Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-13 / 136. szám

' VUÁG PROLETÄR}Al EGYESt,LJETEK! AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 136. szám. ÄRA ПО FILLÉR Csütörtök, 1957. június 13. Ü...Í •• Ülést tartott a Megyei Tanács Tegnap, szerdán ülést tartott a Me­gyei Tanács a megyei tanácsszékház nagy term ében. A lelkes és nagy vitakészségről ta­núskodó tanácsülés első napirendi pontjaként Sólyom Gábor rendőr­­őrnagy, a Megyei Rendőrfőkapitány­ság vezetője, a Megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottságának tagja elő­adást tartott a közrend és közbizton­ság mai helyzetéről Somogybán. Elő­adását élénk vita követte. A felszó­lalók. méltatták a rendőrség és a karhatalom eddigi munkáját, majd javaslatokat tettek, hogyan lehetne még jobban megszilárdítani a köz­­biztonságot és rendet. Második napirendi pontként Kas­sai János elvtárs, vb-titkár ismertet­te a tanácsrendelet-tervezetet a Ba­laton Somogy megyei partján fekvő gyógy- és üdülőhelyek rendjéről. Mint mondotta, az egységes balatoni tanácsrendelet elkészítésének gondo­lata — amelyre most végre sor ke­rült — már régen felvetődött, azon­ban megvalósítása mind a mai na­pokig váratott magára. E megállapí­tása kapcsán utalt a Balaton hatal­mas nemzetgazdasági jelentőségére, azokra a tennivalókra, melyek a Ba­laton fürdő- és üdülő-kultúrájából fakadnak. A célszerű és távlati fej­lesztési tervek első állomása, lépése a rendelettervezet elkészítése, majd 10—15 nap múlva életbe léptetése, ami még szebbé, még vonzóbbá te­szi a Balaton partján elhelyezkedő gyógy- és üdülőhelyeinket. Kassai János elvtárs bevezető elő­adását követően a rendelettervezet egyes paragrafusait vitatták meg a tanácstagok, módosításokat eszközöl­tek a rendelettervezeten. A termé­keny vita után a Megyei Bírósághoz népi ülnökök választására került sor, majd László István elvtárs, a Me­gyei Tanács VB-elnöke a tanácsülést berekesztette. Lapunk későbbi számában még visszatérünk a megyei tanácsülés második napirendi pontjának részle­tes ismertetésére. Й KISZ határozata az ifjúsági exportbrigádok versenyérdi Az exporttermékeken dolgozó fia­tal kommunisták minden felsőbb irányítás és szervezés nélkül kezde­ményeztek munkaversenyt egymás között. Legutóbb harminc budapesti üzem ifjúmunkásai fordultak a KISZ-hez azzal a kéréssel, hogy ve­gye kézbe, irányítsa az országszerte kibontakozó ifjúsági exportbrigád­versenyt. A KISZ Országos Szervező Bizottsága —* a kérésnek eleget téve — határozatot hozott a nagy hagyo­mányokkal rendelkező verseny fel­újítására. Az ifjúsági exportbrigádok ver­senye a VI. Világifjúsági Talál­kozó tiszteletére, július 1-én kez­dődik. A versenyt a kohó- és gépipar, a könnyűipar, az élelmiszeripar, a vegyipar és az építőipar területén in­dítják meg. Ifjúsági exportbrigád­­nak tekinthető az a brigád, amelynek tagjai többségükben 28 éven aluli fiatalok. A verseny feltételei között első he­lyen szerepel az exportcikkek határ­időre történő, megfelelő minőségű el­készítése, a termelékenység emelé­se, a selejt csökkentése. Az országos vetélkedésben részvevő brigádok fon­tos feladata az önköltség csökkentése, az anyaggal, az energiával és szer­számmal való takarékosság. A határozat célul tűzi ki az import­anyagok helyettesítését hazai anya­gokkal, továbbá új munkamódszerek, újítások és ésszerűsítések alkalma­zását. A brigádok vállalásaikat írásban juttathatják el üzemük KlSZ-veze­­tőségének. A verseny értékelésére bizottsá­gokat alakítanak, amelyben műszaki vezetők, fiatal műszaki dolgozók és ifjúmunkások vesznek részt. Az üzemekből beér­kező jelentéseket, versenyeredmé­nyeket az illetékes minisztériumok képviselői, szakszervezeti küldöttek és a KISZ megbízottai értékelik. A versenyben legjobban helytálló ifjúsági brigádokat értékes jutalmak­kal díjazzák. A legeredményesebben dolgozó brigádok között hetvenezer fo­rintot osztanak szét. Az export brigádok versenyét legjob­ban segítő KISZ-fiatalok és ifjú mű­szakiak részére összesen tizenötezer forint jutalmat biztosítanak. A brigádok tagjainak a pénzjutal­mak helyett az illetékes KlSZ-szer­­vezetek külföldi jutalomüdülcst is bizto­síthatnak. Egyes esetekben a Külkereskedelmi Minisztérium közreműködésével a kiváló brigádok vezetőit külföldre viszik a maguk készítette áruk át­adására. Sajtótájékoztató lesz Nagyatádon A Somogyország Szerkesztősége, az MSZMP Nagyatádi Járási és Községi Intéző Bizottsága 1957. június 13-án, ma este fél 8 órai kezdet­tel Nagyatádon a mozihelyiségben »Somogyország sajtóankétot« rendez, melyre szeretettel meghívjuk a Somogyország valamennyi olvasóját, le­velezőjét és a község dolgozóit. Az ankétot a Somogyország szerkesztő­­bizottságának egy tagja vezeti. Az ankét célja, hogy Nagyatád község üzemi, mezőgazdasági és ér­telmiségi dolgozói mondják el véleményüket a lappal kapcsolatosan: mondják el, mit tartanak helyesnek a lap hasábjain, s mit nem. És te­gyenek javaslatot a szerkesztőségnek, hogy ezáltal a lap színvonala emelkedjék. Az ankét színvonalas kultúrműsorral lesz egybekötve. Somogyország Szerkesztősége, MSZMP Nagyatádi Járási és Községi Intéző Bizottsága A költő-tanár emléke Csurgón Elvárjuk felsőbb vezetőinktől и segítséget IFJÚ FiQYELÖ Puskás Andor »Csendes Duna« című képe, mely a megyei foto- és fény­képkiállításon harmadik díjat nyert. IPARMŰVÉSZETI PÁLYÁZAT A Képzőművészeti Alap Iparmű­vészeti Vállalata pályázatot hirdet többszörösítésre alkalmas, dísztárgy­ként használható babák készítésére. Textilből, fából és bármely más anyagból készíthetők karikatúrák, autóbabák, magyar babák, népvise­leti figurák, állatfigurák, paraszt­babák stb. A pályamunkákat június 25-én 10—16 óráig kall beküldeni a’ Képzőművészeti Alap Iparművésze­ti Vállalatához (Budapest, V., Kos­suth Lajos utca 12., félemelet). Pá­lyadíjak: egy darab 1200 forintos első díj, két darab 800—800 forintos második díj, négy darab 500—500 fo­rintos harmadik díj. Maxim Oszepov, rosztovi területi elnöknek és Alexandr Jedokimov­­nak, a Szovjetunió fogyasztási szö­vetkezetei központi szövetsége el­nökhelyettesének Somogybán feje­ződött be a május 31-én megkezdett magyarországi útja. Abony, Cegléd után a múlt hét végének egyik nap­ján a délelőtti órákban Siófokra befutott a SZÖVOSZ vendégeket ho­zó kocsija. Két szimpatikus, barátsá­gos férfit ismerhettünk meg már az első pillanatokban a szovjet szövet­kezeti vezetőkben. Oszepovot, az 51 éves (de csak negyvennek látszó) rosztovi területi elnököt, két orvos és egy egyetemista lány édesapját, s Jedokimovot, a szintén már csalá­dos, sportsman külsejű férfit. A láto­gatókat Brachna János, a MÉSZÖV elnöke és a siófoki FJK, s a föld­művesszövetkezet elnöke fogadta. A fogadás után a szovjet vendégek kifejezték óhajukat: az eddigi szö­vetkezeti tapasztalataikat Siófokon ismét gyarapítani szeretnék. így hát sor került a szövetkezeti egysé­gek megtekintésére. A somogyi szövetkezetek képvise­lőinek elmondották a vendégek, hogy különösen megnyerte tetszé­süket a magyar szövetkezeteknél ta­pasztalt nagyszerű szakosítás. Mint mondották, a földművesszövetkeze­teknek ez az elhatárolt, szinte ön­állóan dolgozó, üzemágas rendsze­re pontos, alapos, megbízható mun­káról tesz tanúságot. Meglepetést okozott a most épülő, gyönyörű sió­foki szövetkezeti cukrászda, amely előreláthatólag a megye legszebb ilyen szórakozóhelye lesz. Megtud­tuk tőlük, hogy éppen a szövetkeze­ti cukrászdák terén szereztek leg­maradandóbb, értékes tapasztalato­kat. Annyira maradandókat, hogy visszatérésük után ők is cukrászdá­kat nyitnak, ahol csak alkalom kí­nálkozik erre. A szovjet fogyasztási szövetkezetek ugyanis nem üzemel­tetnek cukrászdákat. A legfőbb gon­dot a lakosság iparcikkekkel való el­A kellemes találkozás és a szövetkezetek sikerére... Szovjet szövetkezeti vendégekkel Siófoktól Lengyeltótiig látására fordítják. Persze, a szovjet fogyasztási szövetkezeteknek már könnyebb dolguk van, mivel a dol­gozó parasztság szovhozokban és kolhozokban végzi munkáját. Álta­lában a szovjet szövetkezetek keze­lésében üzemeket sem találhatunk, kivéve néhány kisebb tartósító üze­met. A magyarországi út után az a meggyőződésük, hogy a szövetkeze­ti cukrászipar megteremtése a Szov­jetunióban is hasznos lehet. Nos, a siófoki szövetkezeti cukrászdánál alkalom nyílott a széleskörű tanul­mányozásra. Az épülő cukrászdánál világosan elhatárolhatók már az egység részei: a nagyméretű üzem és előkészítő, tánchelyiség, a sze­relmespárok meghitt bokszai stb. — Mi a véleménye róla? — kérdez­tem Jedokimovot. Sokáig nézegelő­­dött és aztán határozott biztonság­gal válaszolt: — Tudom, várja már az elnök, hogy elkészüljön... Ez a cukrászda a szövetkezet gazdasági erősödését fogja szolgálni és elsősorban a szö­vetkezeti tagságét! A textilüzletben nagy sikert ara­tott a nálunk nemrégóta gyártott színjátszó esőkabát, a szövetkezeti húsboltban pedig a remek pult és jégszekrény. A szövetkezeti egységek megte­kintése után a szovjet vendégek sem tudtak ellenállni a magyar tenger vonzásának és örömmel siettek a Balatonra. Hát valóban csodálatos színeket öltött a tó ezen a napsüté­ses, ragyogó délelöttön. Maxim Oszepov elvtárs mereng­ve állt a parton és különös kiejté­sével mondogatta szinte csak magá­nak: »Balaton, Balaton...« Mire gondol? — kérdezem. — Az Azovi-tengerre ... Ilyen az is, csak ott nem látni a túlsó par­tot... Elnyeli a végtelen... A fürge Jedokimov néhány ma­gyar kíséretében ekkor már a vízen evezett, túl a mély-jelzésen. Ki­szállt a csónakból, úszott, fürdött. Egészséges kreol bőrén messziről is megcsillant a nap. Balatoni kendők, furfangos já­­ték-teknősbékák kerültek fürdés után az útitáskákba. Mielőtt bú­csúztunk volna Siófoktól, egypár percre egy névtábla előtt időztünk. A fasor melletti egyik kis ház falán a névtáblán ez állt: »Ebben a ház­ban élt és dolgozott Kálmán Imre zeneköltő, a Csárdáskirálynő halha­tatlan szerzője.« — A tolmács fordí­tott, s szovjet barátaink arcán a meghatódottság és tiszteletadás vo­nása ült. Egy régi moszkvai Csár­­dáskirálynő-előadás emléke jött most elő az évek távolából. Különös véletlen, hogy ma este hét órára is­mét a Csárdáskirálynő jegyei van­nak zsebeikben. Hát akkor a vi­­szont-találkozásra, Kálmán Imre, valamelyik pesti színházban, este 7-kor — a »muzsikában«. A Lengyeltóti Földművesszövet­kezet dolgozói úgy várták távoli vendégeinket, mintha már tudj’ is­ten mióta ismerték volna egymást. Felhúzták ünneplőiket és szívükben a barátság érzésével várták az ér­kezőket. Egyszerű szavak voltak azok, amelyekkel a földművesszö­vetkezet elnöke üdvözölte őket. Ezen a fogadtatáson érezhették ba­rátaink az öreg Dávid Gáspár szö­vetkezeti igazgatósági tag és többi, egyszerű társának kérges tenyerét, s e kézszorításokban két nép ölelke­zett. — Hogy dolgozik a lengyeltóti szövetkezet? — Az üdvözlő szavak után mindjárt ez volt a szovjet ven­dégek első kérdése. Hát ami azt il­leti, a lengyeltótiak sem fukarkod­tak a válasszal. A gazdasági mér­leg bizony nagyon szépen mutat, Több mint 570 ezer forintos tiszta nyereséggel zártak és mintegy 2500 tagot mondhatnak a környékből a magukénak. Tizennyolc kiskereske­delmi boltot, nyolc vendéglátó egy­séget és több felvásárlási helyet ve­zet demokratikusan az igazgatóság már hosszú-hosszú évek óta. Itt már jóval több szövetkezeti látniva­ló akad, mint Siófokon, hiszen a földmüvesszövetkezet elsősorban a falué. A bolt dolgozói a vendégek érdeklődésére örömmel újságolták el terveik maradéktalan teljesítését. A szovjet elvtársakat érdekelte a bolti dolgozók létszáma, fizetése, szakképzettsége, a tanulók körül­ményei, a vásárlók igényei kutatá­sának módja. — •.. Egy könyvem van készen­létben — mondotta a bolt vezetője —, ebbe jegyzik bele a vásárlók mii hiányolnak, mit szeretnének venni és azt mi a legrövidebb úton bizto­sítjuk nekik. Jedokimov érdeklődött a felügye­lő bizottsági és igazgatósági tagok munkájáról is. A bolt dolgozói vála­szukban hangsúlyozták, hogy a tag­ságukból választott ellenőrző szer­vek munkáját mindig köszönettel fogadják, mert számukra az segít­séget jelent. — Hány vevőt szolgál ki naponta? — kérdezte ez egyik vendég. — Tegnap 320-at — volt a válasz. A szövetkezeti demokrácia betar­­tásának fontosságát hangoztatták a szovjet elvtársak. A jó együttmű­ködés és az eredményes munka alapja egyedül ez lehet. Amerre csak léptünk, mindenütt a segítsni­­akarás, a velünkérzés sugallta ven­dégeink szavait. A szövetkezet megtekintése után finom, magyaros ételeket ízlelhettek meg szövetkezeti barátaink a föld« művesszövetkezet vendéglőjében. A vendégek által igen megszeretett szövetkezeti népi zenekar muzsikája mellett került sor a pohárköszön­tőre. Brachna János elvtárs emelte poharát a vendégek tiszteletére: — Nagy örömmel tölt el bennün­ket — mondotta hogy szovjet elv­társaink hazánkba, Somogyba is el­látogattak. Sajnáljuk, hogy csak rö­vid időre tehették ezt. Eddig csak. segítséget kaptunk a béke legfőbb támogatójától, a nagy Szovjetunió­tól. Sokat köszönhetünk nekik. A proletárhatalmat a szovjet nép fiai­nak segítségével őriztük meg. ígér­jük, hogy mi is támogatjuk a Szov­jetunió békeharcát. — Végül a népi hatalom megerősödéséhez és a ke­reskedelem további fejlődéséhez, a szovjet és magyar szövetkezők ba« rátságához kívánt sikereket. Át­nyújtotta a népi kötésű ajándék al­bumokat, amelyekben a szövetkeze­tek életét tükröző fényképfelvétele­ket helyeztek el. Több fénykép Ka­posvár város szép részleteit is tar­talmazza. Közös derű fogadta a fi­nom pálinkával töltött fabutykos­­ajándékot. Jedokimov elvtárs köszönetét mondott a vendéglátásért, s a két nép szövetkezőinek szoros barátsá­gára, a kellemes találkozásra és г szövetkezetek további sikerére ürí­tette poharát. Mielőtt a mondani­valóját befejezte volna, ígérte, hogy az ajándékbutykos tartalmát a ma­gyar »normák« szerint fogják elfo­gyasztani. A rövid nap után is sok kelle­mes élménnyel és tapasztalattal hagyták el Somogy megyét szövet­kezeti vendégeink. SZ. N.

Next

/
Thumbnails
Contents