Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-12 / 161. szám
<4P0SMÍ^" KIUG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK1 ^ Somogyi Néplap ____________AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA __________ X IV. évfolyam, 161. szám. ARA 50 FILLÉR Péntek, 1957. július 12. MEGYESZERTE LÁTTUK, HALLOTTUK... OTTHONUNK FELELŐTLEN PÉNZPOCSÉKOLAS! ÍRJON EGY JÓ CIKKET ... ! NÉPKÖZÉPISKOLAK SOMOGYBÁN Nincs olyan feladat, melyet a kommunisták ne oldanának meg, ha helyes célokat tűznek maguk elé Lapunk tegnapi számában közöltük, hogy a megyei pártaktíván elhangzott hozzászólásokra visszatécsakvAri jAnos Újságíró: Mondanivalómat egy mondatba szeretném sűríteni: erősebb kézre volna szükség. Erősebb kéz — véleményem szerint — azért szükséges ma, mert úgy tűnik nekem, hogy 1955 után az 56-os évben bekövetkezett bizonyos demokratikus és szabadságszólamok következtében létrejöttek olyan rendeletek, törvények és egyéb személyi viszonyok az ország politikai, gazdasági és ideológiai életében, amelyek ma még itt vannak közöttünk, gúzsba, kötik azokat a teendőket, melyeket meg kell valósítani. Arról van szó, mint ahogy a párt- értekezlet is megállapította, hogy a proletárdiktatúra eszközeit, az ellenforradalom elnyomására az ezótán következő időben főleg gazdasági, kulturális és ideológiai kérdésekre kell összpontosítani. Némely területen mintha bizonyos kezek akadályoznák egyes ellenforradalmárok- kal kapcsolatos fellépést. Nem tudom megérteni, hogy miért késik a megyei népbíróságok felállítása. Miért nem nyúlhatunk hozzá olyan — bár valóban nehéz kérdésekhez — mint az ellenforradalomban részt vélt papok tevékenysége nyomán teendő adminisztratív intézkedések. Teljesen igaza van 'Szirmai élvtársnak, amikor azt mondja, hogy nem szabad túlságosan az adminisztratív intézkedésekre helyezni a fő súlyt. Az az érzésem azonban, hogy a politikai nevelés és ráhatás jelenleg túlsúlyban van az adminisztratív intézkedésekkel szemben. Nem ártana bizonyos változtatásokat tenni egyes rendéletekben és törvényekben. Gazdasági téren azt állapítom meg, hogy vannak olyan rendeleték, mélyek nemhogy a proletárdiktatúra széliemét ébresztenék fel, hanem erősítik a kispolgári gondolkozási módot. Ilyen a lakástörvény. Szerintem azzal a megokolással, melyet a miniszter az országgyűlés ülésén elmondott, egyet kell érteni. Azonban nem az a megoldás, hogy visszaadjuk a 15—20 segédet dolgoztató volt tőkésnek a házát és azt teheti vele, amit akar. Már most vannak olyan Felszólalásomban főleg két kérdéssel. kívánok foglalkozni. A párt belső problémáival, s a párton kívüli problémákkal. A legégetőbb a pártegység problémája. Ebben a tekintetben azonosítom magamat azzal, hogy a pártban jelentkező mindkét veszély ellen elvi harcban fel kell lépni. Egy másik probléma, amiről nem esik szó, de ható tényező, hogy mi az elvi alap mellett figyelmen kívül hagytuk a társadalmon belüli ellentmondások tükrözését. Ez társadalmi problémaként is jelentkezik, a párton belül különböző kategóriában lévő emberek nézete, véleménykülönbsége stb. Tehát ha osztályszempontból veszem, a kategóriák különbségével számolni kell. Nyilvánvaló, hogy ezeknél a kategóriáknál a párton belüliek között is vannak nézeteltérések stb., amit súlyos problémaként szeretnék szóvátenni. A másik jelenség, hogy a párt irányító és vezető szerepét kizárólagosan a függetlenített pártapparátusra értelmezik. A racionalizálás alkalmával nem egy olyan