Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-05 / 155. szám
Vasárnap, 1957. július 7. SOMOGYI NÉPLAP II rÖRTÉNETEK TANULSÁGOKKAL a* intrikáról ós három válfajáról ANNYIRA IGAZ, hogy lassan közhellyé válik: a párt felső vezetése egységes, a szocializmus ügyéhez méltó szenvedéllyel, de tárgyilagosan vezeti az országot kifelé a tragédiából, igyekszik a múlt hibáit megszüntetni, a párt és a nép egységét az ellentmondások és nehézségek dacára biztosítani. Nyíltan meg kell azonban mondani, hogy alul a párt egységét nagy veszélyek fenyegetik. Ez a veszély nem halálos, de szakadékokba viheti az ügyet akár falvaniként, akár járási szinten, hátráltatja a me gye pártéletének — ezzel együtt az összes feladatoknak — helyes irányú továbbfejlődését. Nem arról van itt szó, mintha a párt tagsága a legfőbb kérdésekben — az ellenforradalom elítélésében, az ellene folyó harcban, a szocializmus építésében, a proletárinternacionalizmus ügyében, a világpolitikai helyzet értékelésében — nem értene egyet, nem támogatná a helyi, vagy a felső vezetést. Ellenkezőleg: összeforrottabb, megacélozottabb az ezekért á célokért vívott harc végrehajtásában, mint valaha volt,, hiszen történelmi leckét kapott, véres tanulságot az októberi események során. Mégis, ennek dacára, ki kell jelenteni —, hogy új betegségek keletkeztek, káros jelenségek ütötték fel fejüket sorainkban. Ezek a dolgok — az egymás elleni személyi harc, áskálódások, az indokolatlan gőg, a tekintélytisztelet és az éberség hiánya, rögtön mellette a megalkuvás és még sorolhatnánk egy párat, — divattá váltak, majdnem azt mondanálak, általánossá, hol itt, hol tett jelentkező ellentmondásokban, végletekben is. Táplálja ezeket a dolgokat az októberi események okozta politikai és szellemi zűrzavar; a még mindig jelentkező bizalmatlanság, amely megmérgezi a párton belüli jóviszony kialakulását; az elvek érvényesüléséért vívott harc helyett a személyek körül kialakult elvtelen viták; a túlzott demagógia, amely esetleg októberi hibákat próbál eltakarni; a hősködés is, melynek — úgy vélik egyesek — kedvez az idő. Súlyos dolgok ezek, de mégis beszélnünk kell róluk, mert sok hónap óta tartanak, nyíltan kell feltárnunk őket, csak így harcolhatunk eredményesen ellenük. Mielőtt még sort kerítenénk valamennyi gátló akadályunk vizsgálatára, először is az intrikára, egy dolgot, mint jelenséget el kell ismernünk: sajnos több »gondot« fordítunk az egymás elleni harcra, mint a valódi ellenség elleni küzdelemre és az előttünk álló irdatlan nagy feladatok elvégzésére. A párt tisztasága igen fontos dolog — elsődleges is —, de ahogyan itt szó lesz róla, nem szabad eltúlozni, a figyelmet csak erre koncentrálni, különösen nem becsületes és párthoz hű elvtársakat megtámadni, benyálazni és erkölcsi értelemben tönkretenni. Szóval: pártszerűség, elvhűség, a szenvedély mellett tárgyilagosság, körültekintés és széles látókör — ez az, amire nekünk most különösen nagy szükségünk van, elvtársak! Most pedig térjünk rá az intrikára. A három történet reá fái az élet által eléje állított kémesekre. Politikai értelemben megkönnyíti és bizonyos fokig magyarázza ezt a gondolkodásmódot az október, az abból fakadó kialakulatlan, zűrzavaros és szenvedélyes érzéshullámok, melyek szinte mindenkit magukkal ragadtak. A tegnapi és a mai intrika Az .intrika közvetlenül október után az emberek ellenforradalom alatti magatartásával foglalkozott, bírálta, vagy félremagyarázta egyes vezetőknek a kétségtelenül előrelát- hatatlan események során tanácsok és felső irányítás nélküli vezetési módszereit, tévedéseit, kisebb-na- gyobb megingásait. Ebben az időben a párthoz hű, valóban osztályharcos elvtársak is igen sokszor beleestek ebbe a hibába. A harc maga, természetesen nem volt helytelen hisz sok esetben jogos ügyért álltak ki —, csak a módszerek, az intrika alkalmazása bírálható, amely a régi szokásokból eredt. A mai helyzet viszont az, hogy a támadások kevertek. Nemcsak az októberi magatartást, az illetők osztályhűségét vonják kétségbe, hanem egyre inkább és egyre kevésbé megalapozott vádaskodások is egyéni magatartással kapcsolatosak, egyre több jel mutat arra, hogy pozícióféltésből vagy pozícióért való tülekedés hozta létre őket. Ezeket viszont rendszerint kétes elemek vezetik, a becsületes emberekre, mint a ragály rátapad. S ezért rendkívül veszélyesek. AZ ELSŐ: Siófok járási székhelyen decemberben a járási tanácsapparátus értekezletén Vargáné dolgozó ellen többen felléptek, bírálták magatartását. Ezek között volt Gyi- mesi József szakszervezeti elnök is. A racionalizálással mindketten elkerültek a tanácstól. Ekkor kezdődött az intrika. Néhány embernek eszébe jutott az, hogy a járási tanács elnöke, Nagy Lajos elvtárs goromba ember, nem tűri a kritikát, Vargánéval állítólag viszonya volt és több elvtárssal klikket alkotott. Elindult a suttogás. Gyimesi József letartóztatott ellenforradalmárok családjainál járt és adatokat keresett arról, hogy Nagy Lajos adott volna utasítást az ellenforradalmárok felfegyverzésére. Később Vargáné és Gyimesi József mindketten visszakerültek régi munkahelyükre — és újra fellángolt a harc, még élesebben, csillapíthatatlanul. A folyosókon való köszönések modorát papírra nem lehet vetni. Az ügy vizsgálatot vont maga után, ahol kiderült, hogy az intriku- sok semmit sem tudnak bizonyítani. A MÁSODIK: Fonyódon majd hat hónapig suttogtak a pártszervezet egyes tagjai, hogy Henger István, a községi tanács titkára lepak- tált az ellenforradalmárokkal, mert elvállalta a »Nemzeti Bizottság« titkári megbízatását, ott beszédet mondott, hogy megbízták a Kisgazda Párt szervezésével és azt elfogadta. Tették mindezt az után, hogy Henger Istvánt ellenszavazat nélkül felvették a pártba. A főellenzéket Ber- dár Ferenc volt tsz elnök képviselte, aki megsértődött, mert feleségét a párt nem helyezte állásba. Végül odáig fajult az ügy, hogy egy taggyűlésen külön napirendre A három eset világosan megmutatja, hogy az intrika több ember műve kell legyen, akik nem nyíltan lépnek fel. Az áskálódás rágalommal kezdődik, csoportosulásokkal folytatódik és frakciókba torkoll, azonban semmi köze az elvekért vívott harchoz. Csupán személyek szerepéhez, munkájának szubjektív — tehát nem tárgyilagos — értékeléséhez van kötve. Nyilvánvaló, hogy a személyek tevékenységének értékelése nem mindig jelent intrikát; Intrikává akkor lesz, ha becsületes emberek ellen irányul, ha alattomos szándékból, érdekből fakad és a felvetett probléma nyílt tisztázása után is folytatódik. Amint a példákból látható, az intrikának sok fajtája van, ezek szerint keletkezésének is több az oka. Általában azonban a