Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1957-06-11 / 134. szám

Kedd, 1957. június 11. BOMOGYOKSZAG ______ 3 Irodalmi és igenei est Ha valaki szombaton este a Zene­iskola felé sétált, többször észreve­hette a nagyterem nyitott ablakain kiözönlő tapsot. A pódiumon, ahol eddig leginkább a hangszerek ejtet­ték rabul a közönséget, most új hang jelent meg: költők megelevenedett, nagyszerű szava. Ma már nem lehet azon vitatkozni, hogy csupán könyv­lapokra korlátozódjék-e a költészet. A budapesti tapasztalatok, a nagy si­ker megmutatta, hogy érdemes az előadóművészetnek ezt a formáját is rendszeressé tenni. Ezért csak üdvö­zölni lehet a szombat esti kezdemé­nyezést. Hogy igényelné a közönség, az biztosra vehető, mert csak körül kellett nézni a túlnyomó többségben diákokból álló hallgatóság között és lemérhette az ember egy-egy jólsike­rült interpretálás hatását. Tagadha­tatlan, hogy volt a nagy ovációban valami, mely a szereplő iskolatárs­nak szólt, de egy Ady-, vagy egy Tóth Árpád-vers után feltörő taps mégis csak a »költészetet« köszön­tötte, mely élő szó útján talált utat a szívekbe. A nézőt két gondolat uralta: mennyi szépséget rejt egy-egy vers, és az, hogy hány tehetséges szavaiét, vagy előadót ismerhetnénk meg ha­sonló esteken. Bár a műsor irodalmi és zenei ösz­­szeállítású volt, elsősorban annak irodalmi részével kapcsolatban je­gyeznénk meg néhány észrevételt. Annál is inkább, mert a zene- és énekszámok közül a legtöbbet már a növendékhangversenyen élvezhettük. Ettől függetlenül újólag igen tetszett Haydn Falusi jókedve Tátrai Irma előadásában és a Lövey Judit által előadott Susan, Susan című Delibes­­dal. Talán a tapasztalatlanság okozta a versek előadásánál — kivéve Szűcs G. Borbálát —, hogy a túlzott tompí­­tottság, szinte a melankólia érzése hatott minden szavalóból. S ez he­lyenként nemcsak a mű légkörét vál­toztatta meg, hanem befolyásolta a vers élvezését is. Voltak ugyanis olyan sorok, amelyeket az utolsó pa­dokban egyáltalán népi lehetett hal­lani, s éz igen zavart. Lehetséges, hogy kisebb teremben nagyszerűen érvényesült volna ez a hang, de a Zeneiskola nagytermében elhalt a suttogás. Vagy pedig mikrofon kel­lett volna. Talán az előadók maguk is tapasztalták, hogy mennyire za­vart a kiejtésben is (különösen a sorvégeken), amikor a tompítottságot már nem lehetett tovább fokozni, még ha szükség is lett volna rá. Ez jellemezte Korbai Éva szavalását is, aki egyébként igen tehetséges sza­vaiénak látszik. De nincsenek nagy eltérések a többiek között sem, vala­mennyien szépen szavaltak. Buzsáki Ilona majdnem hibátlanul, Kiss Ildi­kó és Vörös Márta pedig több élettel többet tudott volna kihozni a ver­sekből. Szűcs G. Borbála igen jó elő­adókészséggel szavalta Tóth Árpád Márciusát. Mindemellett az irodalmi és zenei est megrendezése igen jó gondolat volt, s ezért dicséret illeti a Mun­kácsy Mihály Leánygimnáziumot és a Liszt Ferenc Zeneiskolát. Szeret­nénk hinni, hogy gondolkoznak a további folytatásokon is — ha előbb nem, a jövő tanévtől kezdődően —, hiszen a középiskolákban és a Zene­iskolában van annyi tehetséges elő­adó, akik mondjuk havonta egyszer tudnának rendszeres irodalmi és ze­nei esten szerepelni. — U — ADÓSAK MARADTAK. HA EGY SZINHÄZ, megtörve az elkezdett »Nyári szünet« csendjét, világosságot gyújt a sötétben pihenő széksorok fölé és kis időre megszakítja a jövő színházi •évre szóló álmok szövögetését, nem teszi akármiért, akárki kedvéért. Vasárnap délután vendégművészeket, a Néphadse­reg Művészegyüttesének színész-csoportját látta ven­dégül a kaposvári színház, abban a reményben, hogy ■telt ház, a siker tapsokban kirobbanó boldog zaja kár­pótolja majd a »Nyári szünet« nyugalmának megzava­rásáért. Sajnos, a vendégszereplő együttes, a különben jól összeválogatott három egyfelvonásos vígjáték elő­adói, adósak maradtak nemcsak a színháznak, a ke­vésszámú, de színházszerető közönségnek is. Meg kell jegyeznünk, sejtjük, miért ásított alig negyedház a színpadra. Az az általános tapasztalatunk: városunk lakói szeretik a színházat. Hogy a Néphad­sereg Művészegyüttesét mégsem fogadta a szokott, a színházi előadásokat megelőző és kísérő érdeklődéssel, köszönhető a laza közönségszervezés mellett a köztu­datban élő »Nyári szünet« felírásoknak. Mindjárt az elején, az előadás kezdése körül adó­dott »neheztelésre« alapot szolgáltató ok. A vendégmű­vészek bő félórai késéssel léptek színpadra. Eddig vár­ták a nehezen, vagy egyáltalán meg sem érkező közön­séget Ez a baljós jel, a látszólagos érdektelenség azután rányomta bélyegét az egész előadás hangulatára. Hiá­bavalónak bizonyult a gondos műsorkiválasztás, a ne­vettetve tanítás programja, a három, egymásutánban jól pergetett vígjáték. A közönséget a színészek fanyal­­gó, kényszerű játéka nem tudta magával ragadni. És a kitűnő hírű művészegyüttes színészcsoportja — jól­lehet valamennyien hivatásos színészek — kevés kivé­telével nem tudtak feljebb lendülni egy jobb képessé­gű öntevékeny színjátszó csoport művészi szintjénél. Nem lennénk hűek a valósághoz, ha meg nem mondanánk: tudjuk, mit jelent a színésznek ürességet, érdektelenséget ásító üres széksorok előtt képessége legjavát adni. De mivel a színművész név kötelez, el­vártuk volna, hogy a vendégek a színészet elsőrangú feladatának teljesítésével — az emberábrázolással ne maradjanak adósak! Adósak maradtak, iha nem is tel­jes mértékben. A táj- és »maszek«-előadások legfőbb jellemzőjében, üres komédiázásban viszont volt ré­szünk vasárnap délután. Pedig a közönség, ha kevésszámú volt is, többet érdemelt volna budapesti művészektől. Ha valakiktől nem, úgy a Néphadsereg Művészegyüttesétől nem vártuk a gyenge szereplést. öreg és bölcs közmond'ás, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Vasárnapi tanulságként azt vontuk le, hogy öt fecske sem. Illetve öt színész igyekezete sem tud megmenteni maradandó élménynek egy produk­ciót, ha a színpadi munkából hiányzik az, ami a szí­­nészcsoport nevében megvan: művészegyüttes. Győri Ernő, Gönczöl Anikó, Bakos Magda, Köves Ernő és Nyíri Pál minden igyekezete — átéltségre, szép és pontos szövegmondásra, színészetre, (tehát ^mberábrázolásra) igényttartó játéka sem tudta a ven­dégszereplést a közepesnél jobb szintre emelni. SAJNÁLJUK a vasárnapi színházi közönség ne­vében. L. I. — Az átlándi traktorosképző szak­iskolán június 12-én és 13-án tart­ják meg az évzáró vizsgákat. — Eljárást indított a rendőrség G. László 16 éves segédmunkás, kapos­vári lakos ellen. G. László június 3-án a Kisfaludy utcai földművesszö­vetkezeti boltban Kovács Sándomé kosarából ellopta annak pénztárcá­ját. A tolvajt a vásárlók leplezték le. — Tass János, üdülőtelepi gondnok Balatonföldváron a Belkereskedelmi Minisztérium üdülőjéből kétezer fo­rint értékű fenyődeszkát lopott el. A deszkatolvaj ellen megindult az el­járás. — Nyers Györgyné kisberényi la­kos házába surrant be V. Rózsa 16 éves nemesdédi lány. Az őrizetlenül hagyott lákásból ruhaneműeket lo­pott el. Miután megtalálták nála a bűnjeleket, letartóztatták. — Rácz György baiatonkiliti lakos ellen a Budapesti Közlekedési Bíró­ság körözési rendelkezést adott ki. Június 8-án a Tahi Rendőrkapitány­ság Rácz Györgyöt őrizetbe vette. — Házkutatást tartott Molnár Já­nos gyékényesi gazdánál a rendőrség. A házkutatás során pajtája eresze alatt két pisztolyt és 24 darab töl­tényt találtak. Molnár Jánost, fegy­ver- és lőszerrejtegetés miatt őrizet­be vették. — Ismeretlen tettesek álkulccsal törtek be június 7-én Takács Pál ráksi lakos házába. A betörők egy Csepel férfikerékpárt, két férfiöl­tönyt, egy nadrágot és két férfiinget vittek el. A kár ötezer forint. A nyo­mozás az álkulcsos betörők kézre­­kerítésére megindult. — A Somogy Megyei Tanács június 12-én délelőtt 9 qrai kezdettel ta­nácsülést tart a Megyei Tanácsháza nagytermében. A tanácsülés napi­rendi ponjai: 1. A közrend és biz­tonság helyzete Somogy megyében; 2. Tanácsrendelet tervezet a Bala­ton Somogy megyei partján lévő gyógy- és üdülőhelyek rendjéről; 3. Megyei Bírósághoz népi ülnökök vá­lasztása. — VIT-műszakot szerveznek a Da­ránypusztai Állami Gazdaság KISZ- fiataljai. A termelési vetélkedésben két brigád indul. Hasonlóan VIT- műszakot indítanak a Tabi Gépállo­máson és a Varjaspusztai Állami Gazdaságban is. — Villamosítják Mesztegnyőt. A közeljövőben 9 km hosszú vezeték épül a faluban, s a villamosítás anya­gi feltételeit a lakók biztosítják. 335 ezer forintot, 200 oszlopot és fuvart ad a lakosság, hogy szeptember vé­gére kigyulladjon a villany közsé­gükben. — Névadó- és zászlóavató ünnep­séget rendez június 16-án délelőtt 11 órakor a kaposvári járási és városi Latinka Sándor munkásőr zászlóalj a Dózsa-sportpályán. — KISZ ifjúsági találkozó lesz jú­nius 16-án Nagyberek-Pálmajorban. A fiatalok komszomplistákat hívtak meg a találkozóra. — Szabados József ordacsehi lakos nevére kiállított D. j 765749 és D. 765750 sorszámú járlatleveleket ér­vénytelenítem. Mezőgazdasági Osz­tály, Fonyód. ű*j t LÜfSifSitiáí!; 1 Vörös Csillag: Boszorkány. 5, 7 es 9 órakor. Szabad Ifjúság: Papa, mama, a meg én. 5, 7 és 9 órakor. Megyei Könyvtár: Könyvkolcsön­­zés és olvasótermi szolgálat 9—11 óráig. .. Ifjúsági Könyvtár: Könyvkolcson­­zés 9—11 óráig. Rippl-Rónai Múzeum: Fotó- es fényképkiállítás. Nyitva 15—19 óráig. Ma 18 órakor diafihn vetítés. Skita—Veres—Vadas: Hol a hiba? Amatőrfogások. (Fotósorozat). Mű­szaki. Kb. 90 oldal, fűzve 8 Ft. A népszerű sorozatnak ez Э2 Щ kö­tete arra tanítja meg az amatőrfény­­képészeket, miként előzhetik meg, miként kerülhetik el az egyébként gyakran előforduló hibákat. Illusztráció a „Hol a hiba" című fotokönyvből. ÉLMÉNYT NYC/JTÓ KÉPSOROZAT Vasárnapi számunkban utaltunk arra, hogy részletesebb értékelést adunk megyénk első, nagyobb szabá­sú fotókiállításáról. Ezútal minde­nekelőtt szükséges megjegyezni, hogy a zsűri (Kálmán Kata budapesti fotóművész és Soós István festőmű­vész) nem valamiféle sorrendet kí­vánt megállapítani a szerzők között (mint azt az utóbbi időben — sajnála­tosan — irodalmi vitáinkon tették). A képek elbírálásánál az volt a fő cél, hogy lemérjék megyénk fotósainak képességeit; a kiállítás tanulságul szolgáljon amatőröknek, hivatásosak­nak egyaránt, s az értékelés a to­vábbi munka alapját képezze. S hogy a díjazott,' vagy oklevéllel kitüntetett képek közül több azonos szerző műve (ezt már néhányan ki­fogásolták a kiállítás megnyitása óta), nem részrehajlást, ellenkezőleg, a bíráló bizottság tárgyilagosságát igazolja. A kiállítás, melyre a zsűri a beküldött képek 54,4 százalékát fo­gadta el, rendkívül ízléses és egysze­rűségében is gyönyörű. Rendezés­technikáját Soós István oldotta meg elismerést érdemlően. A pályázaton részvevők munkájá­ról, a képek tematikai, művészi és technikai értékéről a díjazás mond őszinte, elfogadható véleményt. A fekete-fehér képek csoportjában első díjat nyert K. Völ­gyi Gizellának a vasárnapi számunk­ban már bemutatott »Július« című képe. Az egyszerűségében és egyéni tolmácsolásban elénk tárt mákvirág kielégíti a szemlélő szépérzékét, s a kép tónusgazdagsága, a fényhatások, s a finom vonalvezetés elhomályosít­ja kompozíciós hibáit is. Úgy érez­zük, ez a szép kép joggal vitte el a pálmát. Mindennapi életünk, a dolgos hét­köznapok egy jellegzetes mozzana­tát örökítette meg Kárpáti Kálmán »Hétköznap« című, .rendkívül érde­kes, technikailag is tökéletes, máso­dik díjat nyert képe. Nincs benne Kárpáti Kálmán »Hétköznap« cí mű második díjat nyert képe. semmi mesterkéltség. A szenet lapá­toló munkások mozdulatainak termé­szetes visszaadása, a szénporon is áttörő és jól elkapott fény hatásos volta a legfőbb értéke e megkapó, hangulatot sugárzó képnek. Ugyancsak második díjat nyert Körösztös István »Segítség« című képe. Kedves témát ragad meg a szerző: egy kisfiú bárányt visz át а vízen. Kitűnően komponált képet láthat az érdeklődő, jó technikai ki­vitelezésben. A legfőbb erénye talán a köveken áttörő és fodrozó víz mű­vészi visszaadása.« Két harmadik díjat nyert Puskás Andor »Csendes Duna és »Kirándulás a Bazilikában« című képével. Éz utóbbi ritka témaválasztásról, művé­szi gondról tanúskodik, melyet meg­lehetősen nehéz körülmények között technikailag is jól oldott meg. »Csen­des Duna« című képét viszont — el­lentétben a zsűrivel — nem találtuk díjazásra méltónak. Ugyancsak har­madik díjat nyert Kárpáti Kálmán »Vitorlás halak« című hangulatos, szép akvárium-fotójával. A színes képek kategóriájában kidolgozástechnika és kompozíció szempontjából is igen nagy a bizonytalanság. A zsűri ezért első díjat nem is adott ki. Második díjat Péter János nyert, hangulatos, kedves témájú »Reggel a parkban« című képévei és harmadik díjat Varró Ferenc azonos című, de szín­­visszaadásában sokkal tökéletesebb fotójával. A színes diafilmek sokkalta job­ban sikerültek. Az első díjat Kárpáti Kálmán »Kora tavasz«, a másodikat Naszlady Sándor »Virágszálak a ho­mokban«, a harmadikat ugyancsak Kárpáti Kálmán »Vihar után« című képe nyerte. Körösztös István kol­lekcióját a gondos kompozícióért és technikai kivitelezésért dicséretben részesítette a bíráló bizottság. Több értékes fekete-fehér képet oklevéllel jutalmazott a zsűri. Ruisz György »Füleki várrom«, Körösztös István »Tanulmány«, »Szélcsend« és »Kapu«, Rátkai Józsefné »Több leve­gőt« és Gáspár András »Reggeli já­rat« című képe, mely kitűnő távlat­érzékeltetéssel, hűen örökíti meg a kora reggeli hangulatot, megérde­melten kapott oklevelet. A diákfotók csoportjában Leute Gábor »Évzáró« című képe bizonyult a legjobbnak. A szerző táncoló lá­nyokat fotografált jól elkapott pil­lanatban, s a kép legfőbb értéke kompozíciójában, a ritmikus mozgás élethű visszaadásában található. (Kár, hogy többi képe — különösen a »Jó egészség« és a »Fehér vitorla« címűre gondolunk — gjiccses, s éppen az hiányzik belőle,, ami művészivé tenné képeit.) Dicséretet érdemelt Pittner Angyal »Pitypang«, Staffier Imre »Friss hírek« és; a Mezőgazda­­sági Technikum diák fotókörének »Erdőszélen« című képe. Néhány kép a jobbak közül A díjazott képeken kívül is sok szép értékes fotót láthatunk a kiállí­táson. Helyhiányban nem tudunk valamennyiről értékelést adni. Mégis a jobbak közül kiemelnénk Naszlady Sándor »Narkózis« című képét, mely bár kissé filmszerű, mégis úgy érezzük, bekerülhetett volna a díjazottak közé. A paraszti élet egy kedves mozzanatát állítja elénk Péter János »Búzamezőn« cí­mű képével. Csupán1 kompozíciós hibájára hívnánk fel a figyelmet, s a kévekötő asszony öltözékének való­szerűtlenségére. Megható témát dol­gozott fel Csima Károly »Már meg­ettem a kenyerem javq,t« című képé­vel, s természetes mozgást örökített meg Naszlady Sándor »Svung« című képével is. Csak egy elrettentői példát emlí­tünk a kiállításra nem került »giccs a javából« képek közül Diseri József »Szemembe nézz« című képének egyetlen tanulsága van: így nem sza­bad fényképezni. A kiállítás, a sok jó képből font koszorú gyönyörűséggél tölti el a szemlélőt. Szép, élményt, nyújtó soro­zatot láthat az érdeklődő, s valóban lemérheti fotósaink képességeit, fel­­készültségét. A kiállítás azonban kötelez is. Kötelezi a rendező szer­veket — amelyek ezúttal nehézségeik közepette is oly ügybuzgón, lelkiis­meretesen munkálkodtak —, hogy ez ösztönző lehetőséget máskor is, rend­szeresen teremtsék nieg megyénk amatőr- és hivatásos fotósai számá­ra. — ri —

Next

/
Thumbnails
Contents