Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-26 / 173. szám

illlllllllüiiliiliii MOSZKVÁTÓL A & ZAJNA PARTJÁIG (II.) A divatban Franciaország első­számú versenytársa Olaszország. Pá­rizs egyelőre vezet és verhetetlen, bár az olasz divatot is a sok tarka­ság és pikáns ötletesség jellemzi. Je­lenleg sokat beszélnek a következő modellről. (Tervező Emilio Schubert.) Nyári délutáni ruháról van szó. Az eredeti ruha szűk, piros, barna, fe­hér pettyes anyagból készült. A szé­les fehér santung derékbetét megtö­ri a ruha kissé merev vonalát. A fre- goliszerűséget egy másik szoknya biztosítja, moly kívül-belül egyaránt hordható. A fehér santung és a ru­ha alapanyaga egymásra van dol­gozva. Sőt, más változat is elképzel­hető, ha valaki ugyanabból a san- tungból bolerót készíttet. Tehát ele­gáns nyári rpha, mely mozgás köz­ben pettyes belsőrészt mutat, vagy éppen fordítva. Az olasz divattervezők fantáziája elég csapongó, például nem ritka a szűk nadrág, szürrealista mintákkal díszített blúz sem. Ehhez pedig pety- tyes kendő. Természetes, ez a túlzott divat lent délen másképpen hat a ragyogó napsütésben, mint a buda­pesti utcán, vagy más városok ut­cáin. Az olasz nők szeretik az úgy­nevezett »boutique«-divatújdonságo- kat (boutique — kiejtése butik, je­lentése — bolt, árukészlet). Világos színű szoknyán több égőpiros szegély között betűk, figurák szerepelnek. Vagy fehér vászonszoknyán színes kartonból kivágott és rádolgozott pa­rasztfigurák. Ugyanez nyomtatva hagyma, alma. uborka mintákkal. Ehhez a divathoz valóban napsütés, jókedv és fiatalság kell. Ne és mit viselnek Berlinben? A kirakatokban sok minden akad, de egységes,, kialakult divatról beszélni nem lehet. A sokat emlegetett ing­ruha legtöbbször házivarrónő mun­kája, ami persze nem lebecsülést je­lent. A berlini divatot a következők jeliemzik: bő felsőrész, blúzszerű hát, hanyag vállszabás, mélyen be­vágott ujjakkal. kimonó, esetleg rag- lánszabású ujjakkal. Egyszerű kivá­gások, vagy redőzött, esetleg a nyak­tól elálló kerek, kihajtott gallérok. Ajánlják az elől végiggombolható ru­hát övvel, vagy öv nélkül. Ez vonat­kozik a kétrészes ruhákra is. A fel­sőrész kabátka szabású, a derékban enyhén szűk és közvetlenül a csípő felett végződik. Nappalra szűk, tánc­ra, ünnepélyes alkalmakra bővebb szoknyarész. íme az új nyári divat. Ha a mon­dottakat összefoglaljuk, akkor nagy vonalaiban így határozható meg: könnyű anyagok, blúzszerű felsőrész, gazdag ráncok. Párizs — mint eddig még mindig — megadta a rajt­jelet s az egész nemzetközi divatvi­lág követi, anélkül azonban, hogy országonként sajátos egyéniségét fel­adná. A nő és az illa! Az illatos olajok előállítása év­századok folyamán sokat fejlődött. Ma már nemcsak virágokból, nö­vényekből állítanak elő illóolajo­kat, hanem laboratóriumokban, szintetikus úton is. Az illatszerek használata azonban nemcsak ab­ból áll, hogy kiválasztunk a dro­gériában egy tetszetős üveg kölni­vizet és magunkra locsoljuk. Ah­hoz, hogy az illat valóban kiegé­szítse szépségünket, nem árt tudni használatáról egyet és mást. Az illatszert mindig megmosott, csak jól ápolt testre használjuk, mert az illat nem arra való, hogy a tisztátalanságból eredő szagokat elnyomja, hanem arra, hogy a test ápolását tökéletesebbé tegye. Há­romféleképpen illatosítjuk testiink- ket: 1. A fürdővízbe illatos fürdő­sót, vagy illatos ecetet csöpögte- tünlc. 