Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-10 / 159. szám

aerda, U57. J4U«s 1«. SOMOGYI NÉPLAP S Képviselő úr, ön ezt csak ígérgette . . . A KENDERES iTSulásról sokat hallottunk ed­is, de társulatról még nem. jmrégiben aztán tudomást sze- eztünk egy ilyen elnevezésű ter- íelési forma létezéséről is. Ért­ető kívánság hajtott bennünket alatonkeresztúrra, hogy a közvet- en tapasztalatszerzés után az írott zó képében maradandó emléket ál- íthassunk eme különös hangzású névre hallgató alkalmi csoportosu- ásnak. Fáradozásunkat siker koro­názta. íme, átnyújtjuk az olvasónak biztos helyszíni észrevételeinket. A BÉRLETI ÉS TERMELÉSI SZERZŐDÉS Horváth Ferencről — ha vannak — haragosai sem állíthatják, hogy megveti a kétkezi munkát. A más­fél évtizedes cseléd-múlt hozzá­szoktatta testi ereje megfeszítésé­hez. A felszabadulás után kapott íyolc hold földet, amely papír sze- int sógoráé, de munkája az övé s. Ezen dolgozgat családjával 'yütt. (Látogatásunkkor is búzát ratott, felesége szedte a markot, skolás fia pedig köteleket terege- ett.) Ö a község termelési felelőse s. Ha úgy hozta a sors, a Horváth- íázaspár napszámba ment. cukorré­pát lapátolt be az állomáson ősz- dőfoen, éjt nappallá téve. Bikákat, sznákat hizlalt, s mértékletes, szo- d életmódot élt Az idén tavasszal aztán újfajta xesterségre is ráadta fejét: társu­ti föld bérlővé vált! Hiteles doku- entum tanúskodik erről. Idézünk öle: »Bérleti szerződés. Alulírót- h, mint rostkender termelésére ámultak, bérbeveszik a Balatonmá- iai Legeltetési Bizottságtól a lege- ő 14 holdas feltört részét... A tár- ulat megbízásából: Horváth Fe- enc és Szalkay Gyula.« És hogy még szentebb legyen a megegyezés, hi­telesítőként aláírta a nevét Novák József községi tanácstitkár is, aztán rányomta a szerződésre a Balaton- máriai Községi Tanács hivatalos körbélyegzőjét. A helyi földműves- szövetkezet elnöke — dicséretére legyen mondva — nem szentesítette ezt a társulatnak nevezett magán- vállalkozást. »A kendereseknek áll a világ«, meg »nyersanyagot a szocialista iparnak« jelszó felkent bajnokai­ként Horváthék tovább szélesítették ügykörüket. A Balatonújlaki Legel­tetési Bizottságtól is béreljek 26 holdat. Papíron tehát negyvenegy (41) hold bérlőiként szerepeltek et­től a pillanattól kezdve. Ám cso­dák csodája: a kenderes vállalattal >k, mint a társulat megbízottai, nem 41, hanem 52 holdnyi rostken­der termelésére szerződtek. (Nyil­ván az utóbbi számadat tükrözi a valóságot.) Aztán annak rendje- módja szerint segítségül hívták a Marcali Gépállomás traktorosait; megszerezték a vetőmagot; a föld- nűvesszövetkezet útján ősszel visz- szatérítendő hitel fejében műtrá­gyához jutottak; a megyei vállalat szerint művelési előleget is folyósí­tottak e társulat részére, meg 200 forint értékű textilutalványt a szer­ződött terület minden holdja után. Kiss László napszámosként rótta a kenderföldeket a vetőgép után — Gál bácsi p>edig fuvarozgatta a mű­trágyát, hogy minél jobban fejlőd­jék ez az ipari növény. AMIRE NEM SZÁMÍTOTTAK Ment a munka mint a karikacsa­pás, hála Horváth—Szalkay ter­meltetési igyekezetének, amire nem az önzetlenség, hanem a tetemes ha­szon zsebrevágásáriak vágya ser­kentette őket. Most pedig itt állnak Leforrázva, lehorgasztott fejjél, szertefoszlott reményeik romjain keseregve. Mert valami hilba csú­szott a számításba. A túlbuzgó tár­sulok egy nagyon lényeges tényezőt figyelmen kívül hagytak magánha­szonszerzési