legfőbb oka: a nyílt bírálat és önbírálat hiánya. Ugyanis, ha az első történet szereplői leülnek szembe egymással, ha nem vágnak vissza, ki-ki a maga eszközeivel, 'ha Nagy Lajos elvtárs tűzték a dolgot. Ott kiderült, hogy a tanácstitkár mentette meg a tömeg kezei közül Kolip Gyula rendőrhadnagyot, a »Nemzeti Tanácsi« beszéde erősen mérséklő hangnemű volt és az ott hozott határozatok (a »Nemzeti Tanács« ülése új időpontja, dolgozók berendelése a nemzetőrségbe, a szövetkezeti ügyvezető leváltása) nem az ő javaslatai voltak, a Kisgazda Fárt szervezését nem akarta vállalni, mert a kommunista párt tagjának vallotta magát és mikor ennek ellenére ráerőszakolták, nem tett semmit a megszervezéséért A taggyűlésen az eddigi vádlók is mellette szólaltak fel. A HARMADIK: Frolyó Imre, régi kubikosember, a Csillagpusztai Állami Gazdaság igazgatója súlyos mulasztásokat követett el vezetői tevékenysége és az ellenforradalom alatt. A gazdaságot a magas deficit mellett a korrupció is jellemezte. Az építkezés tégláit, mint selejteket és a fákat »kölcsönadta«, magát csendőrtiszt és kitelepített gyártulajdonos közvetlen hozzátartozóival vette körül. akikkel az ellenforradalom alatt is egyetértésben dolgozott. Hozzájárult Kovács Béla párttitkár elbocsátásához, tudott arról, hogy Kovács gyermekei ezalatt az idő alatt nem kaphattak tejet a gazdaságtól. Párt- bizottsági tagságát sohsem vette komolyan, az üléseken nem jelent meg, november 4-e után sem lépett be a kommunisták soraiba. Sűrű levelezésben állt disszidált környezetével. Mikor a pártba átigazolását idővel mégis kérte, nem jelent meg a bizottság előtt, mely tárgyalni akarta ügyét. Ellenben rágalmakat szórt a párt- titkárra, leveleket ír a felsőbb szervekhez, intrikát lát leváltásában, s híveket gyűjt magának a Kovács elleni intrikához. és Vargáné nem szolgáltat okot a pletykára — nincs intrika. A második esetnél semmi indoka nem volt a kétségtelenül fennálló probléma gyors tisztázásának: a pártszervezet vezetősége nem nyitott azonnal nyílt vitát a tagságot nyugtalanító kérdésekben. A harmadik történet pedig bizonyítja: ^azzal, hogy egy becstelen ember nyilvánvalóan bizonyított ügyeit nem oldották meg hamar és erélyesen, tehetővé tették, nem vágták el az útját az intrika érvényesülésének. A források: A kételkedés és acsarkodás szelleme az emberekről alkotott szubjektív értékítéletből, a szimpátia vagy ellenszenv nagyon is kétes érzéseiből, lényeges jó tulajdonságok mellőzése mellett az apróbb hibák felnagyításából falcad. A nagyon is bizonytalan, közömbös vagy túlzó szenvedélyű emberszemlélet nem állítja a maga helyére az embert, nem veszi figyelembe az időpontot és a helyzetet, amelyben az A következmények, melyeket magukkal hozhatnak A veszélyek nagyrésze már jelentkezik. Puszta felsorolásuk is képet adhat a súlyos következményekről, amelyek fenyegetnek, melyek gátjai lehetnek további útjainknak. A PÁRTON BELÜL: 1. Elvonja a figyelmet legfontosabb dolgainkról, a politikai, gazdasági és kulturális front erősítéséről, az ellenforradalom maradványai leküzdéséről. 2. Megosztja a párt tagságát, bizalmatlanságot kelt a tagság és a vezetés között, bizonytalanná tesz jó kádereket; egyszóval a pártegy- ség legfőbb akadálya, a frakciózás kezdete. A PÁRTON KÍVÜL: 1. Csökkenti a párt tekintélyét. 2. Növeli a kételkedést a párt céljai és a célokat végrehajtó emberek tisztaságában. 3. Elriasztja a szimpatizálókat, a pártba belépni kívánó becsületes és jószándékú embereket. 4. Tápot ad az ellenség suttogó propagandájának, segítséget a párttagok és vezetők lejáratásához. Hogyan kell harcolni ellene ? Az intrikától sokan szenvednek. Az is, aki elten irányul, azok a becsületes emberek is, akik azt hiszik, jó ügyért szállnak síkra. A helytelen és kilátástalan egymás közötti küzdelemben pedig múlik a drága idő, pazarolódik a nagy képesség, amely a párt tagságában sűrítve találkozik. Harcoljunk tehát ellene. Hogyan? Úgy, hogy nyíltan felvetünk minden személyi kérdést; gyorsan felismerjük ki a kezdeményező és mi a célja; nem hiszünk el egy szóra minden szennyet, melyet harcostársunkra szórnak; igyekszünk tárgyilagosai:: maradni és tárgyilagosságra nevelni a párt tagjait; nem húzzuk-halasztjuk kényes problémáinkat; szemtől-szembe bírálunk, de képesek vagyunk önmagunk hibájának elismerésére és kijavítására is. Értsük meg, hogy a hibákat kell néznünk és azt, hogy valaki a bírálat után megszabadult-e terhétől. Ha úgy látjuk, nehezen képes rá, de meg van hozzá az akarata, segítsünk neki. Ne hánytorgassuk a tévedését örökké, ne nézzünk reá görbe szemekkel. Csak így tudjuk megtartani őt a mozgalomnak, nem a sebekben való vájkálással, az indokolatlan sértegetéssel és támadással. Nem nagy dolgok ezek, nem is újak! De okulnunk kell már végre és nem megismételni régi hibáinkat, sőt túltenni rajtuk, mint — legalábbis az intrika (kérdésében, — azt sokan teszik. Csákvári János Az intrika és okai Két és félezer köbméter víz — két és félezer köbméter kámfor? Ha a mesék hősének kijáró jutalom, három kívánság teljesítésének várományosa kaposvári ember lenne, aligha kérne mást, mint: vizet, meg vizet, meg vizet. Ám a jószellem szégyenkezve oldalogna el, mi pedig továbbra is csők nélkülöznénk az életnek ezt az elemét. Pedig komoly, városra szóló csoda lenne, ha lenne vizünk, legalább nappal. s ha víz nem, hat másféle szomjoltó ital. sör, vagy szódavíz. De csodáról szó sem lehet. Emberi igyekezetről se igen.- hiszen városra szóló vízszegénységünket cs-'ik határozatok próbálják takarékosságra ints pontokkal eloszlatni. Lassanként tíz éve vizsgáltatja a Városi Tar ács a vízellátás problémáit. Minden eddigi —, mint a legutóbbi vizsgálat is — szül egy új határozatot. Teszi pedig olyan bizalommal, a sikerbe vetett meggyőződés buzgóságával, hogy sürgés-forgásuk azt az aesopusi mesét juttatja eszünkbe, amely szerint óriás születését remélve, egeret szül a hegy. Azzal a bürokráciára jellemző plusszal, hogy a tegnapi határozat ma szül egy újat és ígv tovább, mígnem végleg megüresednek a vízvezetéki csövek. S rájönnek, hogy a határozatok nem töltik meg őket! Az elmúlt hetek egyikén olvashattuk az újságban, hogy a Víz- és Csatornamű Vállalat a szükséges 8 ezer köbméter víz helyett csak 5 ezer köbméter vizet tud fogyasztásra adni a városnak. Kételkedve olvastuk a hírt, a tanácsi határozat után még jobban kételkedtünk. A város számtalan részén napszámra csak sziszeg ist hallatnak vízcsapjaink napközben. Ismerjük a kórház rossz vízellátásának panaszait is. Az igazság kedvéért félre kell tennünk a béketűrő Jóbok természetét egy kérdés erejéig. Hol és ki fogyasztja ei az állítólag mindennapos ötezer köbméter vizet? Mert mi gyakran a déli ebéd után megkívánt pohár vizet est (re ke»ve isszuk meg. Lehetséges volna, hogy a kaposvári víznek csak a fele víz. a másik fele kámfor? Javasoljuk a részletes vizsgálatot. Hátha hoz egy újabb határozatot is, mely megrójja a természetet csúnya tréfáiért! Térjünk vissza a tárgyra, a »megoldás«, a határozat tárgyalására. így szól: »1957. július 10. és szeptember 15-e közötti időszak alatt a város há- lózati (ivó) vízének használata tilos a felsorolt pontokban foglaltak szerint. Mevezetesen: tilos a pazarlás. Vízről lévén szó, uram bocsa», mi kaposváriak nem is tudjuk, mi az, hogy vízpazarlás! E káros tevékenység lehetőségeiről talán kérdezzük meg a szódavízzel borotválkozó férfiakat, vagy azokat a háziasszonyokat, akik hajnalban kelnek mosni is reggel nyolctól délután öthat óráig víz híján fohászokat reheg- nek. c, nem az istent káromolják, fohászaik alanyai emberek, illetékes emberek. Tilos a vízpazarlás. Hm... hm... amikor gyakran messiásváró lázzal, száraz torokkal lessük, hogy poharunkat mikor tclthetnénk meg vízzei. jön a bölcs határozat mondván: (szinte tízparar.csolati szigorúsággal) — »tartózkodjon a lakosság a nem háztartásra történő vízfogyasztástól«. Mikor értik meg már a határozatok alkotói, hogy itt nemcsak a háztartásokról, de az ólet fenntartásáról is szó esik lassan, ha «gy romlik vízgazdaságunk. A mindennapi kenyér mellé a mindennapi pohár vízről is! Évről-évre kevesebb a víz. Ezen pedig nem segítenek a pontokba szedett rendszabályok. A baj gyökere egyre szélesedik. Mit változtat a határozat fenyegetése, hogy kizár a vízellátásból!? A Városi Tanács június elején tartott tanácsülésén született egy határozat, mely szerint egy öttagú küldöttség indul Mikecz János tanácselnök vezetés^ ve! Budapestre a kormányhoz és k\ 2ri Kaposvár város vízellátásának gyökeres megjavításához a szükséges támogatást. Azóta sem hallottunk a küldöttségről. Elindul-e majd, vagy sem. Pedig ha így szegényedünk a vízben, akkor hamarosan kénytelenek leszünk bevezetni a végrehajtásukban ellenőriz* hetetlen határozatok gyártása helyett a víz fejadag jegyeket. Hallassák szavukat a kommunisták, kerüljenek közelebb a volt tsz-tagokhoz Nehéz időket éltek át október-november hónapokban a répá^pusztai Első Ötéves Terv Tsz kommunistái. Az ellenforradalomnak felülő tsz- tagok ott is hangoskodni kezdtek, s követelték a tsz feloszlatását, a közös vagyon elherdálását. A tsz elnökének az irodájába egy kis akasztófát dobtak be. így akarták megijeszteni a kommunistákat, arra számítva, hogy ez a kis akasztófa eltünteti útjukból az akadályokat. A kommunisták nem hagytak magukat Sem az ijesztgetések, sem a hangoskodás nem rendítették meg a tsz kommunistáit. A tsz alapító tagjai, a legkipróbáltabb emberek a tsz elnökével, Szöllősi Ferenc elvtárssal és a tsz .párttitkárával, Szántó János elvtárssal kijelentették, hogy nem akarnak mégegyszer cselédsorsba kerülni, s éppen ezért nem engedik a közös vagyont széthordani. Azok a tsz-tagok, akik még emlékeztek a cselédsorsban eltöltött évekre, azok Szöllősi és Szántó elvtárs mellé álltak s elhatározták: megvédik szövetkezetüket. Ennek az összefogásnak köszönhető, hogy a néhány hangoskodó nem tudta szétbomlasztani a tsz-t. A kommunisták és a becsületes pár- tonkívüli tsz-tagok megvédték szövetkezetüket, nem vittek el onnan az ellenforradalmárok egyetlen forintnyi értéket sem. Ötmillió forint a tsz vagyona November 4-e után nehezen zökkent a rendes kerékvágásba a munka. A hangoskodó!: továbbra is követelték a tsz földjének, vagyonának felosztását. Végül 12 család kilépett a szövetkezetből, de 35 család továbbra is összetartott és folytatta a közös munkát. A kilépett tagokat nem ellenségként kezelték, és munkaegység szerinti részesedésüket megkapták, valamint az új élethez állatokat is kaptak. A tsz vagyona ma közel ötmillió forint. Vagyonukat semmi adósság nem terheli. Erre a gazdasági évre a tsz közgyűlése 37 forint munkaegységenkénti juttatást terveztek be. Úgy határoztak, hogy inkább kevesebbet terveznek és többet adnak, minthogy fordítva sikerüljön. Az öröm így bizonyára nagyobb lesz. Emeljék fel szavaikat Február elején alakult meg tíz taggal a termelőszövetkezet párt- szervezete. Bizony jóval kevesebben voltak, mint az MDP idején, amelynek 42 tagja volt. Az ellenforradalom alatti s utáni támadások a kommunistái: iránt bizalmatlanságot keltetted: az emberekben. Talán fokozta a bizalmatlanságot az is, hogy azok, akik a kommunistáknak akasztófát Ígérgettek, cselekedetükért nem tettek felelősségre vonva. Jó pár hónap telt el a pártszervezet megalakítása óta. A kommunisták ma már 14-en vannak. De még ma is tapasztalható a kommunisták között, hogy a bizalmatlanság nem oldódott fel. A kommunisták nem hallatják szavukat, visszavonulnak. Nem verik vissza a tsz elleni támadásokat, nem állanak keményen a sarkukra. Sok helytelen nézet ellen kell a kommunistáknak felvenni a harcot. Ilyen a nyolc órás munkaidő is, amit egyesek követelnek. Akik ezt követelik, nem veszik figyelembe, hogy a termelőszövetkezetben nyolc órás munkaidőt megvalósítani nem lehet. Sokan hét óra helyett 9 órakor kezdik a munkát, délután pedig korán abbahagyják. A tsz vezetésé-' ge a közgyűlésen most hozott határozatot, hogy attól a tsz-tagtól, aki késve kezdi, vagy korábban fejezi be munkanapját, 0,2 munkaegységet levonnak. Azt a tagot pedig, aki — nek az ilyen büntetése öt munkaegységre gyűlik össze, kizárják a szövetkezetből. Megkezdődött a napokban az aratás. A kommunistáknak igen nagy feladata, hogy a munkák elvégzése mellett megértessék a tsz tagjaival, azt, hogy valamennyien gabonaíe- lesiegüket az államnak adják el. Ezen a téren nem lesz hiba, ígérik a répáspusztai Első Ötéves Terr Tsz tagjai, eddig is átadták felesle güket az államnak. Ezt fogják tenni most is. Az állam segített, nekünk is segíteni kell az államon. Sz. L. A Hazafias Népfront siófoki járási bizottsága terveiből Az elmúlt napokban ülést tartott a Hazafias Népfront siófoki járási bizottságának elnöksége, amelyen újjáalakult, illetve kiegészítették az elnökséget. Ezen az ülésen megtárgyalták a Hazafias Népfront eddigi munkáját, s feladatait. Az új elnökség megfogadta, hogy az elhangzott javaslatokat munkájukban figyelembe fogják venni. Az elhangzott javaslatok nyomán a Hazafias Népfront siófoki járási elnöksége elhatározta, hogy a jövőben többet foglalkozik az ifjúság nevelésének ügyével és a járás kulturális életével. Azon fognak dolgozni, hogy felelevenítsék a siófoki dalkört. Ezen az ülésen állást foglaltak a nagyüzemi mezőgazdaság további fejlesztése és szervezésének ügye mellett is.
