Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-05 / 155. szám
/éntek, 1957. július 5. SOMOGYI NÉPLAP a Faluról-falura (Ebben az új rovatunkban azokról a kisebb somogyi falvakról írunk, amelyekről mindeddig ritkán lehetett olvasni az újságban. Első ütünk Ecsenybe vezetett. . .) Félreeső, szétszórt falucska, tele szépséggel, egyszerű bájjal, romantikával. Ahogy Felsőmocsolád felől közeledik a gépkocsi, lenyűgöző látvány tárul elénk. A dombtetőről belátni az egész vidéket. Ha a templomtorony nem emelkedne ki oly fenségesen a zöldlombú fák koronái közül, bizony alig hinné az idegen, hogy ősi településre érkezik. Házat alig látni a fáktól, csak itt-ott kivillanó, hófehér tűzfalat. A kocsik nyomán felszálló por, némi mozgás, egy-két bodrozó füstoszlop jelzi: élet van itt az árnyas fák alatt, egy kis közösség egyre szebb, tartalmasabb élete zajlik. 1193-ból való az első feljegyzés Ecsenyről. Akkor még Alhachim puszta, később Echen néven szerepelt. Egy török kincstári jegyzékben (1574-ből) hét házról emlékeznek meg. Nemzetiségi falucska ez, törzslakói németajkúak, akik mellé a fel- szabadulás után felvidéki és ki sebb számban jugoszláviai magyarok teleoültek be. Lapozgattunk egy monográfiában, melyet Berkényi Ede evangélikus lelkész állított össze. Ma már csak ez a fényképekkel teli könyvecske s egy-két öreg őslakos emlékezete őrzi a régi hagyományokat, szokásokat, népviseletet. A férfiak fekete dolmányt, térdigérő, rövid vászonnadrágot, alacsony, széleskarimájú kalapot, csattos cipőt hordtak és hosz- szú, vállig érő hajviseletük volt. A nők testhezálló pruszlit, fehér — vállat és felsőkart is takaró — fejkendőt hordtak, s ahogy a régi öregek mondják, nagyon szépek voltak akkoriban. Mindez ma már a múlté. A szalmatetős házak kicserélődtek, átépültek azóta, a festett ágyakat modern bútorzat váltotta fel, s a vasmécsesben pislákoló cseteolaj helyett — ha nem is villany — de petróleum világít a szobákban. Nőtt, terebélyesedett a falu, s lakóinak száma 1152-re növekedett. A nemzetiségek nagyon jól megértik egymást és egyre jobban ösz- szefonódnak. Sok példa volt már arra, hogy felvidéki fiatalember németajkú lányt vett el feleségül. De német fiú még sohasem kötötte ösz- sze életét felvidéki lánnyal. Most lesz az első alkalom. Bájer János és a zsigárdi Katona Marika most ősszel kelnek egybe, s úgy hírlik, nagy lakodalmat csapnak a tsz-ben. Csodálatosan szép, hangulatos környezetben él Ecseny szorgalmas népe. Kár, hogy a régi, szép emlékek lassan-lassan a feledés homályába merülnek ... alighogy átmentünk a falut ketté- '.ő patak ihídján. egy fiatalasszonyéi és egy fe’ teruhás csinos kis- nyoi - M jnk. Az asszony Morvái Lívia adminisztrátor. Varga Istvánná tanácstitkár. A lány pedig így mutatkozott be: — Én csak szimpla adminisztrátor vagyok. — Útközben — merthogy együtt indultunk a két utca közti rétre, ahol szénát gyűjtöttek az emberek — ekként jellemezte magát: — Én vagyok a falu főbürokratája... S mi értékelvén Morvái Lívia (közismert nevén Lickó) őszinte önkritikáját, szívesen mentünk vele megismerni a falut. »öregatyus« szénát, gyűjtött a réten. Különben ő a falu népszerű és humoráért közkedvelt Szabó Gyula bácsija. Azt mondta: — Bíz én 79 esztendős va<*vok már, fiaim, aztán 45 éve özvegy. — Hány gyereke van, Gyula bácsi? a sport. Több lehetőség is van a faluban, de az ecsenyiek ezt használják ki jobban. Az italbolt közelében tekepálya van. Amikor ott jártunk, akkor is oda sereglettek a fiatalok, öregek, s Udvaros Dezső és Alaxa Imre szenvedélyesen gurították a golyót. A futballcsapat? Az meg első a környéken. Büszkék is rá az ecsenyiek. Kérdeztük fiataltól, öregtől is: mit csinál az ifjúság szabad idejében. Először is az a legnagyobb baj, hogy kevesen vannak — mondták. Sokan dolgoznak Komlón, a fiatalabbak meg iskolába járnak a városba. KISZ-szervezet alakult mér — Deák Ferenc a titkára, de eddig még csak bálokat rendeztek. Különben is — bár érthetetlen —■ azt mondják az emberek, csak a gazdasági fejlődésre törekednek a faluban, a kulturális élet nagyon elhanyagolt. Az előbbi dicsérendő, de az utóbbi nem. Szép kultúrterem van, de előadás csak nagy ritkán. Ahogy hallottuk: kellene egy fiatal férfi tanító is a faluba, aki összefogná az ifjakat. No, azért valami jót mégis hallottunk. Az ősszel, ha igaz, vegyes kar alakul a faluban. S ha jönnek a hosszú téli esték, talán színdarabozáshoz is kedvet kapnak a fiatalok. Mozi — sajnos — nincs Ecsenyben, a villany is nagyon hiányzik. Egyszer ugyan ígéretet kaptak rá. A második ígéretet reméljük tett. követi... S ha már a kulturális életről nem tudunk többet mondani, látogassuk meg a gazdálkodókat, e bőventermő föld szorgalmas szerelmeseit. Talán nincs jobb ismerőse a kétezer holdas határ úgyszólván minden barázdájának, mint Szabó Ferenc 12 holdas gazda. Ez a köztiszteletben álló középparaszt tanácstag, elnöke a tanács mezőgazdasági állandó-bizottságának, meg a népfront-bizottságnak, termelési felelős, sőt tűzoltó-parancsnok is. Vele beszélgettünk a község mezőgazdálkodásáról. — Itt nem lehetne megtiltani sem a föld művelését — mondja. — A hatszáz holdnyi tartalékterület nagyobbik felét termelőszövetkezet vette gondozásba, a többi meg az utolsó hantig kishaszonbérlők kezére került. Hogy mit termelnek a falu lakói? Mindent, amit elfogad ez az erős, kötött agyagföld. Sok búzát, kevés rozsot, kukoricát, aztán lóherét. Scherer Péter például két holdjának negyedét bevetette vörösherével. Jó pénzt vár a takarmányból. Cukorrépát meg 32 holdon vetettünk. Remélem. Fábri János nem hoz szégyent ránk az 1200 négyszögölével. Én meg úgy vagyok a répával, hogy nem merek neki műtrágyát adni, •hátha nem hiszik el, hogy csak akkora darabon termett, amekkorára szerződtem. Mert az én földjeim jó erőben vannak. Két ló, négy szarvas- marha, meg tíz sertés trágyájából jut háromévenként minden földemre. Mások persze nem ilyen »szégyenlősek«, mint Szabó Ferenc: csakhamar megvettek és fel is használtak a tavasszal 500 mázsa pétisót. Még kevesellték is!... Buzog hát az előrehaladás egyik legfőbb záloga: a paraszti termelési kedv. Ennek hihettünk tanúi a szövetkezet házatá- ján is. Pintér Ernőnek, az Előre Tsz elnökének nem kenyere a dicsekvés. Amint mondta, káros dolog az eredmények szépítése, a hibák elhallgatása. Készítsünk hát hiteles vázlatot e közös gazdaságról. Mintegy 400 ezer forintot érő tiszta vagyona van az 52 családot számSzabó Árpádné gereblyéz a réten. láló. 8 éves szövetkezetnek. Mindnyájan büszkén tekinthetnek a 870 ezer forintos költséggel, tavaly épített 100 férőhelyes istállójukra. Mintha állatkórházba lépne be az ember, az az érzése támad a látogatónak. Nemcsak a 31 tehén és 14 hasas üsző, hanem mind a 05 szarvasjószág tiszta, ápolt, jóltartott. Példás rend; honol ebben a gyönyörű épületben — elismerés érte Bakk Károly, Szucsek István, Lamm János és Horváth István állatgondozóknak. Érdemes megemlíteni, hogy nem máról holnapra élnek az állatok. Máris biztosítva van az egész évi takarmány. A tehenek egész évben lucernát kapnak. Most a szarvas- marhák zöldszecskájára abrakot hintenek, a száraz széna belakmározá- sa után jót isznak a jószágok, majd pedig zöld pillangósból ehetnek, amennyi a bendőjükbe fér. Bárcsak ilyen gondot fordítanának a 92 sertés, főleg a 22 anyakoca szálláshelyére is! Mielőbb valósággá kellene változtatni ezt az óhajt — biztosan így vélekedik Vers Ferenc sertésgondozó is. Jártunk a tsz szántóföldjein. A búzamezőn láttuk: fölözni fogja a termés a 10 mázsás holdankénti átlagot. A Füstös-völgyben a 20 holdas búzatáblának holdja 13—14 mázsát ígér a tsz-elnök, meg Tóth Lajos tanácselnök szerint. Vilonyán a kenyérmag valamivel szűkmarkúbb fizetőnek mutatkozik. Mindent egybevetve, a 148 hold búza minden bizonnyal ad 15 vagon termést. Jut belőle 4—5 kiló minden munkaegységre, a felesleget pedig elküldik a városnak. Az 52 holdas kukoricatábla viszont nem éppen gyönyörködtető látványt nyújt. Egy részének a kapálásával megkéstek, s csak most, az aratás tövében pótolták mulasztásukat. Bántja is az elnököt a dolog. A hanyagság láttán elszorul az amúgy is beteg szíve. A 15 holdas gyümölcsösben viszont kicsit jobb kedvre derül. Megnyugodna szemléli a fiatal körte-, kajszi-, alma-, mea^v- és szilvafákat. Becsülettel, valóban a jó kertész gondosságával ápolja ezeket Stéger Jakab és Hegyi (Heppen- heimer) János, akik mindketten németajkúak. Egyébként jól megértik egymást a telepesekkel, a nemzeti kérdés nem megoldatlan már náluk. A tsz- és a tanácsvezetésben is osztoznak a falu régi és új lakói. Hegyi János pl. tagja a tsz intéző bizottságának. A határt járva megbizonyosodtunk arról, hogy dolgos nép lakja e kis falut. Pintér elvtárs nyilván sokak nevében mondhatta: »Semmilyen fizetett állásért nem hagynánk itt a földet, a szövetkezetét.« Könnyebben megy a munka a tsz- ben, mint egyénileg. Motor nyomja a vizet az állatok vályújába, saját Zetorjuk, meg az állam gépei a mezei munkák zöme — pl. az aratás — alól felmenti az embereket. Az osztalékra sem lehet panaszuk. Az 562 holdas szövetkezet ad annyit mindé» családnak, mint amennyi egy 8—10 holdas egyéni gazda jövedelme. Az elnök mégsem tud ebbe beletörődni. Jól teszi! Ma még egy vonalban halad a szövetkezet az egyéniekkel. De most már megvan a közös gazdaság alapja. Az összetartás előbbre lendítheti őket, ha pl. erősebb oldalukká válik a munkafegyelem és a dologban, töltik egész napjukat. Az egyénieknél a család apraja- nagyja a mezőn tesz-vesz ilyenkor. A szövetkezetben mef, akad olyan is, mint pl. Scherer Konrád, aki 8 Van körte a kisfán — mutatja Hegyi János a tsz elnökének. holdat hozott be, de édesanyja és testvére dolgos kezeit otthon felejtette. Aztán egyik-másik fogatosnak a felesége is több időt szentelhetne Szabó Gyula bácsi szénát gyűjt. — A tíz esztendő alatt négy. Ha még' egyszer megnősültem volna, harminc lenne. Dehát mind bolond, aki megházasodik. Mellette fiatal, tűzről pattant menyecske gereblyézi a szénát. Ella, a menye. — Hát nekik miért nem mondta meg ezt, Gyula bácsi? — Mondhatja is az ember a fiataloknak ... Gyerekzsivaj csalogatott a rét másik végébe. Apró suttyók rugdalták a bőrlabdát, a három Baranyai gyere!:, Karcsi, Ödön és Lajos, és a barátaik, Vers Gyuri es Pintér Pista. Néhány gólt mi is rúgtunk nekik, aztán tovább álltunk. A faluban egyébként ez az egyetlen szórakozás, helyesebben gyűjtőnevét használva: Ismerkedés a technikával Pintér Ernő és Tóth Lajos a tsz búzáját nézik. a közös munkának, mint eddig ... Ezek és más egyebek a tsz rejtett tartalékai, amelyeknek segítségével eiőbbre juthat az Előre. És vele együtt a szövetkezés ügye ebben a kis, eldugott faluban. Kutas—Jávori
