontai föid>- művesszövetkezeti tagság és a dolgo­zó parasztok több mint 30 000 forint célrészjegyet jegyeztek. , Tudják, hogy a fürdő fejlődésével a falu éle­te is felfrissül. Kívánjuk a Csokonyavisontai Föld­művesszövetkezet valamennyi lelkes dolgozójának, tagjának, hogy úgy, ahogy elképzelték, sikerüljön is ter­vük végrehajtása és sok gyógyulni és üdülni vágyó dolgozó gondoljon majd hálával az alapítók odaadó, lelkes munkájára. Dévai Zoltán 1 KÉNYELEM | j SZÓRAKOZÁS | [ KITŰNŐ ELLÁTÁS~l a balatonföldvári Strand-szállóban Árnyas fák, díszbokrok takarják el a sétáló szeme elől e csodála­tosan szép környezetben megbúvó hatalmas szállót. Kevesen ismerik, kevesen hallottak róla, s az első ízben arra tévedő idegen szinte nem hisz a szemének. Nem akarjuk túldicsérni, nem szorul rá a Hungária Balaton Idegenforgalmi Vállalat eme üdülőszállója, hogy díszes jelzőkkel ékesítsük, önmaga, s helyettünk beszél, csak meg kell nézni, s gyönyörködni modern, minden elképzelhető kényelmet tál­cán nyújtó szépségében. A törzsépület szállodaszerű. Fürdőszobás, fürdőfülkés, zsalugáte- res szobák, csinosan berendezve, felül tetőterasz zuhanyozóval és pompás kilátás a Balatonra. A II. épület modernebb, 1953-ban fejez­ték be és még az előbbinél is nagyobb kényelmet nyújtó, tágasabb. A hallban süppedő perzsaszőnyegek borítják a ragyogó parkettet, a bárhelyiségben kényelmes fotelek, gyönyörű függönyök, olvasószoba, játékterem és ki tudja hányféle újdonság fogadja az érkező vendé­get. A két épületben 94 szoba nyújt mintegy 160 férőhelyet, és más szállókkal, üdülőkkel szemben kiváltságos előnye, hogy rossz idő ese­tén is számtalan szórakozási lehetőséget biztosít. Saját moziterme van, rádiók, lemezjátszók gondoskodnak a benti szórakozásról, ki­tűnő könyvtár nevel, szórakoztat, s a szállóban a saj4t cukrászüzem balatonmentén híres készítményeit fogyaszthatja az édességet, fagyit kedvelő vendég. A háromszor — valóban bőséges — étkezés, az ételek minősége nem egyszer megörökíttetett már a szálló vendégkönyvében. S hogy némi képet kapjon az olvasó a kiszolgálásról is, eláruljuk: 100 tagú személyzet gondoskodik a pihenni vágyók kényelméről. Lauer Istvánnal, a Strand Szálló vezetőjével végigsétáltuk a par­kot, azaz csak egy részletét, hisz 19 holdon terül el, s ha valaki ügyesen beosztja a sétát, egy kéthetes üdülés minden napján talál új csodálnivalót a parkban. Selymes pázsit, viruló virágok gyönyör­ködtetik a szemet, önálló, betonozott strandja van a szállónak, ár­nyas fák alatt gomba, hűsítő italokkal. Két önálló, kétszobás villa bújik meg a part mentén, amely hosszabb időre, egész családnak bérelhető. A fák alatt függőhinfa, tenisz- és röplabdapálya, gyönyö­rű szökőkút és ki tudná felsorolni még, mi minden gazdagítja e nyugalmas, csendes kis »külön világot«. A szállónak négy vitorlása van, s hogy milyenek? Álljon itt bizonyítékként: a »Repülj hajóm« most nyerte meg a keszthelyi versenyt. Evezőcsónakokkal is nagy­szerűen felszerelték a szállót, s a víziszórakozás — bátran mondhat­juk — tökéletesen biztosítva van. Ha valami baj történne? Nem kell segítségért szaladni, a szállóban állandó orvosi szolgálat van, vigyáz­nak, óvják a vendégek egészségét. S ha mindezt elmondtuk, tegyük hozzá azt is, hogy az utóbbi időben sokkal hozzáférhetőbb lett e szálló mindenki számára. Olcsóbb lett a penzió, a közelmúltban 15 százalékos árcsökkentést hajtottak végre. És az a vendég, aki nagyon jól érzi magát e festői környezet­ben, a 14 nap letelte után 10 százalékos kedvezményt is kap a teljes penzióárból. Kényelem, szórakozás, kitűnő ellátás. Ezt írtuk a címben, s a fen­tiek talán be is bizonyították állításunkat. Ha mégis akadna valaki, aki nem hisz az írott betűknek, győződjön meg róla. Vállaljuk a fe­lelősséget érte: gyönyörű, emlékezetes napokat fog tölteni a föld­vári Strand Szállóban ... JÁVORI 1905-BEN SZTRÁJKOLTAK, MA BOLDOGAN ARATNAK HACSON--------- ] J AVUL AZ ÁRUELLÁTÁS A TEXTILFRONTON VITORLÁZÓREPÜLÖK KÖZÖTT Több mint 130 ezer kataszteri holdon aratták le a gabonát A hirtelen gabonaérés gyorsütemü munkára serkentette az állami gaz­daságokat, termelőszövetkezeteket és egyénileg dolgozó parasztokat. A rek- kenő hőségben is rendületlen dolgoz­tak a földeken, s amikor már elvi­selhetetlenné vált a forróság, abba­hagyták a munkát és éjjeli aratással igyekeztek a nappali kiesést pótolni. Törekvésük sikerrel is járt, mert Somogybán eddig a 190 ezer holdnyi kenyér- és takarmánygabona-terület 70 százalékán learatták a kalászo­kat. Különösen a megye déli járásai­ban: a barcsi, csurgói, nagyatádi, valamint a siófokiban és a fonyódi- ban halad szépen a munka. Ezeken a területeken még három napig tar­tó aratási munka van vissza. A tabi járásban, ahol az északi, magasabb fekvésű, kötött talajon minden év­ben későbben kezdődik és fejeződik be az aratás, még hat napig tartó- aratás lesz. Jelenleg a második napja tartó eső akadályozza az aratás befejezését. Majdnem ötszáz traktornak való vasat és több mint 2 millió 200 ezer 40 lapos füzetnek való papír- hulladékot gyűjtöttek Somogybán A Somogy megyei MÉH Vállalat­hoz tartozó területen szorgalmasan folyik a népgazdaság számára szin­te nélkülözhetetlen vas és fém, vala­mint papír és rongyhulladék gyűjté­se. Ebben az évben is igen szép ered­ményeket értek el, amit bizonyít az is, hogy fél év alatt 123 vagon vas­hulladék került a MÉH-telepekre. Ez a mennyiség majdnem ötszáz trak­tor vasanyagát fedezi. 800 mázsa fé­met is gyűjtöttek, melynek fele réz, amiből sok ezer méter hosszúságú villanyvezetéket lehet majd készíte­ni. Rongyból 18 vagonnal adtak át a MÉH-nek, ebből 1800 mázsa finom papír készül majd. Az összegyűjtött húsz vagonnyi papírhulladék a diá­kok füzetbeszerzését segíti, több mint 2 millió 200 ezer 40 lapos füzetet tud­nak gyártani. A vas és egyéb hulladék gyűjtésé­ben legjobb eredményt a kaposvári és a siófoki járás érte el. BESZÉLGETÉS KARÁDON a gazdasági felügyelővel és az aratókkal /ÁT-íIAT HÖNAP bizony nem sok idő egy egész falu meg­ismeréséhez. Hát még egy olyan nagyhatárú községben, mint ami­lyen Karád. Tizenháromezer holdjá­ból, félszáz hold híján hétezer van egyéni és szövetkezeti iparasztok ke­zén. Ez Szira István gazdasági fel­ügyelő »hivatala« immár hat hónap­ja. Mi mindenre tellett a félévből: bizony ez a munkaterület olyan, amit számokban kifejezni, értékelni ennyi idő alatt szinte lehetetlen. Mit tudott hát hasznosítani az is­kolapadok között szerzett tudásából Szira István, itt a karádi határban, a karádi emberek között? A legelső — ami nélkül egy lé­pést sem tud tenni az agronómus — nagyjából megismerkedett a határ­ral, a dűlőfekvésekikel, talaj adottsá­gokkal, s jó barátságot kötött em­berekkel is. — Mi a tapasztalata a karádi pa­rasztokról? — kérdeztük. — Szeretik a földet, s a ragaszko­dás a gazdálkodás iránti hozzáértés­sel párosul. Százötvenen nyújtottak be kártalanítási és föld visszaigény­lési kérelmet. Ötszörannyi földet kémek, mint amennyi a tartalék­területük. Persze, mindet nem tud­juk kielégíteni. A kérelmeket egyé­nenként elbíráljuk, s elsősorban azok jönnek számításba, akiknek most nincs, vagy kevés a földjük és szociális helyzetük leginkább sürge­ti, hogy kártalanítást kapjanak. A felügyelő egész kötetnyi bead­ványt vesz elő, s benne furcsa pél­dányok is akadnak. Az egyiken Berki József, a felajánlott 50 hold­jából a meglévő nyolc mellé továb­bi 17-et. Vucskó János hat holdja mellé 19-et, Berki Istvánná tizen­nyolcat kért vissza. Világos, hogy a tanács ezeket a kérvényeket nem­csak azért nem teljesítheti, mert el­lenkeznek az idevonatkozó törvény- erejű rendelettel, de azért sem, mert ez ellentmondana a kisemberek ér­dekeinek. — Hogyan vélekednek a gazdák az új gabonaárakról? — Mondhatom, hogy nagyon meg­vannak elégedve a 205 forintos bú­zaárral. Nem számítottak ennyire. Ezért úgy véljük, nem lesz baj a felvásárlással sem. Senki sem bo­lond a padláson tartogatni az or­szágnak is olyannyira szükséges ga­bonát, meg aztán a pénz is kell a háznál a cséplés után. — Nem lesz-e fennakadás a csép- lésnél? — Mindenesetre a községbe be­osztott hét gépnek lesz munkája. 3217 kh. kalászos termését kell ki­csépelniük. Ez nyolc mázsás átlag­gal számolva is 2573 tonna szemes­termés. Egy-egy gépre 36 vagon el- cséplése vár. A gépek rajon-terve elkészült, cséplőmunkásban nincs hiány, s a jövő hét elején már meg is kezdődhet a kenyérgabona csép- lése. — Mi lesz az aprómagvakkal? — Erről sem feledkeztünk meg. A község gazdái 65 kh. szarvaskerepet, illetve express borsót termelnek szerződéses alapon. E magvak csép- lésére külön gépről gondoskodtunk. Ha ezzel végzett, sorban következik a lucerna- és lóheremag cséplése. * * * AZ ANDOCSI ORSZACUTTÖL alig húsz—harminc méter­nyire igémeskút áll. Környékén az akácok árnyékában megannyi arató keres enyhejet a nap hevétől a déli órákban. A iharmaddfc, negyedik dű­lőből is idejönnek ebédelni, hiszen ebben a tikkadt időben szinte job­ban kívánja az ember a hűs vizet, mint az ételt. Egymásnak adják a kút sudárfáját, s telnek az ivóedé­nyek, meg az itatóvályú. Ember és állat egyaránt itt olthatja szomját. Szürkül a víz, nagy a kereslete en­nek a természetadta üdítő italnak. Mi is betértünk ide szerdán, nem annyira inni, — mint inkább ími- valót keresve. Kovács János karádi parasztem­ber a kút mellett a kocsinál tesz- vesz, a lovak befogásával foglala­toskodik. 'Egyikünk vele kezd be­szélgetni. Másikunk meg az árnyék­ban pihenő három aratóhoz lép. Kö­szöntés és bemutatkozás után- így fogadja a hívatlan látogatót ifj. Né­meth Józsefné, aki a férjével, meg özvegy Balogh Júnosnéval — Ko­vács János anyósával — heverész a gyepen: — »Jó, hogy jöftt a kartárs, leg­alább lesz kötözőnk.« Minthogy az újságíró csak bottal tud kötni, bo­tot pedig nem hoztak Némethék— Baloghék, így a meghívásnak nem tehet eleget. Ám riporteri szándéká­tól nem áll el. — Írhat rólunk, de csak jót — mondja helyeslőén Né- methné. — Nem szeretném, ha rosz- szat olvasnának rólam az újságban a somodori rokonok. Mert tudja, én odavalósi lány voltam. Az újságíró üstökén ragadja az előbbi nyitott kérdést: miért kelle­ne kévekötő? A válaszból megtudja: együtt arat a két család. Kovácsné beteges, nem dolgozhat a mezőn. O főz az egész »brigádnak« s vagy a saját, vagy Némethék lovaival hoz­za az ebédet. A két férfi vágja a babonát. Az első kasza után Né- methné szedi a markot, Balogh né­ni pedig minden félmarok alá köte­let csinál. Visszafelé az asszonyok együtt leszedik a második rendet, a kaszásak pedig kötözőkké minősítik át magukat. Ilyenformán aratgat- nak már két év óta, amolyan kalá­ka-rendszer szerint. Azt mondják, közösen nem olyan unalmas a mun­ka, mint külön-külön. Elég szépen haladnak. Szerdán reggel hét órától ebédidőig levágtak egy kataszteri foúzát A KÉT CSALÁD FÖLDJEI 1 ' egyazon dűlőben fekszenek. Ha egyik helyen végeztek valame­lyikük gabonájával, mennek a má­sikéba. így vándorolnak dűlőről dű­lőre mindaddig, amíg — jó egy hét leforgása alatt — keresztbe kerül a 12 hold kalászos. A várható termés mennyiségére fordul a szó. A titkolózás betonfalai mögé rejtőznek mindhárman, s 'Ba­logh néni csüggedten mondja: »So­ványak a földek. Ritkán jut trágya a 17 holdra, mert kevés ekkora bir­tokhoz a lkát ló, egy üsző, meg a tíz disznó.« Veje meg így dicsekszik, talán ugyanebben a minutumban a másik újságírónak: »Fehér a szára a búzának. Ez azt jelenti, hogy nem fogta meg a köd. Bízom benne, hogy jól fizetnek a nagy, telt kalászok.« Az aratnivaló szerinte nem 12, ha­nem 8 hold, gazdaságuk pedig nem 17, hanem 13 holdas. (Persze, csak később, hazafelé jövet tudtuk meg, hogy ellentmondóan tájékoztattak bennünket ugyanarról a dologról ezek az aratók. — Mennyi felesleges gabonára számítanak, Balogh néni? — kér­deztük. — Nem tudok mit felelni, fiam, hiszen 685 kiló az adóba megy. {Ve­je meg 480 kilóról beszélt.) A fej­adagot, meg a vetőmagot megtart­juk, a többit úgy is be kell adni megint — mondja és szomorúság hömpölyög végig barázdás arcán. — A minap hallottam ezt, amikor az árpát masmáltuk. De már nem is tudom, hogy kitől. — Ezerszer megírta az újság és legalább ennyiszer bemondta a rá­dió, hogy a mostani kormány vég­legesen eltörölte a begyűjtést — vet­jük közbe. — Valóban így van siet segítségünkre e kurta mondat­tal Némethné, hogy közösen oszlas­suk el Balogh néni balhiedelmét. Arcán nem látunk meglepődést. Bi­zonyára tudja ő is, mi az igazság. Akikor meg miért kételkedik? Vagy még nem biztos annyira a dolgában, hogy eleressze a füle mellett a ked­vezőtlen rémhíreket? Majd a csép- lés után biztosan el tudja dönteni: kinek higgyen ... Aztán az állami gazdaság taldi- pusztai üzemegysége kerül szóba, hogy ott géppel vágják a gabonát Hangos szóval nem ismerik be — legalább is az újságíró előtt nem —, hogy a igép sok fáradozástól megkí­méli az embert. Ök — látszólag —1 el sem tudják képzelni életüket ké­zi aratás nélkül. Meg is elégelték az eszmecserét és a kicsit hosszabbra nyújtott pihenőt. Fellépnek a sze­kérre, s mennek a tarlóra, hogy ott folytassák, ahol ebéd előtt félbe­hagyták a munkát. * * * ll/flÉRT ÍRÓDTAK E SOROK? Azért, hogy figyelmeztesse­nek: nem érkeztünk még annak az útnak a végére, amely a parasztság bizalmának teljes megnyeréséhez vezet. Természetesen jó irányban indultunk el, de nem szabad meg- állntmk percnyi lélegzetvételre sem! Igénylik a felvilágosító szót az inga­dozók, kétkedők, bizonytalankodók. De legyen gondunk a bizalomsor­vasztó, suttogó propagandistákra is. Kutas—Varga

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents