Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-21 / 143. szám

S BOMOGYOKSZAQ Péntek, 1957. június 21.

MAO СЕ-TUNG BESZÉDE

3. A mezőgazdasági szövetkezés kérdése

Országunk falusi lakosságának száma meghaladja az 500 milliót, úgyhogy a parasztság helyzetétől igen nagymértékben függ népgazdaságunk fejlődése és a hatalom megszilárdítása. Véleményem szerint a helyzet ezen a területen alapjában egészséges. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezésének befejezése megoldotta hazánikban a szocialista iparosítás és az egyéni gazdálkodás közötti nagy ellentmondást

A termelőszövetkezetek szervezésének gyors befejezése miatt egyesekben felmerül az aggodalom: nem lesznek-e hibák? Bár vannak bizonyos hibák, a helyzet alapjában egészséges.

Érdekes példán szemléltette a termelőszövetkezeti mozgalom fölényét az egyéni gazdálkodás felett, ugyanakkor utalt arra is, hogy mivel a kínai szövetkezetek legnaeyobb része egy évesnél alig idősebb, helytelen lenne azt követelnünk tőlük, hogy mindent a legnagyobb rendben csináljanak. Véleményem szerint — mondotta — nagyon jó lesz, ha az első ötéves tervben megteremtjük és kialakítjuk, a második ötéves tervben pedig megerősítjük a szövetkezeteket.

A szövetkezetekben most a fokozatos megerősödés folyamata megy végbe.

Még vannak bizonyos megoldásra váró ellentmondások, például akadnak az állam és a szövetkezetek között, valamint a szövetkezeteken belül, továbbá az egyes szövetkezetek között megoldásra váró ellentmondások.

Mindenkor ügyelnünk kell arra, hogy az említett ellentmondásokat a termelés, az elosztás síkján oldjuk meg. Az elosztás kérdésében egyaránt tekintetbe kell venni az állami és a kollektív, valamint az egyéni érdekeket. Az államnak gondoskodni kell a felhalmozásról, a szövetkezeteknek is, de ezék a felhalmozások nem lehetnek mértéktelenek. Fel kell használnunk minden lehetőséget, hogy a normális termésű években a termelés növekedése révén a parasztok évről évre növeljék egyéni jövedelmüket.

Beszélt arról a szándékról, hogy megfelelő szinten általában stabilizáljuk azt a gabonamennyiséget, melyet a parasztoktól adó és felvásárlás útján kapnak, hogy a mezőgazdaság fejlődjék, hogy a szövetkezetek megerősödjenek, hogy a falun élő, s gabonára szoruló kisszámú parasztcsalád ne szűkölködjék többé gabonában, s hogy egyes parasztgazdaságok kivételével, am.elyék ipari növények termelésére rendezkedtek be, minden parasztnak legyen gabonafeleslege vagy elegendő gabonája saját szükségletének kielégítésére, s hogy a falun ne legyen szegényparaszt és minden paraszt elérje, vagy meghaladja a középparasztok életszínvonalát.

4. A nagyiparosok és a kereskedők kérdése

Hazánk társadalmi rendjének megváltoztatása során a mezőgazdaság szövetkezetesítésével és a kisipar szövetkezetesítésével egyidejűleg 1956-ban befejeztük a magánipaii vállalatoknak és a kereskedelmi vállalatoknak vegyes állami-magán vállalatokká való átalakítását is. Ennék il> gyors és sikeres megvalósítása szorosan összefügg azzal, hogy rendeztük a munkásosztály és a nemzeti burzsoázia közötti ellentmondásokat, mint népen belüli ellentmondásokat. Megoldódtak-e teljesen ezek az osztály-ellentmondások? Nem, még nem oldódtak meg teljesen. Még bizonyos időre szükség van, hogy ezek az osz- I ály-ellentmcndások teljesen megoldódjanak.

Hangoztatta, hogy a kínai burzsoáziának ma is megvan a kettős jellege. Egyfelől, a burzsoá elemek már a vegyes állami-magánvállalatok vezető dolgozóivá lettek, s kizsákmányolókból a saját munkájukból élő dolgozókká való átalakulás folyamatában vannak, másfelől ma a vegyes állami-magánvállalatoktól meghatározott százalékot kapnak, ami azt jelenti, hogy még nem szűnt meg kizsákmányoló lényegük.

A nézetek, az érzelmek, az életnőd és az erkölcsök' tekintetében a burzsoá elemek és a munkásosztály között ugyancsak nem kicsi a távolság.

A nagyiparosok és a kereskedők teljes átnevelésének a munka folyamatában kell megtörténnie, nekik a vállalatoknál a munkásokkal és az alkalmazottakkal együtt kell tam.ilniok, a vállalatokat az önátnevelés bázisává kell tenniak. De az is nagyon fontos, hegy a tanulás révén bizonyos régi nézeteiket megváltoztassák. A nagyiparosok és a kereskedők tanulásának az önkéntességre kell épülnie.

5. As értelmiségiek kérdése

Értelmiségünk zöme jelentős előrehaladást ért el az elmúlt esztendőben és híve a szocialista rendszernek. Sokan közülük szorgalmasan tanulják a marxizmust és egy részük a kommunizmus híve lett. Ez a rész ma csak kisebbség, de száma fokozatosan növekszik. Természetesen vannak még értelmiségiek, akik ma is kételkednek a szocializmusban. Vannak, akik nem értenek egyet vele. De ez a kisebbség.

Országunkban a szocializmus építésének nehéz feladata megköveteli, hegy minél több értelmiségi szolgálja.

Meg kei! bízni mindazokban az értelmiségiekben, akik valóban szolgálni óhajtják a szocializmus ügyét, gyökeresen meg kell javítanunk velük viszonyunkat és segítenünk kel! nekik minden megoldásra '.'áró problémájúi: megoldásában, hogy aktívan kibontakoztathassák tehetségüket és képességeiket.

Bár értelmiségünk nagy tömegei már haladást értek el, ennek következtében nem szabad önelégültéknek lenniök. Az értelmiségieknek

folytatniok kell saját átnevelésüket, fokozatosan le kell vetkőzniük burzsoá világnézetüket és proletár«kommunista világszemléletet kell kialakítaniok, hogy teljesen az új társadalom színvonalán álljanak és összeforrhassanak a munkásokkal és a parasztokkal. Feltétlenül akadnak olyan emberek, akik semmiképpen sem akarják eszmeileg befogadni a marxizmus—leninizmust, és nem akarják elfogadni a kommunizmust. Az ilyen emberekkel szemben nem kell túlzott követelményeket támasztani. Ha csak engedelmeskednek az állam követeléseinek és úgy dolgoznak, ahogyan kell, akkor már lehetővé kell tenni számukra, hogy megfelelő munkát végezhessenek.

A továbbiakban az eszmei, politikai munka fokozásának szükségességéről beszélt. Mind az értelmiségnek, mind a tanuló ifjúságnak fokozottan tanulnia kell. A szakma' elsajátításán kívül haladást kell elérniök ideológiailag is, politikailag is, ehhez pedig tanulmányozniok kell a marxizmust, tanulmányozni ok kell a mindennapi politika kérdéseit. Iia nincsenek helyes politikai nézeteink, az annyi, mintha lelkünk se lenne.

6. A nemzeti kisebbség kérdése

Országunkban a nemzeti kisebbségek több mint 30 millió embert számlálnak. Annak ellenére, hogy ez az egész ország lákosságánalk csak hat százaléka, ez a hat százalék igen nagy területen, az ország egész területének mintegy 50—60 százalékán él. Ezért feltétlenül rendezni kell a bánok és a nemzeti kisebbségek viszonyát. E kérdés kulcsa a nagy han sovinizmus leküzdése. Egyúttal le

kell küzdeni a helyi nacionalizmust is, azoknak a nemzeti kisebbségeknek a körében, amelyeknél megtalálhatók.

Ezen a területen már végeztünk valamelyes munkát és a legtöbb nemzeti körzetben az elmúlt időT száléhoz képest jelentősen megjavult a nemzetiségek viszonya, de továbbra is van még néhány megoldásra váró kérdés.

7. Egységes tervesés és megfelelő szabályozás

Amikor tervet készítünk, kidolgozzuk és feldolgozzuk a problémákat, mindig abból a tényből kell kiindulnunk, hogy országunknak 600 millió lakosa van.

Irányvonalunk az egységes tervezés és a megfelelő szabályozás. Miniden kérdésben az adott idő és az adott hely lehetőségeinek megfelelően kell eljárnunk, s meg kell beszélnünk a megoldást a társadalom

különböző rétegeihez tartozó emberekkel, s így kell kidolgoznunk az intézkedéseket a megfelelő szabályozás végett. Semmiesetre sem térhetünk lei az ügy elől, azzal áltatván magunkat, hogy sok az ember, hogy az emberek elmaradottak, hogy az ügy sürgős és nehezen oldható meg.

Vajon az elmondottak azt jelentik-e, hogy az összes emberekről való mindenféle gondoskodás feladatát,

és minden ügy megoldását a kormány magára vállalja? Természetesen nem ezt jelenti. Az intézkedések kidolgozása és megvalósítása sok ember és sok ügy esetében társadalmi szervezetek, vagy közvetlenül a tömegek feladata lehet. Ők, sok jó intézkedést dolgozhatnak ki. De ezt is felöleli az egységes tervezés és a megfelelő szabályozás irányelve.

8. A „virágozzék száz virág“, a „versengjen száz iskola“ és a „hosszas egymás mellett élés és kölcsönös ellenőrzés“ jelszavairól

Hogyan vetődött fel a »virágozzék száz világ«, a »versengjen száz iskola« és a »hosszas egymás mellett élés és kölcsönös ellenőrzés« jelszava? A konkrét kínai helyzet alapján vetődtek fel, annak elismerése alapján, hegy a szocialista társadalomban még mindig léteznek különféle ellentmondások, a gazdaság és a kultúra gyors fejlődésének szükségét él ző állam életbevágó követeléseinek alapján vetődtek fel.

A művészetekben és a tudományokban a helyes és a helytelen problémáját a művészi és a tudományos körök szabad vitáiban kell megoldani, továbbá a gyakorlati művészi és tudományos munkában. A helyes és jó dolgokat az emberek eleinte gyakran nem ismerik el »illatos virágoknak«, hanem »mérges gyomoknak« tartják azokat,

A művészetekben és a tudományokban óvatosan kell kezelni a helyes és a helytelen kérdéseket, bátorítani kell a szabad vitát és kerülni kell az elhamarkodott következtetéseket.

Meggyőződésünk, hogy ez a magatartás előmozdíthatja a művészetek és a tudományok! sikeres fejlődését.

A marxizmus is harcban fejlődött és fejlődik.

A proletariátus és a burzsoázia csztáiyharca a különféle politikai erők osztályharca, az ideológiai osztályharc a proletariátus és a burzsoázia között továbbra is hosszú és bonyolult, időnként igen elkeseredett harc marad.

Ezen a téren még amúgy igazában nem dőlt el a kérdés: ki győz és ki marad alul, a szocializmus vagy a kapitalizmus’’ _ Az egész lakosság és az értelmiség körében a marxisták még mindig kisebbségben vannak. Ezért a marxizmusnak továbbra is harc közben kell fejlődnie.

Az ideológiai harcban a szocializmus ma előnyös feltételekkel rendelkezik. A hatalom alapvető ereje a proletariátus vezette dolgozó nép kezében van. A kommunista párt ereje és tekintélye hatalmas.

Felteszik a kérdést: minthogy hazánkban az emberek többségé már vezető ideológiának ismeri el a marxizmust, ajkkor lehet-e bírálni ezt az ideológiát. Természetesen .’ehet. A marxizmus tudományos igazság, állja a bírálatot. Annak a jelszónak a meg', alősítása, hogy »virágozzék száz virág« és «versengjen száz iskola« nem gyengíti a marxizmus vezető helyzetét az ideológiai vitában. hanem ellenkezőleg, erősíti.

iHdyen magatartást tanúsítunk a nem marxista nézetekkel szemben? Amennyiben világos, hogy ellenforradalmárokról és a szocializmus ügyét aláaknázó elemekről van szó, a kérdés megoldása könnyű: egyszerűen meg kell fosztani őket a szólásszabadságtól.

De más a helyzet a népen belül felbukkanó hibás nézetek esetében. Csakis a vita módszerével, a bírálat módszerével és az igazság feltárásának módszerével lehet valóban fejleszteni a helyes véleményeket és kiküszöbölni a hibásakat, csak így lehet igazán megoldani a kérdéseket.

A polgárság és a kispolgárság ideológiája feltétlenül tükröződni fog valamiképpen. Ennek az ideológiának a megnyilvánulását nem kell megakadályozni az elnyomás módszereivel, hanem teret kell adni kifejtésére és amikor ez megtörténik, vitába kell szállni vele, megfelelően bírálni kell. A bírálatnak tudományos elemzésen kell alapulnia és elég meggyőzőnek kell lennie. Dogmatikus bírálattal nem lehet megoldani a kérdéseket.

Amikor a dogmatizmust elítéljük, egyúttal figyelmet kell fordítanunk a revizionizmus elítélésére is. A revizionizmus, vagyis a jobboldali opportunizmus, burzsoá ideológiai áramlat, sokkal veszélyesebb a dogmatizmusnál.

A revizionisták, a jobboldali opportunisták szavakban a marxizmusért küzdenek, szintén támadják a »dogmatizmust«. De éppen a marxizmus legalapvetőbb megállapításait támadják. A szocialista forradalom országunkban lényegében győzelmet aratott, de a társadalomban még vannak olyanok, akik beteljesületlen álmokat dédelgetnek a tőkés rendszer visszaállításáról, minden területen harcolnak a munkásosztály ellen, így az ideológia területén is. Ebben a harcban a revizionisták a legjobb segítőtársaik.

Ha a nagy néptömegek szempontjából nézzük, mi a meghatározója ma számunkra illatos virágok és a mérges gyomok felismerésének, úgy véljük, hogy a kritériumokat nagy vonásokban a következőkben lehet megállapítani:

1. Kedvező-e . soknemzetiségű országunk egész népének egysége szempontjából és nem okoz-e széthúzást a nép körében.

2. Kedvező-e a szocialista átalakítások és a szocialista építés szempontjából és nem káros-e a szocialista átalakításokra és a szocialista építésre.

3. Kedvező-e a nép demokratikus diktatúrájának megszilárdítása szempontjából és nem ingatja-e meg, vagy nem gyengíti-e ezt a diktatúrát.

4. Kedvező-e a demokratikus

centralizmus megerősítése szempontjából és nem Jngatja-e meg, vagy ^gyengíti ezt a rendszert. '

5. Kedvező-e a kommunista párt vezetésének megszilárdítása szempontjából és nem irányul-e vezetéstől való eltérésre, vagy e vezetés meggyengítésére.

6. Kedvező-e a nemzetközi szocialista szolidaritás és az összes békeszerető népek nemzetközi szolidaritása szempontjából és nem okoz-e kárt a szolidaritás eme két fajtájának. • .

Ebből a hat kritériumból a legfontosabbak a következők: a szocialista út és a pártvezetés. Ezeket a kritériumokat azért emeljük ki, hogy segítséget nyújtsunk a népnek szabad vitákhoz és nem azért, hogy akadályozzuk ezt a vitát.

Az említett hat politikai kritérium alkalmazható bármely tudományos és művészi tevékenységre.

Az összes fent kifejtett szempontnak országunk konkrét történelmi feltételeiben van a gyökere. Minden szocialista országban és minden kommunista pártban más a helyzet. Azért egyáltalán ne gondoljuk, hogy kötelességük alkalmazni a kínai módszereket, vagy hogy ezeket kell alkalmazniuk.

A tartós egymás mellett élésre és a. kölcsönös ellenőrzésre szólító felhívás is országunk konkrét történelmi viszonyainak terméke.

Nincs okunk hátat fordítani a tartós egymás mellett élés irányvonalának minden olyan párttal szemben, amely valóban a szocializmus ügyéért küzd, a nép egységesítésére összpontosítja erőfeszítéseit és amelyben a n.ép bízik.

Természetesen a demokratikus pártok és a kommunista párt kölcsönös véleménynyilvánítása és a kölcsönös bírálat csak akkor szolgálhatja a kölcsönös ellenőrzés pozitív szerepét, ha ezek a vélemények és ez a bírálat megfelel a fent kifejtett hat politikai kritériumnak. Ezért reméljük, hogy minden demokratikus párt figyelmesen fogadja az ideológiai átnevelést és törekedni fog a kommunista párttal való tartós egymás mellett élésre és a kölcsönös ellenőrzésre, hogy az új társadalom követelményeinek színvonalán álljon.

9. Néhány ember zavargásának kérdése

Tavaly az ország egyes vidékein előfordult, hogy néhány munkás és diák sztrájkolt. Zavargások voltak tavaly néhány termelőszövetkezeti tag körében is. Ezeknek fő oka a ve zetés bürokratizmusa és a tömegek nem elégséges nevelése.

Meggyőződésünk, hogy országunk nagy néptömegei a szocializmus hívei, hogy igen fegyelmezettek, igazságosak és sohasem hajlandók oktalan zavargásokra. De ez egyáltalában nem jelenti azt, hogy országunkban már ki van zárva, hogy a tömegek körében zavargások támadjanak. Ebben a kérdésben a következőkre kell fordítanunk a figyelmünket:

1. A zavargások okainak gyökeres megsemmisítéséhez határozottan ki kell irtani a bürokráciát, jelentősen fokozni kell az eszmei-politikai nevelést és kellci módon meg kell oldani a különféle ellentéteket. Ha ezeket a feltételeket megvalósítjuk, általában nem lesznek zavargások.

2. Ha rossz munkánk következtében zavargások támadnak, a tömegeknek azt a részét, amelyik részt vesz ezekben a zavargásokban, a helyes útra kell téríteni.

Társadalmunkban nem nagy számban fellelhetők olyan emberek, akik nem törődnek a társadalmi érdekekkel, nem ismernek el semmit és senkit, gyilkolnak és merényleteket követnek el emberek ellen, megsértik a jogot. Lehet, hogv kihasználjak és eltorzítják politikai intézményeinket és rosszindulatúan alaptalan követeléseket támasztanak. hogv uszítsák a tömegeket, vagy rosszindulatúan rémhíreket terjesztenek és elégedetlenséget keltenek, hogy megbontsák a társadalom normális rendjét. Egyáltalában nem helyeseljük, hogy engedékenyen bánjanak az ilyenfajta emberekkel, ellenkezőleg, velük szemben alkalmazni kell a törvényes megsemmisítési intézkedéseket. Az ilyesfajta emberek megbüntetése a társadalom széles tömegeinek követelése, ha nem büntetjük meg őket, a tömegek kívánsága ellenére járunk el.

10. Lehet-e a rosszból jó?

Társadalmunkban a tömegek körében előforduló zavargások nem jók és nem helyeseljük őket. De az ilyen incidensek ráébreszthetnek bennünket a tanulságok levonására, a bürokrácia kiirtására és a hivatásos funkcionáriusok, meg a tömegek nevelésére. Ha ebben az értelemben beszélünk, úgy a rosszból jó lehet. A zavargásoknak kettős jellegük van.

A magyar események nem voltak jók, ez mindenki számára v ilágos. De ezeknek is kettős jellegük van. Hála annak, hogy a magyar elvtársak helyes intézkedéseket tettek, az incidens kibontakozása közben a magyar események rosszból jóvá váltak.

Ma Magyarország erősebb, mint, volt és a szocialista tábor minden országa levonta ebből a tanulságot. Az 1956. második felében világszerte kibontakozott kommunistaelilenes és népellenes kampány természetesen szintén rossz. De tanulságul szolgált a különböző országok kommunista pártjai és munkásosztálya számára, megedzette őket és ily módon jóvá változott. E kampány során az emberek egy része sok országban kilépett a kommunista pártból. Kilépésük és a párt taglétszámának csökkenése természetesen rossz, de ennek is megvan a jó oldala. Az ingadozó elemek nem akartak a párt soraiban maradni és eltávoztak, de a párttagok többsége, a szilárd meggyőződésűek még jobban harcra tömörültek. Mi ebben a rossz?

Bizonyos körülmények között a rossz jó eredményekre vezethet. Mi az emberek a világ minden országában elmélkednek, hogy kitörhet-e a harmadik világháború. E kérdésben az erkölcsi készenlét állapotában kell lennünk és elemzően kell felfognunk az ügyet. Szilárdan a béke hívei vagyunk és ellenezzük a háborút. De ha az imperialisták mégis háborút robbantanának ki. ebben az esetben sern kall félnünk. E kérdést ugyanúgy fogjuk fel, mint minden »zavargást«: először ellenezzük, másodszor nem félünk. A második világháború után létrejött a 900 millió népességű szocialista iábor. Állíthatjuk, hogy ha az imperialisták mindennek ellenére kirobbantják a harmadik világháborút, úev a háború eredményeképpen feltétlenül több száz millió ember a szocializmus oldalára áll és az imperializmus hatalma alatt csak kis terület marad, lehetséges az egész imperialista rendszer teljes széthullása is.

11. A takarékosságról

A továbbiakban a takarékossággal szeretnék foglalkozni. Nagyméretű építést szeretnénk végrehajtani, de országunk még mindig igen szegény. Ez is ellentmondás. A sokoldalú és szüntelen szigorú takarékosság eme ellentmondás, megoldásának nemcsak nagy gazdasági, hanem fontos politikai jelentősége is van.

Jelenleg sok funkcionáriusunkban veszélyes irányzat honosodik meg,

mely abban fejeződik ki, hogy nem óhajtanak osztozni a tömegek örömében és bánatában, s hogy egyéni dicsőségre és előnyre törekszenek. Ez nagyon rossz jelenség. A termelés növeléséért és a takarékosságért folyó mozgalomban megköveteljük az apparátus egyszerűsítését, a kádermunkásoknak alsóbb szerveze(Folytatása az 5. oldalon.)