terveik kifundálásakor: a szocialista állam képviselőinek szájából elhangzandó tiltó szót F- az őket oly kellemetlenül érintő közbelépés nyomon követte a társu­lat leleplezését. Ennek külön törté­nete van. Az újlakiak ugyanis nem bizo­nyultak törvényes bérbeadónak, mert a legelő a keresztúriak jogos tulajdona, amint ezt megállapítot­ták a helyszínen a megyei földren­dezők. A telekkönyvek vallomására hallgatva, kimondták: a szóbanforgó ingatlan a keresztúri legeltetési bi­zottságé. A használati jog pedig... Igen, itt időztek egy kicsit, aztán bogozni kezdték ezt a kuszáit ügyet, így húzták ki a napfényre az isme­retlenség homályából ezt a társula­tot. Horváth Ferenc a megyei ellen­őrök kérésére nem tudott több tár­sulati tagot megnevezni, csak azo­kat, akik aláírták a bérleti szerző­dést. Nekünk már felsorolta a tár­sulat minden tagját. (Vajon mikor csatlakozták ők ehhez a vállalkozás- íoz?) Kikről van szó? Horváth Fe­rencet, a szerződéses termeltetés lelyi patrónusát már bemutattuk. TÁRSULAT Neki 24 hold erejéig van érdekelt­sége a kendertermeltető bérlő-társu­latban, mondván: ő a mezőgazdál­kodással élethivatásszerűen foglal­kozik. Az azonban nem megy a fejé­be, hogy a 24 holdas gazdasági ha­tár saját és sajátművelési bérföld­re vonatkozik, nem pedig társulásra. Ö viszont a társulatban nem ter­mel, hanem — amint az elmondot­tak tanúsítják —, termeltet. Horváth Ferenchez hasonló egzisz­tencia a Sári-pusztai Vessző Imre, aki szintén 24 hold jövedelmének volt a várományosa — Horváth sze­rint —, mivel ő is mezőgazdaságban, a Nagyberki Állami Gazdaságban dolgozik(!) Konovics Istvánná feny­vesi és Végh János keresztúri lakos is cégtársuk. Aztán hallottak arról, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek nem lehetnek meg szakember nél­kül. Felvették hát Andaiházi Lóránt máriai állatorvost is. (Itt álljunk meg egy szóra: azt kérdezzük a di- szes társulat tiszteletreméltó tagjai­tól, hogy milyen szakmai tanácsok­kal járult hozzá az állatorvos a kender termesztéséhez? Csaknem kifelejtettük Szalkay Gyulát a fel­sorolásból, akinek a keze mélyen benne van a dologban. Eddig csak a nagyberki gazdaság kender átve­vőiéként ismerték, most azonban kiváló társulat-szervező képességé­nek is tanúja lehet a világ. A JOGOS TULAJDONOSÉ LESZ A HASZON — Milyen a terméskilátás? — koc­káztattuk meg a kérdést. Horváth Ferenc keserű "szájízzel válaszolt: — Elhihetik, hogy feléje sem men­tem a kenderföldnek, amióta felje­lentettek — mondja és rosszalló, gya­nakvó, nem minden célzást nélkülöző pillantással végigméri kísérőnket, Gál László keresztúri tanácselnököt. Végül aztán, hosszas alkudozás után számolni kezdünk, de nagyon-nagyon óvatosan, mert nem szeretnénk Hor­váthék rovására túlozni. Egy hold kender tiszta jövedelmére akarunk kilyukadni. Horváth Ferenc először azt mondja: 2500 forint, aztán ezt is megsokallja, s 500-at levesz belőle. Tehát kétezerben állapodunk meg. Akkor meg a kiadásra panaszkodik, hogy az a bevétel felét megeszi, mert pl. a holdankénti bérlet díja 200 fo­rint. Legyen neki igaza! így is 1000 forint tiszta haszon holdanként, tehát a társulatnak 51 ezer forint ütötte volna a markát — nem a termelés, hanem a termelte­tés révén! (A megyei szakemberek ennek a kétszeresét is kevésnek tart­ják. De ez más lapra tartozik.) Megemlítjük Horváthnak, hogy ezt a szocialista állam nem engedheti meg. Ezért a kendertermelő nem a társulat, hanem a keresztúri legel­tetési