igazgató, komunista vezető akadt, aki összeállította a listát, hogy ezeket elbocsátják, de kéri, hogy a pártbizottság vezetője írja alá és bélyegezze le, addig nem hajlandók végrehajtani. A mezőgazdasággal kapcsolatban nekem, az a véleményem, hogy mostanában igen sokat tanácskozunk. Sok kérdést vitatunk meg, amit véleményem szerint szükséges, hogy tisztázzunk, de gyakorlati végrehajtása ennek igen kevés. Mostanában sokat beszélgetünk a termelőszövet« rünk. Alább részleteket közlünk e felszólalásokból. jelenségek, hogy az illető, akinek a házában négy lakó van, visszakapta házát, amikor neki rendes lakása van. Házával nem azt akarja csinálni, hogy kitatarozhatja, hanem eladja benne a lakásokat. Ez azt jelenti, hogy százezer forint ajándékot adunk az illetőnek. A másik jelenség, hogy itt vannak azok az adók, amiket nem tudunk behajtani. 1953-ban és a most kilépett tsz-tagok adója súlyos milliárdokat jelentenek az egész népgazdaságnak és a munkások nehézségeit növelik. Nem tudtam megérteni 1953 után sem és most sem, hogy miért nem tudjuk behajtani. Itt van a pazarlás elleni küzdelem. A napokban az egyik pártbizottsági elvtárs elmondta, hogy a Balaton partján aváttak egy kis üzlethelyiséget. Ide leérkezett a miniszterhelyettes is, voltak még vagy ötvenen. Csináltak egy szép kis ünnepséget, utána megitták az ingyenes sört, különböző italokat, megették a szendvicset és elmentek haza. A pazarlás ellen nem lépünk fel eléggé határozottan. Az ilyen jelenségeket ideje volna mär megszüntetni. Masík jelenség a bujöeska. Elkezdődtek -az államapparátusban lévő elvtársiéi ébertelensége, a pártszervezetek gyenge keze miatt az elbújá- sok. A Megyei Tanács egyik dolgozója sírva jelentette ki az ellenforradalom blatt, hogy »becsaptalak benneteket, bocsássatok meg nekem, nem voltam kommunista soha, apámnak két malma volt«. Amikor a nehézségek jöttek, eltűnt és felbukkant a Terményforgalmi Vállalat osztályvezetőiéként. Nem merünk hozzányúlni a fiatal marxista értelmiséghez, azok munkába állításához. Találkoztam olyan esettel, mamikor egy Szovjetunióban végzett élvtárs levelet küldött a Megyei Pártbizottsághoz, mert a pécsi bányában dolgozik, nem tudott Somogybán élhelyezkedni. Ugyanakkor az állami gazdaságokban, gépállomásokon ellenfcrradalmárok voltak vezető állásokban. Ezen a téren is rendet kell teremteni. A földművesszövetkezeti ellátás helyzetével kapcsolatosan pl. a tisztogatási kérdésekkel jönnek a párthoz, hogy foglalkozhatna a párt ilyen kérdésekkel. Úgy gondolom, hogy ha ez a helyzet így megy, az ellentmondások még inkább terjedni fognak, holott csak az kellene, hogy különböző posztokon dolgozók a maguk feladatát lássák el a legmegfelelőbben. A másik probléma: nagyon elharapódzott a korrupció, különösen találkozni lehet vele a földszöv s az állami kereskedelemnél. Pl. felvásárolják a lábon álló gabonát és értékesítik állami árakon, nyilvánvalóan nem kis haszonnal. A másik dolog a lakásprobléma. Az egész lakáshelyzetben komoly társadalmi hiányosságok vannak. A Balaton mellett megindult építkezési kampányt nem tartom helyesnek, mert legtöbben olyanok építkeznek ott állami pénzen, akik egyébként állami lakásokban laknak. Az állami építkezés le van állítva, a maszek építkezés pedig folyik. Egyre inkább találkozik az ember azzal, hogy állami vállalatok, gazdasági szervek égetően szükséges problémák megoldásához nem kapnak megfelelő támogatást. A különböző állami szervek, vállalatok