2. Illatos hintőporral hintjük be a test hajlatait. 3. Kölnivizet dörzsölünk szét bőrünkön. Kellemes, üdítő a Citrom-mosdó­ecet. Három citromnak apróra vá­gott héjját jól záródó üvegbe tesz- szük. és 150 gramm borecetet, 30 gramm kölnivizet és 170 gramm narancsvirágvizet öntünk rá. Jól bedugaszolva naponta egy-kétszeri felrázás mellett két hétig langyos helyen tartjuk. Ekkor kipréseljük a héját és a lecsurgó folyadékot szűrőpapíroson szűrjük át. Egy mosdótál vízbe egy evőkanálnyit veszünk belőle. A Johann Marina Farina illatához hasonló kölnivíz elkészítési módja a következő: citromolaj 1—1,5 rész, bergamott olaj 0,5 rész, neroli- olaj 0,3 rész, levendula olaj 0,2 rész, édes narancs-olaj 0,2. Mindezt 100—200 ccm. finom borszeszbe önt­jük és naponta többször összerázva egy két hétig érleljük. Minden nőnek saját magának kell megtalálnia az egyéniségéhez legmegfelelőbb illatot. Fiatal lány­hoz sehogysem illik a nehézkes, ke­leties illatszer és az érdekes, kö­zépkorú, spanyolos szépség rosszul teszi, ha valami édeskés virágillat­tal szagositja mgát. Általában sza­bály, hogy a legjobb illat is ter­hessé válik, ha túlsókat használ­nak belőle. Vannak illatok, ame­lyek soha sem bántóak és kelle­metlenek. Ez például az »eredeti kölnivíz«, illata, melyet Johann Marina Farina receptje szerint ké­szítenek és a szerény, kedves le­vendulavirággal illatosított kölni­víz. Fiatal lányoknak csakis ezt az utóbbi kettőt ajánljuk. Bevált háxisser zsíroshajúaknak A zsíros haj sok kellemetlenséget okoz, különösen a nőknek. Sohasem áll jól a frizura, és minél többet mossák, annál hamarabb zsírosodík. Itt egy jól bevált háziszert használ­hatunk. Fejmosás előtt vegyünk egy púpozott kávéskanál sót, öntsük tenyerünkbe és dörzsöljük vele fej­bőrünket. Azután kikeféljük a só­maradékot hajunkból és megmos­suk. Ajánlatos a fejbőrt többször kölnivízzel dörzsölni. Alkohol nem alkalmas, mert túlságosan zsírtala­nítja a hajat és egyúttal izgatja a fejidegeket. A kölnivízzel való be- dörzsölés egyben meggyorsítja a fejbőrben a vérkeringést. I BEFŐZÉS § Nagyanyáink, a kitűnő háziasszonyok egyik főbüszkesége élés­kamrájuk és abban is a befőttes polc volt. Az egrestől és az epertől a birsalmáig és a csipkebogyóig szebbnél szebb és jobbnál jobb befőttet készültek és katonás rendben álltak a polcon. A mai dolgozó nőnek ai egész életformája megváltozott. Törvényszerűen meg kellett tehát vál­toznia a háztartás vezetésének is. A tudomány és a technika siettek segítségére a mai háziasszonyoknak. (Konzervek, Mirelité.) A ma asszonya is befőz. A legtöbbje nem mulasztaná el a sárga­barackíz és dzsem befőzését és csak azt az uborkát tartja jónak, amit ő tett el. i A gyümölcs- és főzelékfélék befőzése előtt helyes, ha a befőzést megelőző műveleteket elvégezzük. így például kimossuk az üvegeket, előkészítünk kellő mennyiségű cukrot, sót, ecetet, szalicilt, befőzőhár- tyát, gumit, vagy kötözőfonalat. Álljon készen a befőző lábos és ka­nál is. A befőzni való főzelékféléket, vagy gyümölcsöt lehetőleg az­nap reggel vásároljuk, hogy friss legyen. Elsőrendű, hibátlan gyümöl­csöt vegyünk, mert csak így lehetünk biztosak abban, hogy nem rom­lik meg. A befőtthöz félliteres üvegenként 12—20 dkg cukrot fő­zünk sziruppá, vagy ugyanannyi kristálycukrot teszünk az üvegbe és hideg vízzel felöntjük. Befőzéshez porcukrot ne használjunk. A be­főttet 6—20 percen át gőzöljük, kössük le gondosan az üvegeket és csak 24 óra múlva tegyük helyre. A dzsemet 30—70 százalék cukorral főzzük. Forró üvegbe téve lekötözzük és párnák között úgynevezett száraz gőzben tartjuk 24 órán át. A gyümölcsíz készítésénél a g ondosan megmosott és magtalan; - tott gyümölcsöt a mindent daráló ban megdaráljuk és 40—60 százalék cukorral megfőzzük, majd ugyanú gy járunk el, mint a dzsem készíté­sénél. Mielőtt bekötöznénk az üve geket, vizes ruhával gondosan töröl­jük meg az üveg peremét, mert ha a legkisebb is ott marad, lehetet­lenné teszi az üveg légmentes elzárását. « ♦♦♦♦ ♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦* »♦♦♦♦♦« ♦« ♦♦♦♦«♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ dlz ízLéiwL Ruhavásárlás, ruhacsináltatás előtt gyakran hang­zik el a kérdés: mi a divat, mit csanáltassak, mit ve­gyek? Erre a kérdésre szeretnék válaszolni néhány jóta­náccsal. Miben is rejlik az ízléses öltözködés titka. Mindenekelőtt a színek harmóniájában, a szabás­vonalaknak a test arányaihoz való nyugodt és előnyös alkalmazásában. A szín, szabásvonal, az anyag mintá­ja illeszkedjen össze viselőjének egyéniségével és korával. A szín megválasztásánál a döntő szerepet a bőr és a haj színe játssza. Szőkéknek általában nem előnyös a sárga szín, és a zöld árnyalat sem illik minden szőke típushoz. Az új ruha színe legyen összhangban a meg­lévő holmikkal, hogy a kiegészítő darabok (cipő, kesz­tyű, táska, stb.) használhatók legyenek. Az elmondott szempontokat az új divatszínek alkalmazásánál is fi­gyelembe kell venni. A szabásvonal megválasztásánál szükséges az »ön­ismeret«, mert döntő kérdés, hogy valaki sovány-e, vagy kövér, magas-e vagy alacsony. Ennek figyelem- bevételével kell megnézni, hogy mit nyújt a divat az illető számára. A valakinek nem megfelelő divatvonal alkalmazása nemcsak előnytelen, hanem gyakran íz­léstelen is. Alacsony növésű, vagy követőbb nő helyes, ha kerüli a ruha keresztbe osztottságát, és hosszanti irányú szabásvonalakat, hegyes kivágást, kis mintákat és kis gombokat választ. Magas nő, magasságának megfelelően, megtörheti a ruha vonalát, passzékkal széles övvel, mintákkal, — de mindkét típusnál követelmény, hogy a szabásmeg­oldás ne legyen túl komplikált Minden szabástech­nikai túlzás ízléstelenséget eredményez. Jellemezze a szabást az egyszerűség, a szabászati megoldást főleg a ruha felső részére koncentrálva. Éppen a szabásvo­nallal kapcsolatban merült fel a kérdés, követni keli-e a divat változásait, vagy sem. Természetesen a divat­változások alatt nem az esztelen túlzásokat értjük, hanem olyan divatváltozást, ami a nemzetközi divat általános divatvonalán épül fel, nem esik semminemű túlzásba és a »tegnap« kabátja harmonikusan hordható a »holnap« ruhájával. A ruhák kiegészítő tartozékainak az a szerepük, hogy — mintegy kísérő zeneként — kihangsúlyozzák a ruha színét, szépségét, rendeltetését. Ezért igen lé­nyeges, hogy ezeket színben, anyagban, formában he­lyesen válasszuk meg, mert csak a ruházat teljes összhangja emeli ki kellően az egyéniséget és tesz ízlésesen és jól öltözötté. TEJFOLTOT a szövetből, vagy se­lyemruhából vizes ruhával azonnal el lehet távolítani. * * * A FÉNYEZETT BÚTOR vissza­kapja régi fényét, ha néhány csepp petróleumot cseppentünk vattára és a bekent felületet puha ronggyal fé­nyesre dörzsöljük. * * * A