Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-15 / 138. szám

äüombet, 1967. június 16. *OMOGTOB8EAO ______ _________ Közlekedési ellenőrzésen Vígan berreg a motor az ország­úton, a vezető nyugodtan fogja a kormányt, s egyszerre azt veszi ész­re, piros tárcsa lendül a magasba, egy rendőr az út szélére irányítja, megállítja. — Erőt, egészséget! — mondja. — -Gépjármű ellenőrzés. Kérem a ve­zető igazolványt és a gépjármű iga­zai ólagi át. Ha minden rendben van, jók a fékek és tiszta a rendszámtábla, egy percet sem vesz igénybe az egész, a rendőr tovább engedi: — Köszönöm, folytathatja útját. Be ha nem... Ha szabálytalanul közlekedett, ha nem kielégítő a fel­szerelés, rossz a világítás ... akkor mi történik? Nézzünk meg néhány ilyen esetet. Lengyeltóti A falu felé vezető úton feltűnik a gépállomás egyik Lanz Bulldog tí­pusú erőgépe. Pótkocsit vontat. Azon emberek ülnek. A jelzésre megállnak. A vezető már vakarja a fejét. Biztosan ezt gondolhatja: pont most kellett rendőrökkel találkozni! A ráfutó fék, ami az ilyen lejtős úton a balesetek elkerülését bizto­sítja, nincs bekapcsolva. A rend­számtábla is hiányzik — tehát nem vehetne részt a közúti forgalomban, pedig a gépet is, a pótkocsit is már régen levizsgáztatták. — Nem kaptunk táblát... nem értünk rá festeni. .. mindenképpen ki kellett jönni homokért a tűzoltás­hoz — hangzanak a zavart kifogá­sok. Hiába. Vezetői igazolványt, igazo­lólapot kér a rendőr szakaszvezető. Kiderül, hogy egyik sincs meg. Ott­hon felejtette. Előkerül a papír, ceruza. »-Felraj­zolják-« a könnyelmű, felelőtlen ve­zetőt, s a Lanz Bulldog nem folytat­hatja útját. Vissza kell fordulnia a gépállomásra. Fonyód 250-es Csepel motorkerékpár hang­ját hozza a szél. Jó gyorsan jöhet, ezt már hallásból is meg lehet álla­pítani. Pedig a községben harminc kilométernél nagyobb sebességgel nem lehet haladni. — Miért nem tartotta be az előírt sebességet? — kérdezik megállítás után a vezetőtől. — Sietek. Négy óra előtt fel kell érnem Pestre, mert úgy tudom, hogy később már közületi járműveket nem szabad igénybe venni. Az igazoltató rendőr megnyugtat­ja. Négy óra után indulni nem sza­bad vállalati motorral, de ez estben a menetlevél igazolásul szolgál: messziről jön, s már reggel elindult, haza is kell érnie. Most még büntet­lenül mehet tovább, de figyelmezte­tik, hogy legközelebb ne szabályta­lankodjon. Míg ez a beszélgetés tart, egy másik motoros is a megállítottak sorsára jut, de a megállás után hir­telen eltűnik, a 125-ös Csepelt a járda szélén hagyva. — Hová ment a gazdája ennek a motornak? — Az előbb lépett be a »-Rianás« vendéglő kapuján — adja meg a fel­világosítást valaki a nézelődők kö­zül. Nincs motorvezetői igazolványa, s most azt hiszi, kivárhatja, míg el­mennek a rendőrök. Csakhogy ök már nagyon jól ismerik, nem elő­ször van dolguk vele, s türelmesek. Várnak, míg előjön, hogy bebizo­nyíthassa, megint nincs igazolványa. A rendőrségi oldalkocsis BMV a fák lombjai alatt pihen. Egyszerre nagy, fekete csukott kocsi suhan el jó nagy sebességgel Balatonfenyves felé. A motor egy pillanat alatt in­dul. 30—50—70 kilométeres sebessé­get mutE* már a lámpafejbe épített óra, amikor egyiramtban fútnak vég­re az autóval. Még egy kis gáz, s a kocsi elé kerülve megállást paran­csol a rendőrkéz. Néhány kérdés és felelet: — Hány kilométeres sebességgel hajtott a községben? Nem tudom kérem, rossz az órám ... — Én tudom. 70 kilométert mu­tatott az enyém, mikor egy darabig követtem ... Gyermekátjáró-helynél — amit nem rég hagyott el, mekko­ra a megengedett sebesség? Alku következik: — Harmincöt... akarom mondani huszonöt, ... tizenöt... Nem sikerült. A gépkocsivezető igazolást kap, mely szerint: »-Az 1. sz. Ellenőrző-lapot bevontam.« A CD 386-os rendszámú kocsi vezető­je kicsit szomorúan indul, de a jö­vőben talán szabályosabban közleke­dik Baldtonboglór A műút közepén nagy sebességgel egy fiú kerékpározik. Jókedvében el­ereszti a kormányt, mit sem törőd­ve a meglehetősen nagy forgalom­mal. A rendőr megdühödik. (Nem csodálom.) Mikor megállítja, ezt kér­di: Nincs szüksége a kormányra? Akkor vegye elő a kulcsot és sze­relje le. A fiú zavarba jön. Most esik gon­dolkodóba, hogy mit is tett tulajdon­képpen ... Kérem a kerékpárigazolványát. Nincs nálam. Akkor menjen szépen haza és hozza el. A kerékpár addig itt ma­rad. Néhány perc múlva már meg is érkezik. Kezében lobogtatva a pa­pírt, de az öt forint helyszíni bírság­tól nem menekül, mert el kell venni a kedvét az eleresztett kormánnyal való száguldozástól. Siófok Itt aránylag még kevés a hiba. Ap­róbb rendellenességért nem büntet­nek, inkább csak figyelmeztetnek. Elvük: szép szóval sokszor többet el lehet érni, mint kemény bírsággal. Példa is akad minjárt. Teherautó jön az úton, s a rakfelületén mun­kások ülnek, egy azonban, helytele­nül az oldalfalon fújatja magát a széllel. Megállítják a jármüvet. A többiek azonnal a vezető pártjá­ra kelnek: — Nem nézhet szegény mindig hátra ... az ember a hibás. Minek kell neki állandóan ott üldögélni, mikor tudja, hogy nem szabad. Mikor ismét elindulnak, a munká­sok szorosan maguk közé ültetik társukat. Nehogy mégegyszer az ol­dalfalra telepedjen. Sok motorosnál nincs a felszerelők között az előírt sebkötöző csomag. Ez baj. De nem büntetnek az ellenőr­zők. A vezetőt visszaküldik az első gyógyszertárba, hogy vásárolja meg, s utána folytathatja útját. —ger. Gyümölcsből hat, új burgonyából 400 vagont küld megyénk exportra Vessenek véget a piaci spekulációnak! A MEGYÉK nagy exportverse­nye igen változatosnak ígérkezik az idén is. A versenyt már az is vál­tozatossá teszi, hogy majd minden megye természeti és tájegységi adottságai révén indul elsősorban. Bács-Kiskiun, Szabolcs megyék íz­letes magyar gyümölccsel árasztják el a világpiacot, ismét mások hagy­mával, paprikával, dinnyével ne­veznek be az exportszállításokba. És Somogy megye? Vajon mi mivel indulhatunk? Semmiképpen sem gyümölccsel. A megye gyümölcster­melése elsősorban ú. n. kommersz minőségű csak, tehát belső fogyasz­tásra és ipari feldolgozásra alkal­mas. Akadnak ugyan néha eszten­dők, amikor Somogybán is nagyobb arányú gyümölcsexport jöhet szá­mításba. Ilyen év volt például a ta­valyi, amikor az igen jó szilva- és cigánymeggy-termés révén jelentő­sebb Somogy megyei gyümölcsszál­­iitmány hagyta el az ország hatá­rát. Erről sajnos, az idén nem le­het szó. A MEZŐÉRT tájékoztatá­sa szerint mindössze haít vagon, többnyire téli alma és egy két va­gon körte exportálására lehet szá­mítani. A zöldségfélék közül káposztából, uborkából, paradicsomból van le­hetőség exportra. Káposztából szombaton indul az első szállít­mány Csehszlovákiába, de kapcsola­tot teremtettünk más államokkal is. Ha az időjárás kedvezőnek bizo­nyul, paradicsomból mintegy 8—10 vagon kivitelére lehet számítani. A zöldség- és gyümölcsféléknél sokkal inkább szól -bele Somogy megye az ország export terveibe, a szántóföldek egyszerű »földi gyü­mölcsével«: ízletes burgonyájával. A mintegy 400 vagon, idén kivitelre kerülő burgonyamennyiség már or-Miről és hogyan írjon a Somogy ország? Ezzel kapcsolatban mondották el véleményüket olvadóink csütörtökön este a nagyatádi sajtóankéton. Hosz­­szú szünet után rendeztünk ismét olvasóankétot, hogy a lap újságírói találkozzanak az olvasóikkal, mond­ják el azok, akik készítik a lápot, hogy milyen nehézségeik vannak a lapszerkesztés terén és hogy az ol­vasók is fejtsék ki véleményüket, miről akarnak olvasni, mit akarnak olvasni a Somogy országban. Somogybán megvan a kapcsolat az újságírók és az újság olvasói között. Ezt bizonyítja a nagyatádi ankét közvetlen hangja. Valóban közvetlen hangon, minden gátlás nélkül nyil­vánították véleményüket az ankét részvevői, akik egyöntetűen megál­lapították: a Somogyország egyre jobban betölti hivatását. — A dol­gozó nép lapja ez az újság — han­goztatta az egyik felszólaló, aki az­tán azt is javasolta, hogy helyes len­ne, ha a lap újból felvenné a So­mogyi Néplap nevet. Fejezze ki a lap neve is azt, hogy kié az újság, kinek írják azt. A lap erényei mellett stoltak an­nak fogyatékosságairól is. Bár egyre kevesebb, de még mindig akad hely­reigazítás — állapította meg az an­két. Fordítsanak nagyobb gondot a Somogyország újságírói az adatfel­vételre, így kevesebb lesz a tévedés, és több lesz a bizalom a lapban meg­jelent írásokkal szemben — javasol­ták. Az igazságról írjon mindenkor a lap. írják meg a somogyi újság­írók az igazat még akkor is, ha az itt-ott az elevenbe vág. A lap egyik főfeladata ugyanis, hogy segítse me­gyénk dolgozóit az élet minden terü­letén, éppen ezért bátran tárja fel a lap a hibáikat. Támaszkodjék még hatványozottabb mértékben az olyan levelezőkre, mint a nagyatádi járás­ban Dorcsi Sándor és Horváth Mik­lós, akik a nagyatádi kulturális és sportélet hű tolmácsolói a párt me­gyei lapján keresztül. Aztán Horváth Sándorné, a Fonal­­gyár párttitkára a lapterjesztés fo­gyatékosságairól szólt. Elég gyakran előfordul, hogy nem lehet Somogyor­­szágot kapni Atádon — mondotta. Egy rövid cikk keretében nem is lehetne felsorolni a másfélórás an­két valamennyi megnyilatkozását. Az azonban bizonyos, hogy olvasó­ink, levelezőink, akik jelen voltak az ankéton, helyes irányt mutattak a lapnak, a lap munkatársainak. Köszönet érte! szágosan ás számottevő és egyben Somogy megye exportjának te fő jellemzője. Csütörtökön elindult az első újburgonya-szállítmány a Német Demokratikus Köztársaság­ba. A kivitelre kerülő mennyiség ezután már napról napra növeked­ni fog. Valamennyi termékből ter­vezett expartféleség biztosítottnak látszik. A burgonyát a termelőktől vásárolják fel a szövetkezetek je­lenleg mintegy 40 forinttal drágáb­ban, mint a belföldre szánt bur­gonyát. A termés jó. A Somogy me­gyei MEZŐÉRT annál is inkább szerencsés helyzetben van, mivel ellentétben az ország más területei­vel, nincs göngyöleg problémája. Az Országos Göngyölegellátó Válla­lat Somogy megyei Kirendeltsége biztosította a szükséges szállí ^.ódá­kat, kosarakat, lécketreceket. A MEZOERT barcsi raktárában 240 000, exporthoz zsák vár felhasz­nálásra. A MEZŐÉRT munkáját azonban a nemrég lábra/kapott lélektelen piaci spekuláció nehezíti. A kiadott mintegy háromezer iparen­gedéllyel szemben több mint har­mincezer spekuláns járja az orszá­got és szertelen, csak a maga hasz­nát és javát tekintő, lélektelen módszerekkel veri fel az árakat, igyekszik felborítani az állami ke­reskedelemnek amúgy is sok gondot és munkát adó áregyensúlyt. Ezek a hivatásukat tévesztett kiskereskedők a területükön felvá­sárolt árukat méregdrágán értéke­sítik az ipari munkások és a bér­ből és fizetésből élő dolgotok ká­rára, és ha »vadászterületeiken« ár­­felfutás tapasztalható, hamar tá­voznak a küzdőtérről és az állami kereskedelemre hagyják az összes ellátási problémákat. Az általuk te­remtett szélsőséges áringadozás után a tervszerű és meghatározott árakkal dolgozó szocialista keres­kedelem csak nehezen tud megfele­lő és helyes kereskedelmi légkört teremteni. A SPEKULÁNSOK dzsungele Budapesten alakult ki és elsősor­ban a fővároshoz közel eső megyék­ben dühöng garázda tevékenysé­gük a legteljesebben, de Somogy megyében is fellelhetők méltó cim­boráik. Leleplezésükhöz a felügye­leti és illetékes hatósági szerveknek nem kell különösebb eroieszítés. Tudnak róluk a becsületes embe­rek, szint vallanak a megkárosítot­tak. Ideje lenne már a kiskereske­delmi iparigazolvánnyal, vagy anélkül nagykereskedelmi tevé­kenységet folytató »piackirályok« napját leáldoztatok De minél előbb, mert az idő számukra több pénz! ii CSER PÄL: IV. é'1 ondolom, hogy a ti édes­­anyátok is ki-kinéz most az ablakon Hallotta, amint a kisebbik csend­be felszipog. A nagyobbik elszürkült hangon, kicsit kötekedve szólalt meg. — Engem ugyan nem vár, én ál­lami gondozott vagyak. — Engem vár — sír fel Gsicsa hangja. — A fenét törődnek velem a Ko­vácsék, akikhez kiadtak gondozásra. Azért kellettem csak nekik, hogy a kertészetben legyen egy ilyen lóti-fu­­ti, aki után még pénzt is kapnak. Amikor hazaértem a suliból, még be sem kaphattam az ebédet, már ro­hanhattam palántázni, egyelni, ma­gokat válogatni, vagy koszorúdrótot fonni... Ügy, hát ezért szöktél meg? ■ Ezért is, meg azért is, mert az itthoni életben nincs semmi fantázia. — Ezt nem értem, magyarázd meg! Gyura erősen szutyagolgatta fogai között az üres pipát. Látszott az ar­cán, hogy megfelelő válaszon töri a fejét. — Ez azt jelenti, hogy itt nincs már semmi értelme az életnek. Ezt szokta mondani Kovács is, hogy azt mondja: megette a fene ezt a Ma­gyarországot, itt most már tetves koldus lesz mindenki, nincs már semmiben sem fantázia. Aljanép or­szága ez, mondta még Kovács, a ne­velőszülőm ... — De az előbb azt mondtad, hogy ezek a Kovácsék nem valami rendes emberek és te most ilyenek szavára felülsz? — Nemcsak ő mondja ezt. Min­denki. Ki az a mindenki? — Hát mások is, mindenki. A fel­nőttek mondják egymás között. — Az iskolában is ezt mondják? — Ott nem, de a tanárok úgy ha­zudnak, mint a vízfolyás. — Ez igaz is, — szólalt meg Csicsa és kezefejével maszatolta szét arcán előbbi könnyeit. — Tavaly bedociztam földrajzból a Davidov terv miatt. Idén azt mondta rá Karvaly, a földrajztanár, hogy az hülyeség. Egyszer igaz, más­szor nem, hát ennyit ér az egész iskolai tudomány. Hazudnak ... — No, no — mondta aggodalma­san a Férfi. — Sok olyan dolog van, amit még ma nem ismerünk eléggé, de holnap, holnapután megismerjük, ez még nem jelenti azt, hogy az is­kolában hazudnak. Amikor még én jártam iskolába, azt tanultuk, hogy az anyag legkisebb része az atom, ma már tudom, hogy az atom is ré­szeire bontható. Mondhatom azt, hogy akkor nekem az iskolában ha­zudtak? — De tessék csak idefigyelni — szólalt meg ismét Csicsa — az mégis csak hazugság volt, hogy én egyszer be akartam suttyanni hittanórára, mert tetszik tudni, én nem vagyok hittanos, de a Fazekas Ferkó csalt, hogy jót lehet röhögni a lányokon, "ztán, amikor bemegyek, fülöncsíp Venczel tanító néni, s azt mondja, hogy nem szégyellem maigam, hogy úttörő létemre csalok és hittanra akarok bemenni, amikor engem nem írattak be? Ezt mondta és dumált egy csomót a babonáról, meg mi­egymás. Ezt mondta becs szavamra. És azt az egész iskola tudja, hogy a tisztelendő úr minden második nap a tanító néniékhez jár, mert a Gizi­két otthon taníttatják 'hittanra. Nem hazugság ez? — Nem tanítani jár oda, hanem a tanítónéninek kurizál, te mulya, — oktatta ki Csicsát a nagyok, az oko­sok fölényeskedésével Gyura. Д Férfi elkeseredett ezekre a л gyermekszavakra, s azt kezd­te érezni, hogy az érzésék, gondola­tok. ítéletek olyan gubancával áll szemben, melyet hihetetlenül nehéz kibogozni. — Hát gyerekek, akkor mindenki, de mindenki hazudik? Az egész világ. — Akkor azt mondjátok meg, hogy Amerikáról mit hazudtáik nektek össze? — Az más, az nem hazugság, ha­nem egy klassz hely. — Igen? Te már voltál ott? Nem. — Ezt is úgy mondják, ugye? Min­denki, ahogy te mondanád. — Mert igaz. — Vagy hazugság. Mert ha az emberek és szerinted az egész világ mindenkor mindenben hazudik, ak­kor ebben hogyan lehet igazuk? Elakadt a beszélgetés. A könnyű szél párás hideget csapott be a bok­rok közé. A gyerekek fázósan össze­húzod ta к és közelebb kuporodtak a tűzhöz. — És te Csicsa, te miért jöttél el hazulról? — Nem tudom, kérem — sírt fel a kérdezett. — Azt hiszem, hogy a ha­­zafiság miatt. — Micsoda? Ezt megint nem ér­tem! — Anyukám októberben nem en­gedett felvonulni a Kossuth szobor­hoz, meg azután még másnap sem volt kokárdám és a többiek azt mondták ezért rám, hogy én nem vagyok hazafi... De most megmu­tatom a srácoknak. — Mit mutatsz meg? — Azt, hogy hazafi vagyok, mert kiszököm innét Amerikába, s onnét majd irok nekiik egy lapot, hogy bámuljanak, hogy ki vagyok én! — így már értem. Szerinted tehát az igaz hazafiak mind Amerikában vannak? — Ott is, meg máshol is. — És idahaza? — Itt már nincsenek. — Ki mondta ezt? — A srácok. Meg amikor múltkor a borbélynál voltam, ott is mondta egy ember Kardos bácsinak, a bor­bélynak, hogy csak azok mentik meg a hazát, akik kimentek, mert azok mind a legjobb hazafiak. — Édesapád micsoda?- Hentes a szövetkezetnél.- Az nem hazafi? Az az. — Hála isten. Akkor hát egy haza­fi van itthon is. Ha ,te melléje állnál, ketten lennétek. De én úgy gondo­lom, hogy van még több hazafi is idehaza. Akik a gyárakban dolgoz­nak, akik a földeket szántják, akik az utakat kövezik, akik házakat épí­tenek, akik a betegeket gyógyítják, akik a gyerekeket tanítják, igaz, hogy a számuk nem több, mint nyolc, vagy kilencmillió, ezek mi­csodák szerinted? Emberek. Nem hazafiak?- Lehet, de nem olyan igaziak. A Férfi úgy érette, mintha két л ficár.koló csikót tartana, ez egyik jobbra, a másik balra húzza és nem bírja megtartani őket, mert jó kötőfék helyett csak sörényüket fogja. — Gyerekeim! Ti elmondtátok ne­kem, hogy az emberek nem jók, csúnyán hazudnak, n!em szeretik má­sok ezt a hazát, mint csak azok, akik novemberben, decemberben in­nét. elfutottak. Ezért menekültök in­nét. Azt mondjátok meg, hogy ott kint, Amerikában, vagy Ausztráliá­ban, vagy bárhol a világon igaz em­bereket találtok, és ott nektek jobb lesz? Hát mi lesz ott a jobb, a kü­lönb? — Lesz jó kaja, autónk lesz, sok pénzünk és úgy élühk, ahogy ne­künk tetszik, — felelt a kérdésre Gyura. — Ez tényleg mind jó dolog. Ha­bár nem hiszem, hogy ott Ъ2. utca sarkokon úgy ingyen osztogatják ezeket. De mondjuk, hogy így lesz. Autótok lesz, rengeteg pénzetek. Ott mindenki becsületes ember lesz kö­rülöttetek? Azután ipát fogtok ott csinálni? — Élünk! — És mi lesz a hazafisággal? On­nét messziről szeretitek majd ezt a hazát? — Majd egyszer hazajövünk fegy­verrel és visszafoglaljuk. — Egyre érdekesebb lesz, amit mondotok. Kinek akarjátok vissza­foglalni és kitől akarjátok vissza­foglalni ? (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents