Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-31 / 177. szám
50 cA tudßini ^ zstzjßkiüJkjOL TUDÓSÍTÁSOK A XXI. SZÁZADBÓL A JÖVŐ ENERGIA TERMELÉSE Elmondta: V. I. Popkov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája levelező tagja A XXI. század és napjaink energetikája között bizonyára még na gyobb lesz a különbség, mint amely ezen a téren a XIX. század végét korunktól elválasztja. A technika fejlő dése meredeken felfelé ível. Meggyőződésem, hogy a XXI. század elejére már körülbelül évi 20 ezer milliárd kilowattóra energiát termelünk. AZ ENERGIA 40 SZÁZALÉKÁT ATOMERŐMÜVEK SZOLGÁLTATJÁK Felmerül a kérdés: milyen energia- források felhasználásával érjük el őzt a mennyiséget. Az ásványi fűtőanyaggal működő hőerőművek aránya a jelenlegi 85 százalékról körülbelül 50 százalékra csökken. A hőerőműveket nem is annyira a vízierőművek, mint inkább az atomerőművek szorítják majd ki. 2007-ben a villamos energiának legalább 40 százalékát atomerőművek szolgáltatják majd. Vajon elvileg megváltoznak-e az erőművek? Úgy vélem, hogy a vízi- erőművek lényeges változásokon nem mennek át, mert hatásfokuk ma is elég magas. A hő- és atomerőművek szerkezetében azonban nagyon lényeges változásoknak kell bekövetkezniük. Meggyőződésem, hogy a jövő erőműveiben nem lesz szükség az energia átalakulások jelenleg nélkülözhetetlen hosszú sorára. Gondoljuk csak meg: a szén vegyi-energiája először hőenergiává, majd mozgási energiává alakul. S csupán ez az energia alakítható át villamos energiává. KÖZVETLEN ENERGIA-ÁTALAKÍTÁS Mai atomerőműveink lényegében szintén hőerőművek, amelyekben a gőzkazánt atommáglya helyettesíti. Az atomerőművek a munka elvi sémájával együtt az alacsony hatásfokot is -átörökölték« a hőerőművektől. A világ első atomerőművének hatásfoka például mindössze 17 százalék. Véleményem szerint a XXI. század második felét az energetikában forradalmi jelentőségű felfedezés teszi majd emlékezetessé: annak az egyszerű, olcsó és gazdaságos módszernek a felfedezése, amellyel egyrészt a fűtőanyag vegyienergiáját, másrészt az atomenergiát közvetlenül villamos energiává alakítjuk. Ez a közvetlen energia-átalakítás elvileg lehetséges. Megemlítem, hogy ma már vannak olyan félvezető elemek — igaz, hogy még csak a laboratóriumokban —, amelyekben a hasadó atom energiája közvetlenül villamos árammá alakul. A jövő erőműve olyan zárt atommáglya lesz, amelybe fokozatosan adagoljuk a -fűtőanyagot« és az oxigént, illetve eltávolítjuk onnan a szénsavgázt és a hamut, közben a reaktorból az erősáramú rézkábeleken egyenáram formájában szüntelenül árad az energia az egységes hálózatba. Az ilyen erőművek hatásfoka legalább akkora .lesz, mint a mai vízierőműveké. MÁSFÉLMILLIÓ VOLT FESZÜLTSÉG Szeretnék még egy műszaki problémáról, az egységes magasfeszültségű hálózat megteremtéséről beszélni. A Szovjetunió valamennyi erőművét ebbe a hálózatba kapcsoljuk, s minden fogyasztó innen kapja az energiát. Lehetséges, hogy más országok is bekapcsolódnak ebbe az egységes magasfeszültségű hálózat-rendszerbe. Jelenleg a vllamosenergiát legfeljebb ezer kilométer távolságra továbbítjuk. A jövő energiahálózata .lehetővé teszi, hogy az energiát sokkal nagyobb távolságokra szállítsuk. A vezetékeken az áram feszültsége növekedni fog. Ma a kujbisev— moszkvai 400 ezer volt feszültségű váltóáram-vezetéket csodálatosnak tartjuk, a XXI. század elején azonban megszokott dolognak számít majd az 1 millió volt feszültségű egyenáram is. A távolsági vezetékek viszont 1 millió 500 ezer volt feszültségű áramot továbbítanak majd. BORZALMAS FENYEGETÉS ATOM KRÓNIKA Amikor az ember mintegy fél évszázaddal ezelőtt -rombolni« kezdte az atomokat, egyben terjeszteni is kezdett egy borzalmas mérget: az egyébként ártalmatlan strontium elem rádióaktív izotópját. Azóta a légkör már annyira megtelt ezzel a rádióaktív strontium 90-el, hogy megsemmisíthetné az egész emberiséget, ha közvetlen hatással lehetne rá. A japán tudományos akadémia három tagja nemrégen világgá adta a lesújtó hírt, hogy három japán halott csontvázában strontiumra bukkantak. Ügylátszik, hogy a strontium 90 az atombomba-robbantásoktól ered. 18 KG STRONCIUM 90 VAN MAR A LÉGKÖRBEN A legújabb számítások szerint jelenleg mintegy 18 kg ilyen rádióaktív izotóp lebeg már a légkörben. Az atomtudósok és orvosok viszont kiszámították, hogy 12 kg is elpusztíthatja az emberiséget, minden élőlényt. Az eddigi kutatások során megállapították, hogy minden ember csontjaiban van bizonyos mennyiségű strontium-izotóp. Eddig azonban még nem fedeztek fel olyan esetet, hogy az ember közvetlenül ennek az elemnek a hatására megbetegedett, vagy meghalt volna. CSONTRAK STRONTIUMFERTÖZÉS KÖVETKEZTÉBEN Mindazt, amit eddig kiderítettek a strontium rádióaktív romboló hatásáról, állatokon fedezték fel, vagyis a rádium hatásának összehasonlításával. Megállapították, hogy a strontium éppen úgy, mint a rádium, behatol az ember szervezetébe, mindenekelőtt E>edig a csontokba. A strontium 90-el megfertőzött állatok rendszerint csontrákot kapnak. Minden tudományos elemzés arra vall, hogy egy atomháború esetén csupán a rádióaktív sugarak is borzalmas következményekkel járnának. A becsületes atomtudások már világosan kimondták, hogy csak a kísérleti atomrobbantások is veszéllyel fenyegetnek a strontium 90 terjedése miatt. A számadatok azonban azt bizonyítják, hogy csak az 1954-ben végrehajtott amerikai kísérleti atomrobbantások négyszer annyi rádióaktív strontiumot szabadítottak fel, mint az ösz- szes addigi hasonló kísérletek. MILLIÓ TONN£ RADIUM A közönséges atombomba felrobbanásával körülbelül egy kilogramm szétrombolt rádióaktív anyag szabadul fel. Mindössze egy perc alatt ez az anyag akkora _ rádióaktív hatást fejt ki, mint millió tonna közönséges rádium. Az atombomba robbanásával képződő anyagok egy része csak pillanatokig tartja meg rádióaktív hatását, vannak azonban olyan anyagok is, melyek évekig sugározzák fertőző sugaraikat. A Strontium 90 rádióaktív hatása meglehetősen sokáig tart, mintegy 30 évig is. KÉTSZERES VESZÉLY A rádióaktív sugarak hatása kétféle: vagy közvetlenül a külső testrészekre, vagy pedig a belső sejtekre támad. Az utóbbi esetben hatásának következményét a későbbi nemzedékek érzik. Megtörténhet azonban, hogy érezteti mindkét romboló hatását. Azok a rádióaktív anyagok, amelyek a robbantás után közvetlenül a kísérleti hely közelében rakódnak le, nem túlságosan veszélyesek. Ezt a területet körül lehet keríteni és ki lehet számítani, hogy mikor szűnt meg a közvetlen veszély. Annál veszélyesebb a helyzet azokkal a rádióaktív anyagokkal, amelyek elvándorolnak, felszállnak a légkörbe, összekeverednek a légáramlatokkal és lebegnek a légkör magasabb rétegeiben. Ezek az anyagok fokozatosan rakodnak le az egész földre. NEM KERÜLHETJÜK EL A STRONTIUM 90-T A rádióaktív strontium 90 állandóan ereszkedik le a földre, a növényekre. így a főzelékfélékbe és az állattakarmányba kerül. Legtöbb a tejben és a csontokban rakodik le. Ha tehát megiszunk egy csésze tejet, megeszünk egy tányér főzeléket, vagy egy darab sajtot, akarva, nem akarva, lenyelünk bizonyos mennyiségű rádióaktív strontiumot. Ezt már nem kerülheti el .senki sem! Dr. Willard F. Libby, az amerikai atomenergia bizottság képviselője megnyugtatásul egy alkalommal a következőket mondotta: »Az ember nem kecske!« Azt akarta ezzel mondani, hogy az ember nem csupán fűből él. Ugyanakkor megállapította: a földre eső rádióaktív strontium egyharmad része a fűbe rakodik le, egynyolcad része a tehenekbe kerül és 1/24 része az emberi szervezetbe jut! Mindez természetesen addig érvényes, amíg csak mintegy 18 kg stomtium 90 van a légkörben. Repülés az ISDK-ban készült első utasszállító repülőgéppel »Indulhatunk«? »Zeppelin, Zeppelin, Gustav — induljon!« A DM— ZZG utasszállító repülőgép motorjai felbőgnek. Egy láthatatlan erő az üléshez nyom minket. Mind gyorsabban siklanak el mellettünk és süllyednek el a csarnokok. Repülünk! Repülünk az első NDK- ban készült motoros repülőgéppel. A két 1800 lóerős motor nyugodt búgását inkább érezzük, mint halljuk. Eismann mérnök közvetlenül az indulás előtt a fejembe nyomta fejhallgatós sapkáját. Most én is hallhatok minden szót, amit a repülőtér a repülőgép személyzetével vált és a gégemikrofonon keresztül magam is beszélhetek a pilótával. Mind gyorsabban emelkedünk. Az utasfülkében a magasságmérő 1200 métert mutat. A távirász és a navigátor mellett ’ elhaladva érek a vezetőfülkébe. A két pilóta között Heerling repülőmérnök ül és ellenőrzi a motorok nyugodt, egyenletes járását. A vezetőfülke balfelét lefüggönyözték. Treutner főpilóta gyakorlatképpen vakrepülésben kormányozza a gépet. A kabin másik felében a másik pilóta a biztonság kedvéért a plexiablakon keresztül figyelmesen nézi a légteret. Jó érzés tölt el. Mesésen rövid idő alatt, másfél év alatt sikerült mérnökeinknek és repülőgép-építőinknek elkészíteniük az első gépeket a Deutsche Lufthanse számára. Alattunk új műhelycsarnokok, vizssálópadok, laboratóriumok nőnek ki a földből. Meissen és Drezda között átrepülünk az Elba fölött. A gép balra kanyarodik. Most Drezda belvárosa fölött repülünk vissza. A látvány ijesztő. Gyűlölet fog el. amikor a gyilkos bombákra gondolok. Már sok seb behegedt, és mindenfelé, amerre a szem ellát. kémények füstölögnek, újonnan épült házak világítanak, fehér el- bai hajók köszöntenek — a város azonban még mindig annak a barbár februári napnak jeleit viseli. Csak lassan olí'ódik fel a rossz érzés. Egy kilométeres ívben visszakanyarodunk az üzemi repülőtérre. Lent szorgos munka folyik. Kis- mozdonyok pöfögnek billenőcsillékkel ide-oda. Kotrógépek harapnak a földbe. Lánctalpas talajgya- lük készítik elő az építési területet. A kifutópályát meghosszabbítják, mert a jövő év végén innen indul majd első útjára a Német Demokratikus Köztársaság tervezői által kifejlesztett első turbinás-utasszállító repülőgép. Beszélgetés A. A. Blagonrav akadémikussal. a Szovjet Tudományos Akadémia műszaki osztályának titkárával. Infrahangok Az infrahangokat, amelyeknek rezgés-frekvenciája rendkívül kicsi, egyre szélesebb körben alkalmazzák a tudomány és a technika különböző területein. Az infrahangos (szeizmikus) módszerek lehetővé teszik, hogy felfedezzék a föld mélyén rejlő hasznos ásványokat, s megállapítsák, milyen mélységben találhatók. Ezek a módszerek azon alapulnak, hogy az infrahang páratlan gyorsasággal keresztültör bármilyen vastag anyagon is. Az infrahangot eme tulajdonsága miatt geológusok és más tudományos szakemberek értékes segítőtársuknak tartják. APRÓSÁGOK »Lélegző« lemez Egy angol cég olyan cellulózé lemezt gyárt, amely átbocsátja az oxigént és a szénsavgázt. E tulajdonságok lehetővé teszik, hogy a celluloze- lemezt eredményesen alkalmazhassák élelmiszerek — például gyümölcs, zöldségféle, hús, stb. — csomagolására. Az ilyen gáz-átbocsátó csomagolásban lévő élelmiszerek »lélegzeni« tudnak — a környező levegőből állandóan friss oxigénhez jutnak, míg az élelmiszerekben képződő szénsavgáz szabadon eltávozik. A teljes gázcsere folytán az élelmiszereket tartósan lehet tárolni. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ' A KOZMOSZ KAPUJÁBAN — Mikor indítottak ban először élőlényt Szov/etunioviláqürtoe? í ! j l — Az élőlényt szállító űrhajót a i Szovjetunióban 1951-ben indították • először útjára. Jól emlékszem erre ;az eseményre, s' így kissé részletesebben is beszámolhatok róla. J — A napfelkelte előtt néhány pereccel, a pirkadat fényében, mélyen a J föld alól irányítva lőttük ki a ha- j talmas, cigaretta alakú rakétát, • amely fülsiketítő zajjal és vakító jtűzcsóvával indult útjára. Néhány •pillanat múlva a rakéta már a repülőgépek által soha el nem ért ma- jgasságban száguldott. A virradati vi- jlágosságban szemmel tartottuk a ra- Jkétát, amelyet nagy magasságban .már erősen megvilágított a nap. — Száz kilométer magasban ki- ! kapcsolódott a motor, vagyis a re- ipülés most már a tehetetlenségi erő : hatására történt. — Milyen tudományos tapasztalatot hozott az első kísérlet? i — 100 kilométer magasságiban a : rakétától elvált egy hermetikusan záródó fülke, amelyben két kutya volt. Ök voltak az első élőlények, akik átlépték a kozmosz küszöbét. A hermetikus kabin a rakéta orr-részéhez csatlakozott. Falába oxigén- _ ballonokat és műszereket építettünk [be, amelyek a kutyák szervezetében lezajló legcsekélyebb változást is rögzítették. Az állatok néhány kilométert szabadon estek, majd a Földtől három kilométernyi magasságban automatikusan kinyílt az ejtőernyő és a fülke lassan ereszkedett a Földre. • — Milyen élettani következtetésekre iutottak az élőlények vizsgálatánál? — A Földre érkezés után sokoldalú vizsgálat alá vettük az élőlényeket, de szervezetükben semmiféle változást nem tapasztaltunk. A kutyák jól érezték magukat. Megállapítottuk, hogy az élőlények magatartása és testi állapota a repülés idején nem változott meg. Mindössze egészen jelentéktelen eltérést tapasztaltunk a pulzus verésében, és a lélegzés ütemében. A test hőmérséklete állandó maradt. A feltételes reflexeket a repülés után is megőrizték az állatok. Mindezek azt bizonyították, hogy a világűrhajózás élettani szempontból semmiféle különleges elváltozással nem járt. — Milyen további kísérletek következtek? — A kísérletek második szakasza lényegesen különbözött az. elsőtől. A kutyákat most már nem hermetikusan elzárt fülkében helyeztük el. A kis kabinba röpítőberendezést (kata- pult) szereltünk. A katapulthoz légköri búvárruhába öltöztetett kutyákat szitáztunk, majd felszereltük a lélegzőbcrendezésit, azl ejtőernyőt, valamint számos készüléket a repülés közbeni fiziológiai funkciók megállapítására. A 900 literes oxigéntartalék néhány órára biztosította az állatok légzését a légköri búvárruhában. — Ez 'álkálómmal 110 kilométer magasra Jöttük fel a rakétát. A kellő magasság elérésekor az orr-rész — amely az élőlényeket tartalmazta — elvált a rakétától és megkezdte szabad esését. 30—90 kilométer magasban a röpítőberendezés kidobta a jobboldali légköri búvárruhába öltöztetett kutyát. Három másodpercig a szabadban száguldott az állat, majd bekapcsolódott az ejtőernyő, amely a biztonságos földre érést tette lehetővé, ötven-harmincöt kilométer magasságban működésbe lépett a baloldali röpítőberendezés is, amely a másik kutyát hajította a világűrbe. Az állat mintegy 30 kilométert repült, s csak ekkor nyílt ki az ejtőernyő. — Hogyan kísérték figyelemmel az állatok magatartását? — A repülés időtartama alatt működtek az. automata filmfelvevő- gépiek. Ezenkívül az állatokra számos regisztráló műszert helyeztünk, amelyek a belső élettani folyamatokat is jelezték. Egyetlen egyszer sem fordult ’ elő, hogy az állatok elpusztultak, vagy valamilyen sérülést szenvedtek volna a külső atmoszféra nyomása következtében. — Folynak-e hasonló kísérletezések külföldön? — Az utóbbi években amerikai tudósok is fellőttek rakétákat, amelyek rovarokat, egereket és más kis állatokat szállítottak. Többek között majmot is, amely a repülést csak narkózis hatása alatt bírja. Ez tehát nem adhatott teljes képet az állatok magatartásáról. A szovjet tudósok kutyákkal végzett kísérletei pontosabb eredményekhez vezettek. Nem véletlen tehát, hogy a nemrégiben Párizsban tartott kongresszuson nagy érdeklődést tanúsítottak a szovjet tudósok beszámolói iránt. — S mikor utaznak majd az emberek a világűrbe? Laboratórium-tank a holdkutatás szolgálatában Jurij Hlebcevics szovjet tudós elhatározta, hogy »laboratórium-tankot« bocsát fel a holdba. A készüléket alakja után nevezték el tanknak. A tervek alapján a »tank« adókamrával ellátott televíziós berendezést tartalmaz majd, amely a földre közvetíti a holdon tapasztalt jelenségeket. Ezenkívül különféle regisztráló műszerek is helyet kapnak a tankban. Szárazon és vizen Az egyik kaliforniai cég négyszemélyes, autóhoz kapcsolható vík- kendházat gyárt. A ház szárazföldön két keréken gördül; vízen pedig külön motor segítségével úszik. A vik- kendház acélból és alumíniumból készül. — A világűrhajózás kísérleteiről szóló közlemények hatására sokan jelentkeztek önként, hogy vállalják az »első utazók« szerepét. Hozzám is sok levél érkezett, amelyekben diákok, katonák, komszomolisták ajánlják fel szolgálataikat. Ez azonban még nem teljesen a jelen időszak problémája. Még sok és alapos kísérletezésre van szükség, mielőtt az ember elfoglalhatja helyét a koz^ moszba induló léghajóban. — Milyen feladatok állnak az űrhajózás kutatói előtt? — A már eddig összegyűjtött kísérleti anyagok megszabják további munkánk irányvonalát. Elsősorban a repülés magasságának és időtartamának növelését tűztük ki célul. Ez lehetővé tenné, hogy hosszabb időn keresztül tanulmányozzuk a kozmikus sugárzások hatását az állatokra. Ez nagyon fontos előfeltétele annak, hogy emberek is felszálltának a világűrbe. — A rakétáik fellövése csupán az űrhajózás szempontjából Jelentős? — Természetesen a tudósokat nemcsak az élettani hatások érdeklik. A világűrbe felbocsátott rakéták értékes adatokat szolgáltatnak az atmoszféra felső rétegeinek hőmérsékletéről, az ionoszféra elektromos állapotáról, a meteorokról, amelyekkel gyakran összeütközik a rakéta. — Mit várhatunk tehát a közeljövőben? — Kétségtelen, hogy ezek a kísérletek sikerrel járnak majd. Az első lépéseken már túl vagyunk. Eljön majd az az idő — s talán nem is a beláthatatlan jövőben —, amikor az ember »birtokába veszi« a világűrt.