LÉGYPISZKOT ecetes vízben megmártott ronggyal — vagy ha na­gyon régi — akkor szalmiákos ruhá­val lehet eltűntetni. * * * TINTAFOLTOT így tüntetünk el szőnyegből: kevés tejet cseppentünk HASZNOS TUDNIVALÓK rá, 10 percig állni vittával felitatjuk. hagyjuk, majd SZŰK CIPŐNKET úgy tágíthatjuk ki, ha a sámfára, ott, ahol szorít a cipő, faggyúgyertyát, vagy pecsét- viaszt cseppettünk. Ha ez megszárad, húzzuk rá óvatosan a cipőt és hagy­juk rajta 2—3 napig. A cipő ki fog tágulni. * * * A DOHÁNYSZAGOT A SZOBA­BÓL kiszellőztethetjük, ha a szoba közepére egy kis edényben 1 decili­ter ecetben feloldott 10 gramm kilór- meszet teszünk. Félóra múlva kivi- hetjük az edényt és kiszellőztethet­jük a szobát. A dohányszag eltűnik. * * * ÉLESZTŐT TARTÓSÍTHATUNK oly módon, hogy a teljesen friss, ta­padó, nem morzsolódó élesztőt kis darabokra vágva, befőttes üvegbe tesszük, s azt friss vízzel megtöltjük. Sötét, hűvös helyen tartjuk, két hé­tig is eláll. Időközben kivehetjük belőle, ilyenkor friss vízzel töltjük fel és tovább tárolhatjuk. TT7TV7»7VTTVTTTTVTT7T1'TTTTT ’ 7TT777TTYYTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT7YTYTTTTTT»T7TTTVTTTTTYT7TTTTTTTTTT’»TT'TT ♦*♦♦♦♦♦+♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ►♦♦♦» NYULAM-BULAM LAKOMÁJA (BASKÍR NÉPMESE) így ápoljuk a A műanyagkészítmények az ipar­ban, a háztartásban, az öltözködés­ben — így természetesen a divatban is — jelentős helyet foglalnak el. A műanyagok felhasználása nem látott gyorsasággal fejlődik. A gyors fejlő­dés mellett eddig nem fordítottak kellő gondot az új műanyag-cikkek kellő ápolására. Ennek kárc-s követ­kezményeit egyre inkább tapasztal­hattuk. A plasztik szépen színezhető és mintázható, ezért az eső- és műbőr- kabáttól a retikülig, a szandáltól a divatos övékig a női divat fontos té­nyezője lett. Gyakran panaszolják azonban, hogy a hajlékony, bársonyos, puha plasztik-táska, kabát vagy szandál idővel megsáígul, megkeményszik és törékennyé válik. Ezért sokan azt gondolják, hogy a műanyag csak műanyag marad, nem tudja felven­ni a versenyt a bőr, vagy egyéb árukkal. Gondoljunk azonban arra, hogyha a bőrt soha nem pásztáz­nánk, hanem ápolás nélkül horda­nánk cipőinket, eltartana-e több évig is? Bizony pár hét alatt a legjobb cipő is tönkremenne. Az volt eddig a hiba, hogy a PVC-ból készült ter­mékeket csak használtuk, de nem ápoltuk. Ezen a hibán segített a szorgos kutatómunka. A Speciális Műanyag és Gumifeldolgozó Szövet­plasztik holmit kezet forgalomba hozta a Plasztiká- tor elnevezésű plasztik ápoló szert, mely hajlékonnyá, lággyá teszi a ri­deggé, törékennyé vált plasztik hol­mit, újra puha tapintást ad a »meg­öregedett« tárgynak. A szövetkezet másik készítménye a plasztikragasz­tó, szintén a PVC-holmik megóvását segíti elő. Sok olyan tárgyat kellett eldobni eddig, ami eltörött, mert nem volt ragasztószer. A két készítmény használata, úgy hisszük, hamarosan elterjed, amit bizonyít az is, hogy a nemrégiben rendezett ipari vásáron — ahol először hozták forgalomba — alig lehetett az igényeket kielégíteni. Jó tudni • •• HABOT lehűtött tojásfehérjéből le­het könnyen készíteni. Ha van je­günk, tegyük pár órára jégre, ha nincs, megfelelő a hideg víz is, ha ebben áll egy éjjelen, vagy néhány órát. Célszerű a habüstöt hideg víz­be állítva verni a habot. Az utóbbi vonatkozik a tejszínre is. DARAZSCSIPÉS ELLEN kitűnő házi kezelés a következő: a csípésre azonnal nyomjunk rá erősen egy széles, gömbölyűvégű kés pengéjét, öt percig tartsuk leszorítva, majd mossuk ki ecetes vízzel. Egy kisfiút elküldték a faluba, hogy hívja meg vendégségbe ezt, meg ezt az asszonyt, azt meg amazt az embert. Olyan sok nevet mondtak neki, hogy a kisfiú bizony alig hogy kilépett a kapun, mindet elfelejtette. Igen szégyelte magát, vissza­menni szégyenszemre nem akart, hanem ezt ta­lálta ki: — megyek és meghívom a falut. Ak­kor bizonyosan közöttük lesznek azok is, akiknek a nevét elfelejtettem. Ügy is tett. Elment minden házba és meghí­vott minden élő lelket a faluból. Azok szépen megköszönték a vendég­hívást és megígérték, hogy elmennek. A kisfiú pedig, miután a legutolsó házba is bement, haza indult, mint aki jól vé­gezte dolgát. Másnap délelőtt gyüle­kezni kezdtek a vendé­gek. Eljött az egész falu. Asztalhoz ült a sok em­ber és várta az ebédet. — Mit csináltál, te ha­szontalan? — szidták a kisfiút. — Hogy vendé­geljünk meg ennyi em­bert! A fiúcska ekkor beval­lotta, hogy ő bizony el­felejtette, kiket akartak meghívni, így elhívta az egész falut. A vendégek pedig vár­ták a lakomát. A kisfiú anyja már mindent az asztalra rakott, ami főtt étel- volt a konyhában és másféle a kamrában, de bizony félfogára sem volt elég az ennivaló a vendégseregnek. — Magad csináltad a bajt, most magad is se­gíts rajta! — mondták a szülők a kisfiúnak. Az sírva fakadt, hogy ilyen bajt okozott, de nem tu­dott segíteni rajta, hát kiment az erdőbe, leült egy fatönkre és csende­sen sírdogált. Ahogy ott kesereg, szo- morkodik, látja ám, hogy a bokorból az a kisnyúl ugrál- eléje, amelyiket télen ő gondozott. A nyulacskát a sas karmai­ból mentette ki, egész télen táplálta, nevelte, aztán tavasszal, amikor megnőtt, megerősödött, szabadon bocsátotta. — Mi baj van, kis gazdám? kérdezte rész­véttel a nyulacska. A kisfiú elpanaszolta neki, hogy s mint járt. — Sose búsulj, kisgaz­dám, — vigasztalta a nyulacska. — Menj most szépen haza és ne törd a fejedet! Ne félj, egy félóra múlva jóra fordul minden! Ezzel eltűnt az erdő mélyén, a kisfiú meg ha­zabaktatott. Otthon a vendégek már zúgolódni kezdtek. — Kár volt itt össze- csődíteni ennyi embert, — mondogatták — ha még meg sem tudnak kí­nálni bennünket! Közben valaki kinézett az ablakon, és szeme- szája elállt a csodálko­zástól. Mindenki felug­rált és az ablakhoz sza­ladt. Hát bizony volt ry.it nézni! Az egész utca megtelt az erdő vadjaival. Sor­ban jöttek a kisfiúék háza felé és mind hozott valami ajándékot. A medve egy bödön mézet a mancsai között. A far­kasok friss bárányhúst cipeltek, a szarvasok óvatosan az agancsukra akasztva tejjel teli vöd­röket hoztak. Az ürgék és mókusok telt zsákokat gurítottak maguk előtt. A mókuskák mogyorót és diót csörgettek a ta­risznyájukban. A rókák pedig szép hízott tyúko­kat és ludakat hoztak fogaik között. A nyulacska ugyanis elmondta erdei barátai­nak, hogy a kisfiúcska milyen jószívű volt hoz­zá, mire azok rögtön el­határozták, hogy segíte­nek a bajbajutott kis­fiún. A szülők azt sem tud­ták hova legyenek cso­dálkozásukban. Hát még a vendégek! Három na­pig ettek, ittak, s mégis maradt ennivaló egész télre. Boldog volt a kis­fiú, hogy kisegítette a szüleit a bajból! így hálálta meg a nyu­lacska a kisfiú jószívű­ségét!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents