Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-11 / 160. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ’Kap oS''^' Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV, évfolyam, 160. szám. ARA 50 FILLER Csütörtök, 1957. július 11. IFJÚ FIGYELŐ A JÖVÖ NEMZEDÉKE ÉRDEKÉBEN SARKANTYÚ PENG, CSIZMA ROPPAN NAPPALLÁ TESZIK AZ ÉJT.. A Somogy megyei pártaktíva egyetért as országos pártértekeslet határozataival9 a párt politikai irányvonalával, helyesli ast s következetesen végrehajtja Somogy megye területén Július lö-én aktívaülést tartottak a Somogy megyei kommunisták. Az aktíva célja az országos pártértekezletből adódó feladatok meghatározása volt. Az aktíván üzemek, vállalatok pártszervezeteinek titkárain, függetlenített pártfunkcionáriusain kívül részt vettek a járási tanácsok elnökei is. Részt vett az ülésen és felszólalt Tömpe István elvtárs. Az aktívát Hevesi elvtárs nyitotta meg, majd Szirmai elvtárs mondott beszámolót. Az alábbiakban részleteket közlünk Szirmai elvtárs beszámolójából. Az országos pártértekezleten magasszínvonalú vita alakult ki Szirmai elvtárs beszámolója elején az országos pártértekezlet légköréről, az ott szerzett tapasztalatokról beszélt. Ezeket mondotta: Szokatlanul új volt az országos pártértekezlet légköre. A Központi Bizottság beszámolóját Kádár elvtárs tartotta. A beszámoló nem volt leírva és Kádár elvtárs úgy mondotta el, mintha beszélgetne az országos pártértekezlet küldötteivel, közvetlen hangon, őszintén tárta fel az országos pártértekezlet előtt a párt, az állami és a gazdasági élet területén lévő problémákat, fogyatékosságokat és saját hibáikat, amelyeket az októberi események alatt elkövették. A küldöttek kapcsolata is kommunista emberi kapcsolat volt. Nem volt különbség miniszter, termelőszövetkezeti tag és üzemi munkás közölt. Magasszínvonalú elvi vita alakult ki az országos pártértekezleten. A pártértekezlet a Központi Bizottság irányvonalát teljesen elfogadta. Az összefoglalóról nehéz véleményt mondani. Hasonló volt, mint a parlamenti összefoglaló, talán még kicsit jobb, mert magas elvi színvonalon védte a pártot és irányvonalát. Elvileg zúzta szét a helytelen nézeteket. Szirmai elvtárs a Központi Bizottság beszámolójából és a küldöttek hozzászólásából a legfontosabbakat így foglalta össze: 1. Egységes volt teljes egészében a pártértekezlet az ellenség elleni következetes harc kérdésében. 2. Á re- vizionizmus elleni harcot következetesen kell vinni. Harcolni kell a különböző jobboldali és baloldali nézetek ellen. A fő veszély nálunk változatlanul a jobboldali nézet. 3. Hangot kapott szinte minden felszólalásban a tömegek megnyeréséért folytatandó harc, a szektás, a dogmatikus nézetek elleni harc. 4. Nagyon élesen vetődött fel a proletárdiktatúra erősítésének kérdése. 5. Szilárdítani kell a párt egységét. A pártegység szilárdítása azt is jelenti, hogy egyaránt kell harcolni a jobbos baloldali elhajlás ellen & következetesen védeni a párt politikai irányvonalát. Úgy kell dolgozni minden vonalon, hogy a párt politikai irányvonalát továbbra is állandóan erősítsük. 6. Sok iszó esett a pártról magáról. A Magyar Szocialista Munkáspárt örököse a kommunista pártnak, amely dicső harcokra emlékeztet. E párt tagjai a legnehezebb időben is bátran dolgoztak, ha kellett, vállalták a halált is. Az elmúlt 12 esztendő alatt az eredmények dominálnak Szirmai elvtárs ezután arról beszélt, hogy igen sok szó esett a párt- értekezleten az elmúlt 12 esztendő értékeléséről. Világosan meg kell mondani ■— mondotta —, hogy a 12 év munkájában az eredmények dominálnak, nem pedig a hibák. Alapjában megváltozott a népgazdaság egész szerkezete, a hatalomhoz való ▼ iszony kérdése. Letagadni az elért eredményeket nem lehet. Különösen jó eredményeket értünk el 1945-től 1948-ig. Sok csatát vívtunk meg eredményesen azért, mert a párt állandóan a néptömegekre támaszkodott. Ezen időszakot a hatalomért vívott harc jellemezte. Minden esetben erősíteni a munkásosztály pozícióját — íz volt a jelszó. Olyan problémákat árgyalt akkor a párt, amelyekben a léptömegek érdekelve voltak, ame- yek a néptömegek érdekeit szolgál- :ák. Ezért a párt nemcsak a párttagságot, hanem a nép széles rétegeit is i párt köré tudta tömöríteni. Sike- ■esen vívtuk harcunkat a burzsoá jártok, s a jobboldali szociáldemok- •aták ellen. Megvalósítottuk a két lárt egyesítését és befejeztük a harc 4ső szakaszát a proletárdiktatúra negvalósítását. 1948-tól az 1953-ig terjedő időt a nagy eredmények és fogyatékosságok jelzik. A hatalom a kezünkbe került. Ez pedig az elbizakodottságot, az önteltséget hozta magával. Azt hittük, hogy ha a hatalom kézben van, a tömegek megnyeréséért nem kell harcot folytatni. Mi ilyen hibákat követtünk el. Elszakadtunk a tömegektől. Helytelen volna azonban csak a hibákat látni. Látni kell azt is, hogy komoly eredményeket értünk el az ipar, a mezőgazdaság fejlesztése terén. Ezért mondhatjuk azt, hogy ez az időszak a nagy eredmények, de a hibák időszaka is volt. 1953 júniusától számítjuk a harmadik időszakot. Ekkor a párt maga tárta fel azokat a hibákat, amelyeket a személyi kultusz következtében elkövettünk hazánkban. Kádár elvtárs azt mondotta — ahogy mi hozzáfogtunk a hibák megszüntetéséhez — helytelen volt. A párt álláspontja az volt — úgy kell a hibákat eltüntetni, hogy a párt és a kormány befolyása jelentős mértékben növekedjen. Komoly hibákat követtünk el, amelyek megrendítették a bizalmat a pártvezetésben A hibáknak kijavításánál egyben ét újabb hibát követtünk el. Az gyik, hogy Nagy Imrének túl nagy zerepet adtunk, lehetővé téve, hogy aint miniszterelnök ő értékelhette a ibákat — támadhatott bennünket, 'ámadhatta a pártot, ezáltal gyengí- atte a párt befolyását, megingatta a éptömegeknek a pártba vetett bi- almát. Második pedig, hogy Rákosi lvtársék nem tudtak szakítani a ré- í hibákkal, nem tudtak hozzákez- eni a hibák felszámolásához. E két hiba rányomta bélyegét a árt munkájára. Megrendítette a árttagságnak a pártvezetésbe vetett itét és a néptömegeknek a pártba etett hitét. Ahogy Kádár elvtárs el- tondotta az országos pártértekezleten, ez nagyobb kárt okozott, mint amit elkövettünk az előző időszakban. Az 1956 júliusában megtartott központi vezetőségi ülés helyesen határozta meg a legfontosabb feladatokat, amelyek megteremtették alapvető feltételét a hibák kijavításának. Az ellenség is meg volt zavarodva, de pár hét múlva már megértette, ha kijavítjuk a hibákat, akkor komoly eredményeket tud elérni a párt. Éppen ezért még jobban támadták belülről és kívülről is egyaránt a munkás-paraszt hatalmat. A pártegység meglazult, a Központi Vezetőség sem volt egységes. Hiányzott az erős vezetés. így értünk el október 23-ig, amikor már hiányos volt a pártegység, s az eszmei zűrzavart még csak fokozta a nem egységes központi vezetés. Az ellenség ezt felhasználva, még nagyobb támadásba indult a nép hatalma ellen. Elmondhatjuk, hogy ez az időszak á párt és a munkáshatalom legnehezebb időszaka volt. Mindenki a pártra támadt. A külső és belső ellenség, a fasiszták, a jobboldali szociáldemokraták. Tehát igen nagy erő vonult fel a Központi Vezetőség, a párt és a népi hatalom ellen. Kádár elvtárs határozottan leszögezte, hogy ez az erő sem tudta volna megdönteni a munkás-paraszt hatalmat, ha a pártvezetés nem került volna az árulók kezébe. Megszilárdult a szocialista hatolom Szirmai elvtárs ezután a forradalmi munkás-paraszt kormány munkájáról beszélt és elmondotta, hogy Kádár elvtárs a pártértekezleten őszintén feltárta azokat a hibákat, amelyeket saját maga és a pártvezetésben a többi elvtársak elkövettek. Október 23-án a pártvezetőség nem volt elég határozott, s nem tudtak irányítani. Aki fegyvert fogott volna a néphatalom mellett, azt nem segítették ebben a szándékában, mert nem adtak neki fegyvert. Kádár elvtársnak az volt a véleménye október 23-án is, hogy Gerő elvtárssal együtt számolják fel a hibákat, azonban az ellenforradalom erői beválasztották a Központi Vezetőségbe Nagy Imrét és neki hiába javasoltak bármit a kommunisták, nem segített semmit. A kommunisták, akik segítséget vártak, még nem látták, hogy Nagy Imre beválasztásával árulás történt a pártban. Nem egy határozatot hoztak a népi hatalom megszilárdításának érdekében, azonban Nagy Imre és társainak befolyása következtében nem történhetett meg a határozatok végrehajtása. Ez történt október 28-án is a Szabad Nép emlékezetes vezércikkével, amely az ellenforradalmat forradalomnak tüntette fel. E cikk megjelenését a Központi Vezetőség nem engedélyezte, Nagy Imre és társainak árulása következtében azonban mégis megjelent. Ez a cikk azután bomlasztólag hatott a fegyveres erőkre és a pártra egyaránt. A kormány megtett minden szükséges intézkedést, hogy népünk újból szabad országban éljen és ne a tőkések, fasiszták igája alatt» A november 4. óta lezajlott események a szocializmus erőinek győzelmét jelentették. Azóta nyolc hónap telt el. Azóta ismét megszilárdult a szocialista hatalom. Olyan vezetőink vannak ma, akik nem hatalomvágyból lettek vezetők és nem élnek hatalmukkal vissza. Ezért népünk és a többi szocialista országok népei nagy elismeréssel beszélnek rólunk. Jelentős eredményeket értünk el a párt újjászervezése területén is. Olyan elvtársakra támaszkodhatunk, akik az ellenforradalom nyomása alatt is megállták helyüket. Jelentős eredményeket értünk el Somogy megyében is. Az üzemi, falusi kommunisták az ellenforradalom alatt is helytálltak és az ellenforradalom nyomása sem tudta megtörni őket, védték a pártot és a munkáshatalmat. Az ő érdemük, hogy ilyen eredményeket értünk el. Szirmai elvtárs ezután arról beszélt, hogy a pártértekezlet aláhúzta a pártegység fontosságát, hogy az értekezleten teljes egység volt, s csupán Révai elvtárs véleménye jelentett kisebb eltérést. Ismertette Révai elvtárs felszólalását, Kádár elvtárs válaszát, majd azt mondotta: Révai elvtárs nem látja tisztán azt, hogy az októberi események után milyen nyomás nehezedett a pártra. Ezért nem tud megfelelően állást foglalni különböző kérdésekben» Következetesen harcolni a pártegység megszilárdításáért Ezután Szirmai elvtárs a pártegy- ség kérdésével foglalkozott. Kifejtette, ha szilárd lett volna a pártegység, ha a néptömegek bizalma meg lett volna, akkor október 23» nem következett volna be. Ezután a párt- határozatok végrehajtásánál mutatkozó hibákról beszélt, arról, hogy következetes harcot kell folytatni a pártértekezlet határozatainak végrehajtásáért. Ezután azzal foglalkozott, hogy igen sok olyan elvtárs van, akik a párt- vagy az állami apparátusból kerültek ki és jelenleg nem fejtenek ki semmilyen pártmunkát. Ha ezekkel az elvtársakkal meg tudjuk értetni, hogy szakítsanak régi politikájukkal, be tudjuk vonni őket a pártmunkába, akkor nagy segítséget adhatnak munkánkhoz. Meg kell szüntetni az intrikákat is, s olyan szellemet kell megvalósítani, hogy ha valamilyen ügyben vizsgálat folyik, ne vegye azt senki mindjárt fúrásnak. A továbbiakban arról a segítségről szólt, amelyet a Szovjetunió a magyar népnek és a többi szocialista országoknak is nyújtott. Azokat az anyagi javakat, amelyeket a Szovjetunió a szocialista tábor országainak nyújtott, sok esetben a szovjet néptől kellett elvonni. A Szovjetunió Kommunista Pártjának megszilárdítása, egysége, a hozott határozat nagy segítséget jelent a kommunista pártok és a mi számunkra is. Számolni kell azonban azzal is, hogy az imperialisták felhasználják ezt a kommunista pártok elleni támadásra» Ezekre a támadásokra nekünk azonnal és nagyon határozott intézkedésekkel kell válaszolni. Legdöntőbb feladatunk most — mondotta Szirmai elvtárs — erősíteni, megszilárdítani a párt egységét és vigyázni »á, mint a szemünk fényére. Az a kérésünk — folytatta —, hogy azok az elvtársak, akik helytelen nézeteket vallottak, lássák be hibájukat, értsék meg, ha így folytatják tovább munkájukat, mérhetetlen károkat okozhatnak a pártnak és a népnek. Ezért az a kérésünk: szakítsanak helytelen nézeteikkel és segítsenek megszilárdítani a párt egységét, mégpedig úgy, hogy saját hibáik ellen lépjenek fel elsősorban, a most jelentkező bal-, vagy jobboldali nézetek ellen, amelyek jelentkeznek a pártban. Többet kell foglalkozni az elméleti kérdésekkel, nagyobb gondot fordítani a politikai nevelésre Nagyon fontos, hogy nagyobb megbecsülésben részesítsük és előtérbe helyezzük az elméleti kérdésekkel való foglalkozást — mondotta ezután. — Somogy megyében is megmutatkozott az elméleti munka lebecsülése és elhanyagolása. A Megyei Pártbizottság és a járási bizottságok is komoly hibát követtek el, amikor nem foglalkoztak kellően ezzel a kérdéssel. Súlyosbítja ezt az is, hogy az elméleti munka területén újabb fontos kérdések vetődtek fel, amelyek választ várnak, amelyeket meg kell értetni a párttagsággal, hogy világosan tudják, mi a kommunisták feladata. Olyan kérdések, mint a magyarországi események, a nemzetközi munkásmozgalom, s a munkásmozgalom számára levonható tanulságok, Mao Ce Tung elvtárs beszéde, az SZKP határozata, annak okai, következményei, hatása az egész munkásmozgalomra, a békés együttélés — ezeknek a megvitatása segítséget ad ahhoz, hogy könnyebben tudjunk eligazodni a politikai kérdésekben. Segíteni kell a párttagságot, hogy eligazodjon a bonyolult elmeleti kérdésekben, hogy világosan lássa feladatát. > Ennek érdekében helyes, ha hií- lönböző elméleti kérdéseket megvitatunk, előadásokat, vitákat, konzultációkat tartunk, némely esetben pedig magukkal a pártaktivistákkal vitatunk meg egy-egy fontosabb elméleti kérdést. Már most nagy gondot kell fordítanunk az őszi oktatási év előkészítésére. El kell érni azt, hogy a párttagság önkéntesen vegyen részt az oktatásban. Erre most igen nagy szükség van. Ha tanulnak kommunistáink, akkor a helytelen nézetek elleni harc sokkal könnyebb lesz és jobban tudjuk megvívni a harcot a tömegek megnyeréséért is. Harcolni az ellenség ellen Következetes harcot kell folytatni megyénkben az ellenforradalmi erők. z ellenség ellen, adminisztratív és politikai vonalon egyaránt. A rendőrség, bíróság, ügyészség tevékenysége az utóbbi hónapokban jónak mondható. Megfelelő ítéleteket hoztak az ellenforradalmárokkal szemben. Egyes elvtársak csak adminisztratív intézkedéseket akarnak tenni. Ez helytelen, mert a politikai intézkedést és nevelőmunkát háttérbe szorítják. A legutóbbi megyei aktíván — mondotta Szirmai elvtárs — nagyon sok felszólalás hangzott el az ellenforradalmárokkal szemben. Ugyanakkor sokan azt várják, hogy a Megyei Pártbizottság távolítsa el tőlük az ellenforradalmárokat. Más portáján találnak hibát, de a magukén nem. Szükséges az ellenforradalmárokkal és az ellenforradalmi nézetekkel szembeni következetes harc, de elsősorban mindenki a saját portáján csináljon rendet. Az ellenséggel nagyon következetesen kell szembeszállni, ugyanakkor a megtévesztettekkel, olyanokkal, akik meginogtak, barátian, elv- társian kell beszélgetni. Az ellenség: elleni harc mellett erősíteni kell a* proletárdiktatúrát. Elsősorban a fegyveres erőket, a honvédséget, rendőrséget, a munkásőrséget egyaránt. Legfontosabb gazdasági feladataink Szirmai elvtárs ezután arról beszélt, hogy a proletárdiktatúra erősítése érdekében jobban előtérbe kell helyezni a gazdasági kérdéseket. Ma a gazdasági feladatok megoldása — mondotta — nagyon fontos politikai kérdés. A megyében az ipari termelés területén, az élelmiszeripar kivételével, lényegében elértük az elmúlt év termelési szintjét. Nem nyújtottunk azonban megfelelő segít séget az általunk tett intézkedések végrehajtásához, nem ellenőriztük azokat kellően, s így végrehajtásuk nem megfelelő. Fontos feladatunk — ahol nyersanyag van —, hogy elérjük az elmúlt év termelési volumentét. Főleg az önköltségcsökkentés a fontos. Törekedni kell arra, hogy építőanyagból minél többet, jobb minőségűt termeljünk. Javítani kell az iparyezetés színvonalát. Nagyobb gondot kell fordítani a munkás , önkormányzat kiszélesítésére. Helyes, ha bevezetjük a munkások bevonásával az ösztönző bérrendszert, azonban nem helyes, ha úgy tesznek, mint a Gépjavító Vállalatnál, ahol bevezették az ösztönző teljesítménybérrendszert, de két hét múlva levették a felére a munkások megkérdezése nélkül. Ez nem helyes és jcgos elégedetlenséget váltott ki a munkások körében. Helyesen eséle- kedtek a Vaskombinátnál, ahol a munkások, az üzem dolgozóinak bevonásával határozták meg a normát. (Folytatás a 2. oldalon.)