bizottság lesz. Mintha szívük legfőbb vágyának beteljesedését vet­ték volna hírül, olyan boldogan szól közbe Horváthné: »Mi nem vagyunk ellene a falu akaratának. Örülünk, hogy a kenderpénzből pásztorházat építtet a legeltetési bizottság«. Mi erre szerényen megjegyezzük: »Tu­domásunk szerint a legeltetési bi­zottság örül, hogy az övé lesz a ken­derföld haszna«. — Azt a jövedelmet bizony könnyen zsebreteszik, nem lesz az sok — szólal meg Horváth. És mintha minden eddigi ügybuzgó- ságát értelmetlennek akarná nyilvá­nítani, így folytatja: — Jobb is, hogy elállamosítják a kendert. Lehet, hogy a fáradozásunk, befektetésünk sem térült volna meg . . . A kender szép. Magassága néhány arasznyival meghaladja a búzáét. Ne aggódjék hát a kendertermelés hasz­nossága miatt a Horváth Ferenc-féle társulat. Azt pedig megfellebbezhe­tetlenül tudomásul kell venniük, hogy a kender földje nem a szemfü­les egyéneknek, hanem a jogos tu­lajdonosnak — a keresztúri legelte­tési bizottságnak a javát szolgálja. Lám, milyen meg nem értő tud len­ni ez az épülő szocialista rendszer mindazoknak, akik a maguk zsebét akarják megtömni a közösség rová­sára. Kutas József Révész Géza altábornagy távirata az albán nép­hadsereg napja alkalmából Beqir Balluku altábornagy elv- társnak, az Albán Népköztársaság honvédelmi miniszterének Tirana Az albán néphadsereg napja al­kalmából a magyar néphadsereg és a magam nevében szívből jövő üd­vözletemet küldöm önnek és az al­bán néphadsereg egész személyi ál­lományának. Sok sikert kívánok az albán néphadseregnek a harckiképzés, a harckészség fokozása és az albán nép békés szocialista építőmunká­jának védelme terén. Révész Géza altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. 71/fi tagadás, Gál-Gaszton földbir- tokos unatkozott. Hatszáz hol­das birtokán nem talált olyan tenni­valót, amely lekötötte volna idejét. Igaz, az intéző, az ispán, no meg a cselédek elvégeztek mindent helyet­te. A lovaglás, a vadászat, a kártya már nem jelentett különösebb izgal­mat számára. Megunta valamennyit, szinte kényszeredetten végezte, ha néha mégiscsak részt vett azokban, Sokáig törte a fejét, hogy mit csi­náljon. Egyszer — úgy 1927-ben le­hetett — elhatározta, hogy képviselő lesz. Tisztában volt saját képességei­vel, tudta, hogy a horthysta politiku­sok összes jótulajdonságaival rendel­kezik. Semmi köze nem volt a nép­hez, lenézte azt, no meg, igen szépen tudott ígérgetni. így indult hát neki a képviselői pályának. Gamás községbe is eljutott. A köz­ség mintegy három kilométerre terül el a jó úttól. Nyáron a por, ősszel, télen vedig a sár keserítette el a köz­ség lakóinak életét. Ha valaki a vá­rosba akart menni, gyalogolhatott 12 kilométert a legközelebbi vasúti megállóig. Gyógiiszertárat pedig csak 16 kilométerre találhattak. Télen is­tenkísértés volt kijönni a községből. Beteget kihozni, amikor megkezdő­dött az őszi esőzés, alig tudtak. A térdigérő sár mindenkor szörnyű ká­romkodásra késztette az embereket. Genf (MTI). A gyermekbénulásos megbetegedésekkel foglalkozó IV. nemzetközi értekezlet hétfőn kezdte meg munkáját Genf ben. Az értekezlet első napján a kül­döttek közül többen ismertették a hazájukban előfordult gyermekbénu­lásos megbetegedésekkel kapcsolatos adatokat. Dr. Arnold Stauer, a svájci egész­ségügyi szolgálat munkatársa, aki a jelentések előterjesztése közben el­nökölt, az ülés végén kijelentette: »Ezek a jelentések is megmutatták, mennyire sürgős