egymáshoz való kapcsolatában is komoly problémák vannak. kezetekről. Sajnos, csak aktívákon gyűléseken, de az illetékesekkel, a dolgozó parasztokkal viszont kevésbé. Van olyan nézet, hogy ráérünk majd aratás után foglalkozni velük, Van egy bizonyos viszolygás a termelőszövetkezetek létrehozásának propagálásával kapcsolatban. Tudják azt az elvtársak:, ha nyíltan megmondjuk a dolgozó parasztoknak, hogy mit akarunk, valószínű, hogy sokan megértik ezt. A községi pártszervezetek, tanácsok azt mondják, hogy először kezdjék el a pártfunkcionáriusok, utána mi is megyünk. Másik dolog, amit fel kell vetni: a társadalmi tulajdon elleni cselekmények. Sajnos, a most megjelent 98. sz. rendelet, amely a földművesszövetkezetekre vonatkozik, elősegíti a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények elkövetését. Véleményem szerint jó volna, ha ezt a kérdést mielőbb felülvizsgálnák. A párttagság között vannak ellentétek, ellentmondások. Vannak dolgok, amelyek komolyan sértik a párttagságot, például, hogy egyes kollektíva által hozott határozatokat egy-egy ember megmásít. Előfordul igen sok esetben, hogy egyes elv- tarsak nem következetesek egyes határozatok végrehajtásánál. Nyilvánvaló, hogy ezeket az elvtársakat bírálják. Vannak olyan pártfunkcionáriusok, akik magatartásukkal megsértenek egyes elvtársakat. Meg kell érteni, hogy nem szabad lebecsülni a kollektíva határozatait, és ha azon változtatnak, akkor a kollektíva beleegyezésével csinálják azt. SZIGETI ISTVÁN ELVTARS, A MARCALI JÁRÁSI PÄRT VB TITKÁRA: Nem lehetünk elégedettek a tanácsok munkájával A korábbi években is részt vettem több kongresszuson és pártértekezleten és így párhuzamot tudtam vonni közöttük. Az az érzésem, hogy a most lezajlott pártértekezlet — bár más viszonyok között zajlott le, mint 1946-ban a kommunista párt III. kongresszusa — talán ehhez hasonlított a legjobban. Akkor a kongresz- szus szilárd elhatározást tett, hogy megvalósítja a proletárdiktatúrát, most pedig azt, hogy megvédi a munkásosztály hatalmát és felépítjük hazánkban a szocializmust. A proletárdiktatúra erősítésének kérdése végighúzódott a pártértekezleten, Kádár elvtárs beszámolójában és válaszában, cfc a hozzászólásokban is számtalanszor hangzott el. hogy szervezeti, adminisztratív intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a proletárdiktatúra államhatalmát erősítsük. A rendőrség, honvédség erősítéséről is sok szó esett. A munkás-paraszt szövetség kérdésében Kádár elvtárs mély elemzését adta annak, hogy a magyar kommunista mozgalom 40 éves történetében hogyan alakult a munkásság és parasztság kapcsolata. Ez nemcsak 1949. után volt feladat, hanem már 1918-ban is látta a párt, hogy a proletárdiktatúra kivívása idején milyen szükséges intézkedéseket kell tenni a szövetség érdekében. A Horthy-fa- sizmusban sem mondott le a párt erről. Azonban a munkásosztály és a parasztság kérdésénél jelenleg a gyakorlatban vannak hibák és egyes intézkedések nem elégaé segítik elő ennek a szövetségnek erősítését, a proletárdiktatúra államának erősítését. Úgy gondolom, nemcsak a parasztok irányában, hanem a munkások irányában is kell intézkedéseket tenni. Nem tudom elhinni, hogy a munkások egyetértenek azzal, hogy a termelőszövetkezetek felbomlasztása után milliók és milliók vannak a parasztok kezén, akkor, amikor nem jogosultak arra, amikor széthurcolták a termelőszövetkezetek vagyonát és semmiféle intézkedés nem történik annak érdekében, hogy ezek az összegek befolyjanak. Van a kormánynak egy rendalete, amely szerint két héten belül el kellett volna számolni ezekkel a javakkal. A mi pénzügyi apparátusunk figyelmen kívül hagyja ezt a rendeletet. A gabona beszolgáltatása megszűnt. Ugyanakkor nem nagvon törődnek a felvásárlás jó megszervezésével. A gabona felvásárlási apparátus szervezettségében, gondolkodá(Folytatás a következő oldalon.) Erősebb késre van szükség ILLÉS DEZSŐ ELVTÄRS, A MEGYEI PÁRT VB TAGJA: legégetőbb a pártegység megteremtése SZŐKE PÄL ELVTARS, A MEGYEI PÁRT VB OSZT. VEZ. HELYETTESE: Beséljünk bátran a szövetkezésről BÚG A CSÉPLŐGÉP A KÖZÖS SZÉRŰN Nagyon várták a kányái gazdák a múlt hét vége felé a cséplőgépet. Hétfőn aztán ideért vele Rapai János. Kihúzatott a falu egyik tisztás térségére, a közös szérűre és megkezdte az árpa előcséplését. Elsőnek Ukös Béla takarmánygabonájából vert ki 550 kg-ot a gép. Aztán egyre több dolgozó paraszt árpával megrakott szekere jött a cséplőhöz. Kedden estig mintegy 86 mázsa szem el- cséplését írták be az eredménylapokra. Szerdán aztán igazítanivaló akad! a gépen — megtágultak a szíjak, azokkal kellett bajlódnia Rapai Jánosnak. Bizony még ebédelni sem igen jutott ideje, mert már sorakoztak a csépeltetők. Matyek Péter öt keresztet hozott, amelyből 180 kg került a zsákokba. Elégedett a terméssel Matyek gazda, mert 14 mázsa 80 kilós holdankénti átlagnak felel meg ez az eredmény, tekintve, hogy Testvéri A Mernyei Gépállomás vezetőinek nagy gondban főtt a fejük: nem számítottak rá, hogy ilyen rohamosan fogy a kévekötő zsineg. Szerdán délelőtt aztán felcsillant a szemük, amint elolvasták a Somogyi Néplap aznapi számának »Kora reggel a mezőn« című cikkét. Ebben a Kaposvári Cukorgyári Célgazdaságról szóló 700 négyszögölön 18 keresztet rakott, 14—14 kévével. Iván György 20 holdas dolgozó paraszt szintén szerdán csépeltetett. Vontatóval hozatta ide 2100 négyszögölnyi területének összes árpatermését. 16 mázsa 43 kg-ot nyomtak az őszi és tavaszi árpával telt zsákok. Úgy tervezték, hogy a vetőmagon felüli részt most eladják a Terményforgalmi Vállalatnak. Ennek árából akarják törleszteni adótartozásukat. Három nap alatt negyven gazda végeztetett előcséplést. Szerdán délután három óra alatt 43 és fél mázsa takarmánygabonát vert el a gép. Ez nemcsak arról tanúskodik, hogy Rapai János gondosan kezeli a cséplőt és a traktort, hanem arról is, hogy elég szépen fizet ebben a községben az árpa. segítség írásban többek között ez áll: »Egyik tehergépkocsijuk az éjszaka ért haza Szentesről, ahonnan annyi kötöző- zsineget hozott, hogy marad belőle jövőre is.« A mernyeiek tüstént a telefonhoz nyúltak, hívták Kaposvár 25—43-at. Nem bánták meg. Három mázsa zsineget kaptak kölcsön a célgazdaságtól. Falusi levelezőnk jelenti: MINDENT GÉPPEL — SEMMIT KÉZZEL A mi állami gazdaságunkról, a tengődiről korábban sokszor megemlékezett a sajtó. Az utóbbi időben azonban ritkán esik szó rólunk. Ezt a mulasztást szeretném most pótolni, s ezért fogtam tollat a kezembe, hogy a megyei lap hasábjain hírt adjunk az újságolvasóknak eredményeinkről. Bár ezekben a napokban erőnk legjavát az aratás, a gabonabetakarítás köti le, mégsem csupán erről írok, hanem rövid ismertetést adok gazdaságunk sokrétű munkájáról. Nagy gondot fordítottunk szép állatállományunk téli takarmányának biztosítására. Időben kazalba raktunk tíz vagonnvi pillangós szénát és húsz vagonra tehető száraz zabosbükkönyt. Jól etetjük szarvasmarháinkat, s teheneink bőven csorgatják a tejet a sajtárba. Elég megemlítenem, hogy pl. az okrádi üzemegységben a 90 fejőstehén istállóátlaga 10.7 liter, a fejési átlag pedig ennél 3,9 literrel több. Az állattenyésztési bri- gádvezető, Port József és a legjobb fejőgulyás, Erdélyi János érdemel ezért legnagyobb dicséretet. Rászolgáltak az elismerésre Horváth 'Dezső és Dézsi Pál állattenyésztési dolgozók is. A hékuti tehenészek közül Tóth József és Szabó János legjobb fejőgulyások neve kívánkozik az újságba. Legbőségesebben tejelő teheneinkről is szólok: Kifli 31, Fakó 30. Cifra 27, Cimbor pedig 25 litert ad nanonta. Most pedig az aratásról számolok be. 3420 holdas gazdaságunkban 1314 hold kalászost és borsót termelünk. A 385 hc-ldnyi borsóból 186 holdnak a termését csépeltük el, tíz és fél má-- zsás az átlag. 240 hold őszi árpánk-' ból 33 hold átlagosan 20 mázsa 16 kilót fizetett. A 75 holdnyi tavasai árpából 24 hold termését takarítottuk be, 14 mázsás az átlag. Búzánk kalászaiból is sok és telt szem hullott a zsákokba: 614 holdból eddig 25 holdon 16 mázsás az átlagtermés. Kiket illet dicséret ezekért az eredményekért? Kadlicskó Józsefet, a hékuti üzemegység növénytermelési brigádvezetőjét, meg a gépek kézelőit. A zicsi üzemegységben Antal András 50 kát. holdról 10 vagon gabonát vágott le — kombájnnal. Suri Géza kombájnos Okrádpn 51 holdról ugyancsak ezer mázsa árpát takarított be, hét nap alatt. Csőke János nyolc napi teljesítménye aratógéppel 85 hold. Fenyvesi János ugyanennyi idő alatt 83 holdon vágta le a gabonát kévekötővel Zicsen. Amint az elmondottakból is kitűnik. eddig kézi kaszával nem dolgoztunk. Ezután is minden káboiiát' géppel akarunk learatni, betakarítani, így tudjuk csak teljesíteni azt á vállalásunkat, hogy augusztus 5-ig —sőt, ha az idő engedi, ennél öt nappal előbb — befejezzük az aratás-csép- lést. Buzsáki Ferenc MSZMP-etaök: (Mi cukrászda átvitt JCaftasaaratt — Na végre! — kiáltott jel örömteli meglepetéssel egy vendég csütörtökön reggel 9 óra után néhány perccel, amint körülnézett az éppen akkor megnyitott új kaposvári cukrászdában. Szép, korszerű berendezés, nagy tisztaság és egy sor különlegesség található az új vendéglátóipari üzemben, amelyre valóban nagy szükség volt már a városban. Az üvegvitrinben friss sütemények, több mint tízféle. A fagylaltok mindegyike is különlegesség: diplomata, praliné, pekingi és kommersz elnevezésű. A pekingi fagylalt érdekessége például az, hogy rizzsel készül. A sütemények elkészítéséhez, a fagylaltok díszítéséhez itt már nem hiányzik a tejszínhab sem. A pulton, egy pohárban gondosan csomagolt szalmaszálak pihennek. Ezeket maid a hűsítő ital elfogyasztásához adják. Ez sem szörp lesz, hanem a jó citromos limonádét rendszeresítik. Húszezer forintos költséggel készült el a cukrászda, amely eddig a szálloda éttermének söntése volt, s a Béke nevet viseli. Ezt a pénzt nem a beruházási összegből, hanem különböző alapokból, megtakarításokból teremtette elő a vállalat, s oly ügyesen használták fel, hogy nemcsak a szép festésre, hanem új, csip- keterítős, üveglappal borított asztalokra, függönyökre is futotta. Ebből szerezték be a kerthelyiség asztalai felett lévő naptól védő ernyőket, valamint a belső helyiséget díszítő két nagy pálmát — amelyek néhány nap múlva érkeznek meg —, valamint a szabad rész kerítését díszítő virágom kát is. Az új, kedves cukrászda minden bizonnyal látogatott szórakozóhelye lesz a város dolgozóinak.