nemzetközi szervet létrehozni a gyermekbénulás megfé­kezésére«. Dr. David Bodian (Egyesült Álla­mok), a gyermekbénulás elleni oltás technikai bizottságának tagja, a genfi nemzetközi értekezleten beszámolót tartott a gyermekbénulás elleni oltó­anyag előkészítésének ellenőrzéséről. Dr. Langmuir, az amerikai köz­egészségügyi szolgálat munkatársa kijelentette, hogy azok az eredmé­nyek, amelyek több mint százmillió adag kiosztott és felhasznált oltó­anyag ellenőrzése alapján létrejöttek, azt mutatják, hogy az oltóanyag biz­tosítja a szükséges biztonsági szava­tosságot. Az oltóanyag hatékonysága 75 százalék körül volt. Dr. Jonas Salk hétfőn beszámolót Nem is igen hagyták el télen a köz­séget. El voltak zárva a külvilágtól, az élettől. Régi vágya volt a község lakóinak, hogy ezt az utat megcsinál­ják. Ma nincs is olyan öregember a községben, aki meg tudná mondani, mikor kérték először az út megcsiná- lását, s azt, hogy a több mint három­ezer lakosú község gyógyszertárat kapjon. f^ál-Gaszton úr tudta, mit kell ^ mondani. A templom lépcső­jén tartotta első beszédét. — Eddig csak ígérgették nektek az utat — mondotta beszédében de ha én le­szek a képviselőtök, elintézem, hogy az út is elkészüljön, s gyógyszertá­rat is kapjon a község. A gamásiak hittek neki, s így könnyen lett képviselő. No, de nem is látták képviselőjüket a követke­ző választásig. Akkor aztán újra el­jött, elmondotta kifogásait, miért nem készült el az út, miért nem lé­tesült gyógyszertár, s tett újabb ígé­reteket. így ígérgetett közel húsz esztendőn át. Ez már kellemes idő­töltés volt a számára. Megjátszani a független kisgazda párt »népképvise- lőjét«. Mert számára csak játék volt az egész. Nem törődött ő választói gondjaival, bajaival, mert csak ígér­getett, mint ahogy ígérgettek többi társai is. A gamásiak pedig az őszi eső kezdetekor, amikor beköszöntött tartott a holtvírusokkal történő oltás alapvető elveiről. Ez a fajta gyer­mekbénulás elleni oltás — mondotta — azt célozza, hogy immunis álla­potot idézzen elő, amely biztosítja a központi idegrendszer védelmét. Salk egy sajtóértekezletet tartott, melyen kijelentette, hogy jelenleg széleskörű programot dolgoznak ki a terhes anyák beoltásáról, hogy át­adhassák gyermekeiknek a gyermek- bénulás ellen védő ellenmérget. Hoz­zátette azonban, hogy az így immu­nizált gyermekeket 3—6 hónapos ko­rukban újra be kell oltani. Azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a gyermekbénulás egyes vidékeken, mint például Afrikában és Közép- Keleten kevésbé elterjedt, dr. Salk ezeket mondotta: »Ez a betegség olyan adó, amelyet olyan országok fizetnek, ahol a higiénia fejlettebb. Amilyen mértékben a gyermekhalan­dóság görbéje esik, olyan mértékben emelkedik a gyermekbénulás görbé­je«. Miután dr, Salk emlékeztetett ar­ra, hogy az oltás hatása 3—4 évig tart, befejezésül kijelentette: »Most folytatni kell a kutatásokat annak megállapítására, hogyan hat az oltás és milyen mértékben lehetséges ha­tásának növelése«. a sáros idő, gyalogolhattak tovább « térdigérő sárban, annyi változással, hogy a káromkodásokba Gál-Gasz­ton képviselő úr nevét is belevették, aki csak ígérgette nekik az út elké­szítését ... * * * zerkilencszázötvenhét július 7. Vakítóan tűz a forró nap, amikor gépkocsink a kaposv&r— balatonlellei útról Gamás felé befordult. Gépkocsink gyorsan haladt a simára hengerelt kő­burkolatú úton. Nagy nap van ma a faluban. Ma adják át a forgalomnak. az olyan régen áhított kőburkolatú bekötőutat. A felszabadulás után sokáig nem kérték a gamásiak az út elkészíté­sét, mert úgy látták, hogy az állam­nak más, fontosabb kiadásai is van­nak. Míg aztán 1955-ben a tanácsel­nök, Balogh elvtárs vezetésével kül­döttség ment a közlekedési és posta­ügyi miniszterhez, aki megígérte az út elkészítését. Még abban az évben hozzá is kezdtek a munkához. Az el­lenforradalom hátráltatta a munkát, s több mint fél esztendővel elhúzó­dott az út befejezése. De végül 1957. júliusában elkészült. Három kilométeres útszakaszt építet­tek a Kaposvári Útfenntartó Válla­lat dolgozói. 1 900 000 forintra volt tervezve a kiadás, de megtakarítot­tak belőle 300 000-et, így 1 600 009-be került. A tanácsháza előtt tartották az út­átadó ünnepséget. A nagy meleg el­lenére szép számmal összegyűltek « község lakói. Néztem az egész heti munkában elfáradt embereket, akik hallgatták ez Útfenntartó Vállalat igazgatójának, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium kiküldötté­nek és a helyi tanács elnökének sza­vait. Sokan közülük gyerekfejjel ta­lán hallgatták Gál-Gaszton képviselő ígérgetéseit, amelyet hosszú időn ke­resztül megismételt. mit a Gál-Gaszton-féle képvi­selők csak ígérgettek, a nép állama megvalósította. Hallgatom a beszédeket, nézem az embereket. Lá­tom az arcokon az öröm őszinte kife­jezését, azt, hogy a gamásiak saját életükön keresztül is érzik a nép ál­lamának gondoskodását. Néhány hét múlva megnyílik a gyógyszertár is, nem kell kilométereket utazni gyógy­szerért, ha valaki megbetegszik. A vasútállomásig sem kell 12 kilomé­tert gyalogolni, mert buszjárat is van már. Igaz, hogy a busz a balatoni útnál a bekötőút szélén áll meg, s három kilométert kell odáig gyalo­golni. Úgy gondolom, most, hogy a bekötőút elkészült, nem lesz különö­sebb akadálya annak, hogy az AKÖV vezetői az autóbusz-megállót a köz­ségbe helyezzék át. Azt is kérik a gamásiak, hogy a kövesutat 900 mé­terrel hosszabbítsák meg, hogy a kö­veséit elérjen a szövetkezet boltjáig. Ezek a kérések bizonyára nem ma­radnak meghallgatás nélkül. SZALAI LÁSZLÓ SZAMADASFÉLE EQY TANÉV VÉQEZTÉVEL Legszívesebben gyerekekkel és az öregekkel beszél­getek. A gyerekekkel azért, mert feszélyezetlenek. nem zavarja őket a nyilvánosság, s nyugodtan adják igaz-magukat. Az öregek pedig okosakat tudnak mon­dani a régről. És mindkét csoport mondásain el-elgondolkozhat az ember. Nemrég három gyerekkel beszélgettem, a Nagy-család reménydús csemetéivel, édesapjuk maga is pedagóíu'enbe \ a hivatás új erejé­vel és régi szeretetével. Valamint régi kínjaival. De ezt csak később tudtam meg. Mindhárom gyerek: a már elsős gimnazista Károly, az ötödikes Emőke és a máso­dikos Jancsi kitűnő bizonyítvánnyal rendelkezik, min­denféle tervekkel, ezenkívül nagyon eltérő karakterrel. Károly hallgatag. Minden szavát meggondolja. Emőke mindenbe és mindig, Jancsi főleg »szakkérdésbe, a kü­lönféle ócskavasak gyűjtésével kapcsolatban szól bele a társalgásba. így ismerkedek meg terveikkel is. Károly orvos, vagy tanár akar lenni, Jancsi viszont közli, hogv autósági villamos-szerelőként« találkozhatok majd an­nak idején vele, mivel régi tervét alighanem sutba dobta már: mégsem desz kanász! Emőke nem két szó­ban, hanem sok mondatban bizonygatja, hogy elsősor­ban miért akar ő is orvos lenni. Méghozzá sebész. Amikor ezt mondja, apjára néz és úgy beszél: — Azért, mert édesapát is operálták. Sokat voit be­teg. mert éhezett, gyomorbajt kapott, és meg kellett operálni. És én azt szeretném, hogy a betegek meg­gyógyuljanak. Szőke, alacsony lányka ez az Emőke, aki az édes­apja esti beszélgetésein kívül nem hinném, hogy más­hol is találkozott volna ennek a betegségnek az okával. Az asztalon — melyet körülvesz a család: Nagy Ká­roly, a Kaposvári Járási Tanács művelődési csoport- vezetője. felesége és a három gyerek — csillogó címe­res bizonyítványok, ajándékkönyvek, főiskolai diploma és mellette a szélein barnálló, régikeletű tanítói okle­vél, valamint egyéb pecsétes papírok. Apa és gyerekek élete. Talán el is szaladna fölöttük a beszéd, ha Emő­ke nem informál az apát illetően: — Édesapa Kőszegen végzett tanítóképzőt. Volt pos­tás, kubikos és állástalan. Tizenhármán voltak testvé- iek és soha nem volt új ruhája. Egyszer kapott, de azt is odaadta a bátyjának, mert annak jobban kellett. Aztán nem volt sok ágy se, 13 pár cipő se volt. Meg táska se, és könyvek se. Egész héten máshol kosztolt és úri gyerekeket tanított... A két testvér bólogat, hogy így van, valóban így mesélte az apjuk estelente. S közülük az egyik elém teszi az 1936-ban keltezett tanítói oklevelet, mely bi­zonytalan útjára indította a tervezgető fiatal tanítót. De a tervek megvalósítására már nem kapott enge­délyt az élettől... Három évig állás nélkül, kereset nélkül élt. S aztán — milyen a szerencse — postatiszti áldáshoz jutott Budapesten, havi 380 pengő óriási pénz­összegért, melyet csak az ennél még óriásibb tanítói hivatásvágy tudott 95 pengőre, és a sorssal elégedetlen­kedő fiatalembert nedig a Nagykanizsa melletti Sandra levinni. A családi irattár egyik okmánya ezt az időszakot úgy jelöli, hogy »segélydíjas, próbaszolgála­tos kántortanító«. Az írás gyorsan átszaladt a beszélgetésen. Leg­alább olyan gyorsan, mint ahogy az asztalon arrébb tolja az ember a néhánysoros, régről tanúskodó papíro­kat. De hol van annak az emléke, amikor képesítő bi­zonyítvánnyal a zsebében kubikolt a fiatal tanító, vagy 100 stanicli ragasztásaként keresett 1 fillérekkel pró­bált manőverezni?! Ez már csak az emlékezetben van meg, és amely csak esténként nyílik meg. Este, mely­ben annyi megbeszélni való van. Mostanában. Károly külföldi úttörőtáborba készül, az apa pedig lengyel- országi jutalomüdülésre. Mert az egykori állástalan, pénztelen fiatalember, miután kizsigerelte a múlt rend­szer, elégtételt csak nemrég kapott. Az idei pedagógus­napon az »Oktatásügy kiváló dolgozója« lett. Beszélgetésünkkor azt mondta: — Éreztem, hogy nem élet, amit én élek. Látja. 45 óta más minden... Igaz, sokat is dolgoztam, de volt értelme. Ha nem hinném, csak rá kell nézni az asztalra, ahol a különféle oklevelek vannak, melyeket a mun­kája után kapott. S ezek az oklevelek az eredményen kívül a harcot is sejtetik. Mert Nagy Károly 45 után is küszködött és költözködött ide-oda! De céllal, mely­nek eljöttét még a műtőasztalon is érezni lehetett. A munkájáról ígv vélekedik: »Ha fáradok is mun^«- ban, nem baj. Vállalom a fáradságot. Hiába monda­nák. hogy ne csináljam, úgyse fogadnám meg, mert ez az én életem, és ezt nagyon szeretem.« És amit nem mond el sem ő, sem a gyerekek, azt a bizonyítványok, az oklevelek, meg a jutalomkönyvek mondják: a régi harc és az új küzdelem évről évre gyümölcsöt hoz Nagy Károlynak, és a gyerekeinek egyaránt, KIRÁLY ERNŐ A gyermekbénulással foglalkozó nemzetközi értekezlet munkájáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents